1908. évi XLI. törvénycikk

a végrehajtási eljárásról szóló 1881:LX. tc. módositása és kiegészitése tárgyában * 

1. § A végrehajtási eljárásról szóló 1881:LX. tc. 51., 54., 55., 58., 60., 61., 62., 63., 67., 71., 120., 156-158. és 187. §-ai hatályon kivül helyeztetnek és helyükbe a jelen törvényben az illető hatályon kivül helyezett rendelkezésre utalással felvett rendelkezések lépnek.

2. § Az 1881:LX. tc. 51. §-a helyébe:

A végrehajtás alól ki vannak véve és ennélfogva még a végrehajtást szenvedőnek beleegyezésével sem foglalhatók le:

1. az isteni tiszteletre és a házi ájtatosságra közvetlenül szánt tárgyak, az imakönyvek, az istentiszteletre szánt helyiségekhez tartozó szerelvények, a sirok és sirboltok fölszerelése, valamint a végrehajtást szenvedő vagy háznépe temetéséhez közvetlenül szükséges tárgyak;

2. a vallási ereklyék és a családi arczképek;

3. rendjelek, érdempénzek és egyéb díszjelek;

4. a köz- vagy magánhivatalhoz, intézethez vagy üzlethez tartozó pecsétnyomok, bélyegzők, irományok, feljegyzési, üzleti vagy egyéb könyvek, valamint a köz- és magánhivatalokhoz tartozó más fölszerelések;

5. a közszolgálat teljesitéséhez, valamint a hivatás gyakorlásához szükséges egyenruha, ugyszintén a vallási szertartásokat teljesitő személyeknek hivatásuk gyakorlásában előirt ruházata;

6. a fegyveres erőhöz, csendőrséghez, valamint egyéb hatósági őrszemélyzethez tartozó egyének fegyvere, felszerelése, szerszámai, műszerei, kocsijai és lovai, a mennyiben a szolgálathoz tartoznak;

7. tisztviselőknek, köz- vagy magánhivatalnokoknak, lelkészeknek, tanároknak és tanitóknak, közjegyzőknek, ügyvédeknek, orvosoknak, mérnököknek, iróknak, művészeknek és általában tudományos vagy művészi hivatáskörben működő személyeknek, valamint szülésznőknek hivatásuk gyakorlásához szükséges könyvei, iratai, mintái, műszerei, segédeszközei;

8. a gyógyszertár berendezése, munkaszerei, tartályai és gyógyszerkészlete, a mennyiben a végrehajtást szenvedőnek azokra a gyógyszertár üzemének folytatása végett szüksége van;

9. a közkórházak és a közgyógyintézetek, valamint a közkórházi jelleggel felruházott magánkórházak és magángyógyintézetek felszerelései;

10. a végrehajtást szenvedőnek és háznépének a háztartáshoz szükséges házi és konyhabutor, edények, főző- és evőeszközök, kályhák, tűzhelyek, a ruházkodáshoz szükséges tárgyak, a szükséges ágy- és fehérnemű;

11. a végrehajtást szenvedőnek és háznépének betegsége vagy testi fogyatkozása okából szükséges gyógy- és egyéb szerek és segédeszközök;

12. a végrehajtást szenvedőnek és háznépének iskolai könyvei és taneszközei;

13. a kereset folytatásához és a személyes biztonsághoz szükséges fegyverek;

14. kisiparosoknak, kézműveseknek, ipari (gyári) munkásoknak, napszámosoknak és általában azoknak, a kik magukat kézi munkával tartják fenn, a keresetük folytatásához szükséges szerszámok, eszközök, műszerek és állatok, továbbá kisiparosok és kézművesek feldolgozható anyagkészlete százötven korona érték erejéig;

15. a végrehajtást szenvedőnek és háznépének egy havi időtartamra szükséges élelmi, tüzelő- és világitószerek, ezek hiányában pedig a lefoglalható készpénzből a beszerzésükhöz szükséges összeg;

16. annyi készpénz, a mennyivel a végrehajtást szenvedőnek és háznépének szükséges lakás bére egy negyed évre fedezhető;

