E törvényjavaslat tulajdonképpeni czélja, hogy bünügyekben a kir. Curia tulterheltségét megszüntesse. Már a B. P. tervezetének előkészítése alkalmával beható megvitatás tárgya volt az a kérdés, vajjon megbirja-e a kir. Curia az összes semmisségi panaszok elintézését, avagy nem volna-e szükséges a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekből eredő semmisségi panaszok elintézését a kir. itélőtáblák hatáskörébe utalni? A döntés ugy történt, hogy az összes semmisségi panaszok elintézését a kir. Curia hatáskörébe utalták, mert nem lehetett biztosan kiszámítani, hogy a terhelés valóban bekövetkezik-e ha igen, mikor? - S mert ma már abban is bizonyos előnyt lehetett látni, hogy a kir. Curiának, ha csak néhány évig is, módjában fog állani az összes semmisségi panaszok elintézése. Megfelelőnek mutatkozott tehát a kir. Curiát abba a helyzetbe juttatni, hogy leküzdhesse a kezdet nehézségeit, egységes joggyakorlatot teremthessen és ezzel a szétválasztás tényleges szükségének esetére a kir. itélőtábláknak irányt szabhasson.
Ez a szükség csakugyan bekövetkezett. A kir. Curián a büntető ügyekben az elintézendő ügyszám állandóan 11.000 körül van s ebből körülbelül 1500 szám marad évenként elintézetlenül. Ez a hátralék meg fog szünni, ha a kisebb jelentőségű ügyekben, tehát a kir. járásbiróságok hatáskörébe tartozó ügyekben (1897:XXXIV. tc. 18. §) használt semmisségi panaszok elbirálása a kir. itélőtáblák hatáskörébe utaltatik; mert ha ezekben az ügyekben csupán a kir. járásbiróságok összbüntetést kiszabó itéletei és a kir. törvényszékeknek másodfoku itéletei ellen használt semmisségi panaszokra vonatkozó számadatokat veszszük is tekintetbe, ezekben az ügyekben a kir. Curia elintézendő ügyszám évenként közel 2000-et és igy többet tesz ki, mint az évi összes hátralék. A kir. kormány évi jelentéseiből vett adatok az utolsó három évre vonatkozólag közelebbről a következők:
| Évben | Elintézendő ügyszám volt | Ebből járásbirósági ügyre vonatkozott | Hátralék maradt | |
| 1903 | 10.622 | 1.950 | 1.481 | |
| 1904 | 10.848 | 1.853 | 1.419 | |
| 1905 | 11.307 | 1.918 | 1.585 |
Ehhez képest a törvényjavaslatban ajánlott módositással bünügyekben a kir. Curia tulterheltsége teljesen meg fog szünni. Megfontolást e részben csak az igényel, hogy a javasolt módositás a büntető igazságszolgáltatásnak valamely fontosabb érdekét nem sérti-e? Ily aggodalomra azonban ok nem forog fenn. Ezek az ügyek kisebb sulyuak, kevésbbé bonyolódott természetüek és többnyire olyanok, a melyeknek sulyosabb nemeiben a kir. itélőtábla, mint felebbviteli biróság ugyis eljár; tehát az ügyek minősége tekintetéből aggodalom nélkül utalhatók azok a kir. itélőtáblákhoz. Nem szenved hátrányt a jogegység érdeke sem, mert a kir. Curiának hat éves gyakorlata már eléggé feldertitette a B. P. vonatkozó szakaszainak értelmét és kipótolta hiányaikat; az ujabban felmerülendő vitás elvi kérdések egyöntetű megoldására pedig az 1890:XXV. tc. 13. §-a és a jogegység érdekében használható perorvoslat (B. P. 441., 442. §), ugyszintén a jelen törvényjavaslat 2. és 3. §-ai kellő módot nyujtanak. De nem vezet a javaslat a kir. itélőtáblák tulterhelésére sem; mert az ekként odautalt ügyek száma a 11 tábla közt felosztva alig jöhet tekintetbe, ugy, hogy az ekként a kir. itélőtáblákra háruló munkatöbblet a jelenlegi munkaerővel is el lesz végezhető; és legfelebb egy-két táblánál fog esetleg némi személyszaporitást szükségessé tenni.
A javaslat 1. §-a a járásbirósági ügyekből a kir. Curiához érkező semmisslgi panaszoknak a kir. itélőtáblák hatáskörébe utalősát a B. P. 426. §-ának módositása utján eszközli. Ez a rendelkezés nem bolygatja meg a szükségen tul a B. P. rendszerét és szerkezetét, végrehajtásában nem okoz zavarokat, és a kir. Curiát egyszerre jelentékenyebb számu ügytől szabadítja meg; s ez által nemcsak a kir. Curián visszamaradt, hanem a kir. itélőtáblákhoz áttett ügyeknek is gyorsabb elintézést mozdítja elő. Önként értetik, hogy a B. P. 437. §-a ötödik bekezdése értelmében történt megsemmisítés következtében hozott ujabb itéletekre vonatkozó semmisségi panaszok még a kir. Curián nyernének elintézést.
