A budapest-tiszai helyi érdekü vasut részvénytársaság, mely a volt közmunka- és közlekedésügyi magyar királyi minister által 1888. évi február hó 24-én 8. 214. szám alatt kiadott és a kereskedelemügyi magyar királyi minister által 1898. évi julius hó 5-én 41,842. szám alatt kiadott függelékkel módositott engedélyokirat alapján alakitott „Budapest-lajosmizsei helyi érdekü vasut részvénytársaság” és az 1896. évi IX. törvénycikkben nyert felhatalmazás alapján a kereskedelemügyi magyar királyi minister által 1896. évi junius hó 4-én 38,470. szám alatt kiadott engedélyokirat folytán alakitott „Kecskemét-tiszaughi helyi érdekü vasut részvénytársaság” egyesitéséből keletkezett, másfelől az 1904. évi XXXI. törvénycikkben nyert felhatalmazás alapján a kereskedelemügyi magyar királyi minister által 1904. évi szeptember hó 12-én 58,878. szám alatt kiadott engedélyokirat értelmében alakitott „Kecskemét-lajosmizsei helyi érdekü vasut részvénytársaság” az 1905. év folyamán kormányhatósági jóváhagyással egymással egyesültek olykép, hogy a „Kecskemét-lajosmizsei helyi érdekü vasut részvénytársaság” beolvadt a „Budapest-tiszai helyi érdekü vasut részvénytársaságba”.
Minthogy az egybeolvadt helyi érdekü vasut-részvénytársaságok egységes alaptőkéje törlesztési tervének megállapithatása, valamint az üzletkezelő magyar királyi államvasutak elszámolásának egyszerüsitése és egyéb szempontok is a szóban levő vasutvonalakra biztositott adózási kedvezmények és egyéb mentességek lejárati ideinek egységes időtartamban való megállapitását kivánatossá, sőt szükségessé teszi, az emlitett határidőknek a különböző engedélyokiratok helyett kiadandó egységes engedélyokirat keretében való egyesitését indokoltnak találtam. Ehhez képest az engedélyokiratok egyesitése érdekében a tárgyalások folyamatba tétettek.
Az ezen tárgyalások eredményekép létrejött főbb megállapodásokat a következőkben bátorkodom ismertetni. Az egységes engedélyokirat kiadásával egyidejüleg a budapest-lajosmizsei, a kecskemét-tiszaughi és a kecskemét-lajosmizsei helyi érdekü vasutakra korábban kiadott engedélyokiratok és engedélyokirati függelékek hatályukat vesztenék. A tisztelettel mellékelt vázlatrajzban kitüntetett vasutvonalak egységes tényleges épitési és üzletberendezési tőkéje az egyesülő helyi érdekü vasutakra vonatkozólag megállapitott épitési és üzletberendezési tényleges költségeinek összeadása utján 6. 472,000 koronában állapittatnék meg.
Ugyanily számitás alapján állapittatnék meg azon ténykörülmény is, hogy az egyesitett helyi érdekü vasutak szóban forgó tényleges tőkéjéből forgalmi eszközök beszerzésére összesen 750,200 korona, tartalékalap képzésére illetve kiegészitésére pedig 265,000 korona fordittatott. Az egységes engedélyokirat 21. és 22. §-aiban a budapest-tiszai helyi érdekü vasut részvénytársaság vasutvonalainak egységes engedélytartama, az állami megváltási jog gyakorolhatásának egységes időpontja, továbbá a jövedelmi adómentességnek egységes tartama a vasutvonalak épitési és üzletberendezési tényleges tőkéinek, épitési hosszainak, az üzleti feleslegeknek és a hátralevő időtartamoknak egybevetése alapján számitva állapittatnék meg.
Ezen számitási mód szerint a kiindulási alapul 1908. évi január hó 1-ét véve fel, az egyesült vasutak egységes engedélytartama 1984. évi szeptember hó 7-én, a helyi érdekü vasutakról szóló 1880. évi XXXI. törvénycikk 5. §-ának c) pontja szerinti (kereset és jövedelmi, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója) adómentesség 1924. évi szeptember hó 7-én járna le. Oly czélból azonban, hogy a fentebb emlitett kereseti adómentesség a számadási év valamelyik hónapjának a végére essék s igy külön havi zárlatnak készitése elkerülhető legyen, az egységes engedélyokirat 21. §-ába ezen adómentességre nézve az 1924. évi augusztus hó 31-ére kikerekitett egységes lejárati határidő vétetnék fel. Az 1880. évi XXXI. törvénycikk 6. §-a szerinti szállitási adómentesség egységes lejárati idejének kiszámitásánál figyelembe vétett az a körülmény, hogy a budapest-lajosmizsei vonalon az adómentesség 1898. évi február hó 24-én, a kecskemét-tiszaughi vonalon pedig 1906. évi junius hó 4-én már lejárt s ezen vonalak után a szállitási adó 1908. évi január hó 1-ig, mint a mely időpontra az egységesités alapittatott, fizettetni fog.
Ezen számitási mód szerint a szállitási adómentesség az egyesitett vasutvonalakon 1908. évi január 1-től 1909. évi november hó 4-ig terjedne. A fentebb már emlitett okokból azonban az egységes engedélyokirat 21. §-ába ezen határidő is kikerekitve, vagyis 1909. évi október hó 31-ig számitott időponttal vétetnék fel. Az egységes engedélyokirat határozmányai a korábbi engedélyokiratok alapján szerzett jogok és vállalt kötelezettségek önként értetőleg változatlanul fentartása mellett egyebekben teljesen azonosak a helyi érdekü vasutak épitésére és üzletére kiadatni szokott engedélyokiratok szabványos határozmányaival.