17. a végrehajtást szenvedő választása szerint: egy tehén vagy négy juh, vagy négy kecske, vagy négy sertés, ugyszintén ezen állatok részére félévi takarmány, szalma, alom, ezeknek hiányában pedig a lefoglalható készpénzből a beszerzésükhöz szükséges összeg;

18. mezei gazdálkodással foglalkozók részére az általuk müvelt, vagy müveltetett, de legfeljebb tizenkét kataszteri holdnyi szántóföld műveléséhez szükséges vetőmag (28. §), igavonó jószág, félévre szükséges takarmány, szalma és alom, továbbá gazdasági eszköz és trágya; vetőmag hiányában pedig a lefoglalható készpénzből a beszerzéséhez szükséges összeg;

19. azoknál a személyeknél, a kiknek járandóságai egészben vagy részben le nem foglalhatók, a náluk talált készpénzből olyan összeg, a mely a végrehajtás foganatositásától a járandóság legközelebbi esedékességeig terjedő időre a le nem foglalható járandóság összegének megfelel;

20. azok a vagyontárgyak, a melyeket külön törvény a végrehajtás alól kivesz.

3. § A 2. §-ban emlitett minden dolgot végrehajtás utján le lehet foglalni e dolog vételárának behajtása végett, ha a végrehajtást elrendelő biróság kérelemre a végrehajtást elrendelő végzésben vagy később külön végzésben az illető dolgot lefoglalhatónak kimondotta.

A 2. § 2. pontja esetében lefoglalhatók a foglalványok (keretek), ha az ereklyétől vagy az arczképtől állagának sérelme nélkül elválaszthatók.

Annak javára, a kinek tartására a végrehajtást szenvedő a törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles, valamint a törvénytelen gyermek javára megállapitott tartás behajtása végett a 2. § 15., 16., 17., 18. és 19. pontjai esetében az ott emlitett készpénzösszegek fele lefoglalható.

A 2. § 19. pontja esetében a 15. pont szerint a végrehajtást szenvedőnek meghagyott összeget be kell számitani.

4. § Az 1881:LX. tc. 27. §-a a következő rendelkezésekkel egészittetik ki.

Oly végrehajtás esetében, a mely a járulékok nélkül száz koronát meg nem haladó pénzösszeg behajtására irányul, vagy a melynek tárgya a járulékok nélkül száz korona értéket meg nem haladó dolog vagy jog: oly költséggel, a melyet bármely végrehajtási cselekménynél a végrehajtható közbenjárása okozott, a végrehajtást szenvedő nem terhelhető és a végrehajtást szenvedő terhére meg nem állapitható.

Ugyanezek a szabályok az illető ügybeli folytatólagos végrehajtásra is állanak.

A végrehajtás tárgyának értékét a biróság az 1893:XVIII. tc. 3. és 4. §-aiban foglalt szabályok megfelelő alkalmazásával a felek meghallgatása nélkül állapitja meg; ebben a kérdésben felfolyamodásnak helye nincs.

5. § Az 1881:LX. tc. 35. §-ának első bekezdése azzal egészittetik ki, hogy az előterjesztés a sérelmes eljárás foganatositásakor szóval is megtehető a kiküldött előtt, a ki azt jegyzőkönyvbe foglalja.

6. § Az 1881:LX. tc. 54. §-a helyébe:

Állami, törvényhatósági és községi szolgálatban levő tisztviselők és hivatalnokok, továbbá a lelkészek, állami, községi és felekezeti nyilvános tanintézeteknél alkalmazott tanárok és tanitók, a fegyveres erő (1889:VI. tc. 2. §), a csendőrség, valamint a letartóztatási és javitóintézetek személyzetéhez tartozó személyek, géperőre berendezett közforgalmu vasutak és gőzhajózási vállalatok tisztviselői, egyéb évi fizetéses, valamint a havi dijas és havi béres alkalmazottai, a nemzeti szinháznál és a magyar kir. operaháznál alkalmazott igazgatósági, művezetési és gazdasági tisztviselők, drámai és operai magánszereplők, zenekari és énekkari tagok, végül a közszolgálatban alkalmazott altisztek és szolgák rendes fizetésének és fizetés természetével biró bármely czimen élvezett pótlékának, valamint várakozási illetékének legfeljebb egyharmada és ez is csak ugy vehető végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi kétezer korona a foglaláson tul is érintetlenül maradjon.

