A mesterséges borok készitésének és azok forgalombahozatalának tilalmazásáról szóló 1893:XXIII. törvénycikk végrehajtása folyamán szerzett tapasztalatok arra a meggyőződésre vezettek, hogy ezen törvény rendelkezései, a jelenlegi viszonyok közt - tekintettel a külföldi államokban időközben létrejött törvényhozási intézkedésekre is - közgazdasági érdekeinknek nem felelnek meg. Ennélfogva már évek óta erősen érezhető annak a szüksége, hogy az eddigi tapasztalatok figyelembe vételével uj bortörvény alkottassék. Hasonló tapasztalatokat szereztek a többi bortermelő országokban is, minek folytán Francziaország, Németország, Olaszország és Ausztria az uj század kezdete óta jelentékenyen szigoritották előző bortörvényeiket, sőt Németországban az ott ma érvényben levő 1901. évi bortörvények ujabb módositása és szigoritása vétetett czélba s az erre vonatkozó törvényjavaslat már el is készült.
Ez azt bizonyitja, hogy a borhamisitás ellen való erélyes védekezés szükségét mindinkább érzik az emlitett országokban is. A hazai bortermelés és borkereskedés szempontjából egyaránt kivánatos s ez a magyar bortermelőknek és borkereskedőknek már régi közös óhajtásuk, hogy addig, mig az egységes vámhatár fennáll, a mesterséges borok készitése és forgalombahozatala Ausztriában is tiltva legyen s általában a borhamisitás kérdése Magyarországon és Ausztriában lehetőleg azonos alapelvek szerint szabályoztassék. Az erre vonatkozó tárgyalásokat már körülbelül 10 évvel ezelőtt meginditottam az osztrák kormánynyal s mikor harmadfél évvel ezelőtt a földmivelésügyi ministerium vezetését szintén átvettem, ujra szorgalmaztam ezt az ügyet.
A két állam kormányainak szakreferensei közt ez ügyben folytatott tárgyalások során az alkotandó uj bortörvények megvitattattak s Ausztria a mult évben már meg is alkotta a maga uj bortörvényét, mely a mesterséges vagy helyesebben: hamisitott borok készitésének és forgalombahozatalának tilalmazásán alapszik és több tekintetben lényegesen szigorubb intézkedéseket tartalmaz, mint a mi eddigi bortörvényünk (1893:XXIII. törvénycikk). A magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása tárgyában az osztrák kormánynyal folytatott szerződési tárgyalások folyamán tehát oda irányult a magyar kormány törekvése, hogy biztosittassék az, hogy a mult évben alkotott osztrák bortörvény a szerződés 10 éves tartama alatt nem fog enyhittetni, továbbá, hogy a tokaji boroknak Ausztriában különleges védelmet biztositsunk. Ezt sikerült elérnünk, mert Ausztria erre a megkötött szerződésben kötelezettséget vállalt.
Ennek természetes folyománya volt, hogy a magyar kormány is önként felajánlotta a magarészéről azt a kötelezettséget, mely szerint egy év alatt a magyar szent korona országaiban is olyan uj bortörvény alkotandó, a mely legalább olyan szigoru legyen, mint a mai osztrák törvény. A szerződés XXI. czikkének ide vonatkozó rendelkezése igy szól:
„XXI. Czikk. A bortermelés s a borforgalom védelme érdekében a következő megegyezés jött létre: 1. A magyar szent korona országaiban legkésőbb a jelen szerződés életbeléptetésétől számitott egy év leforgása alatt uj bortörvény alkotandó, a mely a természetes bor védelme, bort tartalmazó és borhoz hasonló italok készitésének korlátozása, valamint a bor s az előbb jelzett egyéb italok forgalma tekintetében legalább oly szigoru rendelkezéseket tartalmazzon, mint az 1907. évi április 12-iki osztrák törvény (R. G. Bl. 210. szám). 2. A birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban a jelen szerződés tartama alatt nem fog olyan uj törvény alkottatni, a mely a bor, a must és a borczefre forgalma tekintetében kevésbé szigoru rendelkezéseket tartalmazna, mint az 1907. évi április 12-iki törvény (R. G. Bl. 210. sz.)” Az előadottaknál fogva az uj bortörvény megalkotása iránt most már sürgősen intézkednünk kell.
Ennek folytán a „borhamisitásnak és hamisitott bor forgalomba hozatalának tilalmazásáról” szóló törvényjavaslatnak tervezetét az érdekelt minister urak hozzájárulásával elkészitettem, azt a folyó évi május hóban a bortermelők, borkereskedők, vendéglősök és a szakemberek leghivatottabb képviselőinek részvétele mellett tartott szakértekezlet elé terjesztettem s az ott nyilvánitott, valamint az érdekelt körök részéről irásban benyujtott vélemények és kivánságok meghallgatása és mérlegelése után, az érdekelt minister urakkal folytatott ujabb tárgyalások folyamán létrejött megállapodások alapján készitettem el, azt a törvényjavaslatot, amelyet ezennel van szerencsém alkotmányos tárgyalás végett a t. képviselőház elé terjeszteni.
Eddig az 1893:XXIII. törvénycikkben nem a bornak, hanem a mesterséges bornak a fogalma volt meghatározva. Minthogy azonban a törvény czélja a természetes bor védelme, helyesebbnek véltem, hogy - miként az 1901. évi május 24-iki német és az 1907. évi április 12-iki osztrák bortörvények - a mi uj bortörvényünk is annak a meghatározásából induljon ki, hogy mi a természetes bor; azután világosan határozza meg, hogy a borkezelésnél minő anyagok és eljárások használata és mennyiben van megengedve (2., 3., 4., 6., és 7. §); ennek folyományaként azután minden olyan bor, vagy borhoz hasonló ital, a melynek készitéséhez vagy kezeléséhez meg nem engedett anyag használtatott, vagy a mely meg nem engedett módon állittatott elő, hamisitott bornak minősittessék (8. §).
A 2-4. §-okhoz
A 2-4. §-okban meg van állapitva, hogy az okszerü pinczekezelés szempontjából minő anyagokat és eljárásokat és mennyiben szabad a bor a must kezeléséhez használni, illetve követni. Habár ebből önként következik, hogy olyan anyagok, a mely kifejezetten megengedve nincs, a borkezelésnél használni nem szabad, nagyobb világosság kedvéért a 6. §-ban mégis, mint tiltott anyagok, példaképen fel vannak sorolva azok, a melyek a borhamisitásra leginkább alkalmasak s a melyekkel csakugyan legtöbb borhamisitást szoktak elkövetni. Az 1893:XXIII. törvénycikk 2. §-a eddig a végrehajtási rendeletre bizta ennek a meghatározását, helyesebb azonban, hogy ez magában a törvényben történjék, mert a borhamisitás ellen való védekezésnek épen ez a legsarkalatosabb kérdése. Az 1893:XXIII. törvénycikk végrehajtása folyamán immár 15 év alatt szerzett tapasztalatok alapján s a borászati szakismeretek mai fejlettsége mellett, ma már semmi nehézségbe sem ütközik, hogy az emlitett rendelkezések magába a törvénybe vétessenek fel.
