Az állami szükségletek fokozott növekedése uj bevételi források feltárására, ezek között a szeszfogyasztásnak nagyobb hasznositására s e végből magának az adótételnek emelésére utal bennönket. De ettől eltekintve, a szeszadóból eredő jövedelem hatályosabb biztositása és az adóteher arányosabb megosztása, nemkülönben annak a hatásnak mérlegelése, melylyel a szeszadóztatás a termelésre bir. főleg pedig az a körülmény, hogy a kisebbik adótétel mellett termelhető szeszmennyiség megállapitására és annak felosztására vonatkozó törvényes intézkedések a jelen szesztermelési időszakkal véget érnek, már magában véve ujabb törvényhozási rendelkezést tesz szükségessé. - Ezek a szempontok voltak irányadók, midőn az Ausztriával ujabban kötött gazdasági és pénzügyi egyemzény során némely kölcsönös megállapodást létesitettünk, és ezek a szempontok vezéreltek azoknak a törvényes intézkedéseknek előkésitésében, melyekre nézve szabad kezet tartottunk fenn magunknak. Ezen irányelvekhez képest készült jelen törvényjavaslat is, a melyre nézve mindenekelőtt van szerencsém megjegyezni, hogy a mai törvényes helyzeten tervezett változtatások javaslatba hozatalánál nem a novelláris rendezés választatott, hanem az eddig is követett gyakorlathoz képest a szesz megadóztatására és a szeszkontingensre vonatkozó összes határozatokat, azokat is, amelyek változás alá nem esnek, összefoglaló egységes javaslatot terjesztek elő, a melynek törvényerőre emelkedése esetén a mástörvények hatályukat vesztenék. Ezt az eljárást indokolja az, hogy ugy az érdekeltek, mint az adminisztráczió közegei az összes törvényes határozatokat egy törvényben föllelhetik.
A szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készitett sajtolt élesztőnek megadóztatásáról szóló 1899. évi XX. tc. módositást sürgető egyik legfontosabb okot az a körülmény képezi, hogy a most alkalmazásban levő adóátalányozási rendszer mellett a gyümölcspálinka immár nem viseli a szeszadónak oly részét, a mily részszel való megterheltetését az 1899. évi XX. tc. czélba vette. E törvény ugyanis az átalányozási mérveket olyképen állapitotta meg, hogy azoknak alkalmazása mellett a gyümölcspálinka termelése, szemben a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék termelvényével, némileg kedvezményesen legyen ugyan megadóztatva, azonban ez a kedvezményezés adóztatásbeli lényeges egyenlőtlenségre ne vessen. Ilyen czélzatból az átalányozási mérvek egyik tényezőjét, a szeszfőzőkészülék termelőképességét olyképen határozta meg, hogy a naponként kifőzhető czefre mennyiségét az üst töltési képességének háromszoros mennyiségével vette számitásba s csak azoknál a főzőkészülékeknél vett némileg fokozottabb termelőképességet alapul, melyek már nem a legegyszerübb berendezéssel birnak. Midőn azonban a bevezetésben emlitett állampénzügyi érdekek az adótétel fölemelését kivánják meg, már maga ez a körülmény, minden egyébtől eltekintve, megkivánja, hogy az átalányozási mérvek revizió alá vétessenek, mert az átalányozásban rejlő kedvezés az adótétel emelésével szintén és pedig indokolatlanul emelkednék. Hozzájárul ehhez még egy igen fontos körülmény.
Az átalányozási mérveknek ezen emlitett alapon történt meghatározása az ipari technika akkori állása mellett biztositani látszott azt, hogy a gyümölcspálinka a szeszadóval tényleg is abban a mértékben leend megterhelve, a milyen mértékben való megterheltetését a törvény czélba vette. Az idők folyamában azonban mindinkább elterjedt olyan szeszfőzőkészülékek használata, melyek berendezésük, illetőleg alkatrészek tekintetében a legegyszerübb főzőkészülékek közé tartoznak ugyan s mint ilyeneknél a törvényes rendelkezésekhez képest naponként háromszoros töltéssel számittatik a termelőképesség, ténylegesen azonban naponként 14-20 czefretöltés párolható le azoknak használata mellett. A tényleges termelőképességnek az adóztatásnál alapul vett mérvet sokszorosan meghaladó e fokozását az tette lehetővé, hogy a jelenlegi szeszadótörvény életbeléptekor használatban volt hengeralaku főzőkészülékek helyett igen gyakran tányéralaku főzőkészülékek vétettek alkalmazásba, melyeknek nagy fütési és nagy párolgási felülete a czefrének igen rövid idő alatt történő lepárolását tették lehetővé. A gyümölcspálinkát termelő szeszfőzdék technikai berendezésének ezen alakulása folytán a tányéralaku főzőkészülékekkel biró szeszfőzdék termelésük után a törvényszerü adónak csak 1/6 részét, sok esetben még ennél is kevesebb részét viselték tényleg. Ezen tények folytán nemcsak az államkincstár nem jutott azon bevételekhez, melyekre a szesztermelés megadóztatásából törvényszerü igénynyel bir, hanem egyenes károsodást szenvedett az állam akkor, amidőn az Ausztriába kivitt jelentékeny mennyiségü gyümölcspálinka után, a mely után az adónak csak egy csekély részét vette be, Ausztriának az adót a teljes tétel szerint megtéritette. Ezen helyzet alatt szenvedtek mezőgazdasági és ipari szeszfőzdéink is, melyeknek termelvénye a törvényszerü tétel teljes összegének megfelelő adót viseli különösen azokban az években, melyekben bő gyümölcstermelés volt. Ennek következménye az lett, hogy az illető években a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék termeléséből, a fogyasztási adó alá eső szeszből, nagy készletek maradtak fenn, melyek miatt még a következő termelési időszakban is a szeszárak depressiót szenvedtek. Igy pl. az 1904-1905-iki termelési időszakban, melyben a megadóztatás szerint termelt gyümölcspálinka mennyisége 86.000 hektoliter alkoholra emelkedett, a ténylegesen kitermelt mennyiség azonban legalább 260.000 hektoliter alkoholt tett, a fogyasztási adó alá eső szesznek fogyasztása a megelőző évi időtartamban volt 821.831 hektoliterról leszállt 739. 834 hektoliterre s ugyanakkor a tényleg termelt 260.000 hektoliter alkohol gyümölcspálinka után eső 26 millió korona szeszadó és szeszadópótlék helyett csupán az átalányozási mérvekhez képest e gyümölcspálinka után fizetendő volt 8.600.000 korona, tehát 17.400.000 koronával kevesebb adót vételezett be az államkincstár. De gyümölcstermelésünkre is hátrányos befolyással volt a pálinkafőzdék adóztatásbeli azon aránytalan előnye, melyet maguknak az emlitett technikai berendezésekkel biztosittak; mert ezek az előnyök az illető főzdéknek a külföldi gyümölcs feldogozását is jövedelmezővé tették, minthogy egyes években Szerbiából behozot jelentékeny mennyiségü szilvát használtak tényleg fel pálinkatermelésre. Közgazdasági és pénzügyi érdekeink tehát egyaránt követelik azt, hogy a gyümölcspálinka megadóztatásánál alkalmazásban levő átalányozási rendszer ujabb szabályozás alá vétessék. Ugy közgazdaságunk, valamint állampénzügyeink szempontjából is legczélszerübb ugyan az lenne, ha az átalányozás rendszere jövőben teljesen mellőztetnék s a gyümölcspálinka is ép, ugy mint a fogyasztási adó alá eső szesz a tényleges termelvény mennyisége alapján adóztatnék meg. Ilyen adóztatási módnak alkalmazása egyrészt megszüntetné a gyümölcspálinka termelésénél követett azt az eljárást, mely az átalányozásnál elérhető adómegtakaritás kedvéért a nyersanyagot nem használja kellően ki, másrészt pedig az államkincstárnak a teljes adójövedelmet biztositaná. Mindamellett ez az adóztatási mód általánosan kötelezően nem alkalmazható, mert a szeszadónak ilyen alapon való beszedése a szóban levő szeszfőzdéknél meglevő üzemi berendezésnek olyan átalakitását tenné szükségessé, melynek létesitését a pálinkafőzők tulnyomó nagy részétől követelni már azért sem lehet, mert üzemi termelésükkel arányban nem álló költésgekkel járna. Elegendő e részben arra utalni, hogy 40.000-et meghalad az olyan pálinkafőzdének száma, melyeknek évi termelése 30 liter alkoholt meg nem halad.