Az első bekezdésben felsorolt személyek lakpénze csakis lakbérkövetelés fejében foglalható le, a szolgálat után járó más járandóságaik pedig egyáltalában le nem foglalhatók. Ha az első bekezdésben emlitett valamely személylakháznak a saját részére való épitése vagy megvétele végett lakpénzének lekötésével közokiratban fizetési kötelezettséget vállalt, az ebből eredő követelés behajtása végett a kötelezettnek lakpénze szintén lefoglalható.

Az ugyane személyek járandóságaira vezetett végrehajtásnál a fizetési előlegből származó követelés nem bir elsőbbséggel oly végrehajtató követelésével szemben, a ki a járandóságra az előleg kiutalványozása előtt szerzett zálogjogot; a szolgálati viszonyból származó többi követelés azonban, különösen a szolgálati dij, fizetési tulélvezmény, téritmény, valamint a pénzbirság és a pénzbüntetés megelőzi azoknak a hitelezőknek követeléseit, a kik a járandóságra előbb nyertek zálogjogot. Megelőzik továbbá az előbb zálogjogot nyert hitelezők követeléseit a nyilvános betegápolási költségek iránti követelések (1898:XXI. tc.), valamint azok az egyéb követelések is, melyekre azt külön jogszabályok rendelik.

Az előbbi bekezdésben megjelölt követelésekre a járandóságok tekintet nélkül a jelen törvényben meghatározott korlátozásokra igénybe vehetők. Az igénybevétel mértékére nézve az e részben fennálló külön szabályok irányadók; ilyen szabályok hiányában a járandóságnak a jelen törvény szerint foglalás alá nem vonható összegéből legfeljebb húsz százalék vehető igénybe.

7. § Az 1881:LX. tc. 55. §-a helyébe:

A 6. § első bekezdésében felsorolt személyeknek nyugdija vagy kegydija, ugyszintén a nyugalmaztatás folytán járó személyes pótdija, valamint a lelkészek aggastyáni fizetése legfeljebb egy harmadrész erejéig foglalható le és ez is csak ugy, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi ezerkétszáz korona a foglaláson tul is érintetlenül maradjon.

Ha e személyek nyugdij helyett végkielégitést, vagy a véderőhöz tartozó személyek katonai rangjuk elvesztésével kegydijat kapnak: ez a végrehajtási foglalás tekintetében a nyugdijjal egyenlő.

Ha a végkielégités a beszámitható javadalmazás két évi összegében állapittatott meg, akkor a lefoglalható rész az egy-egy évre eső összeg után külön állapitandó meg. Ugyanez áll a nyugdij megváltása esetében is. (1885:XI. t. -czikk 28. és 31. §)

Az előbbi három bekezdés eseteiben a 6. § harmadik és negyedik bekezdését megfelelően kell alkalmazni.

A 6. § 1. bekezdésében felsorolt személyek özvegyeinek nyugdija, kegydija, végkielégitése, vagy nyugdijmegváltása, ugyszintén a nevelési járulék (1885:XI. tc. 39-44. §-ai) nem foglalható le.

8. § Az 1881:LX. tc. 57. §-a olykép módosittatik, hogy a katonai házassági biztositék kamatainak csak egyharmada és csak ugy foglalható le, hogy a kamatokból egy évre ezerkétszáz korona a végrehajtás alól mentes maradjon.

9. § Az 1881:LX. tc. 58. §-a helyébe:

Ha a végrehajtás az adós ellen feleségét, fel- vagy lemenő rokonait illető, valamint törvénytelen gyermek javára megállapitott tartás miatt intéztetik, a 6. §-ban és a 7. § első három bekezdésében meghatározott mentességek felényire szállanak alá, a 7. § utolsó bekezdésében megjelölt járandóságoknak pedig a felerésze lefoglalható.

A katonai házassági biztositék kamatai az adós feleségének és lemenő rokonainak tartása miatt korlátlanul teljes összegükben vonhatók végrehajtás alá.

Az adós felmenő rokonainak tartása miatt azonban a végrehajtásnak a házassági biztositék kamatait illetőleg csak az ezerkétszáz koronát meghaladó részre van helye.

