A konzuli biráskodás szabályozásáról szóló 1891:XXXI. tc. hatálybaléptét e törvény 21. §-ának első bekezdése attól tette függővé, hogy Ausztriában is hozzanak oly törvényt, a mely a konzuli biráskodást az 1891:XXXI. t. -czikkben foglalt elvekkel egyezőleg szabályozza; a jelzett 21. § második bekezdése pedig akként rendelkezett, hogy a fentemlitett feltétel teljesülésének esetében, a törvény hatálybaléptének napját a m. kir. ministerium rendeletileg állapitja meg. Ausztriában létre is jött az 1891. évi augusztus hó 30-án kelt törvény a konzuli biráskodás gyakorlására vonatkozó határozatokról (1891. évi Osztrák Birodalmi Törvénylap 136. sz.), a mely ausztriai törvénynek rendelkezései összhangban vannak az 1891:XXXI. t. -czikkben foglalt határozatokkal. Az 1891:XXXI. t. -czikk hatálybaléptetését czélzó tárgyalások azonban még sokáig elhuzódtak, ugy hogy ez a tc. a magyar kir. ministeriumnak 1897. évi julius hó 30-án 12. 790. ME szám alatt kibocsátott rendelete (1897. évi R. T. II. kötet, 1. lap) értelmében csak az 1898. évi január hó 1-ső napján lépett hatályba, a mely nap óta változatlanul hatályban is áll. Minthogy pedig az 1891:XXXI. tc. a 20. § első bekezdése szerint hatálybalépésének napjától számitandó tiz évig marad hatályban, ennélfogva a folyó év deczember hó 31. napjával az 1891:XXXI. tc. hatálya lejár. Az 1891:XXXI. tc. egyrészt megállapitotta a konzuli biráskodás gyakorlásának irányadó elveit, másrészt lehetőséget biztositott arra, hogy a felállitott elvek keretén belül, a konzuli biráskodás hatályának területei, a konzuli biróságok hatásköre és a konzuli biróságoknál hatályos jogszabályok tekintetében - a fennforgó nemzetközi és sajátszerü helyi viszonyok szerint - szükséges és lehetséges változások kormányzati uton legyenek megvalósithatók.
Azon kormányzati intézkedések közül, a melyek az 1891:XXXI. t. -czikkben foglalt felhatalmazások alapján a konzuli biráskodás terén történtek, - eltekintve a konzuli biróságok szervezési és ügyviteli szabályai tárgyában 1897. évi julius hó 30-án (1897. évi R. T. II. köt. 53. lap) és a konzuli főtörvényszereknél törvénykezési szünet létesitése tárgyában 1899. évi julius hó 1-én (1899. évi R. T. II., 192. lap) kibocsátott, valamint az Egyiptomot és Tuniszt illető rendeletektől, a mely utóbbiakról később lesz szó - a következőket emelem ki: A m. kir. ministerium az 1891:XXXI. tc. 2. §-a alapján teljes konzuli birói hatáskörrel ruházta fel 1901-ben az 1384/1901. ME számu rendelettel (1901. évi R. T. 270 lap) a valonai, prizreni és bagdadi, továbbá a 3438/1901. ME számu rendelettel (1901. évi R. T. 822. lap) a crojovai konzuli hivatalokat. 1902-ben a 4791/1902. ME számu rendelettel (1902. évi R. T. 2032. lap) a sanghai-i konzuli biróság fentartása mellett a tiencsini 1905-ben a 2392/1905. ME számu rendelettel (1905. évi R. T. 257. lap) a mitrovicai és 1906-ban az 1646/1906. M.
E. számu rendelettel (1906. évi R. T. 169. lap) a várnai konzuli hivatalokat és utóbb idézett rendeletével egyszersmind a viddini konzulátus birói hatáskörét megszüntette, a ruszcsuki konzulátus birói hatáskörét pedig a viddini konzulátus területére is kiterjesztette; az 1891:XXXI. tc. 17. §-a értelmében részlegesen korlátoztatott a Bulgáriában gyakorolt konzuli biráskodás (20,687/1907. IM számu m. kir. igazságügyminiszteri rendelet, 1907. évi R. T. 377. lap) és véglegesen megszüntettetett a Zanzibárban fennállott konzuli biráskodás (21,519/1907. IM számu m. kir. igazságügyministeri rendelet, 1907. évi R. T. 379. lap); a m. kir. ministerium 1899. évi deczember hó 20-án 16. 080/1899. ME szám alatt kelt rendeletével (1899. évi R. T. II. kötet 2309. lap) az 1891. évi XXX. tc. 10. és 12. §-ai alapján Marokkóban a tangeri konzuli biróságnál a magyar állampolgárokra nézve hatálybaléptette a védjegyek oltalmáról szóló magyar törvényeket (1890:II. tc. és 1895:XLI. tc.); a m. kir. ministerium 1902. évi május hó 15-én 1816/1902. ME szám alatt kelt rendeletével (1902. évi R. T. 429. lap) az 1891:XXXI. tc. 12. §-a alapján szabályozta a konzuli biróságoknál polgári peres ügyekben követendő eljárást és 1904. évi szeptember hó 15-én 4064. ME szám alatt kelt rendeletével (1904. évi R. T. 973. lap) az 1891:XXXI. tc. 10. §-a alapján a konzuli biróságoknál érvényben levő hagyatéki eljárási szabályokat azzal egészitette ki, hogy a konzuli biróságok az örökösök hátrahagyása nélkül elhalt magyar állampolgárok vagy magyar állampolgároknak tekintendő védenczek szállományait a magyar kir. államkincstárnak adják át; végül a m. kir. minisztérium 1902. évi deczember hó 19-én 4944/1902. M.
