1. § Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, és Ő Felsége a Hellének királya között a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt Athénben, 1904. évi deczember hó 21/8-ik napján kötött államszerződés az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya
és
Ő Felsége a Hellének királya
megegyezvén abban, hogy szerződést kötnek a bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt, e czélból meghatalmazásaikkal ellátták, még pedig:
Ő Felsége Ausztria császárja, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya:
Macchio Károly báró urat, a Ferencz József-rend nagykeresztesét, a Lipót-rend lovagját, rendkivüli követét, és meghatalmazott ministerét az athéni udvarnál,
Ö Felsége a Hellének királya:
Romanos Athos urat, a Megváltórend középkeresztesét, külügyministerét,
akik közölvén egymással meghatalmazásaikat, melyeket jó és kellő alakban találtak, a következő czikkekben állapodtak meg:
1. czikk. A magas szerződő Felek kötelezik magukat, hogy a jelen szerződésszabta körülmények között és feltételek mellett kölcsönösen kiadják egymásnak a megkereső Állam területén elkövetett bűntett, vagy vétség miatt üldözött vagy elitélt egyéneket, a kik a megkeresett Állam területére menekültek.
2. czikk. Kiadatásnak csak az alább jelzett büntetendő cselekmények miatt lesz helye, a mennyiben azokat ugy a megkereső Államnak, mint a megkeresett Államnak törvényei büntetés alá vonják:
1. Gyilkosság, mérgezés, szülőgyilkosság, gyermekgyilkosság, emberölés.
2. Előre megfontolt, szándékos ütések és testi sértések, a melyek gyógyithatatlannak mutatkozó betegséget, állandó munkaképtelenséget, valamely szervnek teljesen használhatatlanná válását, sulyos megcsonkitást vagy ölési szándék nélkül halált okoztak.
3. Kettős házasság.
4. Kiskoruak elrablása.
5. Hét évesnél fiatalabb gyermek kitevése vagy elhagyása.
6. Lopás, sikkasztás, bizalommal való visszaélés, mindennemü csalás, zsarolás.
7. A személyes szabadságnak magánszemélyek által elkövetett szándékos és törvényellenes megsértése.
8. Pénzhamisitás, beleértve a pénznek utánzását és hamisitását, utánzott vagy hamisitott pénznek tudatos kibocsátását és forgalomba hozatalát.
9. Közhitelpapirosoknak vagy bankjegyeknek, köz- vagy magánczimleteknek utánzása vagy meghamisitása; az ilyen utánzott vagy meghamisitott közhitelpapirosoknak, jegyeknek vagy czimleteknek tudatos kibocsátása és forgalomba hozatala; iratok vagy táviratok hamisitása és az ilyen utánzott vagy meghamisitott táviratoknak, papirosoknak, jegyeknek vagy czimleteknek tudatos használata.
10. Pecséteknek, bélyegeknek, fémjelzéseknek, postai értékjegyeknek vagy másnemü felragasztott bélyegeknek utánzása vagy meghamisitása; az ilyen utánzott vagy meghamisitott tárgyaknak tudatos használata; csalárd czélzatu visszaélés valódi pecsétekkel, bélyegekkel és fémjelzésekkel.
11. Hamis tanuzás.
12. Hamis eskü.
13. Köztisztviselők által elkövetett zsarolás, sikkasztás; köztisztiselők megvesztegetése.
14. Csalárd bukás és csőd alkalmával elkövetett csalás.
15. Szándékos gyujtogatás.
16. Valamely köz- vagy magánokiratnak szándékos és törvényellenes megsemmisitése, megrongálása vagy eltitkolása oly czélból, hogy mások kárt szenvedjenek.
17. Orgazdaság a jelen egyezményben jelzett bűntettek vagy vétségek valamelyike utján szerzett dolgokra nézve.
A most felsorolt minősitésekbe bele kell érteni a részességet és a kisérletet, a mennyiben azokat ugy a megkereső Államnak, mint a megkeresett Államnak törvényei büntetéssel sujtják.