Ausztriában és Németországban szintén a törvényben vannak felsorolva a borkezelésnél megengedett és tiltott anyagok és eljárások. E részben nálunk, az eddigi állapothoz képest, a törvényjavaslat szerint, a következő változtatások terveztetnek: A legfontosabb változtatások azok, a melyek a szesz és czukor használatának korlátozására s a mazsola használatának teljes eltiltására vonatkoznak, s a melyekre azért kell különös sulyt helyezni, mert - a tapasztalatok szerint - a legtöbb borhamisitás épen ezen anyagok igénybevételével történik. Az 1893:XXIII. tc. illetőleg ennek végrehajtási rendelete szerint, a szesz használata mind a must, mind a bor kezelésénél általában, a czukor és mazsolaszőlő használata pedig - a tokaji borok kivételével - a többi boroknál eddig meg volt engedve, még pedig akár áterjesztés, akár pedig édesbor készitése czéljából. Ez nagyon megnehezitette a jobb minőségü boroknak, különösen a hegyi boroknak megfelelő áron való értékesitését.
A vevőknek ugyanis, a helyett, hogy az ilyen jobb minőségü borokat, azok természetes czukor-, illetve szesztartalmának megfelelő áron vásárolják meg, eddig sokkal jobban kifizette magát a silányabb minőségü sokvidéki borok összevásárlása. Ezekhez ugyanis rendszerint igen olcsó áron jutottak s e borokat szesz, czukor és mazsolaszőlő felhasználásával tetszésük szerint javithatván, belőlük, aránylag csekély költséggel, jobb minőségü hegyi borainkhoz hasonló bort állithattak elő. Emiatt hegyi boraink általában csak nyomott árakon voltak értékesithetők, mert a vevő rendszerint nem fizette meg azt az árkülönbözetet, a mely a jobb minőségü borok valódi értékének viszonylag megfelelt volna.
A szesz, czukor és mazsolaszőlő használatának megengedés ezek szerint káros volt a jobb minőségü borok értékesitésére még akkor is, ha ezen anyagoknak használata, az eddig megengedett módon, tisztán csak borjavitás végett - a bor hamisitásának czélzata nélkül - történt is. Még sokkal nagyobb kár származott azonban abból, hogy az emlitett anyagokat tiltott czélra, t. i. egyenesen mesterséges borok készitésére is használták.
A szesznek, czukornak és mazsolaszőlőnek a borkezelésnél való használata ugyanis lehetővé teszi, illetőleg nagyon megkönnyiti azt, hogy az ily módon italok, vizzel való higitás utján, bizonyos mértékig szaporittassanak, a nélkül, hogy ez akár vegyelemzés utján, akár más módon mindig felismerhető, illetőleg megállapitható lenne. Ezen a bajon ugy segithetünk, hogyha a szesznek és a czukornak a borkezelésnél való használatát szigoru korlátozáshoz kötjük, a nélkül, hogy ez által az okszerü borkezelés valódi érdekei sérelmet szenvednének, - a mazsolaszőlő használatát pedig, a mire semmi szükségünk nincs, teljesen eltiltjuk. E czélból a törvényjavaslat 3-ik §-a a szesz használatát csak az okszerü pinczekezelésnél elismert eljárások korlátai között) pl. hordók vagy palaczkok tisztitására, bizonyos borderitő szerek előkészitésére, beteg vagy hibás bor kezelésére stb.) és csak oly mértékben engedi meg, hogy ez uton egy térfogat-százaléknál több alkohol ne kerüljön a borba.
Ellenben tisztán csak a bor szesztartalmának emelése végett, a borba szeszt adni tilos. Czukrozásnak pedig - a tokaji borok kivételével - a 4. § szerint, csak a must erjedésének befejezése előtt, a szürettől legfeljebb ugyanazon évi november hó 30-ig terjedő záros határidő alatt, csak az erre feljogositott hivatalos közegektől előzetesen kikért engedélylyel és a rendeleti uton megállapitandó ellenőrzési rendszabályok mellett s kizárólag oly czélból és oly mértékig van helye, hogy a kedvezőtlen évjáratok termelésének mustjában a tulságosan alacsony czukortartalom legfeljebb annyira legyen fellelhető, amennyi az adott viszonyok között, normális években lenni szokott. Egy hektoliter musthoz azonban négy kilogrammnál több czukor semmi esetre sem adható. E szerint a törvényjavaslat figyelembe vette azt, hogy megtörténhetik, hogy rendellenes időjárás, vagy elemi csapások miatt, a szőlő nem érik be kellően és ennek folytán a must természetes czukortartalma olyan kevés lehet, hogy abból megfelelő bort csak a must czukrozása utján lehet előállitani; másrészt azonban a visszaélések lehető meggátlása végett a must czukrozását csak olyankor engedi meg, a mikor erre valóban szükség van.
Minthogy ennek elbirálása magukra az illető felekre nem bizható, szükséges, hogy a czukrozás az e kérdés eldöntésére hivatott hivatalos szakközegek előzetes engedélyéhez köttessék. A czukrozás végrehajtásának a szüretet követő záros határidőre való korlátozása abban leli indokát, hogy egyrészt az okszerü borkezelés szempontjából ez a helyes, másrészt pedig e korlátozás a törvény ide vonatkozó rendelkezéseinek ellenőrzését lényegesen megkönnyiti.
A szesz és czukor használatának korlátozására vonatkozólag a törvényjavaslat 3. és 4. §-aiban foglalt rendelkezések ellen némelyek azt hozták fel, hogy a must vagy a bor czukrozását, illetve szeszezését - szerintük - az okszerü pinczekezelés általában megkivánja. Ez azonban általánosságban véve, a mi hazai borainkra nézve, ma már elavult felfogás. Az a nagy átalakulás, melyen hazánk szőlőmivelése a phyloxerapusztitásai következtében keresztül ment, azt eredményezte, hogy szőlőink ma már sokkal okszerübben (a szőlőfajták helyes megválasztásával, nagyobb sor- és tőketávolsággal stb.) vannak ültetve és sokkal okszerübb mivelésben részesülnek, mint a phylloxera fellépte előtti régi szőlők. E mellett a helyes szüretelés és okszerü borkezelés is sokat haladt az utolsó időben.
