1. § A magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása iránt kötött szerződés ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Szövege a következő:
Az 1867. évi XII. törvénycikk és az 1867. deczember 21-iki osztrák törvény (R. G. Bl. 146. sz.) alapján, a melyek kilátásba veszik a magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok közti kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok időnkénti szabályozását, a következő, ezt czélzó szerződés köttetett.
A két szerződő fél területeit ezen szerződés tartama alatt és annak értelmében egységes vámhatár veszi körül.
A szerződő felek kölcsönösen kötelezik magukat, hogy a jelen szerződés érvényének tartama alatt azokat a forgalmi tárgyakat, melyek az egyik állam területéről a másikba vitetnek, semmiféle beviteli, kiviteli vagy átviteli illetékkel meg nem terhelik és e végből közbenső vámvonalat nem állitanak.
Az egységes vámhatáron belül a jelen szerződés tartama alatt az ezen szerződés kiegészitő részét képező és az A. mellékletben foglalt szerződéses vámtarifának határozmányai, mely vámtarifa a magyar szent korona országaira és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra érvényes autonom vámtarifáknak megfelel, valamint az ehhez képest továbbra is hatályban maradó vámszabályok érvényesek.
A fennálló vámkülzetekben az eddigi szabályok maradnak hatályban.
A fennálló vámtörvények és vámszabályok, valamint a szerződő felek vámtarifái ezen szerződés tartamára érvényben maradnak, a mennyiben közös egyetértéssel meg nem változtattatnak.
Bárminemü és bárki részére szedett belső adókkal az egyik szerződő fél a másik szerződő fél területéről bevitt czikkeket csak oly mérvben terhelheti, a milyenben saját területének hasonló iparkészitményeit vagy termékeit terheli.
Az idegen államokkal kötött oly szerződések, mely a közgazdasági viszonyok szabályozását czélozzák, jelesül: kereskedelmi, vám-, hajózási és konzulátusi szerződések a magyar szent korona országaira és a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra nézve egyaránt kötelező erővel birnak.
Olyan uj szerződéseknek tárgyalását és megkötését, a melyek a II. czikkben emlitvék, a két államra való joghatálylyal, a két törvényhozás alkotmányos jóváhagyásának fentartásával, a két állam kormánya közt létesitendő megállapodások alapján, a közös külügyminister eszközli.
Azon esetben, ha az ily szerződések megkötése nem kizárólag franczia nyelven történik, ugy ezek egyaránt magyar és német nyelven is kiállitandók és mindkettő eredeti szöveg gyanánt irandó alá.
Ha a II. vagy III. czikkben emlitett valamely szerződés lejártával az egyik szerződő fél abban kikötött felmondási jogot az idegen állammal szemben igénybe vétetni akarja, erről a másik szerződő felet legkésőbb hat hóval a felmondási határidő lejárta előtt értesitenie kell, hogy a további eljárás iránt egyetértés hozassék létre.
Ha ezen idő alatt megegyezés nem jön létre, a közös külügyministernek a felmondást eszközölnie kell, mihelyest azt a szerződő feleknek csak egyike is kivánja.
Lejárati határidővel nem biró szerződések az egyik szerződő fél kivánságára legkésőbb e kivánságnak a másik szerződő féllel való közlését követő hat hónap mulva felmondandók.
A két szerződő félnek egységes vámhatárral körülvett területein levő malmoknak őrlési forgalma, melyet az 1882. évi XVI. tc. X. czikkének 2-ik pontja (az 1882. évi május 25-iki osztrák vámtarifatörvény R. G. Bl. 47. sz. X. czikkének 2-ik pontja) megengedett volt, továbbra is megszüntetve marad.
Dalmácziának dazio consumo-köteles helységeibe bevitt liszt után szedett fogyasztási adó 1910 végével meg fog szüntettetni, vagy pedig akként fog szabályoztatni, hogy a Dalmácziában előállitott liszt után is ugyanoly összegben szedessék.
A vámok szedése és igazgatása az illető állam határain belül a két szerződő fél kormányainak tartatik fenn.
Az egyik állam területén beszedett vámok ezen állam kormányának hozzájárulása nélkül a másik állam területén semmiféle czimen sem térithetők vissza.
A vámok kezelésében és szedésében követendő összhangzatos eljárás betartása feletti kölcsönös ellenőrzés végett a szerződő felek felügyelőket alkalmaznak, kiknek joguk van a másik állam vám- és pénzügyi hatóságainak a vámügyekre vonatkozó ügyvitelébe betekinteni és tapasztalataikat felettes szakministereiknek tudomására juttatni.
A két állam kormányai a vámeljárásról lehetőleg mielőbb törvényjavaslatot fognak a törvényhozó testületek elé terjeszteni.
A kikötőügyi és tengeri egészségügyi közigazgatás a tengeri hajózás üzésére, a tengeri egészségügyre és a tengeri halászatra vonatkozólag mindkét szerződő fél területein a két állam kormányai által egyenlő szabályok szerint és általában lehetőleg összhangzatosan fog intéztetni.
A két szerződő fél tengeri kereskedelmi hajói lobogójának használatára nézve ez idő szerint érvényes határozmányok változatlanul hatályban maradnak.
A tengeri hajózás és a tengeri halászat üzését illetőleg a két szerződő fél hajói és polgárai, valamint maga a két állam egyenlőknek tekintetnek. Különösen egyenlő elbánásban fognak részesülni mind a két állam kikötőiben, a két szerződő fél tengeri kereskedelmi hajói. A tengerészek minősitési bizonyitványai a két állam területein egyenlő feltételekhez kötendők és a két államban egyenlő érvénynyel birnak.
Mindazok az ügyek, a melyek tengeri kereskedelmi hajóknak, ezek személyzetének, vagy egyes tengerészeknek képviseletére vonatkoznak, tekintet nélkül a hajók, a személyzet, vagy a tengerészek illetőségére, a cs. és kir. konzuli hivatalok és a közös külügyminister illetékessége alá tartoznak. Mindazon ügyekben, a melyek a kikötői és tengerészeti igazgatás körébe tartoznak, a konzuli hivatalok ugy mint eddig, a belföldi hatóságokkal közvetlenül érintkeznek.
A hajózási illetékek a két állam kikötőiben egyenlő szabályok szerint állapitandók meg; kivétetnek e részben a tisztán helyi jelentőségü illetékek, milyenek a bizonyos kikötőrészek használatáért és révkalauzokért fizetendő illetékek, továbbá a tengerészsegélyalapok javára szedett dijak.
A két szerződő fél hajói, kikötői, révei és tengerpartjának egyéb pontjai a kikötői illeték fizetését illetőleg egyenlőknek tekintetnek.
Az összes hajózási illetékek általában a beszedő állam javára esnek.
Mindegyik állam azon hajói, a melyek igénybe veszik ama kedvezményt, hogy a kikötői illetékeket a folyó naptári évre egyszerre fizetik, azon kikötőben tartoznak a megfelelő illetéket lefizetni, a melyben lajstromozva vannak.
A két szerződő fél hajóival egy tekintet alá eső idegen hajók, melyek ugyanezen kedvezményt igénybe veszik, a kikötői illetéket választásuk szerint az egyik vagy másik állam területén levő valamely kikötőben fizethetik. Az egyik állam területén levő kikötőben ilykép beszedett illeték fele a másik szerződő fél tengerészeti igazgatásának javára leszámolás utján átutaltatik.
Ugyanezen eljárás követendő azon hajók kikötői illetékei tekintetében, melyek az illeték lefizetése után a 20, illetve a 60 nappal megállapitott illetékmentesség tartama alatt a másik állam területén lévő bármely kikötőt, révet vagy a tengerpartnak más pontját érintik és ott kereskedelmi müveletet végeznek.
A helyzetüknél fogva mindkét állam területein lévő kikötőkbe vezető forgalomnak szolgáló világitótornyok épitési költségei együttesen viselendők; az ebből származó kiadások méltányos kulcs szerint osztandók meg.
Mindazon ügyek, melyek oly folyók hajózására vonatkoznak, a melyekre a wien-i kongressus-okmány s az 1857-iki dunai okmány határozmányai alkalmaztatnak, a mennyiben ez ügyek a harmadik államhoz való viszonyt illetik, a III. czikkben részletesen meghatározott fentartások mellett, a közös külügyminister ügykörébe tartoznak.
Mindazon belső vizeket illetőleg, a melyek folyásukban mind a két állam területeit érintik, a szerződő felek a hajózás üzésére, a folyamrendőrségre, javitásra és jókarbantartásra vonatkozó ügyekben egyetértőleg fognak eljárni.
Valamennyi belső vizeknek hajókkal vagy talpakkal való használatára nézve a két állam polgárai teljesen egyenlő bánásmódban részesülnek.
Ha a két állam folyami kereskedelmi hajói azok határain tul üznek folyamhajózást, mihelyt abba a helyzetbe jutnak, hogy a lobogót külföldön kell felvonniok, a tengeri kereskedelmi hajókra nézve megállapitott lobogót kötelesek használni.
A szerződő felek folyami kereskedelmi hajói a két állam területén belül saját nemzeti lobogójukat használják a hajófaron.
Ezenfelül, ha egy folyami kereskedelmi hajó a másik állam területén kiköt, a mindenkori ottidőzés tartamára köteles a másik állam lobogóját is felvonni az árboczra.
A mennyiben katonai vagy általános forgalmi érdekek kivánják, a fővasutakat mind a két állam területén egyenlő elvek szerint kell épiteni, üzemben tartani és igazgatni.
Különösen a fővasutakra vonatkozó forgalmi szabályzatok alapelvei, a vasuti jelzésekre, a személy- és áruforgalmi dijszabások és dijszabási kedvezmények kihirdetésére és a robbanó tárgyak szállitására vonatkozó szabályzatok, továbbá a vasuti üzletszabályzat mindkét állam területein, valamint azok kölcsönös forgalmában, mindaddig változatlanul megtartandók, mig közös egyetértéssel meg nem változtattatnak.
Ily változtatás a vasuti üzletszabályzatot illetőleg, különösen oly törvényhozási intézkedések esetére, a melyek a fuvarozási jog elveit érintik, a két állam mindegyike részére fentartatik.
Törekendni kell arra is, hogy a dijszabási határozmányoknak és az áruosztályozásnak fennálló, különösen az áruforgalomra vonatkozó közös dijszabási I. rész által kifejezésre jutott egyöntetüségét a vasuti igazgatóságok lehetőleg fentartsák és tovább fejleszszék.
Az alsóbbrendü vasutak (helyi érdekü vasutak, kisvasutak stb.) épitésének és üzletének szabályozása, a mennyiben az ily vasutak az egyik állam területének határain tul nem terjednek, a két állam mindegyikének önállóan fentartatik.
A vasutakra nézve a két kormány közt (Budán, 1868. évi augusztus hó 21-én Wienben, 1868. évi julius hó 29-én) létrejött ideiglenes egyezmény az azóta megváltozott viszonyoknak megfelelően egyetértő revizió alá fog vétetni.
A vasuti dijszabások tekintetében a Németbirodalommal kötött vám- és kereskedelmi szerződés 15. czikkének első bekezdésében és 16. czikkének második bekezdésében, illetőleg az ezen szerződéshez tartozó zárjegyzőkönyv ezekre vonatkozó bekezdéseiben foglalt határozmányok, a két állam területeinek vasuti forgalmában is teljes mértékben alkalmaztatnak.
Az iránt, hogy a két államvasuti igazgatásra nézve mily további különleges határozmányok birjanak még érvénynyel, a két államvasut igazgatósága közt kötendő és a szakministerek jóváhagyását igénylő egyezmény fog rendelkezni.
Titkos dijtételek a jövőben is ki vannak zárva.
Az összes konzulátusi ügyet a közös külügyminister vezeti.
Cs. és kir. konzuli hivatalok felállitásánál és megszüntetésénél, vagy akkor, ha valamely konzuli hivatalnak magasabb vagy alacsonyabb osztályba való besorozásáról vagy arról van szó, hogy valamely konzuli hivatal hosszabb időn át betöltetlenül hagyassék, valamint a konzulátusok részére kereskedelmi ügyekben adandó utasitások megállapitásánál a két kereskedelemügyi ministerrel egyetértés hozandó létre.