10. § Az 1881:LX. tc. 60. §-a helyébe:

Az 1881:LX. törvénycikknek a jelen törvény 6-9. §-aival módositott 54., 55., 57. és 58. §-ában, valamint az 1881:LX. tc. 56. és 59. §-ában a végrehajtás korlátozására vonatkozólag megállapitott intézkedésektől eltérő egyezmény vagy a végrehajtást szenvedő lemondása hatálytalan.

A fizetésre kieszközölt végrehajtás hatálya kiterjed a későbbi változott fizetésre, nyugdijra, kegydijra, végkielégitésre vagy nyugdijmegváltásra is olykép, hogy a fizetésnek foglalás alá vont része ujabb birói intézkedés nélkül az ujabb járandóság mennyiségéhez képest változik.

Ha a járandóság a foglalásmentes összegre vagy ez alá száll le, a végrehajtás hatálya szünetel és önmagától feléled, ha a járandóság a foglalásmentes összeget ismét tulhaladja.

Öt évi szünetelés után a végrehajtás hatálya megszünik.

11. § Az 1881:LX. tc. 61. §-a helyébe:

Állandó köz- vagy magánalkalmazásban levő, de a 6. §-ban fel nem sorolt egyének fizetésének és bármely más czimen élvezett tényleges szolgálati járandóságának legfeljebb egy harmada és ez is csak ugy vehető végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi kétezer korona a foglaláson tul is érintetlenül maradjon.

E § szerint állandóan alkalmazottnak tekintendő az, a kinek járandósága sem nem napidij, sem nem oly munkabér, a melyet napszám, hétszám vagy darabszám szerint fizetnek.

A 10. § a jelen § első bekezdésében foglalt személyekre is megfelelően alkalmazandó, meg pedig a 10. § három utolsó bekezdése addig, a mig ugyanannak a társulatnak, vállalatnak vagy egyéb munkaadónak alkalmazásában maradnak.

12. § Az 1881:LX. tc. 62. és 63. §-a helyébe.

Napidijaknak csak a napi öt koronát meghalandó része vonható végrehajtás alá.

Munkabéreknek, ha azokat napszám vagy hétszám szerint fizetik, csak az a része vehető végrehajtás alá, a mely a napi öt koronát kitevő összeget meghaladja.

Szakmánymunka (darabszám szerint meghatározott munka) után járó munkabér csak oly mértékben vonható végrehajtás alá, hogy a kereseti idő minden napjára öt korona bér a végrehajtás alól mentes legyen.

Az előbbi bekezdések szerint végrehajtás alá nem vonható összegek a végrehajtást szenvedőnek vagy családjának élelmezéséből és lakbérletéből felmerülő követelés miatt vezetett végrehajtás esetében felerészben lefoglalhatók.

A katonai legénység járandóságai végrehajtás alá nem vonhatók.

13. § Az 1881:LX. tc. 64. §-a a következő rendelkezésekkel egészittetik ki:

Az inségkölcsönök, ösztöndijak, valamint hatóság, intézet, egylet vagy szövetkezet által adományozott tanulmányi és utazási segélyek nem vonhatók végrehajtás alá.

Oly nyugdij és más járadék, melyet a végrehajtást szenvedő a tagok és hátramaradt hozzátartozóik segélyezésére vagy ellátására alakitott intézettől, társaságtól, vagy egylettől kap, a mennyiben az egyébként a végrehajtás alól kivéve nincs, továbbá a 11. § első bekezdésében emlitett egyéneknek nyugdija vagy nyugdij természetével biró más járandósága, a melyet a végrehajtást szenvedő a munkaadótól kap, legfeljebb egy harmadrész erejéig foglalható le és ez is csak ugy, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi ezerkétszáz korona a foglaláson tul is érintetlenül maradjon.

A 11. § első bekezdésében emlitett személyek özvegyeinek és gyermekeinek oly nyugdija vagy egyéb járandósága, a melyet a végrehajtást szenvedő a férj, illetőleg az atya szolgálataiért a munkaadótól kap, nem foglalható le.

