I. Általános rész. A magyar királyi államvasutak hálózatának az 1876. évtől kezdve részint uj épitkezések, részint egyes nagyobb magánvasutak államositása folytán történt jelentékeny kibővülésével az államvasutak személyzete is - egyrészt a magánvasutak személyzetének szükségszerü átvételével, másrészt a forgalom nagyarányu emelkedésével - tetemesen megnövekedett. 1884. évi julius hó 5-én adta ki az akkori közmunka- és közlekedési miniszter „A m. kir. államvasutak alkalmazottait megillető hivatalos czimekről és illetményekről szóló szabályzat” czimen a személyzet illetményszabályzatát, melyet 1887. évi február hó 24-én egy második illetményszabályzat követett. Ez utóbbi, egyes módositásoktól eltekintve, lényegében megegyezett az 1884. évben kiadott szabályzattal, ugy, hogy a magyar királyi államvasutak alkalmazottainak illetményeire nézve javarészt ma is ugyanazok a szabályok vannak érvényben, a melyek 23 évvel ezelőtt állapittattak meg. E közel negyedszázad alatt részben ujabb magánvasutak államositása és uj állami vonalak épitése, részben helyi érdekü vasutak épitése és ezek kezelésbevétele által a m. kir. államvasutak hálózata hatalmas méretekben bővült, olyannyira, hogy mig a m. kir. államvasutak által üzemben tartott vonalak hossza 1875-ben 1.072 km-t s 1883-ban 2.950 km-t tett, addig az 1906. év végén a m. kir. államvasutak 15. 964 km. hosszu vasuthálózatot tartottak üzemben.
A hálózat gyarapodásával karöltve természetesen tetemesen megszaporodott az alkalmazottak száma is, a mely ma már a félszázezret jóval tulhaladja. Szükek lettek tehát a keretek, de e negyedszázad alatt számos más oly tényező is jelentkezett és lépett előtérbe, melyek az 1884-ik, illetve 1887-ik években fölállitott kereteknek nemcsak bővitését, hanem alapjában való ujjáalkotását tették kivánatossá. Ezen negyedszázad alatt a m. kir. államvasutak hálózatának tetemes növekedésével egyidejüleg az életviszonyok is szerfelett megdrágultak. Ez utóbbi körülmény inditotta már 1983-ban az akkori kormányt arra, hogy az 1893. évi IV. törvénycikk megalkotásával az állami alkalmazottak illetményeit és előmeneteli viszonyait javitsa. Igaz, hogy azok az illetmények, melyeket az állam ezen törvénycikkben saját alkalmazottainak biztositott, még mindig alatta maradtak azoknak, melyeket az államvasuti alkalmazottak részére az 1884. évben kiadott illetményszabályzat megállapitott, de ha a két szolgálat természetét összehasonlitjuk, ugy bizonyára a vasut szolgálat minden más állami vagy általában közigazgatási szolgálatnál terhesebb, nagyobb lekötöttséggel jár és felelősségteljesebb, tehát indokolt is, hogy a vasuti alkalmazottak javadalma nagyobb legyen.
Ez vezetett arra, hogy a mikor 1903-ban az akkori kormány az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabbi szabályozását czélba vette, az államvasuti alkalmazottak helyzetének javitását is kilátásba helyezte. Igy keletkezett a m. kir. államvasutak személyzetének 1904. évi illetményrendezése. Ez azonban nem eléggé volt tekintettel a szolgálat eltérő viszonyaira és nem vette figyelembe az eddigi különbözeteket az állami és államvasuti alkalmazottak javadalmai között. Az 1. számú melléklet nyilvánvalóan mutatja ezt. Ebből kitünik, hogy mig az állami tisztviselők fizetése az alsó fokozatokban 400-600, a közép fokozatokban 800-1,400, a felsőbb fokozatokban pedig 2000 K-val javittattak, addig a vasutasok fizetése az alsó fokozatokban csak 200-400, a közép fokozatokban csak 400 K-val emeltettek, a megfelelő felsőbb fokozatokban pedig egyáltalán nem javittattak, hanem ugyanabban az összegben hagyattak meg, a melyben évtizedekkel azelőtt megállapittattak.
Ily módon nemcsak teljesen elenyésztetett az az előny, mely az államvasuti személyzet és az állami tisztviselők javadalmazásában az előbbiek javára összehasonlithatatlanul terhesebb szolgálatuk méltánylásaként még az 1893. évi IV. törvénycikk életbelépte után is fennállott, hanem ép ellenkezőleg, az államvasuti alkalmazottak sok tekintetben hátrányosabb helyzetbe jutottak, a mi különösen akkor válik szembeötlővé, ha figyelembe vesszük, hogy addigi kedvezőbb lakáspénzeik is az állami lakpénzeknek nagyjában történt reczipiálásával több viszonylatban leszállittattak. Érthető tehát, hogy az államvasutak személyzetét az 1904. évi fizetésrendezés nem elégitette ki, sőt azóta ez a személyzet körében állandó nyugtalanság és izgatás kutforrásává vált.
Fokozta ezt még az a körülmény is, hogy mig az államvasutak 37,329 évi fizetéses alkalmazottjának jelzett fizetésrendezésére 6.248,799 K fordittatott: addig az 1904:I. törvénycikk a 22,594 tulajdonképeni állami alkalmazott részére illetményjavitásképen évenkint 16.000.000 K-t, az 1904. évi X. törvénycikk a sokkal kisebb számu vármegyei alkalmazottak fizetésének pótlására évenkint 4.600,000 K-t és az 1904. évi XI. törvénycikk a szintén jóval csekélyebb számu községi jegyzők és segédjegyzők illetményeinek pótlására évenkint 4.475,729 K-t állapitott meg és fokozta e nyugtalanságot, illetve elégületlenséget az a bizonyára indokolatlan tény, hogy az 1904. évi XI. törvénycikk 1. §-a a községi jegyzők kezdőfizetésének minimumát évi 1.600 K-ban állapitja meg, mig az érettségit tett, gyakorlati szolgálatban csekély havidijjal több évet töltött, szakvizsgákra kötelezett, külön vasuti tanfolyamot végzett és hosszabb ideig gyakornokoskodott vasut tisztviselő kezdőfizetése csak évi 1,400 K-ban állapittatott meg. Ily körülmények között az államvasutak személyzetének ujabb illetményrendezése nem volt mellőzhető, a mint hogy a jelenlegi kormány hivatalba lépése óta állandóan foglalkozott is ezzel az ügygyel és a ministerelnök ur már a folyó évi költségvetés előterjesztése alkalmával a kormány ez évi teendői közé sorozata is e kérdés megoldását melynek sürgős voltát ugyanezen költségvetés előterjesztésekor a képviselőház pénzügyi bizottsága is külön hangsulyozta.
Ezek az előzményei a jelen törvényjavaslatnak, melylyel elmentem az államvasutak személyzete érdekében, támogatva ebben hálára kötelező módon a ministerelnök ur, mint pénzügyminister által, azon végső határig, a meddig az állam pénzügyi érdekei azt egyáltalán megengedik. Elmegyünk a végső határig abban a tudatban, hogy a hosszas békétlenségnek és elégedetlenségnek most oly módon vetünk véget, hogy az illetmények szabályozása, emberileg belátható hosszu időre törvényhozási uton fog stabilizáltatni. Ezt reméljük a jelen törvényjavaslattól, mely legjobb meggyőződésem szerint minden jogosult és méltányos kivánalmat a legmesszebbmenő határig kielégiteni alkalmas.
Általánosságban még csak azt tartom megjegyzendőnek, hogy a jelen törvényjavaslat csakis az évi fizetéssel biró államvasuti alkalmazottaknak és ezeknek is csupán állandó illetményeire terjed ki, mint a melyek az állandó, törvényes szabályozásra egyedül alkalmasak; az e részben tekintetbe jövő személyzet száma az 1907. évi előirányzat szerint 40,275. Az évi fizetéssel nem biró alkalmazottak havidijai, napidijai, napibérei és egyéb munkadijai, valamint az összes alkalmazottak mellékilletményei, melyeknek a változó viszonyokhoz képest módosulniok kell, törvényhozási uton czélszerüen nem szabályozhatók. Ezeket tehát továbbra is rendeleti uton kivánom megfelelően szabályozni. Áttérve már most magának e törvényjavaslatnak érdemére, erre vonatkozólag mindenekelőtt a javaslat alapját és lényegét képező uj illetmény táblázatokat van szerencsém a következőkben ismertetni:
A tisztviselői A. táblázat nagyban és egészben az eddigi rendszer szerint készült. A fizetési osztályok és fizetési fokozatok az A. táblázatban az eddigi mérvben tartottak fenn, csakhogy a régi illetmény-táblázatok kiadása után, az azokban foglalt fizetési osztályokon kivül szervezett s eddig az illetmény-táblázatba be nem iktatott elnöki, igazgatósi, továbbá igazgatóhelyettesi és üzletvezetői állások most az uj fizetési táblázatba szervesen beillesztettek a többi tisztviselők közé s az ezek részére beállitott fizetési osztályok, a táblázat élén, épen ugy, mint a többi fizetési osztályok, római I., II. és III. számokkal jeleztettek s igy a többi, eddig I-VI. fizetési osztály, folytatólagos IV-IX. számot nyert, ugy hogy az uj fizetési táblázatban - bár az eddigi tényleges állapothoz képest e tekintetben érdemileg változás nem történ - az eddigi I-VI. fizetési osztály helyett I-XI. fizetési osztály jelentkezik. A czimekben csupán azt a változást eszközöltem, hogy az eddigi számtiszt és irodatiszt elnevezéseket egészen elhagytam s a jövendőbeli egyforma minősitésnek megfelelően ezentul a IX. és VIII. fizetési osztályokban ezek a többi hivatalnokokkal együtt mind, egyaránt „hivatalnok-”, a VII. fizetési osztályban pedig „ellenőr” czimet nyernek.
A tisztviselői fizetések megállapitásánál szem előtt tartottam ugy az államvasutak igazgatóságának, mint az alkalmazottak egyes szervezeteinek javaslatait, továbbá az osztrák és más külföldi vasutak alkalmazottainak illetményeit is. A tisztviselői kezdő fizetést a javaslat az eddigi 1,400 koronával szemben évi 1,600 koronában állapitja meg, a mit szemben a fennebb már emlitettekkel talán nem szükséges bővebben megokolni. Nem hiányoztak természetesen követelések magasabb kezdőfizetés megállapitására sem. De az ennél továbbmenő kivánalmakat nemcsak azért nem találom teljesithetőnek, mert ez a tulajdonképeni állami alkalmazottak körében is a kezdőfizetések felemlitésére irányuló törekvéseket keltene, hanem főleg azért, mert az ennél magasabb alapfizetés viszonyaink között, különös tekintettel a magánvállalatok által alkalmazottaiknak nyujtott fizetésekre, a pályakezdő vasutasok munkájának értékével szemben tulmagas ellenszolgáltatást képezne. Abban a nézetben vagyok ugyanis, hogy a vasuti tisztviselők kezdőfizetését nem szabad akként megállapitani, hogy e fizetés és a gazdasági élet más terén hasonló előképzettség és munkateher mellett elérhető kezdőfizetés között lényegesebb különbség legyen, mert ez csak fokozná azokat a káros társadalmi törekvéseket, melyek az ország ifjuságát a kivánatosnál máris sokkal nagyobb mértékben hajtják az állami közszolgálat felé.
