Az 1892. évi éremügyi törvényhozás kizárólag pénzérmékre terjedt ki. Ugynevezett történeti érmék, vagyis olyanok, a melyek a pénzrendszerbe tartozó fizetési eszközöket képeznek, de e mellett az ország történetében jelentős események megörökitésére is alkalmasak, az 1892-ben meghonositott éremrendszerben eddigelé nem találtak helyet. Ennek lehetővé tétele végett és mert a folyó évben erre kiváló alkalom kinálkozik, a tisztelettel előterjesztett törvényjavaslat szász-koronás arany értékérméknek, történeti érmék gyanánt leendő veretésére adná meg a módot, 1907 junius 8-án lesz negyven esztendeje annak, hogy dicsőségesen uralkodó királyunk Ő Felsége Szent István koronájával a nemzet osztatlan lelkesedése között megkoronáztatott. Történelmünk ez emlékezetes, az alkotmány ujjáébredését betetőző események megörökitéséhez járulhatunk akkor, a midőn emlékérmek jellegével biró, azonban éremrendszerünkbe mégis beilleszkedő százkoronás arany értékérmét veretünk.
Időn még megjegyezném azt, hogy a javaslathoz hasonló nagyságu arany értékérmék más pénzrendszerekben is ismeretesek (ilyen pl. a 100 frankos, a 20 dolláros, a japán 20 yenes arany érme) és hogy a száz-koronásokra nézve a javaslat 2. §-a szerint tervezett külső kiállitással azok az érmék lennének veretendők, a melyek a koronázás negyvenedik évfordulóját követő egy esztendő tartama alatt kerülnek kibocsátásra, mig a később kibocsátandó százkoronásokra nézve az alaptörvényben (1892. évi XVII. törvénycikk) az értékérmékre nézve megállapitott kiállitás megfelelő alkalmazást nyerne, a veretés részleteire nézve a következőket van szerencsém előterjeszteni. Általában véve a száz-koronásokra is az 1892. évi XVII. törvénycikknek az arany értékérmékre vonatkozó határozatai, - a törvényjavaslatban tervezett és vagy a dolog természetéből, vagy tárgyi szempontokból indokolt változtatásokkal, - érvényesek. Ezen változtatások közül az egy kilogramm ötvözött, illetve finom aranyból veretendő érmék számára, azok nyers és finom sulyára vonatkozó rendelkezések egyedül abból a körülményből folynak, hogy az ez alkalommal veretendő száz-koronás aranyérmék az idézett törvény 4. §-ában meghatározott 20, illetve 10 koronás érméknek ötszörösét, illetve tizszeresét teszik.
A korábban megállapitott elvi rendelkezések alól kivételt egyedül a száz-koronások veretésénél sulyban megengedhető eltérésre, ezen érmék forgalmi sulyára s a magánosoknak felszámitandó verdedij mérvére tartottam indokoltnak. A husz- és tiz-koronás aranyérmék veretésénél sulyban megengedhető eltérést ugyanis az 1892. évi XVII. tc. 6. §-a 2/1000 részben állapitja meg. Ezen eltérés mérve szoros összefüggésben áll az érmék veretésének technikájával. Nagyobb érmék veretése nagyobb pontossággal eszközölhető, minélfogva a száz-koronások veretésénél sulyban megengedhető eltérés mérvét elengedőnek véltem csupán 1/1000 részben megállapitani, mig a finomságban megengedhető s a most idézett törvényszakaszban megállapitott eltérés a száz-koronás érméknél is változatlanul fentartható.