14. § A végrehajtást szenvedőnek feleségét, fel- vagy lemenő rokonait illető, valamint törvénytelen gyermek javára megállapitott tartás behajtására irányuló végrehajtás esetében a 11. §-ban, a 12. § első, második és harmadik bekezdésében, valamint a 13. § utolsó előtti bekezdésében meghatározott mentességek felényire szállnak alá, a 13. § utolsó bekezdésében megjelölt járandóságoknak pedig fele része lefoglalható.

A nyilvános betegápolási költségek iránti követelésekre (1898:XXI. tc.) és azokra az egyéb követelésekre, a melyekre azt külön jogszabályok rendelik, a 11. §, a 12. § első, második és harmadik bekezdése, valamint a 13. § utolsó előtti bekezdése szerint foglalás alá nem vonható összeg is igénybe vehető a 6. § utolsó bekezdésében meghatározott mértékben.

15. § Ha a végrehajtást szenvedőnek a 6., 7., 8., 9., 11., 12. és 13. §-okban megjelölt több járandóságára vezetnek végrehajtást, az ott meghatározott mentesség őt mindegyik járandósága után külön illeti meg.

16. § Az 1881:LX. tc. 67. §-a helyébe:

Mezei gazdálkodással foglalkozó ellen vezetett végrehajtás esetében az az igavonó jószág és gazdasági eszköz, a mely nem esik a 2. § 18. pontja alá, lefoglalható ugyan, de ha a végrehajtást szenvedő a gazdálkodás folytatásához használni kivánja és az igavonó jószágot illetőleg a kellő élelmezésről is gondoskodik, azok az évnek márczius hó 15-étől november hó 15-éig terjedő szakában rendelkezése alól el nem vonhatók és árverés alá nem bocsáthatók.

Ez a korlátozás nem nyer alkalmazást, ha a végrehajtás haszonbérlő ellen haszonbér behajtására irányul és a végrehajtást elrendelő biróság kérelemre ezt a végrehajtást elrendelő végzésben vagy később külön végzésben kimondotta.

17. § Az 1881:LX. tc. 71. §-a helyébe:

A lefoglalt ingóságok értéke a foglalással egyidejüleg becslés utján állapittatik meg.

Ha a végrehajtató és a végrehajtást szenvedő a becsértékben megegyeznek, ez az irányadó. Egyébként a becslést rendszerint a kiküldött teljesiti. Ha a végrehajtás a biróság székhelyén foganatositandó és a biróságnál állandó becsüs van alkalmazva, a kiküldött azt magával viszi és ez teljesiti a becslést. A biróság székhelyén kivül foganatositandó végrehajtás esetében becsüst a kiküldött csak abban az esetben visz magával a helyszinére és ez csak akkor teljesiti a becslést, ha a lefoglalandó ingóságok előreláthatóan olyanok, hogy becslésük különös szakértelmet igényel.

Az előbbi bekezdés esetén kivül becsüst akkor is kell alkalmazni, ha legalább az egyik fél kéri. Ha azonban a becsüs alkalmazását csak a végrehajtató kérte, a nélkül, hogy arra az előbbi bekezdés értelmében szükség lett volna: a becslés költsége a végrehajtást szenvedő terhére meg nem állapitható.

Ha szükséges, foglalás közben is lehet becsüsről gondoskodni.

A becsértéket a végrehajtási jegyzőkönyvben minden lefoglalt tárgyra nézve külön ki kell tüntetni.

18. § Az 1881:LX. tc. 83. és 84. §-ai azzal egészittetnek ki, hogy abban az esetben, ha a számfejtést nem a pénztár, hanem az utalványozó hatóság mellé rendelt számvevőség teljesiti, a foglalásról a pénztárt, az a felett álló hatóságot és az utóbbi mellé rendelt számvevőséget kell értesiteni és a foglalás joghatálya a pénztárra nézve attól az időponttól számittatik, a melyben a számvevőség értesittetett.

19. § 1881:LX. tc. 102. §-ának harmadik bekezdése akként módosittatik, hogy a közzétett árverési hirdetményben a végrehajtást szenvedő nevét nem szabad kitenni.

Ugyane § negyedik bekezdése olykép módosittatik, hogy abban az esetben, ha több foglaltató van, az árverési hirdetményt közülük csak azoknak kell kézbesiteni, a kiknek a javára az árverés a 20. § értelmében elrendelendő.

