Oroszországhoz való kereskedelmi viszonyaink legutóbb még az alkotmány helyreállitása előtt 1869. szeptember 2/14-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés és az 1894. május hó 6/18-án kötött, az 1894. évi XXI. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi egyezmény által voltak szabályozva. Az 1860-iki szerződés az akkori viszonyokhoz képest és Oroszországnak a teljes autonomián alapuló kereskedelmi és vámpolitikájából folyólag inkább csak általános jellegü határozatok megállapitására szoritkozott és a vámok tekintetében legnagyobb kedvezményt biztositó határozatot nem foglalt magában. Ezen hiány pótlásául s legfőképen az 1860-iki szerződés XII. czikkének kiegészitésekép köttetett meg az 1894-iki egyezmény, mely az egyébként érvényben fentartott 1860-iki kereskedelmi s hajózási szerződéshez csatlakozó pótegyezmény jellegével birt s ugy ujabb szerződéseink határozatainak, mint Oroszország tarifaszerződéses politikai irányzatának megfelelően kölcsönösen biztositotta a szerződő felek részére a legnagyobb kedvezményt minden irányban, tehát a vámkezelés tekintetében is. Ezen egyezményben gabonavámjaink megkötése mellett az Oroszország által a Németbirodalommal 1894. évi (január 29-én, február 10-én) kötött kereskedelmi szerződésben foglalt orosz szerződéses tarifa, mely számos, a mi kivitelünk szempontjából is fontossággal biró czikkekre nézve is igen jelentékeny előnyöket foglalt magában, a mi kivitelünk számára is kifejezetten megköttetett.
Az előző kormány meginditva Oroszországgal a szerződés kötése iránti tárgyalásokat, nem akart pusztán a legnagyobb kedvezmény kölcsönös biztositásán alapuló szerződést kötni, hanem tarifa-szerződést kötött, a mire nézve a tárgyalásokat 1905. évi november havában tette folyamatba, melyek az ezennel bemutatott szerződés megkötésére vezettek. E szerződésre nézve ki kell jelentenem, hogy ez az 1899. évi XXX. tc. határozott rendelkezései ellenére jött létre, a mennyiben az idézett törvény értelmében mindaddig, mig az uj vámtarifa megalkotva nincs, kereskedelmi szerződés külállammal nem lett volna köthető. De egyébként is beleütközik ez a szerződés az 1899. évi XXX. tc. -be, a mennyiben nem tesz eleget az idézett 1. §-a azon rendelkezésének, mely szerint - a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt fennforgó vám- és kereskedelmi viszonyok az 1907. év végéig terjedő időtartamra az 1867. évi XII. törvénycikk 68. §-ában az országnak fenntartott önálló rendelkezési jog alapján szabályoztatván - az ezen idő alatt esetleg kötendő kereskedelmi szerződések, a melyek az 1899. évi XXX. tc. 4. §-a értelmében az 1907. éven től terjedő időtartamra nem lettek volna köthetők, - a két állam nevében kötendők. A bevégzett ténynyel szemben, midőn a szerződést a szerződő külállam már szószerint törvényerőre emelte, arra lehet csak szoritkoznunk, hogy a fentebbi fentartásnak kifejezést adjunk.
Mielőtt a szerződés határozatainak ismertetésére reátérnék, szükségesnek látom azon statisztikai adatokat felsorolni, a melyek Oroszországgal való árúforgalmunk jelentőségét megvilágitani alkalmasak.
Oroszország összes külkereskedelmi forgalmának értékét és abban Magyarország és Ausztria részesedését az orosz áruforgalmi statisztika szerint az 1891-1904. években rubelekben és százalékokban, a következő táblázatban foglalt adatok tüntetik fel stb.
