A Tisza és Bodrog mellékfolyó szabályozásának folytatólagos munkálatairól, valamint a Ferencz-csatorna tiszai torkolatának áthelyezéséről szóló 1894. évi III. törvénycikk, még inkább pedig a Közép-Duna egységes szabályozásáról, valamint az ország egyéb jelentősebb folyóvizein első sorban szükséges szabályozási munkálatokról szóló 1895. évi XLVIII. törvénycikk uj korszakát nyitja meg a folyószabályozásoknak, nagyobb arányu, czéltudatos munkálkodás előfeltételeit valósitván meg. Mig ugyanis e törvények meghozatalát megelőzően, eltekintve egyes folyószakaszokról rendelkező specziális törvények (1870. évi X., 1881. évi L. és 1885. évi VIII. törvénycikk) intézkedéseitől, csakis évről-évre az évi költségvetésben nyertek engedélyezést az egyes folyószabályozási munkálatokra felhasználható összegek, addig az előidézett törvények közül az első a Tisza és Bodrog folyón, az utóbbi pedig az ország összes jelentősebb folyóvizein végzendő szabályozásnak irányát és kereteit egy évtizedet meghaladó időre állapitotta meg és gondoskodott a költségszükséglet fedezéséről.
Uj korszaka nyilt meg ezzel a folyószabályozásoknak, mert épen ezek terén csak akkor lehet kellő eredményeket elérni és a leggazdaságosabban is munkálkodni, ha a végrehajtás hosszabb időre megállapitott programm és biztositott költségfedezet alapján megfelelő tervszerüséggel és beosztással történhetik.
A Közép-Duna egységes szabályozásáról, valamint az ország egyéb jelentősebb folyóvizein első sorban végrehajtandó szabályozási munkálatokról szóló 1892. évi XLVIII. tc. 1. és 2. §-ával engedélyezett, együttvéve 102 millió K (51 millió frt) hitelösszegnek, az idézett, valamint az 1898. évi XX. tc. rendelkezései értelmében, utolsó részletét képezi az a 7.500,000 K-át kitevő összeg, a mely egyfelől az 1907. évi költségvetésbe felvett 6 millió K-ból, másfelől pedig az ezen felül, a pénztári készletekből igénybe vehető 1.500,000 K-ból áll. Az 1907. évben felhasználás alá jutó összegekkel tehát az 1895. évi XLVIII. törvénycikkel engedélyezett hitel teljesen ki fog merittetni. Szükséges tehát, hogy a folyóvizeinken folytatólag megoldáshoz vezetendő feladatok megállapithassanak és az ezen megállapitáshoz képest a jövőben végzendő folyószabályozások czéljaira megkivántató hitelösszeg engedélyeztessék.
A folytatólagos folyószabályozások programmját a m. kir. orsz. vizépitési igazgatóság kidolgozván, azt első sorban is az országos fontosságu és elvi jelentőségü müszaki kérdések megvitatására szervezett müszaki nagy tanácsban, majd pedig a folyószabályozások által közelebbről érdekelt körök, hatóságok és intézmények képviselőivel tartott értekezleten tárgyaltattam le. S miután ez a programm mindkét tárgyaláson általános helyeslést és elismerést vivott ki, ennek is tekintetbe vételével elfogadtam azt oly alapként, a melyre a folytatólag eszközlendő vizi beruházások iránt az alábbiakban előterjesztendő javaslatomat megnyugvással helyezhetem.
Mielőtt a programmot, a mely a t. törvényhozás részéről való elfogadása esetén a jövőbeli folyószabályozások irányát és kereteit lenne hivatott megszabni, részletesen ismertetném, szükségesnek tartom, hogy az 1894. évi III. és 1895. évi XLVIII. törvénycikkek alapján végrehajtott munkálatokról vázlatos képet nyujtsak, már annál az összefüggésnél fogva is, a melyben a végzett munkák a jövőbeli teendők kérdésével állanak. Csak vázlatos képet nyujthatok most, mert az idézett törvényekkel engedélyezett hitele miképen történt felhasználásáról, illetőleg a végzett munkálatokról, és azok költségeiről részletes, összefoglaló jelentést tenni akkor lesz lehető és helyén való, a mikor a még folyamatban levő munkálatok végrehajtást nyernek és a leszámolás azokra is megejtetik.
Az 1894. évi III. törvénycikk a Tiszán és a Bodrog mellékfolyón végzendő folytatólagos szabályozási munkálatokat, valamint a Ferencz-csatorna tiszai torkolatának áthelyezését 34 millió K (17 millió frt) költséggel engedélyezte. Ebből az összegből a jelzett munkálatokra 1892., 1893. és 1894. években 6.835,458 K 66 f használtatott fel. Az 1895. évi XLVIII. törvénycikk a Duna folyam Duna-Radványtól Bázisáig terjedő szakaszának szabályozására 40 millió K-t (20 millió frtot), továbbá a Duna folyam dévény-dunaradványi szakaszán, valamint a Tiszán és Bodrogon, a Körösökön, a Szamoson, a Maroson, a Temes-Bégán, a Morván, a Dráván és a Murán végzendő szabályozásokra, ugy nemkülönben a téli kikötőknél teljesitendő munkákra 612 millió K-t (31 millió frtot) engedélyezett, 1896. évtől kezdve leendő felhasználásra és ezenkivül engedélyezte azt, hogy 1895. évben, az az évi állami költségvetésbe, a „Beruházások” V. fejezetének 5. czime alatt felvéve volt 5.360,000 K-án (2.680,000 frton) felül 1. 400,000 K (700,000 frt) a pénztári készletekből igénybe vétessék.
Az utóbb idézett törvény tárgyát képező szabályozási munkálatokra tehát összesen 108. 760,000 K engedélyeztetett, annak megfelelően, hogy a törvény indokolása, illetve az abban foglalt költségszámitás szükségletként: a Felső-Dunára 8.760,000 K-t, a Közép-Dunára 40.000,000 K-t, a Tisza és Bodrogra 24. 000,000 K-t, a Körösökre 5.000,000 K-t, a Szamosra 3.200,000 K-t, a Marosra 7.600,000 K-t, a Temes-Bégára 2.000,000 K-t, a Morvára 3.000,000 K-t, a Vágra 3.000,000 K-t, a Drávára 9.000,000 K-t, a Murára 1.000,000 K-t, a Szávára 1.000,000 K-t, a téli kikötőkre 1.200,000 K-t, vagyis együttvéve 108.760,000 K-t tüntetett fel. Ebben a költségszámitásban a Tiszára és Bodrogra 1895. évtől kezdve felhasználható összeg 24 millió K-val volt felvéve, jóllehet az 1894. évi III. törvénycikkel engedélyezett 34 millió K-ból 1892., 1893. és 1894. évben felhasználandó összeg akkor a törvény indokolásából kitetszőleg kereken 6 millió koronával számittatott és ez alapon az 1894. évi III. törvénycikkel engedélyezett hitel maradványaként a Tiszára és Bodrogra 28 millió K lett volna felveendő.
A Tisza és Bodrog folytatólagos munkálatai költségszükségletének ez a leszállitása, a mint azt a törvény indokolása feltünteti, annálfogva történt, mert kilátásban volt, hogy a tiszai átvágások bővitésénél jelentékeny megtakaritások lesznek elérendők. A fentebb számjelzett 108.760,000 K-hoz hozzáadva a Tiszára és Bodrogra 1892., 1893. és 1894. években tényleg felhasznált 6.835,458 K 66 f-t, együttvéve 115.595,458 K 6 f-re rug az az összeg, mely az idézett törvények alapján a végzendő munkálatokra rendelkezésre állott. A mi most már a végrehajtott munkálatokat illeti, azokra nézve a következőket van szerencsém előterjeszteni.
A Felső-Dunára az 1885. évi VIII. törvénycikkel 34 millió K (17 millió frt) engedélyeztetett. Ebből 1895. évi január hó 1-ig 19.856,751 K 97 fillér kerül kifizetésre. Az akkor már helybenhagyott munkaprogramm alapján, a mely szerint a munka 1896. év végére volt befejezendő, még 8.760,000 K-ra volt szükség, a melyből azonban az utolsó 4 millió korona kifizetése a vállalkozóval kötött szerződés értelmében az 1897-1898. évekre volt halasztható. Az 1885. évi XLVIII. tc. ezek alapján bocsátotta a felső-dunai munkák befejezésére a 8. 760,000 K összeget rendelkezésre. A földmivelésügyi ministerium 1898. évi költségvetésnek indokolásában már jelentés tétetett arról, hogy a felső-dunai munkák befejeztetvén, tényleg - néhány kisebb még le nem bonyolitott kisajátitástól eltekintve, de a felügyeletet is beleszámitva - 27. 343,013 K 15 fillérbe kerültek, a mely összeggel azonban az előirányzottnál mintegy 50%-kal nagyobb munkamennyiség lett végrehajtva.
