Azok között a megállapodások között, a melyeket a kormány az Ausztriával létesitendő közgazdasági kiegyezéssel kapcsolatban az ausztriai kormánynyal az egyenes adóztatás terén létesitett, többek között megegyezés történt arra nézve is, hogy ha az ausztriai kormány törvényadta hatáskörében a magyar értékpapirok járadékadója tekintetében akkép intézkedik, hogy a magyar értékpapirokkal egyenlő elbánásban részesüljenek, a magyar kormány a maga törvényhozásának javasolni fogja, hogy a vizi szállitás után járó adót törölje el. Mielőtt az ausztriai részről már régebben támasztott ez óhajnak engedve, a megfelelő törvényjavaslatot előterjesztettem volna, kötelességem volt vizsgálni első sorban azt, vajjon a vizi szállitás utáni adónak teljes eltörlését objectiv indokok támogatják-e és vajjon mi az adó megszüntetésének pénzügyi hatása.
E két irányban folytatott vizsgálódásaim eredményekép tisztelettel a következőket van szerencsém előadni. Az 1875. évi XX. törvénycikk 1. §-a megállapitja azokat az adótételeket, melyek a vasuti és gőzhajózási szállitásnak a magyar korona országainak határain belől történő használatától az utasok és szállitók, illetőleg a szállitmányok átvevői által fizetendő. Az 1887. évi XIV. törvénycikk 2. §-a az 1875. évi XX. törvénycikkben megállapitott adtételek megváltoztatása mellett akkép intézkedett, hogy a szállitási adó a hajólevéllel ellátandó egyéb vizijármüveken, gőzvontató erőnek alkalmazása mellett eszközölt szállitásokra is kiterjesztessék. Ezen rendelkezések szerint az utasok és szállitók, illetve a szállitmányok átvevői, esetleg feladói kötelesek az adót fizetni, tényleg azonban a hajózási vállalatoknál a helyzet ugy alakult, hogy ez az adó magukra a hajózási vállalatokra nehezedik, mert a vasuti hálózat kiterjedése és az utóbbi időben történt nagymérvü fejlesztés folytán keletkezett verseny nyomása alatt képződő hajózási viteldijak mérve már a legvégső határig van leszállitva, ez a leszállitás pedig természetszerüen azt eredményezte, hogy a hazai hajózási vállalatok kénytelenek a szállitási adót a beszedett viteldijakból fedezni, a nélkül, hogy az adónak megtéritését az utasoktól és szállitóktól követelhetnék.
A hazai hajózási vállalatok helyzetének sulyosbitásához hozzájárul még az a körülmény is, hogy a versenyképességüket a Vaskapu-szabályozási munkálatok befejezése folytán az idegen államok hajói még inkább csökkenteni fogják. Hajózási vállalataink versenyképességének fentartása érdekében tehát szükségesnek kell jeleznem, hogy azok a szállitási adó viselésének terhe alól felmentessenek. A szállitási adó megszüntetése körül érvényesülő pénzügyi tekintetet illetőleg pedig kiemelendőnek tartom, hogy mivel ez az adó amugy is tulnyomólag a vasuti szállitást terheli, a hajózásra eső adó megszüntetésével nem hozunk tulságosan nagy áldozatot.
Vasuti és gőzhajózási szállitás után járó adó fejében ugyanis az állami zárszámadások szerint befolyt 1905. évben 24.675.759 K ebből esik gőzhajózás és vontatás után fizetett adóra 617.138 K. 1906. évben pedig befolyt 28.398.894 K, melyből gőzhajózás és vontatás után fizetett adóra esik 744,614 K. A vasuti szállitás használata után ezután is fizetendő adó még akkor sem fog a vasuti vállalatok üzleti forgalmára bénitólag hatni, ha a hajózási szállitás után járó adó eltöröltetik, mert habár az utóbb emlitett adó eltörlése a hajózási vállalatokra nézve kétségkivül oly előnyt képez, mely a gőzhajózási vállalatoknak versenyképességét a vasuti vállalatokkal szemben némileg fokozni alkalmas, - az adott viszonyok között mindamellett kizártnak tekintendő az, hogy ez intézkedésből kifolyólag a vasuti és hajózási forgalom közötti versenyhelyzet a vasutak hátrányára lényeges változást fogna szenvedni.
A szállitási adó ugyanis tapasztalatszerint eddig sem gyakorolt számbavehető befolyást a kölcsönös verseny nyomása alatt képződő és a mint fent is már emlitve volt, már a végső határig leszállitott hajózási viteldijak alakulására. Az előadottak szerint a vizi szállitás használata utáni adónak eltörlése saját közlekedési érdekeink szempontjából teljesen indokolt, pénzügyileg pedig elviselhető bevételi apadást jelent, a mely a járadékadó régóta huzódó rendezésében megfelelő ellenszolgáltatással kárpótoltatik.
