A közönséges büntettesek kölcsönös kiadatását nálunk Görögországgal szemben addigelé sem nemzetközi szerződés, sem másnemü nemzetközi megállapodás nem biztositotta. Görögország a legujabb időkig általában nem mutatott hajlandóságot arra, hogy más államokkal a közönséges büntettesek kölcsönös kiadását czélzó szerződéseket kössön. Magyarország és Ausztria már 1874-ben kifejezték a görög királyi kormánynak abbeli hajlandóságukat, hogy Görögországgal a büntettesek kiadatása iránt szerződéses viszonyba lépjenek. Az akkori görög kormány ez ajánlattal szemben teljesen elutasitó álláspontra helyezkedett s csak azt helyezte kilátásba, hogy ki fogja utasitani Görögországból azokat a külföldieket, a kiket közönséges büncselekmények miatt üldöznek vagy elitéltek avagy a kik gyanus magatartást tanusitanak. Olaszország volt az egyetlen állam, a melylyel szemben Görögország most emlitett elutasitó álláspontjából engedett s a melylyel 1877. évi november 5/17-én * a közönséges büntettesek kiadatása iránt államszerződést kötött.
De az 1877. évet követő időkben más államokkal szemben Görögország ismét következetesen idegenkedett a kiadatást biztositó kötelezettség elvállalásától. Ebben a magatartásban csak a mult század legvégén állott be változás, a midőn az akkori görög kormány Belgium, az Északamerikai Egyesült-Államok, továbbá Nagybrittannia és Németalföld ujabb ajánlatai folytán végre hozzájárult elvben ahhoz, hogy ezentul ezekkel és más államokkal - lehetőleg azon szövegü - kiadatási szerződéseket kössön. Az ennek folytán Görögország és Belgium között megindult tárgyalások következtében a most nevezett két állam csakugyan létre is hozott egy kiadatási szerződést, a melyet 1901. évi julius hó 9-én (junius hó 26-án) * irtak alá a meghatalmazottak s a mely szerződés azóta már hatályba is lépett.
Magyarország és ausztria ujabb ajánlatára most már a görög kormány e két állammal is késznek nyilatkozott szerződést létesiteni, de egyuttal kikötötte feltételül, hogy a kötendő szerződés rendelkezéseinél a már megkötött görög-belga szerződés szövege vétessék alapul, s hogy a görög-belga szerződésben levő szövegen érdemleges változások ne tétessenek, a mit a görög királyi kormány azzal indokolt meg, hogy érdemleges változásokat feltüntető szöveg nem számithat a görög törvényhozásnál elfogadásra.
Bár a legutóbbi idők folyamán egy eset sem fordul elő, a melyben Görögországba menekült magyarországi büntettes kiadatásának szüksége merült volna fel, de miután általában kivánatos, hogy külföldre menekült büntetteseink kiadatása minél több állammal szerződésileg biztositva legyen, azért az akkori magyar királyi kormány abban a meggyőződésben, hogy a görög kormány által felajánlott szöveg egyes fogyatkozásai daczára mégis jobb, mint a szerződés nélküli mostani állapot, elfogadta a görög-belga szerződés szövegét a tárgyalások alapjául s ezen az alapon - többrendbeli szövegezési módositásnak a görög királyi kormány részéről történt elfogadása után jött létre a beczikkelyezendő szerződés, melyet a szerződő három államnak - t. i. egyrészt Magyarországnak és Ausztriának, másrészt Görögországnak - meghatalmazottjai a ratifikáczió fentartása mellett 1904. évi deczember hó 21-én (ó-naptár szerint 8-án) * irtak alá Athénben. Az aláirt kiadatási szerződés az alapelvekre és a részletes intézkedések zömére nézve megegyezik ujabb időben más államokkal kötött hasonló szerződéseinkkel, nevezetesen a Romániával kötött s az 1902:XI. tc. -be iktatott szerződéssel. Az eltérő rendelkezések, a melyek alább vannak kiemelve, a minta gyanánt elfogadott görög-belga szerződés szövegére vezethetők vissza. A szerződés a büntettesek kiadatásán kivül intézkedik még más hatalmak által vagy részére kiadott büntetteseknek átszállitásáról, továbbá a bünügyben nyujtandó más jogsegélyről, minő a tanukihallgatás, birói szemle, szembesités, bünügyi iratok közlése, kézbesitése.