Az 1895. évi XLVIII. tc. értelmében e munka befejezésére a 8.760,000 koronából 1895-1898. években 6.951,571 K 62 f és 1904. évben a vállalat által támasztott több követelés iránti keresetnek egyezséggel történt befejezése után végjárandóságául 142,762 korona 90 f. összesen tehát 7.094,334 K 52 f lett kifizetve. Az 1895. évi XLVIII. törvénycikknek, valamint az 1898. évi költségvetésnek indokolása már ráutalt arra, hogy ezen nagyszabásu munkálatoknak évi fenntartása és kiegészitése még hosszabb ideig, nevezetesen mig a müvek meg nem állapodnak és főként mig a folyó az uj állapotnak megfelelően egyensulyba nem helyezkedik, jelentékenyebb költségekkel fog járni. Annál is inkább szüksége merült fel a kiegészitő munkáknak, mert a kis viznél fellépő egyes gázlókon a kellő vizmélységnek állandó biztositása csakis a kisvizi medernek megfelelő rendezésével, azaz beépitmények létesitésével volt és lesz a jövőben is elérhető.
Miután pedig ezen munkálat állandó gondos fentartást és felügyeletet igényelt, annak házi kezelésben való végrehajtása határoztatott el és a teendők a pozsonyi és komáromi folyammérnöki hivatalokra bizattak. Az ily módon végrehajtásra került fentartási és kiegészitése munkálatoknak költsége mintegy 5 millió koronát tesz ki 1907. év végéig. A Dévénytől Radványig terjedő Felső-Duna szabályozásával kapcsolatban rendeztetett a mosoni és érsekujvári Duna felső torkolata is.
A Közép-Duna Dunaradványtól Ómoldváig terjedő szakaszának szabályozására 40 millió korona volt felvéve. Ezen összegből mintegy 30 millió fordittatott, illetve lesz felhasználható a középdunai munkálatokra. Ezen 30 millió koronának tulnyomó része a budapest-tiszatoroki szakaszra fordittatott, nevezetesen elkészültek az összes tervezett átvágások (8) és azok ma már annyira kiképződtek, hogy rajtuk a hajózás fennakadás nélkül üzhető; végre lettek hajtva mindazok a munkálatok, melyek a czélból szükségesek, hogy a jégtorlódások a székesfővárost ne veszélyeztessék; e rendszeres szabályozásokkal immár Paks alá értünk. Pakstól lefelé a munkálatok már nem képeznek oly szerves összefüggő lánczolatot, mint a fölött, azonban ugy a hajózási, mint a legfőbb jéglevonulási akadályok nagyjában már el lettek távolitva; mindezek folytán a budapest-tiszatoroki szakasz ma az országnak legszebb, legrendesebb hajózó utja, habár, mint alább, a jövőben végzendő munkálatok ismertetésénél ki fog tünni, e szakaszon is még mindig jelentékeny épitkezésekre van szükség, hogy a folyó állandó jellegét megkaphassa és azt meg is tarthassa.
Hogy a Közép-Dunán a hajózási viszonyok már ez idő szerint is mily kedvezőek, mi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy egyetlen vontató gőzös képes 10-16 uszályt 5-6000 tonna tartalommal felfelé elvontatni, tehát ugyanannyi terhet elszállitani, mint egy középnagyságu tengeri gőzös és ugyanannyit, mint a mennyit 500-600 vasuti waggonban fér el.
A Tisza és a Bodrog. A Tisza és Bodrog mellékfolyó szabályozásának folytatólagos munkálatairól, valamint a Ferenc-csatorna tiszai torkolatának áthelyezéséről szóló 1894. évi III. tc. indokolása szerint a Tiszaszabályozás folytatására első sorban megoldandó feladatul az átvágások lehető rövid idő alatt anyamederré való fejlődésének elősegitésének elősegitése és ezzel kapcsolatban a mederben előállott és a hullámtéren fellépő rendellenességek megszüntetése, illetőleg a legsürgősebb mederrendezések végrehajtása, továbbá a Ferencz-csatorna tiszaföldvári torkolatának Ó-Becse alá áthelyezése tüzetett ki. Mindeme feladatok a végrehajtott munkálatokkal megoldattak. Az átvágások - kivéve a legutóbbi években közbeiktatott szerb-keresztúri rövid átvágások - alulról kezdve anyamederré lettek kiképezve; a szolnoki vasuti hidon felüli négy átvágás munkálatai pedig folyamatban vannak és egy-két év alatt be lesznek fejezve.
A tervezett mederrendezésnek is sokkal nagyobb mértékben nyertek végrehajtást, mint a hogy terveztettek, ugy, hogy a Tiszán jóformán csakis a hajózást akadályozó kisvizi gázlók és a meder elfajulását előidézhető partszaggatások megszüntetése maradt a jövő feladatként hátra. A Tiszának Tiszaujlaktól Titelig 453 kilométerrel megröviditett utja, vagyis az uj Tisza - immár létesitettnek tekinthető. A Tiszánál és Bodrognál az előirányzott összeggel szemben, a mely az 1895. évi XLVIII. törvénycikkel engedélyezett 24 millió K-ból és az 1892., 1893. és 1894. években felhasznált 6.835,458 K 66 f-ből, vagyis együttvéve 32.000,334 K 21 f-ből áll, - mintegy 32 millió K lett, illetve lesz forditva, mely összegből a Bodrog folyónál végzett munkálatok költségeire az előirányzott 812,411 K 34 f-rel szemben mintegy másfél millió K esik. A Bodrogra felhasznált összeg túlnyomórészben a régi átvágások kibővitésére és ujaknak létesitésére esik.
A Szamosnak szabályozására és első sorban ugyancsak a régi átvágások kibővitésére és ujaknak a létesitésére 3.200,000 korona lett engedélyezve; ezzel szemben a többi munka mintegy 1.500,000 koronát tesz ki. A nagyobb kiadást az a körülmény idézte elő, hogy időközben megalakult a Szamos balparti ármentesitő és ecsedi láplecsapoló-társulat, és igy az állami munkálatoknak nagyobbmérvü és gyorsabb menetben való végrehajtása vált szükségessé.
A Körösök szabályozásának folytatására 5 millió korona volt az 1895:XLVIII. törvénycikkben előirányozva, ezzel szemben mintegy 1.900,000 koronával több lett, illetve lesz e czélra forditva. A nagyobb kiadást szükségessé tette egyfelől az, hogy a Tiszaszabályozás egyik sarktételét képezvén annak biztositása, hogy a Körösök árhullámának a lefolyása Csongrádnál a Felső-Tiszáét megelőzhesse, e végből a kőrösi munkálatokat siettetni kellett, másfelől pedig, hogy - a mint az az 1902. és következő évi költségvetések indokolásában bejelentetett, - munkába vétetett az állandó hajózhatás biztositására megkivántató művek épitése is. A rendkivül csekély esés ugyanis lehetővé teszi, hogy a Hármas-Körösön és kapcsolatosan a Kettős-Körösön a kisvizi hajózás 5 duzzasztó művei és hajózó csegével egész Gyuláig, vagyis 140 kilométer hosszuságban aránylag kevés költséggel megoldassék.
Hogy ezen, a külföldi államokban már bevált és a mi vizviszonyaink között rendkivül fontosságu folyócsatornázási rendszer tekintetében mielőbb hazai tapasztalatokra is támaszkodhassunk, a Bégán kivül, a hol két ily csege épült, a Körösökön is indokoltnak mutatkozott egy ily csegének a hozzátartozó duzzasztó művel való felépitése.
Maros folyó szabályozására 7.600,000 korona volt előirányozva, ebből azonban csak valamivel több mint 3 millió lett, illetőleg lesz tényleg e czélra forditva. E költségből a Marosnak rendszeres szabályozása kellő sikerrel meg lett kezdve és nagyban s egészben be is lesz fejezve Konoptól Aradig és Makótól a torkolatig.
