A pénzügyi kormányzatban az 1867. évben beállott változások szükségessé tették, hogy a két állam pénzügyministerei megállapodjanak arra nézve, hogy a két államnak egymáshoz való viszonyában az egyenes adók körül felmerülő kérdéseknél jövőre kölcsönösen mily eljárás követtessék. Ezek az okok inditották a két állam pénzügyministereit arra, hogy Budán, 1869. évi deczember hó 18-án, Bécsben, 1870. évi január hó 7-én a szabadalmazott osztrák államvaspályatársulat és az üzletüket mindkét államra kiterjesztő vállalatok adójára nézve, valamint az 1871. évi márczius hó 28-án az első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társaság által fizetendő adóra nézve egyezményeket kössenek, a melyek a magyar szent korona országaira nézve az 1870. évi XVII., illetve az 1873. évi XIII. törvénycikkekkel nyertek jóváhagyást. A két egyezmény felülvizsgálását azonban több körülmény elkerülhetetlenné tette.
Nevezetesen:
1. Az 1870. évi XVII. t. -czikkel jóváhagyott egyezménynek az a része, a mely a szabadalmazott osztrák vaspálya-társulat adóztatására vonatkozik s ezen társulat magyarországi vasutvonalainak megváltása következtében hatályát vesztette. (1891:XXXVIII. tc.)
2. Az 1873. évi XIII. t. -czikkel jóváhagyott egyezmény csak az első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társaságra vonatkozólag köttetvén, annak határozmányai az 1895. évben alakitott magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaságra nem voltak alkalmazhatók, a minek következtében az utóbb nevezett hajózási részvénytársaság megadóztatásánál már is olyan nehézségek merültek fel melyek valamely határozott megállapodás hiányában mostanig sem voltak elhárithatók. Ehhez járul még az is, hogy az első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társaság - a szervezetében időközben beállott lényeges változások folytán - éppen olyan subventionált osztrák vállalattá lett, mint a milyen államsegélyben részesitett magyar vállalat a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság.
3. Az emlitett két egyezmény határozmányai különben sem felelnek már meg a változott viszonyoknak, mert több tekintetben hiányosak, illetve homályosak, ennek folytán gyakori kételyekre és zavarokra szolgáltatnak okot, a melyek nemcsak mind a két államkincstár, hanem az adózók érdekeit is jelentékenyen sértik. Ez pedig jórészt annak a következménye, hogy az emlitett egyezmények megkötése idejében a Magyarországon, illetve az Ausztriában érvényben állott és rendelkezéseikre nézve ugyszólván teljesen egybehangzó egyenesadó törvények Magyarországon 1875-ben, Ausztriában pedig 1896-ban sok tekintetben egymástól jelentékenyen eltérő módon lettek megváltoztatva.
Az előadott okokból az osztrák pénzügyi kormányzattal a fennálló egyezmények felülvizsgálása érdekében folytatott tárgyalások eredményeként bátorkodom előterjeszteni a köztem és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között a kétszeres megadóztatások elkerülése végett, valamint az egyenes adók körébe tartozó némely más ügy tárgyában Budapesten 1907. évi október 8-án létrejött ujabb egyezményt. Eben az egyezményben nem csupán az eddigi rendelkezéseknek már emlitett hiányai helyesbittettek, hanem többrendbeli oly ujabb határozmányok is foglaltatnak, melyek a két állam egymáshoz való viszonyában a méltányosság és kölcsönös viszonosság kivánalmainak teljesen eleget tesznek. Az uj egyezmény első és második fejezete a dunagőzhajózási vállalatok, illetve az üzletüket mindkét államra kiterjesztő egyéb vállalatok megadóztatása iránt intézkedik; az egyezmény harmadik fejezete a kétszeres megadóztatás némely eseteinek elkerülése tárgyában rendelkezik, végül az egyezmény negyedik fejezete a zárhatározatokat foglalja magában.