E. szám alatt kelt rendeletével (1903. évi R. T. 1. lap) az 1891:XXXI. tc. 10. §-a, illetőleg 2. és 12. §-ai alapján részletesen szabályozta a magyar állampolgárok házassági ügyeiben követendő konzuli biráskodást s a házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikknek hatályát az 1891:XXXI. tc. 10. §-ának 2. pontjában nyert felhatalmazás értelmében megfelelően kiterjesztette a konzuli biróságoknál folyó házassági perekre is. A m. kir. ministerium által az 1891:XXXI. t. -czikkben nyert felhatalmazások alapján kibocsátott rendeleteket a kormány e törvénycikk 16. §-ának második bekezdése értelmében minden egyes esetben bejelentette az országgyülésnek.
A konzuli biráskodának az 1891:XXXI. törvénycikkben történt rendezését nem tekintem kielégitő megoldásnak s annak törvényhozási megváltoztatása czéljából a szükséges intézkedéseket megtenni szándékozom. Az ujabb szabályozásnak előkészitése azonban, melyre nézve az igazságügyi ministeriumban a munkálatok már a mult évben megkezdettek és folyamatban vannak, tekintettel a felmerülő kérdések nagy számára és a kielégitő megoldás nem csekély nehézségeire a többi érdekelt kormányzati tényezők között hosszabb tárgyalásokat igényel. E tárgyalások mindezideig, - minthogy e közben egyéb sürgős intézkedést igénylő kérdések tárgyalása és megoldása is teljesen lekötötte e tényezők munkásságát, - nem jutottak oly stádiumba, hogy a végleges rendezés iránt előterjesztést tehetnék. Ily körülmények között legalább ideiglenesen kellett gondoskodni arról, hogy a konzuli biráskodás menete az 1908. évi január hó 1. napjától kezdve továbbra is törvényszerüleg biztosittassék oly időpontig a mikorra a konzuli biráskodás ujabb szabályozásának lebonyolitása minden valószinüség szerint várható. Ez okból készült - a közös külügyminiszterrel és az osztrák cs. kir. kormánynyal folytatott tárgyalások eredményeként - a jelen törvényjavaslat mely 1. §-ában az 1891:XXXI. tc. 1-18., 22. és 23. §-ainak hatályát az 1908. év elejétől kezdve két esztendő tartamára hosszabbitja meg.
A törvényjavaslat 1. §-ának első bekezdésében az 1891:XXXI. tc. 19., 20. és 21. §-ai a hatályukban meghosszabbitandó §-ok között nincsenek felsorolva a következő okoknál fogva: Az 1891:XXXI. tc. 19. §-a az egyiptomi alkirályságban és régebben a tuniszi kormányzóságban gyakorolt konzuli biráskodásra vonatkozó rendeleteket erősitette volt meg. E rendeletek közül azonban most már csak az 1876. évi január hó 5-én 491. szám alatt és az 1889. évi február hó 1-én 4890. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendeletek (1876. évi R. T. 3. lap és 1889. évi R. T. 73. lap) vannak hatályban, de azok sem az 1891:XXXI. t-cz. 19. §-ában foglalt megerősitő rendelkezésnél fogva, hanem azért, mert ezeket a rendeleteket, mint Egyiptomban gyakorolt konzuli biráskodásunk korlátozását, az 1891:XXXI. tc. 17. §-a alapján az 1900. évi január hó 31-én 5648/7. szám alatt kibocsátott és az 1905. évi január hó 29-én kelt közös külügyminiszteri rendelet szerint hatályban maradt közös külügyminiszteri rendelet fenntartotta (1900. évi R. T. I. kötet 40. lap és 1905. évi R. T. 29. lap). A Tuniszban régebben gyakorolt konzuli biráskodás az 1891:XXXI. tc. 17. §-a alapján 1900. évi augusztus hó 19-én kibocsátott közös külügyminiszteri rendelet (1900. évi R. T. II. kötet 292. lap) értelemben egészen megszünt.