Egyébiránt a két kereskedelemügyi és földmivelésügyi minister mindegyikének jogában áll a saját hatáskörébe tartozó ügyekben a konzulátosokkal közvetlen levelezésbe bocsátkozni, melyek kötelesek a kivánt jelentéseket megtenni.
A konzulátusok időszaki kereskedelmi jelentéseit a közös külügyminister tartozik mind a két kereskedelemügyi és földmivelésügyi ministerrel egyidejüleg közölni.
A szakministereknek jogukban áll, hogy a közös külügyministerrel egyetértőleg kereskedelmi, mezőgazdasági vagy műszaki kérdések tanulmányozása czéljából költségükön a külföldre szaktudósitókat küldjenek, a kik a cs. és kir. követségek vagy konzulátusok oltalmában és támogatásában részesülnek és azoknak közvetitésével az illető külföldi hatóságoknál a feladatuk teljesitése végett szükséges értesülések megszerzése czéljából be lesznek vezetendők.
A konzuli illetékekre, azoknak kivetésére és beszedésére, valamint az ellenök támasztott felfolyamodásokra vonatkozó összes ügyekben utolsó fokon a közös külügyminister közigazgatási uton dönt és pedig amennyiben szükséges, az érdekelt ministerekkel egyetértőleg.
Idegen konzuli hivataloknak az egyik állam területén való felállitásánál és idegen konzuloknak müködésük megkezdéséhez való bocsátásánál a közös külügyminister az illető állam kormányával egyetértőleg fog eljárni.
A két kereskedelemügyi minister, a két szerződő fél egységes vámhatárral körülvett területeinek külkereskedelmére vonatkozó statisztikai anyagot egymással kölcsönösen közlendi és a létesitendő megállapodások alapján, ezen anyagnak egységes munkálatba leendő összefoglalása és közzététele iránt gondoskodni fog.
Hasonlóképen az iránt is megfelelő módon gondoskodni fognak a kereskedelemügyi ministerek, hogy a két szerződő fél területei közti forgalomra vonatkozó statisztikai anyag egyetértőleg megállapitandó elvek szerint összegyüjtessék és a két állam mindegyike által önállóan közzététessék.
A só- és dohányjövedék a két államban ezen szerződés tartama alatt egyenlő törvények és igazgatási rendszabályok szerint fognak kezeltetni, a melyek csakis közös egyetértéssel változtathatók meg.
A már megadóztatott szesz, sör, ásványolaj és czukornak a két állam területe közötti forgalmára vonatkozólag ezidőszerint érvényben levő törvények és rendeletek (átutalási eljárás) a következő módositásokkal továbbra is hatályban maradnak és csakis a két szerződő fél egyetértésével változtathatók meg:
1. Ha az adótétel a két államban nem volna egyenlő, az adónak kölcsönös megtéritése annak az államnak adótétele szerint teljesittetik, a melyben a kisebbik tételü adó van érvényben.
2. A söradó-megtérités megszabásánál 12. 5 czukormérőfoku extraktartalom vétetik alapul.
Ha az emlitett adótárgyakra vetett adók tételeinek mértéke különböző, az adókülönbözet beszedése vagy visszatéritése alkalmából kiviteli vagy termelési jutalom nem engedélyezhető.
Az adókülömbözetnek abban az arányban való visszatéritése, a melyben az egységes vámhatáron át kivittt ugyanazon nemü adótárgyak után a teljes mérvü adó visszatérittetik, meg van engedve.
Az ipari termeléssel szoros összefüggésben álló közvetett adók terén, névszerint a sör-, szesz-, ásványolaj- és czukoradó terén a két szerződő fél mindegyikének kerülnie kell az olyan intézkedéseket, melyeknek következtében a másik fél illető iparának ilyen versenyképessége csökkenthető lenne; ha mindazonáltal valamelyik fél iparának ilyen kárositása bekövetkeznék, ez esetben ez a fél jogositva van arra, hogy az illető forgalmi tárgyaknak a másik állam területéről, esetleg Bosznia és Herczegovina területéről való behozatala alkalmával is, azok után a megfelelő kiegyenlitő adót szedhesse.
Mindenik szerződő félnek jogában áll, hogy tisztviselőinek a másik területen levő vezető hatóságokhoz, valamint beszedő és ellenőrző hivatalokhoz és közegekhez való kiküldése utján meggyőződést szerezzen arról, hogy az e czikkben foglalt megállapodások a másik szerződő fél területén megtartatnak-e. Az erre a czélra kirendelt tisztviselők a másik állam pénzügyministere által a szükséges igazolványnyal ellátandók. Ezek a tisztviselők jogositva vannak arra is, hogy valamely illetékes hivatalos közeg kiséretében a fogyasztási-adóellenőrzés alatt álló ipari vállalatokba beléphessenek és a hivatalos ellenőrzés teljesitésénél jelen lehessenek.
Az emlitett négy adónemre nézve különösen következő megállapodások érvényesek:
A) A söradó terén. Az ezidőszerint érvényben levő adórendszer, valamint az egységes vámhatáron át kivitt sör után járó adóvisszatéritésre vonatkozó határozmányok csak közös egyetértéssel változtathatók meg.
Mindenik fél jogositva van arra, hogy az aránylag kisebb üzemi terjedelemmel biró sörfőzdéknek külön kedvezményeket engedélyezhessen.
Ha az egyik állam területén az eredeti sörlé extrakttartalma után a söradó nagyobb tétel szerint szedetik be, mint a másik állam területén, ez esetben az adókülömbözet beszedése czéljából az ezen állam területéről behozott sörnek az eredeti sörlétartalomra való megvizsgálása mellőztetik, ha a küldő állam területén erre kifejezetten felhatalmazott hivatal által kiállitott bizonyitványban a küldött sörnek szakszerüen megállapitott eredeti sörlétartalma igazoltatik. Továbbá ha a sörre nézve külömböző adótételek vannak érvényben, egyetértőleg állapitandó meg azon arány, a mely szerint az adókülömbözet beszedése, illetőleg visszatéritése czéljából a sörnek sörlére való átszámitása történik.
B) A szeszadó terén. Csakis közös egyetértéssel tehetők intézkedések, melyek:
a) a megadóztatás közvetlen tárgyára;
b) a fokozatos adó rendszerére (a kontingentálásra);
c) a kiviteli jutalmakra és az egységes vámhatáron át való kivitel esetén történő adóvisszatérités elvére;
d) a szesznek adómentes vagy adókedvezményes felhasználására vonatkoznak, mely utóbbiak alatt nem értetnek azok az adómentességek vagy adókedvezmények, melyek a netán létező adókülömbözet (pótlék) alapján engedélyeztetnek.
A kontingentálás ezidőszerint érvényben levő rendszerének tartama alatt mindegyik szerződő fél az összkontingenst önállóan állapithatja meg, mely megállapitásnál azonban mindenkor a közvetlenül megelőző két naptári év átlagos fogyasztása veendő alapul.
Mindegyik szerződő félnek joga van, hogy már megadóztatott szesznek a másik területről történő behozatala esetében azon állam összkontingensének administrativ uton végrehajtandó megfelelő helyesbitését követelhesse, mely államból szesz behozatott.
A kontingensnek ezen helyesbitése mindig a közvetlenül következő termelési időszakra nézve foganatositandó. A több-behozatal által érintett állam emlitett jogával csak akkor élhet, ha a mindenkor folyó évnek jun. hó elsejét közvetlenül megelőző tizenkét hónapban az átutalási eljárás mellett behozott összes szesz, az átutalási eljárás mellett kivitt összes szesz mennyiségét a mindenkor folyó termelési időszakra érvényes saját kontingensének egy százalékával meghaladja.
Termelési jutalmak a jelenleginél sem nagyobb terjedelemben, sem magasabb mértékben egyoldalulag nem engedélyezhetők.
Az ezidőszerint érvényben levő azon határozmányok, melyek bizonyos szeszfőzdéknek a főzőkészülék napi termelési képessége szerint átalányozás utján történő megadóztatására vonatkoznak, a szeszfőzdék előnyére egyoldalulag nem módosithatók.
C) Az ásványolajadó terén. Az ásványolajadó ezidőszerinti rendszere, az adótárgy meghatározása, és a meg nem adóztatott ásványolajnak a két állam területe közötti kötött forgalmára vonatkozó határozmányok csakis közös egyetértéssel változtathatók meg.
Mindegyik szerződő fél azonban jogositva van arra, hogy az ásványolaj egyedáruságát saját területére nézve életbeléptethesse. Az a szerződő fél, a mely az egyedáruságot életbelépteti, köteles az egyedáruság számára szükséges ásványolajat, eltekintve a vámkedvezményes beszerzésre engedélyezett nyers ásványolaj mennyiségétől, mindaddig és oly mérvben a szerződő államok beszerzési forrásaiból beszerezni, mig a beszerzési ár a hasonértékü külföldi nyers ásványolajnak a behozatali vámdijjal felemelt áránál nem nagyobb.
D) A czukoradó terén. Csakis egyetértőleg módosithatók azok a határozmányok, melyek:
a) a megadóztatás rendszerére;
b) a czukornak adómentes vagy adókedvezményes felhasználására vonatkoznak, mely utóbbiak alatt nem értetnek azok az adómentességek vagy adókedvezmények, melyek a netán létező adókülönbözet (pótlék) alapján engedélyeztetnek;
c) a czukornak az egységes vámhatáron át való kivitelére vonatkoznak.
A fennálló métermérték- és sulyrendszer csak közös egyetértéssel változtatható meg.
Az arany- és ezüst-áruk finomsági tartalmára vonatkozó szabályok és az azok feletti felügyelet tekintetében a két szerződő fél területein egyenlő elvek alkalmazandók, a melyek csak közös egyetértéssel változtathatók meg.
Mindkét szerződő félnek joga van, hogy ezen elveknek a másik állam területén való helyes alkalmazásáról felügyelők által magának meggyőződést szerezzen; a szerzett tapasztalatok az illető szakministerek tudomására hozandók.
Az egyik állam polgárai, kik a másik állam területén kereskedést és ipart akarnak üzni, vagy munkát keresnek, az iparüzlet megkezdése és folytatása, valamint a fizetendő adók és egyéb közterhek tekintetében a belföldiekkel egyenlő bánásmódban fognak részesittetni.
Az egyik állam iparosai és kereskedői a másik állam területén a belföldiekkel egyenlő feltételek mellett jogositottak ott iparczikkeiket bizományba adni, fióktelepeket és raktárakat felállitani, megrendelésre dolgozni és árut megrendelésre szállitani, megrendelt munkát mindenütt végezni, megrendeléseket és aláirásokat gyüjteni és vételeket eszközölni.
Az egyik állam kereskedelmi utazói üzletüket a másik állam területén ép ugy, mint a belföldi kereskedelmi utazók, az e részben az illető államban érvényes szabályokhoz mérten folytathatják.
Az egyik állam kereskedelmi utazói részére illetékes hatóságuk által kiállitott utazói igazolványok, ugyszintén az egyik állam fémjelző hivatali igazolványai azonban a másik állam területén is érvényesek; az utóbbi állam ilyen külön igazolványok beszerzését nem követelheti.
Az egyik állam polgárai továbbá a vásárforgalomra nézve a másik állam területén a belföldiekkel teljes egyenjoguságot fognak élvezni.
Ezen czikk határozmányai azonban a vándoriparra, ideértve a házalást is, nem alkalmazhatók.
1. Iparilag alkalmazható uj találmányok, eltekintve a két fél területein ezidő szerint érvényes törvények által tett kivételektől, a melyek megszüntetése vagy megszoritása mindegyik félnek szabadságában áll, a két államban az ipar minden terén teljes törvényes oltalomban fognak részesülni.
