A magyar korona országainak pénzügyministere és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között az üzletüket mindkét államra kiterjesztő vállalatok kétszeres megadóztatásának elkerülése végett, valamint az egyenes adók körébe tartozó némely más ügy iránt létrejött egyezmény ezennel jóváhagyatik és az ország törvényei közé iktattatik.
Az egyezmény szövege a következő:
mely egyrészről a magyar szent korona országainak pénzügyministere s másrészről a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között az üzletüket mindkét államra kiterjesztő vállalatok kétszeres megadóztatásának elkerülése végett, valamint az egyenes adók körébe tartozó némely más ügy tárgyában köttetett.
1. § Az első cs. kir. szabadalmazott dunagőzhajózási társaság adóalapjának kinyomozása a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok adótörvényei szerint, a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság adóalapjának kinyomozása pedig a magyar szent korona országaiban érvényes adótörvények szerint azon adóhatóság által foganatositandó, melynek területén az illető társaság székhelye van.
2. § Az ekként kinyomozott adóalap megosztása végett három utvonal különböztetik meg, és pedig:
a) az osztrák vonal Passautól Dévényig.
b) a magyar vonal Dévénytől Orsováig, (ideértve a Duna magyarországi mellékfolyóit),
c) a külföldi vonal.
3. § Annak a mérvnek a megállapitására, mely szerint a kinyomozott adóalap az e három utvonal között felosztandó, az ezen utvonalak mindegyikén elért nyers bevételek szolgálnak, a melyeket tehát a társaságok annak az adóhatóságnak, melynek területén a székhelyeik vannak, mindegyik utvonalra nézve elkülönitve tartoznak kimutatni.
Nyers bevételeknek tekintendők az illető vonalakon fekvő helyek egymás közötti forgalmából eredő bevételek, és az átmeneti forgalomból eredő bevételeknek az illető vonalra a hosszak aránya szerint eső hányada.
4. § Az első cs. kir. szabadalmazott dunagőzhajózási társaság b) alatti utvonalára nézve ekként kinyomozott adóalap az adónak a magyar szent korona országainak adótörvényei szerint való előirása végett a magyar királyi pénzügyministerrel, a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság a) alatti utvonalára nézve kinyomozott adóalap pedig, az adónak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok adótörvényei szerint való előirása végett a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministerével fog közöltetni.
A mennyiben az ezen adóalap után a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra eső adó csekélyebb annál a minimális adónál, mely az 1896. évi október hó 25-én kelt osztrák törvény 100. §-ának 2. és következő bekezdései (R. G. Bl. 220. sz.) szerint előirandó volna, ugy ezen utóbbi adó irandó elő; a befektetett tőkének a most idézett törvény 100. § 4. bekezdése értelmében történő kinyomozásánál is a fentebbi 3. §-ban megállapitott megosztási kulcs alkalmazandó.
5. § Egyebekben jelen egyezmény következő fejezetének 12. §-ában az 5., 6., 7. pontok alatt és 14., 15. és 16. §-aiban foglalt határozmányok a fentemlitett két dunagőzhajózási társaság megadóztatására is alkalmazandók.
6. § A fenti 1-5. §-ok határozmányai a netán ujonnan keletkező oly magyar vagy osztrák dunai gőzhajózási társaságokra is megfelelően alkalmazandók, melyek üzemüket mindkét államra kiterjesztik.
Külföldi dunai hajózási vállalatok, a melyek a 2. § a) és b) alatt megjelölt vonalak helyei között üzleti forgalmat bonyolitanak le, mindegyik államban önállóan vonatnak adóztatás alá, mely esetben az adóalap kinyomozására a 3. §-ban megjelölt mérv alkalmazandó.
7. § Ha valamely vállalat üzemét az egyik állam területén fekvő üzlettelepéről a másik állam területére is kiterjeszti a nélkül, hogy ugyanott üzlettelepet létesitene, ugy adóztatásnak csakis ott lehet helye, a hol az üzlettelep van.
8. § Ha valamely vállalatnak mindkét állam területén vannak üzlettelepei, ugy ezek általában önállóan és az üzlet helyén érvényes adótörvények szerint és ennek folytán hasonló körülmények között a belföldi üzleteknél sohasem magasabban adóztatandók meg; e czélból az üzlet ismertető jelei, illetőleg ezen üzlettelepek bevételei és kiadásai a lehetőségig elkülönitetten mutatandók ki.