A lényegesebb uj határozmányok az egyezmény első fejezetének 1., 4., 6. §-aiban, második fejezetének 7., 8., 10., 12., 13. §-aiban, harmadik fejezetének 17., 18., 19. §-aiban és negyedik fejezetének 20., 21., 22. §-aiban vannak megállapitva. Midőn még van szerencsém megemliteni, hogy az uj egyezmény a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere részéről hasonló törvényjavaslattal fog a törvényhozásnak jóváhagyás végett előterjesztetni, csatolom azokat a nyilatkozatokat, melyeket a két kormány a beczikkelyezendő egyezményre nézve adott.
Végül bátorkodom a köztem és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között a tőkekamat- és járadékokról szóló 1875. évi XXII. magyar törvénycikknek, illetve a járadékadóról szóló 1896. évi október hó 25-én kelt osztrák törvénynek a másik államban kibocsátott értékpapirok kamataira való alkalmazása tárgyában Budapesten 1907. évi október hó 8-án megkötött egyezményt, valamint az erre vonatkozó nyilatkozatokat azzal a jelentéssel előterjeszteni, hogy ez az egyezmény sem nálunk, sem Ausztriában nem igényel törvényhozási jóváhagyását, mert Ausztriában a pénzügyi kormányzatot ily egyezmény kötésére az idézett osztrák törvény 285. §-a felhatalmazza, Magyarországon pedig ez az egyezmény csak a status quo-t tartja fenn, amennyiben a másik államban kibocsátott értékpapirok kamatai az idézett magyar törvénycikk 1. §-a alapján Magyarországon megadóztatás tárgyát nem képezték.
A fönn emlitett két nyilatkozat és egyezmény szövege a következő:
Nyilatkozatok az üzletüket mindkét államra kiterjesztő vállalatok kétszeres megadóztatásának elkerülése végett, valamint az egyenes adók körébe tartozó némely más ügy tárgyában kötött egyezmény szövegéhez.
I. Ha valamely fennálló vagy ujonnan keletkező társaság hajózási üzemét a Duna mellékfolyóira kiterjesztené, - a Duna mellékfolyói alatt itt azok értetvén, a melyeknek partjai mindkét álam területéhez tartoznak - ennek az üzemnek megadóztatása mindkét államban egy annak idején megállapitható kulcs szerint lesz foganatositandó.
II. A kétszeres megadóztatás elkerülésére vonatkozó egyezmény határozmányai értelmében a vásárlátogatók megadóztatása is akként fog szabályoztatni, hogy rendes évi és heti vásároknak az a látogatása, a mely tartósan rendelkezésre bocsátott üzlettelep nélkül történik, adómentesen, ellenben a vásároknak az a rendszeres látogatása, a mely üzlettelepeknek vagy egyéb berendezéseknek (vágóhidak, istállók) tartós használata mellett történik, adókötelesen lest kezelendő.
III. a 10. § 1. bekezdésének helyes végrehajtása végett a két kormány az adókivető közegeknek oly értelmü utasitást fog adni, hogy eladási irodáknál és gyári raktáraknál a kereskedelmi nyereség rendszerint, az üzlettelep által közvetitett eladásból eredő össznyereség egy harmadánál magasabban és egytizedénél alacsonyabban nem vehető fel, mig a maradék mint termelési nyereség az eladási iroda vagy gyári raktár megadóztatásánál figyelmen kivül hagyandó.
IV. Ha szolgálati illetmények a másik állam valamely állami pénztárához kifizetés végett forgalmi uton átutaltatnak, az átutalásnak csak az esedékes adó levonása után, a kifizetésnek azután azonban minden további levonás nélkül kell történnie.