Az 1. Cikkhez
Az 1. Cikk a kiadatási kötelezettséget csak azokra az egyénekre állapitja meg, a kik a megkereső állam területén elkövetett büntett vagy vétség miatt állanak bünvádi eljárás alatt. Ez a rendelkezés eltérést tartalmaz kiadatási szerződéseink nagy részétől, a melyekben - igy pl. a Romániával kötött s az 1902:XI. törvénycikkbe iktatott szerződés I. czikkének 2. bekezdésében - csak az van e tekintetben kikötve, hogy a kérdéses büncselekmény „a megkeresett állam területén kivül” legyen elkötve. De vannak olyan kiadatási szerződéseink is, a melyek e részben a jelen szerződéssel azonos rendelkezést tartalmaznak. Ilyenek: az Északamerikai Egyesült-Államokkal 1856. évi julius hó 3-án kötött kiadatási szerződés, a melynek hatályát az 1871:XLIII. törvénycikkbe iktatott államszerződés III. czikke tartotta fenn, továbbá a Nagybritanniával kötött s az 1874:II. törvénycikkbe iktatott kiadatási szerződés (I. czikk).
A 2. Cikkhez
A 2. czikkben vannak egyenkint felsorolva azok a büntetendő cselekmények, a melyek esetén a kiadatás kötelezettsége fennáll. E részben a jelen szerződés abban tér el a Romániával kötött és más ujabb szerződéseinktől, hogy kevesebb büncselekmény van benne felsorolva, mint azokban. Nevezetesen nincs felsorolva a magzatehajtás, a családi állás és a szemérem elleni büncselekmények, a magánlaksértés és a közveszélyü cselekmények nagy része. A rablás sincs felsorolva, de a lopásba beleértendő. A 2. czikk továbbá abban is eltér a Romániával kötött szerződéstől, hogy mig ez a kiadatás feltételéül szabja általában azt, hogy a kiadatás alapjául szolgáló cselekmény ugy a megkereső, mint a megkeresett állam törvényhozása szerint egy évi vagy ennél sulyosabb szabadságvesztés-büntetést vonhasson maga után, addig a jelen szerződésben a büntetteknél, a melyek különben ugyanis hosszabb szabadságvesztés-büntetéssel járhatnak, ilyen büntetési tételhatás egyáltalában nincs megjelölve, ellenben a vétségeknél a kiadatási kötelezettség, ha már itélet hozatott, legalább egy évi kiszabott szabadságvesztés-büntetéshez, egyébiránt pedig ahhoz van kötve, hogy az alkalmazható büntetés legmagasabb tétele legalább két évi szabadságvesztés-büntetés legyen.
A 3. Cikkhez
A 3. czikknek az a rendelkezése, hogy saját állampolgáraikat az államok nem adják ki, megegyezik egyéb kiadatási szerződéseinkkel. A 3. czikk második bekezdésében azokra az egyénekre nézve megállapitott rendelkezés, a kik a szerződő felek egyikének sem állampolgárai, nincs ugyan meg a Romániával kötött szerződésünkben, de hasonló rendelkezés előfordul több más szerződésünkben, pl. a Svédországgal és Norvégiával kötött s az 1871:XXIV. törvénycikkbe iktatott szerződés VI. czikkében, az Olaszországgal kötött s az 1871:XXVI. törvénycikkbe iktatott szerződés VI. czikkében, ugyszintén az Oroszországgal kötött s az 1875:XXXVIII. törvénycikkbe iktatott szerződés VII. czikkében.
A 4. Cikkhez
A 4. czikk a kiadatás megtagadásának általánosan alkalmazott okait sorolja fel. Nincs itt felsorolva az az eset, a mely egyébiránt csak a Svájczczal és a Romániával kötött szerződéseinkben (XIV., illetve XI. czikk) fordul elő, hogy t. i. kiadatásnak ne legyen helye, ha az illető cselekmény csak a sértett fél inditványára üldözhető, de ily inditványt a sértett fél nem tett.
A 6. Cikkhez
A 6. czikk tartalmazza azt az általánosan alkalmazott kikötést, hogy politikai büncselekmény vagy ilyennel kapcsolatos cselekmények miatt kiadatásnak helye. Ellenben uj az a különleges kikötés, hogy a kiadatás akkor is megtagadható, ha a kikért egyén beigazolja, hogy a kiadatási kérelmet tulajdonképen azért terjesztették elő, hogy őt politikai büntetendő cselekmény miatt üldözhessék. Ugyancsak a 6. czikk a kiadatás speczialitásának elvét is biztositja, kimondván, hogy a kiadott egyént nem szabad üldözni vagy elitélni bármely más cselekmény miatt, mint azért, a melyért kiadták. Azok a feltételek, a melyek mellett a Romániával kötött szerződés X. czikkének második bekezdése szerint a kiadatás speczialitásának elvétől el lehet térni, a jelen szerződésben nem fordulnak elő.
