Azok a panaszok, a melyek a kir. Curia tulterhelése és ennek következtében a bíráskodás lassusága miatt, mind a jogkereső közönség köréből, mind magának legfelsőbb bíróságunknak köréből felhangzanak, szüségessé teszik, hogy a törvényhozás sürgősen gondoskodjék a kir. Curia tehermentesitéséről. A kir. Curia tulterhelésének káros hatása különösen a polgári rendes perekben és egyéb polgári ügyekben mutatkozik, a melyekben a hátralékok évenkint emelkednek. A folyamatban levő polgári rendes perek és egyéb polgári ügyek közül az 1903. év végén 6.143, az 1904. év végén 7.624 és az 1905. év végén 8.751 maradt elintézetlen. Ha ez a baj még növekszik, akkor nemsokára annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy a kir. Curia hátralékai egész igazságszolgáltatásunkat megakasztják. A kir. Curia biráinak szaporitásával nem lehet ezen a bajon segiteni. Ma már - ismételt szaporitás után - a kir. Curiánál az elnökön ls másodelnökön kivül 8 tanácselnök, 64 curiai biró és 27 kisegitő biró működik. E számokkal máris tulhaladtuk azt a mértéket, a meddig a külföldi államok a legfelsőbb biróság létszámának megállapitásában elmenni jónak látták.
Ennélfogva más módon, nevezetesen az eljárás egyes szabályainak módositásával s a kir. Curia felebbviteli hatáskörébe tartozó ügyek számának csökkentésévek kell a Curia tulterhelésén segiteni. Ebben az irányban a főszempontnak annak kell lennie, hogy a csekélyebb értékü és egyszerübb ügyek elvonásával csökkentsük a Curia munkaterhét. Ebben a tekintetben első sorban a sommás ügyek veendők figyelembe. Egyedül ezek számának csökkentésével azonban a Curia terhén lényegesen nem könnyithetünk, mert az 1903. évben (804 + 48) 852, az 1904. évben (826 + 53) 879 és az 1905. évben (769 + 44) 813 volt csak a kir. Curiához érkezett sommás felülvizsgálati és sommás felfolyamodási ügyek összes száma. Az érintett czélból tehát a Curia sommás felülvizsgálati hatáskörének megszoritásán felül (2., 3. §) mellőzhetlenül szükséges, hogy a kir. törvényszéki ügyeknek jelentékeny része is elvonassék a kir. Curia felebbviteli hatásköréből. Az utóbbi irányban különösen az által kivánja a javaslat a Curia terhén könnyiteni, hogy a rendes pereknek egy részét sommás eljárásra éés a járásbiróságok hatáskörébe utalja (1. §), ugy, hogy ezekben a felebbvitel a sommás eljárás szabályai szerint nem fog többé a kir. Curia hatáskörébe tartozni, a rendes perek más részében pedig, nevezetesen az 1000 koronán aluli vagyonjogi perekben, a melyek a kir. törvényszékek hatáskörébe tartoznak, a javaslat a felebbvitelt korlátozza (4. §) s a házassági, valamint egyes más perekben a hivatalból való felülvizsgála szabályát megszünteti (6. §). Ezen kivül az eljárás mindkét nemében korlátozza a javaslat a felebbvitelt a per- és eljárási költség kérdésében is (5. §). Ezen intézkedésekből folyólag, ha különösen figyelembe veszszük azt a körülményt, hogy tapasztalat szerint a vagyonjogi perekben éppen a csekélyebb értékü, nevezetesen az 100 koronán alulil perek száma nagyobb és hogy a házassági perek az esetek legnagyobb részében nem a felek felebbezése, hanem a hivatalból való felülvizsgálat szabálya következtében kerülnek a Curiához: alaposan remélhető, hogy éppen azokban az ügyekben, a melyekból a Curia hátralékainak legnagyobb része kikerül, oly mérékben fog csökkenni a Curia munkaterhe, hogy a most mutatkozó hátralékok előreláthatólag meg fognak szünni.
