Az 1876. évi XX. tc. törvényhatósági joggal felruházott városaink létszámát lényegesen leszállitotta. 1876 előtt Budapest székes-fővárosban és Fiume város és kerületén kivül 71 városunk birt önálló törvényhatósági joggal, melyek közül a most idézett törvénycikk 47 törvényhatóságot szünteti meg. Azóta egyetlen ujabb városi törvényhatóság sem keletkezett, s a törvényhatóságok jogkörét legutóbb szabályozó 1886:XXI. tc. is minden ujabb törvényhatósági jog adományozása nélkül, csupán konstatálta, hogy mely törvényhatóságaink léteznek s ezeket mint törvényhatóságokat, - a törvényjavaslat indokolása szerint - az időközben végbement báltozásokból származó félreértések megelőzése czéljából együttesen ujólag is törvénybe iktatta. Oly sok városi törvényhatóságnak az 1876. évi XX. törvénycikkben történt visszafejlesztésével a törvényhozás azt a czélt kivánta elérni, hogy összes kisebb városaink a vármegyék felügyelete alá helyeztessenek s ez alól - mint önálló törvényhatóságok - csak azok a városok vétessenek ki, melyek népességük, kulturájuk és közgazdasági jelentőségük által különösen kiemelkednek. Ez az elv egészen tulhaladottnak a mai, sok tekintetben változott viszonyok között sem tekinthető. Igaz ugyan, hogy az 1876. évben lefokozott városaink s általában véve r. t. városaink a lefolyt három évtized alatt többnyire sokat haladtak, s egy részök birtokába jutott azon előfeltételeknek, melyek az önkormányzati jogok nagyobb mértékével való felruházást indokolttá tennék.
De összes r. t. városainknak, közöttük e községi kategoria erőtlenebb tagjainak is a vármegyék felügyeleti jogköréből való teljes elvonása s közvetlenül a központi kormány felügyelete alá helyezése a közigazgatásnak az önkormányzat rovására eső tulhajtott centralizálását jelentené, sőt nem felelne meg maguk az illető városok jól felfogott érdekeinek sem. Viszont azonban a nagyobb és erőteljesebb városok, melyek fontos kulturális és közgazdasági hivatást teljesitenek, s melyek az önkormányzati jogok érvényesitésére és megvédésére a vármegyék segitsége nélkül is elég erősek, a vármegyék közbeeső felügyelete által csak hátramaradást szenvedhetnek. Ugyanis a vármegye s a kulturális és közgazdasági góczpontot alkotó város czéljai s az e czélok elérésére szolgáló eszközök gyakran annyira különböznek egymástól, hogy az ilyen város, további fejlődésének komoly veszélyeztetése nélkül, nem hagyható meg a vármegye gyámsága alatt. A gyámság a mellett, hogy a városi ügyek elintézését is sokszor késlelteti, még olyan erőforrásokat is leköt, melyeket az önálló város a maga közvetlen czéljai javára sokkal sikeresebben értékesithet.
Már a törvényhatóságok létszámát leszállitó, többször idézett 1876. évi XX. tc. rendelkezésében is benne rejlett az a czélzat, hogy a népességük, kuturájuj és közgazdasági jelentőségük által idővel kiemelkedő városok önálló törvényhatósági joggal annak idején szintén felruházandók lesznek. Azon városok közt, melyek a rendezett tanácsu városok kereteiből kinőttek és érettek az önállósitásra, kétségkivül első helyen áll Miskocz városa, mely már régóta kéri és sürgeti törvényhatósági joggal való felruházását. E kivánság teljes mértékben jogosult. miskolcz, mint legfejlettebb rendezett tanácsu városunk, több mint 40,000 lakossal bir, tehát lakosainak számával pl. a szintén virágzó Kassa és Győr törvényhatósági joggal felruházott városokat is felülmulja. Általában törvényhatósági joggal felruházott 26 városunk közül a népesség számaránya szerint Miskolcz városát, Budapest székes-fővároson kivül, csupán 11 város előzi meg. Körülbelül hasonló helyet foglal el közmüvelődési és emberbaráti, ugyszintén közgazdasági és közlekedési intézményei tekintetében. A lakosság értelmiségi arányszámával pedig különösen kiemelkedik.