A forgalmi suly megállapitásánál nem hagyható figyelmen kivül az a körülmény, hogy a száz-koronások kopása az érmék nagyságánál s forgalmuk lassubb voltánál fogva előreláthatólag csekélyebb lesz, minélfogva forgalmi sulyuknak 33.8 grammban való meghatározása, a mi egy-egy érménél átlag 22 fillér veszteséget jelent, teljesen indokoltnak mutatkozik. Ezzel szemben a 20. illetve a 10 koronás aranyérmék forgalmi sulyára vonatkozólag a többször idézett alaptörvényben megállapitott rendelkezések alkalmazása egy-egy darab száz-koronás érménél átlag 52 fillér veszteséget jelentene. A magánosoknak felszámitandó verdedij mérvére nézve az 1892. évi XVII. tc. 8. §-a akkép rendelkezik, hogy az a husz-koronások veretése esetén az érték 0. 3 százalékát, tiz-koronásoknál az érték 0.5%-át meg nem haladhatja. Nincs ugyan indok arra nézve, hogy a száz-koronásoknak magánosok részére leendő veretése kizárassék, mindazonáltal azok a valutapolitikai indokok, a melyek a husz- és tiz-koronások verdedijának korlátozása tekintetében fenforognak, ezekre az érmékre alkalmazást alig nyerhetnek. Erre való tekintettel tehát, valamint abból a czélból, hogy az érmeforgalom szabályozásának hathatós módja biztosittassék, felhatalmazást kérek arra, hogy a száz-koronások verdediját rendeleti uton az idézett törvényben megállapitott százaléknál magasabb mértékben állapithassam meg.
Ezzel az alkalommal a pénzforgalom igényeinek eleget teendő, bátor vagyok azt is javasolni, hogy az öt-koronás ezüst érméket szaporitsuk. A magyar korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között 1899-ben kötött pótszerződés (1899. évi XXXII. és XXXIII. törvénycikkek) alapján Magyarországban és Ausztriában vert összesen 64.000,000 K ezüst öt-koronás érme kibocsáttatása után mind forgalomba került és főleg olyan vidékeken, a hol nagyobbmérvü munkabérfizetések vannak, ilyen érmék iránt állandó a kereslet, a melyet, a készlet teljesen elfogyván, kielégiteni nem lehet. Ez a helyzet már 1903 elején megvolt és arra inditotta az akkori kormányt, hogy a szaporitás iránt előterjesztést tegyen. Ez az előterjesztés azonban törvényerőre nem emelkedett. A forgalomnak időközben még fokozódott ez igényével számitva, ezuttal is ugyanannyi ezüstöt öt-koronás veretése iránt kérem a törvényhozás intézkedését, mint a mennyit az 1899-iki törvény alapján vertünk. E szerint Magyarország 19.200,000 K névértékü ily érmét veretne. A veretés és kibocsátás fokozatosan, a pénzforgalom igényeihez igazodó mértékben történnék. A veretéshez szükséges ezüstöt épugy, mint 1899. évben, a veretendő öt-koronások névértékével egyenlő összegü a. é. ezüst egy-forintosnak az Osztrák-magyar bank érczkészletéből törvényes más fizetési eszközök ellenében való átvétele utján szerezendők be.
Az ötvözet, a sulybeli és finomságbeli eltérés és a fizetési erő tekintetében az 1899-iki törvényes határozatok változatlanul érvényesek az öt-koronásoknak most tervezett ujabb veretésére is. A végből, hogy kevésbbé tehetőseknek is módjuk legyen Ő Felsége megkoronáztatásának negyvenedik évfordulóját megörökitő érmék birtokába jutni, felhatalmazást kérek, hogy a veretendő kontingens egy részét, 1.500,000 K névértékig, vagyis 300,000 darabig terjedhető mennyiséget oly külső kiállitással verethessek, hogy ezek az érmék a jelzett czélra alkalmasak legyenek. A többi érme külső kiállitása tekintetében ugyancsak az 1899-iki törvényes határozatok lennének érvényesek. Figyelemmel arra, hogy az Ausztriával fennálló és az 1892. évi XVIII. törvénycikkbe beczikkelyezett éremszerződésünk tartama alatt uj értékérmék veretése és a váltópénz mennyiségének szaporitása csupán a szerződő felek egyetértésével eszközölhető, a törvény hatályba lépte ily szerződéses megállapodás létrejöttéhez kötendő.