Mindazon esetekben (1881:LX. tc. 102., 152., 176., 185. és 187. §-ai), midőn az árverési hirdetmény vidéken valamely helyi, vagy a legközelebbi helyen megjelenő lapban teendő közzé, ezen közzétételre a biróság mindig kizárólag magyar nyelvü hirlapot köteles kijelölni.

20. § Az 1881:LX. tc. 120. §-a helyébe:

Több végrehajtó találkozása esetében (1881:LX. tc. 86-88. §), valamint akkor is, a mikor ugyanazok az ingóságok lefoglalva és felülfoglalva vannak: az árverést - habár annak elrendeléseért csak egy végrehajtató jelentkezik is - a mennyiben a törvény kivételt nem tesz, mindazon végrehajtatók, foglaltatók és felülfoglaltatók követelésének kielégitésére kell elrendelni, a kiknek javára az árverési hirdetmény kibocsátása napjáig a foglalás már foganatosittatott.

Ez a rendelkezés nem nyer alkalmazást:

1. ha a végrehajtató vagy felülfoglaltató követelése megszüntét bejelentette;

2. ha a végrehajtást szenvedő a követelés megszüntét postai feladó vevénynyel vagy más okirattal igazolta;

3. hivatalból foganatositandó végrehajtás esetén kivül, ha a végrehajtató vagy felülfoglaltató a foglalástól számitott három éven belül árverést nem kért.

Az 1. és 2. pont esetében a bejelentést a végrehajtást foganatositó biróságnál vagy a kiküldöttnél szóval vagy irásban lehet megtenni.

A szóbeli bejelentést jegyzőkönyvbe kell venni.

Az 1. pont esetében a végrehajtást szenvedőt, a 2. pont esetében pedig a végrehajtatót a bejelentésről értesiteni kell.

Ha a 2. pontban megjelölt bejelentés az árverési hirdetmény kibocsátása után történik, az árverést azon végrehajtató vagy felülfoglaltató javára, a kinek követelésére a bejelentés vonatkozik, csak akkor kell megtartani, ha az árverésen megjelenik és az árverés megtartását kivánja.

Az 1-3. pontokban emlitett végrehajtató vagy felülfoglaltató zálogjogát a fenti rendelkezések nem érintik.

21. § Az 1881:LX. tc. 147. §-a a következő rendelkezésekkel egészittetik ki:

A bánatpénz összegét a biróság a körülményekhez képest és a végrehajtató által e részben tett javaslat figyelembevételével állapitja meg. Ez az összeg a kikiáltási árnak öt százalékánál kisebb és husz százalékánál nagyobb nem lehet.

A kincstár, mint árverelő, bánatpénzt letenni nem köteles. Nem kötelesek bánatpénzt letenni az 1889:XXX. tc. 10. §-ának második bekezdése alapján adómentes záloglevelek kibocsátására jogositott és Budapesten székelő részvénytársaságok és szövetkezetek, valamint az 1898:XXIII. tc. alapján alakult központi hitelszövetkezet, a javukra zálogjoggal megterhelt ingatlan elárverezésénél. Abban az esetben, a melyben az árverelő a törvény értelmében a bánatpénzt elveszti, az e § szerint a bánatpénz letétele alól felmentett árverelő a telekkönyvi hatóság felhivásának kézhez vételétől nyolcz nap alatt a bánatpénznek megfelelő összeget birói letétbe helyezni köteles.

Az árverési hirdetményben ki kell tenni azt is, hogy az ingatlan a kikiáltási árnak a 26. §-ban megjelölt hányadán alul el nem fog adatni, és hogy a vevő a bánatpénzt a 25. § értelmében kiegésziteni köteles.

22. § Az 1881:LX. tc. 148. §-a a következő rendelkezésekkel egészittetik ki:

A végrehajtató az 1881:LX. tc. 159. §-ának esetén kivül is kérheti az árverési hirdetmény kibocsátása előtt, hogy az ingatlan becsértéke saját költségén hivatalból kinevezendő két szakértő által szabályszerü becslés utján állapittassék meg. Ebben az esetben az árverési hirdetmény csak a becslés befejezése után lehet kibocsátani és kikiáltási árul a becsérték szolgál.

