1. § A rangosztályba sorozott, vagy valamely rangosztály czimét és jellegét viselt katonai személyek után hátramaradt és az 1887. évi XX., az 1891. évi X., illetőleg az 1896. évi IV. törvénycikkek értelmében ellátásra jogosult özvegyek nyugdija a következő fokozatokban állapittatik meg és pedig:
az I. rangosztálynál évi 5.400 koronával
az II. rangosztálynál évi 5.400 koronával
az III. rangosztálynál évi 5.000 koronával
az IV. rangosztálynál évi 3.500 koronával
az V. rangosztálynál évi 2.500 koronával
az VI. rangosztálynál évi 2.000 koronával
az VII. rangosztálynál évi 1.500 koronával
az VIII. rangosztálynál évi 1.200 koronával
az IX. rangosztálynál évi 1.000 koronával
az X. rangosztálynál évi 900 koronával
az XI. rangosztálynál évi 750 koronával
az XII. rangosztálynál évi 700 koronával.
2. § A rangosztályba nem sorozott havidijasok után hátramaradt özvegyek nyugdija az elhalt férj által utoljára élvezett ténylegességi havidij egyharmadában, azonban legalább évi 400 korona összegben állapittatik meg.
3. § Havidij élvezetében állott katonai személy törvényes, vagy későbbi házasság által törvényesitett gyermekei után az özvegyet, a mennyiben állandó nyugdijra maga is igénynyel bir, a saját gondozása alatt álló minden egyes gyermek számára 24. életévük betöltéséig, vagy korábbi ellátásukig, az özvegyi nyugdij 1/5-ét kitevő nevelési járulék is megilleti, azonban az évi nevelési járulék legmagasabb összege egy gyermek után 500 koronában állapittatik meg.
A nevelési járulékok együttes összege ötnél több igényjogosult árva létében sem haladhatja meg az özvegyi nyugdij összegét.
Ha ily eset következnék be, akkor a nevelési járulékok minden egyes gyermek számára azon összegben állapitandók meg, a melyet a törvényszerü legmagasabb összegnek a gyermekek számával való elosztása eredményez.
Ha a gyermekek közül valamelyik a nevelési járulék élvezetéből kilép, a többi gyermekek mindegyikének nevelési járuléka mindaddig emelkedik, a mig az a jelen szakasz első bekezdésében megállapitott mérvet el nem éri.
4. § Havidijasoknak szülőtlen vagy ilyenekkel egyenlőknek tekintendő árvái, a mennyiben ellátva nincsenek és 24. életévüket még nem töltötték be, oly összegü együttes nevelési járulékra birnak igénynyel, a mely megfelel azon özvegyi nyugdijösszeg felének, a melyet anyjuk vagy mostoha anyjuk élvezett, illetőleg, a mely azt az 1. és 2. szakaszok értelmében megillette volna.
Ha azonban a nevelési járalékok azon összege, a mely a 3. szakasz értelmében az anyát megillette volna, az együttes nevelési járulékot meghaladná, akkor a többlet az együttes nevelési járulékhoz pótlék gyanánt utalványozandó, oly módon hogy ha valamelyik gyermek a nevelési járulék élvezetéből kilép, a reá eső nevelési járulék mindaddig leszámitandó, a mig ezen többlet teljesen elenyészik és csupán a teljes összegü együttes nevelési járulék marad fenn.
Az együttes nevelési járulék a pótlékokkal együtt semmi esetre sem haladhatja meg a törvényszerü özvegyi nyugdij összegét.
5. § Havidij élvezetében állott, nyugállományban elhalt katonai személy özvegyének és gyermekeinek törvényszerü állandó ellátási illetményei együttvéve nem hadhatják meg az elhaltnak törvényszerü nyugilletményét; az esetleg kijáró nevelési járulékok szükség esetén a 3. szakasz utolsó két bekezdésében foglaltak alkalmazása mellett szabályozandók.
Ha azonban az elhalt férj által élvezett törvényszerü nyugdij a XI. vagy ennél magasabb rangosztályba sorozott katonai személyeknél évi 750 koronát, a XII. rangosztályba tartozóknál évi 700 koronát és rangosztályba nem sorozott havidijasoknál évi 400 koronát el nem ér, az özvegyi nyugdij mindazáltal évi 750, 700, illetve 400 koronával állapitandó meg.
Ez esetben az özvegynek természetszerüleg nincs igénye gyermekei után nevelési járulékra.
6. § Havidij élvezetében állott katonai személyek hátrahagyottai számára az özvegyi nyugdij és a nevelési járulék élvezete a férj (atya) elhalálozását követő hó első napjával kezdődik.
7. § Legénységi állománybeli személyek oly özvegyei részére, a kik az első szakaszban megjelölt törvénycikkek alapján jövőben nyernek ellátásra igényt, a nyugdij az 1887. évi XX. tc. 23. szakaszában megállapitott és 50 százalék hozzáadásával felemelt összegben szabandó ki.