Olyan pálinkafőzdék ezek, melyeket az illető személyek az évnek rövid időszakán át csak azért tartanak üzemben, hogy saját termelésü gyümölcseiket szeszszé feldolgozhassák. Ezen emlitett pálinkafőzdék, valamint a 10.000 számot meghaladó azon pálinkafőzdék is, melyeknek évi termelése 60 liter alkoholt meg nem halad, meglevő berendezéseiket csak abban az esetben használhatják, ha az átalányszerü adóztatást továbbra is igénybe fogják vehetni. Habár az általánosan kötelező temrényadóztatás alkalmazásától ezen emlitett kisfőzdék érdekeire való tekintetből el kell állani, ugy mégis közgazdasági és állampénzügyi érdekekből arra kell törekedni, hogy a termény mennyisége szerinti adóztatásnak lehető széles körben történő igénybevétele előmozdittassék. Erre alkalmas eszközt képez az, ha azokban a községekben, melyekben a gyümölcspálinkafőzés nagyobb terjedelmeben gyakoroltatik, a technikai fejlődésnek megfelelő berendezéssel ellátott szeszfőzdék állami segélyezés mellett létesittetnek s egyuttal az e szeszfőzdékben nem termelt s a termény tényleges mennyisége alapján megadóztatandó szeszre nézve bizonyos adóztatásbeli kedvezmény adatik oly módon, hogy a tényleges termelvény egy része adómentességben részesül. Addig, mig ezen az uton a legkisebb és kisgazdák pálinkatermelése összpontositva nem lesz s ily alapon nekik egyuttal arra is mód nyujtatni nem fog, hogy a községi főzdékben szeszszé feldolgozott gyümölcseiket szövetkezetek létesitése mellett is előnyösebben értékesithessék, az átalányozási rendszert megfelelő szigoritásokkal továbbra is szükség lesz fentartani. Ebből az okból a javaslat ilyen községi főzdék létesitését czélba is veszi. Az átalányszerü adóztatás szükségesnek felismert és mellőzhetlen ujabb szabályozása tekintetében az Ausztriával kötött és az 1908. évi XII. tc. -be beczikkelyezett szerződésben csak azt a kölcsönös kötelezettséget vállaltuk, hogy a ma érvényes határozatokon a szerződő felek egyikének sem szabad enyhitenie, egyebekben azonban teljes szabad rendelkezést biztositottunk magunknak abból az okból is, mert gyümölcspálinka termelésünk ugy egymagában, valamint a másnemü szeszfogyasztásunkra való kihatásai tekintetében is jóval jelentékenyebb, mint Ausztriában, miért is már ezen okból is kivánatos, hogy az e részben különleges helyzetünknek megfelelő szabályozást önállóan is megtehessük. Az emlitett önálló szabályozásnál azonban azok az érdekeink is kellően figyelembe méltandók lesznek, melyek az emlitett szerződés által továbbra is fentartott kölcsönös szabad forgalom által érintve vannak s mely érdekeink szempontjából arra kell figyelemmel lenni, hogy az átalányozási rendszer szigoritása által saját gyümölcspálinka termelésünket a szeszadóval ne terheljük sulyosabban, mint a másik állam az ilynemü pálinka termelését terheli. A megterhelés egyenlőtlenségétől annál is inkább tartózkodnunk kell, mert máskülönben gyümölcspálinka termelésünk, mely a másik állam területére jelentékeny kivitellel bir, versenyképességét s ezzel azon a területen birt piaczán is veszitené. Mindezen emlitett ténykörülmények mérlegelésével ez a javaslat az átalányozási rendszer szigoriásában nem megy tul azon a határon, a melyen belül az érintett összes érdekek még méltányos védelmet találnak.
Ezen szempontból a csak kis üzemi terjedelemmel és legegyszerübb főzőkészülékekkel biró pálinkafőzdéknél, melyek a jelenleg érvényben levő átalányozási szabályok mellett szintén tényleges termelésüknél, melyek a jelenleg érvényben levő átalányozási szabályok mellett szintén tényleges termelésüknek csak egy része után fizették a szeszadót, a javaslat csak csekély mértékben szigoritja az átalányozási alapokat akként, hogy az adóztatásnál jelenleg alapul vett naponkénti három töltés helyett négy töltést állapit meg adóztatási alapul s csak azoknál a pálinkafőzdéknél emeli ezen mértékben is felül az átalányozási alapot, mely pálinkafőzdék nem a legegyszerübb berendezésü, hanem a nagyobb fütési és párolgási felület folytán, vagy az alkalmazott különleges alkatrészek folytán fokozottabb termelésre képesitő főzőkészüléket használnak. Tovább menő szigoritásokat pedig azon szeszfőzdéknél vesz czélba e javaslat, melyek nem főleg a saját termelésü gyümölcs feldolgozása végett, hanem iparszerüleg tartanak üzemben s mely főzdék épen ezen jellegüknél fogva nemcsak technikailag jobban vannak berendezve, hanem az üzem szakszerü vezetése következtében is fokozottabb termelési eredményeket képesek maguknak biztositani. A termelésnek ezen alapokon elérhető fokozásához mérten ez a javaslat az átalányozási alapokat is fokozni czélozza olyképen, hogy az össztermelésnek növekedésével a megadóztatás alá eső alkoholmennyisége is fokozatosan emeli. Ezen szabályozás által elérhetőnek vélem azt, hogy a legkisebb üzemi terjedelemmel biró pálinkafőzdék számot tevő megterheltetése nélkül az iparszerüleg üzemben tartott pálinkafőzdék termelése a tényleges eremdényt megközelitő mértékben az adóztatás körébe vonassék a nélkül, hogy ez utóbbi szeszfőzdéinknek a másik állam területére irányuló versenyképessége csökkentessék; valamint elérhetőnek vélem azt is, hogy az államkincstár számára a szeszadóból az a jövedelem befolyjon, melyet a törvény részére biztositani kiván. Az átalányozási szabályoknak a szeszadó jövedelmezőségének jobb kihasználása, valamint az adóteher arányosabb megosztása széljából e javaslat szerint történő szigoritásán kivül még utalva vagyunk arra is, hogy az adónak tételét felemeljük. Az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződésben szabad kezet biztositottunk ugyan magunknak az adótétel tekintetében, a kezelés egyszerüsitése, a forgalom, a termelési és fogyasztási viszonyok alapos mérlegelése azonban kivánatossá tenné, hogy ha lehet, azonos adótételt állapitsunk meg. Ez indít azon javaslat megtételére, hogy a szeszadónak mai tétele, mely az 1899. évi XXIV. tc. alapján külön szedett szeszadópótlékkal együtt 1 Kt tesz, felemeltessék 1 K s 40 fillérre s egyuttal a szeszadópótlék beszüntettessék. Bár az adónak ilyen felemelése eléggé jelentékeny, az még sem oly mértékü, hogy ennek következtében a fogyasztás állandó csökkenést szenvedjen s hogy a szeszadó jövedelmezőségének az adótétel felemlésével arányos fokozása elérhető ne legyen. Hogy a szesz, a mely különben sem képez nélkülözhetlen életszükségletet, nayobb megterheltetést elbir a nélkül, hogy a fogyasztás szenvedjen, erre példát szolgáltatnak azon európai államok, melyekben a szesz tetemesen nagyobb összeggel van az adó által megterhelve, mint a hogy ez a javaslat czélba veszi, igy Francziaországban 210 K, Belgiumban 285 K, Svédországban 172 K, Angolországban több mint 500 K és Olaszországban monopoldij alakjában 277 K adó esik 1 hektoliter alkohol után; de példát szolgáltat erre a nálunk tapasztalható azon körülmény is, hogy szeszfogyasztásunk a legutóbbi években állandóan növekedést mutat, daczára annak, hogy a szesznek ára több mint 33%-kal növekedett. Mindezek a körülmények megokolják azt, hogy az állami bevételeknek szükségessé vált fokozása első sorban a szeszadó emelése utján történjék. A javaslat a fokozatos adó rendszerét a jövőre is fentartja s csupán az adónak kisebbik és nagyobbik tétele között jelenleg levő különböző mértékét emeli, mely emelésnek indokát alább fogom előadni.
Az eddig már emlitetteken kivül még módositást igényel a jelenleg érvényben levő szeszadótörvény némely olyan intézkedése is, mely bénitólag hat arra, hogy a szesztermelésnek közgazdasági szempontokból kivánatos fejlődése a szesz nagyobb mértékü felhasználásának olyan módjára alapittassék, mely felhasználás a közegészségi viszonyokra hátrányos befolyással nem lehet. A szesz felhasználásának ilyen irányu terjesztésénél első sorban és főképen a szesznek ipari czélokra való alkalmazása jön tekintetbe. Már az eddigi törvényhozási intézkedések is a szesz ilyen felhasználását elősegitették az által, hogy az ipari felhasználásra kerülő szeszt adómentességben részesitették. Minthogy azonban az ipari czélokra adómentes felhasználásra kerülő szesz után a jelenleg érvényben levő törvényes határozmányok szerint ellenőrzési illeték czimén minden hektoliter alkohol után három korona fizetendő s ez az illeték az ipari czélokra szánt szesz árát drágitja, az érdekelt körök kivánságának is megfelelően ez a javaslat az ellenőrzési illetéket megszünteti, illetőleg mellőzi abból az okból is, mert az a szeszt feldolgozó iparunk kiviteli versenyképessége is hátrányos befolyással van.