A sommás eljárásról szóló 1893:XVIII. törvénycikk 1. §-ának 2. és 3. pontja a birtokbirósági, telekkönyvi és örökösödési pereket 400 korona értékhatárig utalja a járásbiróság hatáskörébe. Mindezek a perek tehát 400 korona értékhatáron felül a rendes eljárásra és a törvényszék, illetőleg a telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartoznak és ennek következtében harmadfokban a kir. Curiához kerülnek. Ezt az értékhatárt minden veszély nélkül 1000 koronára fel lehet emelni, mi által ezek a perek 1000 korona értékig a járásbiróság hatáskörébe jutván, utolsó fokon a kir. itélőtábla volna a felülvizsgálati biróság. A sommás eljárásról szóló 1893:XVIII. törvénycikk azért korlátozta az értékhatárt ezekben az ügyekben 400 koronára, hogy a járásbiróságokat, amelyek előbb egyáltalában nem jártak el ily ügyekben, ne terhelje tul átmenet nélkül ezeknek az ügyeknek nagy zömével. Ez az indok most már elesett.
A törvényszéki hatáskör az 1000 korona értéket meg nem haladó ingatlanok és hagyatékok iránti perekben nemcsak a biróságokra, hanem a felekre is terhes. Ezek a perek épp oly kevéssé birják el a törvényszéki eljárás nagyobb költségét és épp ugy igénylik a könnyebben hozzáférhető járásbiróság eljárását, mint a hasonló értékü ingókra vonatkozó perek. Ezért már a polgári perrendtartásról szóló, az 1902. évben a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat ezeket a pereket 1000 korona értékig a járásbiróság hatáskörébe kivánta utalni. Ehhez a javaslathoz a képviselőház igazságügyi bizottsága is hozzájárult. A járásbiróság hatáskörének kiterjesztése az 1000 koronán aluli birtok és örökösödési perekre tehát nemcsak a kir. Curia tehermentesitése szempopntjából indokolt, hanem maguknak a pereknek szempontjából is szükséges.
Az 1893:XVIII. tc. 3. §-ának 4. pontja alapján a biróságok tartási és élelmezési kötelezettség iránti perekben az érték megállapitásánál a követelt évi szolgáltatások értékének tizszeresét vagy huszzsorosát veszik irányadóul. Ezen az alapon a felülvizsgálat még igen kis összegű tartási perekben is a kir. Curia hatáskörébe jut, a mi nem indokolt. A javaslat ezért a három évi tarzás és élelmezés értékét veszi irányadóul. Ezen az állásponton volt a képviselőház igazságügyi bizottsága is a perrendtartási javaslat tárgyalásánál.
Az 1. és 2. §-ban foglalt rendelkezés az ügyeknek egy részét elvonja ugyan a kir. Curiától, de ennek az intézkedésnek eredménye csak hosszabb idő után fog beállani és csak az ügyek kis részére vonatkozik. Szükségesek tehát oly intézkedések, a melyek az ügyek nagyobb csoportjait rövid idő alatt vonnák el a kir. Curiától. Ily intézkedés volna sz 1893:XVIII. tc. 186. §-ának módosítása abban az irányban, hogy az 1000 koronát meghaladó sommás perekben is a felülvizsgálati biráskodást nem a kir. Curia, hanem a kir. itélőtáblák gyakorolnák. Ez által a kir. Curiának egyik tanácsa egészen felszabadulna. Ámbár a kir. itélőtáblák teljesen elegendő biztositékot nyujtanak arra nézve, hogy a sommás ügyekben mint utolsó foku biróságok eljárhassanak, a javaslat még sem vonja el az összes sommás ügyeket a Curia felülvizsgálata alól; mert ez az intézkedés oly messzeható következményekkel jár, a melyek csak perjogunknak küszöbön levő általános reformja keretében lesznek minden irányban beható megfontolás tárgyává tehetők s mert most, midőn a törvényszéki és a járásbirósági eljárás eltérő perjogi elveken nyugszik, a jogegység érdeke szenvedne azzal, ha a járásbirósági ügyek a kir. Curiától egészen elvonatnának, s ennek következtében az eljárásnak ebben a nemében a kir. Curiának a joggyakorlatot vezető és irányitó befolyása csak abban a szükebb körben érvényesülhetne, a mely a Curiának az 1890:XXXV. tc. 13. §-a értelmében a jogegység megóvása érdekében hozható döntvényeire vonatkoznak.