V. A katonai nyugilletmények adóügyi kezelését illetőleg megegyezés jött létre, hogy a két honvédség nyugállományához tartozó egyének abban az államban, melynek honvédségéhez tartoznak, ellenben a cs. és kir. hadsereg nyugállományába tartozó egyének abban az államban, amelyben laknak, összes katonai nyugilletményeikre nézve adókötelesek és ennek folytán a másik államban az adóztatás alól mindenkor menten hagyandók; ez szól különösen azokra az esetekre is, amelyekben a katonai nyugilletmények részben a cs. és kir. közös hadsereg nyugdijait és részben a cs. kir. általános polgári nyugdijalapot, illetőleg a m. kir. honvédség tárczáját terhelik.
VI. Egyetértés van abban a tekintetben, hogy ezen határozat által a diplomácziai vagy konzulátusi szolgálatban külföldön állomásozó tisztviselők szolgálati illetményei utáni adó elszámitásánál eddigi módozata változást ne szenvedjen.
VII. A 21. § második bekezdése alapján az Angol-Osztrák bank budapesti fiókja terhére a magyar szent korona országaiban előirt adótöbblet az 1895., 1896. és 1897. évekre töröltettetni, illetőleg visszafizettetni fog és ennek folytán az adó ezekre az évekre csak azzal az összeggel fog megállapittatni, a melyet az 1869/70. évi egyezmény értelmében szolgáltatott kivetési és megosztási művelet eredményez.
VIII. Ugynevezett „raktáraknak” ez időszerint még függőben lévő adóügyeire nézve az egyezmény 10. §-ának határozmányai visszaható erővel fognak alkalmaztatni.
Ennek folytán a cs. kir. osztrák kormány a magyar malmok függöben levő tárgyalásait az adó törlése által fogja elintézni, mig a magyar kormány is osztrák iparosoknak budapesti raktáraik után függőben levő megadóztatását az előirt adónak törlése által meg fogja szüntetni.
IX. A magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság az uj egyezmény hatályának kezdetét megelőző időre szóló megadóztatás tekintetében, az osztrák részről előirt, illetőleg előirandó adót megfizetni lesz köteles, másrészt a magyar szent korona országai uganaddig a dunagőzhajózási társaság külföldi volta utáni adóban való részesedést fogják tartani.
A cs. kir. osztrák kormány azonban késznek nyilatkozik arra, hogy a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaságnak az 1898. és azt követő évekre eső adóját a magyar királyi pénzügyministerium részéről szolgáltatandó, az uj egyezmény értelmében megállapitandó adatok alapján helyesbitse és hogy az előrt rendbirságot törlésbe hozza. Ezeknek az adatoknak megállapitása, az eddig már a dunagőzhajózási társaságnál alkalmazott eljárás szerint akként fog történni, hogy az átviteli forgalomban „az egy vonalon elért brutto-bevételek” alatt az illető bevételnek a megtett utvonalra eső hányada fog értetni.
Ezzel szemben a m. kir. pénzügyministerium is az 1898. évtől kezdve a külföldi vonalra eső adó után eddig tévesen átszámolt adópótékokról le fog mondani.
X. A kétszeres megadóztatásnak 1898. évi január 1-ig előfordult esetei netaláni kegyelni kérvények alapján ezen egyezmény harmadik fejezete értelmében szüntetendők meg.
Ily esetekben az állampénztárak által az egyik állam javára bevételezett adóösszegek az esetleg az ugyanarra az időre a másik államban hátralékban levő adótartozás fedezésére szükséges összeg erejéig a másik államnak, ennek az adónak átvételére illetékes állami pénztárához átutalandó.
E végett a pénzügyi kormányzatok a náluk bejelentett kettős megadóztatások egy jegyzékét fogják egymásnak megküldeni.
Egyezmény, mely egyrészről a magyar szent korona országainak pénzügyministere s másrészről a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministere között a tőkekamat- és járadékadóról szóló 1875. évi XXII. magyar törvénycikknek, illetve a járadékadóról szóló 1896. évi október hó 25-iként kelt osztrák törvénynek (R. G. Bl. 220. sz.) a másik államban kibocsátott értékpapirok kamataira való alkalmazása tárgyában köttetett.
