A szlavoniai-drávavidéki helyi érdekü vasut részvénytársaság a belisce-viljevokapelnai, viljevo-kapelna-noskovcii, belisce-pradanovcii, a humaljani-drenovaci, vörösmajor-vrahovicai és vörösmajor-vocini keskenyvágányu gőzüzemü vonalakból álló vasuthálózatának kiegészitéseként a belisce-eszéki és a vörösmajor-moslovinai magánhasználatu iparvasut felhasználásával a vörösmajor-moslovinai helyi érdekü vasutvonalak kiépitését is tervbe vette. Ezen uj vasutvonalak közforgalmi és közgazdasági szempontból nagy jelentőséggel birnak, a mennyiben a szorosan vett helyi érdekek kielégitésén felül arra is hivatva lesznek, hogy az általuk átszelt értékes erdőterületek termékeinek a nagy hirnévnek örvendő beliscei fürésztelepre és egyéb feldolgozó helyekre, a már gazdasági müvelés alatt álló erdőirtásokon termelt terményeknek pedig a fogyasztó piaczokra való gazdaságos szállitását biztositsák. E mellett a belisce-eszéki vonal kiépitése azzal a jelentőséggel is bir, hogy az emlitett fürésztelep gyártmányainak a m. kir. államvasutak pénzügyi érdekeire fontos eszéki utirányon való szállitását, másrészt pedig a fürésztelep üzemének kiterjesztését is lehetővé fogja tenni.
A vasut engedélyokiratának és engedélyokirati függelékeinek egyesitése, minek folyománya a különböző engedélytartamok, valamint az adózási kedvezmények különböző lejárati határidőinek egyesitése is, azért kivánatos, mert ekként az állami háramlási, illetve megváltási jognak ez összes vonalakra nézve azonos időpontban való gyakorolhatása lehetővé válik, viszont pedig az adózási alap helyesen megállapitható és a különböző lejáratu adózási kedvezményekkel járó számadási nehézségek kiküszöbölhetők lesznek és ezenfelül az alaptőkére vonatkozólag egységes részvénytőke és egységes kisorsolási terv is megállapitható leend. Az egyesitésben rejlő előnyök biztositása czéljából az egyesités az alább ismertetett módozatok mellett, oly módon vétetnék tervbe, hogy a létesitendő ujabb vonalak engedélyezése is a kiadandó egységes engedélyokirat keretébe vonatnék be. A belisce-eszéki, valamint a moslavina-vörösmajori uj vasutvonalakra megállapitott engedélyezési feltételek lényegesebb határozmányait a következőkben bátorkodom ismertetni:
A tisztelettel csatolt helyrajzi vázlatban feltüntetett 28.7 kilométer hosszu belisce-eszéki és a 24.5 kilométer hosszu moslavina-vörösmajori 1.0 méter nyomtávval létesitendő vasutvonalak akként rendeztetnének be, hogy azokon a gőzmozdonynyal vontatott vonatok óránként legfeljebb 30 kilométer sebességgel, ellenben a gőzmotorkocsik az e részbeni müszakrendőri megvizsgálás eredményéhez képest esetleg 30 kilométernél nagyobb sebességgel is közlekedhetnének. A legnagyobb emelkedés, illetve esés a belisce eszéki vonalon 5‰-ben, a moslavina-vörösmajori vonalon pedig 6‰-ban, mig a kanyarulatoknak legkisebb félátmérője a nyilt pályán általában 200 méterben állapittatnék meg.