Vétségek miatt, a mennyiben a fentirt pontokban felsorolt büntetendő cselekmények valamelyikéről van szó, helye lesz a kiadatásnak:
1. Tárgyalás alapján avagy távollétükben elitélt egyénekre nézve akkor, ha a kiszabott büntetés legalább egy évi szabadságvesztés-büntetés.
2. Terhelt egyénekre nézve akkor, ha a bűncselekményre alkalmazható büntetésnek legnagyobb mértéke ugy a megkereső Államnak, mint a megkeresett Államnak törvényei szerint legalább két évi szabadságvesztésbüntetés.
3. czikk. Saját állampolgáraikat a szerződő Felek semmiféle esetben sem kötelesek egymásnak kiadni.
Ha a terhelt vagy az elitélt a szerződő Felek egyikének sem állampolgára, a kiadatás iránt megkeresett Kormánynak szabadságában áll, hogy e megkeresés következtében tetszése szerint intézkedjék és a terheltet büntető eljárás czéljaira akár saját hazájának, akár annak az országnak szolgáltassa ki, a hol az a bűntettet vagy a vétséget elkövette.
4. czikk. Kiadatásnak nincs helye:
1. Ha a bűncselekmények elkövetése óta, vagy a bűnvádi eljárás meginditása vagy az elitélés óta a bűnvádi eljárás vagy a bűntetés elévülése a kiadatási megkeresés előterjesztésének időpontjában a megkeresett ország törvényei szerint bekövetkezett.
2. Ha a kiadatási megkeresés alapjául ugyanaz a cselekmény szolgál, a mely miatt a kikért egyént a kiadatás iránt megkeresett országban bűnvádi eljárás alá vonták és felmentették, vagy még bűnvádi uton üldözik vagy már elitélték.
5. czikk. Ha a kikért egyént a megkeresett országban valamely más büntetendő cselekmény miatt üldözik vagy itélték el, mint a mely a kiadatási kérelemre okot szolgáltatott, kiadatását az eljárás befejezéséig és elitéltetés esetén büntetésének kitöltéséig el lehet halasztani.
Ha ellene a megkeresett országban magánosok irányában elvállalt kötelezettségekért eljárás van folyamatban, vagy ugyanő ezért le van tartóztatva, kiadatásának erre való tekintet nélkül helye lesz, szabadságukban állván az illetőknek, hogy jogaikat azután az illetékes hatóságnál érvényesitsék.
6. czikk. Kiadatás engedélyezésének nincs helye, ha a megkeresésben emlitett büntetendő cselekményt a megkeresett Fél politikai bűncselekménynek vagy ezzel kapcsolatos cselekménynek tekinti, vagy ha a kikért egyén beigazolja, hogy a kiadatási megkeresést tulajdonképen azért terjesztették elő, hogy őt ily természetü büntetendő cselekmény miatt üldözhessék.
Azt a külföldit, a kinek kiadatását engedélyezték, nem szabad üldözni vagy megbüntetni a kiadatást megelőző politikai bűncselekmény miatt, sem az ilyennel kapcsolatos bármely cselekmény miatt, sem pedig a jelen egyezményben fel nem sorolt bűntett vagy vétség miatt.
A kiadott egyént nem szabad üldözni vagy elitélni semmi más büntetendő cselekmény miatt, mint a mely a kiadatás alapjául szolgált. Ezt a szabályt nem lehet alkalmazni a kiadatás után elkövetett büntetendő cselekményekre.
7. czikk. A kiadatási megkeresést mindig diplomácziai uton kell előterjeszteni.
8. czikk. A kiadatás engedélyezése a megkeresett ország törvényes szabályai szerint történik.
9. czikk. A kiadatás engedélyezése végett közölni kell eredetiben vagy hiteles kiadmányban akár az itéletet avagy az elitélésre szóló határozatot, akár az itélő tanács rendeletét, a vádtanács határozatát, vagy pedig az illetékes birónak a bűnvádi eljárás tárgyában hozott rendelkezését, a mely a terheltnek vagy a vádlottnak a büntető biráskodás alá helyezését alakszerüen kimondja vagy jog szerint maga után vonja.