A Temes-Bega. A Bega ármentesitési munkálataira mintegy 560,000 korona, a Nagybecskerek alatti 30 kilométernyi szakasznak csegéző hajózással való berendezésére mintegy 1.700,000 korona lett, illetve lesz forditva. Megemlitendő itt, hogy az 1904. évi XIV. tc. a hajózó Belga-csatorna Nagybecskerek és Temesvár közti szakaszának az alsóhoz hasonlóan hajózhatóvá tétele czéljából 3.722,000 koronát bocsátott rendelkezésére, hogy nemcsak Temesvár városának, hanem az egész vidék gazdasági életének felvirágoztatására és az adóképesség fokozására nagy kihatással biró eme kérdés végre megoldassék. Az idevágó munkáltok azonban csak az 1909. évben veszik kezdetüket. A Temes folyónál némely átvágás bővitésére és főként a kiskostélyi rőzsegátnak kőgáttá átépitésére összesen mintegy 90,000 korona vétetett igénybe. Igy Tehát a Temes-Begára felhasznált összeg együttvéve mintegy 2.350,900 koronát tesz ki. Ezenkivül a Temes torkolati szakasza téli kikötővé alakittatott át.
A Morva szabályozására az 1895:XLVIII. tc. 3 millió koronát engedélyezett, azonban az osztrák kormánynyal folytatott tárgyalások csak 1907. év szeptember havában fejeződvén be: a munkálatok 1908. év folyamán vehetik kezdetüket. Némi kisebb helyi bajok orvoslására és felvételekre összesen mintegy 230,000 korona adatott ki.
A Vág szabályozására ugyancsak 3 millió korona lett engedélyezve. Ebből mintegy 1.900,000 korona lett, illetve lesz beépitve. Ezenfelül a „Sürgős állami munkák és segélyezés állami kezelés alatt nem álló folyókra” czimü rendes költségvetési adomány terhére mintegy 100,000 korona értékü munka lett végrehajtva és az 1904:XIV. törvénycikkel a Vág folyó szabályozására 1904-1908. évekre 300,000 korona bocsátatott rendelkezésre. Ezeket is számbavéve, összesen mintegy 2.300,000 korona lesz e folyó rendezésére forditva.
A Dráva folyónak szabályozására az állam 1867-1893-ig 3.600,000 koronát költött. Az 1895:XLVIII. tc. 9 millió koronát bocsátott rendelkezésre, melyből azonban csak mintegy 5.700,000 korona lett, illetve lesz a munkálatokra forditva. Ezen összeg legnagyobb részben az Eszéktől a Drávatorkolatig terjedő és a Barcs körüli szakasz szabályozására esik. A végzett munkálatok folytán a 132 kilométeres folyórészből eddigelé csak 35 kilométeren van a hajóut biztositva. Megemlitendő itt, hogy a gyékényes-barcsi szakasz szabályozására az 1904. évi XIV. tc. 1 millió koronát engedélyezett.
A Mura szabályozására 1 millió korona lett engedélyezve és ez az összeg, a melylyel a 27 km, hosszu magyar-osztrák határszakasz szabályozása tétetett folyamatba, felhasználás alá is kerül.
A Száva szabályozására, illetőleg a rácsai, azaz a Drina torkolata alatti folyamszakasz rendezésére 1 millió korona engedélyeztetett. Ezen összegnek egy részét azonban a Kulpa folyónál kellett felhasználni a Sziszek körüli gázlók eltávolitására. Az 1904. évi XIV. tc. ujból 1 millió koronát engedélyezett a Száván létező főbb hajózási akadályok eltávolitására.
A téli kikötők és rakodópartok létesitésére, az 1895:XLVIII. törvénycikkel engedélyezett összegből előirányzott 1.200,000 K-val szemben 5 millió K-t meghaladó összeg fordittatott. A folyók szabályozásával a szigetek, a mellékágak természetszerüleg elzáratnak és igy a hajózástól azok a menedékhelyek, a hol a téli időszak a jégzajlás beálltával a hajók megvonulhatnak, szükségszerüleg elvonatnak, miért is gondoskodni kellett, hogy egyelőre főként a Duna mentén alkalmas pontokon, lehetőleg nagyobb városok közelében egyes téli kikötők létesittessenek, melyekben a nagy értékü hajóállomány biztos téli menedéket találjon. A Duna ezen időben épült a pozsonyi, komáromi, lágymányosi, dunapentelei, baracskai és pancsovai téli kikötő; berendezésében tökéletesittetett a czigányszigeti (Zimony mellett a Száván) és az ujpesti kikötő, részbeni kotrásokkal fentartott átmenetileg a tassi, a keselyüsi és palánkai téli menhely.
Az 1895. évi XLVIII. törvénycikkel engedélyezett hitelből téli kikötők, rakodópartok épitésére fordittatott: 1. a pozsonyi téli kikötőbe 2.029,246 K 02 f, 2. a pozsonyi haltér és templomtéri rakodóra 166,251 K 35 f., 3. A komáromi téli kikötőre 1.315,141 K 96 f., 4. az ujpesti téli kikötőre 170,361 K 30 f., 5. a lágymányosi téli kikötőre 398,094 K 53 f., 6. a tassi téli menhelyre 9,264 K 57 f., 7. a keselyüsi téli kikötőre 66,090 K 33 f., 8. a Sugovicza rendezésére 108,980 K 97 f., 9. a baracskai téli kikötőre 141,713 K 42 f., 10. a palánkai téli menhelyre 55,378 K 79 f., 11. a czigányszigeti téli kikötőre 216,949 K 82 f., 12. a pancsovai téli kikötőre 307,444 K 27 f., összesen 4.984,917 K 33 f. Ezen összeghez hozzá jönnek még az 1907. évi fentartások. A dunapentelei kikötő költségei az ottani dunaszakasz szabályozásának költségeiben foglaltatnak. A téli kikötőnek fejlesztése és létesitése tekintetében ujabb és ujabb igények támasztatnak ugy a hajózó vállalatok, mint az egyes városok részéről. Miután rakodópartok nélkül azok a nagyobb összegek, melyeket hajózható folyóinkba fektettünk, kelló módon ki nem használhatók, azért e czélra, valamint egyáltalában hajózható közvizeinken kikötők és rakodópartok létesitésére az 1904. évi XIV. törvénycikk 1.200,000 koronát bocsátott rendelkezésre, hogy ilynemü berendezésekkel vidéki kereskedelmünk előmozditható legyen.
Az állami kezelés alatt álló téli kikötők használatára a kereskedelmügyi ministerrel egyetértőleg rendszabály adatott ki, a melynek értelmében az állami kezelésben álló téli kikötők használatáért mérsékelt dijak szedetnek.
Az 1895. évi XLVIII. törvénycikkel engedélyezett hitel terhére oly kiadásokat is el kellett vállalni, a melyek a szükségletek között a törvény indokolásában felsorolva nem voltak. Ezek együttvéve a 3 és fél millió K-t meghaladják. E kiadások sorába tartoznak a Fiume érdekében nagy fontossággal biró, az 1897. és következő évi költségvetések indokolásában részletesen ismertetett Recsigna-szabályozási munkálatokra esők, a melyek 484,900 K-ra rugnak, továbbá a vonatkozó költségvetési indokolásokban kifejtett okokból egyes társulatoknak, városoknak stb. nyujtott segélyek vagy hozzájárulások, nevezetesen: az alsó-csallóközi ármentesitő és belvizelvezető társulatnak segélyképen engedélyezett 800,000 K, illetve annak 1901-7. évekre eső része 560,000 K, a Vág balparti ármentesitő és belvizszabályozó társulatnak segélyképen engedélyezett 150,000 K, a Szigetközi ármentesitő és belvizszabályozó társulatnak segélyképen engedélyezett 200,000 K, a paks-fadd-bogyiszlói ármentesitő társulatnak segélyképen engedélyezett 300,000 K, a pestmegyei sárközi ármentesitő és belvizszabályozó társulatnak segélyképen egedélyezett 300,000 K-ből 1895-1904. évekre eső 270,000 K, a Tiszakőröszugi ármentesitő és belvizszabályozó társulatnak segélyképen engedélyezett 120,000 K, a Zenta városának a partbiztositási munkálatokhoz való állami hozzájárulásképen engedélyezett 89,747 K 14 f., a törökbecsei ármentesitő és belvizrendező társulat az általa végrehajtott partbiztositási munkák költségeiből az állam terhére átvett 249,398 K 35 f., a Szatmárnémeti városnak védmüvei és körgátjai kiépitésére segélyképen engedélyezett 120,000 K, az alsó-fehér-kőrösi ármentesitő, belvizszabályozó és vizhasznositó társulatnak segélyezésképen engedélyezett 140,000 K, a Békés vármegyének a mezőberényi és kőröstarcsai hidak épitésére segélyképen engedélyezett 110,000 K, nemkülönben a Vásárhelyi Pál emlékszobrára 10,000 K, a hazai czementek vizsgálatára engedélyezett 10,000 K és a védtöltésburkolati kisérletekre engedélyezett 40,000 K Ide tartoznak továbbá azok az összegek, a melyek az állami kezelés alatt álló folyók partjainál keletkező partomlások megkötésére egyes társulatoknak adattak és a melyek 1907. év végéig mintegy 500,000 K-t tesznek ki.