A folyóméterenkint 12.3 kg sulyu aczélsinek függő sinkötés alkalmazásával oly sürün rakott talpfákon volnának elhelyezendők, hogy igénybevételök a vonalakon használandó legnehezebb jármüveknek megterhelt állapotban gyakorolt legnagyobb keréknyomása alatt négyzetczentiméterenkint 1000 kgr-mot meg nem haladjon. A szóban levő vonalakon a következő állomások, illetve megállóhelyek létesittetnének: I. A belisce-eszéki vonalon: 1. Valpovo állomás 300 m. h. 2. Ladimirevci rakodóállomás 200 m. h. 3. Satnica rakodóállomás 180 m. h. 4. Petrijevci vizállomás 300 m. h. 5. Josipovac rakodóállomás 180 m. h. 6. Rétfalu rakodóállomás 180 m. h. 7. Eszék vármegyeház-utczai megállóhely - m. h. 8. Eszék sz. d. v. átrakodó vég- és mozdonyállomás 420 m. h. 11. A moslavina-vörösmajori vonalon: 1. Brestanovci forgalmi kitérő 280 m. h. 2. Gutmanovci vizállomás 380 m. h. 3. Bare rakodó-állomás 280 m. h. A slavoniai-drávavidéki helyi érdekü vasut Belisce és Moslavina állomásai, valamint a m. kir. államvasutak Eszék (Felsőváros) állomása az uj keskenyvágányu helyi érdekü vasutvonalak csatlakozása által előálló szükséghez képest átalakitandók, illetve kibővitendők lennének.
A belisce-eszéki vonal épitési és üzletberendezési tényleges tőkéje 2.082.000 koronában, vagyis pályakilométerenkint 72,543 koronában, mig a moslavina-vörösmajori vonal épitési és üzletberendezési tényleges tőkéje 1. 151,500 koronában, vagyis pályakilométerenkint 47,000 koronában állapittatnék meg, mely tőkékből forgalmi eszközökre 229,600+196,000 korona: összesen tehát 425.600 korona fordittatnék; a belisce-eszéki vonal tőkéjéből rendes tartalékalapként 5000 korona külön tartalékalapként pedig 390,000 korona hasittatnék ki, mig a moslavina-vörösmajori vonal tőkéjéből csupán rendes tartalék alkottatnék 4000 korona összegben. A fentebb tisztelettel jelzett 390.000 korona külön tartalékalap az Eszék vég- és csatlakozó-állomáson szükséges munkák és épitmények költségeinek fedezésére szolgálna, mi mellett az esetleges megtakaritás a rendes tartalékalaphoz fogna csatolni. A szóban levő két helyi érdekü vonal összesen 3.233,500 koronát kitevő épités és üzletberendezési tényleges tőkéje 35% erejéig, vagyis kereken 1.131,800 korona erejéig törzsrészvények, 65%, vagyis 2.101,700 korona erejéig pedig 78%-os kibocsátási árfolyammal számitott elsőbbségi részvények kibocsájtása utján fedeztetnék.
Az 1.131.800 korona törzsrészvénytőke fedezetére a tervező vasut-részvénytársaság által az engedélyezési tárgyalás alkalmával tett kijelentés szerint a következő érdekeltségi hozzájárulások biztosittattak. Verőcze vármegye részéről 10 éven át évi 15,000 kor., tőke értéke 115.826 K. Eszék szab. kir. város részéről 15 éven át évi 10.000 kor., tőke értéke 103,796 K. Vonalmenti községek részéről 38,000 K. Magánérdekeltek részéről 16,000 K. Összesen 273,622 K. AZ 1888. évi IV. törvénycikk 7. §-a alapján az eszék-beliscei vonal részére a helyi érdekü vasutak segélyezésére rendelt költségvetési külön adomány terhére az épitkezés tényleges megkezdésétől számitott 50 éven át évenként 10,410 azaz: tizezeznégyszáztiz korona évjáradék biztosittatnék oly kikötéssel, hogy ezen évi járadék 208.200 korona tőke értéke fejében ugyanily névértékü törzsrészvény leend az állam tulajdonába átadandó és hogy ezen külön állami segély a költségvetési hitel állásához képest rövidebb idő alatt is nagyobb részletekben, esetleg egyszerre egy összegben is kifizethető. Biztosittatnék ezenfelül a társaság részére az állami utak érdekeltsége czimén tiz év alatt évi 3800 K kamatmentes részletekben fizetendő 30,000 koronányi összeg, mely segély ellenében szintén megfelelő, vagyis 30.000 korona névértékü törzsrészvények lesznek az állam tulajdonába átadandók.
