A Németbirodalommal való kereskedelmi viszonyunk legutóbb az 1891. évi deczember hó 6-án kötött kereskedelmi és vámszerződésben volt szabályozva. Ezen szerződés rendszeréhez sorakoztak Belgium, Bulgária, Olaszország, Oroszország, Rumánia, Szerbia és Svájcz, ugy, hogy mindezen államok szerződései az alapjukat képezett szerződéses tarifák utján egymással szoros kapcsolatban voltak. Fenálló szerződésünket Németország felmondotta és uj tárgyalásokra hivta fel Magyarországot és Ausztriát. Az akkori magyar kormány tárgyalásokba is bocsátkozott Németországgal. A szerződés megkötésére irányuló tárgyalások az akkori kormány hozzájárulásával Berlinben még 1904. évi junius havában megindittattak, a melyek közbeeső megszakitással 1905. évi január hó 25-éig tartottak, mely napon Berlinben az uj vám- és kereskedelmi szerződés tényleg meg is köttetett, mely az összes uj szerződések közül a legelső volt.
Az uj kereskedelmi szerződés a korábbi kereskedelmi és vámszerződéshez tartozó pótszerződés alakjában köttetett meg, mely az 1891-iki szerződés határozatainak módositásait és kiegészitéseit foglalja magában. Az eddigi szerződésnek a pótszerződés által nem érintett határozatai tehát továbbra is érvényben maradnak. Igy jönnek létre a pótszerződés a kereskedelmi és vámszerződéshez, az ehhez tartozó A. és B. szerződéses tarifák, az uj állategészségügyi egyezmény, nemkülönben a többi, azokhoz mellékelt külön megállapodások. Ugy a pótszerződés, mint a többi okmányok német és magyar nyelvü eredeti szövegében állapittattak meg és mindkét nyelven teljesen egyenlő érvénynyel aláirattak. E szerződésre nézve ki kell jelentenem, hogy ez az 1899. évi XXX. tc. határozott rendelkezései ellenére jött létre, a mennyiben az idézett törvény értelmében mindaddig, mig az uj vámtarifa megalkotva nincs, kereskedelmi szerződés külállammal nem lett volna köthető. De egyébként is beleütközik ez a szerződés az 1899. évi XX. törvénycikkbe, a mennyiben nem tesz eleget az idézett törvénycikk 1. szakasza azon rendelkezésének, mely szerint - a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt fenforgó vám- és kereskedelmi viszonyok az 1907. év végéig terjedő időtartamra az 1867. évi törvénycikk 68. §-ában az országnak fentartott önálló rendelkezései jog alapján szabályoztatván - az ezen idő alatt esetleg kötendő kereskedelmi szerződések, a melyek az 1899. évi XXX. törvénycikk 4. §-a értelmében az 1907. éven tul terjedő időtartamra nem lettek volna köthetők, a két állam nevében kötendők. A bevégzett ténynyel szemben, midőn e szerződést a szerződő külállam már szószerint törvényre emelte, arra lehet csak szoritkoznunk, hogy a fentebbi fentartásnak kifejezést adjunk.
Mielőtt magára a szerződésre térnék, szükségesnek tartom röviden ismertetni a német piacz fontosságát a magyar gazdaság szempontjából. Magyarország külkereskedelmi forgalmából Ausztria után a Németbirodalomra esik a legnagyobb rész. A Németbirodalomból Magyarországba behozott áruk értéke rendszerint meghaladja az 50, némely évben a 60 millió koronát is és több mint 5 százalékát teszi Magyarország összes behozatalának. A Németbirodalomból Magyarországba behozott czikkek közül értékre nézve a következők birnak a legnagyobb jelentőséggel: kőszén, prémbőr, könyvek, műszerek, felsőbőr, répamag, nyers marhabőrök, pálmaolaj, kátrányfestékek, gyapjuszövetek és koksz. Magyarország kivitele szempontjából a német piacznak még nagyobb fontossága van. Magyarország összes kivitelének 10-11 százaléka irányul a Németbirodalomba. Főleg mezőgazdasági terményeket és élő állatokat viszünk ki, igy pl. 1904-ben kivittünk 27 millió K értékü ökröt, 12 millió K értékü tojást, 6 millió K értékü árpát, s az ágytollaknál, fürészelt puhafaáruknál és élő szárnyasoknál kimutatott érték is meghaladja az 5 millió koronát.