A felügyelet és felvételek költségei. A felügyeletre és felvételekre forditott kiadások - kivévén a felső-dunai munkálatokat - nincsenek beléfoglalva azokba az összegekbe, a melyeket mint az egyes folyóknál felhasználtakat, illetve felhasználandókat a fentebbiekben kitüntettem. Hogy a felügyeleti és felvételi költségek is az 1894. évi III. és 1895. évi XLVIII. törvénycikkel engedélyezett összegek terhére esnek és a munkaköltségekhez is hozzászámitandók, az iránt egyrészről határozottan és világosan rendelkezik az 1894:III. törvénycikk 4. §-a, midőn kimondja, hogy az 1. §-ban körülirt munkáknak végrehajtásába a felügyeleti költségek is beleértendők, másrészről megállapitják az évi költségvetésben a „Vizi beruházások” 1. rovatának 1. és 2. alrovatába erre vonatkozólag felvett tételek.
Egyébiránt az 1906. és 1897. évi költségvetési indokolásokban kifejezést is nyert, hogy a törvény értelmében rendelkezésre bocsátott évi adomány nem csupán uj munkálatok végrehajtására, hanem egyuttal a már foganatositott munkálatoknak időközi fentartására is felhasználandó lesz, mert különben a fentartási összegeknek évről-évre emelkedniök kellene, a mi pedig a törvény meghozatalával mellőzendőnek czéloztatott, továbbá, hogy a kérdéses évi adományból, a szoros értelemben vett munkálatokon kivül, az összes munkálatokra forditott felügyeleti (utazási) és felvételi költségek is fedezendők, mert különben ezen összegekről külön kellene gondoskodni, a mi az állami pénzügyek állandóságában a kérdéses törvénynyel elérni óhajtott czélt koczkáztatná, végül hogy a felügyeleti és felvételi költségekben természetszerüleg benfoglaltatnak a müszaki személyzetre vonatkozó kiadások is. A felvételekre és felügyeletre vonatkozó költséget tehát az illető beruházási munkálatok költségeihez hozzá kellett volna adni.
Miután azonban azoknak az egyes folyókra és munkálatokra való helyes elosztása rendkivüli nehézségeket okozott volna és csakis azon az alapon lett volna kiszámitható, hogy az évenkint e czimeken felmerült költségek a beépitett összegek arányában osztassanak fel: azért ez mellőztetett és felvételi és felügyeleti költségek együttesen tartatnak nyilván. Kitettek pedig ezek, illetve ki fognak tenni mintegy 5.400,000 K-t. A felügyeleti költségeknek tekintélyes részét a felvételi költségek teszik ki, melyektől azonban szorosan annál kevésbbé választhatók el, mert takarékossági okokból a felvételek nagy része oly módon lett végrehajtva, hogy a felügyelő személyzet a munka menetében temrészetszerüleg előálló kisebb-nagyobb szüneteket arra használta fel, hogy a jövő évi munkaprogrammhoz szükséges felvételeket is elvégezze. Ettől eltekintve azonban, egyes folyókon egészen uj rendszeres felvételeket kellett végezni.
Folyóink közül ugyanis csak a Tiszán, a Bodrogon és a Kőrösökön voltak az 1895:XLVIII. tc. előtt olyan felvételek, melyekre az érintett törvénycikkel engedélyezett munkálatokat alapitani lehetett. Ellenben a Dunának Dévénytől Ómoldováig terjedő szakaszára egészen uj felvételeket kellett végezni, melyek teljesen csak az 1907. évben lesznek befejezve. Ugyanis a Dunán az egész folyóra kiterjedő felvételek a mult század első felében készülvén, azok, bármily nagyszabásuak voltak is akkor, a mai követelményeknek sok tekintetben többé már nem feleltek meg, és azonkivül a viz folyásában időközben beállott jelentékeny változásoknak az ismeretére is szükség volt, hogy megfelelő részletes tervek legyenek kidolgozhatók, végül a felvételek alappontjait a helyszinen is állandó jelekkel, kövekkel kellett megjelölni.
Ugyanilyen nagyszabásu felvételeket kellett végezni a Morvára, a Vágra és a Marosra nézve is. A felvételek közé számitandók a nagyszabásu dunavölgyi és tiszavölgyi térképek is, melyek 1:125,000 és 1:400,000 nagyszabásu, tehát négy kiadásban jelentek meg és a „Tisza hajdan és most” czimü monografiának immár megjelent és nyomás alatt álló kötetei, nemkülönben egyéb idevágó nyomtatványok. Az 1894. évi III. és 1895. évi XLVIII. törvénycikkel engedélyezett hitelekből az egyes folyóknál felhasznált, illetve felhasználandó összegeknek a fentebbiekben foglalt kimutatásából kitünik, hogy a költségekben az előirányzathoz képest jelentékeny eltérések mutatkoznak.
Nevezetesen látható, hogy mig a Tisza völgyében, a Szamosnál és a Körösöknél, a felügyeleti és felvételi költségektől, nemkülönben a különféle, eredetileg számba nem vett kiadásoktól el is tekintve az előirányzatot jóval meghaladó munkálatok végeztettek, addig a Duna völgyében megtakaritásokat kellett eszközölni, annál inkább, mert a téli kikötők és a különféle, eredetileg elő nem irányzott kiadások czimén tekintélyes összegek fedezése válik szükségessé. Midőn a Közép-Dunától és az ország egyéb jelentősebb folyóvizeinek szabályozásáról szóló előterjesztés még a törvényhozás asztalán feküdt: jött közbe a Tisza völgyén az epochiális 1895. évi árviz, mely a folyó alsó szakaszának az eddiginél észlelt legnagyobb árvizeket is tetemesen meghaladta.
Ennek hatása alatt a Tisza folyó átvágásaira nézve az 1894. III. törvénycikk indokolásában foglaltak szerint elfogadott méreteket is meg kellett változtatni. Nevezetesen az 1894. évi III. törvénycikkel engedélyezett 34 millió koronából 23. 584,247 K 28 fillér a tiszai átvágásoknak továbbfejlesztésére volt szánva és pedig olyképen, hogy mivel az 1890-iki állapot szerint a tiszai átvágásoknak anyamederré való fejlesztésére - az önfejlődés tekinteten kivül hagyása mellett - 58 millió korona szükségeltetett volna, a torkolattól Csongrádig az átvágások az anyameder 75%-ára volna kifejlesztendők, a 96. számu borjasi átvágás kivételével, mely csak 50%-ra volt előirányozva, mig a Csongrád felettiek pénzügyi szempontból az anyamedernek ugyancsak 50%-ára terveztettek kibővittetni. Ezzel szemben a végrehajtott munkálatokkal tényleg eléretett, hogy az időközi önfejlődés nagymérvü kihasználásával az összes kibőviteni tervezett átvágások, a Szolnok feletti 4 átvágás kivételével, melyek egy-két év alatt be lesznek fejezve, anyamederré váltak.
Megjegyzendő, hogy a tiszai munkálatok költségeiben 5 oly uj átvágás létesitésének összege is bennfoglaltatik, melyek az idézett törvénycikkben nem is voltak előirányozva, amennyiben azok végrehajtását az időközben megejtett tanulmányok tették szükségessé. A mederrendezés és partibiztositások terén is sokkal több történt, mint a mi előirányozva volt, ugy, hogy a Tiszán, az árvédelmi társulatok töltéseit érdeklő szakaszain már a keletkező partszakaszok megelőzésére szolgáló munkálatok is sorra kerülhettek. A Szamoson, Bodrogon és a Körösökön az összes tervezett munkák, sőt azoknál jóval több lett végrehajtva. A Szamoson végzett több munkát szükségessé tette az időközben megalakult ecsedi láp lecsapó és Szamos balparti átmentesitő és belvizszabályozó társulat végleges méretü töltéseinek kiépitése, az e szakaszon rendszerint előálló jégtorlódásoknak megszüntetése és végül Szatmár város veszélyeztetett árvédelmi helyzete.