Mint ezen adatokból kitünik, Oroszország külkereskedelmi mérlege az itt tárgyalt 14 évben, az 1899. év kivételével, állandóan actic és ugy a be-, mint a kivitel emelkedő irányzatot követ. A kivitelnél, mely a bevitelt mindig tetemesen fölülmulja, ezen emelkedés, a vámháborus 1899. és részben az azt követő évtől eltekintve, évenkint ugyszólván számtani arányban folyton fokozódik. A bevitelnél ellenben az emelkedő irányzat gyakori ingadozást mutat. Ugy a be-, mint a kivitel 1903-ban érte el tetőpontját (684. 7, ill. 1001. 2 millió rubellel) Ausztria és Magyarország vámterületéről a bevitel 27. 1 millió volt (4%), a kivitel Ausztria és Magyarország vámterületére pedig 36.9 millió rubel (3.7%). Ezen táblázatból kitünik egyszersmind, hogy Oroszországgal való kereskedelmi forgalmunk, melyben az imént jellemzett általános irányzat, ép ugy, mint az Oroszországgal élénkebb összeköttetésben álló többi államok forgalmában is, szintén érvényesül, aránylag nem jelentékeny. Oroszországnak a vámterületre irányuló kivitele tetemesen fölülmulja Oroszországnak vámterületéről való bevitelét s mindkét viszonylatban az absolut emelkedés relative inkább csökkenés mutatkozik.
Az 1904. évi orosz áruforgalmi statisztika fentebbi adatai szerint Oroszországnak úgy be-, mint kivitelében a Németbirodalom foglalja el az első helyet, melynek Oroszországgal való forgalma az ott tárgyalt 14 év alatt 1891-ről 1904-re Oroszország bevitelében 103 millió rubelről 225 millió rubelre Oroszország kivitelében pedig 193 millió rubelről 234 millió rubelre emelkedett, de az arányszámok szerint csak az előbbi irányzatban, vagyis a Németbirodalomnak Oroszországba irányuló kivitele mutat fel, még pedig óriási (27%-ról 38%-ra való) emelkedést, mig az utóbbi irányzatban a Németbirodalom viszonylagos részesedése stationariusnak mondható. A Németbirodalmon kivül Oroszországnak úgy be- (mint kiviteli forgalmában az európai államok közül még Nagybritannia és Francziaország (sőt a kivitelben Olaszország is) előz meg bennünket. Ausztria és Magyarország bevitelében a 6-ik, kivitelében pedig a 8-ik helyet foglalja el, 21.4, illetve 40.4 millió rubellel, vagyis az összes bevitel 3.7 és az összes kivitel 4.2%-ával.
Oroszország mérlege a vámterülettel szemben állandóan activ, Magyarországgal szemben ellenben 1899 óta (az 1904. év kivételével) passiv.
Az orosz áruforgalmi statisztika a be- és kiviteli árukat négy csoportra osztja, u. m. 1. élelmiszerek, 2. nyers anyagok és félgyártmányok, 3. állatok, 4. gyártmányokra. Oroszország összes és a vámterülettel, valamint a többi államokkal való forgalmának ezen négy csoport szerint való megoszlását a következő táblázatok tüntetik fel.
E szerint Oroszországgal való forgalmunk zömét a nyers anyagok és félgyártmányok képezik.
E szerint Oroszországba irányuló kiviteli czikkeink közt a legfontosabbak: a lokomobilok,mezőgazdasági gépek, fa- és faáruk, villamos iv- és izzólámpák, hagyma, rizs, bor és nyers lóbör. Oroszországból pedig főleg ásványi kenőolaj, terpeintinolaj, mák, száritott belek és hólyagok, valamint gyapju hozatnak be hozzánk.
A jelen szerződés megfelel az uj szerződésekben általában érvényesült nemzetközi jogelveknek és Oroszország speciális viszonyainak számbavételével a kor követelményeihez alkalmazkodó számos ujitást is foglal magában.
Az 1. czikkhez
Az 1. czikkben elvként megállapittatik, hogy a szerződő felek egyikének alattvalói a másik fél területein a a kereskedés és iparűzés tekintetében kölcsönösen a belföldiekkel egyenlő elbánásban részesittetnek; kivételt csupán a külföldiekkel szemben általában még fennálló némely korltozások képeznek, melyek azonban az uj szerződés utján több tekintetben enyhittettek, igy nevezetesen a földbirtokok eladása (l.11. czikk) és a kereskedelmi utazók (l. 12. czikk) tekintetében.