A 6. czikkben lett volna helyén az ugynevezett merényleti záradék, a mely kimondaná, hogy nem tekinthető politikai büncselekménynek vagy azzal kapcsolatosnak az államfő személye vagy családjának tagjai ellen elkövetett merénylet, ha az az emberölés vagy gyilkosság tényálladékát állapitja meg. Ennek a záradéknak a szerződésbe való beiktatását a magyar igazságügyi kormány annak idején kivánta is, utóbb azonban e kivánságtól elállott, mert a görög kormány hivatkozással arra, hogy a merényleti záradék a mintául vett görög-belga szerződésben sincsen bent, e záradék felvételét ellenezte, de egyuttal kijelentette, hogy a szerződésnek ezen és esetleges más hiányait Görögország részéről a gyakorlatban a lehető legtágabb értelmezéssel kivánja pótolni. Igy tehát remélni lehet, hogy a merényleti záradéknak megfelelő felfogás a gyakorlatban tényleg érvényesülni fog.
A 9. Cikkhez
A 9. czikkben fel vannak sorolva azok az iratok, a melyek a kiadatás engedélyezésére alapul szolgálhatnak. Ilyenek gyanánt tekintettel a görögországi büntetőjog rendelkezéseire is, az itélet, az elitélést tartalmazó határozat, ugyszintén a bünvádi eljárást folyamatba tevő itélőtanácsi rendelet, vádtanácsi határozat vagy birói rendelkezés, továbbá az elfogató parancs vagy ezzel egyenlő erejü birósági irat vannak megjelölve. A kiadatási megkeresés támogatására szolgáló iratokat franczia nyelvü forditással kell ellátni.
A 10. Cikkhez
A 10. czikk az előzetes letartóztatás elrendelése végett minden esetben diplomácziai uton érkező értesitést kiván, tehát - a Romániával kötött szerződéstől (VI. czikk) eltérően - felette sürgős esetekben sem engedi meg a megkereső hatóságnak a megkeresett hatósággal való közvetlen érintkezést. Mig a Romániával kötött szerződés a kiadatás alapjául szolgáló okiratok előterjesztésére egy hónapi határidőt szab, addig a jelen szerződés szerint - bár Görögország nem határos a magyar állammal - az előzetes letartóztatás megszünik, ha attól számitott három hét alatt nem érkezik meg a 9. czikkben emlitett okiratok valamelyike.
A 13. Cikkhez
A 13. czikk azt a szokatlan rendelkezést tartalmazza, hogy a kikért és letartóztatott egyént szabadon kell bocsátani, ha a letartóztatástól számitott három hónapon belül a kiadatást nem engedélyezték s a letartóztatott egyént el nem szállitották; ehhez hasonló rendelkezés csak egyetlen egy más kiadatási szerződésünkben van, még pedig a Braziliával kötött s az 1884:XXXVII. törvénycikkbe iktatott államszerződés VI. czikkében.
A 15. Cikkhez
A 15. czikk a másik szerződő fél területén szükséges tanukihallgatásokról és egyéb vizsgálati cselekményekről rendelkezik s a vonatkozó megkeresésnek franczia nyelvü forditással való felszerelését és a diplomácziai uton való előterjesztést irja elő. Megemlitésre méltó, hogy a bünügyi megkeresések teljesitéséből származó összes költségek kölcsönösen kompenzáltatnak, az egy izben foganatositott szakértői szemle dijait sem véve ki, holott a szakértői dijak egyéb kiadatási szerződéseink, igy pl. a Svájczczal kötött szerződés XXII. czikke és a romániával kötött szerződés XVIII. czikke szerint megtérités alá esnek.
Végül még csak arról a körülményről kell megemlékeznem, hogy a beczikkelyezendő szerződést, mikénti összes megelőző kiadatási szerződéseinket is. Magyarország és Ausztria együttesen kötötték meg a harmadik szerződő állammal, a jelen esetben Görögországgal. Kétséget sem szenved, hogy Magyarország Ausztriától függetlenül köthet más külföldi államokkal a büntettesek kiadatása iránt szerződéseket, természetesen a közös külügyminiszternek az 1867:XII. tc. 8. §-ában biztositott közremüködése mellett. Ezeknél a szerződéseknél az Ausztria nélkül történő eljárást a magyar állam külföldön nem eléggé ismert külön nemzetközi jogalanyiságánál minél világosabb feltüntetése javasolja. A jelenlegi magyar kormány a jövőre nézve iparkodni fog, hogy Magyarország önálló szerződési joga adott esetben tényleg is érvényesüljön. minthogy azonban ennek a szerződésnek, bár együttes alakban megkötött volta a szerződés nélküli állapotot megszünteti, annak az elfogadása a jelenlegi szerződés nélküli állapottal szemben Magyarországra nézve kétségtelenül előnyös és igy ezt a szerződést beczikkelyezésre tisztelettel ajánlom.