A vasuti szolgálatra lépő fiatalemberek, az érettségi vizsga letétele után jórészt a vasutak költségén végzik el a vasuti tisztképző tanfolyamot. Ha tehát a vasuti szakvizsgákat leteszik és a hivatalnok-gyakornoki minőségben eltöltendő idő után 1. 600 K évi kezdőfizetéssel és a megfelelő lakáspénzzel hivatalnokokká kineveztetnek, ezt az illetményt nem lehet alacsonynak, életviszonyaikkal arányban nem állónak tekinteni. Az uj fizetési táblázat aránylagosan emelkedő fokozatossága most ugy alakul, hogy a IX. fizetési osztály egyes fokozatai között az emelkedés 200-200, a VIII. és VII. fizetési osztályok fokozatai között 300-300 a VI. fizetési osztály fokozatai között 400-400, az V. és IV. fizetési osztály fokozatai között 600-600, a III. fizetési osztály fokozatai között 1000, a III. fizetési osztály 1. fizetési fokozata és a II. fizetési osztály között 2000, a II. és I. fizetési osztályok között pedig 3000 K. Összehasonlitva már most ez uj fizetéseket a jelenlegi tisztviselői fizetésekkel, az uj fizetések többletei a jelenlegi fizetéshez képest a IX. fizetési osztály mind a három fizetési fokozatában 200-200, a VIII. fizetési osztály minden fokozatában 300-300, a VI. fizetési osztály 3-ik fokozatában 400, annak 2-ik fokozatában 500, ugyanennek 1-ső fokozatában, továbbá a VI. és V. fizetési osztály mindenik fizetési fokozatában 600-600, a IV. fizetési osztály 3-ik fokozatában 800, 2-ik fokozatában 600, 1-ső fokozatában 400, a III. fizetési osztály 2-ik fokozatában 600, 1-ső fokozatában 1,000, a II. fizetési osztályban 2. 000, az I. fizetési osztályban pedig 5000 K-t tesznek.
Az elnök és az igazgatók fizetésemelésére nézve azonban meg kell jegyeznem, hogy ezek az eddigieknél nagyobb fizetéseket a javaslat törvényerőre emelkedése esetén sem fognak élvezni. Amennyivel ugyanis a fizetés e tisztviselőknél a javaslat szerint emelkedni fog, ugyanannyival csökkenteni fog azok személyi, illetve müködési pótléka. Az elnöknek ez idő szerint 10,000 K törzsfizetésén felül ugyancsak 10,000 K pótléka, az igazgatónak pedig egyenkint 4.000 K pótléka, melynek fele nyugdijba beszámitható személyi pótlék jellegével bir. Jövőben az elnök birna 15,000 K fizetéssel és csak 5.000 K müködési pótlékkal, az igazgatók pedig egyenkint 12.000 K fizetéssel és csak 2,000 K müködési pótlékkal, vagyis összilletményük - a lakáspénztár kivételével - nem fog változni. Az A) táblázat alapján a 2. számú melléklet szerint a tisztviselők fizetésemelése 2.235,950 K többköltséget igényel, mivel szemben megtakaritható lesz a táblázat szerinti elnöki és igazgatói 5.000 + 6 x 2.000 = 17,000 K igazgatói többlet a pótlékok rovatán. A várakozási idők ugy állapittattak meg, hogy a IX. fizetési osztály 3-ik és 2-ik fizetési fokozatában 2-2. a IX. fizetési osztály 1-ső fizetési fokozatában és a VIII. fizetési osztály minden fizetési fokozatában 3-3 év legyen.
A VII. fizetési osztály 3-ik és 2-ik fizetési fokozataiban a várakozási időt a mai IV. fizetési osztály 3-ik és 2-ik fizetési fokozatának megfelelően 3-3 évben állapitottam meg. A VII. fizetési osztály 1-ső fizetési fokozatába pedig két izben esedékessé váló korpótlékot állitottam be olyformány, hogy az ezen fizetésu osztályban eltöltött tizenegy szolgálati év után 300 K és 16 szolgálati év után további 300 K korpótlék jár. Igy ha valamely tisztviselő a magasabb, VI. fizetési osztályba hosszabb időn át vagy már egyáltalán nem volna előléptethető, hosszu szolgálatának méltánylásában anyagi helyzete még itt is ismételten javitható legyen olyformán, hogy első kinevezésétől kezdve 32 év leteltével minden tisztviselő a legkedvezőtlenebb esetben is 4,400 K évi fizetés élvezetébe léphessen, illetve 36 évi szolgálat után ugyanily összegü évi nyugellátással vonulhasson nyugalomba. Különösen rá kell mutatnom itt a tisztviselők részére a jelen törvényjavaslatban nyujtott ezen nagy előnyre, szemben a jelenlegi állapottal, a midőn az automatikus előléptetés csak az egyes fizetési osztályokban van biztositva, nem pedig, mint az a jövőre terveztetik, a midőn a tisztviselő a IX. fizetési osztály 3. fokozatától a VII. fizetési osztály 1-ső fokozatáig a megszabott várakozási idők leteltével automatikusan előléphet.
Ezenkivül az uj VI. fizetési osztály 3-ik és 2-ik fizetési fokozataiba is változatlanul beállittattak az eddigi III. fizetési osztály megfelelő fizetési fokozataiban rendszeresitve volt 4-4 éves várakozási idők, ugy, hogy ekként az ezen fizetési osztályba előlépett tisztviselőnek egészen az ezen fizetési osztály I-ső fizetési fokozatában megállapitott 5,000 K évi fizetés eléréséig biztositva van az előmenetel. E fokon felül azonban az előmenetel más senki részére sem biztosittatik, hanem a további előmenetel egyfelől kizárólag a képesség és érdem, másfelül csakis a költségvetésileg rendszeresitett állások üresedése arányában történhetik. A biztositott előmenetell határát a főiskolákat végzett tisztviselőknél sem vélem magasabban megállapithatónak, mint a többi tisztviselőknél, mert azt, hogy a vasutintézet kit alkalmazzon a nagy tapasztalatot és gyakorlati tudást igénylő magasabb állásokban, nem lehet az iskolai képzettségtől függővé tenni, hanem szabadkezet kell hagyni a felsőbbségnek, abban, hogy tisztviselői közül azokat vigye fel a felsőbb állásokba, a kik arravalóságuknak minden tekintetben tanujelét adták.
Ama nagyobb idő- és pénzáldozatért, anyagi és erkölcsi tőkéért, melyet a főiskolákat végzettek hoznak a vasuthoz, rekompenzálva látom ezeket abban, hogy egy teljes fizetési osztálylyal, tehát három fizetési fokozattal magasabban kezdik meg szolgálatukat, a csak középiskolát és tanfolyamot végzett többi tisztviselőnél. Mig ugyanis ez utóbbiak kezdőfizetése 1600 koronát tesz, a főiskolát végzettek már szolgálatuk kezdetén 2.300 K-t, tehát 700 koronával magasabb fizetést kapnak. E fizetést a főiskolát nem végzett tisztviselők csak hivatalnoki kinevezésüktől számitott 7 év mulva érik el s igy, bár a főiskolai képesitéssel birók az egyetemen rendszerint csak 4 évvel töltenek el több időt, ezzel szemben az első kinevezéskor azonnal 7 évi előnyt nyernek a többi tisztviselők fölött. Oly nagy előny ez, a melynél többet kilátásba nem vehetek és pedig annál kevésbbé, mivel egyfelől az egyetemet végzettek eddig egy évi gyakornokoskodás után már 2000 koronás kinevezéshez jutottak s ezen gyakornoki létszámot jövőben is oly redukált mérvben szándékozom fentartani, hogy a főiskolát végzettek legfeljebb két éven belül ezentul is kinevezéshez jussanak, holott a középiskolát végzettek az előirt tisztképző-tanfolyami képesitő megszerzésének kötelezettségétől el is tekintve, rendszerint csak 3 évi dijnokoskodás, vagy más szolgálat után juthatnak a hivatalnoki kezdőfizetés élvezetébe; és mivel másfelől a magasabb elméleti képzettség birtokában teljesen az egyetemet végzetteken áll, hogy a gyakorlati ismereteket is megszerezve, nagyobb tudással és igyekezettel többi tisztviselőtársaik elé kerüljenek a soronkivüli előléptetések utján.
Éppen ezért a rendes várakozási időket sem kivánom részükre rövidebb időben megállapitani, mint a többi tisztviselőknél, mert elkeseritő volna a többi, sokkal nagyobb számu és rendszerint nehezebb (forgalmi) szolgálatot végző tisztviselőkre nézve, akik már évtizedes gyakorlattal birnak, ha az egészen kezdő, kevesebb gyakorlattal biró főiskolai végzettségüek őket valamennyiüket minden fokon, sorra megelőznék. Azokkal, a kik a főiskolákat végzettek közül tehetségük és érdemeik alapján kiválnak, ez ugyanis megtörténik. Ezen álláspontomnál fogva a VIII. fizetési osztálytól kezdve, a főiskolát végzett és a többi tisztviselők között semmi megkülönböztetést nem teszek és a régi hivatalnoki fizetési táblázat szerinti formális, de nagyobb gyakorlati jelentőséggel amugy sem birt, minősitési megkülönböztetéseket elejtettem.
Áttérve a tisztviselők részére kilátásba vett lakáspénzekre, előre bocsátom, hogy azok megállapitásánál továbbra is fentartani kivánom az államvasutaknál már eddig is meghonositott s a gyakorlati szükségnek is megfelelő öt lakáspénzosztályt, termésuzetesen a nehéz viszonyok követelményeinek lehetőleg megfelelő uj, magasabb lakáspénzekkel, a melyeknek alapjait akként szabtam meg, hogy azok a tényleges lakásviszonyoknak lehetőleg megfeleljenek. A vidéki lakáspénzek olyképpen állapittattak meg, hogy a II. lakáspénzosztályban az I. lakáspénzosztályban felvett lakáspénz 80%-a, a III. lakáspénzosztályban 70%-a, a IV. lakáspénzosztályban 60%-a, az V. lakáspénzosztályban pedig 50%-a állapittatott meg lakáspénzül. Némi kivételt kellett tennem e százalékos megállapitás alól a IV. VII. fizetési osztályba tartozó tisztviselők II-ik lakáspénzosztályánál és a VII. fizetési osztályba tartozó tisztviselők V-ik lakáspénzosztályánál azért, mert a fentebb emlitett százalékos lakáspénzmegállapitás e lakáspénzeknél nem eredményezett volna magasabb lakáspénzt, mint a mennyi az illető fokozatban már az 1904. évi fizetésrendezés előtt is meg volt, sőt a százalékos megállapitás a IV. fizetési osztály II-ik lakáspézosztályában még ennél is kevesebbet eredményezett volna.