A 2. czikkhez
A 2. czikkben Oroszország kivánságára és Oroszországok a Németbirodalommal és egyéb államokkal kötött uj szerződéses határozataival teljesen megegyezőleg a legnagyobb kedvezmény fogalmi köre az eddiginél szabatosabban állapittatott meg. Ezenkivül a zárjegyzőkönyvnek a 2. czikkhez tartozó határozatában még kifejezettem megállapittatott, hogy a legnagyobb kedvezmény azon árukra is kiterjed, melyek a szerződő felek területein a kikészitési forgalomban készültek mi által eleje vétetik annak, hogy a szerződéses tarifatételeknek ily czikkekre való alkalmazásánál nehézségek támasztassanak.
A 3. czikkhez
A 3. czikk a legnagyobb kedvezmény alól való kivételeket tartalmazza. E czikkbe nem vétettek át az 1860-iki szerződés elavult határozatai, ugyszintén az 1894-iki kereskedelmi egyezményünk 3. czikkének azon már szintén idejüket mult határozatai sem, a melyek a szomszédos államoknak általunk határforgalmi könnyebbség czimén nyujtott kedvezményekre (u. m. a rumán nyerskőolaj, szerb gabona és olasz bor tekintetében fennállott kivételes kedvezményekre) vonatkoztak. Oroszország ezuttal hozzájárult ahhoz, hogy az archangeli kormányzóság, valamint északi és keleti Szibéria területeire nézve, melyek eddig Oroszország szerződéseiben a legnagyobb kedvezmény alól kivételt képeztek, ezentúl a mi oda irányuló kivitelünk is ugyanazon vámkedvezményekben részesüljön, mint bármely más európai vagy északamerikai államé. Oroszország egyszersmind e czikk IV. pontjában elismerte a brüsseli nemzetközi czukoregyezményből folyó azon jogunkat, hogy az Oroszországból behozott czukrot vámpótlék alá vessük, minek következtében e tekintetben a legnagyobb kedvezmény czimén semminemü igényt nem támaszthat.
A 8. czikkhez
A 8. czikk az átviteli forgalom szabadságát azzal a korlátozással állapitja meg, ha az árul az átvitelnek megnyitott kereskedelmi uton át szállittatnak, a mi által Persiában a szárazföldi határon át való kivitelünk megnehezittetik ugyan, de e tekintetben a többi szerződéses államoknak sem sikerült Oroszország részéről semminemü könnyebbséget kieszközölni.
A 10. czikkhez
A 10. czikk az utasok és áruk szállitására szolgáló jármüvek kezelésének megkönnyitésére és a bevándorlók holmijának vámmentesitésére vonatkozik, mely utóbbi eddig az orosz pénzügyminisztérium által csak esetről-esetre kivételesen adatott meg.
A 11. czikkhez
A 11. czikk a szerződő felek alattvalóinak a másik fél területein való jogviszonyait szabályozza. Eddig a külföldiek Oroszország nyugati kormányzóságaiban ingatlan vagyon szerzéséből ki voltak zárva és kénytelenek voltak örökség vagy házasság utján szerzett ingatlanaikat az e részben fennálló szabályok értelmében három évi határidő alatt elidegeniteni. E határidő a jelen szerződés utján alattvalóink részére tiz évre terjesztetik ki.
A 12. czikkhez
A 12. czikk a kereskedelmi utazókra vonatkozólag ujonnan létrekött megállapodásokat foglalja magában. Eddig azon külföldi czégek, melyek Oroszországba utazókat küldtek, minden kereskedelmi utazóért évenként 150 (sőt korábban 500) rubel iparadót és 50 rubel személyes adót voltak kénytelenek fizetni. A zsidó kereskedelmi utazók iparadója pedig a régebben általánosan fennállott 500 rubel volt. A 12. czikk második és harmadik bekezdése szerint ezentul a kereskedelmi utazók iparadója 150. személyes adója pedig 50 rubelnél nem lehet több az egész évre; az év második felére pedig, ha az igazolványok nem váltatnak előbb, ezen adóösszegeknek csak fele fizetendő. Az iparigazolványt nem kell okvetlenül a kereskedelmi utazót megbizó czég nevére váltani, hanem az magának az utazónak nevére is kiállitható és akkor ez nem tartozván külön személyi igazolványt váltani, az 50 rubel személyes adót sem köteles fizetni. Azonkivül ugyanezen czikk negyedik bekezdése szerint a zsidó felekezetü utazók a másfelekezetüekkel egyenlőnek fognak tekintetni és nem fognak magasabb adó alá vettetni. A többi bekezdésben foglalt megállapodások is a kereskedelmi utazók müködésének megkönnyitését czélozzák. Az utolsó bekezdés a lőfegyverminták bevitelét szabályozza.