1. § Az államadósság után a magyar szent korona országai által vállalandó évi járulék tárgyában létrejött egyezményhez kötött pótegyezmény III. czikkének 2. bekezdésében foglalt különös határozmányok érintetlenül hagyása mellett a magyar szent korona országai által kibocsátott és kibocsátandó államadóssági kötvények, valamint a kibocsátott földtehermentesitési és italmérési jog kártalanitási kötvények kamatai a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban az 1896. évi október hó 25-én kelt (R. G. Bl. 220. sz.) törvény szerinti járadékadó alól mentesitendők.
Ez idő szerint tehát a járadékadómentesség a forgalomban levő következő magyar értékpapirokra terjed ki:
1. a 4%-kal aranyban kamatozó járadékkölcsön államadóssági kötvényeire,
2. a koronaértékre szóló, 4%-kal kamatozó járadékkölcsön államadóssági kötvényeire,
3. az 1897. évi XXX. tc. alapján kibocsátott, 3 1/2%-kal kamatozó járadékkölcsön államadóssági kötvényeire,
4. az aldunai vaskapunál és az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályik elháritására foganatba vett munkálatok költségeinek fedezésére kibocsátott, 3%-kal aranyban kamatozó államkötvényekre,
5. a Tisza és mellékfolyói szabályozására és Szeged város ujjáépitésére kibocsátott kamatozó nyereménykölcsön részkötvényeire.
6. a 4%-kal kamatozó adómentes magyarországi földtehermentesitési kötvényekre,
7. a 4%-kal kamatozó adómentes horvát-szlavonországi földtehermentesitési kötvényeke.
8. a horvát-szlavonországi italmérési jogok kártalanitására kibocsátott, 4 1/2%-kal kamatozó adómentes kötvényekre, és a
9. a m. kir. kamatos pénztári jegyekre. Viszont nem vonatnak a magyar korona országaiban az 1875. évi XXII. törvénycikk szerinti tőkekamat- és járadékadó alá az egyesitett államadósság, továbbá a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok államadóssága, végül az ugyanezen királyságok és országok által eddig kibocsátott vagy jövőben kibocsátandó adósságok után járó kamatok.
2. § Az 1875. évi XXIV. magyar törvénycikk értelmében megadóztatott részvénytársaságok által kifizetett osztalékok, továbbá olyan elsőbbségi kötvények kamatai, melyek a magyar szent korona országaiban törvényszerü adómentességben nem részesülnek, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban járadékadóval megrovatni nem fognak. Ugyancsak nem rovatnak meg a magyar szent korona országaiban tőkekamat- és járadékadóval a részvénytársaságok osztalékai, a melyek az 1896. évi október hó 25-én kelt törvény (R. G. Bl. 220. sz.) II. fejezete szerint megvannak adóztatva, valamint a most idézett törvény alapján adóztatott kötvény-kamatok. Mindkét állam pénzügyministere legkésőbben minden év deczember hó 15-ig kölcsönösen közölni fogja az adómentes részvénytársaságok és elsőbbségi kötvények jegyzékét, mely azután az adóhatóságok kitanitása végett megfelelően közzéteendő.
3. § A magyar szent korona országaiban kibocsátott záloglevelek kamatai a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban - a mennyiben ezeket a kamatokat mint az utóbb emlitett államterületen kivül kibocsátott értékpapirok kamatait az adótörvények általános határozmányai szerint kedvezőbb elbánás nem illetné meg - a bevallások alapján szedendő kétszázalékos, illetve félszázalékos járadékadó alá vonandók (1896. évi október hó 5-én kelt törvény 131. § R. G. Bl. 220. sz. illetve 1901. évi junius hó 26-án kelt osztrák törvény R. G. Bl. 80. sz.) A másfélszázalékos adókulcs olyan magyar intézetek által kibocsátott záloglevelekre alkalmazandó, mely intézetek ugy alapszabályaikra, mint egész belszervezetükre nézve az 1901. évi junius hó 26-án kelt törvényben (R. G. Bl. 80. sz.) felemlitett kibocsátó intézetekkel egyenlőknek tekinthetők.