23. § Az 1881:LX. tc. 152. §-a akként módosittatik, hogy a hivatalos lapban az árverési hirdetmény csak egyszer teendő közzé akkor is, ha a kikiáltási ár négyezer koronát meghalad.

24. § Az 1881:LX. tc. 156-158. §-ai helyébe:

Ha valamely ingatlanra több tulajdonostárs közül csak egynek vagy többnek, de nem valamennyinek adóssága miatt intéztetik végrehajtás: rendszerint csak a végrehajtást szenvedő vagy szenvedők hányadára rendeltetik el az árverés.

Ha azonban az árverési hirdetmény kifüggesztésétől számitott tizenöt nap alatt valamennyi többi tulajdonostárs hitelesitett beadványban kéri és egyuttal az általuk viselendő ujabb hirdetési költségre szükséges összeget előlegezi: a telekkönyvi hatóság az árverést az egész ingatlanra rendeli el és uj árverési határnap kitüzése mellett uj hirdetményt bocsát ki. Ez a kérelem vissza nem vonható.

A kérelmező tulajdonostársak bármelyike az ingatlanra árverezhet. E czélra a bánatpénznek csak oly hányadát kell letennie, a mely az ingatlanból a többi tulajdonostársakat megillető hányadrészre esik.

Ha a közös ingatlant egy vagy több tulajdonostárs vette meg: a vevő a vételárnak azt a hányadát, a mely az ő tulajdon-hányadának megfelel, megfizetni nem köteles. A megfizetett vételár felosztása és a terhek törlése ez esetben oly módon történik, mintha csak a többi tulajdonostársak hányada bocsáttatott volna árverés alá.

25. § Az 1881:LX. tc. 170. §-a a következő rendelkezésekkel egészittetik ki:

Az, a ki az ingatlanért a kikiáltási árnál magasabb igéretet tett, ha többet igérni senki sem akar, köteles nyomban a kikiáltási ár százaléka szerint megállapitott bánatpénzt az általa igért ár ugyanannyi százalékáig kiegésziteni. Ha ennek a kötelezettségének eleget nem tesz, igérete figyelmen kivül marad és az árverésben, melyet haladéktalanul folytatni kell, részt nem vehet.

Ha az árverés folytatásában senki sem tesz ujabb igéretet, előbb azonban más is árverelt, az ingatlant az által, illetőleg több ily árverelő közül a legtöbbet igérő által megvettnek kell kijelenteni. Ha ez az igéret a kikiáltási árt meghaladja, az előbbi bekezdés szabályait kell alkalmazni.

A 21. § szerint a bánatpénz letétele alól felmentett árverelő a bánatpénz kiegészitésének megfelelő összeget sem köteles letenni.

26. § Az 1881:LX. tc. 171. §-a a következő rendelkezéssel egészittetik ki:

Házbéradó alá eső ingatlan az árverési hirdetményben megállapitott kikiáltási ár felénél, egyéb ingatlan a kikiáltási ár kétharmadánál alacsonyabb áron az árverésen el nem adható. Ha a kikiáltási ár fokozatos leszállitása következtében a legalacsonyabb árt elérő igéret nem tétetik, a kiküldött az árverést felfüggeszti. A további eljárásra a fenti 21., 22. és 23. §-ok alkalmazásával az 1881:LX. tc. 176. és 177. §-ai irányadók.

27. § Az 1881:LX. tc. 187. §-a helyébe:

Ha az árverés után tizenöt nap alatt valaki a megállapitott, a 25. § esetében pedig a kiegészitett bánatpénz letétele mellett a vevő igéretét legalább egytizedrészszel meghaladó ajánlatot tesz és egyszersmind az előbbi árverés költségeihez mért összegben az ujabb árverés költségét előlegezi (utóajánlat), a telekkönyvi hatóság az előbbi árverést hatálytalannak nyilvánitja és ujabb árverést rendel, a melyre az árverési hirdetmény kibocsátása és kézbesitése tekintetében az 1881:LX. tc. 176. és 185. §-ának szabályai a fenti 21., 22. és 23. §-okkal alkalmazandók.