A szesz ipari felhasználásának érdekét szolgálja e javaslat továbbá az által, hogy az eczetgyártási czélokra felhasznált szesz adómentességéhez a most érvényben levő törvény által kötött azt a feltételt, hogy az ilyen czélra szükségelt szesz a kontingensből vetessék, szintén mellőzi. A mellett azonban, hogy a javaslat ezen intézkedésétől szesznek eczetgyártási czélokra az eddiginél nagyobb mennyiségben bekövetkező felhasználása várható lesz, ez az intézkedés első sorban eczetgyártási iparunk érdekében bekövetkező felhasználása várható lesz, ez az intézkedés első sorban eczetgyártási iparunk érdekében vált szükségessé. Mert annak következtében, hogy az 1899. évi XX. t. -czikk a szeszkontingensnek az italként való fogyasztás szükségletét meghalad mennyiségben történt megállapitása folytán felszaporodott készleteknek apasztása és azok ujabb felhalmozódásának megkadályozása végett az eczetgyártáshoz felhasznált szesz adómentességét ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a szesz a kontingensból vétessék, eczetgyártási iparunk nyersanyagát jelentékenyen megdrágitotta; minek következménye az lett, hogy eczetgyártási iparunk fejlődése megakadt, sőt hanyatlott is, mert gyártási anyagának megdrágulása folytán versenyével sikerrel megküzdeni nem képes.
A vámkülföldre irányuló szeszkivitelnek némi nehézséget okoz a kiviteli jutalmak tekintetében ez idő szerint alkalmazásban levő kontingentálás rendszere is, mely miatt a kivitt szesz után ténylegesen kijáró jutalom tényleges mértéke csak az illető termelési időszak lejárta után állapitható meg. Minthogy ennek folytán az eladások alkalmával az ármeghatározás egyik tényezője, t. i. a tényleg kijárandó kiviteli jutalom összege mindig csak többé-kevésbbé megközelitőlegesen volt számitásba vehető s ez a bizonytalanság a szesz kivitelére bénitólag hatott, ez a javaslat a kiviteli jutalom kontingentálását mellőzi s azt állandó tételben határozza meg.
A szesz ipari czélokra leendő felhasználását továbbá hivatva lenne előmozditani az a további tervbe vett intézkedés, a mely szerint nemcsak az a szesz, mely mint olyan kerül kivitelre, jutalmaztatnék, hanem az is, mely a vámvonalon át való kivitelre szánt czikkek előállitásához használtatik.
Közigazdasági vonatkozásaiban jelentősek továbbá e javaslatnak azon intézkedései, melyek a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési jutalmait ujból szabályozzák, valamint azon intézkedései, melyek a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési jutalmait ujból szabályozzák, valamint azon intézkedései, melyek a szeszkontingens megállapitása és annak az egyes szeszfőzdék között való felosztása iránt rendelkeznek. A mezőgazdasági szeszfőzdéknek adott termelési jutalmakat illetőleg meg kell jegyeznem azt, hogy azok a szesztermelés kontingentálásának rendszere mellett tulajdonképen már nem szolgálnak annak a czélnak, melyre rendeletetve lennének, t. i. hogy az ipari és a mezőgazdasági szesztermelés költségkülönbözetének kiegyenlitését képezzék. Ugyanis a valamely czikk termelésére alkalmazott és a fogyasztás mérvéhez alkalmazkodó kontingentálásnak az árképzésre gyakorolt hatása abban nyilvánul, hogy az ár a legdrágább termelés költségei szerint alakul. Ennek folytán a czikk árában a legdrágábban termelő is költségeinek teljes megtéritését megtalálja, mig a kedvezőbb viszonyok között termelő részére a kontingens nagyobb haszon elérését teszi lehetővé. Hogy mindamellett a kontingentálás rendszerének életbeléptekor egyidejüleg termelési jutalmak is adattak, ez csak azzal volt megokolható, hogy a kontingentálás életbeléptét megelőző időben hatályban volt szeszadórendszer mellett nem voltak megbizható adatok a tényleges fogyasztásról szerezhetők, hanem ez a fogyasztás inkább csak becslés utján volt meghatározható; a fogyasztásnak ily megbizhatlan alapon történt meghatározása mellett nem volt várható az, hogy a kontingens azzal a preczizitással lehessen megállapitani, mely szükséges a végre, hogy a kontingentálástól várt hatás biztosan érvényesüljön. Nem is következett be ez a hatás, mert a kontingens, részben annak következtében, hogy az uj rendszerre való átmenet idejében volt szeszkészletek nem vonattak be a kontingensbe, tul magasnak bizonyult, mi abban jutott kifejezésre, hogy az adózatlan kontingens és az exkontingens szesznek ára között alig volt különbség.
Csak a későbbi években a fogyasztás természetes növekedése folytán állt be erészben kedvezőbb helyzet s e javulás iránya akkor kezdett állandó jellegü lenni, midőn az 1899. évi XX. tc. a kontingens az által csökkentette, hogy az eczetgyártásra, tehát ipari felhasználásra szánt szeszt is a kontingens körébe vonta. Hozzájárult ehhez még az is; hogy az utolsó évek kedvező terméseredményei s a jobb munkabérek a szesz fogyasztására jelentékenyen emelő hatással voltak, a kontingens szesz és az exkontingens szesz ára közötti különbözet mindinkább emelkedett s ujabb időkben ez az árkülönbözet azt a fokot érte el, mely a két adótétel közötti különbözet teljes mértéknek majdnem megfelel, tehát a kontingentálásnak teljes érvényesülése bekövetkezett. Tekintve azt, hogy e javaslat szerint a kontingens jövőben nem lesz egy, mint eddig, hosszu tartamu időre változatlan magasságban megállpaitva, hanem a fogyasztás tényleges szükségletéhez képest évről-évre felemeltetni, vagy leszállittatni fog, nem lehet kétséges az, hogy a kontingensnek áremelő és árfentartó hatása állandóan érvényesülni fog s az árképződés tényleg mindig a legkedvezőtlenebb viszonyok között termelő költségei alapján fog alakulni. Ilyen körülmények között a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési jutalmainak psztán a termelési költségek kiegyenlitésének czimén való fentartása a jövőben alig indokolt. De még akkor is, ha a fentiek szerint alakuló szeszárakban foglalt haszon mértéknek különbözősége a csekélyebb haszonban részesülök számára kiegyenlités iránti igényt megállapitana a mezőgazdasági szeszfőzdének adott temrelési jutalmak a mai mértékben nem tarthatók fenn; mert a kontingensnek a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék közöttvaló és alább tüzetesebben ismertetendő azon megosztása folytán, melyet e javaslat tervez, a legkisebb ipari szeszfőzdék kivételével valamennyi többi ipari szeszfőzde, különösen pedig a nagy ipari szeszfőzdék kontingense tetemesen leszállittatik, mely leszállitás folytán az ipari szeszfőzdék termelési viszonyai is változást szenvednek oly irányban, hogy jövőben már a szesz értékesitésénél elérhető haszon mértéke az ipari és a mezőgazdasgi szeszfőzdéknél megközelitőleg egyenlő leend. Megemlitem e helyen még azt, hogy habár azon okból, mivel az ipari szeszfőzdék kontingensének fentemlitett leszállitása nagyobb részében a mezőgazdasági szeszfőzdék szaporodásának elősegitése czéljából történik s e miatt az ipari szeszfőzdéknek a haszon azon kisebbedését, melyet kontingensüknek mások javára történő megvonása következtében szenvedni fognak, ez a javaslat megfelelő kiegyenlitést szándékozik nyujtani, ezen kiegyenlités folytán a mezőgazdasági szeszfőzdék helyzete ezen a téren az ipari szeszfőzdék helyzetével szemben nem fog ismét visszaesni. Az emlitett kiegyenlitést ugyanis ez a javaslat az ipari szeszfőzdéknek abban az alakban kivánja szolgáltatni, hogy a fogyasztási adó két tétele közötti különbözetet 20 fillérről felemeli 24 fillérre. Minthogy pedig e felemelés. a kontingens szesz árának bekövetkező aznos mérvü emelkedésében a mezőgazdasági szeszfőzdéknek is javára fod esni, az ipari szeszfőzdéknek ily módon adott kiegyenlités a mezőgazdasági szeszfőzdéknek nem csak nem fog hátrányára szolgálni, hanem a két adótétel közötti különbözetnek ezen emelésében a mezőgazdasági szeszfőzdék is megfelelő kiegyenlitést kapnak a termelési jutalmaknak szükségessé vált s e javaslat által czélba vett leszállitásaért.