2. Az egyik állam polgárai, ugyszintén azok a személyek, kik abban laknak vagy ott teleppel birnak, a másik állam területén mindenben, a mi a találmányok oltalmát illeti, ugyanazon jogokat élvezik, mint az utóbbinak saját állampolgárai.
3. Ha a megelőző pontban emlitett valamely személy, vagy az ilyen személyek körébe tartozó jogutód az általa az egyik államban szabadalmi oltalom czéljából bejelentett találmányt három hónapon belül a másik államban is szabadalmi oltalom czéljából bejelenti, ez a bejelentés:
a) megelőzi az ugyanazon találmányra vonatkozó mindazon bejelentéseket, a melyek a hazai államban tett bejelentés után nyujtattak be a másik államban;
b) oly körülmények következtében, a melyek a hazai államban történt bejelentés időpontja után következtek be, ujdonságának jellegét nem veszti el.
Ez a határidő kezdődik:
a) azzal a nappal, a mikor az első, a hazai államban történt bejelentés alapján a szabadalom megadására vonatkozó határozat kézbesittetett, vagy
b) ha e határozat ellen jogorvoslatnak volt helye, a határozat jogerőre emelkedésével, vagy
c) ha a határozat ellen valaki jogorvoslattal élt, a jogerős határozat kézbesitésével, vagy
d) ha határozatra nem kerül a sor, azon végzés kézbesitésével, a melylyel a bejelentő a jogerőre emelkedésről értesittetik.
A fentiekben biztositott elsőbbségi jogokat azonban, különbeni elvesztésük terhe alatt, a találmány bejelentése alkalmával kifejezetten igénybe kell venni.
4. Ezen czikk 2. és 3. pontja értelmében az egyik államban bejelentett valamely találmány ezen államban nem részesülhet nagyobb terjedelmü és hosszabb tartamu oltalomban, mint annak az államnak területén, a melyben a találmány először bejelentetett.
5. Az egyik állam területén előállitott áruknak a másik állam területébe való bevitele az illető találmány oltalma tekintetében ezen utóbbi államban nem von maga után hátrányos következményeket.
6. Az egyik állam szabadalmi hatóságai által kiállitott okmányok és hirdetmények, ha azok a másik állam szabadalmi hatóságai előtt használtatnak, hitelesitésre nem szorulnak.
7. A két állam egyikének területéről származó, olyan szabadalmazható találmányok, a melyek hatósági vagy más közgazdasági érdekeknek szolgáló kiállitásokon a másik állam területén kiállittatnak, ott ezen állam törvényeihez képest ideiglenes oltalomban részesülnek.
8. A még közös egyetértéssel engedélyezett szabadalmak, addig, a mig a fennálló szabadalmi törvényhozás értelmében át nem alakittattak, tartamuk ideje alatt mind a két állam területén továbbra is változatlanul érvényben maradnak. Az ilyen szabadalmak meghosszabbitása, vagy az ilyen szabadalmak teljes vagy részleges érvénytelenné nyilvánitására irányuló kérelmek teljesitése vagy megtagadása tekintetében a két kereskedelemügyi minister kölcsönös egyetértéssel határoz.
Ha az ilyen kérvény kézbesitésétől számitott legkésőbb három hónapon belül, nem jő létre megegyezés, mindegyik kereskedelemügyi minister az illető állam területére nézve önállóan határoz, és határozatáról értesiti a másik állam kereskedelemügyi ministerét.
Megállapitási keresetek iránt mindegyik kereskedelemügyi minister önállóan határoz.
Minden egyéb ily szabadalmat érintő ügyben az egyik állam illetékes kereskedelemügyi ministere önállóan határoz vagy intézkedik, és határozatát vagy intézkedését a másik állam kereskedelemügyi ministerével az ottani szabadalmi lajstromba való bevezetés czéljából közli.
Az ilyen szabadalomnak a másik állam területén eszközlendő meghosszabbitásáért az utóbbi államot a jelenlegi szabadalmi dij 25 százalékának megfelelő lajstromozási dij illeti.
A közös egyetértéssel engedélyezett szabadalmakra nézve annyiban, a mennyiben a jelen pont határozmányai szerint egyetértő eljárásnak van helye, a két kereskedelemügyi minister közül az az illetékes, a kinél a szabadalom megadása iránti kérvény annak idején benyujtatott.
1. Kereskedelmi és gyári jegyek, mustrák és minták, valamint a kereskedelemben és a forgalomban használt nevek, czégek, czimerek és telepmegnevezések a két államban teljes törvényes oltalomban részesülnek.
2. Az egyik állam polgárai, ugyszintén azok a személyek, a kik ezen állam területén laknak, vagy ott ipari teleppel birnak, a másik állam területén kereskedelmi és gyári jegyeik, nevük, czégük, czimerüknek, telepük üzleti megnevezésének, továbbá mustráiknak és mintáiknak oltalma, valamint a tisztességtelen verseny elleni védekezés tekintetében mindenben ugyanazon jogokat élvezik, mint az utóbbi állam saját polgárai.
3. Hazai árujegyek részére a két szerződő állam egyikének illetékes lajstromozási hatóságánál történt belajstromozásukkal a törvényes oltalom a másik állam területére nézve is megszereztetik a nélkül, hogy e végből az utóbbi területen képviselő kirendelésére volna szükség.
Hasonlóképen valamely mustrának vagy mintának a 2. pontban emlitett személyek valamelyikének javára az egyik állam illetékes hatóságánál történt letétele az oltalmat a másik állam területére nézve is megszerzi, a nélkül, hogy e végből az utóbbiban képviselő kirendelésére volna szükség.
Mihelyest, habár csak a két kormány egyike is, központi mustraletételi hivatalt fog létesiteni, a mustrákat és mintákat a másiknál annyi példányban kell majd letenni, hogy ezen példányok egyike a másik állam központi hivatalának átküldhető legyen; ennek az átküldésnek legkésőbben a letétel havát követő hat hónapon belül kell megtörténnie.
Az ilyen árujegyre, mustrára vagy mintára vonatkozó intézkedésekre és határozatokra azon állam hatósága illetékes, a mely államban az árujegy lajstromoztatott, illetve a mustra vagy a minta letétetett.
Mindazonáltal a következő keresetek nemcsak a hazai, hanem a másik állam illetékes hatósága előtt is megindithatók; ez utóbbinál azonban csupán akként, hogy az itéletnek csak ezen állam területén lesz joghatálya. Ilyenek:
a) valamely árujegy törlésére irányuló keresetek régebbi, jogérvényesen fennálló árujegyhez való hasonlóság alapján;
b) keresetek korábbi használat alapján;
c) keresetek névhez, czimerhez, czéghez, vagy telepmegjelöléshez való jog alapján;
d) megállapitási keresetek, vagyis annak megállapitására irányuló kerestek, hogy valakit valamely árujegy kizárólagos használati joga korábbi elsőbbséggel biró árujegy fennállása daczára is megillet;
e) valamely árujegynek szabadjegyminősége alapján való törlésére irányuló kereset, ez utóbbi azonban csak a lajstromozástól számitott három éven belül, a mely időn tul az árujegy már csak a hazai államnak illetékes hatósága előtt támadható meg.
Az előbbi bekezdésnek az a)-tól egész d)-ig felsorolt keresetekre vonatkozó rendelkezései a mustra- vagy mintaoltalmi jog érvénytelenitése és megszünése iránt inditott keresetekre, valamint esetleges mintaoltalmi megállapitási keresetekre is kiterjednek. A mustraoltalomra való jog azonban nem fog megszüntnek nyilvánittatni, ha a mustra szerint előállitott készitmények az egyik állam területéből a másik állam területére behozatnak, vagy ha a mustrát csakis az egyik államban használták.
4. A két állam mindegyikében az árujegyek tekintetében illetékesen teljesitett lajstromozásokat s egyéb intézkedéseket és hozott ily határozatokat a két állam kereskedelemügyi ministerei vagy az esetleg a jövőben ezek helyébe lépő központi hatóságok egymással a vezetendő jegyzékbe való felvétel, keresztülvitel és közzététel czéljából havonkint közölni fogják.
A letett mustrák és minták tekintetében tett intézkedések és hozott határozatok havonkinti közlése csak a 3. pont 3. bekezdésében emlitett előfeltétel bekövetkezése után fog megtörténni.
5. Mindegyik államnak a védjegyügy kezelésére illetékes központi hatósága jogositva van kijelenteni, hogy valamely vele a másik állam központi hatósága által a 3. és 4. pont értelmében közölt árujegy az ő államában oltalomban nem részesülhet.
Az oltalom ilyetén megtagadása csak olyan okokból történhetik, a melyek a törvény értelmében hazai árujegygyel szemben is érvényesithetők. A két állam egyike sem fogja azonban a másik államban lajstromozott árujegytől az oltalmat csak azért megtagadni, mivel az az árujegyek összetétele és külső kiállitása tekintetében a saját területén érvényes szabályoknak nem felel meg, feltéve, hogy e tekintetben a másik állam törvényhozásának megfelel.
Az egyik fél területéről származó közhatósági czimerek a másik fél területén nem fognak szabadjegyeknek tekintetni. Az ilyen czimert tartalmazó árujegyet csak annak számára szabad lajstromozni, a kinek joga van az ilyen czimert használni. Ez áll a czimerek olyan kidolgozására is, a mely a hivatalos kidolgozás alakjától eltéréseket mutat, a mennyiben ezen eltérések daczára a forgalomban megtévesztések várhatók. E határozmányok alkalmazandók nevezetesen a magyar szent koronára és az osztrák örökös tartományi czimerre is.
A két állam területeinek egyikében divó nyelvnek árujegyben való használata, még ha az áru nincs is származási helyének megjelölésével ellátva, nem fog az áru származása tekintetében megtévesztésre alkalmasnak tekintetni és egyedül ez okból az árujegytől nem fog az oltalom megtagadtatni.
Ellenben a két állam mindegyikének joga lesz arra, hogy olyan árumegjelöléseket a lajstromozásból kizárjon, a melyeknek összbenyomásuk szerint azért, mert a nemzeti szineket heraldikai sorrendjükben és irányukban használják, vagy ezen állam nemzeti jelképeit, szobrait és épitészeti müvet, vagy ezen állam történeti, vagy az államélet, a müvészet vagy tudomány terén kitünt hires személyiségeinek nevét vagy ábrázolását alkalmazzák, a fogyasztóra akként kellene hatniok, hogy nyilvánvalóan az árunak ezen államból való származására utalnak, feltéve, hogy az árumegjelölésben egyuttal elegendő világossággal az áru valódi származása (hely vagy ország) vagy az a körülmény, hogy az áru nem ezen államból származik, megjelölve nincs, vag az árujegyből ki nem vehető.
A nemzeti szineknek felirások, diszitések stb., valamint keretvonalak czéljaira az árujegy alkotórészeiképen leendő felhasználása egyedül és önmagában véve nem fog az áru származási helyére mutató utalásnak tekintetni.
Az előző határozmányok értelmében oltalomban részesithető árujegygyel, annak lajstromozott alakjában ellátott áru forgalma, valamint ezen árujegy használata üzleti közlésekben nem fog azon a czimen, hogy az áru származása iránt megtévesztő, a két állam egyikében sem megakadályoztatni. Annak a kérdésnek a megitélésénél, hogy valamely áru kiállitása vagy megjelölése, a mennyiben az árujegyként lajstromozva nincs, vagy valamely lajstromozott árujegyhez esetleg hozzátett toldások az áru származása iránti megtévesztésre alkalmasak-e, az előző bekezdésekben foglalt határozmányok alkalmazandók.
6. Az oltalom megtagadásának az 5. pontban biztositott jogával, legkésőbb a másik állam hatósága által beküldött árujegy beérkezésétől számitott egy éven belül kell élni, és erről a beküldő hatóságot ezen idő alatt kell értesiteni. Ez alkalommal az oltalom megtagadását meg kell okolni.
Az árujegyet eredetileg lajstromozó államnak az oltalom megtagadásáról értesitett hatósága erről a bejelentőt azonnal értesiti. A megtagadás ellen a bejelentőt ugyanolyan jogorvoslat illeti meg, mintha az árujegyet közvetlenül abban az államban jelentette volna be, a melyben az oltalom megtagadtatott.