Már pedig a lakáspénzek megállapitásánál is az volt a czélom, hogy ezek is lehetőleg az egész vonalon, az országszerte megdrágult lakásviszonyokhoz képest, mindenütt általánosan felemeltessenek, vagy legalább is a redukcziótól megóvassanak. Az egyes állomásoknak lakáspénzosztálya sorozásánál az I. lakáspénzosztályba csak Budapest, Fiume és a magyar szent korona országain kivül fekvő állomáshelyek; a II. lakáspénzosztályba a Budapesten kivül fekvő üzletvezetőségi székhelyek; a III-ikba a nagyobb vasuti góczpontok; a IV-ikbe általában a többi városok és az V-ikbe az I. -IV. lakáspénzosztályba nem sorolt állomáshelyek soroztatnak. A tisztviselők lakáspénzének az A. táblázatban tervbe vett megállapitása az eddigi tisztviselőt lakáspénzekkel szemben a 3. számú melléklet szerint mintegy 905,000 K többköltséget okozand.
A több évi fizetéssel biró személyzet B. táblázatának megállapitásánál teljesen szakitottam az eddigi táblázatok rendszerével, mely szerint külön-külön táblázatok, különböző számu fizetési osztályokkal és fokozatokkal létesittettek a kezelőnői, az altiszti, a szolgai és az őri személyzet részére. Ezekhez járult volna most, az e részben fölhangzott kivánalmak teljesitése esetén, egy külön segédtiszti és egy külön mozdonyvezetői táblázat. Ennyi sok különféle táblázat megalkotásának a nehézségei önként előtérbe tolták az ugynevezett porosz rendszer előnyeit, a mely rendszer abban áll, hogy a szolgálat természetének megfelelően az összes személyzetet szolgálati ágak s illetve a munkakör szerint apróbb tagozatokba osztva, vagyis az egynemü és egyenlő jelentőségü személyzetet külön-külön csoportokba foglalva, azt a csoportokon s azok fizetési fokozatain belül egyenlő fizetésben és előmenetelben részesiti, az összes személyzetet felölelő csoportokat pedig egyforma rendszer szerint, rangkülönbség nélkül egy fizetési táblázatba olvasztja egybe. Ha már tagozni kellett - amint hogy kellett - az alsóbb személyzetet, akkor már helyesebbnek mutatkozott egészen e rendszerig elmenni.
Ha ez nem igy történik, a legjobb akarat mellett is alig lehetett volna igazságosan megoldani azt a kérdést, vajjon a jelenlegi altiszti személyzet közül kik soroztassanak a személyzet által kivánt segédtiszti státusba és kik hagyassanak bent az altisztek között, továbbá, kik minősittessenek a szolgák közül altisztekké át s kik maradjanak meg továbbra is a szolgák létszámában. És ha e szétválasztás megtétetett volna is, bizonyos, hogy a személyzet összesége ezzel sem lett volna megelégedve. Ha pedig csupán a mozdonyvezetők vétettek volna ki az általános táblázatból és soroztattak volna külön státusba, mint a hogy ezt ők nyomatékosan kérték, bizonyos, hogy más kategoriák is, mint a müvezetők, irodaaltisztek, állomási felvigyázók, ugyanolyan jog érzetével kivánták volna a hasonló kiválasztást. Mindezeknek a nehézségeknek eleje vétetik azzal, hogy a B. táblázatban szétosztatott a nem tisztviselői évi fizetéses személyzet 34 fizetési csoportra s minden fizetési csoport részére, megfelelő számu fizetési fokozattal, ugy a szolgálati idő, mint a szolgálat jelentőségéhez képest meghatározott várakozási időkkel biró előmeneteki sorozat állapittatott meg.
E fizetési csoportok és fokozatok ugy vannak alkotva, hogy a legtöbb szolgálati kategoria részére két csoport, egy alacsonyabb és egy magasabb, némely kategoriánál pedig három egymásba nyuló csoport van tervezve abból a czélból, hogy az ambiczió ébrentartásával csak a kiválóbbak és érdemesebbek, azaz a magasabb csoportba besorozottak részére biztosittassék a magasabb fizetések elérése. Az egymást kiegészitő csoportokból a magasabba való juthatás egyébként - a mint ez a törvényjavaslat 4. §-ának utolsó bekezdéséből kitünik - a jövőben alkalmazandó személyzetre nézve bizonyos elméleti és gyakorlati szakvizsga letételéhez szándékozom kötni, miként az a porosz államvasutaknál is rendszersitve van, a hol annak sikeres kiállitása a magasabb csoportba való kinevezés előfeltételét képezi.
Egyelőre azonban a szétválasztás csak is a hosszabb, kifogástalan szolgálat méltánylásával történhetik, miután ily szakvizsga előkészitése és szervezése, valamint a vizsgáló bizottság felállitása hosszabb időt igényel. Az egyes fizetések mérve megállapitásának könnyebb elbirálhatása végett 4. sz. alatt mellékelem a B. táblázatba tartozandó személyzet fizetésének összehasonlitó kimutatását. Az alsóbb személyzet fizetésének a B. táblázat alapján leendő rendezése az 5. számú melléklet szerint 5.917,280 K több költséggel fog járni. A lakáspénzosztályok a B. táblázatba tartozó személyzetre nézve is ugyanazon öt lakáspénzosztályban állapittatnak meg, mint az A. táblázatban, de itt természetesen nem fizetési osztályok szerint - a melyek itt nincsenek - hanem az évi fizetés magassága szerint 6 különféle fokozatban szabatnak meg s a százalékos megállapitás itt minden kivétel nélkül szigoruan keresztül vitetett. A lakáspénzek többköltsége a 6. számú melléklet szerint 1. 525,970 K-ra tehető.
Az eddigiekben ismertetett A. és B. táblázatokba az évi fizetéssel biró személyzet besorozását a törvényjavaslat 9. és 10. §-aiban megállapitott általános határozmányok szem előtt tartásával a részletekben akként kivánom foganatositani, hogy az 1904. évi XVIII. törvénycikk alapján hivatali elődöm által 1904. évi julius hó 19-én 50. 924. szám alatt kiadott - téjékozásul a 13. számu mellékletként csatolt - rendeletnek A. szakaszában emlitett, továbbá az eddigi fizetési osztályokba nem sorolt tisztviselők (elnök, igazgatóhelyettesek és üzletvezetők) az A. táblázat fizetési osztályaiba és fizetési fokozataiba a következőképen soroztatnak be: Elnök az A. táblázat I. fizetési osztályába. Igazgatók az A. táblázat II. fizetési osztályába.
Igazgató-helyettesek és üzletvezetők az A. táblázat III. fizet. oszt. -nak, az I. fizetési osztályba tartozó tisztviselők az A. táblázat IV. fizet. oszt. -nak. a II. fizetési osztályba tartozó tisztviselők az A. táblázat V. fizet. oszt. -nak, a III. fizetési osztályba tartozó tisztviselők az A. táblázat VI. fizet. oszt. -nak, a IV. fizetési osztályba tartozó tisztviselők az A. táblázat VII. fizet. oszt. -nak, az V. fizetési osztályba tartozó tisztviselők az A. táblázat VIII. fizet. oszt. -nak, a VI. fizetési osztályba tartozó tisztviselők az A. táblázatba IX. fizet. oszt. -nak III-IX. fizetési fokozatába sorozandók, a mely fizetési fokozatban ez idő szerint vannak. Hivatali elődöm emlitett rendeletének B., C., D. és E. szakaszaiban emlitett és évi fizetéssel kinevezett altisztek, szolgák, őrök és kezelőnők a B. fizetési táblázat 1-34. fizetési csoportjába, a törvényjavaslat 15. §-ában statuált kivételes besorozásoktól eltekintve, a következőképen soroztatnak be: A hivatkozott rendelet B. szakasza alatt emlitett altisztek közül az ez idő szerint az I. fizetési osztályba tartozó altisztek állásuknak megfelelően a B. táblázat 1. vagy 7. csoportjába; az ez idő szerint a II. fizetési osztályba tartozó aétisztek állásuknak megfelelően a B. táblázat 2., 5., 7. vagy 9. csoportjába; az ez idő szerint a III. és IV. fizetési osztályba tartozó altisztek állásuknak megfelelően a B. táblázat 3., 6., 8., 10. vagy 15. csoportjába.
A hivatkozott rendelet C. szakasza alatt emlitett szolgál közül az ez idő szerint az I. fizetési osztályba tartozó szolgák - a kapusok kivételével - állásuknak megfelelően a B. táblázat 20., 24., 26. vagy 28. csoportjába; az ez idő szerint a II. és III. fizetési osztályba tartozó szolgák - az alább megnevezettek kivételével - állásuknak megfelelően a B. táblázat 21., 29. vagy 31. csoportjába; a kapusok a B. táblázat 14. csoportjába; az előfütök a B. táblázat 17. csoportjába; a mozdonyfütők, motoroskocsifütők és kazánkocsifütők a B. táblázat 19. csoportjába; a tolatásvezetők a B. táblázat 22. csoportjába; a kocsirendezők a B. táblázat 23. csoportjába; a vonatkisérő lakatosok a B. táblázat 25. csoportjában; a kocsitisztitók a B. táblázat 27. csoportjába; a vonatfékezők a B. táblázat 32. csoportjába; a kocsisok, a mennyiben mai fizetésük évi 800 K-nál több, a B. táblázat 33., a mennyiben pedig nem több, és a tüzőrők is, a B. táblázat 34. csoportjába sorozandók.
A mennyiben a fentiek szerint a 25., 27., 29. vagy 31 csoportba sorozandó szolgák ez idő szerint fizetés és korpótlék czimén együttvéve évi 1,300 K-t élveznek, állásuknak megfelelően a 24., 26., 28. vagy 30. csoportba sorozandók. A hivatkozott rendelet D. szakasza alatt emlitett őrök a B. táblázat 34. csoportjába sorozandók. A hivatkozott rendelet E. szakasza alatt emlitett kezelőnők közül azok, a kik ez idő szerint évi 1,300, vagy évi 1,400 fizetést élveznek, a B. táblázat 11. csoportjába, a többi kezelőnők a 12. csoportba sorozandók. A besorozások egyébként a 7. számú mellékletben vannak feltüntetve.
Mindezen itt felsorolt rendes és a törvényjavaslat 15. §-ában részletezett kivételes besorozások folytán az ezen törvényjavaslat teljes végrehajtásából a következő többköltségek merülnek fől: 1. A fizetésemelésből eredő többköltség: a) a tisztviselőknél 2. 235. 950 K. b) a többi évi fizetéses alkalmazottnál 5. 917. 280 K. 2. A lakáspénz emeléséből eredő többköltség: a) a tisztviselőknél 905.000 K, b) a többi évi fizetéses alkalmazottnál 1.525,970 K, fizetés és lakáspénz emelés czimén tehát összesen 10.584,200 K évi többköltség hárul csupán az évi fizetéssel biró személyzet állandó illetményeinek rendezése folytán a jelen törvényjavaslat végrehajtásából a m. kir. államvasutakra.
Hogy az ez alapon folyósitásra kerülő fizetési többletek az évi fizetéssel biró személyzet egyes kategoriái között miként oszolnak el, illetve e személyzet a törvény végrehajtása után miképen lesz az A. és B. táblázatok egyes fizetési osztályai, fizetés csoportjai és fizetési fokozataiba elhelyezve, a 8. és 9. számú mellékletek tüntetik fel. Az évi fizetéssel biró személyzet állandó illetményeinek a jelen törvényjavaslat szerint való rendezésén kivül azonban tervbe vettem még egyidejüleg az össze államvasuti alkalmazottak mindennemü, tehát nem csak állandó, hanem valamennyi egyéb, esetleges vagy mellékilletményeinek az ujjárendezését is, a jelen és a szolgálati viszonyokat szabályozó kapcsolatos törvény alapján kiadandó szolgálati és illetményszabályzat utján.