Áttérek most a javaslat azon rendelkezéseinek ismertetésére, melyek a szesz-kontingens megállapitása és annak a fogyasztási adó alá eső egyes szeszfőzdék között való felosztása iránt intézkednek. Az Ausztriával kötött vám- és kereskedlemi szerződésben szeszkontingens meghatározását is önálló rendelkzésüknek tarottuk fenn, s abban a szerződésben megfelelő rendelkezések vétettek fel annak biztositásául, hogy az egyik állam összkontingensének fölös mennyiségben történő megállapitásából a másik állam termelését kárositás ne érje. A javaslatnak e szerződési kikötéseken alapuló rendelkezései szerint az összkontingens jövében nem ugy, mint eddig, 10 éves időtartamra, hanem egyelőre csak az 1908/1909-iki termelési időszakra fog megállapittatni, mig a további termelési időszakokra az összkontingenst a fogyasztás tényleges szükségletéhez képest évről-évre a pénzügyminiszter fogja megállapitani. A javaslat ezen intézkedése a kontingenst labilissá teszi. Az összköntingensnek évről-évre való megállapitása feltétlenül szükséges a végre, hogy az összkontingens mennyisége a ávltozó fogyasztás tényleges szükségletével lehetleg szorosan egyezzék. Ily egyezés nélkül a kontingentálásnak az a közvetlen czélzata, hogy a fogyasztás tényleges szükségletét meghaladó termelést megakadályozzon s hogy ez által az árakat a hanyatlástól megóvja, egyáltalában nem érhető el. Minthogy pedig a szeszfogyasztás tényleges szükségletét hosszu időtartamra előre meghatározni egyáltalában nem lehet, ennélfogva az évek sorozatára állandó mennyiségben meghatározott szeszkontingens rendeltetésének, a mint ez tényleg tapasztalatot is, meg nem felelhet. A kontingensnek hosszu időre kiterjedő hatálylyal történt megállapitásából származó hátrányok megszüntetése végett az ipari érdekeltek köréből is az a kivánalom nyilvánittatott, hogy az összkontingens jövőben évről-évre állapittassék meg. Midőn ezeknek megfelelően a javaslat az összkontingenst egyelőre csak az 1908/1909-iki termelési időszakra kivánja megállapitani, figyelembeveszi a javaslat azt, hogy ez az egyévi kontingens a fogyasztásnak azon csökkenése mellett is, mely ugyanabban a termelési időszakban a szeszadó tételének felemlése folytán előre látható, mégis megfeleljen annak a rendeltetésnek, hogy a tultermelés bekövetkezését megkadályozza.
Mindezeket a czélokat biztositottnak lehet tekinteni, ha az összkontingens az 1908-1909-iki termelési időszakra a javaslat szerinti 808,701 hektoliter alkoholban állapittatik meg. A megelőző 1906. és 1907-iki két naptári év fogyasztásának átlaga ugyanis - a kontingensből az eczetgyártás czéljaira használt szesz leütésével - 952.660 hektoliter, egymagának az 1907-iki évnek fogyasztása pedig 994,080 hektoliter, tehát ez utóbbi 185,379 hektoliterrel nagyobb annál a mennyiségnél, melylyel a javaslat az 1908/1909-iki termelési időszak összkontingensét megállapitja; miből kitünik, hogy a fogyasztásnak az adó felemelése folytán előrelátható csökenése közel 20%-kal van számitásba véve. Hogy az ily mértékü leszállitás mellett megállapitott összkontingens tényleg felhasználásra krülni fog, az annyival is inkább bizonyosnak tekinthető, mert a kontingentálás rendszerének 1888. évben történt életbeléptétől számitva soha olyan csekélyek nem voltak a szeszkészletek, mint épen most. Ugyanis a már megleőző 1906/1907-iki termelési időszak végével fenmaradt 52,541 hektoliter kontingens-szesz készlet még felét sem teszi ki az 1898/1899-1906/1907-iki termelési időszakok átlaga szerint évenként fenmaradó 128,000 hektoliternyi kontingens szeszkészletnek; a folyó temelési időszakra átjött ezen csekély 52,541 hektoliternyi készlet pedig ezen termelési időszak végéig teljesen felhasználtatni fog, mert a folyó 1907/1908-iki termelési időszaknak 853,000 hektoliternyi kontingenséből 521,218 hektoliter f. év márczius hó végéig már felhasználtatott, minek folytán a termelési időszak még hátralevő öt hónapjára az évi kontingensből csak 331,782 hektoliter áll rendelkezésre, habár a márczius végéig lefolyt időszakban még 49,019 hektoliter exkontingens szesz is került fogyasztásra. Minthogy pedig a termelési időszaknak még hátralevő öt hónapja az évnek épen azon szakába esik, melyben a szeszfogyasztás legerősebb, ugyszintén annak következtében is, hogy az adó felemelésének életbeléptét közvetlenül megelőző időben a fogyasztók tapasztalat szerint magukat némi készlettel ellátni szokták: kétségtelen, hogy a folyó temrelési időszak végéig a kontingens szeszkészletének teljesen kimeritve lesznek. Ehhez hozzájárul még az a körülmény is, hogy az illető ipari érdekeltek köréből vett értesülések szerint a gyümölcspálinka-készletek is közel teljesen kimeritve vannak. Mindezekre való tekintettel nem szenvedhet kétséget az sem, hogy az összkontingensnek a javaslat által czélba vett megállapitása teljesen megfelel a várható fogyasztás tényleges szükségletének, tehát teljesen megvédeni fogja a szesziparnak kapcsolatos érdekeit a nélkül, hogy ebből a fogyasztók helyzetére indokolatlan megterheltetés számrazhasson.
Az évi összkontingens megállapitásánál nem csekélyebb jelentőségü szesziparunkra és az ez által érintett mezőgazdasági érdekeinkre a legalaposabb megfontolást igénylő annak a kérdésnek a megoldása, hogy a szeszkontingens kitermelésében milyen rész biztosittassék a mezőgazdasági és milyen rész az ipari szesztermelésnek, Midőn a kontingentálás rendszere 1888. évben életbeléptetve lett és a szeszkontingensnek az ipari, valamint a mezőgazdasági szeszfőzdék között az ipari, valamint a mezőgazdasági szeszfőzdék között való felosztása iránt első izben intézkedés történt, már akkor az az elv érvényesült, hogy a mezőgazdaságnak a szesztermelésben fokozatosan nagyobb rész biztosittassék s ebből a czélból az illető törvényben gondoskodás történt arról, hogy az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetése megfelelő kontingens álljon rendelkezésre, mely évről-évre az ipari szeszfőzdék kontingenségből volt vehető. A kontingentálás rendszerének első éveiben az ujonnan keletkezett mezőgazdasági szeszfőzdék a részükre rendelkezére állt kontingenst nem vették egészben igénybe, minek oka azon éveknek ez irányu kedvezőtlen gazdasági viszonyaiban található; ezek okozták azt is, hogy a már létezett mezőgazdasági szeszfőzdék közül is többen üzemükkel végleg felhagytak. A későbbi évek folyamán azonban e részben változás állt be s uj mezőgazdasági szeszfőzdék mindig nagyobb számban létesittettek. Különösen az 1899/1900-iki időszakban olyannyira nagy számban keletkeztek uj mezőgazdasági szeszfőzdék, hogy azoknak részesitésére az 1899. évi XXII. tc. által fentartott kontingens-mennyiségek már az első évben teljesen igénybe vétettek s a későbbi termelési időszakokban létesitendő uj mezőgazdasági szeszfőzdék részeltethetése czéljából uj fedezetről kellett gondoskodni, mi az 1900. évi IX. tc. által megtörtént. Ez a tc. e részben akként intézkedett, hogy az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére évenként 9000 hektoliter kontingens felhasználását engedélyezte s elrendelte, hogy ez a kontingens legnagyobb részében az ipari szeszfőzdék kontingenséből vétessék s kis részében a már létező azon mezőgazdasági szeszfőzdéktől, melyeknek kontingense 960 hektolitert meghalad. Ez a 9000 hektoliternyi kontinges, bár a részletezés feltételei a törvény által jelentékeny szigorittattak, teljesen elégtelennek bizonyult, mert minden évben jóval nagyobb számban jelentkezett uj mezőgazdasági szeszfőzde, mint a hánynak kontingens adható volt, igy pl. a legutolsó években 140-150 jelentkező közül 10-15 szeszfőzde volt részeltethető.
