A midőn a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött és az 1903. évi I. törvénycikkel beczikkelyezett nemzetközi egyezményhez Bruxellesben 1907. évi augusztus hó 28-án megállapitott pótegyezményt, s Oroszországnak az egyezményhez való csatlakozása tárgyában 1907. évi deczember hó 19-én felvett jegyzőkönyvet a törvényhozásnak e jelen törvényjavaslat alakjában elfogadásra ajánlom: szükségesnek tartom röviden kiterjeszkedni azokra az előzményekre, a melyek e pótegyezménynek és jegyzőkönyveknek az érdekelt államok kormányai által való aláirásához vezettek.
Az 1902 évi márczius hó 5-én megkötött nemzetközi egyezmény 1903. évi szeptember hó 1-én lépett hatályba, oly módon, hogy az 5 év tartama alatt feltétlenül kötelező lesz, s abban az esetben, ha az 5 évi időnek letelte előtt 12 hónappal a szerződő felek egyike sem közli a belga kormánynyal az iránti szándékát, hogy az egyezmény hatályát megszüntesse, mig egy további éven át érvényben marad és igy tovább évről-évre. 1907. évi szeptember hó 1-je volt tehát az az időpont, a meddig az egyes kormányok az egyezménynek 1908. évi szeptember hó 1-ére való felmondása iránti szándékukat közölhették a belga kormánynyal.
Ismeretes a törvényhozás előtt az a döntő szerep, a melyet Nagy-Britannia kormánya a bruxellesi nemzetközi czukoregyezmény létrejöttét megelőző tanácskozásokon játszott, s hogy az egyezmény létrejötte főként annak volt tulajdonitható, hogy az akkori angol kormány hajlandó volt tengerentuli gyarmatainak és birtokainak a jutalmazott czukorral szemben nehezen küzdő czukortermelését kiegyenlitő vámok behozatala által is megvédeni. Az akkori angol kormány azonban helyét átadta a mainak, a mely a szabadkereskedelmi irányzatnak az egész vonalon való érvényesitését tüzte zászlajának, s ezzel párhuzamosan mindjobban nőtt az angol közvéleményben a nemzetközi czukoregyezmény iránti elégületlenség.
Mindszélesebb körökben s magában az angol parlamentben is kifejezésre jutott a panasz, hogy az egyezményből csak a szárazföldi czukorfogyasztók meritettek hasznot, az angol fogyasztók pedig károsodtak, mert a czukorárak a jutalmak megszünése folytán, a czukrot termelő államokban csökkentek, Angliában azonban emelkedtek Angliának a czukor termelését vagy kivitelét előmozditó jutalmakkal szemben való állásfoglalása tényleg mindig attól függött, vajjon a czukorfogyasztó angol lakosság, vagy a czukrot termelő angol gyarmatok érdekeinek megóvása volt-e az elsőrendü czél. Mig a bruxellesi czukoregyezmény megkötése alkalmával az akkori kormány az utóbb emlitett czélt tartotta szem előtt, s azt remélte, hogy annak megóvása összeegyeztethető az angol czukorfogyasztók jogos érdekeivel, addig az utóbbi időben mindinkább előtérbe nyomult az angol czukorfogyasztóknak az az érdeke, hogy az angol piacz minél olcsóbb czukorral legyen ellátható.
Különösen népszerütlenné vált a nemzetközi czukoregyezmény Nagy-Britanniában az által, hogy Nagy-Britannia a bruxellesi nemzetközi czukoregyezménynek azt a rendelkezését, hogy a jutalmazott czukoregyezményben résztvevő államok területére való behozatal alkalmával kiegyenlitő vámmal sujtandó vagy a behozataltól eltiltható, ugy hajtotta végre, hogy jutalmazott czukor behozatalát egyszerüen tilalmazta.