A fentebb emlitett pótszerződés határozatai által a korábbi kereskedelmi és vámszerződésünk 3., 14., 16., 17., 19. és 23. a) és b) czikkei, a hatásforgalomra vonatkozó határozatnak pedig 3., 5., 8. és 11-ik pontjai, végül a zárjegyzőkönyvnek az 1., 2., 3., 5., 9., 15., 16., 18., 19., 20. és 23. a) czikkekre vonatkozó intézkedései szenvednek módositást.
Az I. czikk I. pontjához
Ezen módositásokat illetőleg a következők jegyzendők meg:
A pótszerződés első czikkének I. pontja, a mely a korábbi szerződés harmadik czikkét, valamint az abban emlitett A. és B. mellékleteket van hivatva helyettesiteni, megállapitja, hogy az A. és B. mellékletben felsorolt szerződéses vámok, nem mint a korábbi szerződés szerint a másik fél szabad forgalmából érkező árukra, hanem a magyar és az osztrák, illetve a német termékekre nézve találnak alkalmazást. Ezen módositás által más államok termékeivel szemben az esetleg szükségessé való különbözeti elbánás a kellő hatálylyal foganatositható s a szerződéses tarifánkban foglalt kedvezmények a szerződő felek egyikének illető termékeire korlátozhatók.
Az I. czikk III. pontjához
A vasuti fuvarozásra vonatkozólag időközben életbeléptetett nemzetközi egyezményre való tekintettel, a korábbi szerződés 16-ik cikkének az egységes szállitási határozatok felállitására vonatkozó harmadik bekezdése töröltetett.
Az I. czikk IV. pontjához
Az Ausztria-Magyarország és a Németbirodalom közötti vasuti forgalomban való vámkezelés szabályozása czéljából az alulirottak és pedig: az osztrák-magyar cs. és kir. rendkivüli és meghatalmazott nagykövet Berlinben, 2. a Németbirodalom külügyi hivatalának államtitkára, a kormányaik részéről nyert felhatalmazás alapján a követező határozatokban állapodtak meg:
1. § Tehervonatok a vámhatárt éjjel, valamint vasárnapokon és ünnepnapokon is átléphetik. A külföldről érkező minden tehervonat a határvámhivatalnak a mindkét részről fenálló vámszabályoknak megfelelően, valamint az előirt kisérő okmányok bemutatása mellett bejelentendő.
2. § Mindazok az áruk, melyek vámbiztos berendezésü kocsikba vannak rakva, ha ezeknek a kocsiknak vámhivatali zára sértetlen, a határvámhivatalnál való részletes árubevallás lerakás, mérlegelés és megvizsgálás, valamint a csomagzár alól ugy a bevitelben, mint a kivitelben mentesek, a mennyiben azokat a határvámhivatal további vámkezelés czéljából más hivatalhoz utalja.
A kocsik vámbiztos berendezésére nézve az 1886 május 15-én tartott berni értekezleten a vasuti kocsiknak a nemzetközi forgalomra alkalmas vámbiztos berendezése tekintetében megállapitott szabályok, valamint ezeknek esetleges módositásai és kiegészitése mérvadók.
Ha az áruk egy kocsit meg nem töltenek, akkor azok az előbb emlitett könnyitésekre való igénynyel, vámbiztos berendezésü, fedett szerkezetü kocsik elzárható rekeszeibe vagy oly leemelhető szekrényekbe vagy kosarakba rakhatók, melyeknek használatát a vámhatóság előzetesen megengedte és vámhivatali zár alatt továbbithatók.
A lerakás és mérlegelés alól rendszerint a határvámhivatalnál végleges vámkezelés alá kerülő vámmentes áruk is mentesek, ha azoknak vámszabályszerü megvizsgálása lerakás nélkül foganatositható.
3. § A 2. §-ban jelzett könnyitések kivételesen az áruknak (kocsiból-kocsiba) vámhivatali felügyelet mellett való átrakása esetében is alkalmazhatók, a nélkül, hogy azzal a vámszabályszerü vámkezelést kellene egybekötni:
1. ha a teherkocsik átmenete a csatlakozó vasut épitési berendezésének eltérő volta miatt nem lehetséges,
2. ha az áru átrakása egyéb okokból el nem kerülhető.