Az utóajánlat vissza nem vonható.

A 21. § utolsó előtti bekezdését utóajánlat esetében megfelelően alkalmazni kell.

Az ujabb árverés az általános szabályok szerint történik, azzal az eltéréssel, hogy:

1. az utóajánlat akkor is kötelező, ha az ajánlattevő az árverésnél meg nem jelent;

2. ha az árverésen az utóajánlatnál nagyobb igéret nem tétetett, az ingatlan az ajánlattevő által megvettnek jelentetik ki;

3. az ujabb árverés költségeit a vevő az igért vételáron felül köteles fizetni.

Mindezeket az eltéréseket az árverési hirdetményben meg kell emliteni.

Több utóajánlat közül a legmagasabb vétetik figyelembe.

Az utóajánlat akkor is kötelező, ha az annak folytán tartott árverés megsemmisittetvén, ujabb árverés rendeltetett el.

A jelen § értelmében megtartott ujabb jogerős árverés után további utóajánlatnak helye nincsen.

28. § Az 1881:LX. tc. 208. §-a olykép egészittetik ki, hogy az ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtásnál a jelen törvény 2. §-ának 18. pontjában a vetőmagra megállapitott mentesség a végrehajtást szenvedőt akkor is megilleti, ha a termés beszedése a haszonélvezetnek végrehajtási átadása (1881:LX. tc. 208. § második bekezdése) után egy hónapon belül történt.

29. § A hol korábbi törvényekben vagy egyéb jogszabályokban az 1881:LX. törvénycikknek a jelen törvénynyel hatályon kivül helyezett, módositott vagy kiegészitett §-ára vagy rendelkezésére történik hivatkozás, azok helyett a jelen törvénynek megfelelő §-át vagy rendelkezését kell érteni.

30. § A ministerium felhatalmaztatik, hogy a közigazgatási végrehajtásokra vonatkozó eljárást, a mennyiben ez az eljárás törvénynyel megállapitva nincs, rendeleti uton szabályozza.

Az igazságügyminister és a pénzügyminister felhatalmaztatnak, hogy a közpénztárnál fizetendő követelések önkéntes elzálogositása körüli eljárást rendeleti uton szabályozzák.

Az igazságügyminister felhatalmaztatik, hogy a végrehajtási eljárásról szóló 1881:LX. t. -czikket és a jelen törvényt Fiume városában és kerületében az ottani viszonyoknak megfelelő módositásokkal életbe léptesse.

31. § A jelen törvény kihirdetésétől számitott egy éven belül kért oly kielégitési végrehajtás foganatositásánál, a mely a jelen törvény kihirdetése előtt lejárt követelés behajtására irányul, a 2., 3., 6-9. és 11-19. §-okat nem kell alkalmazni:

1. ha a végrehajtás alapjául szolgáló közokirat (1881:LX. tc. 1. §) a jelen törvény kihirdetése előtt keletkezett;

2. ha a hitelező a jelen törvény kihirdetésétől számitott harmincz nap alatt a végrehajtás elrendelését jogosultan (1881:LX. tc. 1. és 8. §) kéri, vagy pedig ha ugyanezen idő alatt az adós lakóhelyének járásbiróságánál bejelenti, hogy a jelen törvény kihirdetése előtt lejárt és a bejelentésben megjelölt követelése van és a bejelentés után a hitelező a jelen törvény kihirdetésétől számitott egy éven belül előterjesztett végrehajtási kérvényben igazolja, hogy követelése e törvény kihirdetése előtt járt le és hogy az e pontban emlitett bejelentést kellő időben megtette.

Ezekben az esetekben a biróság a végrehajtást elrendelő végzésben a végrehajtató kérelmére kimondja, hogy a végrehajtás az adósnak oly ingóságaira, készpénzére és járandóságaira is kiterjed, a melyek a jelen törvény értelmében nem foglalhatók ugyan le, de az 1881:LX. tc. rendelkezései értelmében végrehajtás alá vonhatók.

Egyebekben az átmeneti intézkedéseket az igazságügyminiszter rendelettel állapitja meg.

E törvény végrehajtásával az igazságügyminister bizatik meg.


  Vissza az oldal tetejére