1. § A biróság az egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogházbüntetés és a pénzbüntetés végrehajtását különös méltánylást érdemlő okból felfüggesztheti, ha ettől az elitélt magaviseletére egyéniségének, életviszonyainak és az eset összes többi körülményeinek figyelembe vételével kedvező hatást vár.
A felfüggesztés hatálya kiterjed a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre is; ellenben nem terjed ki az itélet egyéb rendelkezéseire.
A Btk. 55., 56. és 60. §-ában meghatározott mellékbüntetések hatálya a felfüggesztő itélet jogerőre emelkedésének napjától kezdődik.
A felfüggesztő itéletben kiutasitást nem lehet kimondani. (V. ö. 5. §)
2. § A büntetést felfüggeszteni nem lehet, ha:
1. a biróság azt oly cselekmény vagy oly cselekménynek kisérlete miatt szabta ki, melyre a törvény fegyház- vagy börtönbüntetést állapit meg;
2. az elitélt előzőleg büntett miatt jogerősen el volt itélve, vagy tiz éven belül fogház- vagy egy hónapot meghaladó elzárásbüntetés volt ellenében jogerősen megállapitva, kivéve ha az királyi kegyelem utján elengedtetett;
3. az elitélt cselekményt aljas indokból követte el.
3. § A felfüggesztett büntetést nem lehet végrehajtani, ha az elitélt ellen az itélet jogerőre emelkedésétől számitott három évi próbaidő alatt bünvádi eljárás nem volt folyamatban.
4. § Ha a próbaidő eltelte előtt az elitélt ellen bünvádi eljárást inditanak a próbaidő alatt elkövetett cselekmény miatt és az uj eljárás folyamán őt a biróság büntett miatt itéli el vagy szándékos vétség miatt ellene fogházbüntetést állapit meg, a felfüggesztett büntetést is összbüntetés kiszabásának mellőzésével végre kell hajtani. Az elitélés egyéb eseteiben az eljáró biróság az eset körülményeinek méltatásával határoz a felől, hogy a felfüggesztett büntetést is végre kell-e hajtani. Hasonlóképen határoz az eljáró biróság felmentés esetében, ha arra magáninditvány visszavonása szolgált okul.
5. § Összbüntetés kiszabásának van helye:
1. ha a próbaidő alatt az elitélt ellen oly cselekmény miatt volt folyamatban eljárás, melyet még a felfüggesztő itélet jogerőre emelkedése előtt követett el és a biróság szabadságvesztésbüntetést állapit meg;
2. ha a próbaidő alatt jut a biróság tudomására, hogy az elitélt előzőleg jogerősen szabadságvesztésbüntetésre volt elitélve és azt még végre kell hajtani.
A biróság 1. és 2. § korlátai között az ekként megállapitott összbüntetést is felfüggesztheti.
6. § A 4. és 5. §-ban meghatározott eseteken kivül a próbaidő alatt folyamatban volt eljárás a büntetés felfüggesztésének hatályát nem érinti.
7. § A szabadságvesztésbüntetés végrehajtása alatt a Btk 55. és 56. §-ában meghatározott mellékbüntetések idejének folyása szünetel.
8. § A biróság az egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott elzárást és a pénzbüntetést egy évi próbaidőre felfüggesztheti.
A felfüggesztésre egyebekben a jelen törvény 1-6. §-ait kell alkalmazni.
9. § A felfüggesztést az első vagy a felső fokon eljáró kir. biróság vagy közigazgatási hatóság, mint rendőri büntető biróság az itéletben a fél kérelmére vagy hivatalból mondja ki.
Az itélet indokolásában tüzetesen megjelölendők az okok, a melyek a felfüggesztésre vezettek.
Az itélet kihirdetésekor az elitéltet figyelmeztetni kell a következményekre, a melyeket ujabb büncselekmény elkövetésével magára vonna.
10. § A felfüggesztés kérdésében az elitélt javára csak az elitélt, törvényes képviselője és védője, az elitélt terhére pedig a kir. biróságok hatáskörébe tartozó ügyekben csak a kir. ügyészség élhet felebbezéssel.
A másodfoku, valamint a felebbezéssel meg nem támadható első birósági (Bp. 381. § 1. és 2. pontja) itélet ellen a kir. biróságok hatáskörébe tartozó ügyekben csak a kir. ügyészség és csak akkor élhet semmiségi panaszszal, ha a biróság a büntetés végrehajtását a törvény által kizárt esetben függesztette fel.