4. § A tehervonatok számára az 1. §-ban megadott az a jogositvány, hogy a vámhatárt éjjel és vasár- és ünnepnapokon átléphetik, a személyszállitó vonatokra is alkalmazást nyer.
5. § A vámhatár átlépése alkalmával a személyszállitó kocsikban csak az utasok kézi podgyásza lehet elhelyezve.
6. § Az utasok kézi podgyásza és a vasuti szabályzatok szerint kezelt uti podgyász rendszerint a határvámhivatalnál vizsgáltatik meg. Kivánatos azonban, hogy az utasforgalom szükségletéhez képest könnyitések engedélyeztessenek. Különösen arról kell lehetőség szerint gondoskodni, hogy egyes viszonylatokban a feladott uti podgyász a rendeltetési állomáson levő vámhivatalnál vétethessék végleges kezelés alá. A vámhatóságok intézkedni fognak az iránt is, hogy közvetlenül átmenő vonatoknál, illetve kocsiknál az utasok kézi podgyásza a határállomáson lehetőleg magában a vasuti kocsiban vizsgáltassék meg.
7. § A kézi és uti podgyász vámkezelése a határállomáson oly gyorsan foganatositandó, hogy a más vámhivatalhoz utalt podgyászdarabok is, ha csak valamikép lehetséges, még a csatlakozó vonattal továbbithatók legyenek.
8. § Személyszállitó vonatokkal továbbitott gyors- és teheráruk ugyanazoknak a feltételeknek és alakiságoknak vannak alávetve, melyek a tehervonatokkal szállitott ilynemü tárgyakra érvényesek.
Romlékony gyorsáruk azonban személyszállitó vonatoknál a határvámhivatal részéről ép oly gyorsan kezelendők, mint a podgyász.
9. § A két vámterület mindegyikének vámhatósága a másik fél vámhatósága által alkalmazott zárat elégségesnek fogja elismerni, mihelyt meggyőződött arról, hogy az a saját vámterületén megengedett módon alkalmaztatott és a megegyezés szerinti feltételeknek megfelel. Jogositva van azonban arra, hogy a mennyiben szükségesnek találja, a zárat kiegészithesse.
10. § Az, hogy a vonatok mennyiben helyezendők vámtisztviselők kisérete alá, a két vámterület mindegyike vámhatóságának belátására bizatik.
A kisérő közegeknek a felügyelet alatt tartandó vonatokon a czélnak megfelelő helyek és a mennyiben a kisérő szolgálatból visszatérnek, a személyszállitó kocsikban az őket megillető osztályu helyek dijmentesek bocsátandók rendelkezésre.
11. § A vasut a határon áthaladó vonatokra és ezek csatlakozási vonataira vonatkozó menetrendek minden módositását legkésőbb 8 nappal a módositás hatályba lépése előtt a határvámhivatalok és a vámhatóság részéről netalán még megjelölt egyébb vámszolgálati hivataloknak bejelenteni.
Ellenben a nem menetrend szerint közlekedő vonatok (külön vagy szükségleti vonatok, osztott vonatok, mozdonymenetek) a határállomás részéről csak az illetékes határvámhivatalnak jelentendők be irásbelileg, még pedig oly időben, hogy ezen vonatok megvizsgálására és kezelésére nézve a vámhivatal által a szükséges intézkedések még idején megtehetők legyenek.
12. § Az egyes országoknak a vámjövedéki kihágások vagy szabályellenességek miatt kirótt büntetésekre vonatkozó intézkedései és azok, melyekkel beviteli, kiviteli vagy átvételi tilalmak vagy korlátozások rendeltetnek el, a fenti határozatok által nem érintetnek. Épugy szabadságában áll minden ország vámhatóságának, hogy oly esetekben, melyekben fontos gyanuokok merülnek fel arra nézve, hogy jövedéki kihágás kiséreltetik meg, ugy a határvámhivatalnál, mint a szükséghez képest egyéb hivataloknál is az árukat megvizsgáltassa és a többi alakiságokat végeztesse.