Mindezeknél fogva ugy áll a dolog, hogy nemcsak hegyi boraink, hanem az uj homoktalaju szőlők helyesen szüretelt és kezelt borai is rendszerint olyan magas szesztartalmat érnek el, hogy nemcsak nem igényelnek sem czukrozást, sem szeszezést, hanem alkalmasak arra is, hogy az esetleg szeszezést igénylő gyöngébb borokat ezen erősebb borainkkal való házasitás utján javithassuk fel, vagyis a gyengébb borok szeszezését ilyen módon helyettesithessük. A szeszezésre tehát elkerülhetetlen szükségünk - mint azt némelyek tévesen állitják - ma tényleg nincs. A kik ezt gyakorolják, azt rendszerint csak az olcsó áron összevásárolt silány sikvidéki boroknál alkalmazzák abból a czélból, hogy azokból a hegyi, vagy a jobb minőségü homoki borhoz hasonló italt állitsanak elő. Ezen eljárásnak a szeszezést további megengedésével való támogatása annál kevésbbé volna indokolható, mert ez - a mellett, hogy a jobb borok rovására történnék - tág kaput nyitna a borhamisitásnak.
Különben azok, a kiknek e részben aggályai volnának, megnyugvást találhatnak abban, hogy Ausztriában, a hol pedig a szőlőmivelésre nézve a viszonyok kevésbé kedvezők, mint hazánkban, a mult évben életbelépett uj osztrák bortörvényben a szesz és czukor használatára nézve lényegileg azonos intézkedések foglaltatnak azokkal a melyek ezen törvényjavaslatban terveztetnek. Ezektől az intézkedésektől tehát nekünk annál kevésbé kell tartanunk, mert hazánk bortermelő vidékeinek éghajlata kedvezőbb a bortermelésre, nálunk a szőlő jobban megérik és általában magasabb czukortartalmu mustot, illetőleg magasabb szesztartalmu bort ad, mint Ausztriában. Másrészt a borok szeszezésének eltiltása s a czukrozásnak a törvényjavaslatban tervezett korlátozása remélhetőleg azt fogja eredményezni, hogy az erősebb hegyi borok ára emelkedni fog, mert e borok iránt, a könnyebb és gyengébb borok feljavitása czéljából is, növekedni fog a kereslet. Ez pedig nagyon kivánatos, mert ez idő szerint éppen a jobb minőségü hegyi borok megfelelő áron való értékesitése jár a legtöbb nehézséggel.
A törvényjavaslat 5-ik §-a nem kivánja a bor czukrozásának deklarálását, hanem csak oda irányul e § rendelkezése, hogy a czukrozott borra ne legyen szabad olyan jelzőt használni, a mely a czukrozás megtörténtének elhurkolását is nyilvánvalólag a vevő megtévesztését czélozná. Azonos intézkedés foglaltatik az uj osztrák bortörvényben is. Édesbor készitése czéljából - a törvényjavaslatban tervezett rendelkezések szerint - ezentul feltétlenül tilos lesz a mustot czukrozni, mert egyrészt erre nincs szükségünk, másrészt az ilymódon előállitott édes borok versenyétől védenünk kell tokaji asszuborainkat; végül a czukorral való édesbor készités sok visszaélésre adna alkalmat és az ellenőrzést megnehezitené.
A mazsolaszőlő használata - a tokaji borvidéken termett borok kivételével - a többi boroknál eddig meg volt engedve, akár édes bor készitésére, akár pedig másféle borok javitása végett. Ez sok visszaélésre adott alkalmat, mert a mazsola nagyon alkalmas anyag a borhamisitásra, illetőleg arra, hogy magából a mazsolából, vagy az ezzel feljavitott mustból vagy borból, viz hozzáadásával, hamisitott bor legyen előállitható. A mazsolával készitett édes borok pedig, még ha ez eddig megengedett módon állittattak is elő, sokat ártottak világhirü tokaji asszuborainknak, mert igen gyakran valódi tokaji bor gyanánt hozatván forgalomba, a tokaji borok régi jó hirét rontották, s részint e miatt, részint pedig olcsó áruknál fogva, a valódi tokaji bor értékesitését nagyon megnehezitették. Ezen indokoknál fogva a törvényjavaslat 6-ik §-a a mazsolának a borkezelésnél való használatát teljesen eltiltja. E tekintetben a törvényjavaslat szigorubb, mint az osztrák bortörvény, mert ez utóbbi szerint a mazsolaszőlőnek édes bor készitésére való használata, bizonyos feltételek mellett, meg van engedve; más czélokra, t. i. egyszerüen borjavitási czélra azonban az osztrák bortörvény is tiltja a mazsola használatát.
A mazsolát ugyanis nemcsak édesbor készitésre lehet használni, hanem közönséges borok hamisitására, illetőleg viz hozzáadásával előállitható borhoz hasonló italok készitésére is. Ha az osztrák törvény mintájára, a mazsolának mi is csak az utóbb emlitett czélra való felhasználását tiltanók el, ellenben édes bor készitésre annak használatát megengednők, alig lehetne megakadályozni azt, hogy a közönséges bor hamisitására, mazsola helyett, az ebből készült édesbort ne használhassák fel. Sőt tekintve, hogy az édes mazsolabor viszonylag nagyon olcsón állitható elő, az ilyen bor készitésének megengedése esetén továbbra is tág tere volna a borhamisitásnak annál is inkább, mert a mazsolaszőlőnek az édes bor készitésénél visszamaradó törkölye kiválóan alkalmas anyag volna a borhamisitásra. Ennélfogva általános bortermelési szempontból is a borkezelésnél való teljes kizárása, tehát az ily uton való édesborkészités feltétlen eltiltása is szükséges.
De még inkább és különösen szükséges ez a tokaji asszuborok védelme érdekében, mert ezen borainknak régi jó hirét, csakis ugy leszünk képesek helyreállitani, ha a magyar állam területén a mazsolával édesitett borok készitését feltétlenül eltiltjuk, hogy a külföldön tőlünk tokaji asszu gyanánt mást, mint valódi tokaji asszubort ne kaphasson. Megjegyzem különben, hogy Magyarországon mindössze csak néhány borkereskedő foglalkozik édes mazsolabor készitésével. Ezek évenként csak pár ezer hektoliter ilyen édesbort készitenek s erre a czélra rendszerint egészen közönséges asztali bort használnak fel. Az ilyen édesborok készitése tehát nálunk nem tekinthető közgazdasági érdeknek.
Az előadottakon kivül a törvényjavaslat szerint még a következő változtatások terveztetnek az eddigi állapothoz képest: A mustnak befőzés utján való süritése, mely eddig mindenütt egyaránt meg volt engedve - a törvényjavaslat szerint - a tokaji borvidéken termett mustnál eltiltatik (lásd a 2. § a) pontját és a 16. §-t). Ennek indoka az, hogy a tokaji asszubor befőzés utján süritett s ez uton édesitett musttal ne legyen hamisitható, illetőleg hogy a fogyasztó közönség ily módon való tévedésbeejtésének eleje vétessék. A megengedett borderitő szerek közé a casein és kaolin is felvétetett (2. § e) pont). Az égetett czukor (karamel) és szaflór használatára nézve, mely a bor szinének javitás végett eddig minden bornál egyaránt meg volt engedve, a tokaji bornál kivétel tétetett e borok tiszta eredetiségének megóvása végett (2. § f) pont). A mustnak vagy bornak tiszta csontszénnel vagy faszénnel való szintelenitése kifejezetten felvétetett a megengedett eljárások közé.