E szabályzatnak pénzügyi kihatással biró intézkedéseit a következőkben tartom szükségesnek ismertetni: 1. Az évi fizetéssel biró személyzet állandó illetményeinek emelése kapcsán, a megváltozott életviszonyokra és a fokozódó drágaságra való tekintettel, elengedhetlennek találom a hivatalnokgyakornokok eddigi 90 K havidijának 100 K-ra való felemelését. E czélbavett intézkedés évenkint és egyénenkint 120, összesen (171x120) = 20,520 K többköltséget eredményez. 2. Mellőzhetetlenné vált a terhes szolgálatban kimerülő személyzet részére az üdülésre szükséges évi szabadságoknak igénykép való biztositása, a mely a szabadságok mérvét a vasuti szolgálati rendtartásról egyidejüleg benyujtott töörvényjavaslat alapján kiadandó államvasuti szolgálati szabályzatban fogom megállapitani. - E czimen évenkint előreláthatólag 600,000 K többköltség hárul az államvasutakra. 3. Az utazási napidijak egységtételeit és számitási adatait az uj szabályzatban akként kivánom megállapitani, hogy a tisztviselői V. és VII. fizetési osztályokban az eddigi napidijak 1-1 K-val felemeltessenek.
E mellett a napidijak az eddigi tényleges távolléti idő szerinti felszámitás helyett, naptári napok szerint lesznek felszámithatók s ekként a honállomástól való távollét minden megkezdett napja egész napnak fog tekintetni, azzal a megszoritással azonban, hogy ha az egy és ugyanazon naptári napon megkezdett és befejezett utazásoknál a kiküldetés tartama 12 órán alul marad, az esetben csak fél napidij, ha pedig a kiküldetés tartama 4 órán is alul marad, napidij egyáltalán nem számitható fel. Ez ujitásnak pénzügyi kihatása leginkább a gyakori félnapos és éjjelen át terjedő egy napos kiküldetéseknél fog nyilvánulni (központi pénztárvizsgálók, forgalmi főnökségi tisztviselők, fütöházi és mühelyi személyzet, próbavonatoknál stb.) Ugyanis e kiküldetések után az eddigi 1/2, illetve 1 napi helyett 1, illetve 2 napidij felszámitásának gyakran lesz helye. A 2-3 napra terjedő (hivatali vizsgálatok stb.) vagy huzamosabb tartamu kiküldetéseknél (anyag-rovancsolások, tarifa- vagy kartellbizottsági ülések stb.) a többlet rendszerint 1/2 napidij lesz. Mindezek pénzügyi kihatását pontosan megállapitani nem lehet, mert a kiküldetések számát és tartalmát a beálló körülmények szabályozzák s igy előző esetekre alapitott számitás sem lenne megbizható. Csakis hozzávatőleges számitás szerint ez a többkiadás a kiküldetési napidijak és fuvarköltségek jelenlegi 2.000.000 K-t tevő évi összegének körülbelül 12. 5%-a leend, minélfogva e czimen kereken 250,000 K többkiadást vettem számba.
Nem lehetett kitérnem az egyenruha viselésére kötelezett tisztviselők és tisztviselő-gyakornokok egyenruha-átalányának megállapitása elől sem. Egyenruha viselésére a vasutaknak a végrehajtó külszolgálatnál alkalmazott azon tisztviselői és tisztviselő-gyakornokai vannak kötelezve, a kik szolgálatukból kifolyólag a közönséggel érintkeznek, mint az állomási főnökök, forgalmi szolgálattevők, raktári hivatalnokok, pénztárnokok stb.
Ezeknél, jóllehet ők a tisztviselők között a legterhesebb szolgálatot teljesitik, az egyenruha beszerzési költsége tényleg többkiadásként jelentkezik, a központi és más, egyenruha viselésére nem kötelezett tisztviselők polgári ruhabeszerzési költségeivel szemben s igy valóban méltányos, hogy ezek a szolgálatból folyó többköltségek az azokat viselő alkalmazottaknak legalább részben megtérittessenek, annál is inkább mert a vasuti tisztviselők eladósodás első csirájának gyakran a kötelezett egyenruha beszerzése állittatik. Az ezen tisztviselők által beszerzendő egyenruhákra személyenként és évenként 120 K-t veszek fel, hogy az egyenruha-átalány évi többköltsége 2,402 tisztviselő és 150 tisztviselő-gyakornokok, összesen tehát 2,552 alkalmazott részére évi 120 K-val számitva 306.240 K-t teend.
5. Az összes mellékilletmények között legnagyobb a pénzügyi kihatása a kilométer- és órapénzrendszer uj megállapitásának. Az utazó (mozdony- és vonatkisérő) személyzetnek a régi időkből átvett és évtizedek óta változatlanul fentartott tiszta kilométerpénz dijazása a jelenlegi, teljesen átalakult viszonyoknak már egyáltalán nem felel meg, mert e rendszer mellett a személyzet dijazása nem áll helyes arányban a teljesitett munka minőségével és mennyiségével, mivel a gyors és sürü közlekedésü vonalak személyzete indokolatlanul nagy előnyt élvez a lassu és gyér közlekedésü vonalak személyzetével szemben s igy az érdekelt személyzet keresete között feltünő és rendkivüli nagymérvü aránytalanságok állanak fenn. Ezek kiküszöbölése végett tanulmányokat tettem a mozdony- és vonatkisérő személyzetnek a tiszta óradijrendszer szerint való dijazására nézve, mely kétségtelenül egyenletesebb kereseti viszonyokat eredményezne, mint a kilométerrendszerü dijazás, de nem találtam a szolgálat érdekében fekvőnek ennek elfogadását sem, mert ez a lassu és gyér vonatközlekedésü vonalak személyzetével szemben, ezen utóbbi fontosabb és terhesebb szolgálatot teljesitő személyzet rovására.
Miután pedig sulyt kellett helyeznem arra, hogy a fontosabb és nagyobb felelősséggel járó szolgálatot teljesitő személyzet a szolgálat érdekében azentul is nagyobb keresetben részesittessék, mint a jelentéktelenebb vonalakon és vonatoknál szolgálatot teljesitő személyzet, ennélfogva a szükséges szabályozás ama főczélját szem előtt tartva, hogy a személyzet dijazása annak idénybevételével teljesen összhangzásban legyen, legczélszerübbnek és az igazságos kereset-megosztást leginkább megközelitőnek találtam a vegyes dijazási rendszert, melynél ugy a tett szolgálatnak kilométerekben kifejezett teljesitménye, valamint a személyzetnek a szolgálatban, illetve a honállomástól távol eltöltött és órákban kifejezendő összes időzése is dijaztatnék. Ezen középutat követő rendszer alapul vételével a kiadandó szabályzatban a kilométer- és órapénzeknek olyatén szabályozását vettem kilátásba, mely szerint a mozdony-, motorkocsi- és vonatkisérő (utazó) személyzet szolgálati utazások alkalmával, rendes illetményén felül a más alkalmazottak által felszámitott napidijak pótlására rendelt kilométer- és utazási órapénzben fog részesülni. A kilométer- és órapénzek megszabására a teljesitett szolgálat fontossága mérvadó, ez okból a kilométerpénzek kilométerenkénti, s az utazási órapénzek óránkénti, egysége a következő táblázat szerint lesz számitandó:
| Szolgálati minőség | Kilométerpénz | Órapénz | ||
| személyszállitó és gyorsteher | egyéb | |||
| vonatoknál | ||||
| fillér | ||||
| Mozdony- és motoros kocsivezető | 1. 2 | 1. 4 | 14 | |
| Mozdony-, motoros kocsi- és kazánkocsifütő | 0. 8 | 1. 0 | 10 | |
| Második mozdonyfütő | 0. 6 | 0. 8 | 6 | |
| Vonatvezető, kezelő- és levelezőkalauz | 0. 6 | 0. 8 | 12 | |
| Vizsgálókalauz | 0. 5 | 0. 7 | 10 | |
| Vonatkisérő lakatos, fékező és a vonatokhoz beosztott egyéb kisérő személyzet | 0. 4 | 0. 6 | 8 |
A kilométerpénz a vonat által befutott menetrendszerinti kilométertávolságok alapján, s a vona nemének megfelelő egységárakkal számittatik; az órapénz pedig a honállomástól való távollét egész tartamára jár, tekintet nélkül arra, hogy az illető alkalmazott a távollét ideje alatt szolgálatban vagy önkezelésben utazott-e, avagy valamely idegen állomáson időzött, esetleg a laktanyában pihent. A honállomástól való távollét tartalma a vonat menetrendszerü indulási idejétől a menetrendszerüt visszaérkezés időpontjáig terjed. Az órák számitásánál a 30 perczig terjedő idő elejtetik, ezen felül egész órára felkerekitettetik. Ha a honállomáson való tartózkodás egyik szolgálati ut befejezésétől az ujabb szolgálat megkezdéséig két óránál hosszabb időre nem terjed, a távollét az órapénzek számitása tekintetében megszakitottnak nem tekinthető. A hegyi pályákul megjelölt vonalakon a fentebbi táblázatban megszabott kilométerpénzek 30 százalékkal felemelve számittatnak. E határozmányok azon az elven alapulnak, hogy a szóban levő személyzet keresete az igénybevételhez képest igazságosabb és egyenletesebb legyen, mi mellett azonban a keresetek apasztása lehetőleg elkerülendő s illetve az egységtételeknek oly mértékben való megállapitása volt érvényesitendő, hogy az utazó személyzetnek az utazással s ebből folyólag családjával kétféle éléssel járó tényleges többköltségei, a megváltozott, drága megélhetési viszonyok mellett is, megtérüljenek, mert az valóban nem volna méltányos eljárás, hogy az a személyzet, mely a legterhesebb, legveszélyesebb és legmegfelelősségteljesebb szolgálatot teljesiti, az utazással járó külön költségeinek megtéritésében ne részesittessék.
A mozdony- és vonatkisérő-személyzet kilométer- és órapénzkeresete az 1905. évi teljesitményt véve a számitás alapjául, a szabályzatban megállapitandó s fentebb közölt egységek mellett 8.833.000 K-ra tehető a mi vonatkilométerenkint (8.833.000 K) 72. 693,439 km. 12. 151 f-nek felel meg. Az 1905. évben a szóban levő kiadások tényleg 7.673.306 K-t, vagyis vonatkilom. -ként 10,556 f-t tettek, tehát az uj rendszer szerint vonatkilom. -kint 1,595 f. vagyis 15. 11% többlet állt volna elő. Miután azonban az 1907. évre 74.800,000 fizető és önkezelési vonatkilom. teljesitmény irányoztatott elő, a fenti egységtétel emelkedés (74.800.000x1. 595) mintegy 1.193,000 K többkiadásnak felel meg. Tekintettel azonban arra, hogy a jelenlegi dijazási rendszer mellett a külállomásokon való 24 órai időzés után egy teljes napidij jár az esetben, ha a személyzet laktanyában elhelyezhető, az uj rendszer mellett azonban e külön dijazás az órapénznek a távollét tartalmára való számitásba vételével elesik, továbbá, hogy a laktanyai pótdijak a jelenleg felszámitható napidijaknál kisebbek, e czimen évente mintegy (-) 193,000 K fog felszabadulni, ugy hogy az uj kilométer és órapénzrendszer életbelépése esetén az 1907. évi előirányzattal szemben várható többkiadás mintegy 1.000,000 K-ra tehető.