A czukoráraknak az angol piaczokon való emelkedése ezt a tilalmazási rendszert mindinkább népszerütlenné tette, s igy azokat, a kik a viszonyokkal ismerősök voltak, nem lephette meg az, hogy az angol kormány 1907. évi nyarán kijelentette, hogy kereskedelmi politikájával és az angol czukorfogyasztók és czukrot feldolgozó iparágak érdekeivel nem találja összeegyeztethetőnek, hogy azok a források, a melyekből Anglia czukorszükségletét fedezheti, akár beviteli tilalom által, akár más módon apasztassanak, s hogy Nagy-Britannia a nemzetközi czukoregyezmény kötelékében 1908. évi szeptember hó 1-je után csak akkor maradhatna benn, ha reá nézve nem terjesztetnék ki az a kötelezettség, a mely szerint a jutalmazott czukor kiegyenlitő vámmal vagy beviteli tilalommal sujtandó.
Kétségtelen, hogy az angol kormány a nemzetközi figyelemnek s előzékenységnek becses jelét adta akkor, a midőn a helyett, hogy élt volna ama jogával, hogy a reá nézve terhessé vált egyezményt 1908. évi szeptember hó 1-re felmondja, kereste azokat az utakat s módokat, a melyek mellett Anglia az egyezmény kötelékében továbbra is megmaradhatna. Az angol kormány ez állásfoglalásával szemben az egyezményben résztvevő többi államok kormányai előtt csak három ut marad nyitva. Az egyik a czukoregyezménynek 1908. évi szeptember hó 1-ére való felmondása; a másik az egyezménynek Nagy-Britannia kilépése után a többi államok között változatlanul való fenntartása, a harmadik az egyezménynek oly módositása, hogy annak kötelékében Nagy-Britannia továbbra is benmaradhasson.
Az egyezménynek 1908. évi szeptember hó 1-ére való felmondását az egyezményben résztvevő egyik állam kormánya sem tartotta érdekében állónak s igy csal a két utóbbi ut közötti választás volt komoly mérlegelés tárgyává teendő. Kétségtelen, hogy az egyezményben résztvevő czukrot termelő államok érdekében kivánatos lenne, hogy a jutalmazott czukor az angol piacztól távol tartassék, de kétségtelen az is, hogy ez csak Nagy-Britannia közremüködése mellett érhető el. Az egyezménynek Nagy-Britannia kirekesztésével való fenntartása által tehát az egyezményben résztvevő, czukrot termelő államok ezt az érdeküket ép oly kevéssé valósithatták volna meg, mint ha beleegyeznek az egyezménynek az angol kormány által való módositásába. S mig az előbbi eljárás mellett Nagy-Britannia a czukorkérdésben semmi tekintetben sem lett volna kötve, addig ez utóbbi eljárás mellett biztositható volt az, hogy Nagy-Britannia a nemzetközi czukoregyezményből folyó egyéb kötelezettségeknek a jövőben is meg fog felelni.
E kötelezettségek pedig az európai szárazföldi czukortermelés szempontjából nem tekinthetők lényegteleneknek, mert hogy az angol koronagyarmatokban a czukortermelés vagy kivitel részére s az egyesült királyságokban a czukorfinomitás részére jutalom ne adassék és hogy a répaczukornak a Nagy-Britanniába való bevitel esetén a nádczukor s nevezetesen az angol gyarmatczukorral teljesen egyenlő elbánás biztosittassék, egyaránt fontos minden répaczukrot termelő európai állam szempontjából. Ily körülmények között természetes, hogy a nemzetközi czukoregyezményben résztvevő összes államok kormányai hajlandók voltak az egyezménynek az angol kormány által kivánt irányban való módositására.
Ez a tárgya a jelenleg előterjesztett pótegyezménynek, a mely felmenti Nagy-Britanniát az alól, hogy köteles legyen a jutalmazott czukrot büntető vámmal vagy beviteli tilalommal sujtani, de egyuttal gondoskodik arról, hogy a jutalmazott czukor Nagy-Britannián keresztül az egyezményben résztvevő többi államok piaczaira kiegyenlitő vám alkalmazása nélkül beszállitható ne legyen. Egyuttal felhasználták az érdekelt államok kormányai ezt az alkalmat arra, hogy a czukorkérdés nemzetközi vonatkozásaiban nagyobb állandóságot biztositandó, ez egyezményt az 1907. évi augusztus hó 28-án aláirt pótegyezmény 1. czikke szerint, 1908. évi szeptember hó 1-től kezdődő 5 évre ismét feltétlen hatályuvá tegyék. Ez alól csak annyiban tétetett kivétel, a mennyiben mindegyik államnak biztosittatott az a jog, hogy egy évi előzetes bejelentés mellett 1911. évi szeptember hó 1-én az egyezménytől visszavonulhasson, ha az állandó bizottság 1910. évi szeptember hó 1-je előtt tartott utolsó összejövetelén szótöbbséggel ugy határozott, hogy a körülmények javalják, hogy a szerződő államoknak ez a jog meghagyassék.