A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban kibocsátott záloglevelek kamatai - a mennyiben ezeket mint a magyar szent korona országain kivül kibocsátott értékpapirok kamatait az adótörvények általános határozmányai szerint kedvezőbb elbánás nem illetné meg - a magyar szent korona országaiban tőkekamat- és járadékadó szempontjából az ezekben az országokban kibocsátott záloglevelek kamataival azonos elbánásban részesitendők; az az adómentesség és adókedvezmény tehát, mely némely kibocsátó intézet által forgalomba hozott záloglevelek kamatainak a magyar szent korona országaiban biztosittatott, az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok azon kibocsátó intézeteinek záloglevelei utáni kamatokat is megilleti, a mely intézetek az ügy lényegében az adómentesség törvényszerü előfeltételeinek eleget tesznek.
4. § Jelen egyezmény 1908. évi január hó 1-én lép életbe.
5. § A felmondás jogát mindkét pénzügyminister fenntartja magának és pedig ugy, hogy az év szeptember havának első napja előtt történt felmondás már az ezt követő naptári évtől kezdve, a fent emlitett határnapon tul történt felmondás pedig csak az ezt követő második naptári évtől legyen érvényes.
A magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása iránt az 1908. évi január 1-től 1917. évi deczember 31-ig terjedő időre kötött szerződés tartama alatt a felmondási jog egyoldalulag nem érvényesithető, hacsak a jelen egyezményt érintő adótörvényeken lényeges változás nem következett volna be.
Nyilatkozatok a tőkekamat- és járadékadóról szóló 1875. évi XXII. magyar törvénycikknek, illetve a járadékadóról szóló 1896. évi október hó 25-én kelt osztrák törvénynek (R. G. Bl. 220. sz.) a másik államban kibocsátott értékpapirok kamataira való alkalmazására vonatkozó egyezmény szövegéhez.
A 3. § 2. bekezdéséhez
I. A másfélszázalékos járadékadókulcs kedvezményében ez időszerint a következő magyar intézetek zálogleveleinek kamatai részesülnek:
1. A Magyar Földhitelintézet, Budapesten,
2. a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, Budapesten és
3. A nagyszebeni földhitelintézet.
II. A kedvezményes másfélszázalékos adókulcs az 1898. évi XXIII. magyar törvénycikk alapján Budapesten létesitett Országos központi hitelszövetkezet kötvényeinek abban az esetben akadálytalanul meg fog adatni, ha a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban egy hasonló alapokon nyugvó hitelintézet szövetkezetek számára felállittatik és ennek kötvényei a másfélszázalékos adókulcs kedvezményében részesittetni fognak.
A 3. § 3. bekezdéséhez
III. Ha valamely osztrák kibocsátó intézet mérlegszerüen kimutatja, hogy 3. 000. 000 K összeget elérő tartalékalapja van, ez a körülmény az intézet záloglevélkamatainak adómentes kezelésére az 1889. évi XXX. tc. 10. §-ban megállapitott követelmény teljesitésének ismertetik el azon feltétel alatt, hogy ez a tartalékalap kifejezetten más rendeltetést mint a záloglevelek biztositására nem nyert; ellenben ennek az alapnak részletezése vagy záloglevélczélokra leendő különös felajánlása követeltetni nem fog.
IV. Az 1889. évi XXX. törvénycikk most emlitett, a záloglevélkamatok adóügyi kezelésére vonatkozó határozmányának netaláni módositása az adótörvényhozásnak az egyezmény 5. §-a értelmében való módositásának lesz tekintendő.
V. Minthogy a Galizischer Bodencreditverein szervezete az alapszabályok szerint hasonló a magyar földhitelintézetével, záloglevélkamatainak, tekintet nélkül a Galizischer Bodencreditverein tartalékalapjának mindenkori mérvére, az adómentesség Magyarországon meg fog adatni.