A Bodrog szabályozásánál szükségessé váló több munkával már az 1895. évi XLVIII. tc. indokolása is számolt, rámutatván arra, hogy az előirányzathoz képest nagyobb összegre lesz szükség, mert e folyón csakis néhány átvágás bővitése és kiemelése vétetett czélba (t. i. az 1894. évi III. törvénycikkben), addig is, mig a rendszeres szabályozásra a tervek elkészülnek. A Körösökön a munkálatok siettetését követelte az egész Tiszavölgy ármentesitésére kiható ama körülmény, hogy ezen folyórendszert oda kellett fejleszteni, hogy árvizei megelőzzék a Tisza árvizeinek Csongrádhoz való megérkezését és igy a két folyó legmagasabb árvizeinek ugyanott egyidejü kulminatiója elkerültessék. A Maroson a végzett munkák ugy terjedelemre, mint a költségek tekintetében alatta maradnak az előirányzatnak. Ennek oka egyrészt, hogy az alkalmazandó szabályozási mód a folyó természetének megfelelőleg nem volt megállapitva és csakis hosszas és beható tanulmányok alapján nyerhetett oly tervet kidolgozást, mely a lehető legcsekélyebb költségek mellett teljes és végleges szabályozást biztosit, másrészről az a folyónál igénybevehető összegeket más folyóknál kellett sürgősebb munkák végrehajtására felhasználni.
A Bega alsó szakaszának hajózhatóvá tétele Titel és Nagybecskerek között a törvénynek megfelelően végre lett hajtva, illetőleg az 1907. év végén fog befejeztetni. A Duna völgyében fekvő folyókon aránylag általában sokkal kevesebb munkát terveztetett és hajtatott végre, mint a mennyire szükség volna; az 1895:XLVIII. törvénycikkel az e célra rendelkezésre bocsátott összeg az egységes szabályozás keretén belül inkább csak a munkálatoknak megkezdésére, illetőleg erőteljesebb folytatására, mint bevégzésére volt szánva. A Közép-Dunán az 56 millióban előirányzott munkálatokra csakis 40 millió engedélyeztetett, de ebben is benfoglaltatott a meglevő munkálatoknak a fentartása és kiegészitése is, mely csupán a Felső-Dunánál évenkint 400-500,000 K-t tett ki, a mi a fentebbi 40 milliónál leütendő. Ezenkivül - mint fentebb már kiemeltem - jelentékenyen nagyobb összeg fordittatott a dunai téli kikötők épitésére, mely czélra csak 1.200,000 K irányoztatott elő. Azonban egyrészt a hajózás fokozatosan növekedő igényei, másrészt Pozsony és Komárom városok árvédelmi helyzete szükségessé tette, hogy e czimen jelentékenyen több és nagyobb munkálatot hajtassanak végre.
Nevezetesen mihelyt fel lettek deritve ama veszélyek, melyek a fentebb érintett két városra az árvizek által való eldöntésből származhattak volna, lehetetlen volt elzárkózni az elől, hogy első sorban ezek orvoslandók, annál inkább, mert ezzel kapcsolatosan nemcsak a téli kikötők kérdése talált okszerübb megoldást, de egyuttal Pozsony és Komárom városok fejlődésének is hatalmas lökés volt adható. A Tiszán az 1895., a Dunán az 1897. és 1899-iki rendkivüli magas árvizek és az ebből származó töltésszakadások szükségessé tették, hogy egyes rendkivül sujtott vagy veszélyeztetett társulatok megfelelő segélyben részesüljenek. Ugyancsak nem lehetett kitérni a Recsina szabályozása elől, mert ezen rohamos esésü és nagy hordaléku hegyi patak Fiume városát nemcsak állandóan veszélyeztette, de 1898. év őszén a városnak és kikötőnek jelentékeny részét elárasztotta, óriási károkat okozva.
Végül még annak az előnyére kivánok rödiven rámutatni, hogy a törvényhozás bölcs elhatározásával, az egész vizi beruházási adományt, mint átalányösszeget bocsátotta rendelkezésre, melyen belül a felmerülő szükséghez és a törvényhozásnak az évi költségvetésben teendő előterjesztésekhez képest nemcsak a munkálatok sorrendjében lehetett változtatásokat tenni, de az összegeknek az egyes folyók között való felhasználásában sem volt megkötöttség. E nélkül ugyanis nem lett volna lehetséges a Tiszán, a Szamoson, a Bodrogon és a Körösökön a szükséges munkálatokat oly terjedelemben és oly gyorsabb tempóban végezni, a mint azt az ottan koczkán forgott nagy érdekek megkivánták.
De ez által egyuttal lehetővé vált, hogy a folyó eleven, iszapoltató vagy mélyitő erejét a munkálatok nemcsak ugyanazon a folyón, hanem az összes folyókra nézve olyképen lehessen évről-évre beosztani, a mint azt a szükség és a takarékos végrehajtás megkövetelte. Mindenféle más munkálatoknál és épitkezéseknél inkább lehet helye a megkötéseknek, ilyeneknek azonban a legkevésbé vethetők alá a vizi munkálatok, ha a takarékosság és czélszerüség elvét nem akarjuk szem elől téveszteni.
Ezek előrebocsátása után van szerencsém a jövőben végrehajtandó folyamszabályozási munkálatokra nézve elfogadásra ajánlott programmot a következőkben előterjeszteni: Az 1894. évi III. és az 1895. évi XLVIII. törvénycikk alapján igénybe vett összegekkel folyóink jelentékeny részén az árvédelemből szükséges munkálatok nagyobbára végrehajtást nyernek; nevezetesen áll ez a Tiszára, a Szamosra, a Bodrogra és Körösökre, melyeknél jövőben jóformán csak kisebb szabásu mederrendezésekre, a meglevő müveknek kiegészitésére és hasonló munkálatokra lesz szükség. A mennyiben, a mederrendezésektől eltekintve, mégis jelentékenyebb összegek lettek e folyókra előirányozva, ezek a kis vizek idején való hajózhatás biztositására szükségesek. Ugyanis a nagy mértékben végrehajtott átvágások következtében folyóink esése tetemesen megnövekedett és ugyanezen kis viztömeg a nagyobb esés mellett kisebb vizmélységgel folyván le: a hajózás részére megkivántató vizmélység épen az évnek nyárutói és őszi szakában hiányzik, midőn arra forgalom szempontjából a legnagyobb szükség volna.
Ha tehát nagy költségekkel szabályozott folyóinkon a vizi forgalmat ismét helyreállitani, sőt a modern igényeknek megfelelően biztositani akarjuk, nem marad más hátra, mint a már végrehajtott munkálatokat ezen utóbbi czélnak megfelelően kiegésziteni. A Dunán és a Duna völgyében fekvő folyóknál ellenben még általános és az egységes szabályozás szempontjából is jelentékeny munkálatokra van szükség, hogy ugy az árvédelmi, mint a hajózási érdekek kellően ki legyenek elégitve. A jelen programmban tehát már a hajózhatás elsőrendü tényezőként lép előtérbe ugy a Tisza, mint a Duna völgyében. És midőn a hajózás, mint a legolcsóbb, a nyers- és tömegáruk mozgósitására igen sok esetben az egyedüli eszköz jön tekintetbe, figyelemmel kellett lennünk, hogy viziutainkkal lehetőleg oly pontokig hajoljunk fel, a hol a tömegszállitásra leginkább hivatott árukat, illetőleg anyagokat, ugymint kőszenet, követ és érczeket közvetlenül a bányából lehet a hajóba berakni.
Ezért vettem fel a programmba a Sajónak hajózhatóvá tételét Bánréveig, a Marosét Piskiig, a Begáét Topoloveczig, a Sióét a torkolattól a Balatonig. Poroszországon kivül nincs állam Európában, melynek magassági és vizviszonyai oly előnyösnek volnának a viziutak létesitésére, mint Magyarország. A Duna ugyanis Magyarországra eső 930 kilométer hosszával Európának a Volga után legnagyobb folyama és mellékfolyóinak, u. m. a Tiszának, Szávának és Drávának összesen 1500 kilométert kitevő hajózható hosszával együtt 2430 kilométerre kiterjedő oly vizszinthálózatot alkot, melyhez hasonlót sem a Rajna, sem az Elbe, sem Európa egyetlen folyója fel nem mutathat. Mindezen szabadon hajózható főfolyóknak számos mellékfolyóján a rendkivül csekély esés és mindamellett aránylag kielégitő vizmennyiség lehetővé teszi, hogy azokat csatornázzunk és ily módon ugyanily mélyjáratu hajók hordására tegyük képessé, mint a fentebb érintett főfolyóinkat.
