1908. évi XXXV. törvénycikk indokolása

a déldunavidéki helyi érdekü vasutak részvénytársaság baja-zombor-ujvidéki és hegyes-feketehegy-palánkai helyi érdekü vasut vonalainak épitésére és üzletére kiadott engedélyokiratok egyesitéséről * 

Általános indokolás

Az 1894. évi XIII. törvénycikk alapján 1894. évi julius hó 21-én 51,993. szám alatt kiadott rendelettel engedélyezett hegyes-feketehegy-palánkai és az 1895. évi LIII. törvénycikk alapján 1896. évi január hó 2-án 92,976/1895. sz. alatt kiadott rendelettel engedélyezett baja-zombor-ujvidéki helyi érdekü vasutak épitésére és üzletére alakult részvénytársaságok, társasági különállásuk megszüntetésével „Déldunavidéki, helyi érdekü vasutak részvénytársaság” elnevezés alatt egy társasággá egyesülvén, ezen részvénytársaság azon kérelmét terjesztette elő, hogy a tulajdonában egyesült hegyes-feketehegy-palánkai és baja-zombor-ujvidéki helyi érdekü vasutak épitésére és üzletére, valamint az ezen vonalak egyesitésével kapcsolatos jogviszonyok rendezésére vonatkozólag, részére egységes engedélyokiratok adassanak ki. Miután a szóban levő helyi érdekü vasutak egyesitése ellen sem közérdekből, sem pedig forgalompolitikai szempontokból észrevétel nem tehető, sőt ezen egyesités a közönség és a forgalom érdekeit szolgálja, a mennyiben a dijszabás egyesitésével a szállitás is könnyebbé és olcsóbbá válik; miután a vasutvonalak különböző engedély-tartamainak egyesitését az állam háramlási és megváltási jogának mindkét vonalra nézve azonos időpontban való gyakorolhatása s az egységes részvény kisorsolási tervezet megállapithatása s az adózási kedvezmények határidőinek egyesitését pedig különösen az adókiszámitási alap helyes megállapotása s az üzletkezelő m. kir. államvasutak elszámolásának egyszerüsitése szintén kivánatossá teszik a déldunavidéki helyi érdekü vasutak részvénytársaságnak azt a kérelmét, hogy az emlitett két helyi érdekü vasutvonal a két különböző engedélyokirat helyett kiadandó egységes engedélyokirat keretében egyesittessék, indokoltnak találtam. Erre való tekintettel az engedélyokiratok egyesitése érdekében a tárgyalások folyamatba tétettek. Az ezen tárgyalások során létrejött főbb megállapitásokat, illetve a törvénybe czikkelyezendő egységes engedélyokirat lényegesebb határozmányait a következőkben van szerencsém ismertetni.

A tisztelettel mellékelt vázlatrajzon kitüntetett egyesitendő vasutvonalak egységes tényleges épitési és üzletberendezési tőkéje a két vonalra vonatkozólag megállapitott épitési és üzletberendezési költségek egyszerü összeadása utján 11.980,000 koronában állapittatnék meg s ugyanily uton állapittatnék meg az is, hogy a fenti tőkéből forgalmi eszközökre 884,700 korona, tartalékalap képzésére pedig 190,000 korona fordittatnék. Az egyesitett, vasutak engedélytartama lejártának, az állami megváltási jog gyakorolhatásának és a második vágány kiépitésére vonatkozó kötelezettség követelhetésének egységes időpontja, valamint a jövedelmi adómentesség egységes tartama - a tényleges egyesités napjaként 1908. évi julius hó 1-jét véve kiindulási alapul - a szokásos módon, azaz a vasutvonalak tényleges épitési és üzletberendezési tőkéinek, épitési hosszainak és a hátralevő időtartamoknak egybevetése utján számitva állapittatnék meg. A szállitási adómentesség az egyesitendő két vonal mindegyikére nézve már lejárván, e részben intézkedés szüksége fenn nem forog. A fennebb emlitett számitás alapján az egyesitett vasutak egységes engedélytartama 1894. évi deczember hó 28-án járna le, az 1888. évi VI. tc. 2. §-ának c) pontjában körülirt megváltási-jog gyakorolhatásának kezdőpontját 1924. évi deczember hó 28-ik napja képezné, a második vágány kiépitése pedig 1964. évi deczember hó 28-ig volna követelhető. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója (jövedelmi adó) alóli mentesség ugyan 1924. évi deczember hó 28-ig terjedne, a végből azonban, hogy az adó kiszámitási alapja egyszerüsitését, vagyis hogy ezen határidő a havi zárlatokkal egybeessék az egységes engedélyokirat szövegében lejárati határidőül deczember hó 28-ika helyett deczember hó 31-ik napja állapittatnék meg. Végül biztosittatnék az egyesitett helyi érdekü vasutak részére az 1880. évi XXXI. tc. 5. §-a szerinti bélyeg- és illetékmentesség az engedélyes társaság által az eddigi társasági czimletek kicserélése czéljából kibocsátandó egységes czimletek és élvezeti jegyek, valamint a m. kir. államvasutak igazgatóságával megkötendő egységes üzletkezelési szerződés után. Az egységes engedélyokirat további határozmányai teljesen megegyeznek az egyesitendő helyi érdekü vasutak épitésére és üzletére kiadott engedélyokiratok korábbi rendelkezéseivel.