Ez abból a czélból szükséges, hogy a bornak némelykor hibás fakó vagy vörhenyeges szinét okozó felesleges festőanyagokat ez uton el lehessen távolitani a borból. Ez az eljárást eddig sem esett kifogás alá, habár kifejezetten nem volt felsorolva a megengedett eljárások közt (2. § g) pont). Az ugynevezett „állott” boroknak tiszta szénsavval való felfrissitése általában mint okszerü borkezelési eljárást lévén elismerve, a törvényjavaslat ezt is kifejezetten megengedi. (2. § h) pont). A borkő, melynek az alacsony savtartalom emelése czéljából való használata eddig meg volt engedve, a törvényjavaslatban felsorolt megengedett anyagok közül kihagyatott, mert erre a czélra a borkő nem alkalmas és tényleg nem is használtatik. A bor savtartalmának emelése szempontjából inkább a borkősav jöhetne szóba, ennek használata azonban nem engedhető meg, mert ez nagyon megkönnyitené a borhamisitást és sok esetben arra szolgálna, a mire a borhamisitók tényleg használni is szokták, hogy a vizzel való szaporitás folytán csökkent savtartalom pótolhassék s ezzel a vizezés megtörténte palástoltassék.
Különben a borkősav használatára nincs is szükség, minthogy olyan esetekben, mikor valamely bor alacsony savtartalmának emelése csakugyan szükséges, ez ugy is elérhető, hogy az illető bort nagyobb savtartalmu más borral házasitjuk össze.
Természetes, hogy ezen törvény rendelkezéseinek ki kell terjedniök arra a mustra, borra, törkölyborra, gyümölcsborra, gyógyborra, pezsgőre és habzóborra, illetőleg ezek olyan hamisitványaira is, a melyek külföldről hozatnak be a magyar állam területére, mert az egyenlő elbánás elve nem engedi meg, hogy olyan italok, a melyeknek előállitása nálunk tiltva van, más államokból kerüljenek hozzánk forgalomba, illetőleg a külföldi származásu italok a hazai termékeknél kedvezőbb elbánásban vagy enyhébb elbirálásban részesüljenek. Másrészt azonban indokolt, hogy olyan kiváló külföldi csemegeborok, a melyek egyes bortermő országoknak közismert jellegzetes különlegességét képezik s a világ borkereskedelmi piaczain már régóta mint ilyenek szerepelnek (például a sherry, malaga, masala, édes görög borok stb.), az illető országból hazánkba is behozhatók, illetőleg itt forgalomba hozhatók legyenek, még akkor is, ha előállitásuk az illető országban szokásos oly eljárás szerint történt, a mely a törvényjavaslat szerint nálunk nincs megengedve.
Ezzel azonban csakis az illető bortermő országok kiváló borkülönlegességeinek kivánunk védelmet nyujtani, nem pedig azok más országokban előállitott utánzatainak; mert valamint ilyen utánzatok, a törvényjavaslat szerint, a magyar állam területén nem lesznek előállithatók, ugy természetesen nem fogják élvezni ezt a védelmet az illető boroknak más országokban előállitott utánzatai sem.
A 10-11. §-okhoz
A 10. és 11. §-ok megfelelnek az eddigi 1893:XXIII. tc. 4-ik §-ában és az erre vonatkozó végrehajtási rendeletben foglalt rendelkezéseknek, azzal a kibővitéssel, hogy a törvényjavaslat 10-ik §-a nemcsak a bor termelési helyének, hanem magának a termelőnek is védelmet kivánt nyujtani az által, hogy megtiltja, hogy a bor olyan termelő nevére vagy pinczéjére utaló jelzéssel vagy elnevezéssel hozassék forgalomba, a mely nem felel meg a bor tényleges származásának. Ez a tilalom épen annyira indokolt, mint a bor termelési helyének és a bort adó szőlőfajtának védelmére vonatkozólag eddig érvényben volt rendelkezések. A 11. § második bekezdésében a tokaji borok házasitására vonatkozó rendelkezés indokolását lásd a 18. §-nál.
E § félreértés kikerülése végett világosan meghatározza, hogy mit kell érteni a törvényjavaslatban többször előforduló „forgalombahozatal” kifejezés alatt. Ez szükséges, mert az 1903:XXIII. törvénycikk végrehajtása folyamán szerzett tapasztalatok azt bizonyitják, hogy e tekintetben nemcsak a felek, hanem némely esetben maguk az eljáró hatóságok sem voltak tisztában. Némelyek ugyanis a mai törvény azon rendelkezését, mely a mesterséges borok forgalomba hozatalát kihágásnak minősiti, ugy értelmezték, hogy a kihágás elkövetése csak akkor válik befejezetté, ha a mesterséges bor eladatott és a vevő által át is vétetett, holott a forgalombahozatalhoz nem épen szükséges sem az áru eladása, sem pedig az, hogy az eladó az árut tényleg át is adja a vevőnek. Ennélfogva a 12. § a forgalombahozatal fogalmát akként állapitja meg, hogy ez alatt nemcsak az áru eladását, hanem annak visszteher mellett vagy visszteher nélkül történt bármily elidegenitését, továbbá az erre irányuló hirdetést, ajánlást, vagy bármely más kinálatot, ugyszintén annak közvetitését is érteni kell.
A 13. §-nak az a czélja, hogy mind maga a bortulajdonos, mind ennek alkalmazottai - saját miheztartásuk végett - állandóan tájékozva legyenek arra nézve, hogy a borkezelésnél minő anyagokat és eljárásokat szabad, vagy tilos használniok.
Ez a szakasz egészen uj rendelkezéset tartalmaz. Az itt tervezett bornyilvántartás vezetésének czélja az illető bortulajdonosok borüzleti és borforgalmi viszonyainak ellenőrzése. A mai osztrák és a német bortörvények ilyen intézkedést nem tartalmaznak ugyan, azonban a folyó évben készült és nyilvánosságra hozott uj német bortörvényjavaslatban hasonló intézkedés terveztetik.
A II. fejezethez
A törvényjavaslat II. fejezete különleges rendelkezéseket tartalmaz a tokaji borokra vonatkozólag. Világhirü tokaji asszu és szomorodni borainknak igen sokat ártott az a sok hamisitás, a melyet e boraink neve alatt mind a bel-, mind a külföldön hosszu idő óta elkövettek. Tokaji boraink jó hirnevét csak ugy állithatjuk helyre, s azoknak már-már tarthatatlan értékesitési viszonyain csak ugy javithatunk, ha megfelelő intézkedéseket teszünk e borok különlegességének megóvására. A törvényhozás ennek szükségét már a mai bortörvény (1893:XXIII. tc.) megalkotásakor belátta, mert már ebben a törvényben és ennek végrehajtási rendeleteiben is kivételes külön intézkedések tétettek a tokaji borokra nézve. Nevezetesen a czukor és mazsola használatára, a mely ez idő szerint mindenféle más bornál meg van engedve, a tokaji borvidéken termett bornál teljesen eltiltatott.