A duzzasztó müvekkel és hajózó-csegékkel vagy kamrákkal tervezett csatornázás által a Vág, a Sió, a Kulpa, a Temes, a Bega, a Körös, a Sajó, a Bodrog és végül a Szamos folyóknak összesen 938 km. hossza lesz 2 méter mély bemerülésü hajókkal járható. (Az indokolás ezután 36 oldalon keresztül ismertetni a programm részleteit; ezeket terjedelmüknél fogva itt nem közölhetjük. Azután igy folytatja:)
A jövőben eszközlendő vizi beruházások iránti előterjesztésem hiányos lenne, ha nem számolnék ebben azokkal a szükségletekkel is, a melyek az állami kezelés alatt nem álló, illetve a fentebbiekbe fel nem vett folyókon vagy folyórészeken, nemkülönben a vizmosások megkötése terén kielégitésre várnak. Az állami kezelésen kivül álló, illetőleg a fentiekben fel nem sorolt folyókon vagy folyórészeken is előállhat ugyanis oly helyzet, a mely mellőzhetetlenné teszi, hogy bizonyos munkálatokat az állam végezzen. Másfelől különös fontossággal bir, hogy az állam oly folyó- vagy patakrendezési munkálatokat, valamint vizmosásmegkötéseket, a melyek teljesitése az érdekeltek anyagi erejét felülhaladja, kellő mérvben támogasson. Az államilag végrehajtandó munkálatok tekintetében a multat illetőleg utalok a Recsina folyón Fiume érdekében végzett szabályozásra, a jövőt illetőleg pedig jelezhetem, hogy hasonló megitélés alá eső egy munka végrehajtásának szüksége már is előállt. E munkát a Dunajecz folyó és a Bialka patak országhatárt képező szakaszának főleg a határrendezés érdekéből szükséges szabályozása képezi.
A fennálló ezen országos érdekre való tekintettel és mert a mai helyzetben községek és fontos közlekedési utvonalak is veszélyeztetve vannak: a szabályozásnak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával közösen, 10-12 év alatt leendő végrehajtása iránt az előzetes tárgyalásokat a cs. kir. belügyminister urral már is meginditottam, abban a reményben, hogy a most kért vizi beruházási hitel oly keretekkel fog megállapittatni, hogy ezen szabályozás mintegy 1.500,000 K-val előirányozható költségeinek Magyarországra esendő mintegy felerésze abban fedezetet nyerhet. A mi pedig egyes folyó vagy patakrendezési munkálatoknak és vizmosásmegkötéseknek állami segélyek nyujtásával való támogatását illeti, e tekintetben van szerencsém a következőket előadni. E czélra már az 1904. évi XIV. tc. 1.000,000 K-t, - a melynek utolsó részletét képező 200,000 K 1908. évre esik, - engedélyezett. Az emlitett törvény indokolásának ide vonatkozó része a következő: (L. az 1904:XIV. törvénycikket.)
Az 1904. évi XIV. törvénycikk indokolása teljes mértékben fennáll ma is, sőt mentől inkább emelkedik és halad mezőgazdaságunk belterjességében előre, annál inkább meg fogja becsülni a patakok és folyók rongálásainak és pusztitásainak kitett völgytalpakat, melyek talajuk összetételénél és nedvességi állapotánál fogva a legjobb termőföldeket szolgáltatják. De épen vizi gazdálkodásunknak ezen örvendetes fejlődése fogja mellőzhetetlenné tenni részben a völgytalpaknak megvédése, részben vizzel való ellátása érdekében, hogy egyes munkákkal kapcsolatban a kárttevő vizeknek időszaki tározására völgyzárógátak is létesittessenek.
Az állami kezelés alatt nem álló folyók szabályozásánál, valamint a vizmosások megkötésénél kielégitendő szükségletek fedezésére 8.300,000 koronát vettem fel. A megelőzőkben az egyes folyókra a következő összegek lettek a szabályozás befejezésére, illetőleg folytatására szükségletként előirányozva:I. Duna 56 000,000 K. II. Tisza 20.360,000 K. III. Dráva 19.490,000 K. IV. Száva 6.600,000 K. V. Kulpa 3.800,000 K VI. Morva 4.600,000 K. VII. Vág 8.320,000 K. VIII. Temes 3.170,000 K. IX. Mura 8.920,000 K. X. Bega 4.400,000 K. XI. Szamos 5.470,000 K. XII. Bodrog és mellékfolyói 7.370,000 K. XIII. Körös 7.200,000 K. XIV. Maros 12.100,000 K. XV. Sió csatornázása és a Balatonra 6. 500,000 K. XVI. Sajó csatornázása 10.000,000 K. XVII. Állami kezelés alatt nem álló folyókra 8.300,000 K. Összesen 192.000,000 K.
A fentebbiekben előterjesztvén a folytatólagos folyószabályozási munkálatokra nézve elfogadni kért programmot, reá kivánok még mutatni arra, hogy az abba felvett munkálatok végrehajtásával az egyes folyóknál az alább kitüntetett hosszuságokban fog javulni vagy lehetővé tétetni a hajózás. Nevezetesen: A Dunán, Dévénytől Ó-Moldováig (az uj átvágásokon mérve) 834. 4 km. hosszban. A Duna mosoni ágában Gönyöig 127 km. A Duna szentendrei ágában 30 km. A Duna tolnai holt ágában 31. 25 km. A Tiszán Vásárosnaménytől a torkolatig 694 km. A Dráván Gyékényestől a torkolatig 196. 5 km. A Száván, Capragtól a torkolatig 598 km. A Kulpán Károlyvárostól a torkolatig 135 km. A Vágon, Tornócztól a torkolatig, Komáromig 68 km. A Temesen, Bótostól a torkolatig 87 km. A Begán, Topovecztől Temesvárig 39. 0 km. A Szamoson, Szatmártól a torkolatig 65 km. A Bodrogon, Imreghtől a torkolatig 65 km. A Körösön, Békésgyulától a torkolatig 140 km.
A Maroson, Piskitől a torkolatig 343 km. A Sión, a Balatontól a torkolatig 110 km. A Sajón, Bánrévétől a torkolatig 115 km. hosszban. Összesen 3678. 15 km. Ha ezen szabályozandó viziutakhoz hozzáadjuk azokat, melyeken minden további költség reáforditása nélkül a hajózás a modern igényeknek megfelelően üzhető, vagy a melynek hajózhatóvá tétele már más törvénynyel biztositva van, (soroksári Dunaág, a Bega Temesvár alatti része), u. m.: a Dunát Ómoldvától Orsováig 95 km. -rel, a Ferencz-csatornát 238 km-rel, a Balaton tavát 80 km. -rel, a soroksári Dunaágat 55 km. -rel, a Begát Temesvártól a torkolatig 114. 1 km. -rel, akkor az országnak hajózható vizei a programmba felvett munkálatok befejezése után 4260. 25 kilométerre terjednének, a minek nagy horderejét ugy mezőgazdasági, mint ipari szempontokból eléggé méltányolni nem lehet.
Hogy azonban viziutaink az ország közgazdaságában arra a fontossággal emelkedhessenek, melyet a jövőben betölteni vannak hivatva, arra nézve elengedhetetlen feltétel, hogy azok a Duna-Tisza és a Duna-Száva közötti csatornával egészittessenek ki. E két csatorna nélkül meglévő vizi-utainkat kellőleg sem a bel-, sem a külforgalom tekintetében nem használhatjuk ki, mert a Tiszavölgyéből Budapest felé 600, a Dunavölgyéből Fiume felé 400 kilométerrel kell ma hosszabb utat hajóinknak megtenniök, mint ha a kérdéses csatornák kiépülnének. Az Olt folyó alsó szakaszának hajózhatóvá tétele - habár az Magyarország határán belül nem nagy költséggel volna létesithető és a tervek idevonatkozólag ki is vannak dolgozva - az előirányzatban az érdekeltség köréből felmerült többrendbeli kivánság daczára sem volt fölvehető, mert az Oltnak a Vöröstoronytól a Dunába való torkolásáig terjedő 250 km. hosszu szakaszán ugyanily irányu munkálatok Románia részéről biztositva nincsenek.
