1908. évi XXVII. törvénycikk

az 1908. évi állami költségvetésről * 

1. § Az 1908. évre a magyar szent korona országainak rendes kiadásai:

Egyezerkétszázharmincznyolcz millió kilenczszázkétezer kilenczszáznyolczvanöt koronában;

átmeneti kiadásai:

Ötvenöt millió kilenczszáznyolczvankétezer kétszáztizenhat koronában;

beruházási kiadásai:

Kilenczvennégy millió ötszázkilenczvenkétezer kilenczszázötvenegy koronában állapittatnak és ajánltatnak meg.

2. § Ez összegek a következő fejezetek, czimek és rovatok szerint oszlanak meg: * 

3. § Az előbbi szakaszban megajánlott kiadások fedezésére Magyarország jövedelmei, a magyar sz. korona országait együtt illető közös költségekre és Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségletére nézve egyszersmind Horvát-Szlavonországok bevételei jelöltetnek ki a következő előirányzat szerint: * 

4. § A 2. §-ban megállapított összesen 1,389.478,152 K-t tevő kiadásokat a 3. §-ban megajánlott s összesen 1,389.524,294 K-t tevő jövedelmek és bevételek 46,142 K-val haladják meg, mely összeg a pénztári készletek gyarapitására forditandó.

5. § Hogy az államnak a 3 §-ban elősorolt jövedelmei folyóvá tétethessenek, a törvényekbe iktatott egyenes- és fogyasztási adók, jövedékek, dijak, bélyegek és illetékek, úgyszintén az adóköteles jövedelmek után az 1883. évi XLVI. tc. 9. és 10. §-aiban megállapitott százalékokban kivetendő általános jövedelmi pótadó, hadmentességi dij, az ut-, hid-, és révvám és az állami vagyon jövedelmei s az állam egyéb bevételei, az eddigi törvényekben eszközölt és a törvényhozás által netalán még teendő módositások megtartásának kikötése mellett, az 1908. évre ezennel megajánltatnak és megszavaztatnak.

6. § Az előbbi §-ban megszavazott, valamint a 3-ik §-ban előirányzott bevételek csupán a jelen törvényben megajánlott kiadásokra fordittathatnak, és átruházás e kiadásoknak sem fejezetei, sem czimei, sem rovatai között nem engedtetik.

Kivételnek csak a rendes kiadások XVII. fejezet 3. czimének 1. és 2. rovata között, valamint ugyanazon fejezet 5., 6. czime között; a XVIII. fejezet 9. czime alatt a személyi járandóságok és dologi kiadások között; a XIX. fejezet 6. czimének 2-6. rovatai között; a XX. fejezet 2. és 8. czimének egyes rovatai között, valamint ugyanezen fejezet 10. és 32. czime alatt a személyi járandóságok és dologi kiadások között; a XXI. fejezet 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 13., 14., 16., 17., 25., 26., 27., 29., 34., 35., 37., 38., 40., 41., 42., 43., 45., 46., 48., 49., 50. és 51. czimeinél a személyi járandóságok és dologi kiadások között; a XXII. fejezet 7. és 12. czime alatt a személyi járandóság és dologi kiadások között; a XXIII. fejezet 3. czimének 1-8. rovatai és 5. czimének 1-6. rovatai között; végre a rendkivüli kiadások, átmeneti kiadások IX. fejezet 18. czime alatt a személyi járandóságok és dologi kiadások között van helye. Ezek között az átruházás megengedtetik.

7. § Az 1893. évi IV. törvénycikk hatálya alá tartozó állami tisztviselők, altisztek és szolgák lakpénze, az 1893. évi IV. törvénycikk 3. §-ában foglalt rendelkezésektől eltérőleg, az 1908. év IV. lakbérnegyedétől fogva, az állomások székhelyére való tekintettel, hét osztályban állapittatik meg.

Az első osztályba Budapest fő- és székváros. Fiume, továbbá a magyar szent korona országainak határain kivül fekvő állomáshelyek tartoznak.

A többi állomáshelyekre nézve a lakpénzek a jelen költségvetés tárgyalása alkalmával tett bejelentés szerint az első osztályra nézve rendeleti uton megállapitandó lakpénzek 90, 80, 70, 60, 50 és 40 százalékában állapittatnak meg. Ezeket az állomáshelyeket, az 1908. év IV. lakbérnegyedétől kezdődő hatálylyal tiz évről tiz évre, a ministerium sorozza a 2-7. osztály közül abba az osztályba a melyben a IX. fizetési osztályra nézve megállapitott lakpénz megfelel az illető állomáshelyen a tisztviselői lakásokra alkalmas három szobás lakásokért a besorozás időpontjára szóló házbérvallomások szerint tényleg fizetett lakbérek átlagának. A magasabb lakpénzosztályba sorozandó az állomáshely, ha a lakbérek átlaga a 3-7. osztályok valamelyikére nézve megállapitott lakpénz összegét meghaladja.