Hasonlóképen engedélyezhető lesz a kiadatás, elfogató parancsnak vagy ezzel egyenlő erejü egyéb oly iratnak előmutatása alapján, a melyet az illetékes külföldi igazságügyi hatóság állitott ki, föltéve, hogy ezek az iratok pontos megjelölését tartalmazzák annak a cselekménynek, a mely kibocsátásukra okot adott.
Ezekhez az iratokhoz csatolni kell a bűncselekményre alkalmazható törvény szövegének másolatát; csatolni kell továbbá franczia nyelvü forditást, ugyszintén a mennyiben lehetséges, a kikért egyén személyleirását vagy a személyazonosságának megállapitására alkalmas bármely egyéb adatokat.
Abban az esetben, ha kétséges, vajjon az eljárás tárgyául szolgáló bűntett vagy vétség a jelen egyezmény rendelkezései alá esik-e, a megkeresett kormány mindennemü felvilágositást kérhet, a melyet meggyőződésének megérleléséhez szükségesnek vagy czélszerünek tart; s azután érdemlegesen kell a kiadatási megkeresés kérdésében határoznia.
A midőn a megkereső kormány a megkeresett kormánynak megadja ezeket a felvilágositásokat, ugyanakkor rendelkezésére kell bocsátania mindazokat az okiratokat, a melyek az utóbbi kormány meggyőződésének megérleléséhez szükségesek vagy czélszerüek.
10. czikk. Sürgős esetben előzetes letartóztatást lehet elrendelni oly értesitésre, a mely postán vagy távirón, de mindig diplomácziai uton, a 9. czikkhen emlitett okiratok valamelyikének létezéséről ad hirt, föltéve azonban, hogy szabályszerüen a megkeresett ország külügyministeréhez érkezik ez az értesités.
Az előzetes letartóztatásra azok az alakszerüségek és szabályok irányadók, a melyeket a megkeresett kormány törvényhozása megállapit. Az előzetes letartóztatást meg kell szüntetni, ha a foganatositásától számitott három hét alatt a megkeresett kormány a jelen egyezmény 9. czikkében emlitett okiratok valamelyikét nem kapja meg.
11. czikk. A mennyiben kiadatásnak helye van, mindazokat a tárgyakat, a melyek a bűntettből vagy vétségből származnak, avagy bizonyitékul szolgálhatnak és a melyeket a letartóztatás időpontjában a kikért egyén birtokában találtak, vagy a melyeket később felfedeztek, ha a megkeresett Állam illetékes hatósága ugy rendeli: le kell foglalni és a megkereső Államnak ki kell szolgáltatni.
Ez az átszolgáltatás akkor is megtörténik, ha a kiadatást a kikért egyén megszökése vagy halála folytán nem lehet foganatositani.
Mindazonáltal épségben maradnak harmadik személyeknek a nevezett tárgyakra esetleg szerzett jogai; előforduló esetben e tárgyakat az eljárás befejezéseu után minden költség nélkül a jogositottaknak kell visszaadni.
12. czikk. A kiadott egyén letartóztatásával, élelmezésével és szállitásával járó költségek, ugyszintén az előző czikk rendelkezései szerint kiszolgáltatandó vagy visszaadandó tárgyak őrzésével és szállitásával járó költségek a megkereső Államot és a megkeresett Államot terhelik, mindegyiket azok, a melyek saját területének határain belül merültek fel.
A közbeeső Államok területein felmerült szállitási és másnemü költségek a kikérő Államot terhelik.
Ugyancsak a kikérő Államot terhelik a tengeren felmerült szállitási és egyéb költségek.
A kiadandó egyént a megkeresett országnak abba a kikötőjébe vagy arra a határállomásra kell szállitani, a melyet a kikérő kormány kijelöl.
13. czikk. Ha a jelen egyezmény értelmében kikért és letartóztatott egyént a letartóztatását követő három hónapon belül nem adták ki és nem vették át, szabadon kell őt bocsátani és ugyene büncselekményért nem lehet többé kikérni.