E rendelkezés felvételét az tette indokolttá, mert több oldalról aggályok merültek fel arra nézve, vajjon czélszerü-e, hogy az egyezményben résztvevő czukrot termelő európai szárazföldi államok 5 évre megkössék a kezöket akkor is, a mikor nem tudható biztosan előre, minő hatása lesz a jutalmazott czukor termelésére annak, hogy Nagy-Britannia piaczai ismét megnyilnak a jutalmazott czukor számára. E tekintetben főleg az orosz czukortermelés jöhet tekintetbe. Ezért már a pótegyezmény iránti tárgyalások alkalmával minden oldalról felmerült az az óhaj, hogy biztositandó volna Oroszországnak a nemzetközi czukoregyezményhez való hozzájárulása, a német birodalmi kormány pedig egyenesen fentartotta magának a pótegyezmény megerősitése iránti szabad elhatározását az esetre, ha a megerősitésre nézve kitüzött időpontig Oroszország a nemzetközi czukoregyezményhez való hozzájárulása be nem következik.
Hosszas tárgyalások során ezt is sikerült biztositani az 1907. évi deczember hó 19-én aláirt s beczikkelyezés végett jelenleg szintén előterjesztett jegyzőkönyvvel. Oroszország czukoripara drágábban termel s minden tekintetben nehezebb viszonyokkal küzd, mint a többi erurópai szárazföldi államok czukoripara. Nem volt tehát kivánható, hogy Oroszország a többi termelő államokra nézve érvényes feltételek mellett csatlakozzék a nemzetközi czukoregyezményhez. E mellett az orosz császári kormány is feltétlenül ragaszkodott ahhoz, hogy a czukoradó rendszerét - mely nézete szerint jutalmat nem nyujt - fentartsa. Ily körülmények között Oroszországnak a nemzetközi czukoregyezményhez való csatlakozása, csak különleges feltételek mellett volt elérhető. Azt kellett kérdezni, mi az a mi miatt Oroszországnak a nemzetközi czukoregyezményhez való csatlakozása, a czukrot termelő s az egyezményben résztvevő többi államok szempontjából kivánatos. E csatlakozást az tette kivánatossá, hogy az angol piacznak a jutalmazott czukor számára való megnyitása ne szolgáljon alkalmul arra, hogy mesterségesen fokoztassék az orosz czukor termelése s kivitele. A megegyezés létrejöttére tehát meg volt adva az alap, a mint az orosz császári kormány hajlandó volt kötelezettséget vállalni arra, hogy az orosz czukorkivitel bizonyos meghatározandó mérveket meghaladni nem fog.
Ez alapon jött létre a jelenleg előterjesztett jegyzőkönyv, a mely megadja Oroszországnak azt a jogot, hogy a czukorra vonatkozó jelenlegi pénzügyi és vámügyi törvényhozását megtartsa, de biztositja azt, hogy a jelenlegi törvényes rendelkezésekből az orosz czukortermelőkre háruló előnyök növeltetni nem fognak s hogy az orosz czukorkivitek ama területekre, a melyek világpiaczi jelentőséggel birnak, az 1907. évi szeptember hó 1-től kezdődő 6 év alatt évenkénti megfelelő elosztás mellett 1 millió tonnát meghaladni nem fog. Azt, hogy 6 év leteltével, azaz 1913. évi szeptember 1-étől fogva minő elbánásban részesitendő Oroszország, az állandó czukorbizottság egyhangu határozattal fogja eldönteni, s ha a bizottság egyhangu megállapodásra jutni nem tudna. Oroszország ugy fog tekintetni, mintha az egyezményt 1913. évi szeptember hó 1-ére felmondta volna.