Ha e besorozás alapján valamely államtisztviselő, altiszt vagy szolga kisebb lakpénzt kapna, mint a mennyit lakpénz és lakpénzpótlék czimén együttvéve a besorozás megelőzőleg élvezett, személyére nézve a már élvezett magasabb lakpénzt megkapja mindaddig, mig jelenlegi székhelyén a fennálló szabályoknak megfelelően ennél magasabb lakpénzre való igénye meg nem nyilik, vagy más állomáshelyre át nem helyezhetik

Azokat a városokat és községeket, a melyek a tiz évi besorozási időszakon belül lesznek hivatalok székhelyévé, a ministerium a tiz évi besorozási időszak hátralevő részére a fentieknek megfelelően sorozza be valamelyik osztályba.

A tanitók fizetésének és lakpénzének megállapitásánál az 1907. évi XXVI. és XXVII. törvénycikkek határozmányai érvényben maradnak, s továbbra is az 1893. évi IV. törvénycikk 3. §-a alapján való osztálybasorozás irányadó.

A kormány felhatalmaztatik, hogy a m. kir. csendőrségnél, valamint az állami lótenyészintézeteknél alkalmazott havi dijasok, gyakornokok és hadapródok illetményeinek 1908. évi október hó 1-étől való felemelésére, továbbá a honvéd és méneskari legénység élelmezésének javitására az 1908. év folyamán 330,000 K-t igénybe vehessen, és ezt a kiadást a szeszadó bevételeinél várható többletből fedezhesse.

Az állami hivataloknál alkalmazott dijnokok, az 1897. évi XXVI. törvénycikk 2. §-ának 4. pontjában foglalt határozmányok módositásával, szolgálatképtelenség esetén legalább tiz évi megszakitás nélküli dijnoki alkalmazás után évi 400 K, a tizedik éven tul pedig bezárólag a negyvenedik évig a dijnoki alkalmazásban megszakitás nélkül töltött minden további teljes év után további évi 20 K, a dijnoki alkalmazásban megszakitás nélkül töltött negyven év után tehát évi 1. 000 állandó nyugellátásban részesülnek. Legalább öt évig szolgáló dijnok özvegye is részesül állandó ellátásban, a mely ellátás összege, ha a férj 5-10 évet szolgált, évi 200 K, ha pedig a férj tiz évnél hosszabb ideig szolgált, annyi, mint annak a nyugellátásnak a fele, a mely a férjet a fentiek szerint megilletné. Ezenfelül az olyan dijnoki özvegy, a kinek állandó nyugellátásra van igénye, minden anyai ellátásban levő s elhalt férjtől vagy szintén igényjogosult korábbi férjétől származó törvényes vagy törvényesitett, édes vagy mostoha gyermeke után - a fiuknak 20-ik, a leányoknak 18-ik életvitelük betöltéséig -, az özvegyi állandó nyugellátás 1/6-át tevő nevelési járulékot kap.

Szülőtlen vagy olyanok gyanánt tekintendő árvák, ha apjuk legalább öt évig szolgált mint dijnok, nevelési járulákképen - a fiuk 20-ik, a leányok 18-ik életévük betöltéséig -, az atyátlan árvák számára kijáró nevelési járulék másfélszeres összegét kapják.

A tényleges szolgálatban vagy a nyugdijazott állapotban elhalt dijnokok özvegyei, s özvegy nem létében a szabályszerü koron alul levő gyermekek, 120 K egyszersmindenkorra szóló temetési járulékot kapnak.

Az özvegynek s a gyermekeknek csak akkor van ellátásra igényük, ha a házasság a férj tényleges dijnoki alkalmaztatásának tartama alatt vagy az előtt köttetett. Egyebekben az özvegyek nyugellátása és a gyermekek nevelési járuléka tekintetében az 1885. évi XI. törvénycikk megfelelő rendelkezései birnak érvénynyel.

A jelen szakaszban foglalt határozmányok csak a jelen törvény életbelépte után tényleges szolgálatot teljesitő dijnokokra, valamint ezek özvegyeire és árváira birnak hatálylyal.

10. § A kormány felhatalmaztatik, hogy az 1904. évi XIV. törvénycikk alapján az elmult évekre vonatkozó állami költségvetésekben előirányozva volt hitelösszegek fel nem használhassa akkor is, ha az illető számadási évben fel nem használt maradványok az 1897. évi XX. törvénycikk 27. év 28. §-aiban előirt módon le nem köttettek, vagy ha e lekötések elévültek.

11. § Az 1908. évi XX. törvénycikk 2. §-ának ama rendelkezése, mely szerint az országos betegápolási pótadó az ugyanabban a szakaszban emlitett egyenes államadók 3%-át meg nem haladhatja, az 1908. évre hatályon kivül helyeztetik és az 1908. évben kivetendő országos betegápolási pótadó kulcsa 5%-ban állapittatik meg.

12. § Az 1888. évi IV. törvénycikk 7. §-ának ama rendelkezése, mely szerint a helyi érdekü vasutak segélyezése czimén az állami költségvetés évenkint 600,000 K-nál (300,000 frtnál) nagyobb összeggel meg nem terhelhető, az 1908. évre hatályon kivül helyeztetik.

13. § Jelen törvény kihirdetése után azonnal életbe lép és végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.


  Vissza az oldal tetejére