Tekintettel arra, hogy olyan kisebb üzem mellett, a milyent a mezőgazdasági szeszfőzdék folytathatnak, egymagában az exkontingens szesz termelésére szeszfőzdét létesiteni s gazdaságosan üzemben tartani nem lehet, a mezőgazdasági szeszfőzdék szaporitása pedig jelentős közgazgatási érdeket szolgál nemcsak azért, mivel a szesztermelés minden vonatozásaiban a legközvetlenebb kapcsolatban áll a mezőgazdasági üzemmel, hanem mivel ezen iparág az egyoldalu magtermelést korlátozhatja s egyuttal a szeszgyártásnál nyert moslékkal nagyobb állathizlalás folytatását is lehetővé teszi s ez által a gazdaságnak termesztés trágyaszükségletét is fedezi: ezen okokból gondoskodni kell arról, hogy ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék az eddiginél nagyobb számban legyenek kontingensben részesithetők. Minthogy azonban szeszfogyasztásunk temrészetes emelkedése nem oly mérvü, hoggy az összkontingesnek ezen alapon történhető felemeléséből uj mezőgazdasági szeszfőzdék, bárcsak az eddigi számban is, kontingenssel elláthatók legyenek, a mezőgazdasági szesztermelésnek az ily szeszfőzdéknek szaporitása utján való fejlesztésére nem rendelkezünk más, mint csupán az eddig is alkalmazott azzal az eszközzel, hogy al étező szeszfőzdéktől kontingensüknek bizonyos része elvonassék és az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék kontingentálására felhasználtassék. Egyes szeszfőzdék kontingensének ilyen czélból történő elvonásánál első sorban az ipari szeszfőzdék jönnek tekintetbe s ezek mellett a már létező azon mezőgazdasági szeszfőzdék, melyek nagyobb kontingenssel birnak. Az ipari szeszfőzdék kontingensének ilyen rendeltetéssel való apasztásánál azonban szintén csak bizonyos határig lehet menni s ez a határ ott van megvonva, melyen tul ha megyünk, az ipari szeszfőzdék fennállása lehetetlenitve van. Jóllehet, hogy már a kontingentálás rendszerének életbelépte folytán az ipari szeszfőzdék addigi termelése csökkenést szenvedett, valamint a kontingentálásnak az 1899. évi XXII. és 1900. évi IX. t. -czikkek által történt ujabb szabályozása alkalmával is az ipari szeszfőzdék addigi kontingense ismét csökkentetett, mindamellett ez a csökkentés nem volt oly mértékü, hogy az ipari szeszfőzdék kontingensének további leszállitása immár azoknak fennállását lehetetlenné tenné.
Hogy a kontingentálás rendszerének életbeléptetése óta az ipari szeszfőzdék száma csökkent, a nem arra az okra vezethető vissza, hogy kontingensüknek elégtelensége miatt üzemükkel felhagyni voltak kénytelenek, hanem leginkább az idézte elő e szeszfőzdék számának apadását, hogy közülök a kisebbek átalakiltak mezőgazdasági szeszfőzdékké. Előfordultak ugyan olyan esetek is, hogy egyes ipari szeszfőzdék kontingensüket elidegenitették s üzemükkel végleg felhagytak, de ez sem azért történt, mert az ipari szeszfőzdék kontingense leszállittatott, hanem az illető egyes szeszfőzdék üzemének beszüntetésére más, az illető vállakozók egyéni viszonyaiban rejlő körülmények szolgáltatták az okot. E mellett bizonyit azon körülmény, hogy olyan ipari szeszfőzdék, melyek kisebb kontingenssel voltak ellátva, mint azok, melyek üzemüket végleg beszüntették, ma is üzemben tartatnak, bár kontingensüknek hasonló mértékü kisebbedését szenvedték mint azok a szeszfőzdék, melyek üzemükkel végleg felhagytak. Tény az, hogy az ipari szeszfőzdék helyzete termelésüknek a kontingentálás rendszeréből eredt megszoritása következtében előbbeni helyzetükhöz képest annyiban rosszabbodott, hogy termelési költségeik növekedtek. Azonban ezek a szeszfőzdék is e hátrány megfelelő kiegyenlitésében részesültek a fokozatos adó rendszeréből folyó előnyök által. Habár ezek az előnyök az emlitett adórendszer életbeléptének első éveiben csak csekély mértékben érvényesültek, a későbbi években ezek az előnyök már nagyobb mértékben érvényesültek s ez idő szerint a szeszipar a kontingentálás folytán oly áron képes termelvényét értékesiteni, mely a két adótétel között levő 20 K különbözetet majdnem teljes mértékben a termelőknek juttatja. A fokozatos adó rendszerében tehát a törvény oly előnyt juttatott az iparnak, melylyel eddig nem birt s mely az egyes szeszfőzdéknek a kontingens csökkenéséből eredő hátrányos most már egymaga is jelentékeny mértékben kiegyenliti. Mindezeket mérlegelve, indokoltan állithatni azt, hogy az ipari szeszfőzdék mai helyzete a megszoritott termelés daczára a multhoz képest nem rosszabbodott s indokoltan állithatni azt is, hogy ezen szeszfőzdék kontingensszesztermelése továbbra is apasztható a nélkül, hogy ennek következtében a szeszfőzdék fennállása lehetetlenné tétetnék.
Mielőtt az ipari szeszfőzdék kontingense további apasztásának kérdésében állást foglaltam volna, szükségesnek tartottam az illető érdekeltjeit meghallgatni, hogy e kérdésre vonatkozó saját véleményüket is mérlegelhessem. Az ilyen czélból folyó évi április hó 9-ére összehivott szaktanácskozmány, főleg pedig e szaktanácskozmány kebeléből ugy az ipari, valamint a mezőgazdasági szesztermelés érdekeltjei részéről lett kijelölés alapján kiküldött albizottság tanácskozása alkalmával az ipari szeszfőzdék képviselői 90,000 hektoliterrel jelölték meg azt a határt, amelyik kontingensük még apasztható akként, hogy további fennállásuk biztositva maradjon. Megjegyzem, hogy az ily mértékü apasztás az ipari szeszfőzdék azon kontingenséből számittatik, mely az összkontingensnek a fogyasztás előrelátható csökkenése miatt szükségessé vált s fentebb már tárgyalt leszállitása után nekik még fenmarad. Ez ajavaslat az ipari szeszfőzdék kontingensét tényleg csak alig számottevő mennyiséggel kivánja az érdekeltek által a fentiek szerint javasolt mértéken felül apasztani, mert 85.000 hektoliteren felül még csak azzal a 8273 mennyiséggel apasztja, mely az 1908/1909-iki termelési időszakban keletkezett uj mezőgazdasági szeszfőzdék kontingentálására felhasználandó 8959 hektoliternyi mennyiség kiegészitéséhez szükséges; a 85.000 hektoliterrel való apasztást pedig 17.000 hektoliternyi évi részletekben az 1909-1910-iki temrelési időszaktól kezdődőleg alkalmazza. Ha most figyelembe vétetik az, hogy a javaslat szerint az a szesz, mely eczetgyártási czélokra adómentesen felhasználtatik, jövőben nem a kontingensből fog vétetni s hogy ennek következtében az e menü felhasználásra évenknét kerülő 45,000 hektoliter alkohol kitermelése az ipari szeszfőzdéknek módjában fog állani, mert mezőgazdasági szeszfőzdéink exkontingens szeszt csak kivételesen termelnek, mondhatni azt, hogy az ipari szeszfőzdék kontingensének a javaslat által czélba vett ezen apasztása ezen szeszfőzdék üzemi terjedelmét lényegesen nem fogja szükebb határok közé szoritani. A javaslatban megjelölt mennyiségen tul azonban az ipari szeszfőzdék kontingensét ez idő szerint apaszthatónak már nem tartom, sőt szükségesnek tartom azt, hogy ebben a leszállitott keretben ipari szesztermelésünk továbbra is fenmaradjon. Szükségesnek tartom ezt azért, mert szintén mezőgazdasági érdeket szolgálunk akkor, ha a melasz megfelelő értékesitése továbbra is lehetővé tesszük, mi ez idő szerint a melasznak szeszgyártásra való felhasználása nélkül nem történhetik meg. Annak biztositása, hogy a melasz szeszgyártásra való felhasználás utján értékesithető legyen, czukoriparunk s az általa értitnett mezőgazdaságunknak annál is inkább érdekében áll, met klimatikus és talajviszonyainknál fogva a répalé tisztasági hányada nálunk jóval kisebb, mint Ausztriában és Németországban, miért is melasztermelésünk ránylag jóval nagyobb, mit az melitett országoké. Ezen felül a melasznak szeszfőzési czélokra való értékesitésére jelenleg még azért is ráutalva vagyunk, mert a nálunk termelt melasznak még csak 32%-a használtatik fel takarmányozási célokra. Azok a szempontok, melyek megokolják azt, hogy a mezőgazdasági szezfőzdék szaporitása czéljából az ipari szeszfőzdék kontingensének egy része azoktól elvonassék, egyuttal megokolják azt is, hogy ugyanerre a czélra a nagy kontingenssel biró mezőgazdasági szeszfőzdéktől is ugy, a mint ez eddig is történt, kontingensüknek egy része szintén elvonassék. Ezért a javaslat ebben az irányban is megfelelően intézkedik. A mazőgazdaság érdekeinek méltánylása vezet annál a javaslatnál, hogy első sorban az ipari szeszfőzdéktől történjék a kontingens-elvonás, hogy a mezőgazdasági gyáraktól csak az utolsó idényekben történjék az elvonás, a mi által azonban a kontingens fleosztásának későbbi időre prejudikálni nem kivánok.