13. § Az Ausztria-Magyarország és egyes német államok között a vasuti forgalomra nézve fennálló könnyitések, a mennyiben messzebbmenők, mint a fenti határozatok, továbbra is fentartandók.
14. § Jelen egyezmény külön jóváhagyás nélkül az Ausztria-Magyarország és a Németbirodalom között 1891. évi deczember hó 6-án kötött kereskedelmi és vámszerződéshez létrejött és a mai napon aláirt pótszerződéssel egyidejüleg lép hatályba és azon módositásokkal együtt, melyekre nézve az ujonnan felmerülő szükségletek figyelembevételével a mindkét részrőli kormányok közöti netalán megállapodás jönne létre, az emlitett kereskedelmi és vámszerződés további tartamára marad érvényben.
A II. czikkhez
A pótszerződés 2. czikke kimondja, hogy jövőben a szerződő felek között a szerződéses tarifákban (A., B. melléklet) és az ezekre vonatkozó póthatározmányokban foglaltaknak, valamint a legnagyobb kedvezmény záradékának értelmezése vagy alkalmazása körül felmerülő nézeteltérések és vitás kérdések, nem mint eddigilé, kizárólag diplomácziai uton, hanem a felek bármelyikének kivánságára, választott biróságok döntése által fognak elintéztetni. Ezen határozatok felvétele uj szerződéseinkben. Ezen czikk harmadik bekezdése megadja a lehetőségét annak, hogy adott esetben és külön megállapodás fentartása mellett, a választott birósági intézmény előnyei egyéb felmerülő nézeteltérésekre is kiterjesztessenek.
Az V. czikk III. pontjához
Az 5. czikk III. 7. pontja Magyarország forgalmát nem érinti.
Ellenben érinti a pótszerződés 5-ik czikkének III. 8. pontjában foglalt határozat.
Jelenleg ugyanis a bor, bortartalmu és borhoz hasonló italok forgalmáról szóló 1901. évi május hó 25-én kelt német birodalmi törvény értelmében a Magyarországon Tokaj községben és a tokaji borvidék egyéb községeiben termelt természetes borok külföldi származásu csemege boroknak (délvidéki, édes boroknak) tekinthetők. Igy ezen borok hamisitásának és utánzásának szabad tér engedtetett, mert a fent emlitett törvény 2. §-a ugy intézkedik, hogy külföldi származásu csemege borok elismert pinczekezelésénél, ideértve a tartóssá tételt is, egy térfogat résznél nagyobb mennyiségü alkohol keverhető száz térfogatu rész borhoz a nélkül, hogy ezen eljárás az élelmi szerek, élvezeti czikkek és használati tárgyak forgalmáról szóló 1879. évi május hó 11-én kelt német birodalmi törvény 10. §-a értelmében borhamisitásnak vagy utánzásnak minősithető volna. Ezen borkivitelünkre nézve oly annyira káros helyzeten most segitve lett olyan határozatnak a szóban forgó pótszerződésbe való felvétele által, a melynek értelmében a Magyarországon Tokaj községben és a tokaji borvidék egyéb (a szerződésben névszerint felsorolt) községeiben termelt természetes borok nem tekintendők a fentidézett német birodalmi törvény értelmében külföldi származásu csemege boroknak és hogy ennélfogva nem is alkalmazható ezekre ugyanezen törvény 2-ik §-ának fentebb idézett rendelkezése. Elrendeltetett továbbá, hogy a többször idézett 1901. évi május hó 21-én kelt törvény 3-ik §-ának 3. pontja 5., 13., 16. és 18-ik §-ai értelmében az egész Németbirodalomban tilos oly italokat melyek tokaji, gyógytokaji (Medizinal-Tokajer), tokaji aszu, szomorodni, vagy a tokaji borvidék helységeire utaló egyéb elnevezések alatt forgalomba kerülnek, száritott gyümölcsöknek (kivonatokban vagy főzetekben is) vagy süritett mustanyagoknak felhasználása mellett iparszerüleg előállitani vagy utánozni, vagy ilyen italokat, a mennyiben azok az emlitett gyümölcsök vagy anyagok felhasználásával, ha nem is iparszerüleg állittatik elő, eladni vagy áruba bocsátani.
