Az 1889. évi XLVII. törvénycikkel megadott felhatalmazás alapján az 1890. évi január hó 2-án 70. 641/1889. sz. alatt kelt rendelettel kiadott engdélyokirattal engedélyezett somogyszob-barcsi helyi érdekü vasut épitésére és üzletére alakult somogyszob-barcsi és az 1893. évi XI. törvénycikkel megadott felhatalmazás alapján az 1893. évi junius hó 8-án 37,781. szám alatt kelt rendelettel kiadott engedélyokirattal engedélyezett balatonszentgyörgy-somogyszobbi helyi érdekü vasut épitésére és üzletére alakult balatonszentgyörgy somogyszobbi helyi érdekü vasut részvénytársaságok egyesüléséből keletkezett barcs-balatoni helyi érdekü vasut részvénytársaság és az 1904. évi XXX. törvénycikkel megadott felhatalmazás alapján az 1904. évi szeptember hó 12-én 58,834. szám alatt kelt rendelettel kiadott engedélyokirattal engedélyezett kaposvár barcsi helyi érdekü vasut épitésére és üzletére alakult kaposvár-barcsi helyi érdekü vasut részvénytársaság társasági különállásuk megszüntetésével „Somogy vármegyei egyesült helyi érdekü vasutak részvénytársaság” elnevezés alatt egy társasággá egyesülvén, ezen részvénytársaság azon kérelmét terjesztette elő, hogy a tulajdonában egyesült somogyszob-barcsi, balatonszentgyörgy-somogyszobbi és kaposvár-barcsi helyi érdekü vasutak épitésére és üzletére kiadott engedélyokiratok egyesittessenek.
Miután a szóban levő helyi érdekü vasutak egyesitése ellen sem köztekintetekből, sem pedig forgalom-politikai szempontból észrevétel nem tehető, sőt ezen egyesités e dijszabások egységesitése és ez által olcsóbbá tétele czéljából kivánatosnak mutatkozik; miután továbbá e vasutvonalak különböző engedélytartamainak egyesitését az állam háramlási és megváltási jogának mindhárom vonalra nézve azonos időpontban való gyakorolhatása s az egységes részvénykisorsolási tervezet megállapithatása, az adózási kedvezmények határidőinek egyesitését pedig különösen az adókiszámitási alap helyes megállapitása s az üzletkezelő m. kir. államvasutak elszámolásának egyszerüsitése szintén kivánatossá teszik, a Somogy vármegyei egyesült helyi érdekü vasutak részvénytársaságnak azt a kérelmét, hogy az emlitett három helyi érdekü vasutvonal a három különböző engedélyokirat helyett kiadandó egységes engedélyokirat keretében egyesittessék, indokoltnak találtam.
Erre való tekintettel az engedélyokiratok egyesitése érdekében a tárgyalások folyamatba tétettek, mely tárgyalások során létrejött főbb megállapodásokat az alábbiakban bátorkodom ismertetni, tisztelettel megjegyezvén, hogy az egységes engedélyokirat kiadásával egyidejüleg a somogyszob-barcsi helyi érdekü vasut épitésére és üzletére a kereskedelemügyi m. kir. minister által 1890. évi január hó 2-án 70. 641/89. szám alatt kiadott engedélyokirat, továbbá a balatonszentgyörgy-somogyszobi helyi érdekü vasut épitésére és üzletére a kereskedelemügyi m. kir. minister által 1893. évi junius hó 8-án 37.781. szám alatt kiadott engedélyokirat és végül a kaposvár-barcsi helyi érdekü vasut épitésére és üzletére a kereskedelemügyi m. kir. minister által 1904. évi szeptember hó 12-én 58.834. szám alatt kiadott engedélyokirat hatályát vesztené.
A tisztelettel mellékelt vázlatrajzon kitüntetett vasutvonalak egységes tényleges épitési és üzletberendezési tőkéje az egyesülő helyi érdekü vasutakra vonatkozólag megállapitott épitési és üzletberendezési tényleges költségeknek összeadása utján 8.950,000 koronában állapittatnék meg. Ugyanily számadás alapján állapittatnék meg az is, hogy az egyesitett helyi érdekü vasutak szóban forgó tényleges tőkéjéből forgalmi eszközök beszerzésére összesen 634.000 korona, tartalékalap képzésére pedig 120.000 korona fordittatott. Az egységes engedélyokirat 20. és 21. §-aiban a Somogy vármegyei egyesült helyi érdekü vasutak részvénytársaság vasutvonalainak egységes engedélytartama, az állami megváltási jog gyakorolhatásának egységes időpontja, továbbá a jövedelmi adómentességnek egységes tartama - a vasutvonalak épitési és üzletberendezési tényleges tőkéinek, épitési hosszainak, az üzleti feleslegeknek és a hátralévő időtartamoknak egybevetése alapján számitva - a szokásos módon állapittatnék meg. Ezen számitási mód szerint is kiindulási alapul 1908. évi január hó 1-jét véve fel, az egyesült vasutak egységes engedélytartama 1986. évi április hó 3-án a helyi érdekü vasutakról szóló 1880. évi XXXI. törvénycikk 5. §-ának c) pontja szerinti (kereset és jövedelmi, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója) adómentesség 1926. évi április hó 3-án járnak le.
Oly czélból azonban, hogy a fentebb emlitett keresett adómentesség a számadási év valamelyik hónapjának a végére essék s igy külön havi zárlatnak készitése elkerülhető legyen, az egységes engedélyokirat 21. §-ába ezen adómentességre nézve az 1926. évi márczius hó 31-ére kikerekitett egységes lejárati határidő vétetnék fel. Az 1880. évi XXXI. törvénycikk 6. §-a szerinti szállitási adómentesség egységes lejárati idejének kiszámitásánál figyelembe vétetett az a körülmény, hogy a somogyszob-barcsi vonalon az adómentesség 1900. évi január hó 2-án, a balatonszentgyörgy-somogyszobbi vonalon pedig 1903. évi junius hó 8-án már lejárt s azon vonalak után a szállitási adó 1908. évi január hó 1-ig, mint a mely időpontra az egységesités alapittatott, fizettetni fog. Ezen számitási mód szerint a szállitási adómentesség az egyesitett vasutvonalakon 1908. évi január hó 1-től 1910. év április hó 13-ig terjedne.
A fentebb már emlitett okokból azonban az egységes engedélyokirat 21. §-ába ezen határidő és kikerekitve, vagyis 1910. évi április hó 30-ig számitott időpont vétetnék fel. Az egységes engedélyokirat határozmányai, a korábbi engedélyokiratok alapján szerzett jogok és elvállalt kötelezettségek önként értetőleg változatlanul fenntartása mellett, egyebekben teljesen azonosak a helyi érdekü vasutak épitésére és üzletére kiadatni szokott egységes engedélyokiratok szabványos határozmányaival.