Indokolást igényel a kilométer- és órapénzek itt ismertett uj szabályozásánál a honállomástól való távollét időtartamának olynemü megállapitása, hogy az a vonat menetrendszerü indulási idejétől kezdve, nem a tényleges, hanem ugyancsak a mentrendszerü visszaérkezés időpontjáig számittatik s igy késések esetén a vonatkésés időtartama, még ha annak beálltára a mozdony- és vonatkisérőszemélyzet semmi befolyást sem gyakorolhatott, tehát ha a késés e személyzet hibája nélkül keletkezett is, az óradijjal dijazandó távolléti idő be nem számittatik. E számitási mód megállapitásának indokát a szolgálat eminens érdekében álló az a körülmény képezi, hogy a vonatok késéseért senki ne honoráltassék, abból senki hasznot ne huzhasson; sőt ellenkezőleg a mozdony- és vonatkisérőszemélyzet is érezze azt, hogy a vonatkésésből mindenkire, a ki a vonat közlekedése által érintve van csak hátrány támadhat és keletkezik s ezért más saját jól felfogott érdekében is tőle telhetőleg igyekezzék a vonatok menetrendszerinti rendes közlekedését biztositani.
Ha az érdekelt személyzet a késésből bármi csekély anyagi előnyt huzhatna, ez a vonatok rendességére esetleg igen kedvezőtlenül hathatna vissza, mert az elérhető anyagi haszon - önként érthetőleg - legalább is szerfölött lohasztaná a rendességre irányuló igyekezetet és törekvést, a kevésbbé kötelességtudó és kedvezőtlen anyagi helyzetben levőket pedig egyenesen csábithatná a kellően palástolt késések előidézésére. Erre pedig nemcsak alkalmat szolgáltatni nem kivánok, sőt meg akarom óvni a személyzetet még a gyanujától is annak, mintha a vonatkésések elkerülhetetlen beálltában az ő anyagi érdekeltségének is bármi csekély része lehetne.
6. Gondoskodni kivánok a szabályzatban arról is, hogy az állomási közegek, ugy a mint ez a posta- és távirdaintézetnél, valamint több külföldi vasutintézetnél is életbe van léptetve, az éjjeli forgalmi szolgálatért, az ezzel kapcsolatban fölmerülő külön költségeik megtéritéseül megfelelő külön dijazásban részesüljenek. E dijazást akként óhajtom megvalósitani, hogy az állomási szolgálatnál esti 9 órától reggeli 6 óráig terjedő idő alatt teljesitett szolgálatért a tisztviselők, tisztviselő-gyakornokok, a forgalmi szolgálatot teljesitő napidijasok és a kezelőnők 1 K-t, a B. táblázatban felsorolt évi fizetéses alkalmazottak pedig a kezelőnők kivételével - 50 f-t kapjanak. A kizárólag éjjeli szolgálatra beosztott őrök természetesen ily dijazásban részesülni nem fognak. Az állomási éjjeli szolgálat dijazására évi 363,000 K szükséges. A javaslatnak törvényerőre emelkedésével kiadandó szolgálati- és illetményszabályzatban fogom a különféle pótlékokat, átalányokat, kedvezményeket, jutalékokat stb. is részletesen megállapitani, ezekből azonban az államvasutakra több költségek nem hárulnak, mivel mindezeket az eddigi alapokon s az eddigi hitelek kereteiben tervezem megoldani. Ezektől függetlenül felmerülnek azonban még a személyzet anyagi helyzetének javitására már a folyó évi költségvetésben előrelátott következő tételek:
7. A személyzet időszakos előléptetésére 906.120 K.
8. Kiváló tehetséget és munkaképességet tanusitó alkalmazottaknak a fizetési osztályokon belül, a várakozási idő letelte előtt soron kivül való előléptetésére - a mit a jövőben is fenn kivánok tartani - 100,000 K.
9. A m. kir. államvasuti alkalmazottak illetményeinek szabályozására szükséges költségek fedezéséről szóló 1904. évi XVIII. tc. tárgyalása alkalmával hozott határozat alapján, utalással az 1906. évi költségelőirányzat indokolásában előadottakra, az egyes fizetési osztályok létszámának méltányosabb arányban való megállapitása folytán 197,570 K.
10. A pályafelvigyázók utiátalányának méltányosabb megszabására 42,000 K.
11. Az alkalmazottak ruházati járandóságainak javitására 115,500 K.
12. Magasabb helyettesitési dijazás megállapitása a mozdonyfütők részére oly esetekben, a midőn szivattyukezelőket, mozdonytisztogatókat vagy előfütőket helyettesitenek 10. 000 K.
Az előadottak szerint a m. kir. államvasuti alkalmazottak anyagi helyzetének javitására az itt bemutatott törvényjavaslat, az azzal kapcsolatos illetményszabályozás és a helyzet javitását czélzó egyéb intézkedések folyományaként az államvasutakat a következő költségek fogják terhelni:
1. Fizetés és lakáspénz-emelés czimén 10.584.200 K. 2. Gyakornokok havidij emelése czimén 20,520 K. 3. Szabadság-igény megállapitása 600.000 K. 4. Napidij-igény megváltoztatása 250,000 K. 5. Egyenruha átalány czimén 306,240 K. 6. Kilométer- és órapénzek uj megszabása czimén 1.000.000 K. 7. Éjjeli szolgálat külön dijazása czimén 363,000 K. 8. Időszakos előléptetés czimén906,120 K. 9. Soronkivüli előléptetés czimén 100,000 K. 10. Státusrendezés czimén 197.570 K. 11. Pélyafelvigyázók utiátalánya czimén 42,000 K. 12. Ruhajárandóság javitása czimén 115.500 K. 13. Mozdonyfűtők helyettesitési dijai czimén 10. 000 K. Összesen 14. 495.150 K. E kiadási többletek közül a folyó évben a 7-13. tételek alatti 1. 734,190 K. az 1907. évi költségvetés alapján lesz fedezhető, ellenben fedezetlen kiadásként jelentkezik 12.760,960 K. Az összes 14.495,150 K évenkénti kiadási többletből, a mint ez a 10. számú mellékletből kivehető, a tisztviselőkre és tisztviselő-gyakornokokra 61.65%, a többi évi fizetéses alkalmazottakra pedig 68.35% esik, megjegyezvén, hogy a jelenleg élvezett fizetéseknek, lakáspénzeknek és korpótlékoknak az 1907. évi költségvetés szerinti aránya a tisztviselők és tisztviselőgyakornokok javára 32.65%, a többi évi fizetéses alkalmazottak javára 67.35%, a miből látható, hogy a javitásból a B. táblázatban foglalt személyzet a jelenleginél is nagyobb arányban részesül.
Nem szabad azonban itt szem elől téveszteni, hogy a jelenlegi illetményrendezés többletei csak akkor adnak tiszta képest, ha ezekhez az 1904. évi csonka fizetésrendezés többletei is hozzáadatnak, mert a jelenlegi rendezés tulajdonképen az 1904. évi elégtelen rendezés kiegészitése és teljes kiépitése. Ha tehát egészen tisztán akarunk látni, a jelen törvényjavaslatban megállapitott fizetések nemcsak a mostani, hanem az 1904. évi rendezés előtti fizetésekkel is összahasonlitandók. E czélra szolgál a 11. számú mellékletet képező összehasonlitó kimutatás. Ha ezek szerint már most figyelembe vesszük azt is, hogy az 1904. évi fizetésrendezés alkalmával az államvasuti alkalmazottak illetményeinek emelése 6.248,799 K-t igényelt, kiderül, mikép az egymást három évi időközben követő 1904. évi és 1907. évi illetmény-szabályozásokkal az érdekelt személyzet anyagi helyzetének megjavitására összesen: 6. 248.799+14.495,150=20.743,949 K évi többköltség fordittatik. Ez összeg az 1907. évre az államvasutak összes személyi járandóságaira felvett 91. 483,740 K kiadásnak több mint 25%-át (25. 45%) teszi. Oly nagy áldozat ez az állam részéről, melylyel szemben a kormány nevében kötelességem kijelenteni, hogy a tervezett illetmény-szabályozás folytán az államra háruló nagy megterheltetést a kormány tovább fokozhatónak nem tartja és következéskép a javaslat pénzügyi keretén tulterjedő minden további törekvést olyannak kell tekintenie, a melyhez semmi körülmények között hozzá nem járulhat. Ez állásponthoz a kormány annál is inkább ragaszkodni kénytelen, mivel a magyar királyi államvasutak alkalmazottainak illetményei, a jelen törvényjavaslatban tervezett szabályozás keresztülvitele után, nemcsak a magyar és osztrák állami, továbbá az osztrák államvasuti és a cs. kir. szabadalmazott déli vasuti alkalmazottak illetményeit fogják jóval tulhaladni, hanem nagy részt el fogják érni, sőt egyes kivételektől eltekintve, tul is fogják haladni a külföldi, nevezetesen az olasz, porosz és belga államvasutak alkalmazottainak illetményeit is, a mint ez a 12. számú mellékletet képező összehasonlitó kimutatásból kivehető.
A fentiekben ismertetett jelen törvényjavaslat csak a rendszeresitett állásban levő alkalmazottakat illeti s az államvasutak munkásszemélyzetére ki nem terjed. Ez természetszerü indokát találja abban, hogy mig a törvényben az illetményeket hosszu időre változást meg nem engedhető módon kivánom megállapitani, a munkások keresetének megállapitása ily megkötöttséget, leszögezést nem tür. Ennek helyenkint és időnkint a munka természetéhez, mennyiségéhez, a gazdasági konjukturákhoz, a helyi és munkásviszonyokhoz s a munka értékéhez kell idomulnia. Másfelől a munkabérek nincsenek is a személyzeti, hanem a dologi kiadások közé sorozva, azok tehát a személyzeti kiadásokat nem érintik. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a munkások helyzetének javitásával egyidejüleg nem foglalkoznám. Ellenkezőleg e kérdést olyannak tekintem, melylyel a kormánynak állandóan foglalkoznia kell, miután azt, egy bármilyen mélyreható törvénynyel, szabálylyal vagy rendelettel egyszersmindenkorra, vagy legalább is hosszu időre megoldani nem lehet, hanem nap-nap mellett kifejtendő czéltudatos tevékenységgel, az intézkedések véget nem érő folytonos sorozatával kell közremunkálni arra, hogy a munkások körében lehető jólétet, békességet és megelégedést teremthessünk. E czél szolgálatában tárczám átvétele óta több intézkedést tettem s még többet szándékozom a munkások érdekében ezután megvalósitani.