9. § A mennyiben olyan bevételek és kiadások fordulnak elő, melyek a mindkét államban levő üzlettelepek közt közösek, ezek megfelelő kulcs szerint osztandók fel.
Ilyen kulcs gyanánt ipari termeléssel foglalkozó vállalatoknál, a közös bevételek tekintetében rendszerint az egyes üzlettelepek által igénybe vett befektetési és üzemi tőke szolgál, mig a közös kiadások rendszerint az egyes üzlettelepek által elért és az ezekre az előzőkben foglalt rendelkezés szerint elosztott bevételek arányában osztandók meg. Szabadságában áll azonban a két pénzügyministernek, hogy szükség esetén más megosztási mérvre nézve megegyezzenek.
Ezek a szabályok alkalmazandók a kereskedelmi vállalatokra is akként azonban, hogy az egyik államban levő üzlettelep által vásárolt áruknak a másik államban történt eladásából származó bevételek, valamint az ezen bevételeknek megfelelő kiadások, az érdekelt üzlettelepek közt rendszerint egyenlő részekben osztandók fel.
10. § Üzlettelepek gyanánt különösen elárusitó-irodákat és gyári raktárakat kell tekinteni, melyek a náluk előállott kereskedelmi haszon után ugyanolyan arányban adóztatandók meg, mint a mely a hasonló gyártmányok elárusitásával a belföldön foglalkozó adóköteles ügyfelekkel szemben alkalmaztatik.
Elárusitó irodául tekintendő a vállalatnak a saját gyártmányai eladásának közvetitésére szolgáló irodája, vagy állandóan e czélra tartott alkalmazottja, raktárul pedig saját helyiségben tartott olyan áruraktár tekintendő, melyben az árukat a vállalat saját alkalmazottai adják el.
Üzlettelep gyanánt ellenben nem tekinthető, ha a vállalat áruiból valamely önálló ügynök az általa kibérelt helyiségekben tart raktárt, vagy ha az áruk, akár bizományosként, akár saját számlájára dolgozó önálló kereskedőnek bizományba adatnak, végre ha az eladás a szállitási intézetek és szállitmányozók raktárhelyiségeiben tartott raktárakból történik, feltéve, hogy ezt az eladást nem a vállalat saját eladási irodája közvetiti; ugyancsak nem vonja maga után a kereseti vállalatnak abban az államban való megadóztatását, melyben az illető vállalatnak üzlettelepe nincs, ha akár a vállalat tulajdonosa maga, akár pedig szolgálatában álló kereskedelmi utazói, utazások alkalmával és csakis árumintáknak magukkalvitele mellett megrendeléseket gyüjtenek és ezek alapján a vállalatok árukat szállitanak; ugyanez áll megrendelések alapján eszközölt oly áruszállitásokra is, melyeket önálló ügynökök közvetitenek - még ha árumintáik, vagy a fenti fogalmaknak megfelelő raktáraik is vannak - vagy a melyek közvetités nélkül, a vevő és az eladó között közvetlenül bonyolittatnak le.
11. § A megelőző szakaszban emlitett ügynökök, bizományosok és saját számlájukra dolgozó kereskedők megadóztatását jelen egyezmény határozmányai nem érintik, és megadóztatásuk az áruforgalomból eredő nyereség után üzlettelepük helyének adótörvényei szerint foganatositandó.
12. § 1. Hitelintézetekre és biztositó társaságokra nézve - kivéve a kölcsönösség elvén alapuló biztositó társaságokat - melyek a két állam egyikében állanak fenn, de a melyeknek alapszabályszerü székhelyükön kivül a másik államban is kereskedelmi biróságilag czégjegyzendő fiókintézeteik vagy fióktelepeik vannak, kölcsönösen megállapittatik, hogy ezek a fiókok saját székhelyükön és az alábbi határozmányok szerint kinyomozott adóköteles tiszta jövedelmük alapján, elkülönitetten adóztatandók meg.
2. A fentemlitett vállalatok, valamint a másik állam területén fennálló fiókintézeteik és fióktelepeik adóköteles tiszta jövedelmének kinyomozása és megállapitása azon állam adóhatóságai által és ugyanazon állam törvényei szerint foganatositandó, a mely államban az illető vállalatnak székhelye van.