Egy 1904-ik évben kiadott rendelet értelmében pedig a tokaji bornak más borral való házasitása tiltva van. Nagyobb fontos intézkedések történtek a tokaji borok védelmére a Németországgal és Ausztriával kötött uj kereskedelmi szerződésekben is, melyeknek értelmében az emlitett országokban „tokaji”, „szamorodni”, „hegyaljai” elnevezés alatt, vagy általában a tokaji borvidékről való származásra utaló jelzéssel, tilos olyan bort hozni forgalomba, a mely tényleg nem a tokai borvidékről származik, vagy a mely mazsolaszőlő felhasználásával állittatott elő. Az Ausztriával kötött szerződés zárjegyzőkönyve szerint pedig az osztrák kormány a végből, hogy a tokaji bornak a szerződés XXI. czikkében biztositott s most emlitett védelmet hatályossá tegye, kötelezettséget vállalt arra is, hogy az 1907 április hó 12-én kelt osztrák törvény 4. és 7. §-aiban az édes (csemege) borok forgalmára vonatkozólag foglalt korlátozást a legnagyobb szigorral fogja kezelni és hogy ennek végrehajtásánál semmiféle könnyitést sem fog megengedni.
Annak, hogy a Németországgal és Ausztriával kötött szerződésekben az emlitett védelmet kieszközölnünk sikerült, természetes folyománya az, hogy minden lehető intézkedést meg kell tennünk arra nézve, hogy a tokaji bor hamisitását itthon is megakadályozzuk, s módot és garantiát nyujtsunk a külföldnek arra, hogy e borainkat a maguk tiszta eredetiségében szerezhessék be tőlünk. E czél elérése végett terveztetnek a törvényjavaslat 15-28. §-aiban foglalt rendelkezések.
A tokaji borvidékbe tartozó községek eddigi jegyzékében most sem történik változás, csakhogy az illető községek most magában az uj törvényben fognak felsoroltatni, hogy a törvény összhangzásban legyen a Németországgal és Ausztriával kötött kereskedelmi szerződésekkel, melyekben szintén meg vannak nevezve azok a községek, melyeknek boraira az illető szerződésben megállapitott kivételes védelem kiterjed.
A 16. § csak annyiban tartalmaz uj rendelkezést, hogy a tokaji borvidéken termett mustnak főzés utján való süritése, a mely eddig meg volt engedve, jövőre eltiltatik.
A 18-19. §-okhoz
E §-ok czélja szintén a tokaji bornak a maga eredeti tisztaságában való megtartása s lehetőleg meggátlása annak, hogy tokaji bor gyanánt más bor, illetve borkeverék hozassék forgalomba. A tokaji bornak ugyanis olyan erősen kidomborodó sajátságos jellege van, hogy ezt a jellegét más borral való keverés esetében is megtartja, illetve azt átruházza még akkor is, ha abban aránylag kevés a tokaji bor. Ennek folytán sok visszaélés történt azzal, hogy tokaji borral összeházasitott mindenféle más bort tiszta, valódi tokaji bor gyanánt hoztak forgalomba. Ezen a bajon az érdekelt többi miniszterekkel egyetértőleg az 1904-ik évben 77387. sz. a. kiadott és ma érvényben levő keresk. min. rend. azzal kivánt segiteni, hogy a tokaji borvidéken termett bornak más vidékbeli borral való házasitását teljesen eltiltotta. Ezt a rendelkezést a tokaj-hegyaljai szőlőbirtokosok nagyobb része kezdettől fogva sérelmesnek tartotta. A tokaj-hegyaljai bortermelők azt óhajtják, hogy a házasitási tilalom csak a tokaji borvidék területén belül tartassék fenn, azonban engedtessék meg, hogy az a tokaji bor, a mely a tokaji borvidék területéről már kivitetett, más borral házasitható legyen.
Vannak ugyanis, különösen némely esztendőben, olyan borok is a Tokaj-Hegyalján, a melyek a tokaji borvidéknek nem méltó képviselői, a melyekre tehát nemcsak nem szükséges, de nem is indokolt, sőt egyenesen hátrányos a feltétlen házasitási tilalom kiterjesztése, mert igy vagy egyáltalában nem, vagy csak nagyon nyomott áron találnak vevőre. A törvényjavaslat 18-ik §-a - összhangzásban a 11. § második bekezdésében foglaltakkal - ezt a kérdést egészen a tokaji bortermelők óhajának megfelelően rendezi. Ennek remélhetőleg az lesz a következménye, hogy a tokaji bor iránti kereslet emelkedni fog, különösen ha a szeszezés el lesz tiltva az uj törvényben; mert a tokaji borokat más borok feljavitására bizonyára szivesen fogják keresni és remélhetőleg illő áron meg is fogják fizetni. Emellett a házasitási tilalomnak a tokaji borvidék területén belül való fentartásával és a 20-28. §-ok szerint tervezett zárt területre vonatkozó rendelkezésekkel teljesen el lesz érve az a czél, hogy a tokaji borok a maguk tiszta eredetiségében meg fognak tartatni s ennek az lesz a természetes következménye, hogy a ki tiszta valódi tokaji bort akar vásárolni, az azt teljes bizalommal közvetlenül a tokaji borvidékről fogja beszerezni, a honnan az idézett §-okban foglalt rendelkezések következtében más, mint valódi tokaji bor nem is lesz kivihető.
A 20-28. §-okhoz
A 20-28. §-okban foglalt rendelkezések a tokaji bortermelők azon régi óhajtásának tesznek eleget, hogy a tokaji borvidék zárt területté nyilvánittassék olyan értelemben, hogy oda idegen bort csakis az ottani helyi fogyasztás czéljaira legyen szabad bevinni, kivinni pedig a tokaji borvidék területéről ne legyen szabad olyan bort, a mely nem ott termett. Ez kétségkivül rendkivül fontos kérdés a Tokaji-Hegyalja bortermelésére nézve, mert az ottani borok jó hirnevének igen sokat ártott az, hogy a tokaji borvidék területére nagy mennyiségü idegen bort vittek be s azt ott tokaji borral keverve s a tokaji borvidék területén fekvő vasuti állomásokon feladva, valódi tokaji bor gyanánt szállitották a vevőknek. Sőt megtörtént, hogy a tokaj-hegyaljai vasuti állomásokra czimezett idegen borszállitmányokat ki se rakatták a vasuti kocsikból, hanem azokat onnan vagy uj fuvarlevéllel, vagy egyszerüen átrovatolás után továbbitották, ez által azt látszatott keltevén, mintha az illető bor a tokaji borvidékről származnék. A tokaji bor jó hirét rontó és a vevők megtévesztésére irányuló ezen visszaéléseknek csakis a törvényjavaslat 20. és 23. §-aiban lefektetett elvek alapján lehet elejét venni.