8. § Legénységi állománybeli személy törvényes, vagy későbbi házasság által törvényesitett gyermekei után az özvegyet, a mennyiben állandó nyugdijra maga is igénynyel bir, a saját gondozása alatt álló minden egyes gyermek számára szabályszerü életkoruk eléréseig, vagyis fiuárváknál a 16-ik, leányárváknál pedig a 14-ik életévük betöltéseig, avagy a gyermek esetleges korábbi ellátásáig, évi 48 korona nevelési járulék illeti meg. (1887. évi XX. tc. 29. §)
Azon legénységi árváknak, a kik hazai tanintézeteket látogatnak és megfelelő előmenetelüket igazolják, tanulmányaik folytatása czéljából, a nevelési járulék tanulmányaiknak befejezéseig, azonban legfeljebb 24. életévük betöltéseig meghagyható.
9. § A legénységi állománybeli személyek hátrahagyottait megillető özvegyi nyugdij és nevelési járulékok összege együttvéve nem haladhat meg évi 540 koronát.
Ha ily eset következnék be, akkor annak tartamára nevelési járulékul csupán az 540 korona összeg és az özvegyi nyugdij közötti különbözet szabandó ki és utalványozandó egyenlő részekben az összes árvák számára.
10. § Legénységi állománybeli személyek szülőtlen, vagy ilyenekkel egyenlőknek tekintendő árváit, a mennyiben ellátva nincsenek és szabályszerü életkorukat (8. §) még nem érték el, évi 72 korona nevelési járulék illeti meg; azonban a nevelési járulékok összege évi 360 koronát nem haladhat meg, miért is ötnél több igényjogosult árva létében a nevelési járulék minden egyes árva után csak azon összegben állapitandó meg, a melyet 360 koronának a gyermekek számával való elosztása eredményez.
A 8. szakasz második bekezdésének rendelkezései a fentemlitett legénységi árvákra is alkalmazandók.
11. § A XII. rangosztálytól fölfelé, bezárólag az V-ikig terjedő rangosztályokba sorozott havidijasok ez idő szerinti özvegyeinek azon törvényszerü vagy szabályszerü ellátási illetményei, a melyeket már tényleg élveznek, vagy a melyekre már igénynyel birnak, a következő fokozatokban megállapitott összegekre emelendők fel és pedig:
az V. rangosztálynál évi 2.000 koronára,
a VI. rangosztálynál évi 1.700 koronára,
a VII. rangosztálynál évi 1.300 koronára,
a VIII. rangosztálynál évi 1.150 koronára,
a IX. rangosztálynál évi 1.000 koronára,
a X. rangosztálynál évi 900 koronára,
a XI. rangosztálynál évi 750 koronára,
a XII. rangosztálynál évi 700 koronára.
Rangosztályba nem sorozott havidijasok ez idő szerinti özvegyeinek azon törvényszerü vagy szabályszerü nyugdijai, a melyeket már tényleg élveznek, vagy a melyekre már igénynyel birnak, abban az esetben, ha 400 koronát nem érnek el, erre az összegre emelendők föl.
Ezen felemelt nyugdijakba az esetleges kegyelmi ellátások (kegydijak stb.) beszámitandók.
12. § A felmerülő összes szükséglet az 1887. évi XX. tc. 36. §-ában megállapitott módon fedezendő.
13. § Ezen törvény a kihirdetését követő hónap első napjával lép hatályba.
A 11. szakaszban emlitett özvegyek ellátási illetményei azonban az ott megállapitott összegekre már 1907. évi január hó 1-étől kezdve felemelendők.
Oly havidijasok özvegyeinek ellátási illetményei, a kiknek férje a jelen törvény hatályba lépte előtt, de 1906. évi szeptember hó 30-ika után halt el, ugyancsak a 11. szakaszban meghatározott mérvben állapitandók meg. Ha ily özvegyek csak a jelen törvény hatályba lépte után jutnak az ellátás felvételének jogosultságába, akkor ellátási illetményeik nem a halálozási évnegyed lejárta után (1887. évi XX. tc. 18. §), hanem a jelen törvény hatályba léptének napjától kezdve folyósitandók.
Katonai személyeknek ez idő szerint már törvényszerü vagy szabályszerü ellátást élvező árváira a jelen törvény nem alkalmazandó.
A korábbi ellátási törvények, nevezetesen az 1887. évi XX., az 1891. évi X. és az 1896. évi IV. törvénycikkek, - a mennyiben a jelen törvény eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz - továbbra is érvényben maradnak.
Jelen törvény határozmányai a honvédség és népfelkelés kötelékébe tartozók özvegyeire és árváira is alkalmazandók.
Jelen törvény végrehajtásával a honvédelmi minister, a ki e végből a közös hadsereg és a haditengerészet kötelékébe tartozók özvegyeire és árváira nézve a közös hadügyministerrel egyetértőleg intézkedik és a pénzügyminister bizatnak meg.