Az előterjesztett pótegyezmény és jegyzőkönyvek többi részletei csak alakiságokra vonatkoznak. Az 1907. évi augusztus 28-án kelt aláirási jegyzőkönyvre nézve csak azt jegyzem meg, hogy ezáltal az angol kormány csak világosan kifejezésre akarta juttatni, amaz egyébként is kétségtelenül fennálló jogát, hogy a nemzetközi czukoregyezmény kötelékéből 1908 szeptember 1-én megválhasson akkor, ha a pótegyezmény jogerőssé válni nem fog. Megemlitendőnek tartom még azt, hogy az érdekelt összes kormányok aláirtak egy oly értelmü nyilatkozatot, hogy az esetben, ha a pótegyezményt kellő időre nem erősitenék meg, ugy tekintendők, mintha a nemzetközi czukoregyezményt 1908. évi szeptember hó 1-ére kellő időben felmondták volna.
Az előterjesztett pótegyezmény s jegyzőkönyv megerősitési okiratainak letéteményezésére 1908. évi február hó 1-ig kitüzött határidő kétségtelenül rövid. De tekintettel arra, hogy e megegyezések megerősitésétől fögg a nemzetközi czukoregyezménynek 1908. évi szeptember hó 1-én tul való fenmaradása, s hogy a czukortermelőknek oly időben kell tájékozást szerezniök arról, hogy érvényben marad-e ez az egyezmény vagy sem, a mikor a következő évadra szolgáló répatermelés tekintetében még intézkedhetnek, e határidőnek kitolása a termelők érdekeivel nem lett volna összeegyeztethető. Ezek után áttérek annak rövid indokolására, miért tartom a jelenleg előterjesztett pótegyezménynek és jegyzőkönyvnek elfogadását a mi érdekünkben kivánatosnak.
A jelenleg előterjesztett megegyezéseknek a jelentékenyebb czukortermeléssel biró valamely európai állam által való el nem fogadása egyértelmü a bruxellesi nemzetközi czukoregyezmény felbomlásával. Igy az a kérdés, vajjon érdekünk-e nekünk ennek az egyezménynek a megbontása, mert ezt jelentené és csak ez indokolhatná a jelenleg előterjesztett megegyezések elvetését. Az az aggodalom, a mellyel a bruxellesi nemzetközi czukoregyezmény, különösen a megkötését megelőző tárgyalások idejében érdekelt termelőink által fogadva lett, nem bizonyult indokoltnak. A magyar czukortermelés a mesterséges jutalmak eltörlése daczára teljesen megállotta a helyét. Mig más államokban, a bruxellesi czukoregyezmény hatása alatt nem egy kevésbé életképes gyártelep beszüntette az üzemét, addig nálunk ez egyáltalán nem következett be, sőt egy uj gyárunk keletkezett, s több gyár lényegesen nagyobbitva lett. Habár a munkásviszonyoknak kedvezőtlen alakulása az utóbbi időben csökkentőleg hatott a répatermelésre, czukortermelésünknél emelkedés észlelhető.
A világpiaczi árak javultak, e mellett belföldi áraink a vám lényeges mérséklése s a jutalmak eltörlése folytán csökkentek, a minek következtében emelkedett a belföldi fogyasztás. Ha tehát czukortermelőinknek nincs oka panaszra a nemzetközi czukoregyezmény ellen, még kevésbé van erre ok az államháztartás vagy a fogyasztók szempontjából. Az államkincstár kétszeresen nyert az egyezmény által, egyrészt a kiviteli jutalmak czimén kifizetett jelentékeny összegek megtakaritása, másrészt az által, hogy a czukorfogyasztás emelkedése által nőtt a czukoradó hozadéka. Viszont nyertek a fogyasztók a czukorárak csökkenése által. Mindezek az érdekek veszélyeztetve volnának a nemzetközi czukoregyezemény felbomlása esetén s nem nyerhetnénk semmit, ha ezt az egyezményt mi bontanánk meg. Egyenesen érdekeink ellenére volna ez most, a midőn hosszu küzdelmek után sikerült a birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal létesült gazdasági megegyezés során a bruxellesi nemzetközi czukoregyezmény tartamára a magyar czukorfogyasztás, egy jelentéktelen töredéktől eltekintve, a magyar czukortermelés részére biztositanunk.