Az érdekeltségi hozzájárulások, valamint az állami segélyek összesen tehát 273. 622+208,200+30. 000=511. 822 betudása után a törzsrészvénytőke fedezetében mutatkozó 619,978 korona hiányt az engedélyes társaság biztositaná. Biztosittatnék ezenfelül az 1888. évi IV. törvénycikk 4. §-a alapján a társaság részére a belisce eszéki vonalon a postának az engedély egész tartama alatt ingyen leendő szállitása fejében és a később rendeletileg megállapitandó feltételek mellett a postaszállitás tényleges megkezdésének napjától számitott 50 éven át fizetendő 5400, azaz: ötezernégyszáz korona évi járadék, a moslavina-vörösmajori vonal után pedig ugyancsak a fentebb jelzett feltételek és módozatok mellett 1200, azaz: ezerkétszáz korona évi átalány azzal, hogy ezen évi átalányok a vasut üzleti számlájára fordithatók. A fenti állami hozzájárulások ugy mint a külön segély- és posta átalányok tekintetében legyen szabad felemlitenem, miszerint azok az 1888. évi IV. törvénycikkben megszabott hozzájárulás maximális határát nem haladják meg, a mennyiben a belisce-eszéki vonalra biztositott külön állami segély a vonal tényleges épitési és üzletberendezési tőkéjének 10%-át, a posta-hozzájárulás tőkeértéke pedig a belisce eszéki vonalnak a tényleges tőke 5.1%-át, a moslavina-vörösmajori vonalnál pedig 2. 0%-át teszi.
A szóban levő vasutvonalak üzletét a társaság többi vonalaival együtt maga látná el. Egyebekben az engedélyezés feltételei megegyeznek a helyi érdekü vasutakkal szemben kiköttetni szokott épitési, üzletberendezési és egyéb engedélyezési feltételekkel. A vasuttársaság által tervezett két uj vonalra vonatkozó lényegesebb engedélyezési feltételeket a fentiekben előadván, ugy az ezen vonalak engedélyezését, valamint a társaság különböző vonalaira nézve kiadott engeélyokirat és engedélyokirati függelékek egyesitését tartalmazó egységes engedélyokiratnak a társaság egész vasuthálózatára nézve érvényes lényegesebb határozmányait a következőkben van szerencsém ismertetni: A belisce-eszéki és moslavina vörösmajori uj vonalakra nézve a lényegesebb vonásokban fentebb már ismertetett uj épitési és üzletberendezési feltételek lennének irányadók, a melyek az egységes engedélyokiratnak törvénybe czikkelyezése után egy külön miniszteri rendeletben adatnának ki. A társaság már forgalomban levő vonalaira nézve kimondatnék, miszerint a vonalak jelenlegi épitési és üzletberendezési állapota minimálisnak tekintendő kiköttetvén egyuttal, hogy ezen épitkezések és berendezések mérve, illetve minősége a kereskedelemügyi miniszter engedélye nélkül le nem szállitható.
Az egyesitett vonalak egységes tényleges épitési és üzletberendezési tőkéje a dolog természeténél fogva akként állapittatnék meg, hogy a régi engedélyokirat, illetve engedélyokirati függelékek szerint megállapitott tőkék szám szerint: 1. a belisce-viljevo-kapelnai vonalnál 1.440.000 K. 2. a viljevo-kapelna noskovcii vonalnál 784.000 K. 3. a belisce-pradanovicci vonalnál 920,000 K. 4. a vörösmajor-vocini fővonalra és a humljanu-drenovaci, illetve vörösmajor-orahoviczai szárnyvonalaknál 3.082,500 K. 5. a moslavina-vörösmajori vonalnál 1.151.500 K. 6. a belisce-eszéki vonalnál 2.082.000 K összeadatnának. Ehhez képest a szlavoniai-drávavidéki egységes helyi érdekü vasut együttes tőkéje összesen 9.460.000 koronát tenne ki, illetve ily összegekben állapittatik meg. Az egyesitett engedélyokirat 19. szakaszának határozmányaihoz bátorkodom kiemelni, hogy miután, a már forgalomba levő vonalakon alkalmazott távbeszélő berendezés az üzlet és forgalom biztonság követelményeinek teljesen megfelel, az üzleti távirda létesitésének kötelezettsége alól a vasuttársaság egyelőre felmentetett ugyan, gondoskodás történt azonban egyidejüleg arról is, hogy a mennyiben az üzlet folyama alatt az üzlet távirda berendezésének szüksége állapittatnék meg, ezen berendezés létesitése a társaságtól követelhető legyen.