Fontos Magyarországra nézve a pótszerződés 5. czikk IV. pontjában foglalt határozat, a mely szerint a németbirodalmi kormány arra nézve vállalt felelősséget, hogy árpának vagy árpa-malátának a német vámterület szabad forgalmából való kivitelénél beviteli jegyek csak olyképen fognak kiadatni, hogy vámértékük megállapitásánál a legalacsonyabb vám fog alapul vétetni azon vámok közül, melyek az árpa egyes nemeire vagy felhasználási czéljaira mindenkor fennállanak. Miután a jelenlegi kereskedelmi szerződés értelmében a két márka árpavámnak megfelelőleg a beviteli jegyek vámértékének megállapitásánál nagyobb ugyancsak a két márka vám vétetett alapul, tartani lehetett attól, hogy a sörárpavámnak négy márkára történt felemelése következtében a beviteli jegyek vámértéke, az előbbi eljárásnak megfelelőleg, ugyancsak 4 márkában fog megállapittatni. Ennek esetleges megtörténte nagy előnyére szolgált volna a német malátaiparnak. Ezzel szemben azonban ez a saját iparunk rendkivüli hátrányával járt volna, a mennyiben a német ipar még sokkal kedvezőbb helyzetbe jutott volna és megadatott volna neki a lehetőség maláta-iparunkkal szemben harmadik államokban is kedvező kilátásokkal fokozottabb versenyre kelni. A beviteli jegyek vámértékének az uj sör árpavám magasságában való megállapitása azonban még egy másik nagy veszélyt rejtett volna magában. A Németbirodalomban az utolsó években ugyanis rendkivüli gond fordittatik a sörárpa termelésének fokozására és fejlesztésére és a sörárpa minőségének tökéletesbitésére. Igy tehát adott körülmények között, a beviteli jegyek magasabb értéke folytán, a Németbirodalomból hozzánk is lehetett volna árpát behozni. Ezt akarja megakadályozni a szóban lévő rendelkezés, a mennyiben a beviteli jegyek vámértéke nemcsak hogy nem emeltetett fel, de az még a jelenlegi két márkáról a takarmányárpa szerződéses vámjára, vagyis 1. 30 márkára szállittatott le, mi által ezen beviteli jegyek forgalmi hatása jelentékeny mérvben leszállittatott. Az I. czikk I. pontjában foglalt azon módositás következtében, hogy az A. és B. szerződéses tarifákban foglalt kedvezmények, melyekben eddig minden a másik fél szabad forgalmából eredő árú származására való tekintet nélkül részesült, ezentul csakis a másik szerződő fél termékeire terjednek ki, a pótszerződés 5. czikkének V. pontjában kiköttetett, hogy azon árukra nézve, melyek a kivivő országban nagyobb gazdasági jelentőséggel birnak, a szerződéses tarifákban megállapitott kedvezmények élvezete csak abban az esetben fog származási bizonylatok bemutatásától függővé tétetni, ha ezt fontos kereskedelmi politikai okok kivánják. Ugyanezen pontban megállapittatott, hogy a kikészitési eljárásban előállitott czikkekre is a szerződéses tarifa megfelelő tételei alkalmazandók.
A VI. czikkhez
Tekintettel azon körülményre, hogy számos magyar munkás a német birodalom területén tartózkodik, megállapodás jött létre az iránt, hogy munkásainknak a munkásvédelem és a munkásbiztositás tekintetében a német munkásokkal lehetőleg egyenlő elbánási mód biztosittassék. E tekintetben intézkedik a pótszerződés VI. czikke, a mennyiben kimondja, hogy a munkásvédelemre és munkásbizositásra vonatkozólag külön egyezmény fog köttetni.
A VII. czikkhez
A 7. czikk megállapitja, hogy a jelen pótszerződés 1906. évi február hó 15-én lép életbe. Ezen időpont azonban az 1905. évi február hó 28-án aláirt külön nyilatkozat által közös egyetértéssel 1906. évi márczius hó 1-jére halasztatott el. A pótszerződés által kiegészitett kereskedelmi és vámszerződés a 7. czikk értelmében ugyan 1917. évi deczember hó 31-ig marad érvényben, esetleg azonban 1915. évi deczember hó 31-ére is felmondható.
