A katonai személyek özvegyeinek és árváinak ellátási ügyét rendező törvénynek, az 1887:XX. törvénycikknek életbeléptetése óta a megélhetési viszonyok minden irányban rendkivül megnehezedtek. A katonai özvegyek és árvák ez idő szerint, s legnagyobb részt még most is az 1887. évben megállapított mérvekben járó törvényszerü ellátása ezzel szemben oly mostoha, hogy abból a jelenlegi életviszonyok között még a legnélkülözhetlenebb életszükségletek is nehezen szerezhetők be, ugy hogy ezek az özvegyek és árvák, ha magánvagyonuk nincsen, folytonosan a megélhetés gondjaival kénytelenek küzdeni s néha a nyomornak is ki vannak téve. A kedvezőtlen időviszonyokkal számolva, az utóbbi években nemcsak az osztrák állami alkalmazottak és a közös ministeriumoknál és hatóságoknál alkalmazottak özvegyeinek ellátása, hanem a különböző állami és állami felügyelet alatt álló magánvállalatoknál alkalmazottak özvegyeinek ellátási ügye is rendeztetett, ugy hogy ezeknél az özvegyeknél és árváknál legalább a létfentartási szükségletek fedezése, ha szerény korlátok között is, de biztosítva van.
Hasonló szabályozás a magyar állami alkalmazottak özvegyeire és árváira nézve eddig ugyan nem történt, de az 1904. évi I. törvénycikk végrehajtása folyamán, mely törvény felhatalmazta a kormányt, hogy az összes állami alkalmazottaknak fizetés természetével biró pótlékokat engedélyezhessen, már 1903. évi január hó 1-étől kezdve maguknak a magyar állami alkalmazottaknak illetményei emeltettek, - az 1906. évi állami költségvetésben engedélyezett 3.000.000 K felhasználásával pedig 1906. évi julius 1-étől kezdődőleg az 1904. évben megkezdett rendezés megfelelőleg kiegészittetett. Ez által közvetve az özvegyek és árvák ellátási dijainak mérve is emelkedett, mert a magyar állami alkalmazottak özvegyeinek és árváinak ellátási dijai nem meghatározott összegekkel, hanem az 1885. évi XI. tc. 36. szakasza értelmében az elhalt férj (apa) által élvezett fizetésnek bizonyos százalékában vannak megállapítva s eenélfogva az alkalmazott fizetésének emelkedése esetén automaticze az özvegyek és árvák ellátási dijai is emelkednek. Rendezettek továbbá a magyar királyi állami vasutaknál alkalmazottak illetményei is s ennélfogva közvetve azok özvegyeinek és árváinak ellátási dijai is emelkedtek. Mindezekre való tekintettel a katonai özvegyek és árvák ellátási dijainak feljavitását czélzó jelen törvényjavaslat beterjesztése elől kitérni többé nem lehetett.
A táblázat közlésétől eltekintünk.
A katonai havidijasok özvegyeinek nyugdijai a jövőre nézve, vagyis azoknál, a kik a meghozandó törvény hatályba lépte után fognak özvegységre jutni, a viszonyoknak megfelelően és a rendelkezésre álló fedezet korlátai között állapittattak meg. A mellékelt összehasonlitási táblázat szerint a katonai özvegyek tervezett ellátási dijainak mérve, némely esetben a magyar állami tisztviselők özvegyeinek jelenlegi nyugdijait sem éri el s jóval kedvezőtlenebb az osztrák állami tisztviselők özvegyeinek nyugdijainál. A katonai havidijasok özvegyeinek nyugdijai, illetőleg a magyar állami tisztviselők özvegyeinek nyugdijaitól és hasonlóan az osztrák állami tisztviselők özvegyeinek nyugdijaihoz, minden rangosztályra nézve meghatározott összeggel vannak megállapitva. Az 1. szakasz értelmében a jövőben a valamely rangosztály czimével és jellegével felruházott katonai személyek özvegyeinek nyugdija is olykép állapitandó meg, mintha a férj az illető rangosztályba valóságos minőségben ki lett volna nevezve, minélfogva az özvegynek az illető rangosztályra nézve megállapitott nyugdijra van igénye, tekintet nélkül arra, hogy az elhalt férj az illető rangosztályba tényleg tartozott-e, vagy csak annak czim és jellegével volt felruházva. Hasonló rendelkezések a katonai tisztviselők özvegyeire nézve már előbb is fennállottak.