3. A mennyiben a fiókok és az anyaintézet részére felmerült költségeknek a fióküzletek adóköteles tiszta jövedelmének kipuhatolása czéljából szükséges megosztásánál olyan költségek fordulnak elő, melyek a fiókra és az anyaintézetre nézve közösek és elkülönitve egyik terhére sem mutathatók ki, ezek a kiadások a nyers bevételek arányában osztandók meg. Azokban az esetekben pedig, melyekben a fiókintézet vagy fióktelep adóköteles tiszta jövedelmének megállapitása különös nehézségekbe ütközik, a vállalat összes adóköteles tiszta jövedelme a fővállalat és a fiókok között olyan arányban osztandók fel, a milyen arányban a fióküzletnek elkülönitve kimutatandó nyersbevétele a fővállalat nyersbevételéhez áll.
4. Az erre a kinyomozásra vonatkozó munkálatokat a két pénzügyminister egymással közölni fogja.
5. A fiókintézetre nézve ekként kinyomozott adóalap - esetleg a törvényesen megállapitott adóalap-átlagok - után az adó összes pótlékaival együtt abban a mérvben vetendő ki, melyet annak az államnak adótörvényei szabnak meg, melyben a fiókintézet létezik. A mennyiben azonban az ezen adóalap után a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra eső adó csekélyebb annál a minimális adónál, mely az 1896. évi október 25-én kelt törvény 100. §-nak 2. és következő bekezdései (R. G. Bl. 220. sz.) szerint előirandó volna, ugy ezen utóbbi adó irandó elő; a befektetési tőkének a most idézett törvény 100. § 4. bekezdése értelmében történő kinyomozásánál is a megelőző 3-ik pontban megállapitott megosztási kulcs alkalmazandó.
6. Az adóalap megállapitása ellen esetleg felmerülő kifogások az illető pénzügyminister által a másik állam pénzügyministerével közlendők; az ebből kiinduló tárgyalás befejezte előtt az átküldött felosztási tervezettől eltérő mérvben való adókivetés nem foganatositható. Az adóköteleshez az adóhatóság által intézett az az értesités, hogy ilyen kifogások emeltettek, megszakitja az adókivetési jog elévülését.
7. Az adóalap ellen jogorvoslattal élni csak abban az államban és csak annak az államnak törvényes határozmányai szerint lehet, a melyben az adóalap kinyomoztatik.
Az adóalapon az ezt megállapitó államban tett változtatás a másik államban is az adóalap megfelelő módositását vonja maga után.
8. Különösen a kölcsönös biztositó társaságokra vonatkozólag, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok adóhatóságai mindazokat az adatokat, melyek a magyar szent korona országainak adóhatóságai számára a tiszta jövedelem kinyomozását lehetővé teszik, meg fogják állapitani, viszont az utóbbi adóhatóságok a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban müködő üzlettelepek részére befolyt évi tiszta biztositási dijakat (a Bonus levonásával) fogják kipuhatolni.
13. § Más vállalatokról megosztási munkálat nem készül, sőt ezekre nézve azon állam adóhatóságai, melynek területén az üzlettelepek léteznek, az adókivetést a 8., 9., 10. §-okban kimondott alapelveknek megfelelőleg önállóan foganatositják. A mennyiben azonban olyan körülmények merülnek fel, melyeknek különös befolyása van az üzlettelep adókötelezettségére, vagy a melyek a fővállalatot, illetőleg annak a másik államban müködő üzlettelepeit érintő tényező megállapitására vonatkoznak, az adóköteles fél kérelmére ezen körülmények megállapitása végett a másik állam pénzügyi közigazgatásának közremüködése fog igénybe vétetni, illetve annak nyilatkozata beszereztetni.
Mindkét állam pénzügyi igazgatásának is joga van ezeket a puhatolásokat és nyilatkozatokat hivatalból igénybe venni; ebben az irányban a jogsegélyt készséggel fogják egymásnak megadni.