11. § A közigazgatási hatóságnak felfüggesztő itéleteit hivatalból kell másodfoku hatósághoz felülbirálás végett felterjeszteni.
12. § Ha a biróság a 2. § 2. pontjában emlitett itéletről a próbaidő alatt csak akkor nyer tudomást, a midőn az abban az itéletben kiszabott büntetés már végrehajtatott vagy összbüntetésbe (5. §) egyéb okból nem foglalható, a biróság ujrafelvételi eljárás nélkül a büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést hatályon kivül helyezi és a büntetés végrehajtását rendeli el.
13. § Ha a felfüggesztett büntetés a törvény szerint többé végre nem hajtható, ennek kimondását a kir. ügyészség, valamint az elitélt és védője kérheti.
A kérelem felől a biróság végzéssel határoz.
14. § A felfüggesztett büntetés nyilvántartandó.
A nyilvántartás módozatait az igazságügyminiszter a belügyministerrel egyetértve rendelettel állapitja meg.
15. § Az ellen, a ki a büntett vagy vétség elkövetésekor életének tizenkettedik évét meg nem haladta (gyermek), sem vád nem emelhető, sem bünvádi eljárás nem inditható.
Ha a gyermek büntettet vagy vétséget követett el, a hatóság, a mely elé kerül, őt megfenyités végett a házi fegyelem gyakorlására jogositott egyénnek vagy az iskolai hatóságnak adhatja át. Az iskolai hatóság a gyermeket megdorgálhatja vagy iskolai elzárással fenyitheti.
Ha a gyermek eddigi környezetében erkölcsi romlásnak van kitéve vagy züllésnek indult, a hatóság a gyámhatóságot értesiti és ha a gyermek érdekében halaszthatatlanul szükséges, a gyermeket ideiglenes felvétel végett a legközelebb eső állami gyermekmenhelybe szállitja. A gyámhatóság a gyermek javitó nevelése iránt az erre nézve irányadó szabályok értelmében intézkedik.
16. § Az, a ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életének tizenkettedik évét már meghaladta, de tizennyolczadik évét még be nem töltötte (fiatalkoru), ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége nem volt meg, büntetőjogi felelősségre nem vonható.
Ha a biróság ily esetben szükségesnek látja, elrendelheti, hogy a fiatalkorut törvényes képviselője, hozzátartozója vagy más alkalmas egyén házi felügyelet alatt tartsa vagy intézkedhetik az iránt, hogy a fiatalkoru házi vagy iskolai fenyitést kapjon (15. § második bekezdése).
Ha az ilyen fiatalkoru eddigi környezetében erkölcsi romlásnak van kitéve vagy züllésnek indult, a biróság a fiatalkorunak javitó nevelését rendeli el.
17. § Az ellen a fiatalkoru (16. § első bekezdése) ellen, a kinek a büntett vagy vétség elkövetésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége meg volt, a következő intézkedések tehetők:
1. dorgálás;
2. próbára bocsátás;
3. javitó nevelés;
4. fogház- vagy államfogházbüntetés.
Pénzbüntetés fiatalkoru ellen sem mint fő-, sem mint mellékbüntetés nem állapitható meg, ugyszintén hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését sem lehet ellene kimondani. Más mellékbüntetés alkalmazása nincs kizárva.
Az 1-3. pontban meghatározott intézkedéseknek nincs más joghatálya, mint a melyet ez a törvény megállapit; különösen nem jön figyelembe ily intézkedés a visszaesés megállapitásánál és nem jár a hivatalviselés tekintetében oly következménynyel, a melyet más törvény az elitéléshez füz.
18. § Az intézkedésnél (17. §) figyelembe veendők: a fiatalkoru egyénisége, értelmi és erkölcsi fejlettségének foka, életviszonyai és az eset összes többi körülményei. Ezekhez képest a biróság a 17. § 1-4. pontjában meghatározott intézkedések közül a törvényben meghatározott korlátok közt azt alkalmazza, a melyik a fiatalkoru terhelt jövőbeli magaviselete és erkölcsi fejlődése szempontjából kivánatosnak mutatkozik.
Az a cselekmény, a mely a törvény szerint büntett, az intézkedéssel vétséggé minősül. Abban a tekintetben azonban, hogy a cselekmény hivatalból vagy magáninditványra üldözendő-e, ugyszintén a kisérlet büntethetősége tekintetében a cselekménynek a törvényben megállapitott minősitése irányadó.