Zemplén vármegye törvényhatósága annyira érezte az itt tervezett intézkedések szükségét, hogy már az 1904. évben szabályrendeletileg akart hasonló intézkedéseket életbeléptetni. Az erre vonatkozólag alkotott vármegyei szabályrendelet azonban nem volt jóváhagyható, mert a tervezett intézkedések tulmennek a törvényhatóságnak szabályrendeletalkotási jogkörén. Ennélfogva ez a kérdés csak törvényhozási uton szabályozható.
Boraink jó hirét rontó visszaélések történtek azzal is, hogy egyesek összevásárolták az olcsó áron kapható borseprőt, abból kipréselték a még benne levő bort s ezt azután eladták. Igaz, hogy a seprőből kipréselt bort nem egyéb, mint magának a bornak egy része, a mely a leülepedett seprővel annyira össze van keveredve, hogy attól másként, mint kipréselés utján nem választható el. Ez tehát tulajdonképpen természetes bor, mely ha idejében kipréseltetik és a kipréselés után összevegyittetik az illető seprőről behuzott szinborral, ebben nem igen okoz változást. Ellenben ha az összevásárolt és rendszerint többé-kevésbbé már romlásnak indult borseprőből üzletszerüen kipréselt bor magában, vagy csak kevés szinborral házasitva kerül forgalomba, annak olyan kellemetlen mellékize van, hogy az az illető borvidék borainak hirét rontja s a vevőket onnan esetleg elidegeniti. Ez kivált egyes vidékeken, tényleg sokszor adott okot panaszra. Indokolt tehát, hogy az ilyen eljárás ellen, mind az illető borvidék bortermelését és borkereskedőit, mint a fogyasztó közönséget megvédjük.
Ebből sem a termelőre, sem a borkereskedőre nem hárulhat semmi hátrány, mert a saját borának seprőjét - akár maga termelte az illető, akár mástól vette a mustot vagy bort - bárki kipréselheti s az abból kipréselt bort eladhatja, vagy pedig a lehuzott szinborral összekeverheti.
A 30-33. §-okhoz
A törkölybor készitésére nézve a törvényjavaslat 30-33. §-ai - a mai állapothoz képest - a következő uj intézkedéseket tartalmazzák: a) A törkölybor mennyiségét akként korlátozza a 30. §, hogy az csak egy negyedrésze lehet annak a mustnak, a mely ugyanazon törkölymennyiség után szüretett. b) A törvényjavaslat 31-ik §-a eltiltja törkölybor készitésénél a czukor, illetve a czukrosviz használatát, a mi eddig meg volt engedve; a törvényjavaslat szerint tehát csak tisztán vizet szabad a törkölyre felönteni. c) A 32. § törkölybor készitését csak a sajáttermésü szőlő törkölyéből és kizárólag házifogyasztás czéljaira s csakis azon kis szőlősgazdáknak engedi meg, a kiknek 2 kat. holdnál nagyobb szőlőjük nincs. E szerint nem engedi meg a törvényjavaslat törkölybornak cognacfőzésre való készitését sem, mert ez visszaélésekre adna alkalmat s mert van elég olcsó borunk, melyek ily módon cognacfőzésre utaltatván, a borfogyasztás terén kevésbbé fognak versenyt csinálni a hegyi boroknak. d) Igen fontos uj intézkedés foglaltatik a 32. § utolsó bekezdésében, mely szerint a törkölybor forgalomba hozatala tilos.
e) Uj intézkedés az is, mely szerint az, a ki törkölybort kiván késziteni, tartozik ezt előzetesen bejelenteni a községi előljáróságnak. (33. §) A mai törvény megengedte nemcsak a törkölybor készitését, hanem annak forgalombahozatalát is, csupán azt kivánja, hogy az kifejezetten „törkölybor” elnevezés alatt hozassék forgalomba. Ennek indoka az volt, hogy a törvényhozás módot kivánt nyujtani a bortermelőknek arra, hogy szőlőiknek mellékterményét, a törkölyt is, ezen az uton minél előnyösebben értékesithessék, másrészt, hogy a szegényebb fogyasztó közönségnek olcsó borszerü ital álljon rendelkezésére. A törvény ezen czélját nem érte el, mert a termelők közül csak igen kevesen vették igénybe a törvény ezen felhatalmazását; a legtöbben féltették a jó hirüket s ezért nem készitettek törkölybort, mert nem akarták magukat kitenni annak a gyanusitásnak, hogy a törkölybort is természetes bor gyanánt adják el, vagy azt természetes boraik közé vegyitik.
A fogyasztóközönség pedig ezen a réven sem jutott olcsó borhoz, mert a forgalomba került törkölybor mindig természetes bor gyanánt szerepelt és többnyire olyan áron árusittatott, mint a valódi bor. A törkölyborra vonatkozó eddigi intézkedések tehát sok visszaélésre adtak alkalmat. Ezeknek megszüntetése végett szükségesek a 30-33. §-okban tervezett intézkedések. Ezek ma már annál is inkább indokoltak, mert a szőlőfelujitás folytonos terjedése következtében a bortermés mennyisége az utóbbi években tetemesen növekedett, s előreláthatólag még ezután is növekedni fog.
A 34-35. §-okhoz
A 34. és 35. §-ok rendelkezéseinek egy része eddig nem a törvényben, hanem a végrehajtási rendeletben foglaltatott.
A 36. § czélja a valódi pezsgőbornak az eddiginél fokozottabb védelme. E czélból e § a következő uj rendelkezéseket tartalmazza: a) A harmadik bekezdésben félreértések kikerülése és a fogyasztó közönség megtévesztésének megakadályozása végett kimondatott, hogy az előirt „habzóbor” elnevezést nem szabad ennek franczia vagy más nyelvü forditásával helyettesiteni. Eddig ugyanis „habzó bor” helyett gyakran a „Vin mousseux” megjelölést használták, a mely alatt pedig a közönség valódi pezsgőt szokott érteni. b) Minthogy pezsgőt és habzóbort gyümölcsborból is lehet késziteni, a negyedik bekezdésbe oly rendelkezés vétetett fel, mely szerint ezen italokat kifejezetten, mint ilyeneket kell megjelölni a czimlapon. Ez különben természetes folyománya annak, hogy maga a gyümölcsbor is csak ezen minőségét feltüntető jelzéssel hozható forgalomba. (35. §) c) Az utolsó bekezdés a hazai pezsgőgyárosok óhajtására vétetett fel a törvényjavaslatba. Ennek czélja a hamisitványok ellenőrzésének megkönnyitése.