Ezen jogorvoslatok határideje azon időpontban kezdődik, a midőn a másik állam hatóságának az oltalom megtagadásáról szóló értesitése kézbesittetett.
7. A két állam mindegyike a 2. pontban emlitett személyek javára ezen állam illetékes hatóságánál lajstromozott vagy megujitott minden árujegy után darabonkint a lajstormozási illeték 25 százalékát, és az emlitett személyek javára letett minden mustra vagy minta után darabonkint vagy elzárt csomagonkint a letéti dij 25 százalékát a másik államnak a lajstromozási-, letételi- és kihirdetési költségek fedezetéül megtériteni köteles.
Ez a megtérités a mustrákat és mintákat illetőleg csak a 3. pont 3. bekezdésében emlitett előfeltétel bekövetkezése után kezdődik.
8. Külföldi vállalatok árujegyeinek és oly személyek mustráinak vagy mintáinak oltalma tekintetében, a kiknek a két állam egyikének területén sincs lakásuk vagy üzleti telepük, az illető államokkal kötött szerződések irányadók.
Ezek a vállalatok és személyek árujegyeiket, mustráikat és mintáikat csupán a két állam egyikére nézve is lajstromoztathatják az illetékes lajstromozó hatóságnál Budapesten vagy Wienben. Ezen határozmányok nem érintik valamely árujegynek, mustrának vagy mintának a két állam egyikében a jelen szerződés életbelépte előtt történt letétele által megszerzett elsőbbségét.
A postát, távirdát és távbeszélőt a két állam mindegyike saját területén önállóan szabályozza és igazgatja.
A posta-, távirda- és távbeszélő-forgalmat a két szerződő fél területei között külön egyezmények állapitják meg.
Ha ily egyezmények nem jöhetnének létre, a két állam területei közötti forgalomra nézve az egyetemes postaszerződés és a nemzetközi távirdaszerződés határozatai nyernek alkalmazást.
Az egyik állam területén törvényesen megalakult részvénytársaságok (részvényekre alakult betéti társaságok), korlátolt felelősségü társaságok, biztositó társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek müködésüket a másik állam területére, az ott törvényesen megengedett üzletekre nézve, kiterjeszthetik és ott fióktelepeket állithatnak.
Ilyen esetekben a belföldi társaságokkal és intézetekkel egyenlőknek tekintetnek, és a másik állam területén folytatott üzleteikre nézve csupán azoknak a szabályoknak vetvék alá, a melyek a belföldi vállalatok hasonnemü üzleteinek folytatására nézve érvényesek.
A szerződő felek közt a részvénytársaságok, biztositó társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek kölcsönös bebocsátása és ezek üzletének folytatása iránt létesült külön megállapodások ezen szerződés tartama alatt változatlanul hatályban maradnak.
Az egyik államból származó állatok, állati nyerstermények és ragályfogó tárgyak a másik államban általában elvileg nem fognak másképpen kezeltetni, mint a saját állambeli hasonló szállitmányok. Ehhez képest olyan szállitmányok, melyek vészmentes vidékekről származnak, és a rendeltetési helyen egészségesen érkeznek meg, a másik államban szabad forgalomba juthatnak.
Ha valamely beérkezett szállitmányban ragadós állatbetegség jelenléte állapittatnék meg, az ilyen szállitmány visszaküldhető; ilyen betegség behurczolása vagy annak különösen valamely határmenti kerületben való fennállása esetén a betegség iránt fogékony állatfaj bevitele korlátozható vagy tilalmazható. Ezek az intézkedések a két kormány által ezen szerződés tartamára egyetértőleg megállapitott végrehajtási módozatok értelmében foganatositandók és ezeket az intézkedéseket, a mennyiben nem a fertőzött szállitmányok visszaküldéséről vagy a határmenti kerületeket illetőleg elsősorban az ottani hatóságok hatáskörébe utalt intézkedésekről van szó, az illetékes szakministerek fogják elrendelni.
A bortermelés s a borforgalom védelme érdekében a következő megegyezés jött létre:
1. A magyar szent korona országaiban legkésőbb a jelen szerződés életbelépésétől számitott egy év leforgása alatt uj bortörvény alkotandó, a mely a természetes bor védelme, bort tartalmazó és borhoz hasonló italok készitésének korlátozása, valamint a bor s az előbb jelzett egyéb italok forgalma tekintetében legalább oly szigoru rendelkezéseket tartalmazzon, mint az 1907. évi április 12-iki osztrák törvény (R. G. Bl. 210. sz.).
2. A birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban a jelen szerződés tartama alatt nem fog olyan uj törvény alkottatni, a mely a bor, a must és borczefre forgalma tekintetében kevésbé szigoru rendelkezéseket tartalmazna, mint az 1907. évi április 12-iki törvény (R. G. Bl. 210. sz.).
A birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban a buzaforgalom terén oly jelzések használatára nézve, a melyek a tokaji borvidékről való származásra utalnak, a következő rendelkezések lesznek érvényesek:
a) hamis jelzésnek tekintendő az 1896. évi január hó 16-iki élelmiszertörvény (R. G. Bl. 1897. évi 89. sz.) 11. és 12. §-ai értelmében, ha bor, a mely nem a tokaji borvidékről származik, tokaji bor, tokaji aszu, hegyaljai, máslás, szamorodni, vagy bármi más, a tokaji borvidékről való származásra utaló jelzéssel jelöltetik meg;
b) ugyanez áll az a) pontban emlitett jelzések valamelyikének használatára édes (csemege-) boroknál, a melyek mazsolaszőlő vagy aprószőlő felhasználásával állittattik elő.
c) A tokaji borvidékhez tartoznak:
α) Zemplén vármegye területén: Bekecs, Bodroghalász (azelőtt Petrahó), Bodrogkeresztur, Bodrogolaszi, Bodrogzsadány, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Józseffalva, Károlyfalva, Kisfalud, Kistornya, Legyesbénye, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Ond, Rátka, Sárospatak, Sátoraljaujhely, Szegilong, Szerencs, Szőllőske, Tállya, Tarczal, Tokaj, Tolcsva, Vámosujfalu és Végardó községek határai;
β) Abauj-Torna vármegye területén: Abaujszántó község határa.
A két kormány meg fogja tenni a földmivelés érdekében az alkalmas intézkedéseket arra nézve, hogy a két szerződő államban más, fontosabb mezőgazdasági termények s a mezőgazdasági termelés czéljaira szolgáló czikkek hamisitásának megakadályozása tekintetében is lehetőleg azonos alapelvek érvényesüljenek.
A magyar királyi kormány kötelezettséget vállal, hogy a törvényhozás elé mielőbb törvényjavaslatot fog terjeszteni a budapesti tőzsde üzleti forgalmának szabályozása tárgyában.
A II. és III. czikkekben emlitett nemzetközi kereskedelemi szerződések számára, továbbá a vámokra és az ezen szerződésben érintett egyéb tárgyakra vonatkozó törvényhozás és közigazgatás számára egynemü alapok előkészitése és közvetitése végett, vám- és kereskedelmi értekezlet fog egybegyülni, melynek tagjai a két fél kereskedelemügyi, pénzügyi és földmivelésügyi ministerei, illetve a tárgyhoz képest a többi szakministerek is, és amennyiben a tanácskozás tárgya az idegen államokhoz való viszonyt érinti, a közös külügyminister, illetőleg mindezek képviselői, s a melyhez, valahányszor a tárgy megkivánja, mindkét állambeli szakférfiak, különösen a kereskedelmi és iparkamarák s a mezőgazdasági testületek tagjai meghivandók. A két állam szakministerei, valamint a közös külügyminister fel vannak jogositva, hogy valahányszor szükségesnek tartják, a vám- és kereskedelmi értekezlet egybehivását kivánják, mely értekezleten való képviseltetés meg nem tagadható.
Különös egybehivás esetétől eltekintve, az értekezlet a folyó ügyek tárgyalása végett, és különösen a vámigazgatásra vonatkozó ügyekben rendszerint, még pedig rendesen minden hónapban egyszer, lehetőleg felváltva, Budapesten és Wienben fog ülést tartani.
Bosznia és Herczegovinára nézve az 1878. évi XX. tc. -be iktatott vám- és kereskedelmi szövetségnek (1878. évi junius 27-iki törvény R. G. Bl. 62. sz.) az 1879. évi LII. t. -czikkben (1879. évi deczember 20-iki osztrák törvény, R. G. Bl. 136. sz.) hivatkozott határozmányai helyett jelen szerződésnek megfelelő határozmányai lesznek alkalmazandók.
Az ipari termeléssel szoros összefüggésben levő közvetett adók terén Boszniában és Herczegovinában, a fentebb hivatkozott törvény értelmében, a két szerződő fél kormányai által egyetértőleg szükségeseknek talált határozmányok bocsátandók ki.
Ha a két állam kormányai közt ezen szerződés és az ahhoz mellékelt határozatok értelmezése vagy alkalmazása tekintetében netán oly nézeteltérés merülne fel, a melyet a két kormány közvetlen tárgyalás utján nem lenne képes megszüntetni, akkor az az egyik vagy a másik állam kivánságára választott birósági itélettel döntendő el.
A választott biróság akként alakul, hogy a szerződő felek mindegyike a jelen szerződés életbeléptétől számitandó első féléven belül saját polgárai közül négy állandó választott birót nevez ki, kik közül minden egyes vitás esetben kettőt jelöl ki, hogy ezen esetben mint választott birák müködjenek. Ha az állandó választott birák egyike halál, visszahivás vagy állásáról való leköszönés utján kiválik, ugy a teljes számra való kiegészitésnek négy héten belül kell megtörténnie.
A választott biróság elnöke előre megállapitott névsorból vétetik. Ezen névsor oly módon jön létre, hogy a magyar kormány a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok legfelsőbb birói köreiből öt-öt egyént jelöl ki.
A magyar kormány az osztrák kormány által javaslatba hozott egyének közül, az osztrák kormány a magyar kormány által javaslatba hozott egyének közül kettőt-kettőt választ ki. Ezen négy egyén teszi ki az állandó névsort, melynek tagjai közül az elnököt minden egyes esetre a sors határozza meg.
Ezen állandó névsor a jelen szerződés életbeléptétől számitandó első féléven belül készitendő el. A névsornak esetleg szükségessé váló kiegészitése hat héten belül történik, hasonló módon, mint annak eredeti összeállitása, akkor is, ha csak egy egyénről van szó.
Az elnök vezetője a választott biróságnak, mely szótöbbséggel dönt.
Az első vitás esetben a választott biróság székhelye a panaszlott szerződő fél területén lesz, a másodikban a másik szerződő fél területén, és igy felváltva az egyik vagy a másik szerződő fél területén, oly helyen, melyet az illető kormány határoz meg. Ez tartozik a választott biróság müködéséhez szükséges helyiségekről, irodai és szolgaszemélyzetről gondoskodni.
A két szerződő fél esetenkint külön, vagy egyszersmindenkorra fog megegyezni a választott biróság eljárására nézve. Ily megegyezés hiányában az eljárást maga a választott biróság állapitja meg. Az eljárás irásbeli lehet, ha a felek egyike sem tesz ellene kifogást; ez esetben az előző bekezdés határozmányától el lehet térni.
A tanuk és szakértők megidézése és kihallgatása tekintetében a két állam mindegyikének hatóságai a választott biróságnak az illető kormányhoz intézendő megkeresésére ugyanoly módon fognak jogsegélyt nyujtani, mint a belföldi polgári biróságok megkeresésére.
Az ezen czikkben tárgyazott választott birósági döntés alá nem tartoznak a IV., XI., XX. és XXII. czikkben érintett kérdések és tárgyak.
Ugyanez áll a II. és III. czikkben emlitett kérdésekre és tárgyakra, amennyiben az ott emlitett szerződések megkötésének formájáról, nem pedig azoknak tartalmáról van szó.