A felebbviteli eljárásban a törvényszék által hozott itéletek ellen beadott felülvizsgálati kérelmek elintézését csak akkor lehetne megnyugvással kizárólag a kir. itélőtáblákra bizni, ha ugy a rendes, mint a sommás eljárás egyenlő alapelveken nyugodnék; ebben az esetben ugyanis, minthogy az általános perjogi intézkedések az eljárás mindkét nemében azonosak volnának, a kir. Curiának az a hivatása, hogy az alsóbb biróságok gyakorlalát vezesse és határozatai által a törvény egyöntetü alkalmazását biztositsa, eléretnék akkor is, ha a sommás eljárásban hozott itéletek a kir. Curia elé nem is kerülnének. E körülmény figyelembevételével a javaslat megelékszik azzal, hogy a sommás pereknek csak egy, a mainál nagyobb részét vonja el a kir. Curia felülvizsgálati hatásköréből és e czélból az 1893:XVIII. tc. 186. §-ának első bekezdésében foglalt szabály módositásával felemeli a kir. Curia felülvizsgálati értékhatárát 1000 koronáról 2.500 koronára, a mi által a kir. Curia felülvizsgálati ügyeinek nagy része a kir. itélőtáblához fog kerülni. Ezzel összefüggésben módositani kellett a törévnyjavaslatnak az 1893:XVIII. tc. 214. §-át is oly értelemben, hogy a felebbezési biróság végzései ellen használt felfolyamodás felett, ha a keresett tárgyának értéke járulékok nélkül 2500 koronát (tehát nem ugy, mint most 1000 koronát) meghalad, a kir. Curia, minden más esetben az illetékes kir. itélőtábla határozzon végérvényesen.
A kir. itélőtábláknál a törvényjavaslat 3. §-a következtében előálló munkaszaporodást némileg ellensulyozni fogja a javaslatnak az a rendelkezése, a mely a házassági ügyeket a kir. itélőtábláknál is lényegesen apasztani fogja. Az ügyek megoszlása a 11. kir. itélőtábla között egyébként is azt fogja eredményezni, hogy a kir. itélőtáblák nagyobb részénél a törvényjavaslat 3. §-ával tervezett változás nem okoz majd tulterhelést. A mennyiben azonban némely itélőtáblánál ez a munkaszaporodás a birói személyzet szaporitását tenné szükségessé, errül könnyebben lehet gondoskodni, mint a kir. Curiánál.
Törvénykezési szabályaink egyes vagyonjogi pereket értékre való tekintet nélkül a törvényszék hatáskörébe utalnak és így megtörténik, hogy csekélz, néhány korona értékű váltó, vagy a szövetkezetnek tagjai elleni csekély követelések iránti perek tömegesen kerülnek a kir. Curiához. A javaslat nem kívánja a hatásköri szabályokat e perekben érinteni, azonban 1000 korona értékében alul e perekben a kir. itélőtábla itéletét véglegesnek jelenti ki. Ezek az ügyek rendszerint egyszerűek és a kir. Curiához való fellebvitel költségeit nem is bírálják el. Igaz ugyan, hogy bizonyos tekintetben visszássággal fog járni ez a rendezés, a mennyiben azokban az 1000 korona értéken aluli perekben, a melyek első fokon a kir. járásbíróság hatáskörébe tartoznak, ha a per tárgyának értéke a 400 koronát meghaladja, kétfoku felebbvitelnek lesz helye, míg ellenben a kir. törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben a per tárgyának hasonló értéke mellett csak egy foku lesz a fellebvitel. Nem lehet azonban figyelmen kivül hagyni azt a körülményt, hogy a járásbíróság mint egyes-bíróság jár el és így a járásbírósági hatáskörbe tartozó ügekben a két foku fellebvitel már csak az említett okból is inkább van indokolva, mint a törvényszéki ügyekben és hogy a járásbírósági ügyekben a másodfoku fellebvitel szükebb körben mozog, mert a jogkérdésben való felülvizsgálatra van korlátozva.