A már megtett intézkedések közül rámutatok a munkásoknak betegsegélyezéséről és balesetbiztositásáról szóló törvényre, mely természetesen az államvasuti munkásokra is kiterjed. Megváltoztattam a máv. nyugbérpénztári alapszabályokat a munkások kivánságainak megfelelően a pénzügyministerium vezetésével megbizott ministerelnök urral egyetértőleg oly értelemben, hogy: 1. a korhatárok eltöröltettek; 2. a tag terhére előirt, de általa időközi nyugbérezésre vagy halála miatt le nem vont utnáfizetési járulék a nyugbérből, illetőleg özvegyi segélyből levonatik, holott ezelőtt - ha az utánfizetés le nem törlesztetett - a beszámitott idő a tagra nézve elveszett; 3. a nyugdijintézetbe való áátlépés esetén a nyugbérénztárba befizetett járulékok nemcsak az utánfizetési, hanem bármely járulék törlesztésére fordithatók; 4. az A) csoportba (magasabb járulék és 30 évi tagság után tljes nyugbér) a mühelyekben alkalmazott ipari munkásokon kivül a mühelyekben fokozott veszélylyel járó ipari munkát végző napszámosok is besoroztattak; 5. betegség és katonai szolgálatban és szolgálattól távol töltött idő beszámittatik a nélkül, hogy a tag erre az időre járulékot tartoznék fizetni; 6. a tag nyugbért kap, ha szolgálatképtelenné válik, holott eddig csak maradandó keresetképtelenség esetén, ha egyharmadát sem volt képes régi keresetének megkeresni, kapott nyugbért; 7. nőtagok férfi tagokkal teljesen egyenjogosittattak; 8. özvegyi segélyt kap az özvegy, ha férjével egy évig élt együtt, nem mint eddig 3 évig és ha az 50 éves tag nálánál 20 évvel nem fiatalabb nőt vesz el.
Eddig 15 év lehetett csak a korkülönbség; 9. a végkielégités a befizetett járulékok 100 százalékával egyenlő, eddig 75% volt; 10. a nőtagok gyermekei ugyanazon jogokat élvezik, mint a férfitagok gyermekei. Ezeken kivül a munkások érdekében a következő intézkedések történtek: a) Háló, melegedő, pihenő, fürdő és mosdóhelységek létesitésére az 1906. évben felhasználtatott 200,000 K és ez az összeg fel fog használtatni mindaddig, mig e tekintetben a legmesszebb menő igények ki nem elégittetnek. Ezenkivül a jóléti és egészségügyi berendezésekre a folyó év márczius hó 12-én a képviselőházhoz benyujtott s a főrendiház által is már letárgyalt beruházási törvényjavaslatban az 1907. évre 300.000 K van felvéve; b) Karlsbadban a munkás pensionátusban 3 hely; Abbáziában ugyanott 10 hely; Pöstyénben pedig korlátlan számu hely biztosittatott; c) a családtagok betegsegélyzőpénztári szolgáltatmányra való igényjogosultsága a 14. életévről a 18. életévre kiterjesztetett; d) a munkabérek meghagyásával évenként 8 napi szabadságidő biztosittatott. A napibérek beszüntetése mellett pedig a munkásviszonyokhoz képest további szabadság is adatik; e) azoknak a munkásoknak és illetve ezek hátramaradottjainak, a kik a nyugbérpénztártól ellátást nem élvezhetnek, ellátási segély engedélyeztetik azon 100,000 K terhére, mely e czélból a törvényhozás által rendelkezésemre bocsáttatott.
A sulyos anyagi viszonyok közt levő mühelyi munkások segélyezésére évi 20,000 K van ugyancsak költségvetésileg felvéve:f) munkásoknak az eddigi 5 év helyett 3 évi megszakitás nélküli szolgálat után szabadjegy, feleségük és kiskoru, szülei ellátás alatt álló gyermekeik részére pedig féláru utazásra jogositó igazolvány engedélyeztetik. Iskolába járó gyermekeknek, valamint orvosi kezeltetés czéljából, szabadutazás biztosittatott; g) raktári, fütőházi, szertári és pályamunkások bérviszonya akként rendeztetett, hogy a felvételnél megállapitott napibér 3 évenkint 20 fillérrel emeltetik mindaddig, mig a napibér kisebb állomásokon 3 K 60 fillért, nagyobb állomásokon 4 K-t. Budapesten és Fiuméban 4 K 40 fillért elér. A mühelyi munkásokra vonatkozólag ez a kérdés jelenleg tárgyalás alatt van; h) a fiókmühelyekben napibér mellett dolgozó kézmüvesek a végből, hogy keresetük a mühelyi munkások keresetével arányba hozassék, a fiókmühelyekben való alkalmaztatásuk ideje alatt pótbérben részesülnek. A pótbér az alapbérhez arányitva napi 50 fillértől 1 koronáig terjedhet. A pótbér a nyugbérosztályba való besorozásnál is beszámittatik. Intézkedni fogok továbbá az iránt, hogy időszakos fegyvergyakorlatra való bevonulás esetén a nős, illetve családdal biró egyezményes és szakmánymunkások egész alapbéröket, a napibér- vagy napszámban dolgozó, állandó jellegü, nős, illetve családdal biró egyéb munkások és alkalmazottak pedig napibérök vagy napszámuk 60%-át kapják meg.
A mi egyébiránt az államvasuti munkások keresetének nagyságát illeti, erre vonatkozólag a 14-18. számu mellékletek alatt bemutatok öt kimutatást a különböző szolgálati ágakhoz tartozó munkások napikereseteiről, ugy a mint azok az 1900., 1904. és 1907. években alakultak. E kimutatások számadatai a legvilágosabban mutatják és bizonyitják, hogy a munkások napi keresetei az egész vonalon végig mily tetemesen emelkedtek. Igy az egyezményes munkások például az északi főmühelyben munkanaponkint, átlag fejenkint már 6 K 03 fillért keresnek. Alig felszabadult iparos ifjak 300 munkanap alatt évenkint 1. 281-1,508 K-át keresnek, és keresetük, napibérük emelkedésével növekszik annyira, hogy sok munkás 2.000-2.400 K-át keres. Ha ezeket a kereseti viszonyokat összehasonlitjuk más üzemek és gyárak munkabéreivel, azt látjuk, hogy a magyar királyi államvasutak munkásai e tekintetben is jobb helyzetben vannak, mint a magángyárak munkásai, s hogy a magyar királyi államvasutaknál a szakmunkások napi keresete körülbelől 1 K-val nagyobb, mint a magángyárak munkásaié. Az itt bemutatott és a vasuti szolgálati rendtartásról szóló egyidejüleg benyujtott törvényjavaslat alapján kiadandó szolgálati szabályzatban gondoskodom a munkások állandósitásáról, pihenési és szabadságidejük szabályozásáról, fegyelmi ügyeik rendezéséről, illetve arról, hogy a három év óta már szolgálatban álló, állandó munkás, csak felerészben a munkások által választott, felerészben kinevezett tagokból álló - fegyelmi biróság határozata alapján legyen a szolgálatból elbocsátható.
Intézkedni kivánok ezeken felül oly irányban, hogy: 1. Az állandó munkások részére tüzelő és világitó anyagok részletfizetésre is kiszolgáltassanak. 2. Szabad és személyzeti jegyek, valamint élelembevásárlási könyvek 3 évi alkalmazás után a munkások családtagjai részére is épen ugy kiszolgáltassanak, mint a többi alkalmazottaknak. 3. A munkás a tényleges katonai szolgálat letelte után - ha előzőleg már legalább egy évet kifogástalanul szolgált az államvasutaknál - ennek szolgálatába okvetlenül visszavétessék. 4. A személyzet egészségügyének szolgálatára, a nagyobb személyzetü helyeken, fokozatosan külön orvosok alkalmaztassanak és fürdők létesittessenek.
A törvényjavaslat indokolásához a következő mellékletek voltak csatolva:
1. Összehasonlitása az állami tisztviselők és az államvasuti hivatalnokok 1904. évi fizetésrendezésének. 2. Kimutatása a tisztviselők fizetésének emeléséből eredő többköltségeknek. 3. Kimutatása a tisztviselők lakáspénzének emeléséből eredő többköltségeknek. 4. Összehasonlitó kimutatása a B) táblázatba sorozott alkalmazottak fizetésének. 5. Kimutatása a B) táblázat szerint dijazandó alkalmazottak besorozásából eredő többköltségeknek. 6. Kimutatása a B) táblázat szerint dijazandó alkalmazottak lakáspénzének emeléséből eredő többköltségeknek. 7. Kimutatás az alkalmazottaknak az uj fizetési táblázatokba való besorozásáról. 8. Kimutatása azoknak a fizetési többleteknek, melyeket az alkalmazottak a fizetésrendezés folytán nyernek. 9. Létszám-kimutatás a fizetésrendezés végrehajtása után.
10. Kimutatása a m. kir. államvasutak alkalmazottai illetményeinek rendezéséből eredő többköltségeknek. 11. Összehasonlitó kimutatás a m. kir. államvasuti alkalmazottak 1904. év előtti, jelenlegi és uj fizetésének. 12. Összehasonlitó kimutatás a m. kir. államvasutaknál és más vasutaknál évi fizetéssel alkalmazott személyzet fizetésének. 13. Az 1904. évi szabályzat a m. kir. államvasutak alkalmazottainak illetményeiről. 14. Kimutatás a pályafentartási munkásoknak napibéreiről az 1900., 1904. és 1907. években. 15. Kimutatás az állomási munkások napibéreiről és napi egyezményi kereseteiről az 1900., 1904. és 1907. években. 16. Kimutatás a fütőházi munkások napi béreiből és napi egyezményi kereseteiről az 1900., 1904. és 1907. évejben. 17. Kimutatás a szertári munkások napibéreiről az 1900., 1904. és 1907. években. 18. Kimutatás a mühelyi munkások napibéreiről és napi egyezményi kereseteiről az 1900., 1904. és 1907. években.
Az A. és B. táblázatok képezik az egész törvényjavaslatnak alapját és velejét, miért is ezeket már az indokolás általános részében kellett tüzetesen megismertetnem. E helyen tehát az ott mondottak kapcsán csak azt emlitem meg, hogy a tervbe vett fizetésrendezés általános fizetésemeléssel jár, mivel minden állásban emelkednek az eddigi fizetések, egyedül a jelenlegi altiszti illetménytáblázat I. fizetési osztályának 1. fizetési fokozatába tartozó müvezetők fizetését véve ki, mint a mely állásban eddig rendszeresitve volt 3,200 koronás fizetés, a B. táblázat 7. fizetési csoportjában rendszeresitett müvezetői állások 8. fizetési fokozatában változatlan marad. Ez állásokban, melyek aránylag eddig a legjobban voltak fizetve, a fizetések emelését mellőzhetőnek találtam azért, mivel a müvezetők közül azok, akik felső ipariskolát végeztek, a törvényjavaslat 15. §-a szerint, tisztviselőkké fognak átminősittetni, mely minőségben nekik a magasabb fizetési fokozatba és osztályokba való előmenetelre a lehetőség meg van adva.