Azt a kérdést, vajjon a két kormány között fenforgó nézeteltérés elintézésére ezen határozmányok értelmében a választott biróság illetékes-e, ez maga dönti el.
A B) alatt mellékletképen csatolt választott birósági ügyrend ezen szerződés kiegészitő alkatrészét képezi.
A jelen szerződés 1908 január 1-én lép életbe és 1917 deczember 31-ig marad hatályban.
Legkésőbb az 1915. év elején a két állam között a vám- és kereskedelmi viszonyoknak 1918 január 1-étől kezdődő szabályozására nézve tárgyalások inditandók meg.
[Aláírások]
A következő határozmányok a magyar szent korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak egységes vámhatár által körülvett területeire, valamint az ezekkel vámegyesült területekre nézve érvényesek. A szabadterületeken és a vámkülzetekben azok nem alkalmaztatnak.
Minden áru, mely nincs kifejezetten vámmentesnek megjelölve, a behozatalnál vámköteles, és azon vám alá esik, mely a mellékelt behozatali vámtarifában arra a számra, mely alá az áru tartozik, meg van állapitva.
A hol a vámtarifa egyenesen mást nem határoz, a fogyasztási adó alá eső tárgyak után az e részben fennálló törvényes határozatok értelmében még az állami vagy más nyilvános belső fogyasztási illetékek és pótlékok is fizetendők.
A két szerződő állam kormányai felhatalmaztatnak, hogy kölcsönös egyetértéssel a vámon kivül a belföldi fogyasztási adó összegének megfelelő vámpótlékot szedhessenek olyan czikkek behozatalánál, a melyekhez belföldi fogyasztási adó alá eső alkatrész van hozzáadva, vagy a melyek készitéséhez belső fogyasztási adó alá eső czikk használtatik fel, és a melyekhez hasonló czikkeknek a két állam területén való előállitásához az adómentes beszerzés nincs megengedve.
Az áruk átvitelénél vám nem fizetendő.
A kivitelnél csakis a mellékelt kiviteli vámtarifában emlitett tárgyak esnek az ott megállapitott vám alá.
Az alább megnevezett gabonanemüeknek a behozatali vámtarifában megállapitott vámjai szerződéses megállapodások utján csak a következő összegekig szállithatók le:
| 23. szám. | Buza, kétszeres, tönköly 100 kg-kint | 6. 30 K | |
| 24.” | Rozs 100” | 5. 80” | |
| 25.” | Árpa 100” | 2. 80” | |
| 26.” | Zab 100” | 4. 80” | |
| 27.” | Tengeri 100” | 2. 80” |
Áruk, melyek oly államokból hozatnak be, hogy a magyar vagy az osztrák hajók, vagy a magyar vagy az osztrák származásu áruk más államok hajóinál vagy áruinál bármely tekintetben kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek, a behozatalnál a tarifában megállapitott vámon felül még ennek 200 százalékáig, vagy az áru teljes kereskedelmi értékének összegéig terjedhető vámpótlék, amennyiben pedig a tarifa szerint vámmentesek, az áru kereskedelmi értékének 100 százalékáig terjedhető specificus vám alá vonhatók.
A két kormány felhatalmaztatik, hogy ezeket az intézkedéseket közös egyetértéssel rendeleti uton tehesse meg.
Rendeleti uton kibocsátandó magyarázatok, melyek szükség esetén kiegészithetők és módosithatók, fogják a vámtarifa szövege és értelme szerint az egyes árukat minőségüknek és használati czéljuknak megfelelően az egyes tarifaszámokba besorozni.
Ujonnan forgalomba kerülő áruk azon tarifaszámok alá sorozandók, a melyekben a hozzájuk minőség és használati czél szerint legközelebb álló áruk megjelölve vannak.
Az áru tarifaszerü megitélésénél rendszerint az az állapot vétetik figyelembe, melyben az áru behozatalra kerül; az áru tarifaszerü beosztásánál elsősorban az az anyag mérvadó, mely az illető áru jellegét megadja.
Különböző anyagokból készült áruk, a melyek a tarifa szerint külön vám alá nem esnek, vagy rendeleti uton külön tarifaszámok alá tartoznak, főalkatrészük szerint, és ha kétséges, hogy mi a főalkatrészük, azon alkatrészük szerint vámolandók, mely a tarifa szerint magasabb vám alá esik.
A tarifa különböző tételei alá utalt részekből álló mechanikai keverék, ha mint ilyen a tarifa szerint külön vám alá nem esik, vagy rendeleti uton külön tarifaszám alá nincs sorozva, azon alkatrésze szerint vámolandó, a mely a tarifában magasabb vám alá esik, kivéve azt az esetet, ha ezt az alkatrészt az illető keverék csak jelentéktelen mennyiségben tartalmazza.
A két állam állami egyedárusági tárgyai, a mennyiben a tarifa külön határozatot nem tartalmaz, csak külön engedélylyel bocsáthatók behozatalra és átvitelre.
A két kormány fel van hatalmazva, hogy bizonyos áruknak forgalmát közérdekből, különösen pedig egészségügyi és biztonsági szempontokból rendeleti uton korlátozhassa. A mennyiben behozatali, kiviteli és átvételi tilalmak kibocsátásáról van szó, a két kormány kölcsönös egyetértéssel fogja a szükséges rendelkezéseket tartalmilag egybehangzóan kibocsátani. Az ez irányban fennálló szabályok további intézkedésig érvényben maradnak.
A két szerződő állam kormányai fel vannak hatalmazva, hogy azon esetekben, ha a belföldi termések rosszak, kölcsönös egyetértéssel a gabonára és hüvelyesekre megállapitott vámokat általában vagy csak egyes nemekre nézve, az egész vámhatáron vagy annak egyes részein, a visszaélés ellen ellenőrzés és korlátozás mellett, ideiglenesen hatályon kivül helyezhessék vagy leszállithassák.
A behozatali vám fizetése alól mentesek:
1. az Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége közvetlen használatára rendelt tárgyak:
2. külföldi államok souverain fejedelmeinek közvetlen használatára - az egységes vámvonalon belül való átmeneti tartózkodásuk alatt - érkező tárgyak;
3. azon tárgyak, melyek a cs. és kir. udvarnál megbizott diplomátiai személyek közvetlen használatára vannak rendelve, és pedig a külön szabályokhoz képest;
4. az idegen államok által a két állam területein felállitott konzuli hivataloknak hivatali szükségletei, és pedig: hivatali czimtáblák, zászlók, jelvények, hivatali bélyegzők, hivatalos nyomtatványok, a mennyiben az illető idegen állam e tekintetben viszonosságot nyujt;
5. állami egyedáruság tárgyai állami gyárak és kincstári raktárak számára (a szerződés III. czikkének C) pontja 2. bekezdésében foglalt rendelkezések tekintetbe vételével), vagy melyek a szabadterületek, illetve vámkülzetek környékén lakók által a szabad területek, illetve vámkülzetek árus-helyein vásároltatnak;
6. katonai készletek, ugymint: katonaruhák, fegyverzeti tárgyak, fegyverek, lőszer, tábori szerek (melyekhez az ágykellékek, az orvosi és kórházi szerek is tartoznak), továbbá lovak, a hadcsapatok vagy a hadi tengerészet telepei között az egységes vámhatáron kivül és belül való forgalomban; a hadigazgatásnak katonamüszaki kisérleteihez való robbantó szerek és robbanó anyagok;
7. állami intézetek által az idegen államokból, szabadterületekről és vámkülzetekből a két állam területének valamelyikébe küldött hivatali szükségletek;
8. a bevándorlók átköltözködési tárgyai, ugyszintén azoknak gépei és géprészei, gyári eszközei és szerszámai, a mennyiben ezek a tárgyak idegen államokban, a szabad területeken vagy a vámkülzetekben a bevándorlók által már használtattak, saját használatukra valók, viszonyaiknak megfelelnek és a folytonos használat nyomait magukon viselik.
A bevándorlókkal egyenlőknek tekintendők a két állam azon polgárai is, kik az egységes vámhatáron kivül való hosszabb tartózkodás után térnek vissza;
9. kiházasitási tárgyak és nászajándékok, idegen államok oly polgárai számára, vagy a két állam valamelyikének két évnél tovább idegen államban lakott oly polgárai számára, a kik a két állam valamelyikének területén lakó személylyel való házasságuk következtében oda költöznek, - a mennyiben azok a tárgyak viszonyaiknak megfelelnek;
10. örökölt tárgyak, ugymint: butor, házi, asztali és konyhaeszközök, ruházatok, ágy-, asztal- és fehérnemü, használt gyári szerek, használt szerszámok stb., a mennyiben azok az örökös saját használatára valók és viszonyainak megfelelnek.
A 8., 9. és 10. pontban megállapitott vámmentességből azonban ki vannak zárva: a fogyasztási adó alá eső összes tárgyak és fogyasztási czikkek, állatok, fel nem dolgozott kelmék és félgyártmányok, valamint a nyers anyagok.
A 8., 9. és 10. pontban megállapitott kedvezmények viszonosságot nem nyujtó állam alattvalóival szemben rendeleti uton teljesen vagy részben felfüggeszthetők;
11. anatomiai készitmények, csontvázak; hullák a koporsókkal együtt, elégetett hullák hamuját tartalmazó vedrek (urnák), a koporsók és vedrek diszitésére vagy szállitására szolgáló tárgyakkal együtt;
12. oly tárgyak, melyek birósági tárgyalás czéljából hozatnak be;
13. adományozott rendjelek és kiállitási érmek; idegen souverainek ajándékai.
Vámmentesen kezelendők továbbá:
1. az utazók holmija, ugymint:
fehérnemü, ruházat, ágynemü, utazási eszközök, arany- és ezüstnemüek és egyéb drágaságok; a kézmivesek és szerelők szerszámai, valamint a müvészeknek, tudósoknak, orvosoknak és egyéb oly személyeknek eszközei, mü- és hangszerei, kiknek ezen tárgyakra müvészetük vagy hivatásuk gyakorlására van szükségük; fényképészeti készülékek, kis irógépek, utiórák, tolószékek, gyermekkocsik stb.; vadászok és lövészek töltényei 200 darabot meg nem haladó mennyiségben; könyvek; élelmi szerek és gyógyszerek utazás közben való használatra; dohány 10 darab szivart, 25 darab szivarkát vagy 35 gramm dohányt meg nem haladó mennyiségben, - a mennyiben e tárgyak csupán az utazó saját használatára valók és minőségükre, valamint mennyiségükre nézve az utazó szükségleteinek, állásának és egyéb viszonyainak megfelelnek.
A fuvarosok és hajósok az utazókkal egy tekintet alá esnek.
Használt házi eszközök és butorok vámmentes behozatala is engedélyezhető oly utazóknak és közszolgálatban álló személyeknek, kik hosszabb időn át szándékoznak a két állam területének valamelyikén tartózkodni és ezen szándékukat hitelesen igazolják.
2. Az átmeneti használatra behozott szállitási eszközök, ugymint: vasuti és vizi jármüvek (a rajtuk levő leltári darabokkal együtt), melyek az egységes vámhatáron való átjövetelkor személy- vagy áruszállitásra szolgálnak és csakis ez alkalomból jönnek be; továbbá a honi vasuti és hajózási vállalatoknak üresen visszatérő vasuti és vizi jármüvei, valamint az idegen állambeli vasuti és hajózási vállalatoknak a közlekedési szolgálatba már beállitott vasuti és vizi jármüvei: ugyszintén egyéb személy- és áruszállitó kocsik, szánok, taligák, teherkosarak, puttonok és teherhordásra való hasonló eszközök; az illető igás- és teherhordó állatok, ezek szerszámai és takarói, valamint az ezen állatok számára hozott takarmány, de csak oly feltétel mellett, ha a szállitási eszközökön a használat világos nyomai láthatók és különben is a szállitott személyek és áruk, a rendeltetés helye, az ut iránya, a szállitási eszközök és a szállitás minősége kétségtelenné teszik, hogy az ut vagy szállitás czélja valóban személy- vagy árufuvarozás, nem pedig az, hogy a szállitási eszköz a vám alól mentesittessék.