A kir. Curiához felebvitt ügyek nagy részben a fellebvitel csakis a perköltség vagy nem peres ügyekben az eljárási költség miatt történik. Jogkérdésről ezekben az ügyekben alig van szó és rendszerint a vitsá perköltség vagy eljárási költség sem olyan nagy, hogy a miatt a másodbíróság itélete ellen fellebvitel szükséges legyen. Ha a csődtörvény 103. §-a szerint a csődtömeg-gondoknak díjai tárgyában, melyek sok esetben tetemes összeget tesznek ki, a másodbíróság véglegesen határoz, nincs ok hogy a perköltség vagy az eljárási költség kérdésében a másodbíróság határozata ellen fellebvitelnek legyen helye. Az 5. § első bekezdés ugy van szövegezve, hogy rendelkezése ugy a kir. törvényszéki, mint a kir. járásbírósági peres és nem peres ügyekre egyaránt kiterjedten.
Legfelsőbb bíróságunk ügyforgalmának adatai a házassági ügyek rendkívüli tultengését mutatják. A házassági perek száma a kir. Curián 1903-ban 3669. 1904-ben 4411. 1905-ben 4563 volt. E jelenségnek oka a házassági ügyek egy részének hivatalból való felterjesztése. A házasságot felbontó vagy érvénytelenítő vagy semmissé nyilvánító itéletet eljárási szabályaink szerint hivatalból kell felterjeszteni fölülvizsgálás végett a másodbírósághoz és innen a harmadbírósághoz akkor is, ha azt senki sem felebbezte meg. A házassági kötelék fenntartásához fűződő közérdeknél fogva ügyelni kell ugyan arra, hogy a felek összejátszása vagy a bíróság helytelen eljárása ne vezessen a törvény czélzatai ellenére a házasság megszüntetésére. De hogy ebből az okból mind a kir. itélőtábla, mind a kir. Curia minden itéletet hivatalből felülvizsgáljon, akár nyujt az itéletet a coneret esetben a támadásra okot, akár nem, ez mindenképp oly tulzott óvintézkedés, a mely nem áll arányban a kikerülendő bajjal. Teljesen elegendő biztosíték ebben a tekintetben, hogy az elsőbírósági itélet ellen a feleken kívül a házasságvédő is élhet felebbvitellel.
A másodbírósági itélet ellen a javaslat 7. §-a szerint rendszerint csak a felek élhetnek fellebvitellel. A házaságvédő fellebviteli joga a másodbíróság itélete ellen a javaslat czélját, a kir. Curia tehermentesitését meghiusithatná. Szükségesnek mutatkozik mindazonáltal, hogy azokban a házassági perekben is, a melyekben a kir. ügyész mint ügyfél nem szerepel, a hatáskör kérdésében felebbviteli joggal ruháztassék fel a kir. ügyész. Ez különösen akkor szükséges, ha a házasfelek külföldiek és a magyar biróság az 1894: XXXI. törvénycikk 116. §-a értelmében nem járhatna el a perben. A közérdek megköveteli, hogy ily esetben a kir. ügyész fellebvitellel gondoskodjék a biróság esetleges hibájának orvoslásáról. Nem szükséges a hivatalból való felülvizsgálat a holttányilvánitási ügyekben sem, mert az 1868: LIV. tc. 524. §-a értelmében kinevezett gondnok fellebviteli joga eléggé biztositja a közérdeket.
A 8. § a szükséges életbeléptetési felhatalamazásokat tartalmazza. Az átmeneti rendelkezések részletes szabályozást igényelvén, czélszerübb azokat rendeleti utra utalni. Az átmeneti szabályoknál figyelemmel kell lenni arra, hogy a kir. Curia az előtte folyamatban levő azokat az ügyeket, a melyeknek elintézése a javaslat szerint a kir. itélőtáblák hatáskörébe tartozik, ezekhez tegye ét, a mi szükséges azért, hogy a kir. Curia tehermenetsitése mielőbb megtörténhessék.
Magától értetvén, hogy azokban az ügyekben, a melyekben a kir. Curia az 1893: XVIII. tc. 204. § második bekezdése értelmében a jelen törvény életbeléptetése előtt az ügy érdemébe vágó feloldó határozatot hozott, a felülvizsgálati biráskodást minden esetben a kir. Curia továbbra is gyakorolja.