Ezek kiválása után a B. táblázatban visszamaradó többi, kisebb előképzettséggel biró müvezetők részére maximális fizetésül az eddig 3.200 K évi fizetést továbbra is változatlanul fentarthatónak találtam. Olyan alkalmazott egyébiránt, a kinek fizetése a rendezés folytán emelkedni nem fog, mindössze csak 20 éve van az államvasutak szolgálatában. Visszaesés senkit sem ér, mert a müvezetői állások kezdő fizetése, a mi eddig az altiszti II. fizetési osztály 3. fizetési fokozatában évi 1800 K volt, jövőben pedig a B. táblázat 8. fizetési csoportjában 1,200 K lesz, csak látszólagos csökkenés, a mi nemcsak a ma szolgálatban levő müvezetők egyikét sem érinti, a mennyiben ezek valamennyien a B. táblázatnak 1,800 koronás kezdő fizetéssel biró 7. fizetési csoportjába főmüvezetőkként lesznek besorozva, hanem egyenesen a személyzet javára szolgál, a mennyiben a 8. fizetési csoportban a müvezetői állások a ma napibér mellett szolgáló almüvezetők részére rendszersittetnek abból a czélból, hogy e szolgálati minőség megszüntetésével azok egyszerre évi fizetéses állásba, müvezetőkké legyenek kinevezhetők, mert sem a méltányossággal, sem a szolgálat érdekével nem találtam összeegyeztethetőnek azt, hogy a müvezetői állásra teljesen képesitett s az ily szolgálatot teljes felelősség mellett el is látó alkalmazottak, továbbra is 7 8 éven át napibér mellett teljesitsenek szolgálatot. Az 1. § utolsó bekezdése azonos az 1893. évi IV. törvénycikk 1. §-ában foglalt határozattal. Ennek a jelen törvénybe való átvétele az állami szolgálatban történő állásrendszeresitéseknek az államvasuti állásrendszeresitésekhez hasonló természetében és abban találja indokát, hogy az államvasutakkal szemben a törvényhozás budgetjoga ez uton is biztositva legyen.
Minden tisztviselő részére biztositva van ilyenképen az, hogy kinevezésétől számitott 22 év alatt a VII. fizetési osztály 1-ső fizetési fokozatába, 3,800 K évi fizetés élvezetébe jusson. Ha pedig innen - bármily oknál fogva - a közvetlenül következő magasabb VI. fizetési osztályba, ahova való előlépés már senki részére biztositva nincs, elő nem lépne, a VII. fizetési osztályban eltöltött tizenegy szolgálati év után 300 K és tizenhat szolgálati év után további 300 K korpótlékra van igénye; a mi azt jelenti, hogy kinevezésétől számitott 27 év szolgálat után minden tisztviselő 4,100, 32 évi szolgálat pedig 4,400 K fizetés természetével biró illetmény - hacsak várakozási ideje fegyelmi uton meg nem hosszabbittatott - a legkedvezőtlenebb előmeneteli viszonyok között is biztosan elér s igy 36 évi teljes szolgálatának leteltével minden tisztviselő legalább is ezen 4,400 K évi fizetéssel egyenlő nyufdij élvezetébe léphet. Sőt azok a tisztviselők, a kik üresedés esetén a VI. fizetési osztályba is előlépnek, e fizetési osztály 3-ik és 2-ik fizetési fokozatában 4-4 évi várakozási idő elteltével ujból időszaki (automatikus) előléptetésre nyernek igényt s igy ezek előmenetele egészen a VI. fizetési osztály 1-ső fizetési fokozatáig, tehát 5,000 K évi fizetés eléréséig van biztositva.
A VI. fizetési osztályba való előmenetel - miként már fentebb emlitém - s ugyszintén e fizetési osztályon felül való automatikus előléptetés ellenben már senki részére nincsen biztositva s igy ezekbe a fizetési osztályokba, a mindenkor rendelkezésre jutó állások mérvéhez képest, csak azok fognak előléptettetni, a kik előző szolgálatuk során bizonyitékát szolgáltatták annak, hogy e magasabb állásokkal járó teendők megfelelő ellátására kellő képességgel és rátermettséggel birnak. A B. táblázatban felsorolt alkalmazottak az egyes fizetési csoportok magasabb fizetési fokozataiba, az e táblázatban feltüntetett várakozási idők eltelte után - épen ugy, mint az A. táblázat alsóbb fizetési osztályaiban - időszaki (automatikus) előléptetés, utján jutnak s igy minden fizetési csoport legmagasabb fizetési fokozatának eléréséig biztositva van minden, az illető csoportba tartozó alkalmazott előmenetele. Valamely fizetési csoport legmagasabb fizetési fokozatán tul azonban további előmenetelre igény már nem biztosittatik, hanem az alacsonyabb fizetési csoportból a megfelelő magasabb fizetési csoportba való előléptetés, már kizárólag csak a képesség és érdem alapján történik és pedig mindenkor az addig élvezett fizetéshez legközelebb álló magasabb fizetéssel.
A képesség beigazolására az ezután kinevezendő személyzet részére megfelelő külön szakvizsgákat kivánok szervezni, melyek biztositékul fognak szolgálni arra, hogy jövőben az illető magasabb fizetési csoportba valóban csak az elméleti és gyakorlati szismeretekkel biró, teljesen képzett személyzet juthasson fel. A már eddig kinevezett alkalmazottaktól azonban, kiknek nagyrésze már hosszu idő óta teljesit szolgálatot, e szakvizsga letételének megkövetelésétől, miután annak szervezéséről szolgálatba lépésük idején tudomásuk nem lehetett, eltekinthetni vélek. Önként értetődik azonban, hogy a kik a vizsgálatétel kötelezettsége nélkül is leteendik a szóban forgó vizsgálatot, a magasabb fizetési csoportba való előléptetéseknél előnyben lesznek részesitendők.
A további előlépésre azonban a fegyelmi büntetés nem hat ki. Ha pl. valamely tisztviselő, a ki a VIII. fizetési osztály harmadik fokozatával járó fizetés élvezetében van, fegyelmi határozat folytán előlépésre igényt adó szolgálati idejéből egy évet veszit és igy a második fokozatba nem három, hanem négy szolgálati év betöltése után lép elő, az első fokozatba már a rendes három, nem pedig ismét négy szolgálati év betöltése után fog előlépni, vagyis az egyszer elszenvedett büntetésnek további joghátránya már nem lehet.
E szakasz az 1893. évi IV. törvénycikk 5-ik §-ának 5-ik bekezdésében foglalt határozathoz hasonló rendelkezést tartalmaz. Eltérés mutatkozik annyiban, hogy a jelen szakasz szerint csak abban az esetben nem utalványozandók a fegyelmi eljárás alatt álló előlépésre jogosultnak magasabb illetményei attól az időponttól kezdve, a melytől azok különben jártak volna, ha az illető tisztviselő az előlépésre való igény megvonására itéltetik.
E határozmány az 1893. évi IV. t. -czikk 10. §-ának határozmányához simul.
Önként érthető előfeltétele a kinevezésnek az, hogy az illetők szolgálatukat kifogástalanul teljesitsék, az általuk betöltendő álláshoz megkivánt kellékeket beigazolják és hogy az illető évre megállapitott állami költségvetésben rendszeresitett megfelelő állások, a szükséges számban, rendelkezésre álljanak. E szakasz határozmánya - miként annak szövegéből kitetszik - a munkásokra nem terjed ki, mert a munkásoknak évi fizetéssel való alkalmazását kivihetetlennek tartom. A vasut munkások kérték ugyan, hogy az általuk bemutatott fizetési táblázat szerint évi fizetéssel és lakáspénzzel már egy évi szolgálat után kineveztessenek és a már szolgálatban levők az eddigi szolgálati éveik számbavételével soroztassanak be az általuk életbeléptettetni kivánt fizetési táblázat megfelelő fokozataiba; e kivánság teljesitését azonban kizárja első sorban annak pénzügyi kihatása, mert csupán a 8. 366 mühelyi munkás kinevezése több, mint 14 millió koronát igényelne s a 8,800 állandó pályamunkás kivánt dijazásával szintén 15-16 millió korona többkiadás merülne fel. Ugyanily arányban emelkednék a kiadás a raktári, szertári, állomási és fütőházi munkásoknál is, ugy, hogy ennek az egyetlen kérésnek teljesitése 60-70 millió koronába kerülne évenkint, a mi lehetetlen kivánság.
De kizárja annak teljesithetőségét a munkabér fogalma is, mert a bérnek, kölcsönös érdekek biztositása végett, mindenkor arányban kell állni a teljesitett munka mennyiségével és minőségével. A munkásoknak évi fizetéssel és lakáspénzzel való kinevezésével egyes vasutaknál tétettek ugyan kisérletek, e kisérletek azonban épenséggel nem váltak be. A kézmüves és napszámos munkára a legmegfelelőbb a jelenleg alkalmazásban levő napibérrel összekapcsolt egyezményes dijazás, mert ebben leli a teljesitett munka a legigazságosabb éés tényleg kiérdemelt ellenértéket. Az egyezményes dijazásban a munka érdeme szerint fizettetik s igy ez a dijazás a lehető legtökéletesebb. Egyéni ügyesség, szorgalom, szaktudás, gyakorlat és, gyorsaság és pontosság méltán megkapja nagyobb keresetét, mig a kevésbbé igyekvő munkás természetesen kevesebbet keres. Mindezeknél fogva a munkások eddigi alkalmazási és dijazási rendszerén változtatást szükségesnek nem találok.
E szakasz az alkalmazottaknak a jelenleg érvényben álló czim- és illetménytáblázatokból az uj A. és B. táblázatokba leendő átsorozásának általános szabályait állapitja meg. Ezek szerint a besorozás folytán - néhány alább emlitendő, számot nem tevő kivételtől eltekintve - a m. kir. államvasutak minden évi fizetéses alkalmazottja nyer törzsfizetésében, mert az A. táblázatba tartozó tisztviselők, az egyes fizetési osztályokon belül, általában csak azokba a fizetési fokozatokba soroztatnak ugyan, a melyeknek megfelelő fokozatokban a jelen törvény hatályba léptének idejében vannak, mégis mivel a jelen törvény kiegészitő részét képező A. táblázatban ugyanazon fizetési fokozatokban az eddigieknél magasabb fizetések vannak megállapitva, minden alkalmazott számottevő fizetéstöbblethez jut, melynek összege az utolsó IX. fizetési osztályba tartozóknál is, kiknél e többlet természetszerüleg a legcsekélyebb, évi 200 K-t tesz.
Kivételt képeznek az A. táblázatba tartozó alkalmazottak közül a fizetéstöbbletben való részesülés alól az A. táblázat I. és II. fizetési osztályába sorozandó elnök, illetve igazgatók, kiknek bár az illetmények uj megszabása szerint a törzsfizetésük 5,000, illetve 2,000 koronával emelkedik, fizetésemelésben tényleg nem részesülnek, mivel ugyanily összegü személyi pótlékuk az uj besorozással egyidejüleg megszünik. Hasonlóképen jár a mai VI. fizetési osztály első fizetési fokozatában levő s 200 K korpótlék élvezetében álló 5 tisztviselő is, kiknek az A. táblázat IX. fizetési osztályának első fizetési fokozatába sorozásukkor törzsfizetésük 200 K-val ugyan szintén emelkedni fog, e fizetési többlet tényleges élvezetétől azonban, korpótlékuk egyidejü megszüntetése folytán elesnek. Ez utóbbiak mindazonáltal az illetmények uj szabályozása folytán abban a nagy előnyben részesülnek, hogy igényt nyernek a magasabb fizetési osztályokba leendő automatikus előléptetésre. A B. táblázatba tartozó személyzet részére a magasabb fizetés élvezete az uj illetmények életbeléptetésével az által biztosittatik minden alkalmazott részére, hogy ezek az egyes fizetési csoportok keretén belül általában azokban a fizetési fokozatokba fognak soroztatni, a melyekben a fizetés a jelen törvény hatálybaléptének idejében élvezett fizetésüknél közvetlenül magasabb.