Már a büntetőtörvénykönyvek életbelépésekor ellentétes irányok képződtek a judicaturában. Kezdetben a kir. Curia az ellentétes határozatokat teljes ülésben igyekezett kiegyenlíteni; de az ebbeli eljárást csakhamar nagyon nehézkesnek találta és miután rendes napi munkájával mindig tul volt terhelve s a tanács többségének vagy elnökének nem volt kötelességévé téve, hanem egyedül belátásra volt bizva, hogy a felmerült vitás elvi kérdést a teljes ülés elé vigye; a jogával éveken át egyáltalán nem, és később is csak nagyon ritkán élt. Illyképpen egységes judicatura nem fejlődhetett, sőt lehetővé vált, hogy a kir. Curiánál minden tanácsnak sajátlagos, a többiétől sokban eltérő judicaturája keletkezett. Hátrányos volt a büntető judicaturának egyöntetüvé tételére nézve az is, hogy az évek hosszu során át keletkezett ellentétes határozatok a magánkiadók gyüjteményeibe válogatás nélkül felvétettek és hivatalos gyüjtemény hiányában azokat az alsóbb bíróságok, a kir. ügyészek, ügyvédek, jogtanárok és a jogkereső közönség gyakran még akkor is irányadóknak tekintették, midőn a kir. Curián az ellentét már megszünt. A helyzet a koronaügyészség életbeléptetése óta sokat javult és most, az ezuttal bemutatott törvényjavaslat 1. §-ának hatása alatt a büntető szakosztály tulterheltségének megszüntével, felszabadul a kir. Curiánál az a munkaerő, mely a büntető judicatura egységének teljes helyreállítására szükséges; tehát még csak a kibontakozás módját kell czélszerüen szabályozni, hogy aránylag rövid idő alatt a judicatura egysége ne csak elérhető, hanem állandóan fenntartható is legyen.
A kir. Curia teljes üléseinek kérdését az 1881:LIX. tc. 4. §-a csupán a polgári ügyekre nézve szabályozza, az 1890:XXV. tc. 13. §-a pedig a kir. Curia büntető teljes üléseire csak annyiban vonatkozik, a mennyiben egyes kir. itélőtáblák ellentétes elvi megállapodásaival szemben van szükség a jogegység megóvása végett akár polgári, akár büntető ügyben a kir. Curia teljes ülésének döntéésre. Habár az idézett 1881:LIX. tc. 4. §-a alapján a kir. Curia polgári teljes ülései tárgyában kiadott rendelkezéseket az 1891. évi bírói ügyviteli szabályok 371. §-a bizonyos eltérésekkel a kir. Curia büntető teljes üléseire is kiterjesztette és habár ezek a rendelkezésekaz 1899. évi büntető ügyviteli szabályok 1. §-ánál fogva most is érvényben vannak, sőt az 1902. jul. 16-án T. 100/2. sz. a. igazságügymin. rendelettel tovább fejlődtek; mégis zsükségesnek mutatkozik a törvényes alap kétésgtelenné tétele végett a jelen törvényjavaslattal kinálkozó alkalmat felhazsnálni arra, hogy az 1890:XXV. tc. 13. §-ának érintetlenül hagyása mellett a vitás elvi kérédsek eldöntése, hasonlóan ahhoz a rendezéshez, a melyet a polgári igazságszolgáltatásra nézve az 1881: LIX. tc. 4. §-a foglal magában, a büntető igazságszolgáltatás terén is törvénnyel nyerjen főbb vonásaiban szabályozást. Ezt a czélt tartja szem előtt a törvényjavaslat 2. §-a, de az időközben szerzett tapasztalatokat is értékesíti, különösen azzal, hogy kötelezővé teszi a teljes ülés kezdeményezéést, mihelyt a tanács többsége a kir. Curiának bizonyos elvi jelentőségü határozatától el kiván térni.
A kir. Curiának büntető teljes ülési határozatai hivatalosan nyilván vannak tartva és ismeretesek, minélfogva az ezektől való eltérés szándékának esetére a teljes ülés üsszehivásának kötelessége könnyen megállapitható. Más a helyzet, ha egyéb elvi jelentőségű határozatoktól való eltérés szándéka merül fel; mert e jogegység érdekében hozott határozatok hivatalosan nyilván vannak ugyan tartva, de rendszeresen feldolgozva nincsenek és ennélfogva kevésébé mentek át a köztudatba; a többi elvi jelentőségű határozatok pedig nemcsak hivatalosan összegyüjtve és feldolgozva nincsenek, hanem a magángyüjteményekbe is csak akkor kerültek, ha a szaklapok tudomására jutottak, tehát részben ismeretlenek s a magángyüjteményekbe felvettek is részben elavultak, gyakran egymásnak ellentmondók. Ha tehát csak ily határozatok valamelyikétől kíván valamely büntető tanács többsége eltérni: okszerüen nem lehet kívánni, hogy a kérdést teljes tanács elé vigye. Ezen elvi kérdések tekintetében tehát czélszerünek mutatkozik, hogy rendszerint az a tanács foglaljon el bennük állást, a mely előtt a törvény életbelépte után először felmerültek; e határozatok kerüljenek azutéén kiválasztás alá, és csak azoktól ne lehessen többé teljes ülési határozat nélkül eltérni, a melyek a hivatalos gyüjteménybe felvétettek. Kivételképen azonban a törvény életbelépte előtt keletkezett ilynemű, különösen a jogegység érdekében hozott elvi jelentőségű határozatok is fel lesznek vehetők a hivatalos gyüjteménybe. A hivatalos gyüjtemény elkészitésére, az abba felveendő elvi határozatok kiválasztására és a gyüjtemény közzétételére vonatkozó részletek szabályozását a törvényjavaslat 3. §-a a dolog természetének megfelelően rendeleti utnak tarja fenn.