VI. A két pénzügyminister szükség esetén és ez irányban kifejezett kivánságra egymásnak meg fogja küldeni a számbajövő kibocsátó intézetek jegyzékét, valamint azok alapszabályait.
VII. Abban az esetben, ha a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozására vonatkozó szerződés létre jön és a többi, a két kormány által ezzel kapcsolatba hozott ügyek elintézést nyernek, a gőzhajózási szállitás használata után járó magyar adó (1875. évi XX. tc. és 1887. évi XIV. tc.) meg fog szüntettetni.
VIII. Meg van az egyetértés abban a tekintetben, hogy a gőzhajózási szállitás használata után járó adó megszüntetése által alkotott jogi helyzet bármely megváltoztatása is az 5. § második bekezdése értelmében a vonatkozó adótörvényhozás lényeges megváltoztatásának tekintendő.
IX. Ha az egyenes adóknak a magyar szent korona országaiban tervbe vett reformja alkalmából a külföldi kamatokra és járadékokra megalkotott szabályokból az osztrák záloglevelek kamataira kedvezőtlenebb adóügyi elbánás nem származnék, mint a minőt a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban érvényben levő törvényes rendelkezések alkalmazása eredményez, ha továbbá ezen reform által az egyéb osztrák állampapirok kamataira a járadékadóegyezmény 1. és 2. §-aiban biztositott adóügyi elbánás a jövedelemmegadóztatás tekintetében változást nem szenved, és ha végül a magyar záloglevélintézetek egyes kategóriáinak nyujtott adómentességek vagy az adókulcs tekintetében nyujtott kedvezmények - ugy, a mint az a járadékadó-egyezmény 3. §-ának második bekezdésében a magyar záloglevelekre nézve kilátásba van véve, - hasonnemü osztrák kibocsátó intézetek záloglevelei részére is fenntartatnak, ilyen törvényes rendelkezés alkalmából, a mennyiben az osztrák záloglevelek kamataira vonatkozik, az egyezmény 5. §-a szerint mindkét félnek amaz esetre biztositott felmondási jog érvényesittetni nem fog.
X. Megvan az egyetértés abban a tekintetben, hogy az egyrészről a magyar szent korona országainak pénzügyministere, s másrészről a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyminisztere között az üzletüket mindkét államra kiterjesztő vállalatok kétszeres megadóztatásának elkerülése végett, valamint az egyenesadók körébe tartozó némely más ügy tárgyában megkötött egyezmény, valamint a tőkekamat- és járadékadóról szóló 1875. évi XXII. magyar törvénycikknek, illetve a járadékadóról szóló 1896. évi október hó 25-én kelt osztrák törvénynek a másik államba kibocsátott értékpapirok kamataira való alkalmazása tárgyában megkötött egyezmény hatálybaléptének feltételét a magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyainak szabályozására vonatkozó szerződésnek és a gőzhajózási szállitás használata után járó adónak megszüntetéséről szóló törvénynek létrejötte képezi.
Az egyezmény 4. §-ából kitünik tehát, hogy az első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társaságnak a külföldi üzlete után eddig a magyar szent korona országainak nyujtott adókvóta (1873. XIII. tc. 3. §) a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok javára elejtetik, viszont a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaságnak a külföldön elért jövedelme kizárólag a magyar szent korona országai területén vonatik adó alá. Ez a megállapodás - tekintve, hogy az első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társaság Bécsben és a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság Budapesten tartja székhelyét - két állam között a viszonosságot feltétlenül biztositja.
Az egyezmény 6. §-ának második bekezdése a külföldi hajózási vállalatok megadóztatása körül követendő eljárást szabályozza. Ezek a megállapodások azért létesültek, hogy uj osztrák vagy magyar hajózási vállalatok keletkezése esetén pótegyezmény kötése ne váljék szükségessé és a külföldi hajózási vállalatok megadóztatása körül se forduljanak elő nehézségek.