19. § A dorgálás abban áll, hogy a biróság nyilvános tárgyaláson az elitélthez ünnepélyes komoly intelmet intéz és figyelmezteti őt, hogy ujabb büntett vagy vétség elkövetése esetében ellene szigoru büntetést fog alkalmazni.
A dorgálás nem alkalmazható:
1. ha a cselekmény sulyához mérten egy hónapot meghaladó fogház vagy állambüntetés lenne megállapitható;
2. ha a fiatalkoru egy hónapot meghaladó szabadságvesztésbüntetéssel már büntetve volt.
20. § A biróság a dorgálást az itélet kihirdetése után azonnal foganatositja, ha az ellen a kir. ügyészség felebbezést nem jelentett be.
Ha a dorgálást bármely okból azonnal foganatositani nem lehet, foganatositására a biróság határnapot tüz és erre az itéltet megidézi.
Ha az elitélt a kitüzött határnapon igazolatlanul meg nem jelenik, vagy a dorgálást nem fogadja kellő tisztelettel, a biróság az itéletet hatályon kivül helyezi és a dorgálás mellőzésével uj határozatot hoz.
21. § A próbára bocsátás abban áll, hogy a biróság a fiatalkorut itélethozatala nélkül, megfelelő figyelmeztetés után egy évi próbaidőre szigoru szabályokhoz kötött felügyelet mellett feltételesen szabadlábon hagyja.
Próbára bocsátás nem alkalmazható, ha a fiatalkoru egy hónapot meghaladó szabadságvesztésbüntetéssel már büntetve volt.
22. § Próbára bocsátás esetében a biróság a felügyeletet a fiatalkoru törvényes képviselőjére, ha pedig erkölcsi fejlődése szempontjából kivánatos, állami gyermekmenhelyre vagy más e végből szervezett hivatalra, valamely gyermekvédő egyesületre vagy erre alkalmas bizza és szükség esetében a fiatalkoru megfelelő elhelyezése felől is intézkedik.
A felügyelettel megbizott a fiatalkoru magaviseletét állandóan ellenőrzi és a próbaidő kifogástalan elteltével a biróságnak haladéktalanul jelentést tesz.
23. § Ha a fiatalkoru a próbaidő alatt ujabb büntetendő cselekményt követ el, iszákos, erkölcstelen vagy csavargó életmódot folytat, vagy egyébként az erkölcsi züllésnek jeleit mutatja, vagy a felügyeleti szabályokat megszegi, a biróság őt e tények megállapitása után javitó nevelésre, avagy fogház- vagy államfogházbüntetésre itéli.
Ha a próbaidő alatt a fiatalkoru kifogástalan magaviseletet tanusitott, az elkövetett cselekmény miatt folyamatba tett eljárást meg kell szüntetni.
24. § Javitó nevelést rendel a biróság, ha a fiatalkoru eddigi környezetében a romlás veszélyének van kitéve, züllésnek indult, vagy értelmi és erkölcsi fejlődése érdekében a javitó nevelés más okból szükségesnek mutatkozik.
A javitó nevelést a biróság határozatlan időtartamra mondja ki, de az a fiatalkoru huszonegyedik évének betöltésén tul nem terjedhet.
A javitó nevelés czéljára állami és az igazságügyminister által arra alkalmasnak talált más intézetek szolgálnak.
A javitó nevelés módozatait és részletes szabályait egyebekben az igazságügyminister a belügyministerrel egyetértve rendelettel állapitja meg.
25. § A javitó nevelés alatt álló fiatalkorut, ha legalább egy évig az intézetben (24. § harmadik bekezdése) volt és teljesen megjavultnak látszik, a felügyelő hatóság (31. §) meghallgatása után az igazságügyminister két évi próbaidőre kisérletileg szabadon bocsátja.
A próbaidő kifogástalan elteltével a szabadonbocsátás véglegessé lesz. Ellenkező esetben az igazságügyminister elrendelheti a kisérletileg kihelyezettnek az intézetbe való visszaszállitását, ha az huszonegyedik évét még be nem töltötte.
26. § Ha szigorubb intézkedésre van szükség, a biróság a fiatalkorut a törvény szerint halállal, fegyházzal, börtönnel vagy fogházzal büntetendő cselekmény miatt fogházbüntetésre, államfogházzal büntetendő cselekmény miatt államfogházbüntetésre itéli.
Oly fiatalkoru ellen, a ki a cselekmény elkövetésekor életének tizenötödik évét még be nem töltötte, fogházbüntetés csak a legsulyosabb esetekben állapitható meg.