14. § Az adóhatóságok felhivására egy a belföldön lakó meghatalmazottat kell kirendelni, ki a belföldi üzlettelepnek megadóztatásához az illető állam törvényei szerint szükséges adóbevallásokat megtegye, a belföldi üzlettelep üzleti belviszonyai felől a fennálló törvényes szabályok értelmében bekivánt bővebb felvilágositásokat megadja és a kinek kezéhez kézbesitések jogérvényesen történhessenek.
15. § A jelen egyezmény alapján szükséges levelezést a két pénzügyminister fogja közvetiteni.
16. § A jelen egyezmény alapján a másik államban fennálló üzlettelepek adóalapjának megállapitása iránt tartandó nyomozásoknak minden tekintetben azonosaknak kell lenniök azokkal, melyek a belföldi üzlettelepek adóalapjának kinyomozása iránt történnek.
17. § Azok a magyar állampolgárok, kik a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén a legfelső udvarnál, a közös ministeriumokban és a közös legfőbb számvevőszéknél, vagy az Ő Felsége személye körüli magyar királyi ministeriumban vannak alkalmazva, vagy pedig a közös hadseregben vagy a hadi tengerészetnél teljesitenek szolgálatot, a magyar szent korona országaiból folyó jövedelmeik után sem a járadékadóval, sem a személyes jövedelmi adóval meg nem róhatók.
Viszont nem fognak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokból folyó jövedelmeik után a magyar szent korona országaiban tőkekamat- és járadékadóval és általános jövedelmi pótadóval megrovatni a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok azon állampolgárai, kik a magyar szent korona országaiban hasonló állásokban alkalmazvák.
Ugyancsak nem tartoznak járadékadót, illetve tőkekamat- és járadékadót fizetni a másik államból folyó járadékjövedelmeik után a fentemlitett személyeknek velük közös háztartásban élő házastársi és kiskoru gyermekei.
18. § Szolgálati illetmények, beleértve a nyugdijakat is, melyeket állami-, udvari-, országos-, megyei-, városi-, kerületi vagy községi pénztárak fizetnek ki, csak azon állam javára és annak törvényei szerint fognak adózni, melyet a kifizetés terhel.
Másnemü szolgálati illetmények az azok felvételére jogositottak lakhelyén vonandók adó alá.
19. § Az egyik államban székhelylyel biró és nyilvános számadásra kötelezett vállalat által a másik állam területén elhelyezett tőkék kamatai ebben a másik államban a tőkekamat- és járadékadó, illetve a járadékadó alá vonatni nem fognak, és csakis azon adó alá esnek, mely a vállalat terhére annak székhelyén kivetendő.
20. § Jelen egyezmény érvénybeléptével az ezen egyezmény alá eső adókötelesek tekintetében mindazok az adótörvényekben foglalt határozmányok, melyek jelen egyezménynyel ellentétben vannak, hatályon kivül helyeztetnek, mi különösen áll azon egyezményre vonatkozólag, mely (Budán 1869 deczember 18-án, Bécsben 1870 január 7-én) kelt és az 1870. évi XVII. törvénycikkbe (1871. évi julius hó 20-án kelt törvény, R. G. Bl. 89. sz.) iktattatott, nemkülönben azon egyezményre vonatkozólag, mely 1871. évi márczius hó 28-án kelt és az 1873. évi XIII. törvénycikkbe (1873. évi április hó 11-én kelt törvény, R. G. Bl. 54. sz.) iktattatott.
21. § Jelen egyezmény 1908. évi január hó 1-től kezdve érvényes.
Mindkét pénzügyminister azonban fel van hatalmazva, hogy ebben az egyezményben szabályozott esetekben kivetett adókat a megelőző évekre vonatkozólag is töröltethesse, a mennyiben olyan adókról van szó, melyek a jelen egyezmény alapelvei értelmében nem is lettek volna előirhatók.
22. § Jelen egyezmény felmondási jogát a két pénzügyminister mindegyike fentartja magának, még pedig akkép, hogy a felmondás az egyezménynek akár egész tartalmára, akár pedig annak csak egyes fejezeteire terjedhet ki.
Abban az esetben, ha a felmondás az illető év szeptember havának elseje előtt következik be, ugy az egyezmény már a következő naptári évtől kezdve hatályát veszti.
Ha pedig a felmondás a fenti határnapon tul történik meg, ugy az egyezmény csak a következő második naptári évtől fogva legyen felbontottnak tekintendő.