A mennyiben a jelen előterjesztésbe felvett munkálatok végrehajtatnak, - azon tanulmányok alapján - melyeket első ministerségem ideje alatt az általam felállitott folyó-csatornázási osztálylyal végeztettem, még mintegy 1200 kilométer hosszuságu folyószakaszt lesz lehetséges csatornázni, aránylag oly kevés költséggel, hogy e vizi utak megépitése kilométerenként kevesebbe kerül, mint a viczinális vasutaké, szállitóképessége pedig vetekednék bármely kettősvágányu vasutéval. Habár a munkálatoknak sorrendje az évi költségvetések indokolásában lesz mindenkor bemutatandó, mégis szükségesnek látom a főelvekre egész általánosságban nyilatkozni. A vizek kártételeinek megelőzésére szolgáló munkálatok sürgősségük, illetőleg fontosságuk mérve szerint fognak folytattatni és befejezésre juttatni. A hajózás szempontjából szükséges munkálatoknál oda kell törekedni, hogy első sorban a vizi közlekedés legnagyobb akadályai távolittassanak el, még pedig kezdve a Dunán, folytatva a Tiszán, Száván és Dráván, szóval a szabadon hajózható folyókon.
A mig e czélt el nem érjük, a mellékfolyókon a munkálatokkal csak lassubb lépésben szabad haladni; itt is azonban azokat véve első sorban végrehajtás alá, melynek hajózhatóvá tétele nagyobb fontossággal bir. Ilyen a Bega, melynek Temesvárig való hajózhatóvá tételére az 1904:XIV. tc. megadta a kellő fedezetet, ilyen továbbá a Körös, melyen az első hajózó csege már fel is épült. Ezeken kivül országos szempontokból legsürgősebb a csatornázási munkálatok megkezdése a Kulpa folyón. A munkasorrend megállapitásánál az évi adomány nagyságán kivül még igen fontos szerepe van az anyagbeszerzés kisebb vagy nagyobb nehézségének is. Ismeretes, hogy folyóink mellett igen kevés nagy teljesitő képességü kőbánya van, ha tehát a munkálatokat bizonyos határon tul akarnánk fokozni, ez nemcsak az anyagbeszerzést megnehezitené, hanem a munka árát is emelné.
Ezzel a folyószabályozások terén folytatólag megoldásra vezetendő feladatok nyernének megállapitást és az igy megállapitott keretbe eső munkálatok engedélyeztetnének, még pedig oly módon, a mint az az 1895. évi XLVIII. tc. által is történt, hogy a t. i. a folytatólag végzendő szabályozási munkálatok végrehajtása a bemutatott tervek elvei alapján történjék. Ily általános keretben, a követendő irányok kitüzésére szoritkozva és nem egyszersmind további részletesebb meghatározásokra is kiterjeszkedve, kérem a folytatólagos folyamszabályozási munkálatok végrehajtását engedélyezni. Kérem ezt ugyanazokból az okokból, mint amelyek az 1895:XLVIII. tc. meghozatalánál is már irányadók voltak. Az idézett törvény indokolásában erre nézve a következők foglaltattak: „E munkálatok a bemutatott tervek elvei alapján lesznek végrehajtandók a nélkül, hogy a tervekhez való szoros ragaszkodás kötelezőnek kimondatnék, a mi sem lehetséges, sem helyes nem volna. Egyrészt, mert a felvételek óta is már hosszabb idő telt el, másrészt a végrehajtás sem történhetik egyszerre, hanem csak fokozatosan, minélfogva az évi munkaprogramm közvetlenül a kivitel előtt lesz a mindenkori helyzetnek megfelelően megállapitható és megállapitandó. A folyószabályozás ugy a vasut-, mint a magasépitéstől is különbözik a tekintetben, hogy az évekkel előbb készült tervek jóformán hasznavehetetlenek.
Az egységes szabályozás tehát nem abban áll, hogy a bemutatott tervek a legkisebb részletekig végrehajtassanak, tekintet nélkül a talán egészen megváltozott helyzetre, hanem hogy a folyószabályozás elvei legyenek helyesen megállapitva és ezek keretén belül illesztessenek be a részletek a mindenkori állapothoz képest. E nélkül sok felesleges munka készülne és még több szükséges elmaradna, mert a folyók járása az egyedüli örök mozgó, mit a természet felmutat. A bemutatott tervek tehát csak tájékozásul szolgálnak a végrehajtandó munkálatok mennyiségére és minőségére, nemkülönben a költségekre nézve. ” Az emlitett törvény indokolásában kiemelt és ma is fennálló ezen körülmények között a törvényhozási felhatalmazásnak azonos módon való nyujtása annál megokoltabb, mert az 1895:XLVIII. tc. végrehajtásánál - a nyert felhatalmazás alapján - követett eljárás a tapasztalatok szerint minden tekintetben bevált. Ezzel az eljárással ugyanis lehetséges volt a programmba vett munkák végzésénél a folyók természetéhez alkalmazkodni, és a nélkül, hogy az évi hitelösszeg bármikor is tullépetett volna, mindig azokat a munkálatokat venni elő, a melyek akár veszélyek megelőzése, akár pedig nagyobb költségek elkerülése szempontjából a legsürgősebbeknek jelentkeztek.
Miután a törvényjavaslat 8. §-ában foglaltakhoz képest az évi munkaprogramm amugy is évről-évre, az évenkénti költségvetések indokolásában bemutatandó lesz, ugy a miként az az idézett törvény értelmében eddig is történt: az ezen törvényjavaslat 1. §-a tulajdonképen azt czélozza, hogy a jövőbeli folyamszabályozásokra nézve legyen törvényhozásilag megállapitott programm és biztositott költségfedezet, a melyek keretén belül a czélbavett nagyobb folyószabályozások kellő tervszerüséggel, a folyók mederképző és iszapoló erejét kihasználó menetben, megfelelő évek sorozata alatt foganatositást nyerhessenek.
A 2. § által az 1. §-ban felsorolt czélra együttvéve 192 millió korona engedélyeztetnék, a fentebb már emlitett azzal a korlátozással, hogy az 1. § második bekezdésében emlitett munkálatokra és segélyekre ezen 192 millió koronának legfeljebb 5%-a forditható. Mellőztetnék ezuttal is - ugy mint az 1895:XLVIII. tc. meghozatalánál történt - az, hogy az egyes folyókra nézve külön-külön állapittassanak meg a felhasználható összegek. Igy az egész összeg, az idézett törvénycikkel engedélyezetthez hasonlóan, a czélbavett folyamszabályozásokra szolgáló átalányt képezne. Az átalányképen való engedélyezés szükséges azért, mert a vizi munkálatok természetüknél fogva egészen elütnek egyéb épitkezésektől és igy kivált akkor, a mikor hosszabb végrehajtási időről van szó, lehetetlen a költségeket ugy előirányozni, hogy azok jelentékenyeben változható körülmények között is tényleg betarthatók legyenek.
De számolni kell azzal is, hogy a végrehajtásnak hosszura kinyuló ideje alatt az egyes folyókra nézve megállapitott programm is egy más tekintetben változtatást igényelhet, illetve hogy most előre nem látott körülmények egyik folyónál a czélbavettnél több, a másiknál pedig kevesebb munka teljesitését fogják kivánatosnak tehetni. Az átalányszerü engedélyezés egyébként kellő ellensulyozást talál a törvényjavaslat 8. §-ának már emlitett abban a rendelkezésében, hogy az évi munkaprogramm az évenkinti költségvetések indokolásában lesz bemutatandó és igy az engedélyezendő összeg miképen való felhasználása a törvényhozásnak évről-évre nyerendő engedélyétől fog függni. Megjegyezni kivánom itt azt, hogy a jelen törvényjavaslat indokolásának általános részében az egyes folyóknál ismertetett tervek és költségvetések még 1904. évben készültek, azóta pedig ugy az anyag, mint a munkabérek jelentékenyen, átlag 20-25%-kal emelkedtek. A költségvetéseket azonban ennek daczára nem dolgoztattam át, mert egyrészről az engedélyezendő hitelösszeg felhasználási ideje most még nem nyerhet megállapitást s mert másrészről azt se lehet egészen kizártnak tekinteni, hogy a mai nehéz munkáltatási viszonyok némileg javulni fognak.