E javaslat elfogadása esetén a katonai havidijasok után hátramaradó árvák helyzetében lényleges javulás fog beállani. Az atyátlan árvák nevelési járulékai eddig minden rangosztályra nézve változatlan s a legtöbb esetben az özvegyi nyugdij egy ötödével felérő összegben voltak megállapítva, tehát az özvegyi nyugdij és a nevelési járulék közötti arány nem változott. Azonban, mig eddig az özvegy csak legalább három anyai ellátás alatt álló gyermek után kapott nevelési járulékot s a nevelési járulék fiuárváknál a 20-ik, leányárváknál a 18-ik életév betöltésével megszünt; a javaslat szerint ezentul minden egyes atyátlan árva után is igénye lesz az özvegynek nevelési járulékra s ez a járulék fiu- és leányárváknál egyaránt a 24-ik életév betöltéséig vagy korábbi ellátásukig fog járni. A szülötlen árvák pedig, a kiknek nevelési járuléka eddig fejenkint az atyátlan árvák nevelési járulékának 1 1/2-szeres összegével volt megállapítva, ezentul az anyjukat megillető özvegyi nyugdijnak felét kitevő együttes nevelési járulékban fognak részesülni, még pedig mindaddig, mig az árvák közül egy is elláttatlan és a 24. életévét még el nem érte. A harmadik szakasz második és következő bekezdése rendelkezéseket tartalmaz a nevelési járulék mikénti megállapitására nézve arra az esetre, ha az atyátlan árvák száma ötnél több, a negyedik szakasznak második bekezdésében pedig gondoskodás történt arról, hogy a szülőtlen árvák nevelési járuléka ne lehessen kisebb annál az öszegnél, melyre mint atyátlan árvák a harmadik szakasz értelmében igényt tarthatnának, a mely eset e rendelkezés nélkül bekövetkezhetnék akkor, ha három vagy több szülőtlen árva marad hátra.
Ez a szakasz az eddigi ellátási törvények hasonló rendelkezéseinek megfelelően kimondja, hogy a nyugállományban elhalt havidijasok hátramaradottainak ellátási dijai együttvéve nem haladhatják meg az elhunytnak nyugdiját. Ez általános elvtől eltérő ujitást foglal azonban magában e szakasz 2. bekezdése, mely a rangosztályba nem sorozott havidijasok özvegyeinek évi 400 K, a XII. rangosztályba sorozott havidijasok özvegyeinek évi 700 K és a XI. vagy ennél magasabb rangosztályba sorozott havidijasok özvegyeinek évi 750 K minimális nyugdijat még arra az esetre is biztosit, ha a nyugállományban elhalt férj ezeknél az összegeknél kisebb nyugdijat élvezett.
A havidijasok özvegyeinek nyugdija és árváinak nevelési járuléka eddig, az 1887:XX. törvénycikk 18. §-a értelmében csak a halálozási negyed lejártát követő hó elsejével vált esedékessé. Ugyanis a tényleges szolgálatban elhalt havidijasok hátrahagyottai, a fennálló illetményszabályzat értelmében, az elhunyt által legutolsó élvezett havidij három összegét kitevő halálozási évnegyeddij, a rangosztályba tartozott s nyugállományban elhalt havidijasok hátrahagyottai pedig az 1875. évi LI. tc. 25. szakasza alapján az elhunyt által élvezett nyugdij három havi összegét kitevő halálozási negyeddij illeti meg, erre való tekintettel ily esetben a hátrahagyottak ellátási dijai nem a férj (apa) elhunytát követő, hanem csak a negyedik hó elsejétől kezdve tétettek folyóvá. Minthogy ilyen megszoritó rendelkezést az 1885: XI: tc. nem tartalmaz, minthogy továbbá a halálozási negyeddij, mely ezentul is az eddigi mérvben ki fog szolgáltatni, tulajdonképen temetési járulék természetével bir, az egyenlő elbánás elvénél fogva szükséges volt az 1887: XX. t. -czikknek azt a megszoritó rendelkezést megváltoztatni.
A legénységi állományba tartozó személyek özvegyeit megillető nyugdijak emelése oly módon terveztetik, hogy a nevezett özvegyek eddigi nyugdija a jövőre nézve 50%-kal emeltetnék.
A legénységi árváknál az eddigi állapottal szemben sem a nevelési járulék mérvének megállapításánál, sem a szabályszerü kornak meghatározásánál változás nincsen. Ujitás annyiban terveztetik, hogy a legénységi árvákra nézve az 1885: XI. tc. 42. szakaszának megfelelő oly rendelkezés vétetett fel a javaslatba, melynek értelmében a tanulmányaikat hazai inztézetekben folytató árvák nevelési járulékának élvezete a tanulmányok befejeztéig, de legfeljebb 24 éves korukig meghosszabitható.