Az egységes engedélyokirat 20., 23. és 24. §-aiban az engedélytartam lejártának és az állam megváltási jog gyakorolhatásának, továbbá a II-ik vágány létesitésére vonatkozó kötelezettség lejártának időpontja, valamint a szállitási és jövedelmi adómentességnek egységes tartama az egységes engedélyokirat beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését az 1907. évi julius hó 1-ére számitva, a vasutvonalak épitési és üzletberendezési tényleges tőkéjének épitési hosszainak és a hátralevő időtartamoknak egybevetése alapján számitva állapittatnék meg. Az üzleti feleslegek, valamint a brutto-bevételek számításon kivül hagyatnának, mert a már forgalomban levő vonalakról a számadások nem vezettettek eklülönitve, másrészt pedig azért, mert még két uj vonallal is kell számolni, melyekre nézve, miután ezek csak azután fognak forgalomba helyeztetni, a szóban levő adatok rendelkezésre egyáltalán nem állanak. Ezen számitási módozat szerint az egyesitendő vasutvonalak egységes engedélytartama 1901. évi május hó 17-éig terjedne.
A helyi érdekü vasutakról szóló 1880. évi XXXI. törvénycikk 2. §-a szerint a tényleges tőke megtéritése ellenében biztositott megváltási jog 1911. évi május hó 17-ig, az 1888. évi IV. törvénycikk 2. §-a alapján vagyis az évjáradék fizetése ellenében való megváltási jog pedig 1931. évi május hó 17-étől kezdve lenne gyakorolható. A második vágány létesitésére vonatkozó kötelezettség teljesitése 1971. évi május hó 17-ig lenne követelhető. Az 1880. évi XXXI. törvénycikk 5. §-ának c) pontja szerinti, vagyis a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok (jövedelmi adó) adója alóli mentesség 1931. évi május hó 17-ig, végül az 1888. évi XXXI. törvénycikk 6. §-a alapján álló szállitási adómentesség annak kikötése mellett, hogy a társaság az adóköteles vonalai után a szállitási adót 1907. évi julius hó 1-ig még fizetni fogja, az 1907. évi julius hó 1-től az egész határozatra vonatkozólag 1912. évi deczember hó 15-éig terjedne.
Azon czélból azonban, hogy a két utóbbi határidő a hónap végére essék, czélszerüségi szempontokból az egységes engedélyokiratba az adómentességek egységes határidői helyett kikerekitve 1911. évi május hó 31-ik napja, illetve 1912. évi deczember hó 31-ike vétetnék fel. Az engedélyokirat 3. szakaszában, valamint a 12. § utolsó bekezdésében foglalt határozmányok tekintetében legyen szabad arra utalni, miszerint a hozzájáró utak épitési és fentartási költségeinek a vasuttársaság terhére történt utalása, valamint az állami és a kir. országos kormány kezelése alatt álló országos törvényhatósági és községi utak épitéséhez és fentartásához szükséges anyagokat kedvezményes szállitását biztositó határozmányoknak az engedélyokiratba való felvétele azért volt szükséges, mert Verőcze vármegye és Eszék szab. kir. város részéről a vasut czéljaira biztositott hozzájárulások jóváhagyása a horvát országos kormány részéről ahhoz a feltételhez köttetett, hogy a szóban levő kötelezettségek a vasuttársaság részéről elvállaltassanak és ezek teljesitése engedélyokiratilag is biztosittassék. Az egységes engedélyokirat határozmányai egyebekben teljesen azonosak az eredeti engedélyokiratba és annak függelékeibe annak idején felvett szabványos határozmányokkal.