Ily körülmények között az 1891:XXXI. tc. 19. §-a, mint tulhaladott, nem mutatkozik meghosszabbithatónak, hanem tárgyáról czélszerübb a törvényjavaslat 1. §-ának második bekezdésében külön rendelkezni. Az 1891:XXXI. tc. 20. §-ának hatályát a törvényjavaslat 1. §-a azért nem hosszabbitja meg, mert a kérdéses 20. §-nak első bekezdése azon törvény eredeti tiz évi hatályáról és ugyanezen § második bekezdése az 1907. évi deczember hó 31. napjáig tartó eredeti tiz éves határidő alatt lehetséges változások feltételéről rendelkeztek, a mely - idejüket mult - rendelkezéseket a jelen törvényjavaslat 1. §-ának első bekezdésében és 3. §-ában foglalt megfelelő határozatok pótolják. Végül az 1891:XXXI. tc. 21. §-a azért nincs a törvényjavaslat 1. §-ának első bekezdésében megemlitve, mert a jelzett 21. § mely az 1891:XXXI. törvénycikk első hatálybaléptetését szabályozta, azóta tárgytalanná vált s a jelenlegi meghosszabbitó törvény hatálybaléptetése tekintetében a törvényjavaslat 4. §-ában történik hasonló rendelkezés.
A törvényjavaslat 1. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés - miként fentebb érintettem - az 1891:XXXI. tc. 19. §-ában foglalt határozatokat van hivatva a jelenlegi jogállapotnak megfelelően helyettesiteni. Az 1. § harmadik bekezdése kiterjeszti az ugyanezen § második bekezdésében érintett egyiptomi vegyes biráskodás körében alkalmazott magyar államhivatalnokokra az 1891:XXXI. tc. 6. §-ának rendelkezéseit, még pedig az eddig eltöltött egyiptomi vegyes biráskodási szolgálat tekintetében is. E szerint ők egyiptomi alkalmaztatásuk ideje alatt előző állásaikból bizonytalan időre fizetés nélkül szabadságoltaknak tekintendök, egyiptomi alkalmaztatásuk megszünése után előbbi hivataluknak és fizetésüknek megfelelőleg ismét alkalmaztatnak, esetleg a nyugdijazási törvény értelmében az egyiptomi vegyes biráskodás körében töltött szolgálati idejük beszámitása mellett a törvényben megállapitott ellátásban részesittetnek és nekik az egyiptomi szolgálat megszünése után, az ő hibájuk nélkül szolgálaton kivül töltött idő, a szolgálati időbe szintén beszámitandó.
A most emlitett rendelkezést az a körülmény tette szükségessé, hogy egyiptomi vegyes biráskodásnál alkalmazott magyar államhivatalnokok szolgálati viszonyai eddigelé rendezetlenek voltak s ezért adott esetben kétségekre és nehézségekre szolgáltathatnának okot. Ezekre a magyar államhivatalnokokra az 1891:XXXI. tc. 6. §-ában a jelenleg Konstantinápolyban müködő ausztriai cs. és kir. és magyar kir. konzuli főtörvényszékhez elnökül vagy főbirákul beosztott magyar államhivatalnokok javára kimondott rendelkezéseknek megfelelő kiterjesztése azért mutatkozik indokoltnak, mert az egyiptomi vegyes biráskodás körében alkalmazott magyar állami tisztviselők Egyiptomban a magyar kir. kormány kijelölése alapján és beleegyezése mellett, a mi konzuli biráskodásunknak is egy részét gyakorló nemzetközi vegyes biróságoknál müködnek, tehát az 1891:XXXI. tc. 6. §-ában emlitett magyar államhivatalnokokhoz hasonló helyzetben vannak.
Az egyiptomi vegyes biráskodás körében alkalmazott külföldi (nem egyiptomi) honosságu tisztviselők az egyiptomi kormánytól évi fizetést huznak és azonkivül ottani mind egyes szolgálati évük után fix összegben meghatározott, jelenleg évenkint előre kiszolgáltatott s ezért inkább drágasági pótléknak tekinthető végkielégitésben részesülnek. Nyugdijigényük az egyiptomi kormánynyal szemben nincsen. Ez idő szerint két magyar államtisztviselő van ez egyiptomi vegyes biráskodás körében alkalmazva, mindkettő Alexandriában; az egyik a vegyes főtörvényszéknek alelnöke (az elnök mindig bennszülött), a másik az ottani elsőfolyamodásu vegyes törvényszék birája.
Bár a konzuli illetékek szabályozásáról szóló 1901:XXVI. tc. e törvény 9. §-a szerint ugyis a konzuli biráskodásról szóló 1891. évi XXXI. tc. hatályának tartamáig érvényes" a jelen törvényjavaslat 2. §-a mégis minden kétség kizárása végett kifejezetten kimondja, hogy a konzuli biráskodás szabályozásáról szóló 1891. évi XXXI. tc. meghosszabbitott hatályának tartama alatt hatályban marad a konzuli illetékek szabályozásáról szóló 1901:XXVI. tc. is, melynek végrehajtása tárgyában a m. kir. minisztérium 1902. évi április hó 2-án 1102. ME szám alatt (1902. évi R. T. 245. lap) kihirdetett rendeletével intézkedett.