A fogház- és az államfogházbüntetés határozott tartamban, a bünösség sulyához mérten állapitandó meg.
A fogházbüntetés legkisebb tartama tizenöt nap; leghosszabb tartama: ha a fiatalkoru a cselekmény elkövetésekor tizenötödik évét betöltötte és cselekményére a törvény halál- vagy fegyházbüntetést állapit meg, tiz év, más esetekben öt év.
Az államfogházbüntetés legkisebb tartama egy nap, leghosszabb tartama két év.
27. § A fogházbüntetés fiatalkoruak részére felállitott külön fogházban hajtandó végre. Egy hónapot meg nem haladó fogházbüntetés más letartóztató intézet magánzárkájában is végrehajtható.
A biróság itéletében elrendelheti, hogy a fiatalkoruak fogházában állja ki a kiszabott fogházbüntetést az oly elitélt is, a ki tizennyolczadik évét meghaladta, de huszonegyedik évét még nem töltötte be. A fiatalkoruakra megállapitott egyéb szabályok az ily elitéltekre nem alkalmazhatók.
A ki életének huszonegyedik évét betöltötte, a fiatalkoruak fogházába fel nem vehető.
A fiatalkoruak fogházában letartóztatottakra a Btk. 41. §-a nem alkalmazható.
A fogház- és államfogházbüntetés végrehajtásának módozatait és részletes szabályait egyebekben az igazságügyminister rendelettel állapitja meg.
28. § A biróság akár a fogházbüntetést megállapitó itéletben, akár utóbb a felügyelő hatóság (31. §) javaslatára elrendelheti, hogy a fiatalkoru a fogházbüntetés kiállása után utólag még javitó nevelésben (24. és 25. §) részesittessék, ha attól gyökeres erkölcsi átalakitása remélhető.
29. § A 26. § értelmében elitéltet, ha szorgalmat tanusitott és javulásának jelét adta, a büntetés kétharmad részének kitöltése után az igazságügyminister a felügyelő hatóság meghallgatása után feltételes szabadságra bocsáthatja.
A feltételes szabadságra bocsátott magaviselet és életmód tekintetében külön szabályok alatt áll. Ha e szabályokat az itéletben megállapitott büntetési idő letelte előtt megszegte, az igazságügyminister elrendelheti visszaszállitását az intézetbe. Ellenkező esetben büntetés kitöltöttnek veendő.
A visszaszállitás elrendelése esetében a feltételes szabadságon töltött idő a büntetésbe nem számittatik be.
30. § Kisérleti kihelyezés (25. §) és feltételes szabadonbocsátás (29. §) esetében az igazgató a gyermekvédő egyesületek vagy az e végből szervezett hivatalok közremüködésével gondoskodik a kibocsátott megfelelő elhelyezéséről; ugyanily módon állandóan felügyel annak magaviseletére, s ha a kibocsátott a részére megállapitott szabályokat megszegi, a felügyelő hatóságnak haladéktalanul jelentést tesz.
Az igazgató a végleg kibocsátottak elhelyezéséről is gondoskodik.
31. § Felügyelő hatóságot minden javitó intézet és fiatalkoruak befogadására szolgáló minden fogház mellett kell felállitani. Szervezetét és eljárását az igazságügyminister rendelettel szabályozza.
Ha a javitó nevelés állami gyermekmenhelyben vagy nem állami intézetben történik, a felügyelő hatóság teendőit a belügyminister részéről kijelölt hatóság végzi.
32. § Az ellen, a ki a büntett elkövetésekor életének tizennyolczadik évét már meghaladta, de huszadik évét még be nem töltötte, a törvény szerint halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény miatt tiztől tizenöt évig terjedhető fegyházbüntetés állapitandó meg.
Ez a büntetés a Btk. 92. §-a alapján a halállal büntetendő cselekmény esetében három évi, az életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény esetében két évi fegyháznál kisebb mértékre nem szállitható le.
33. § Ha a fiatalkoru kihágást követ el, a jelen törvény 15-25. és 30. §-ainak rendelkezéseit az alábbi eltéréssel megfelelően kell alkalmazni.
Ha szabadságvesztésbüntetés kiszabása mutatkozik szükségesnek, elzárásbüntetést kell megállapitani. Az elzárás leghosszabb tartama két hónap.
A Kbtk. 62. §-ában meghatározott kihágás miatt a fiatalkoru ellen a jelen törvény 17. §-ának 1. és 2. pontjában foglalt intézkedés nem tehető.
