Már több izben kijelentettem, hogy az egyenesadók reformjára vonatkozó és adórendszerünket a mai modern adópolitika irányelveinek megfelelőleg gyökeresen átalakitó törvényjavaslatokat legközelebb átadom a nyilvánosságnak, hogy az illetékes faktorok s a közvélemény kialakuló felfogását is megismerve, ennek hatása alatt az adóreform közmegnyugvással fogadott keresztülvitelét is biztositsam. Addig is azonban, mig a régóta várt adóreform létesülhet, ép annak előkészitése szempontjából is kivánatosnak mutatkozik mai adórendszerünknek azokat a legkiáltóbb hibáit és aránytalanságait orvosolni, a melyeknek szanálását a közvélemény is minderősebben hangoztatja. A jelen törvényjavaslat tehát az általános adóreformnak nem elodázását, hanem ellenkezőleg annak bevezetését, a kisebb existentiák terhének könnyitését jelenti, mely magának az adóreformnak is egyik alapgondolata. Ezt a teherkönnyitést a jelen javaslat oly mérvben öleli fel, amint azt az általános adóreform strukturája, az egymásba kapcsolódó adónemek alapelveinek érintése és a pénzügyi mérleg sulybantartása megengedi. Maga az adóreform ugyanis alig lenne a kereseti adókra nézve megállapitott cziklus lejárta előtt, vagyis 1909. előtt életbeléptethető, kivánatosnak tartom azért, hogy a legelviselhetetlenebb megterheléseken már addig is könnyitsünk. Köztudomásu, hogy adórendszerünkben a legkiáltóbb aránytalanságot a II. osztályu keresetadó alkotja, mely 4, 6 és 8 koronás tételeivel a fokozatos adózásnak forditottja és a kisebb existentiáknál az alapadóknak többszörösét jelenti. Csak természetes tehát, hogy ez a járulékos adó, mely reáladónk árnyékának is nevezhető, egyenesadóink arányositásának munkájában sem mai alakjában, sem pedig járulékos természetében fenn nem tartható, következőleg annak gyökeres reformja az adóreformnak egyik nem kevésbbé fontos feladata. Addig is azonban gondoskodnunk kell annak elviselhetőbbé tételéről.
E czél érdekében a jelen javaslat:
1. az 1886:XXXVII. tc. 3. §-ának 2. pontjában foglaltak analogiájára 10 K adóalapig adómentességet nyujt, vagyis figyelemmel van a létminimum adómentességére, a mi közel 6-7 millió korona teherkönnyitést jelent.
2. az eddigi 4 K-ás kezdő adótételt két koronára mérsékli 40 K adóalapig és csak azon felül tartja meg a mai adótételeket.
A 4. §-ban foglalt rendelkezés a világosság okából vétetett fel a javaslatba annak leszögezése végett, hogy a családfővel közös háztartásban élő családtag csak mint ilyen adózhatik és nem válhatik önálló adóalannyá, még ha ingatlanai vagy tőkéi is volnának, a mig a családfő II. oszt. keresetadó fizetésére kötelezett.
Az 5. §-ban bár az eddigi rendelkezéseket tartja érvényben az adóalapok szempontjából, a 2. §-ban azonban kimondja, hogy az adóalanyai csak azok lehetnek, a kik a kivetés évében adókötelesek. És itt is nem a föld- és házbirtokosokat, hanem a föld- és házadó fizetésére kötelezetteket teszi meg az adó alanyaivá, hogy a tulajdonos helyett oly esetekben, midőn a haszonélvezet mást illet, az ingatlanok haszonélvezője legyen az adóalany. Ugyancsak a 2. §-ban szabályozva van az a controvers kérdés is, hogy a közös vagyonbirtokosok mikor tekintendők külön adóalanynak és mikor nem, természetszerüleg alkalmazkodván e tekintetben a föld- és házadó-előirás szabályaihoz.
A javaslat 7. §-a a tőkekamat- és járadékadó 10%-os kulcsa alól nyujt, egynehány esetben, könnyitést és pedig:
a) az ott felsorolt rokoni kötelékben állóknak nyujtott járadékokra nézve, a melyek már nem fundált bevételek, mindenütt enyhébb kulcs szerint adóznak s a nálunk ma fennálló 10%-os kulcs mellett aránytalanul vannak terhelve;
b) a 7. § b) pontjában felsorolt óvadékokra, a melyek részben a férj adómentes fizetésének kiegészitő részét alkotják és már ezért is nagyobb kiméletet igényelnek; végül
c) a 7. § c) pontjában emlitett bányahaszonbérekre és az országbirói értekezlet által megszüntetett bányavám (urbura) helyébe lépett u. n. termelési jutalékokra.
Ezeknél a jövedelmeknél az adómérséklést az a körülmény indokolja, hogy maga a bányaüzem is mérsékeltebb (7 és 5%-os) adó alá esik. Ezenkivül nem hagyható figyelmen kivül, hogy itt a földnek tulajdonával s állagának fogyásával járó oly jövedelmekről van szó, melyeknél jogilag is vitás, hogy fennálló adótörvényeink értelmében a földadón kivül más adó alá vonhatók-e. Végül mivel az uj bányajavaslat a kőszenet szabad-ásványnak nyilvánitja s a ma ország egy részében a föld tulajdonával járó bányajogokat lényegesen korlátozza, ez a körülmény is indokolttá teszi, hogy a bányatulajdonból folyó ez a jövedelem a méltányosságnak is megfelelő mérsékelt adótétel alá vonassék.
Méltánytalan lenne, hogy oly esetekben, midőn az adó végérvényesen megállapitva nincsen s visszahatólag állapittatik meg, ne az enyhébb eljárás, hanem a tarthatatlannak bizonyult magasabb adótétel érvényesittessék.