Már fentebb emlitettem, hogy azok a szeszfőzdék, melyek kontingensének egy része elvonatik, az ebből üzemüre nézve beálló hátrányért jelentékeny részben megkapják a megfelelő kiegyenlitést abban, hogy a fokozatos adó rendszere által a szesznek jobb értékesitése biztosittatik. Mindamellett törvényhozásunk ebben az irányban még messzebb menő méltányosságot érvényesitett s már az 1900. évi IX. tc. a kontingensnek részben való elvonásáért külön kártalanitást is engedélyezett, melynek mértékét abban az összegben állapitotta meg, mely a kontingenseknek önkéntes eladása alkalmával érvényesült vételárral megközelitőleg egyezett. Az elvont kontingensekért adandó kártalanitás kérdésében az előzőleg emlitett törvény által elfoglalt s érvényre juttatott álláspontot ez a javaslat is fentartani kivánja s fentartja figyelemmel a megmaradó kontingensnek az uj rendezés folytán beálló értékemelkedésére, némi leszállitással a törvény alapján elvont kontingensért adandó kártalanitás eddigi összegét is. A kártalanitás önérthetőleg csak azon kontingensért igényelhető s csak azért a kontingensért adatik, mely abból az okból vonatik el, hogy az más, ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdéknek adassék, mig egyes szeszfőzdék kontingensének azon kisebbitéseért, mely az összkontingensnek leszállitása folytán következik be, kártalanitás iránti igényt a javaslat nem állapit meg. A javaslatnak az eddigiekben még nem emlitett azon más rendelkezései, melyek a szesztermelés megadóztatását és az e részben követendő eljárást szabályozzák, tulnyomó részükben változatlanul azonosak az 1899. évi XX. t. -czikknek hasontárgyu rendelkezéseivel.
A törvényjavaslat indokolásához a következő kimutatások csatolvák: A) Kimutatás a magyar szent korona országainak szesztermeléséről és forgalmáról, valamint annak adójövedelméről az 1888/1889-1906/1907-iki termelési időszakra nézve. B) Kimutatás az ipari szeszfőzdék számáról és azoknak összetermeléséről, valamint kontingensének változásairól. C) Kimutatás a mezőgazdasági szeszfőzdék számáról és azoknak összetermeléséről, valamint kontingensének változásairól. D) Kimutatás a szeszfőzdék mezőgazdasági jellegének elismerése alkalmával alapul vett mezőgazdasági földterületekről. E) Kimutatás a mezőgazdasági szeszfőzdéknek kifizetett termelési jutalmakról. F) Kimutatás a kontingens- és exkontingens-szesz átlagos árairól és az átlagos árak közötti különbözetekről az 1888/1889/-1906/1907-iki termelési időszakokban. - G) Kimutatás a termelési adó alá eső szeszfőzdékben 1888/1889-1905/1906-ig terjedő termelési időszakokban termelésre bejelentett alkoholmennyiségekről. H) Kimutatás az üzemben volt termelési adó alá eső szeszfőzdékről. I) Kimutatás a vámvonalon át behozott és kivitt égetett szeszes folyadékokról. K) Kimutatás az adómentes czélokra felhasznált alkoholmennyiségről.
Az 1. § a szeszadó tételeit és pedig a termelési adónak tételét, valamint a fogyasztási adónak kisebbik tételét 1 korona és 40 fillérben, a fogyasztási adónak nagyobbik tételét 1 korona és 64 fillérben határozza meg. Minthogy a javaslat szerint az 1899. évi XXIV. és az 1901. évi XIII. tc. alapján jelenleg 10 fillérnyi összegben külön szedett szeszadópótlék egyidejüleg megszüntettetni fog, a tényleges adófelemelés 40 fillér, illetőleg a fogyasztási adónak nagyobbik tételénél 44 fillér.
A 2. § ugyszintén a 4. §-nak b) alatti része, valamint a 7. § azokat az intézkedéseket tartalmazza, melyek a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok, vagy Bosznia és Herczegovina területéről behozott szesz után járó adó beszedését, illetőleg az emlitett helyekre a magyar szent korona országainak területéről kivitt szesz és alkoholtartalmu folyadékokra nézve adandó adómentességet és adóvisszatéritést szabályozzák arra az esetre, hogyha az melitett területeken az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés érvényének tartama alatt ott, vagy Bosznia és Herczegovina teürletén a szeszadó kisebb tételben szedetnek, mint nálunk, a mi, a mint már emlitettem, egyelőre legalább nem fog bekövetkezni. A tervezett törvényes határozatoknak ez idő szerint gyakorlati jelentősége nincs, azok felvételét az egész ügy rendezésének teljessége érdekében javaslom.
A 4. § a) pontja megjelöli azokat a czélokat, melyekre a szeszt adómentesen felhasználható. Ez a szakasz az adómentes felhasználás eddigi terjedelmét változatlanul fentartja, de azáltal, hogy az eddig érvényben volt azt az intézkedést, melynél fogva az adómentes felhaszánlásra kerülő szesz után hektoliterfokonként 3 fillér ellenőrzési illeték volt fizetendő, úgyszintén azt az intézkedést is mellőzi, mely az adómentességet az eczetgyártási czélokra felhasznált szesznél ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a szesz a kontingensből vétessék: a szesz ipari felhasználásának terjedését elősegiti. Ezen intézkedésnek szükségét az általános részben megokoltam. Ugyanez a szakasz a termelési adó alá eső szeszfőzdékben termelt szesz adómentes raktározását is megengedi. E rendelkezés alapot fog nyujtani arra, hogy a szeszfőzde vállakozója a termelési adó alá eső olyan szesz után, mely csak hosszabb tartalmu raktározás után kerülhet forgalomba, mint pl. a cognac, ne már a termelés alkalmával, hanem akkor fizesse a szeszadót, mikor az a szabad forgalomba megy át. A hosszabb tartamu raktározást igénylő égetett szeszes folyaédkokra nézve ezen könnyités engedélyezését az adónak felemelése teszi indokolttá.
Az 5. § a mezőgazdasági szeszfőzdéknek adott termelési jutalmakat részben a jelenlegi mértéken alul tételenként 4 év koronával leszállitja, részben pedig elejti a jutalmi tételeknek azon alapon való különbözőségét, hogy a szeszfőzde üzleti helyiségeiből elszállitott szesz a kontingensbe beszámittatik-e vagy nem. A jutalmi tételek leszállitásának szükségét az általános részben megokoltam s itt megjegyzem azt,hogy annak következtében, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék jövőben az exkontingens szesz után ugyanazon jutalmakban fognak részeüslni, mint a kontingens szesz után, termelésüknek a saját kontingensük mértékén tul való kiterjesztése nekik megkönnyittetik. Eddig a mezőgazdasági szeszfőzdék az 1899. évi XXIV. tc. alapján minden hektoliter alkohol után még külön 2 K jutalomban részesülnek; minthogy azonban az 1900. évi tc. határozmányai szerint az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére szükséges kontingens megváltási összege e jutalomból volt fedezendő, és a jutalomnak csak fenmaradt része került kifizetésre, a mezőgazdasági szeszfőzdék ezen az alapon minden hektoliter alkohol után kerek számban csak 1 korona jutalomban részesültek tényleg. Ez a külön jutalom az 1899. évi XXIV. tc. által azért adatott, mert az emlitett törvény által életbeléptetett szeszadópótlék által a szesz nálunk nagyobb mértékben volt megadóztatva mint Ausztriában. Bár a szeszadónak Ausztria részéről is czélbavett felemelése folytán a szeszadó jövőben ugyanolyan tételekben fog beszedetni, mint nálunk s ennek következtében az aódtételek egyenlőtlensége, melyre ezen külön jutalom engedélyezése alapittatott, megszünik, mégis ezt a külön jutalmat abban az 1 K összegben, melyebn az eddig is érvényesült, mezőgazdasági szeszfőzdéink számára még fentartani kivánom addig az időpontig, mig az ipari szeszfőzdék kontingensének már fentebb ismertetett fokozatos leszállitása folytán mezőgazdaságunknak a szesztermelésben az eddiginél tetemesen nagyobb rész biztosittatott. Ez a szakasz a mezőgazdasági szesztermelést előmozditani kivánja még az által, hogy a szeszfőzde mezőgazdasági jellegét nem köti csupán csak egyetlen mezőgazdasággal való kapcsolathoz, hanem ezt a jelleget akkor is elismeri, ha több mezőgazdaságtól nyeri a szeszgyártáshoz felhasználandó anyagokat: könnyitést ad továbbá a szakasz abban az irányban is, hogy a meghatározott napi átlagos alkoholtermelés túllépné, megengedi abban az esetben, ha a meglevő termelési anyagok romlása a szeszfőzési üzem fokozását szükségessé teszi.