A közigazgatási hatóság, ha javitó nevelés elrendelését tartja szükségesnek, az ügyet eljárás végett az illetékes kir. járásbirósághoz teszi át és ha a fiatalkoru érdekében halaszthatatlanul szükséges, a fiatalkorut ideiglenes felvétel végett a legközelebb eső állami gyermekmenhelybe szállitja.
34. § Ha a vádlott a büntetendő cselekmény elkövetésekor életének tizennyolczadik évét még be nem töltötte, külön kérdés teendő fel arra nézve, birt-e a vádlott az elkövetés idején oly értelmi és erkölcsi fejlettséggel, hogy tettéért büntetőjogilag felelősségre vonható?
A biróság tagadó válasz esetében a jelen törvény 16. §-a értelmében, igenlő válasz esetében 17. §-a értelmében határoz.
35. § Az I. 9. pont esetében, valamint a fiatalkoruak ellen inditott bünvádi eljárás folyamán, a mennyiben egy évi időtartamot meghaladó fogház- vagy államfogházbüntetés mutatkozik kiszabandónak: a kir. járásbiróság az iratokat további eljárás végett az illetékes kir. törvényszékhez teszi át. Az áttétel miatt perorvoslat nem használható és a kir. törvényszék, - a nélkül, hogy a büntetés kiszabása tekintetében korlátozva lenne, - az ügyben eljárni köteles. Ez a rendelkezés a bünvádi perrendtartás 527. §-a harmadik bekezdésének szabályát nem érinti.
36. § Azokban az esetekben, a melyekben a biróság a hivatalvesztést és a politikai jogok felfüggesztését mellőzheti, a szakképzettséget kivánó hivatás vagy foglalkozás (Btk. 60. §) gyakorlatától való eltiltás, valamint a viselt hivatal és állás, illetőleg az ügyvédség elvesztésének kimondása is mellőzhető.
37. § Az igazságügyminister elrendelheti, hogy egyes tárgyak, melyeket a biróság a Btk. 61. vagy 62. §-a alapján elkoboztatott, bünügyi muzeumok létesitésére és gyarapitására fordittassanak.
38. § Az igazságügyminister a belügyministerrel egyetértve elrendelheti, hogy egyes tárgyak, a melyeket a biróság vagy közigazgatási hatóság elkoboztatott, bünügyi muzeumok létesitésére és gyarapitására fordittassanak.
39. § Ha a pénzhamisitás tárgya a koronánál kisebb névértékü váltópénz vagy azt pótló papirpénz és a hamisitott pénz nem képviseli valamely külföldi pénznek számitási egységét: a cselekmény vétség, a melynek kisérlete is büntetendő.
40. § A pénzhamisitás büntette öt évtől tiz évig terjedhető fegyházzal és nyolczezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, s ha a hamisitás tárgya váltópénz vagy azt pótló papirpénz, öt évig terjedhető börtönnel és hatezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Kétszáz koronánál nem nagyobb összegü pénz könnyen felismerhető hamisitásának esetében azonban, ugyszintén a Btk. 203. §-a 3. pontjának esetében a pénzhamisitás büntette öt évig terjedhető börtönnel és hatezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, s ha a hamisitás tárgya váltópénz vagy azt pótló papirpénz, három évig terjedhető börtönnel és négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A pénzhamisitás vétségének büntetése hat hónaptól három évig terjedhető fogház és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetés.
41. § A hamis vagy hamisitott pénz csalárd használatának büntettét követi el: a ki a Btk. 203. és 206. §-ában meghatározott eseteken kivül hamis vagy hamisitott pénzt valódi, illetőleg teljes értékü gyanánt forgalomba hoz.
Ha pedig olyan hamis vagy hamisitott váltópénz vagy ezt pótló papirpénz hozatik forgalomba, a melynek névértéke egy koronánál kisebb és nem képviseli valamely külföldi pénznek számitási egységét, a cselekmény vétség, a melynek kisérlete is büntetendő.
42. § A hamis vagy hamisitott pénz csalárd használatának büntette három évig terjedhető fegyházzal és hatezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel s ha a hamis vagy hamisitott pénz váltópénz vagy azt pótló papirpénz, vagy ezer koronánál csekélyebb értéket képvisel, három évig terjedhető börtönnel és négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Ha azonban a csalárd használat csonkitott arany vagy ezüst pénzre vonatkozik, e büntett büntetése két évig terjedhető börtön és háromezer koronáig terjedhető pénzbütetés.