A 37-42. §-okhoz
A bortörvénybe ütköző cselekmények, mint az 1893:XXIII. törvénycikkben, ugy a jelen törvényjavaslatban is kihágásokká minősittetnek. Ez felel meg legjobban e cselekmények természetének. A kihágások a 37., 38., 41. és 42. §-okban vannak felsorolva. A kihágásokra azok sulyosságához képest vannak a büntetések megállapitva. A 37., 38., és 41. §-okban körülirt kihágásokra főbüntetésként elzárást és mellékbüntetésként pénzbüntetést, a 42. §-ban körülirt kihágásokra pedig csak pénzbüntetést állapit meg a javaslat, a mely csupán behajthatatlanság esetén változtatható át elzárásra. Ezenfelül azonban mellékbüntetésként a 39. 40., 46-50. §-ok még egyéb megtorló intézkedéseket is megállapitanak. A törvényjavaslat több olyan cselekményt minősit kihágásnak, a melyek eddig nem képeztek kihágást. Ilyenek a 38. § 2., 3., 4., 5., 8. pontjaiban, továbbá a 41. § 2., 5. pontjaiban s részben a § 4. pontjában és a 42. § 1., 2., és 3. pontjaiban megállapitott kihágások. Ez természetes folyománya a törvényjavaslat I., I. és III. fejezeteiben foglalt azon rendelkezéseknek, melyeknek megszegése természetszerüleg büntető határozatot is kell hogy maga után vonjon.
A mi pedig a büntetéseket illeti, ezek a törvényjavaslat szerint mind a büntetések neme, mind azok mértéke tekintetében általában sulyosabbak, mint azok a büntetések, a melyek az 1893:XXIII. törvénycikkben vannak megállapitva. Az 1893:XXIII. törvénycikk csupán egy kihágásra, nevezetesen a mesterséges bor készitésével elkövetett kihágásra állapitott meg elzárásbüntetést; a mesterséges bor forgalombahozatalával elkövetett, valamint az idézett törvény egyéb rendelkezéseibe ütköző kihágásokra pedig, eddig csupán pénzbüntetés volt kiszabható. Ez olyan hibája a mai törvénynek, a mely miatt azt kellő hatálylyal nem lehetett végrehajtani, mert a forgalomba került hamisitott bor (illetőleg az 1893:XXIII. törvénycikkben használt elnevezés szerint: mesterséges bor) készitőjét, különösen ha a bor már több kézen ment keresztül, sok esetben nem lehetett megállapitani; a forgalombahozót pedig csak pénzbüntetéssel lehetett büntetni még akkor is, ha az illető, nyilvánvalólag a vevők megtévesztésére irányuló czélzattal, tudva hozta a mesterséges bort, természetes bor gyanánt forgalomba.
Már pedig a ki ezt teszi, sokszor még sulyosabb beszámitás alá eső kihágást követ el, mint az, a ki a hamisitott bort előállitja, a nélkül, hogy azt még forgalomba hozta volna. Ennélfogva a jelen törvényjavaslat a hamisitott bor forgalombahozatalával elkövetett kihágásra is elzárást és pénzbüntetést állapit meg. (38. § 1. és 41. § 1. pont.)
Ugyancsak elzárást és pénzbüntetést állapit meg a törvényjavaslat a 38. és 41. §-okban körülirt egyéb kihágásokra is, részint azért, mert ez a törvény sikeres végrehajtása érdekében szükséges, részint pedig azért, mert ugyanazon cselekmények elkövetői az 1907. évi április 12-iki osztrák bortörvény szerint, a pénzbüntetésen felül ugyanolyan mértékig terjedő elzárással büntethetők Ausztriában is és mert az Ausztriával kötött kiegyezési szerződés XXI. czikke értelmében a magyar kormány kivánságára és kezdeményezésére, a borhamisitás ellen való hatályos védekezés érdekében létrejött s mindkét szerződő államot kölcsönös megállapodás szerint, az uj magyar bortörvénynek „a természetes bor védelme, bort tartalmazó és borhoz hasonló italok készitésének korlátozása, valamint a bor s az előbb jelzett egyéb italok forgalma tekintetében” legalább oly szigoru rendelkezéseket kell tartalmaznia, mint az idézett osztrák bortörvénynek.
Ugyanezen indokok teszik szükségessé azt is, hogy a 37. és 38. §-okban megállapitott büntetések legmagasabb mértéke, - a kihágásokról szóló magyar büntetőtörvénykönyv (1879:XL. törvénycikk) 16. §-ában megállapitott büntetésektől eltérőleg - az elzárásnál három hónapban, a pénzbüntetésnél pedig 1000 koronában állapittassék meg, minthogy az 1907. évi osztrák bortörvény szerint a kihágási büntetések legmagasabb mértéke ugyanennyire terjedhet, s minthogy a kiegyezési szerződés XXI. czikkében foglalt s fentemlitett kölcsönös megállapodás értelmében mi sem büntethetjük enyhébben a borhamisitással elkövetett kihágásokat, mint a hogy azok Ausztriában büntettetnek. Egyébiránt a borhamisitással elkövethető kihágások sulyosabb természete s az a fontos közgazdasági érdek, a melynek védelmére a bortörvény hivatva van, szintén olyan nyomós indokok, a melyek a büntetéseknek a törvényjavaslat szerint tervezett emelést indokolják.
A 39. és 40. §-oknak az esetleges italmérési jog elvonására vonatkozó rendelkezése nem uj, mert az italmérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. törvénycikk 15-ik §-a is tartalmaz hasonló rendelkezést. A mos idézett törvény ide vonatkozó rendelkezései azonban nem elég világosak, mert a 15. § 3. pontja után következő bekezdésnek a 3. § 1. pontjával való egybevetéséből azt lehet következtetni, mintha a mesterséges bor forgalomba hozatalával elkövetett kihágás esetén az italmérési jog mindig elvonandó volna, holott a 15. § e) pontja szerint, attól, a ki a bort az 1893:XXIII. tc. által tiltott minőségben vagy tiltott módon hoz forgalomba, az italmérési engedély elvonható ugyan, de nem vonandó el feltétlenül. A jelen törvényjavaslat 39. §-a csak a hamisitott bor készitőjére nézve mondja ki feltétlenül az italmérési engedély elvonását, ellenben a hamisitott bor forgalomba hozatalával elkövetett, valamint a jelen törvényjavaslat 38. §-ában körülirt egyéb kihágások esetében, a fenforgó körülmények mérlegelése mellett kell a felett határozni, hogy az adott esetben az italmérési jog elvonassék-e.
Ez mindenesetre méltányos, mert lehetnek a 38. § alá eső olyan jelentéktelen kihágások is, a mikor az italmérési jog elvonása nem volna kellőleg indokolható. A 40. § a 37. és 38. §-ok alá tartozó kihágás elkövetőjére, ismételt visszaélés esetén, a kiszabandó pénzbüntetés legkisebb mértékét 200 koronában állapitja meg, s egyszersmind a netaláni italmérési jog elvonását is kötelezőleg elrendeli. Ezen rendelkezés a cselekménynek az ismételt visszaesésben jelentkező nagyobb sulyában leli indokát. Ellenben azt, hogy ilyen esetekben az elzárás büntetés legkisebb mértéke a 37. és 38. §-ok szerint megállapitott 8 napnál szintén magasabbra emeltessék, mellőzendőnek véltem, mert lehetnek olyan enyhébb esetek is, a mikor ez nem lenne indokolt.