A 13. czikkhez
A 13. czikk ujonnan szabályozza a müködésüket a másik fél területeire kiterjeszteni óhajtó részvénytársaságok és biztositó társaságok jogait.
A 21. czikkhez
A 21. czikk a vasuti szállitási dijszabásra vonatkozó megállapodásokat foglalja magában. Nevezetesen megállapittatott, hogy sem a szállitási dijtétel, sem a szállitás tartama és módja tekintetében a szerződő felek területeinek lakói közt különbség nem tehető. Ehhez képest a tőlünk érkező áruszállitmányok, melyek valamely orosz állomásra irányittatnak, vagy Oroszországon átvitetnek, az orosz vasutakon nem fizetnek magasabb dijtételeket, mint a hasonló orosz vagy külföldi áruk, melyek ugyanazon irányban, az orosz vasutak ugyanazon állomásai közt szállittatnak. A vasuti szállitmányok vámkezelésére vonatkozó megállapodások közül különösen felemlitendő, hogy a határon átmenő vagy ezekhez csatlakozó menetrendjének módositása esetről-esetre idejekorán bejelentendő a határvámhivatalnál; különösen fontos továbbá, hogy a gyorsan romló áruk a vámraktárba való érkezésüktől számitott 24 órán belül vámkezelendők és hogy a vasuti kocsik az egyik szerződő fél területeiről a határállomáson való átrakodás nélkül továbbitandók a másik fél területeinek belsejébe s az ily kocsikba rakott áruk a belépésnél fel vannak mentve a határvámhivatalnál való vámbevallás, lerakodás, mérés és szemle alól. A kilátásba vett további könnyebbségek megállapitása czéljából a vasuti szállitmányok vámkezelésének szabályozása tárgyában külön egyezmény fog köttetni.
A 25. czikkhez
A 25. czikk szerint a szerződés kiterjed azon országokra is, a melyek a szerződő felek vámterületeihez tartoznak. A második bekezdés Finnország vámautomiájának megszüntetésére vonatkozik, melyre néztve Oroszország már a Németbirodalommal kötött szerződésében is szabad kezet kivánt fentartani. Minthogy az orosz vámok sokkal magasabbak a Finnországban érvényes levőknél, arra az esetre, ha Oroszország csakugyan bekebelezné a finn nagyherczegség vámterületét, kiviteli kereskedelmünk érdekeire való tekintettel az orosz kormány a szerződés ezen czikkében kellő átmeneti időt engedett az uj berendezésre és arra nézve is kötelezettséget vállalt, hogy a bekebelezésre vonatkozó elhatározásáról bennünket legalább két évvel előbb értesiteni fog.
A zárjegyzőkönyvhöz
A zárjegyzőkönyvre nézve a következők jegyzendők meg:
Az 1. és 12. czikkhez tartozó határozatok az utlevélügyet részletesen szabályozzák és egyaránt vonatkoznak zsidó kereskedelmi utazóinkra is. Egyszersmind megállapittatott, hogy az Oroszországban lakó honosaink részére kiállitandó külföldi utlevelek dija Oroszországban nem lesz több, mint 50 kopek. Ugyanitt szabályoztatik a határnak különböző pontokon való ismételt átlépésére jogositó igazolványok kérdése is, melyek a határon innen és tul dolgozó határkerületi, többnyire a mezőgazdasági munkásosztályhoz tartozó lakósok számára állittatnak ki.
Végül megjegyzendő, hogy az állatforgalom szabályozása teljesen az autonom törvényhozási intézkedéseknak marad továbbra is fentartva. Azon, a szerződés aláirásával egyidejüleg kiállitott jegyzékváltásban, a mely a jelen indokoláshoz mellékelve van, csupán a baromfi és állami nyerstermények jelenleg is fennálló foralmára nézve vannak oly állategészségrendőri kezelési határozmányok megállapitva, a melyek a fennálló állategészségügyi szabályokon alapulnak és a ragadós állati betegségek behurczolása ellen minden megkivántató óvóintézkedést fentartanak. (1906 május 29-én; 21. sz. képviselőházi iromány.)