Visszaérkező üres, használt bőröndök, uti kosarak stb., melyekben utasoknak használati tárgyai vitettek ki.
3. A menő és jövő hajók elesége a rendeleti uton megállapitott feltételek mellett.
4. Mustralapok és mustrák oly darabokban vagy próbákban, melyek csak mint ilyenek használhatók, de az egyedárusági tárgyakból és a fogyasztási czikkekből való bárminő próbák kivételével.
5. Burkolatok és tartályok, a melyekben a megvámolandó áru csomagolva van, kivéve:
a) ha azok a göngysulyról szóló határozatok szerint az áruval együtt vámolandók el;
b) ha valamely áru oly burkolatban vagy tartályban kerül behozatalra, a minőben alakjánál és minőségénél fogva nem szokott csomagolva lenni és a mely nagyobb vám alá esik, mint maga az áru.
A fából való üres, használt petroleum-hordók vámkezelésére nézve az 1888. évi XIII. tc. (1888. április 25-iki osztrák törvény: R. G. Bl. 54. sz.) határozatai érvényben maradnak.
6. Az egyedárusági tárgyak kivételével minden áru, melynek sulya 25 grammnál csekélyebb, vagy a mely után 10 fillérnél kisebb vám volna fizetendő. Visszaélések esetében ez a kedvezmény egyes személyekre vagy bizonyos határvonalakra nézve ideiglenesen megszüntethető.
Fogyasztási czikkekből postán érkező próbák tekintetében rendeleti uton az előző bekezdés határozataiban megállapitottnál továbbmenő vámmentesség engedélyezhető.
A behozatali vám fizetése alól felmentetnek továbbá:
1. müvészeti, tudományos és ipari tárgyak, melyek tudományos, müvészeti és közérdekü intézetek nyilvános gyüjteményei számára vannak rendelve; tanszerek nyilvános tanintézetek számára a használati tárgyak kivételével; tudományos czélokra szánt pontos müszerek; az idegen államokban tartózkodó magyar vagy osztrák müvészek müvei;
2. régiségi tárgyak, ha minőségük nem hagy semmi kétséget az iránt, hogy értékük leginkább csak óságukban áll és a gyüjtési czélon kivül más czélra és használatra nem alkalmasak;
3. áruk, melyek vámhivatali ellenőrzés mellett történt szállitás közben vagy hivatalos raktárakban teljesen megromlottak. Ha az áru csak annyiban romlott meg, hogy eredeti rendeltetésére többé nem alkalmas, mint p. o. a bor, mely még mint eczet használható, az ily áru számára a tényleges minőségének megfelelő vámdij engedélyezhető. A vámmentesség, illetve a vámmérséklés oly árukra nézve is engedélyezhető, melyek vámhivatali ellenőrzés mellett megsemmisittettek, illetve oly átalakuláson mentek át, hogy változott minőségükben más tarifaszámnak felelnek meg, mint eredeti állapotukban, továbbá a postaigazgatások által már megvámolt oly árukra nézve, melyek még a czimzettnek való kézbesités előtt megromlottak. A részletesebb határozatok rendeleti uton fognak megállapittatni.
Méltánylást érdemlő viszonyok közt továbbá megengedhető, hogy a következő tárgyak vámmentesen vagy mérsékelt vám fizetése mellett hozathassanak be:
1. a különböző hitfelekezetek szegény templomai és imaházai számára rendelt szertartási tárgyak (az orgonák kivételével), továbbá az ilyen templomok és imaházak épitésére vagy helyreállitására és berendezésére való anyagok;
2. élelmi szerek, ruházatok és egyéb tárgyak, melyek a két állam területeinek tűzvész vagy más elemi csapás által károsult lakosai számára életük fentartására vagy épületeik fölépitésére vagy berendezésére és gazdaságuk üzésére ajándékul küldetnek;
3. ócska és a használat jeleit magukon viselő tárgyak, melyeket vagyontalan egyének saját használatukra idegen államokból ajándékul kapnak, a mennyiben azok viszonyaiknak megfelelnek.
Nyers anyagoknak (a gabona kivételével), félgyártmányoknak és ipari termékeknek további kikészités végett való időleges vámmentes behozatala megengedhető:
1. mindazon esetekben, melyekben a további kikészités végett behozott árunak a visszkivitelre kerülő kikészitett áruval való azonossága megállapitható;
2. azon esetekben, melyekben egyes gazdasági vagy ipari érdekekben kivánatos kikészitési vagy feldolgozási eljárásoknál az azonosság biztositása a nyujtandó kedvezmény előnyeit veszélyeztető nehézségeket okozna, a két kormány felhatalmaztatik, hogy megfelelő ellenőrző intézkedések megállapitása mellett az azonosság szigoru igazolásától kivételesen eltekinthessen.
Az ezek szerint megengedhető egyes kikészitési nemek, valamint az ellenőrzés tekintetében azokhoz alkalmazott szabályok a két kormány kölcsönös egyetértésével rendeleti uton állapitandók meg.
Az egységes vámhatáron belül előállitott valamely árunak kikészitése a külföldön vámkedvezményes visszbehozatal mellett, a mennyiben a tarifa e részben külön határozatot nem tartalmaz, csak kivételesen engedhető meg oly esetekben, midőn a kisebb határszéli forgalomnak a gyakorlati életbe már átment ilynemü könnyitéseiről van szó.
A behozatali vám alól mentesek továbbá:
1. Oly áruk és tárgyak, melyek kijavitás végett hozatnak be, azon feltétel mellett, hogy a kijavitott áruk és tárgyak ujbóli kivitele előre meghatározott idő alatt történjék, és hogy a behozott és ismét kivitt áruk azonossága biztositható legyen.
Áruk és tárgyak, melyek javitás végett kivitettek, kijavitott állapotban való visszbehozataluknál, a mennyiben azok azonossága biztositható; az idegen országbeli hozzáadott részek azonban a tarifa szerint megvámolandók. Ez a kedvezmény oly állammal való forgalomban, mely viszonosságot nem nyujt, rendeleti uton felfüggeszthető.
2. Oly áruk és tárgyak, melyek a szabad területekre vagy a vámkülzetekbe ott leendő kikészités, kijavitás vagy feldolgozás végett kivitetnek és az illető szabad területről vagy vámkülzetből kikészitve, kijavitva vagy feldolgozva ismét behozatnak.
3. Áruk, melyek vámhivatali ellenőrzés (előjegyzési eljárás) mellett kivitetnek és változatlanul visszahozatnak.
Oly áruk, melyek az előjegyzési eljárás alkalmazása nélkül idegen államokban, a szabad területekre vagy a vámkülzetekbe küldettek a nélkül, hogy ott szabad forgalomba kerültek volna. Ha azonban a gyárjegyekből, jelekből és effélékből, vagy ilyenek hiányában az áru külsejéből minden kételyt kizáró módon kitünik az, hogy az áru a két állam területe valamelyikének visszaérkezett terméke, és ha a kivitt és visszahozott áru azonossága okmányilag hitelesen igazoltatik, a vámmentes visszahozatalnak akkor is helye van, ha ez az áru az egységes vámvonalon kivül a szabad forgalomba került. A megvámolás utján nemzetiesitett áruk ezen elbánásból nincsenek kizárva.
4. Oly áruk után, melyek már behozatali megvámolás alá vétettek, de utólag visszkivitelre rendeltetnek, méltánylást érdemlő, rendeleti uton közelebbről megjelölendő esetekben a már lefizetett vám visszatéritése engedélyezhető, a mennyiben a megvámolt és azután ujból kivitelre kerülő tárgyak azonossága tekintetében kétely fenn nem forog.
Tárlatokra, versenyekre és pályázatokra, továbbá kipróbálás végett, kisérleti czélokra vagy ideiglenes használatra behozott tárgyak, ismétkivitelük feltétele mellett, ideiglenes vámmentességben részesithetők.
5. Áruk, melyek utánzás végett hozatnak be és melyeknek ez a rendeltetése hitelesen igazoltatik.
6. Legelő- és igavonómarha, vagyis oly állat, mely átmeneti legeltetés (téli etetés) vagy mezőgazdasági munkáknak időleges végzése czéljából behozatik vagy kivitetik. Ugyszintén azok a termények is, melyek idegen állambeli legelőre hajtott honi állatoktól nyeretnek (tej, vaj, sajt), továbbá az időközben megszaporodott állatok a vámhatáron vámmentesen hozhatók be.
7. A két állam területének halászai által a magyar szent korona országainak, vagy a birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak parti- és határvizeiben fogott halak és egyéb vizi állatok az azokból nyert termékekkel együtt szintén vámmentesen kezelendők.
8. Hajók épitésére és felszerelésére szükséges tárgyak az 1872. évi XXV. tc. (1873. márczius 30-iki osztrák törvény, R. G. B. 51. sz.) értelmében.
A határszéleken vámmentesen kezelendők: a vámhatár által átszelt földbirtokok gazdasági forgalmában az e birtokokhoz tartozó gazdasági állatok és gazdasági eszközök, valamint a vetőmag, továbbá az e birtokokon nyert földmivelési és állattenyésztési termények.
A két kormány fel van hatalmazva, hogy oly nemzetközi egyezmények alkalmából, melyekben vasuti összeköttetések biztositása végett a vámhatáron belül közös határ és üzemváltó állomásnak létesitése állapittatik meg, vámmentes behozatalt biztosithasson:
a) az üzemváltó állomás épitéséhez és üzleti berendezéséhez, valamint az állomás és a vámhatár között fekvő csatlakozó vonalrészhez szükséges összes anyagok, felszerelések és egyéb tárgyak számára, a mennyiben az idevágó munkák szerződésszerü elvállalása folytán mindezeknek szolgáltatása az idegen országbeli hatóságok vagy az idegen országbeli vasuti vállalat kötelességében áll;
b) az idegen országbeli vasuti vállalat által elvállalt üzemi szolgálat ellátásához (beleértve a karbantartást is), valamint az idegen országbeli határhivatalok szolgálatához szükséges összes üzleti tárgyak, eszközök és fogyasztási anyagok számára, az e czélra bebizonyithatólag megkivántató mennyiségekben;
c) az idegen országbeli vasuti igazgatóságnak és a szomszéd állam érdekelt hatóságainak az egységes vámhatáron belül állomásozó hivatalnokai és alkalmazottai költözködési holmijára és szolgálati szereire.
A vámtarifában megjelölt vámok, ideértve a vámpótlékokat és mérlegpénzt is, aranyban fizetendők.
10 K-nál kisebb vámösszegek, illetve ezen határon aluli maradékösszegek osztrák értékü forintban=2 K belföldi ezüst pénzben és a koronaérték váltópénzeiben fizethetők.
A vámfizetéseknél használható idegen országbeli aranypénznek koronaértéke rendeleti uton fog megállapittatni.
A két szerződő állam kormányai fel vannak hatalmazva, hogy a készpénzfizetések felvételének törvényes megállapitása után - az általuk alkalmasnak tartott időben - kölcsönös egyetértéssel elrendelhessék, hogy a vámok aranypénz helyett a koronaérték pénznemeiben fizetendők.
A vám- és mellékilletékek - ideértve a fogyasztási adókat, engedélyilletékeket, vám- és fogyasztási adópótlékokat - a felek kérelmére és megfelelő biztositék mellett a rendeleti uton megállapitandó módozatok szerint a m. kir. pénzügyminister és a cs. kir. pénzügyminister által mindenkor egyetértőleg megállapitandó kamat fizetése ellenében hat hóig hitelezhetők.
Vámhitelnek nem tekintendő: a nyilvános szállitási- és raktárvállalatoknak különös tekintetekből esetről-esetre adott az az engedély, hogy hetenkint vagy havonkint utólag fizethessék be az ezen idő alatt összegyült behozatali illetékeket; továbbá a hitelraktárak számára a leszámolási időszakon belül szabadforgalomba helyezett árukra vonatkozólag engedélyezett utólagos befizetés.