Tehát nemcsak méltán sorakozhatik jelenlegi törvényhatósági joggal felruházott városainkhoz, de azok között az átlagot is erősen megüti. Pénzügyi szempontok sem szolgálhatnak a törvényhatósági joggal való felruházás akadályául. miskolcz városának cselekvő vagyona 9.450,000 korona, tartozása pedig 2.667,000 korona. Az 1907. évi költségvetés szerint a város kiadása 1.091,000 koronát, bevétele 766,000 koronát, a költségvetési hiány 325,000 koronát tesz ki, melynek fedezésére 56% pótadó vettetett ki. A város költségvetése tehát ma is olyan jelentékeny, hogy a törvényhatósági joggal felruházás számbavehető tehertöbbletet okozni nem fog. Borsod vármegye Miskolcz kikebelezése által némi hátrányt fog ugyan szenvedni, de azentul is megmaradó, mintegy 214,000 lakosával a középnagyságu vármegyék népességi átlagát még mindig el fogja érni. Mindezeknél fogva egészen indokoltnak mutatkozik, hogy addig is, mig az uj városi és községi törvény megalkotásakor, vagy már esetleg előbb is, egyes más virágzóbb rendezett tanácsu városok is városi törvényhatóságokká lesznek átalakithatók: Miskolcz városa, mint minden tekintetben legfejlettebb rendezett tanácsu városunk - régi kivánságához képest - már most önállósittassék.
Ez az intézkedés azért szükséges, mert az átalakulás stádiumában a vármegyei hatóságok beavatkozása már nem lenne helyénvaló.
Nem lenne czélszerü ezeket a vitás kérdéseket közigazgatási, vagy rendes polgári biróság itélőszéke elé vinni, mert e kérdésekben az összes viszonyok és érdekek méltányos mérlegelése mellett, a törvényhatóságok közös felügyelő hatósága: a belügyminiszter leginkább képes megnyugtató végleges megoldást létesiteni.
Tekintettel az általános vármegyei tisztujitásnak küszöbönlétére, különösen tekintettel arra, hogy Miskolcz városnak átalakulása a Borsod vármegyei törvényhatósági bizottság összetételt igen közelről érdekli és lényegesen befolyásolja: szükségessé vált gondoskodni arról is, hogy Borsod vármegye tisztujitása, a választott tisztviselők 1907. év végén lejáró mandátumainak 1 évvel meghosszabbitása mellett 1908. év végéig elhalasztassék. Ugyanis Borsod vármegyének jelenlegi 392 bizottsági tagja között Miskocz város több mint 100 taggal (17 választott, 88 virilis) szerepel. Ezeket a folyó év végével tartandó általános vármegyei tisztujitás alkalmával a szavazásból kizárni jogszerüen nem lehetne. Viszont némi viszásság lenne abban, ha az a Miskolcz városból való 100 bizottsági tag (a vármegye összes bizottsági tagjainak mintegy 1/4-ede), kik immár csupán 1 évig lesznek tagjai a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, részt venne a 6 évre választandó vármegyei tisztviselők megválasztásában, vagyis, ha a vármegye hatósága alul kilépő Miskolcz városa, az idevaló nagyszámu bizottsági taggal esetleg döntő befolyást gyakorolna a vármegyei tisztviselők megválasztásánál.
Az adott viszonyok között önkormányzati szempontból és mindennemü surlódások elkerülése végett az a megoldás mutatkozik leginkább indokoltnak, hogy Borsodmegye tisztujitása egy évvel elodáztassék s hogy 1908. év végén Borsod vármegyének időközben (6 évi megbizatással) egészen ujból alakitandó törvényhatósági bizottsága, tehát Miskolcz kiválásával a leendő Borsod vármegyének képviselői válasszák meg az uj tisztikart. Ekként a mostani vármegyei tisztviselők megbizatása 7 évig, a jövő évben megválasztandóké 5 évig tartana, hogy ezentul a Borsod vármegyei tisztujitás az ország többi vármegyéinek tisztujitásaival ismét összeessék. minthogy a Borsod vármegyei tisztujitás határnapja folyó évi deczember második felére már ki is van tüzve: a szóbanlevő törvényjavaslatnak lehetőleg mielőbbi törvényerőre emelése sürgős szükségessé vált. Minthogy pedig Miskolcz rendezett tanácsu város választott tisztviselőinek megbizatása 1908 juniusban, választott képviselő-testületi tagjai fele részének tagsági joga pedig 1908 októberben telik le: e megbizatásoknak szintén 1908. végéig való meghosszabbitásáról is gondoskodni kell, hogy ugyanazon év folyamán rövid időközben két tisztujitás és a képviselőtestületnek (törvényhatósági bizottságnak) két izben (részben, illetőleg egészben való) ujra alakulása elkerültessék.