A hamis vagy hamisitott pénz csalárd használatának vétsége hat hónapig terjedhető fogházzal és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
43. § Kerités vétségét követi el, a ki valamely tisztességes nőt házasságon kivüli nemi közösülés vagy fajtalanság céljára önérdekből más részére szándékosan megszerez vagy megszerezni törekszik, ha a nő életének huszadik évét még be nem töltötte.
A bünvádi eljárás csak magáninditványra inditható meg. A magáninditvány nem hozható vissza.
44. § Kerités vétségét követi el, a ki valamely tisztességes nőt szándékosan reábir, hogy az előbbi §-ban meghatározott czélra bordélyházba vagy hasonló üzletbe lépjen. A kisérlet büntetendő.
Ez e cselekmény büntett, ha a sértett életének huszadik évét még nem töltötte be.
Kerités büntettét követi el az is, a ki valamely nőt bordélyházban vagy hasonló üzletben akarata ellenére bármely okból visszatart.
45. § Tekintet nélkül a sértett nő korára és erkölcsiségére, a kerités büntett, ha a tettes:
1. csalárdsággal, erőszakkal vagy fenyegetéssel követi el;
2. a cselekményt hozzátartozója (Btk. 78. §), nevelés, tanitás vagy felügyelet végett rábizott vagy neki alárendelt nő ellen követi el;
3. a nőt külföldre szállitja vagy szállittatja;
4. a keritéssel üzletszerüleg foglalkozik, vagy kerités miatt már egyszer büntetve volt büntetésének kiállitása óta tiz év még el nem telt.
46. § A kerités vétsége két évig terjedhető fogházzal, a kerités büntette három évig terjedhető börtönnel büntetendő.
Ha a sértett nő életének huszadik évét még be nem töltötte, a kerités büntettének büntetése a 44. § utolsó bekezdésének és a 45. §-nak eseteiben három évig terjedhető fegyház.
A ki a cselekményt nyereségvágyból követi el, a szabadságvesztésbüntetésen felül vétség miatt száz koronától kétezer koronáig, büntett miatt négyszáz koronától négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel is büntetendő.
A ki a nőt bordélyházban vagy hasonló üzletben elhelyezés végett külföldre szállitja vagy szállittatja, öt évig terjedhető fegyházzal és ezer koronától ötezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, üzletszerü elkövetés esetében, ugyszintén, ha a tettes ugyanily büntett miatt már egyszer büntetve volt és büntetésének kiállása óta tiz év még el nem telt, öt évtől tiz évig terjedhető fegyházzal és kétezer koronától nyolczezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
47. § A kerités büntette és vétsége miatt a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is kimondandó.
48. § Ha a lopott dolog értéke kétszáz koronánál nem nagyobb, a lopás vétség, ellenkező esetben büntett.
A lopott dolog értékének az veendő, a mely értéke a dolognak a lopás idején volt.
49. § A lopás büntettének büntetése öt évig terjedhető börtön. A Btk. 336. §-ának 3., 4., 5. és 6. pontjában, valamint a 338. §-ban meghatározott esetekben a lopás bűntette, ha a lopott dolog értéke kétszáz koronánál nagyobb, öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
Tiz évig terjedhető fegyházzal büntetendő a lopás, ha:
1. a lopott dolog értéke négyezer koronánál nagyobb és a cselekmény a lopott dolog értékére való tekintet nélkül is büntett;
2. a 338. § esetében az előző büntetéseket büntett miatt szabták ki és a tettesnek ujabb cselekménye más körülménynél fogva is büntett;
3. a tolvaj a lopással üzletszerüleg foglalkozik.
50. § A ki azon czélból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit fondorlattal tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ez által annak, vagy másnak vagyoni kárt okoz, csalást követ el.
A csalás vétségének kisérlete büntetendő.
51. § A ki tiz korona értéket felül nem haladó élelmi vagy élvezeti czikket, tüzelőszert vagy egyéb életszükségleti tárgyat lop, elsikkaszt vagy jogtalanul elsajátit, a mennyiben a cselekményt büntetté minősitő körülmény nem forog fenn, tulajdon elleni kihágást követ el és nyolcz napig terjedhető elzárással büntetendő.
A bűnvádi eljárás csak magáninditványra inditható meg.
52. § A jelen törvény hatálya kiterjed a magyar állam egész területére Horvát-Szlavonországok kivételével.
Hatályba lépésének idejét az igazságügyminister állapitja meg. Végrehajtásával az igazságügyminister és a belügyminister bizatnak meg.