Ez általános szabály folytán törzsfizetésében szintén mindenki nyerni fog, azon 29 müvezető kivételével, kik - mint már fentebb megemlitettem - ma is a legmagasabb 3,200 koronás müvezetői fizetés élvezetében állanak. További kivételt képez az államvasutak szolgálatában álló s a központi levelezés szállitásánál alkalmazott az a 4 kocsis, a kiknek évi fizetése, a részükre az 1904. évi rendezéskor megszabott 900 és a jelen törvény alapján tervezett 1,100 K maximumot már meghaladja, a mennyiben 3 körülök 1,200 1 pedig 1,300 K évi fizetés élvezetében áll. A szóban forgó alkalmazottaknak ezen magasabb illetményekre szerzett joguk lévén, azokat továbbra is változatlanul meg fogják tartani, a jövőben alkalmazandó és az 1,100 koronás, vagy ennél kisebb évi fizetést még nem élvező kocsisok azonban e maximális fizetésnél nagyobb fizetést már nem fognak kaphatni, miután szolgálatuk minősége ily fizetés engedélyezését nem indokolja. A jelen szakasz határozmányai alapján eszközlendő besorozások módját és képét egyébiránt már az indokolás általános részében ismertettem.
E szakasz megállapitja, hogy az utolsó kinevezéstől, vagy előléptetéstől eltelt időt a jelen törvény alapján az A. illetve B. táblázatba leendő besorozáskor általában minden alkalmazott magával viszi abba a fizetési fokozatba, a melybe az előző szakasz határozmányai szerint besorozandó, feltéve természetesen, hogy ebben a fizetési fokozatban várakozási idő van megállapitva. Ha már most e várakozási idő eléri, vagy meghaladja azt a várakozási időt, a melyet a jelen törvény, illetőleg e törvény kiegészitő részét képező táblázatok arra az uj fizetési fokozatra nézve megállapitanak, a melybe az illető a fentebbiek szerint besorozandó volna, az illető egyidejüleg a következő magasabb fizetési fokozatba automatikusan elő is léptetendő. A törvény alapján teendő intézkedések folytán a jelen törvény hatálya alá tartozó alkalmazottak közül az uj táblázatok szerint történő besorozás alkalmával 10.987, tulnyomólag a B. táblázatba tartozó alkalmazott egyszersmind előléptetésben is fog részesülni, a mint ez a 7. számú mellékletből kivehető.
E szakasz a kivételes besorozásoknak és a várakozási időknek a fentebbiektől eltérő számitása iránt intézkedik a következőképen: 1. A felső ipariskolát végzett müvezetőkre nézve megállapittatik, hogy ezek a jelenlegi altisztek létszámából kivétetnek s az uj A. táblázatba tartozó tisztviselők közéé soroztatnak, abba a fizetési osztályba és fizetési fokozatba, a melyben a fizetés az illető müvezető jelenlegi fizetésével egyenlő: ha pedig ily fizetéses az A. táblázatban megállapitva nincs, a besorozás a legközelebbi magasabb fizetésnek megfelelő fokozatba történik. A felső ipariskolát végzett, mint érettségivel azonos értékü bizonyitványnyal rendelkező és az egy éves önkéntességi joggal is biró müvezetőknek az altiszti létszámból a tisztviselők létszámába sorozását indokolttá teszi az, hogy az ilyenek külföldön, nevezetesen a szomszédos Ausztriában is, ha vasuti szolgálatban, mint müvezetők müködnek, hivatalnoki minősitést nyernek. Hivatalnoki minőségben alkalmazza a felső ipariskolát végzett müvezetőket számos hazai és közös intézmény is, igy pl. a haditengerészet, a posta- és távirda, az állami ipari szakiskolák és a felső ipariskolák.
Ép igy van a felső ipariskolát végezetteknek hivatalnoki minősitése a pénzügyminiszterium hatáskörébe tartozó gyári üzemeknél, u. m. a máv. gépgyárában, az összes állami vasgyárakban és egyebütt, ahol ezek a gyakorlatból müvezetőségre emelkedett altiszt-müvezetőkkel a legjobb egyetértésben megférnek. Semmivel sem volna tehát indokolható, hogy ugyanez az eljárás most már az államvasutaknál is ne követtessék. A felső ipariskolát végzettek tulajdonképen eddig is bejutottak a tisztviselői karba, ha a vasuti tisztképző tanfolyamot elvégezték. Tekintettel azonban arra, hogy a mühelyszolgálat a máv. többi szolgálati ágával szorosabb összefüggésben nem áll, a mühelyszolgálatban azokra az ismeretekre, melyeket a közlekedési tanfolyamon tanitanak, szükség nincsen, a mühelyszolgálatban a tanfolyam elvégzésétől eltekinthetni vélek, annál is inkább, mivel a gyakorlat azt bizonyitja, hogy azok a felsőbb ipariskolát végzettek, a kik a tisztképző tanfolyamot elvégzik, tulajdonképeni ipari szolgálati águkat elhagyva, a forgalmi szolgálatra térnek át s igy ipari képzettségük kárba vész.
Nehogy ez az eset most az által következzék be, hogy a felső ipariskolát végzettek müvezetők a tisztviselői létszámba helyeztetnek át, a kiadandó szolgálati szabályzatban gondoskodni fogok oly intézkedésről is, a mely szerint ily minősitéssel biró tisztviselők csakis a mühelyi szolgálatnál nyerhetnek alkalmazást. Megjegyzem továbbá, hogy jövőre a mühelyi szolgálatban elnyerendő hivatalnoki minősitést egy külön szervezendő szakvizsgától kivánom függővé tenni; a már szolgálatban álló ily felső ipariskolát végzett müvezetőkre nézve azonban e szakvizsga helyett elegendőnek és elfogadhatónak tartom eddigi hosszas gyakorlati szolgálatukat. A besorozás ama módját, hogy a felső ipariskolát végzett müvezetők csak eddigi fizetésükkel soroztatnak be a tisztviselők közé, indokolttá teszi az a körülmény, hogy ezek az ily besorozás folytán igy is igen számottevő előnyben részesülnek, mert lakáspénzük emelkedése mellett további előmenetelre is igényt nyernek.
A besorozás alkalmával a B. táblázat 34. fizetési csoportjába sorozott őrök közül azok, a kik a jelen törvény hatálybalépte idejében évi 700 K fizetést és évi 60 K korpótlékot élveznek, a 34. fizetési csoport közvetlenül magasabb, 800 K évi fizetést megállapitó 3-ik fizetési fokozatának átugrásával egyszerre a 4-ik fizetési fokozatba (900 K) sorozandók, azért, mert nem volna méltányos, hogy e régi alkalmazottak számot alig tevő, csupán 40 koronás fizetésemelésben részesittessenek. Az itt felsorolt rendkivüli, kivételes besorozásokon kivül szóba jött még a személyzet köréből többször felhangzott az az óhaj is, hogy az uj illetmény-táblázatokba való besorozásoknál ne csak a legutóbbi előléptetés, illetve kinevezés óta eltelt, hanem az egész szolgálati idő vétessék figyelembe s a személyzet az uj fizetési táblázatokba olyképen soroztassék be, mintha a jelen törvény már valamennyi alkalmazott szolgálatba lépése idejében is érvényben állott volna. Ennek kapcsán azután több oldalról különösen is kiemeltetett és figyelmembe ajánltatott az a kérdés is, hogy a volt osztrák magyar államvasuttársaság magyarországi vonalainak államositása alkalmával átvett hivatalnokok besorozása alkalmával a törzshálózat hivatalnokai által állitólag szenvedett sérelmek orvosoltassanak.
Foglalkoztam is e kérdésekkel alaposan és tanulmányoztam, hogy miképen lehetne a felmerült kivánságnak eleget tenni. A megoldás végrehajtási módozatainak keresése közben azonban arról győződtem meg, hogy a besorozásnak az egész szolgálati idő figyelembe vételével és a szenvedett régi sérelmek orvoslásával való foganatositása, igazságosan kivihetetlen, sőt egyáltalán lehetetlen. Különösen az osztrák-magyar államvasuttársaságtól átvett hivatalnokok besorozásának kérdésére nézve a következőket van szerencsém előadni: A magyar királyi államvasutaknak, az osztrák-magyar államvasut magyar vonalainak államositása (1891.) előtt kinevezett hivatalnokai sulyos sérelemként emlitik azt a tényt, hogy az osztrák-magyar államvasut magyar vonalainak államositása alkalmával ez intézettő átvett hivatalnokok előbb élvezett rang és fizetési fokozatuknak megfelelően 200-200 frttal magasabb fizetéssel soroztatnak be a magyar királyi államvasutak törzsszemélyzetének létszámába, mint a mennyi fizetést közvetlenül az államositás előtt élveztek. e sérelmesnek vélt eljárás ellen orvoslást kivánnak abban az egyáltalán kivehetetlen formában, hogy azok a magyar királyi államvasuti törzshivatalnokok, a kik ezt a sérelmet elszenvedték, most két fokkal előléptettessenek.
Tény az, hogy a volt osztrák-magyar államvasuti hivatalnokokra nézve az államositás előnyös volt, mert fizetésük az államositás előtt fölemeltetett. Azt azonban, hogy a magyar királyi államvasuti törzshivatlnokok ennek folytán sérelmet szenvedtek volna, el nem ismerhetem, mert a két személyzet nem volt egy státusban; az osztrák-magyar államvasuti hivatalnokok tehát egy magyar királyi államvasuti hivatalnokot sem előztek meg s azéltal, hogy az osztrák-magyar államvasuti hivatalnokok részére a magasabb fokozatokban szaporittattak az állások, végeredményben a magyar királyi államvasuti törzshivatalnokok is nyertek, mert a kedvezőbb és nagyobb státusban az előmeneteli viszonyok kedvezőbbekké váltak. A kettős előléptetésre vonatkozó kérelmet jogosnak és indokoltnak annál kevésbbé tekinthetem, mert az emlitett előnynyel szemben a volt osztrák-magyar államvasuti hivatalnokoknak többrendbel hátrányt is kellett elszenvedniök. Igy lakbérük kvesbedett, nyugdijjárulékaik magasabbak, mint a magyar királyi államvasuti alkalmazottaké, adójukat most maguk kénytelenek fizetni, mig azelőtt azt az osztrák-magyar államvasut fizette és nyert előnyükre tekintettel, az előléptetésekből - bár soron voltak - néhány alkalommal kihagyattak.
Mindezeknél fogva, tekintettel arra is, hogy az államositás óta már 16 év telt el, mely idő alatt e személyzet egy része meghalt, más része pedig nyugdijaztatott, tekintettel továbbá arra, hogy a főhivatalnokokká való kinevezésnek, illetve előléptetésnek, melybe e panaszlók legnagyobb része a kettős előléptetés folytán jutna, elsősorban nem a szolgálati időtartam, hanem csakis a képesség és rátermettség lehet az alapja, a kérelem teljesitését egyenesen lehetetlennek tartom, mert most, 16 év után, a sorrend már egészen más, mint volt akkor, az államositás idején. Az akkor államositott és törzshálózati személyzet egymásutánja soronkivüli előléptetések utján megváltozott s igy, ha most orvosoltatnának az akkor állitólag történt sérelmek, az ujabb sérelmek sorozata keletkeznék, a mit előidézni czélunk nem lehet.