Ez a szakasz tulajdonképen az 1887: XX. tc. 30-ik szakaszában foglalt rendelkezésekkel teljesen azonos rendelkezéseket tartalmaz. Minthogy azonban a legénységi özvegyek nyugdija a 7. § értelmében 50%-kal emeltetett, szükséges volt a fentebb idézett szakaszban megállapitott 360 korona maximális összeget 540 koronára felemelni.
A meghozandó törvénynek visszaható erővel való felruházása, eltekintve attól, hogy visszaható erővel biró ilyen törvénynek a végrehajtása nehézségekbe is ütközik, részben elvi, de főleg pénzügyi szempontból mellőztetett. Minthogy azonban a megélhetési viszonyok rosszabbodását leginkább azok az özvegyek érzik, a kik évek óta csekély nyugdijukból kénytelenek magukat fentartani, az ez idő szerint már ellátás élvezetében álló havidijasi özvegyek nyugdijainak részbeni fölemelése elől kitérni nem lehetett s ennélfogva az V-XII. rangosztályba tartozott havidijasok, valamint a rangosztályba nem sorozott havidijasok özvegyeinek nyugsijai az ebben a szakaszban meghatározott összegekre lennének felemelendők. A jelen szakasz rendelkezései alapján az I-IV. rangosztályba tartozott havidijasok özvegyeinek eddigi ellátási dijai nem változnának, az V-VIII. rangosztályba tartozott havidijasok özvegyeinek nyugdijai mérsékelten fölemeltetnének, mig a IX-XII. rangosztályba tartozott havidijasok, valamint a rangosztályba nem sorozott havidijasook özvegyei ugyanoly összegű nyugdijakat kapnának, mint a törvény hatályba lépte után növedékbe jövő özvegyek. Az eddigi nyugdijakon felül egyesek által netán élvezett kegyelmi ellátások a nyugdijaknak a jelen szakaszban tervezett felemelés folytán a magasabb összegő nyugdijakba be fognak tudatni s igy meg fognak szünni.
A jelen törvényjavaslatban tervezett ellátási javitások által előidézett szükséglet, ugy, a mint az eddig is történt, a hadmentességi dijalapok bevételéből fog fedeztetni. A hadmentességi dijalapoknak fejlődéséről szerkesztett és ide mellékelt átnézetből kitünik, hogy a hadmentességi dijalapok bevételeinek a jelen törvény folytán az eddiginél fokozattabb mérvben való igénybevétele, a dijalapom tőkéjének további fejlődését és megerősödését nemcsak hogy meg nem akadályozza, hanem hogy a hadmentességi dijalapok kamatjövedelme előreléthatólag 1970. évben 14 millió koronát el fog érni, a mely időponttól kezdve a katonai özvegyeknek és árváknak összes ellátási dijai a hadmentességi dijalapok bevételeiből lesznek fedezendők. A szintén mellékelt összesités a megalkotandó törvény kihirdetését követő első évben felmerülő többköltségeket részletezetten mutatja ki.
A törvény hatálybaléptének napja a végrehajtás megkönnyitése végett nem a kihirdetés napjával, hanem az ezt követő hó 1-ső napjával állapittatott meg. A törvénynek, egyedüli kivételével a 11-ikszakaszban foglalt rendelkezéseknek, visszaható ereje nincsen. A 11-ik szakaszban emlitett oly özvegyek részére azonban, a kik 1907. évi január hó 1-én nyugdijat már tényleg élveztek, vagy a kiknek igénye a nyugdijra 1907. évi január hó 1-ével megnyilt, a 11. §-ban megállapított magasabb nyugdijjak már 1907. évi január hó 1-étől kezdve lennének kiutalványozandók. A jelen szakasz 3-ik bekezdése átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Abban az esetben ugyanis, ha a törvény 1907. évi márczius havában elhalt havidijasok özvegyei az 1-ső szakaszban megállapított nyugdíjjakat a 6. szakasz értelmében 1907. évi április hó 1-étől kapnák, míg azok az özvegyek, a kiknek férje a törvény hatályba lépte előtt, 1907. év január vagy február havában halt el, a 11. szakaszban megállapított nyugdíjjakat csak 1907. évi május, illetve junius hó 1-étől kezdve kaphatnák. E visszás helyzet kikerülése végett vétetett fel a harmadik bekezdésben foglalt rendelkezés.