A 43-44. §-okhoz
A 43. § czélja az, hogy a jelen törvényjavaslat 37. és 38. §-ának azon rendelkezése, mely szerint az elzárásbüntetés legmagasabb mértéke három hónapban, a pénzbüntetés legmagasabb összege pedig 1000 koronában állapittatott meg, a kihágások halmazata esetén kiszabandó összbüntetés és a pénzbüntetés átváltoztatása tekintetében, összhangzásba hozassék a kihágásokról szóló magyar büntető törvénykönyv (1879:XL. törvénycikk) általános rendelkezéseivel, s hogy kétség, vagy félreértés ne lehessen arra nézve, hogy az emlitett büntetőtörvénykönyv ide vonatkozó rendelkezései miként alkalmazandók olyan esetekben, a mikor a jelen törvényjavaslat szerint megállapitott egyes kihágásokra az 1879:XL. törvénycikk 16-ik §-ában megállapitott 2 hónapnál nagyobb tartamu elzárás fog az itéletbe kiszabatni. A 44. § pedig a kihágásról szóló magyar büntetőtörvénykönyv 21-ik §-ának rendelkezését annyiban módositja, hogy tulnyomó enyhitő körülmények fennforgása esetén, az elzárás helyett megállapitható pénzbüntetés legmagasabb mértékét a törvényjavaslat előző 37. és 38. §-ai szerint kiszabható pénzbüntetés mértékéhez képest, 1000 koronában állapitja meg.
Egyebekben a kihágásokról szóló magyar büntetőtörvénykönyv általános rendelkezései a jelen törvényjavaslatban megállapitott kihágásra is egyaránt kiterjednek. A mi Horvát-Szlavonországot illeti, a jelen törvényjavaslat fentemlitett rendelkezései ezen országokra is kiterjednek, azonban azok a kihágásokra vonatkozólag ott érvényben levő büntető törvénykönyv általános rendelkezéseivel nem állanak elvi ellentétben. E szerint a törvényjavaslat 43. és 44. §-ainak rendelkezései Horvát-Szlavon országokban, az ott érvényes általános rendelkezések módositása nélkül nyerhetnek alkalmazást.
Ezen § czélja az, hogy a hamisitott bor tulajdonosa, illetőleg a munkaadó, vagy a felügyelettel megbizott egyén, ha a kihágást képező cselekmény az ő tudtával vagy elnézésével követtetett el, vagy ha őt e cselekmény elkövetésénél a köteles ellenőrzés elmulasztása terheli, ki ne bujhasson a büntetés alól az alatt az ürügy alatt, hogy a kihágást nem ő, hanem alkalmazottja vagy más valaki követte el.
Csak annyiban tartalmaz uj intézkedést, hogy az elkobzott hamisitott bor eladásából befolyt összeg, mely az 1893:XXIII. törvénycikk idézett §-a értelmében az itéletben megjelölendő jótékonyczélra volt forditandó, a törvényjavaslat szerint Magyarországban ezentul a közigazgatás egyszerüsitéséről szóló 1901:XX. tc. 23. §-ában meghatározott czélra lesz forditandó. A törvényjavaslat ezen intézkedése a közigazgatás egyszerüsitéséről szóló törvény intentióinak felel meg. Horvát-Szlavonországokat illetőleg e tekintetben az ottani törvények lesznek irányadók.
Ez nem uj intézkedés, mert benne van az 1893:XXIII. törvénycikk 8-ik §-ában is. Ennek az intézkedésnek a fenntartása szükséges, egyrészt azért, mert a közérdek kivánja, hogy a borhamisitók üzelmei a nyilvánosság előtt lelepleztessenek s velök szemben óvatosságra intessék; de másrészt szükséges az itélet közzététele a törvény által elérni kivánt czél, t. i. a borhamisitások lehető megakadályozása érdekében azért is, mert a közzététel a legtöbbeket magánál a tulajdonképen büntetésnél is jobban elrettent és visszatart a kihágások elkövetésétől.
A kihágási ügyekben való eljárásra hivatott közigazgatási hatóságok - részint egyéb elfoglaltságuk miatt, részint pedig a borászati kérdésekben való szakképzettség hiánya miatt - sok esetben a legjobb igyekezet mellett sem képesek arra, hogy a borhamisitással üzött visszaélések kideritése czéljából kellőleg megfigyeljék és ellenőrizhessék a borforgalmi viszonyokat. Ennélfogva a törvény sikeres végrehajtása czéljában a 63. § feljogositja a földmivelésügyi ministert. Horvát-Szlavonországok területén a horvát-szlavon-dalmátországi bánt, hogy az ezen törvény rendelkezései alá eső italok ellenőrzésére, akár esetről-esetre, akár állandó megbizással, felesketett állami vagy törvényhatósági közegeket küldjön ki.
Ezen hatósági közegek jogositva lesznek arra, hogy a pinczékbe és törvény rendelkezései alá eső italok készitésére, kezelésére, raktározására vagy forgalombahozatalára szolgáló más helyiségekbe, rendőri segédlet igénybevételével, vagy a nélkül, bármikor bemehetnek, oda magukkal hivatalos titoktartásra kötelezett szakértőket is vihetnek, ott hivatalos ellenőrzési szemléket tarthatnak, a 14. § értelmében vezetendő nyilvántartást, az illető fél egyéb üzleti könyveit, számadásait, okmányait, leveleit stb. titoktartás kötelezettsége mellett átnézhetik, kihágás elkövetésének alapos gyanuja esetében azokbók hiteles kivonatokat vagy hiteles másolatokat készithetnek, a gyanus italokból és egyéb ott talált anyagokból pedig hiteles mintát vehetnek. A biráskodás azonban természetesen nem ezeknek a ministeri kiküldötteknek, hanem az 55. § szerint illetékes közigazgatási hatóságoknak a hatáskörébe fog tartozni ezután is, mely czélból a ministeri kiküldött a vett mintákat a mintavételről, valamint általában az ellenőrzési szemle eredményéről a helyszinen felveendő jegyzőkönyvvel együtt, további eljárás végett, az illetékes elsőfoku hatósághoz fogja beküldeni.
E §-ok szerint a borhamisitás s a jelen törvénybe ütköző egyéb kihágások által sértett érdekkör állandó képviseletére borellenőrző bizottságok alakitandók. Ezeknek az lesz a feladatuk, hogy az emlitett kihágások kideritése czéljából az illetékes hatóságoknak s a 63. §-ban emlitett hatósági közegeknek segitségükre legyenek, s a 65. § szerint részükre biztositott fellebbezési jog alapján módot nyujtsanak arra, hogy az alsóbb foku itéletek - a sértett jogrend érdekében - II., illetve III. foku elbirálás alá legyenek vehetők.