14. czikk. Átszállitásnak lesz helye a szerződő Államok illető területein keresztül, ha a kiadott egyén nem polgára az átszállitó országnak, és elég e czélból a 9. czikkben emlitett okiratok valamelyikét eredetiben vagy hiteles kiadmányban előmutatni, föltéve, hogy a kiadatás alapjául szolgáló cselekmény a jelen egyezményben fel van sorolva és nem esik a 4. és a 6. czikk rendelkezései alá.
Az átszállitó költségek a megkereső Felet terhelik.
15. czikk. Ha a valamely nem politikai bűnügy folyamán a szerződő felek országainak valamelyikében tartózkodó személyek kihallgatása, vagy bármely más vizsgálati cselekmény szükségesnek mutatkozik, e czélból franczia nyelvü forditással felszerelt megkeresést kell diplomácziai uton előterjeszteni és ezt teljesiteni kell a kihallgatás vagy a vizsgálati cselekmény végett megkeresett ország törvényei szerint.
De az oly megkereséseket, a melyek akár házkutatásnak, akár pedig bűnjelek és bizonyitó eszközök lefoglalásának elrendelésére irányulnak, csakis a 2. czikkben felsorolt cselekmények valamelyike miatt és a fentirt 11. czikk utolsó bekezdésében foglalt fentartással lehet teljesiteni.
Az érdekelt kormányok lemondanak a bűnügyi megkeresések teljesitéséből származó költségek megtéritéséről, még abban az esetben is, ha szakértői szemléről van szó, föltéve azonban, hogy ez a szakértői szemle csak egy alkalommal idézett elő hatósági közreműködést.
16. czikk. Ha a szerződő Felek valamelyikének kormánya szükségesnek tartja, hogy nem politikai bűnügyben valamely ügyiratot vagy itéletet a másik ország területén lakó egyénnek kézbesitsenek, az ügydarabot, a melyet diplomácziai uton és franczia nyelvü forditással felszerelve kell átküldeni, az illetékes hatóság kézbesiti az illető egyénnek s a kézbesitést igazoló okirat ugyanazon az uton jut el a megkereső kormányhoz, a nélkül, hogy mindezért költségek megtéritésének lenne helye.
17. czikk. Ha valamely nem politikai bűnügyben, a mely a szerződő Felek országainak egyikében megindult, a másik ország hatóságainak kezében lévő bizonyitó eszközök vagy okiratok közlése mutatkozik szükségesnek vagy czélszerünek, az erre vonatkozó megkeresést diplomácziai uton kell előterjeszteni és e megkeresést a tárgyak és okiratok visszaküldésének kötelezettsége mellett teljesiteni kell, ha csak különös tekintetek nem ellenzik.
Az érdekelt kormányok lemondanak a bizonyitó eszközök és okiratok át- és visszaküldése folytán területük határain belül felmerült költségek megtéritéséről.
18. czikk. Az érdekelt kormányok kötelezik magukat, hogy kölcsönösen közölni fogják egymással költségmegtérités nélkül mindazokat az elitéléseket, a melyeket a szerződő Felek valamelyikének biróságai bárminemü bűntett vagy vétség miatt a másik Félnek állampolgárai ellen kimondtak.
Ez a közlés akként történik, hogy a végleges határozatról franczia nyelvü forditással felszerelt ismertetést vagy kivonatot kell átküldeni annak az országnak kormányához, a melyhez az elitélt tartozik.
19. czikk. A jelen szerződés a megerősitő okiratok kicserélésétől számitott három hónap mulva lép hatályba.
A szerződés hatályba lépését megelőzőleg történt cselekmények csak abban az esetben szolgálhatnak kiadatási megkeresés alapjául, ha a kikért egyének a megerősitő okiratok kicserélése után menekültek a megkeresett Állam területére.
A szerződő Felek mindegyike bármikor felmondhatja a jelen szerződést, ha erről a szándékáról a másik Felet hat hónappal előbb értesiti.
A jelen szerződés meg nem fog erősittetni és a megerősitő okiratok, mihelyt lehetséges, Athénban ki fognak cseréltetni.
Minek hiteléül az illető meghatalmazottak azt aláirták és pecsétjükkel ellátták.
Kelt Athénben, kettős kiadványban, az Ezerkilencszáznegyedik év deczember havának huszonegyedik/nyolczadik napján.
[Aláírás]