A 6. § a vámvonalon át kivitt szesz után járó jutalom és az adóvisszatérités összegét állapitja meg. Az általános részben már emlitettem, hogy szeszkivitelünkre nézve a jutalmak kontingentálásának eddigi rendszere hátrányosan folyt be, s szeszkiviteli kereskedelmünknek jobban megfelel, ha a kiviteli jutalom fix összegben van megállapitva. Ennek megfelelően ez a szakasz a kiviteli jutalom tételét minden liter alkohol után 7 fillérben, vagyis abban az öszegben állapitja meg, mennyi a kiviteli jutalmak mai rendszere mellett a névleg 10 fillérben megállapitva volt jutalmi tételből átlagosan tényleg kifizetésre került. E szakasz az olyan szesznél, mely a szabad forgalomból, vagyis már megadóztatva vitetik ki a vámvonalon át, minden liter alkohol után 1 K és 5 f-ben állapitja meg az adóvisszatérités mértékét. Minthogy ilyen módon való kivitelre legtöbbnyire az a szesz kerül, mely a termelési adót átalányozás szerint, vagy megváltás utján fizette, s ezen adóztatási módok mellett, az átalányozási szabályoknak e javaslat szerint történő szigoritása után is, a tényleg termelt egész alkoholmennyiség nem kerül megadóztatásra, ez okból az adóvisszatérités mértéke nem állapitható meg a termelési adó teljes tételének összegében, hanem annak csak egy megfelelő hányadával; ezt a hányadot a javaslat olyan összegben állapitja meg, hogy a tényleg fizetett adó összegén felül még a kivitt szesz után járó kiviteli jutalom összege is benfoglaltatik.
A 8-18. §-okhoz
A javaslatnak 8-18. §-ai a szeszadó fizetése iránti kötelezettségre, az adó iránti személyes és dologi kezességre s az adó elévülésére vonatkozólag azonos határozmányokat tartalmaznak, mint a milyenek jelenleg is érvényben vannak.
A 19-28. §-okhoz
A 19-28. §-ok a szeszadó biztositása iránti általános szabályokat tartalmazzák s e szakaszok közül csupán a 19. § utolsó bekezdése tartalmaz lényegileg új rendelkezést, mely rendelkezés az ellenörzés hatékonyabb gyakorolhatását kivánja lehetővé tenni.
A 29-72. §-okhoz
A javaslat harmadik fejezetében foglalt 29-72. §-ok tartalmazzák azokat a határozmányokat, melyek a szesztermelés megadóztatás körüli eljárást és az ellenőrzést szabályozzák. E szakaszok közül a 29-34. §-ok a megadóztatási módokat jelölik meg s fentartják a ma is érvényben levő három módozatot, t. i. főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás utján, a megváltás utján és végre a tényleges termelvény szerint történő adóztatást; egyuttal a szeszfőzdéket ugyanazon alapon osztályozzák, mint az osztályozás eddig is történt s meghatározzák azt is, hogy az egyes adóztatási módokat mely szeszfőzdék vehetik igénybe. Az e szakaszban foglalt rendelkezések közül uj az, mely a pénzügyminisztert felhatalmazza, hogy a községi szeszfőzdék létesitésére egyes községeknek megfelelő segélyt engedélyezzen. E rendelkezésnek szükségét s közgazdasági szempontokból is kivánatos czélzatát az általános részben már ismertettem s itt még csak azt jegyzem meg, hogy ebben a segélyezésben első sorban azokat a községeket kivánja a javaslat részesiteni, melyeknek területén főleg a gyümölcstermelés üzetik, s a gyümölcs minőségére való tekintettel, az szesszé való feldolgozás utján értékesithető legjobban. Ezek a szakaszok a termény mennyisége szerinti adóztatás esetére a gyümölcspálinkát termelő szeszfőzdék számára eddig adott 15% leengedést felemelik 20%-ra, az olyan szeszfőzdéknél pedig, melyek a községben telepes mezőgazdák által közös számlán tartanak üzemben, fölemeli 25%-ra.
A 35-47. §-okhoz
A 35-47. §-ok a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás utján történő adóztatást szabályozzák a jelen indokolás általános részében már tüzetesen ismertetett okokból és az ugyanott megjelölt azon módon, hogy a főzőkézülékekek az átalányozás alapjául veendő napi termelőképességét a tényleges termelőképességet jobban megközelitő mértékre emelik. Változatlanul hagyják azonban e szakaszok a szesztermelési anyagokra nézve jelenleg is megállapitva levő alkoholnyeredéket, de az e rendelkezéseket tartalmazó 38. § ezt az alkoholnyeredéket csak a belföldi anyagokra nézve állapitja meg, mig a külföldi gyümölcs alkoholnyeredékének megállapitását a pénzügyminiszternek tartja fenn. Ez a rendelkezés azért vált szükségessé, mert mint az általános részben már emlitettem, egyes években jelentékeny mennyiségben külföldi gyümölcs (szilva) is került feldolgozásra, mely a belföldinél magasabb alkoholnyeredékkel bir; ezért a jövőben ilyen gyümölcs tényleges alkoholnyeredéke szakértők által fog megállapittatni, és az igy megállapitott tényleges nagyobb alkoholnyeredék alapján lesz külföldi gyümölcs feldolgozása esetében az adóátalány esetében az adóátalány megszabandó.
A 48. § a szeszadónak megváltás utján történő fizetésének feltételeit azonos módon szabályozza, mint ezek a feltételek eddig a rendeleti uton szabályozva voltak.
A 49-60. §-okhoz
A 49-60. §-ok a termelt alkohol mennyiségének a szeszmérőgép jelzése, vagy gyüjtöedény alkalmazása mellett való megállapitására vonatkozó lényegileg azonos olyan rendelkezéseket tartalmaznak, mint a melynek jelenleg is érvényben vannak. Ezen emlitett rendelkezések közül csak egyeseken tétettek a lényeget nem érintő módositások, mint a milyen az is, hogy azoknak a követelményeknek meghatározása, melyeknek a szeszfőzőkészülék berendezése megfelelő kell hogy legyen a végre, hogy a szeszmérőgép alkalmazható legyen, rendeleti utnak tartható fenn. Ez abból az okból mutatkozik szükségesnek, mert a szeszfőzőkészülékek berendezése az ipari technika fejlődése folytán gyakran változik, miért is lehetővé kell tenni azt, hogy az üzem szempontjából czélszerü ujitásoknak gyakorlati alkalmazásba vétele akadályokba ne ütkössék s hogy ily czélból az ellenőrzési követelmények az alkalmazásba venni szándékolt főzőkészülék minőségéhez képest rendeleti uton legyenek módosithatók.
A 65-72. §-okhoz
A 65-72. §-ok a szesznek a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék üzleti helyiségeiből, vagy szabadraktárakból való elszállitását szintén azonos módon szabályozzák, mint az most is szabályozva van s csupán a fogyasztási adóról vezetendő számadásokra vonatkozólag tartalmaznak némely csekélyebb jelentőségü, a gyakorlatban czélszerünek bizonyult módositást.
A 73-75. §-okhoz
Az égetett szeszes folyadék finomságát és nemesitését szabályozó 73-75. §-ok hasonlóképen csak annyiban módositják az e részben jelenleg is érvényben levő határozmányokat, amennyiben ez az ellenőrzés hatékonyabb gyakorolhatása czéljából szükségesnek bizonyult. Itt megjegyzem azt, hogy a most is érvényes ama rendelkezést, mely szerint a finomitás alá veendő már megadóztatott szesz legalább 30 foknyi alkoholtartalommal kell hogy birjon, a javaslat szintén továbbra is érvényben tartja. Ezen rendelkezésnek érvényben tartása abból az okból szükséges, mert ha megengedtetnék, hogy kisebb alkoholfoktartalommal is biró már megadóztatott szesz adómentessen finomittassék, ez esetben meghiusittatnék annak a czélnak elérése, melyre az átalányozási szabályoknak szükségessé vált szigoritása által törekszünk. Az emlitett minimális alkoholtartalom mellőzése, vagy leszállitása esetében ugyanis az átalányozás mellett adózó szeszfőzdék csak alacsony alkoholfoktartalmu alszeszt termelnének, melyek azután adómentesen töményitenének fogyasztásra alkalmas magasabb alkoholfoktartalmu szeszszé s ezen az uton a szeszfőzőkészüléknek az átalányozás alapjául vett termelőképességét oly mértékben fokozhatnák, hogy a most megszüntetni czélzott visszás és káros helyzet ismét előállna.
A 76-77. §-okhoz
A 76-77. §-ok a szeszadónak és a sajtolt élesztő termelése után járó adónak esedékességét és ezen adók hitelezésének feltételeit szabályozzák. A most érvényben levő erre vonatkozó törvényes határozmányok szerint a készpénzben előre befizetett szeszfogyasztási adó és sajtolt élesztő adó után engedélyezett 11/3, illetőleg 2% kamatleszámitolást ez a javaslat mellőzi egyrészt azért, mert a czukorfogyasztási adó után engedélyezve volt kamatleszámitolás szintén beszüntettetett, és az egyéb fogyasztási adóknál sincsen ilyen kamatleszámitolás engedélyezve; másrészt pedig azért mellőzi e javaslat a kamatleszámitolást, mert az emlitett adóknak készpénzben való befizetése amugy is csak kivételesen történik, s rendszerint ezen adókra nézve a hitelezés vétetik igénybe. Épen ezért ez a javaslat, tekintettel arra is, hogy az adónak tétele felemeltetik, azt a könnyitést szolgáltatja, hogy az adó hitelezésének tartamát az olyan szesz után fizetendő adóra nézve, mely szesz hosszabb tartamu raktározást igényel, jelentékenyen megnyujtja és a raktározás tartalmához két évig is terjedhető hitelezést enged. A hitelezés tekintetében könnyitést ad e javaslat a termelési adó alá eső szeszfőzdéknek is az által, hogy a most érvényben levő törvényes határozmányoknak azt a rendelkezését, mely szerint hitel csak azoknak adható, kik egy termelési időszak alatt legalább 1.200 K termelési adót fizetnek, mellőzi.