Öt százalékos késedelmi kamat fizetendő:
a) ha a hitelezett illeték az esedékesség napján be nem fizettetik, az esedékesség napját követő naptól kezdve;
b) kisérőjegy mellett - vámhivatal elé állitás kötelezettsége nélkül való kezelés esetében, ha az illeték a kisérőjegyben a fizetésre nézve megállapitott határidő alatt meg nem fizettetik, az ezen határidő lejártát követő naptól kezdve;
c) ha az előjegyzési eljárásban kezelt valamely áru a megállapitott határidőn belül ujból ki nem vitetik, az ezen határidő lejártát követő naptól kezdve, épségben maradván az 1. bekezdésben emlitett kamatfizetés azon illetékek után, melyek az előjegyzési határidő alatt ki nem vitt árukat terhelik.
A kamatfizetés kötelezettsége azonban egyik esetben sem áll fenn akkor, ha az esedékes összegek készpénzben teljesen biztositva vannak.
A késedelmi kamatok követelése a c) pontban emlitett esetben mellőzhető, ha a határidő elmulasztását a kisérőjegy tulajdonosának saját hibája nélkül baleset vagy erőhatalom okozta.
A tarifában minden egyes tarifaszám alatt megjelölt illetékeken (vámdijakon, engedélyilletékeken, fogyasztási illetékeken) és a vámpótlékokon kivül a vámeljárásnál következő mellékilletékek fizetendők.
1. A mérlegpénz, és pedig 10 fillérjével 100 kilogrammnyi teljsuly után, oly áruknál, melyek hivatalból vagy a fél kivánatára méretnek meg, a tényleg megmért mennyiség mérvéhez képest.
A sulynak számitás után való megállapitásáért és a magánmérlegen történt mérésért, mint például a vasuti pályaudvarokon történő vámkezelésnél, továbbá mindazon esetekben, melyekben vámilleték nem szedetik be, mérlegpénz felszámitásának helye nincs.
A mérlegpénz kiszámitásánál 50 kilogrammnál kisebb sulyrészek számba nem vétetnek, 50 kilogramm és ennél nagyobb sulyrészek azonban 100 kilogrammnak számittatnak.
Ha az áru összes sulya 50 kilogrammnál kisebb, mérlegpénzül 5 fillér fizetendő.
2. Raktárdij: a hivatalos raktárakban elhelyezett árukért, és pedig a helyi és egyéb viszonyok tekintetbe vételével külön rendelet által megállapitandó összegben, mely azonban a teljsuly minden 100 kilogrammja után egy-egy napra rendszerint 3 fillérnél nagyobb nem lehet. A félnek legalább 3 fekbérmentes napra van joga; a fekbérmentes idő rendeleti uton tetszés szerint kiterjeszthető.
Rendkivüli árutorlódás esetén a raktárdij 100 kilogrammonkint egy-egy napra 5 fillérig emelhető, vagy a raktározás ideje megfelelően korlátozható.
A hivatalos helyiségen kivül teljesitett hivatalos eljárásért járó költségmegtéritések és az áruk hivatalos kiséréseért fizetendő illetékek tekintetében az eddigi szabályok maradnak érvényben.
Ha a vám és mellékilletékek felszámitásakor 5 fillérnél kisebb összegek fordulnak elő, a 3 fillérnél kisebb összegek számba nem veendők, a 3 fillér és ennél nagyobb összegek ellenben 5 fillérnek veendők.
A göngysulynak meghatározása és megváltoztatása, tekintettel a forgalomban szokásos csomagolási módokra és azoknak sulyviszonyaira, rendeleti uton fog történni. Oly áruknál, melyeknek 100 kilogrammja után 7 korona 50 fillérnél nagyobb vám nem fizetendő, valamint a folyadékokat közvetlenül magukba foglaló tartályoknál, a mennyiben a tarifában eltérő határozat nem foglaltatik, göngysuly czimén levonásnak nincs helye. Ha azonban a teljsuly szerint vámolandó folyadékok a szállitásukra külön szerkesztett szárazföldi és vizi jármüveken minden egyéb tartály nélkül hozatnak be, megállapitott tiszta sulyukhoz a szokásos csomagolási módnak megfelelő és rendeleti uton megállapitandó göngysuly adandó.
1. § Az eljárás megkezdése előtt a két félnek a vita tárgyát irásban egyetértően meg kell állapitania. Ezt a megállapitást mindegyik fél az általa kijelölt választott birákkal s mind a kettő együttesen az elnökkel közli.
2. § A két fél megegyezésének van fentartva az a kérdés, vajjon még a választott biróság összeülése előtt előkészitésül közöltessenek-e irásbeli uton a választott birákkal és a másik féllel egyes, a tényállásra vagy a jogkérdésre vonatkozó fejtegetések, vagy ügyiratok, bizonyitó okmányok és egyéb adatok.
3. § Mindegyik fél intézkedik, hogy az általa kijelölt választott birák a választott biróság tárgyalására idejekorán megjelenjenek; az elnököt a választott birák együttesen hivják meg.
4. § Mindegyik fél a választott birósághoz külön képviselőket küldhet oly czélból, hogy közte és a választott biróság közt közvetitőkül szolgáljanak és hogy ott jogait és érdekeit érvényesitsék.
Ezekhez a választott biróság tagjai kérdéseket intézhetnek s tőlük felvilágositásokat kivánhatnak.
A képviselőknek joguk van inditványokat tenni, kifogásokat támasztani és közbeeső kérdéseket felvetni. A választott biróságnak e jogosultság terjedelme felett hozott határozatai végérvényesek és további vitatkozás alapjául nem szolgálhatnak.
5. § a választott biróság határozza meg, hogy melyik nyelvet fogja használni.
6. § Bármelyik fél inditványára, vagy a választott biróság elhatározásából a szóbeli tárgyalást előzetes eljárás előzi meg.
Az előzetes eljárásnak az a czélja, hogy azok a fejtegetések, a melyeket a felek a tényállásra, vagy a jogkérdésre vonatkozólag előterjeszteni szándékoznak, ugyszintén azok az ügyiratok, bizonyitó okmányok és egyéb adatok, a melyeket a felek bizonyitékul bemutatni kivánnak, a választott birákkal és az ellenféllel irásbeli uton közöltessenek, a mennyiben az a 2. §. értelmében már előbb meg nem történt.
Ezt a közlést kellő számu példány vagy másolat elküldésével az elnöknél kell teljesiteni. Ügyiratoknál és okmányoknál elég irányadó részük másolata. Az elnök egy-egy példányt vagy egy-egy másolatot a választott biráknak és a másik félnek kézbesiti.
A közlésre a választott biróság megfelelő, négy heti időtartamot rendszerint meg nem haladó határidőket tüz ki.
7. § A szóbeli tárgyalás a felek bizonyitékainak megvitatására szolgál és nem nyilvános. A tárgyalást az elnök vezeti. Ugyanő a választott biróság rendelkezésére bocsátott irodaszemélyzet tagjai, vagy szükség esetén más alkalmas személyek közül kijelölt egy vagy több jegyzővel jegyzőkönyvet vétet fel, a mely magában foglalja a tárgyalás lényeges tartalmát, s a melyet az elnök, valamint a jegyzők irnak alá. Az aláirás előtt a választott biráknak, valamint a tárgyaláson résztvett képviselőknek alkalmat kell adni, hogy a jegyzőkönyv módositását és kiegészitését inditványozhassák, a mi felett,- ha megegyezést létrehozni nem sikerül - a választott biróság határoz.
8. § A képviselők a szóbeli tárgyaláson felhozhatják mindazokat a jogi adatokat, a melyeket ügyük védelmére felhozni jónak látnak.
Ha azonban előzetes eljárás volt, a választott biróság az előzetes eljárás alkalmával elő nem terjesztett olyan ügyiratokat, bizonyitó okmányokat és egyéb adatokat, a melyeket netalán az egyik fél a másik beleegyezése nélkül utólagosan akar előterjeszteni, a tárgyalásból kizárhat.
9. § A választott biróság mind a két féltől az összes szükséges ügyiratok, bizonyitó okmányok és egyéb adatok bemutatását és az összes szükséges felvilágositásokat kivánhatja. Jogositva van bárminő bizonyitás felvételére, különösen arra, hogy tanukat és szakértőket maga hallgathasson ki, vagy az illető állam valamelyik birájával megkeresés utján kihallgathasson vagy maga elé idéztethessen.
10. § A szóbeli tárgyalás bezárása után titkos tanácskozásban meghozott választott birósági itéletet irásba kell foglalni és indokolással kell ellátni.
Az itéletet a választott biróság tagjainak alá kell irniok. Oly tag, a ki kisebbségben maradt, az aláirás alkalmával megállapithatja, hogy az itélethez hozzá nem járul.
Ha valamely tag az aláirást megtagadja, vagy ha az aláirásban akadályozva van, ezt a körülményt a többi tagnak az itélet alján tanusitani kell.
11. § A meghozott választott birósági itéletet, mint olyant, a választott biróság utolsó ülésén az elnöknek ki kell hirdetnie. A kihirdetésnél mind a két fél képviselői jelen lehetnek.
A választott birósági itélet minden esetre irásbeli kiadványban kézbesitendő. A kézbesitést a két fél képviselőinek, vagy azok nem léte esetén maguknak a feleknek kezeihez kell teljesiteni.
Egyidejüleg a jegyzőkönyvnek egy irásbeli kiadványa, vagy az elnök által hitelesitett másolata is kézbesitendő.
12. § A kellően kézbesitett választott birósági itélet a vitás esetet végérvényesen és felebbvitel kizárásával dönti el.
13. § A választott biróság ügyiratai annak a félnek adandók át megőrzés végett, a melynek területén a választott biróság összeült. A másik félnek másolatok küldendők át.
14. § Mind a két fél fentartja magának azt a lehetőséget, hogy az előbbi rendelkezések egyes esetekben kölcsönös egyetértéssel módosithatók és kiegészithetők legyenek.
15. § A kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozására vonatkozó szerződés XXIV. czikkének keretén belül az egyes esetekben a választott biróság maga is hozhat az eljárásra vonatkozólag az előbbi rendelkezésekhez és a két fél esetleges külön megállapodásaihoz kiegészitő rendelkezéseket.
16. § A kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozására vonatkozó szerződés értelmében a választott biróság müködésénél szükséges helyiségekről, irodai és szolgaszemélyzetről annak a szerződő félnek kell gondoskodni, a melynek területén a választott biróság összeül.
Ettől eltekintve, mindegyik fél viseli saját költségeit és a közös költségek felét.
Egyebek közt saját költségek azok az összegek, a melyek mindegyik fél választott birái és a választott birósághoz kiküldött képviselői, valamint az inditványára kihallgatott tanuk és szakértők számára utazás, tartózkodás stb. fejében megállapitandók.
1. A szerződő felek megegyeztek aziránt, hogy jelen szerződés tartama alatt az A) mellékletben foglalt szerződéses vámtarifa (az osztrák-magyar monarchia két államának szerződéses vámtarifája) határozmányainak kezelésénél kölcsönös egyetértéssel fognak eljárni.
2. Az eddig kötött kereskedelmi szerződésekben használt osztrák-magyar vámterület kifejezés, ugyszintén az 1917. évig terjedő tartamra való érvénynyel kötendő kereskedelmi szerződésekben alkalmazandó szerződéses vámterület kifejezés (az osztrák-magyar monarchia két államának szerződéses vámterülete) a két szerződő félnek egységes vámhatár által körülvett területeire jelenti.
Éppen igy a megkötött szerződéseknek alapul szolgáló osztrák-magyar vámtarifa, valamint az 1917. évig terjedő tartamra való érvénynyel kötendő kereskedelmi szerődések alapjául szolgálandó szerződéses tarifája) a magyar szent korona országaiban érvényes és a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban érvényes autonom vámtarifával azonos.
A III. czikk szerinti szerződéseket a közös külügyminister, illetőleg egy közös képviselő és a két kormány egy-egy képviselője irja alá.
A két szerződő fél megegyezik abban, hogy a Németbirodalommal, Belgiummal, Olaszországgal és Svájczczal kötött kereskedelmi szerződésekben 1915 deczember hó 31-ikére biztositott felmondási joggal egyoldalulag élni nem fognak.