A 7-13. §-okhoz
Az egyezmény 7-13. §-aiban foglalt határozmányok rendeltetése: az üzletüket mindkét államra kiterjesztő vállalatok kétszeres megadóztatását megakadályozni. Ezek a határozmányok egyrészt pótolják azokat a hézagokat, melyek az 1870. évi XVII. t. -czikk 6., 7. és 8. §-ainak homályos szövegezése folytán keletkeztek, másrészt pedig mindkét szerződő részére nézve igazságosan oldják meg azokat a kérdéseket, a melyeknek függőben tartása különösen az utóbbi években az üzletüket mindkét államra kiterjesztő intézetek, társaságok, ipari- és kereskedelmi vállalatok törvényszerü megadóztatását majdnem lehetetlenné tette és az adókötelezettek részéről igen sok, még jelenleg is elintézetlen panaszra szolgáltatott okot.
A legtöbb panasz a gyárak és gyáriminőségü vállalatok raktárainak megadóztatásánál fordul elő; a régi egyezménynek idevonatkozó része ugyanis igen bizonytalanul állapitja meg a raktárak adókötelezettségének feltételeit. Az ebből keletkező zavart fokozta még az is, hogy az egyezmény szövege az 1870. évi XVII. t. -czikkel nem szó szerint vétetett át. Innen eredtek azok a nézeteltérések, a melyek a magyar és osztrák adóhatóságok között egyrészt a magyar malmok bécsi raktárainak, másrészt az osztrák gyárosok budapesti bizományi raktárainak megadóztatását illetőleg felmerültek.
Az egyezményben foglalt határozmányokra hivatkozva ugyanis az osztrák adóhatóságok a magyar pénzügyi kormányzat tiltakozása daczára megadóztatták a magyar malmok bécsi raktárait, viszont a magyar adóhatóságok az osztrák adóhatóságok álláspontjára helyezkedve az osztrák gyárosoknak budapesti bizományi raktárait nyilvánitották adóköteleseknek, a mi ellen pedig az osztrák administratio szólalt fel. Bizonyos, hogy ugy a magyar mint az osztrák részről történt felszólalások teljes jogalappal birnak, mert kétségtelen, hogy az egyezménynek a raktárak adókötelezettségére vonatkozó rendelkezései (7. §) korántsem czélozták azt, hogy olyan raktárak, a minőket a magyarmalmok Bécsben és az osztrák gyárosok Budapesten tartanak, adó alá vonassanak.
Bizonyitja megadóztatására vonatkozólag ily szigoruan értelmezve. De még inkább el kell ismernünk a felszólalások jogosultságát akkor, ha figyelembe vesszük a következőket. A szóban forgó raktárak jogosan csakis akkor lennének megadóztathatók, ha az illető vállalatok ép ugy mint a saját számlájukra dolgozó kereskedők saját helyiségben olyan raktárt tartanának, melyben áruikat saját alkalmazottaik által árusittatnák, mert a másik állam területén raktárt tartó gyáros, raktárának forgalma után kereskedelmi haszonra csakis ebben az esetben tehet szert. Ha azonban a raktár nem bir a fenti jelleggel - amint az az emlitett raktáraknál is tényleg ugy van - abban az esetben a raktárra kirótt adó a másik államban már adó alá vont gyártási hasznot érintené vagyis nyilvánvaló kétszeres megadóztatásra vezetne. A kereskedelmi haszon a raktár székhelyét képező államban igy sem marad adózatlanul, mert ez után a megfelelő adót a vállalat bizományosa illetve ügynöke fizeti.
Az egyezmény 17. § rendelkezése megóvja a tőkekamat és járadékoknak, illetve a járadékadó és személyes jövedelmi adónak kétszeres fizetése alól azokat az egyéneket, kik az egyik államból mint annak polgárai jövedelmet huznak és a másik államban az államnál vagy az udvarnál alkalmazva vannak.