A 78-80. §-okhoz
A 78-90. §-ok a szeszkontingens megállapitására és annak a fogyasztási adó alá eső egyes szeszfőzdék között való felosztására vonatkozó határozmányokat tartalmazzák. Ezen határozmányok közül azokat, melyek az összkontingenst megállapitják, valamint azokat, melyek ezen összkontingensnek a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék két csoportja között való felosztása, ugyszintén azokat is, melyek az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére szánt kontingensnek igénybe vétele iránt rendelkeznek, ezen indokolás általános részében kimeritően megokoltam; miért is e helyen csak azoknak a rendelkezéseknek indokolására szoritkozom, melyek a kontingensnek az egyes szeszfőzdék között való felosztását és az egyéni kontingensnek további változását szabályozzák. A most emlitett rendelkezések szerint minden olyan szeszfőzde, mely jelenleg kontingenssel bir, abban az e javaslat szerint történő felosztás alkalmával is részesülni fog. A részesités azon az alapon történik, melyek a fent már emlitett szaktanácskozmány alkalmával maguk az illető érdekeltségek képviselői megjelöltek, t. i. a szeszfőzdéknek meglevő törzskontingenseik alapján. Minthogy a jelen indokolás általános részében ismertetett okokból e javaslat az 1908/1909-iki termelési időszakra érvényes és az egyes szeszfőzdék között felosztásra kerülő összkontingenst 808.701 hektoliterrel állapitja meg, ez a mennyiség pedig kisebb a most folyó termelési időszakra érvényes kontingensnél, ennélfogva nem juthat ki minden egyes szeszfőzdének a részesedési alapjának megfelelő teljes mennyiség, hanem szükséges lesz bizonyos mértékü leszállitást alkalmazni. Azon okból, hogy az alkalmazandó leszállitást azok a szeszfőzdék, melyek a legkisebb kontingensekkel birtak, ne szenvedjenek s hogy ezek a legkisebb szeszfőzdék kontingensüket a jövőben is csonkitatlanul megtarthassák, a javaslat, figyelemmel a szaktanácskozmány alkalmával nyilvánitott ezirányu kivánalmakra is, a 81. és 82. §-ban a felosztást akként szabályozza, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék közül azoknál, melyek most 720 hektolitert meghaladó kontingenssel birnak, ezen kontingens leszállittatik azon részben 10%-ával, mely rész 720 hektolitert meghalad; azon ipari szeszfőzdéknél pedig, melyek most 2.000 hektolitert meghaladó kontingenssel birnak, ezen kontingens leszállittatik azon résznek 17. 3%-ával, mely a 2.000 hektolitert meghaladja. Ez a leszállitás a mezőgazdasági szeszfőzdéknél részben csak időleges, amennyiben az összkontingensnek bekövetkező növekedése esetében első sorban az melitett mezőgazdasági szeszfőzdék törzskontingense a minden egyes szeszfőzde részesedési alapja azon részének 10%-ával felemeltetni fog, mely rész 720 hektoliternél nagyobb, de 960 hektolitert meg nem halad. Az ipari szeszfőzdék pedig mostani kontingensük kisebbitésének 23%-áért kártalanitést kapnak, mert a náluk alkalmazott levonásnak ennyi része nem abból az okból történik, mert az összkontingens leszállittatott, hanem azért, hogy az 1908/1909-iki termelési időszakban üzembe helyezendő uj mezőgazdasági szeszfőzdéknek a részükre ideiglenesen már kiosztott s e javaslat szerint most véglegesen megállapitott kontingens azoknak kiadható legyen.
Ezen javaslatnak a most emlitett mezőgazdasági szeszfőzdék kontingenségenk megállapitására vonatkozó és a 81. § b) pontjában foglalt rendelkezésére nézve megemlitem azt, hogy azon okból, mert az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetése az eddig érvényben levő törvényes rendelkezések értelmében azon évnek február hó közepéig kell, hogy megtörténjék, mely évben az illető termelési időszak kezdődik, tehát az 1908/1909-iki termelési időszakban üzembe helyezendő uj szeszfőzdékre nézve 1908. évi február hó közepéig, ezen most emlitett időkig azonban azok a törvényhozási intézkedések, melyek a szeszontingens megállapitására és felosztására vonatkozó és csak f. évi augusztus hó végéig érvényes határozmányok helyébe életbeléptetendők, nem voltak megtehetők azért, mert az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződésre vonatkozó javaslatok a törvényhozás által csak a mult év legutolsó napjainak voltak elintézhetők: ezekből az okokból szükségesnek tartottam, hogy az emlitett uj mezőgazdasági szeszfőzdéknek kontingensét a földmivelésügyi minister urral egyetértőleg ideiglenesen megállapitsam és részükre feltételesen kioszszam abból a czélból, hogy ezáltal nekik megadassék a lehetőség arra, hogy a szeszfőzdék felépithessék, berendezhessék és a jövő termelési időszakban még üzembe helyeztessék. Az ezen okokból történt ideiglenes kiosztást a javaslatnak felemlitett rendelkezése most véglegessé teszi.
A fentiek szerint megállapitandó egyenkénti törzskontingensek a későbbi termelési időszakokban abban az esetben esnek változás alá, ha valamelyik termelési időszakban az összkontingens leszállittatik vagy felemetetik. Erre vonatkozólag a javaslat 83. §-a akként intézkedik, hogy az összkontingens leszállitása esetében minden egyes szeszfőzde meglevő törzskontingense is aránylagosan leszállitandó; az összekontingensnek felemelése esetében pedig az összkontingens felemelt részéből első sorban azoknak a mezőgazdasági szeszfőzdéknek, melyeknél az első felosztásnál részesedési alapuknak 720 hektoliternél nagyobb, de 960 hektolitert meg nem haladó része nem teljes mennyiségével vétetett számitásba az akkor kiosztott törzskontingens megállapitásánál, meglevő törzskontingense aránylagosan felemeltetik; az összkontingens felemelésének többi része pedig az összes szeszfőzdék törzskontingensének olyan arányban való növelésére lesz felhasználandó, a mily arányban azoknak törzskontingense az összkontingensnek netán bekövetkezett leszállitása folytán kisebbedést szenvedett. Az összkontingens felemelésének ezután is még fenmaradó része pedig az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék kontingentálásra fog felhasználtatni. Azonos módon intézkedik e javaslat a pótkontingens felosztására is, mint e részben a most érvényes határozmányok is intézkednek s csupán abban tér el ezektől, hogy a pótkontingensben való részeltetésnél a szövetkezetek által üzemben tartott mezőgazdasági szeszfőzdéknek más szeszfőzdék fölött elsőbbséget ad. Megengedi a javaslat végül az ipari szeszfőzdék kontingensének átruházását is, de azzal a korlátozással, hogy a kontingensnek vétele utján ipari szeszfőzde kontingensét nem növelheti azon mértéken tul, mely az e javaslat szerinti első felosztásnl kapott törzskontingenségnek megfelel; ugyszintén megengedi e javaslat, hogy ipari szeszfőzdéktől mezőgazdasági szeszfőzde is szerezhessen kontingenst. Ezt az intézkedést szükségesnek tartom azért, mert az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetése évenként rendelkezésre álló kontingens meghatároltságára való tekintettel a mezőgazdasági szesztermelés fokozása érdekében lehetővé kell tenni azt, hogy olyan mezőgazdaság, mely a törvény alapján való részeltetésre elsőbbséggel nem jogosult s ezért az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék számára fentartott kontingensből nem részesülhet, saját maga szerezhessen magának kontingenst.
A későbbi termelési időszakokban keletkező uj mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetése iránt a javaslat 84. §-a intézkedik, és pedig teljesen azonos módon, a mint a most érvényben levő törvényes határozmányok is rendelkeznek, s mely határozmányok által szabályozott eljárás fentartását a többször emlitett szaktanácskozmány is kivánatosnak jelezte. E részben csak azt az emlitésre méltó módositást teszi a javaslat, hogy az ujonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék részeltetésére évenként felhasználható kontingens 1/9 részét, vagyis annyi részt, a mennyi rész a magyar szent korona országainak összes területén levő szántóföldek, rétek és legelők területéből Horvát-Szlavonországok területére esik, első sorban a Horvát-Szlavonországok területén létesitendó mezőgazdasági szeszfőzdék számára tartja fenn.
A 91-120. §-okhoz
A javaslat 91-120. §-ai a büntetési határozatokat tartalmazzák, amelyek érdemben a ma érvényes határozatokkal azonosak.