Ha ezen szerződések valamelyikét az illető idegen állam 1915 deczember hó 31-ikére felmondaná, ugy ezzel az állammal a kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozandók ugyan, de csak az 1917 deczember hó 31-ig terjedő időre.
Egybehangózan megállapittatik továbbá, hogy a határozott lejárati határidővel nem biró szerződések felmondását a IV. czikk harmadik bekezdésében biztositott egyoldalu felmondási jog alapján a két fél egyike sem fogja a jelen szerződés lejáratát megelőző valamely időpontra követelni.
Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy a két szerződő fél mindegyike, vámvonalat érintő belföldi forgalmat a saját igazgatási területének egyes határpontjai közt, teljesen szabadon, saját belátása szerint, engedélyezhet és a már fennálló ilyen forgalmakat épp igy be is szüntetheti.
Ellenben a vámvonalat érintő belföldi forgalomnak a két szerződő állam határszéli vámhivatali közt való engedélyezéséhez, vagy ilyennek beszüntetéséhez, a két kormány előzetes megegyezése szükséges.
A két szerződő fél megegyezik abban, hogy a VII. czikk 1. bekezdése értelmében egyenlő szabályok szerint, vagy lehetőleg egybehangzóan intézendő ügyeket illetőleg az esetre, ha megegyezés nem jönne létre, a következő tárgyak egyforma szabályozásától el lehet tekinteni:
a) a kikötőrendészeti rendtartások szabályozásától;
b) a tengerészek rendtartásának szabályozásától, annyiban, a mennyiben az egész hajószemélyzet szolgálati viszonyára vonatkozik.
Egybehangzóan megállapittatik, hogy a két kormány a segélyezett hajózási vállalatokra nézve az ezek közt történt megegyezés után, paritásos alapon, külön egyezményt fog kötni.
A szerződő felek egyikének oly folyami hajói, melyek a másiknak területén állami segélyezés fejében helyi forgalmat tartanak fenn, ily segélyezési viszony tartamára és ezen szolgálat ellátása közben az árboczon viselt saját nemzeti lobogójukon kivül, a hajófaron a segélyező állam lobogóját fogják viselni.
I. Egyetértés áll fenn az iránt, hogy mindegyik szerződő félnek joga van a másik szerződő fél kormányának hozzájárulásával marhasót kiszolgáltatni, annak az alapelvnek a megóvása mellett, hogy mindegyik egyedárusági területnek biztosittassék az ott fogyasztásra kerülő só után járó fogyasztási illeték.
II. Tekintettel a bruxellesi czukoregyezmény által teremtett helyzetre, a megadóztatott czukorral való forgalom szabályozására nézve a következő megállapodás létesittetik:
A két állam egymás között és Boszniával és Herczegovinával való forgalmában előforduló, az átutalási eljárás alá eső czukorküldemények után 1908 január 1-től kezdve az 1902 márczius 5-ikén kelt bruxellesi czukoregyezmény (1903. évi II. tc., R. G. Bl. 1903. évi 25-ik számában foglalt osztrák törvény) tartamára a finomitott czukor 100 kg. tisztasulya után 3 K 50 fill. és a nyers czukor 100 kg. tisztasulya után 3 K 20 fill. illeték fog beszedetni.
A beszedendő illeték a küldő által fizetendő, mielőtt még a küldeményt a küldő hivatal elintézné, s a küldeményt befogadó terület pénzügyi igazgatásának évenkinti leszámolás alapján megtéritendő.
Az átutalási eljárás alá nem eső czukorküldemények legnagyobb sulya 5 kg. -ban állapittatik meg.
A két pénzügyminister által egyetértőleg megállapitandó módozatok mellett az illeték fizetése alól mentesek:
1. Az átutalási eljárás alá eső tranzitó-küldemények.
2. Ezenfelül egy-egy naptári évre:
a) a magyar szent korona országaiból a birodalmi tanácsban képviselt királyságokba és országokba irányuló forgalomban 50,000 métermázsa czukor,
b) a birodalmi tanácsban képviselt királyságokból és országokból a magyar szent korona országaiban irányuló forgalomban 225,000 métermázsa czukor.
3. Az átutalási eljárás mellett Boszniába és Herczegovinába irányitott czukorküldemények a két pénzügyminister által egyetértőleg egy-egy naptári évre megállapitandó legnagyobb mennyiség erejéig. A mindenkorra megállapitott e legnagyobb mennyiségből a magyar szent korona országaiból két harmad, a birodalmi tanácsban képviselt királyságokból és országokból pedig egy harmad utalható át.
Egyetértés áll fenn az iránt, hogy a XV. czikknek az iparüzésre vonatkozó rendelkezései a gyógyszerüzletre és a kereskedelmi (tőzsdei) ügynökök üzletére nem alkalmazandók.
A 2. ponthoz: A két kormány gondoskodni fog arról, hogy a tisztességtelen verseny megakadályozása czéljából a két államban lényegileg összhangzatos elvek lépjenek életbe.
A 3. pont 1. bekezdéséhez megállapittatik, hogy a hazai árujegyek alatt e pont értelmében a magyar vagy az osztrák állampolgárok által konzuli biráskodás alatt álló területeken folytatott vállalatok árujegyei is értetnek.
A 3. pont 3. bekezdése értelmében a másik állam központi hatóságához küldendő mustrapéldány a letételre nézve megállapitott forma tekintetében nem fog más szabályok alá esni, mint a melyek saját államában alkalmaztatnak.
A 3. pont 5. bekezdésében b) alatt emlitett s valamely árujegynek korábbi használat alapján kért törlésére irányuló kereset alatt az 1895. évi XLI. törvénycikk 4. §-ában (az 1895 julius hó 30-án kelt osztrák védjegytörvénynovella R. G. Bl. 108. sz.) körülirt előfeltételekhez kötött kereset értendő.
Az 5. ponthoz. A magyar szent korona országai czimerének és a császári sasnak a cs. és kir. udvari szállitók részéről való használata tekintetében egyetértés áll fenn az iránt, hogy e jelvények egyidejü használata, ha az a paritásnak megfelel, nem szolgáltathat alapot sem valamely árujegy lajstromozásának megtagadására, sem valamely áru kiállitásának vagy valamely üzleti hirdetménynek a forgalomban való kifogásolására. Áruk és üzleti hirdetmények, a melyeknek kiállitása nem felel meg az emlitett jelvények paritásos alkalmazására irányuló követelménynek, még a jelen szerződés hatályba lépése után két éven belül forgalomba hozhatók.
A fenti határozmányok nem érintik a magyar szent korona országai czimerének magyar állampolgársággal biró cs. és kir. udvari szállitók vagy magyar állampolgársággal biró egyéb erre jogosult vállalkozók által egymagában való használatát, valamint a császári sasnak osztrák állampolgársággal biró cs. és kir. udvari szállitók vagy osztrák állampolgársággal biró egyéb erre jogosult vállalkozók által egymagában való használatát.
Az ezen czikk 6. pontjának 2. és 3. bekezdésében emlitett jogorvoslatok, egyéb kellékeik érintetlenül hagyása mellett, akkor is kellő időben előterjesztetteknek tekintetnek, ha a jogorvoslat benyujtására megállapitott határidőn belül a kézbesitést közvetitő hatóságnál nyujtattak be. Ez a hatóság köteles az illető beadványt beérkezésétől számitott nyolcz napon belül, a másik állam illetékes hatóságának átküldeni.
A két fél közt fennálló 1887. évi szerzői jogi egyezmény, a mely a két fél megegyező felfogása szerint, a fényképészeti müvek szerzőire és ezek jogutódaira is - a kiadókat szintén ideértve - kiterjed, a jelen szerződés tartama alatt csak akkor mondható fel, ha a szerzői jog oltalmára vonatkozó berni egyezmény a két fél egymásközti viszonyában hatályba lépne.
Egybehangzóan megállapittatik, hogy a jelen szerződés XVIII. czikke 3. bekezdésében megnevezett nemzetközi szerződésekkel egyenlő tekintetek alá esnek az egyetemes postaszerződés 19. czikkében felsorolt, az érték-levél- és érték-doboz-, a postautalvány-, a postacsomag-, a postai megbizási és a postai hirlapelőfizetési szolgálatot szabályozó külön egyezmények is.
A biztositó-társaságok üzletüknek a másik szerződő fél területére való kiterjesztése tekintetében az ott jelenleg fennálló vagy a jövőben létesitendő szabályok által törvényesen megengedett üzletekre vannak korlátozva.
Egyetértés áll fennn arra nézve, hogy valamely üzlet folytatásának megengedett volta a két állam területén az illető államok jogszabályaiban annyiban talál korlátokra, a mennyiben az egyik állam társaságai a másik államban tiltott üzleteket nem folytathatnak, még nem hazájukban ilyen tilalom nem is áll fenn.
A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országos kormánya, a végből, hogy a tokaji bornak a szerződés XXI. czikkében biztositott védelmét hatályossá tegye, kötelezettséget vállal arra, hogy az 1907. évi április hó 12-én kelt osztrák törvény, R. G. Bl. 210. sz. 4. és 7. §-aiban az édes (csemege-) borok forgalmára vonatkozólag foglalt korlátozást a legnagyobb szigorral fogja kezelni és hogy e határozmány végrehajtásánál semmiféle könnyitést sem fog megengedni.
A budapesti árutőzsde üzleti forgalmának reformájánál a magyar királyi kormány abból a szempontból fog kiindulni, hogy az irreális jellegü, különösen pedig a játékügyletek jellegével biró tőzsdeügyletek megakadályoztassanak és hogy a tőzsdeügyletek kötése lajstromozási kényszer behozatala nélkül az erre hivatottak körére szorittassék.
I. Ha az osztrák-magyar bank szabadalma nem lesz meghosszabbitva és ennélfogva az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag az 1892. évben kötött szerződés érvényét veszitené, a kölcsönös állampénzügyi szolgáltatások és kötelezettségek akként teljesitendők, illetve számolandók le, hogy az 1892. évi XVII. törvénycikkben (1892. évi augusztus 2-iki osztrák törvény: R. G. Bl. 126. sz.) megállapitott pénzegység, vagyis a 0. 304,878 gramm finom sulyu arany korona lesz mint értékmérő alapul veendő.
Ez az alapelv alkalmazandó azon állami jövedékeknél és egyéb, az állammal szemben teljesitendő szolgáltatásoknál is, a melyekre vonatkozólag a két állam között szerződéses szabályozás áll fenn.
II. A két kormány megegyezik abban, hogy a budapesti tőzsdén jegyzett osztrák államadóssági kötvények, valamint az osztrák tőzsdék valamelyikén jegyzett magyar államadóssági kötvények, kivéve azonban a jövőben esetleg kibocsátandó nyeremény kölcsönöket, kölcsönösen a másik szerződő állam területén is mindennemü takarékpénztárak és biztositóintézetek pénzeinek befektetésére, a mennyiben nem pupilláris biztossághoz kötött befektetésekről van szó, valamint az állami közigazgatás minden ágaiban üzleti biztositékul leendő felhasználására és a birói eljárásban biztositéknyujtásra alkalmasaknak tekintendők.
Ez a rendelkezés csakis az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbitása esetére és pedig az illető törvények legfelsőbb szentesitésének időpontjától kezdve ezen szerződés lejártáig lesz érvényben.
A jelen zárjegyzőkönyv kiegészitő alkatrészét képezi a szerződésnek, melyhez tartozik és ezzel egyidejüleg lép hatályba.
[Aláírások]
2. § Jelen törvény 1908. évi január hó 1-én lép hatályba abban az esetben, ha egyrészt az ezen törvény által beczikkelyezett szerződés ugyanakkor a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban szintén hatályba lép, másrészt ha ugyanakkor a vámbevételeknek továbbra is a közös költségek fedezésére leendő forditása iránt törvényes rendelkezések által mindkét államban egyetértő gondoskodás történik.
3. § Ezen törvény végrahajtásával a ministerium bizatik meg.