Felemliteni kivánom továbbá, hogy az engedélyezendő összeg nemcsak uj munkálatok végrehajtására lesz felhasználható, hanem igénybe lesz veendő a már eddig létesitett vagy ezután foganatositandó munkálatok fentartására is, épen ugy, a mint ez az 1895:XLVIII. törvénycikkel engedélyezett hitellel történt. Ez mellőzhetetlen, mert különben a költségvetés rendes fentartási adományát évről-évre igen tetemes összeggel kellene emelni. Megjegyzendő végül az is, hogy az engedélyezendő hitelösszeget kell, hogy terheljék a munkálatok körül felmerülő összes felügyeleti (személyi és dologi) kiadások, nemkülönben a felvételi költségek is.
A 3. § az iránt intézkednék, hogy az engedélyezett 192 millió koronából 1908. évtől kezdve évenkint 7. 500,000 korona vehető igénybe és hogy az igénybe vett összeg a földmivelésügyi ministeri tárczánál, a „Beruházások” között a „Vizi munkálatok” czim alatt számolandó el. Kimondatnék ezenkivül, hogy ha valamely évben az egész 7. 500,000 korona teljes összegével nem volna a költségvetésbe felvehető, akkor az illető évre a költségvetésben a szóban forgó czélokra csak 6 millió kor. irányzandó elő, a fennmaradó 1.500,000 korona pedig a pénztári készletekből vagy más módon fedezendő. Az 1895. évi XLVIII. törvénycikkel engedélyezett 102 millió korona hitelből az idézett, valamint az 1898. évi XX. tc. rendelkezései értelmében az évi költségvetésekbe felveendő 6 millió koronán felül 1896. év 1897. években 4-4 millió korona, 1898. évben 6 millió korona, 1899. évben 4 millió kor., 1900-1907. években pedig évenkint 1.500,000 kor. a pénztári készletek terhére volt igénybe vehető és igy a vizi beruházásokra 1900-1907. években évenkint tényleg 7.500,000 kor. állott rendelkezésre. Tekintettel az állam pénzügyi erejének az utóbbi időkben minden terén történt nagymérvü igénybevételére, a jelen törvényjavaslatban csakis annyit kivánok biztositani, hogy az engedélyezendő 192 millió koronából évenkint 7.500,000 kor. - mint a mennyi a vizi beruházásokra az utóbbi években is rendelkezésre állott - legyen a törvényjavaslat tárgyát képező vizi beruházásokra forditható.
Őszintén ki kell azonban jelentenem, hogy évi 7.500,000 koronával nem lehet a czélbavett munkálatok oly arányu meginditását és végzését biztositani, a mely a különböző vizividékekről emelt és figyelembe vételre számot tartó soknemü igényeket kielégithetné. Már pedig az állami kezelés alatt álló folyók szabályozásának szüksége mindig sürgetőbben lép fel, mert az ármentesitő társulatok feladataikat a maguk részéről nagyban és egészben már megoldották és évtizedek óta várják, hogy a folyók medrének szabálytalanságából származó károk és veszélyek az állami kezelés alatt álló folyóknál eltávolittassanak. Épen igy nagy és fontos érdekek szenvednének az által, ha a hajózás biztositása és kiterjesztése tekintetéből megoldandó feladatok elvégzését távolabbi időkre kellene kitolni. Igen kivánatos tehát, hogy a programmba vett munkálatok gyorsabb tempóban, mint a mennyi évi 7.500,000 korona felhasználásával követni lehet, kerüljenek végrehajtás alá. Az 1895. évi XLVIII. törvénycikkel engedélyezett 102 millió kor. hitelből is 1896., 1897. és 1899. években 10-10 millió koronát, 1898. évben pedig 12 millió koronát volt lehetséges igénybe venni és csak 1900. évtől kezdve szállott le az évi hitelrészlet 7. 500,000 koronára.
Ma már azonban ebből az összegből sem lehet oly mennyiségü munkát teljesiteni, mint korábban, mert a mint arra az előbbiekben már utaltam, az utóbbi években a munka- és anyagárak tetemesen emelkedtek. Mindezeknél fogva fenn kell tartanom azt, hogy a mikor az államháztartás viszonyai kedvezőbekké alakulnak, a programmba felvett munkálatok gyorsabb végrehajtása czéljából akár az évi költségvetés során, akár pedig külön törvényjavaslatban kérhessem az évi hitelrészletek megfelelő felemelését.
A 6. §-ban felvett az a kapcsolat teszi szükségessé, a melyben a vizi beruházásokra szolgáló összeg a közérdekü öntöző-csatornák létesitéséről szóló 1900. évi XXX. tc. 24-26. szakaszai alapján elvállalandó állami hozzájárulások fedezésének kérdésével áll. Az idézett törvény 28. §-a ugyanis azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a mennyiben a 24-26. szakaszai alapján elvállalandó és 1902. évtől kezdve évi 300,000 K-ig terjedhető állami hozzájárulások az átmeneti kiadások között elszámolható 100,000 K-át meghaladnák, a többlet a vizi beruházások alatt előirányzandó hitel terhére vehető át, de ezen, részben öntözési czélokra történt igénybevételből kifolyólag a vizi beruházási hitelnek az 1895. évi XLVIII. és 1898. évi X. törvénycikkel megállapitott kerete és évi részletei nem emelhetők. Teljes világosság okából szükséges kimondani, hogy a fentebb emlitett állami hozzájárulásoknak 200,000 K erejéig a vizi beruházási hitelből való fedezhetése iránti rendelkezés a jelen törvényjavaslat tárgyát képező vizi beruházási hitelt terhelőleg is fennmarad és hogy az emlitett tc. 28. §-ában idézett törvények helyett, a melyek a vizi beruházási hitel keretét és évi részleteit szabják meg, a jelen javaslat alapján hozandó törvény értendő.
A 7. § egyfelől az 1894. évi III. törvénycikk 2. és 3. §-ainak, másfelől pedig az 1895. évi XLVIII. tc. 3. és 4. §-ai ama rendelkezéseinek hatályon kivül helyezéséről szól, a melyek az utóbb idézett törvénycikkel engedélyezett összegből 1907. év után megmaradó részek fedezésére vonatkoznak. A mi az 1895. évi XLVIII. törvénycikk emlitett szakaszai megjelölt rendelkezéseinek hatályon kivül helyezését illeti, ennek kimondása annálfogva szükséges, mert az ezen törvénynyel engedélyezett hitelösszeg az 1907. évi költségvetésbe felvett 6.000,000 K-val és az ezenfelül 1907. évben a pénztári készletekből igénybevehető 1.500,000 K-val teljesen kimerül.
A mi pedig az 1894. évi III. törvénycikk 2. és 3. §-ainak hatályon kivül helyezését illeti, ennek megokolására nézve van szerencsém az alábbiakat előadni. A Tisza és Bodrog mellékfolyó folytatólagos szabályozási munkálatairól, valamint a Ferencz-csatorna tiszai torkolatának áthelyezéséről szóló 1894. évi III. törvénycikkbe, az annak 2. és 3. §-ban foglalt rendelkezések a képviselőház pénzügyi bizottságának javaslatára vétettek fel, a mely javaslat megtételére pedig az szolgáltatott okot, hogy a hivatali elődöm által előterjesztett törvényjavaslathoz tartozó indokolásba és az azt kiegészitő kimutatásba a Tiszánál tervezett partbiztositási munkálatokból egyesek olyanokként voltak feltéve, mint a melyek az érdekelt ármentesitő társulatok által, az államnak a vizjogi törvény 46. §-a értelmében való hozzájárulásával lesznek létesitendők.
A tervezett partbiztositási munkálatok egy részének ez a minősitése ugy a vizügyi, mint a pénzügyi bizottságban felvetette azt a kérdést, hogy a vizjogi törvénynek akár 46., akár pedig 116., vagyis inkább 114. §-a kellő alapot nyujthat-e arra, hogy a tervezett partbiztositási munkákból egyeseknek végzésére a társulatok köteleztessenek, illetőleg, ha azokat az állam foganatositaná, a költségek viselésébe az érdekelt társulatok bevonassanak. Az ezen kérdés tárgyalásánál felmerült különböző szempontok és nézetek mintegy kiegyenlitést nyertek a pénzügyi bizottságban történt megállapodásokkal és az ezek folyományaként - a bizottság 1893. évi márczius 22-ikén tett jelentésében - előterjesztett javaslata.
A pénzügyi bizottság ezt az álláspontot foglalta el, hogy miután a vizjogi törvény 113. §-a alapján, ha nem is partbiztositási, de egyébnemü, a védőművek megvédésére alkalmas munkálatok teljesitésére e társulatok határozottan kötelezhetők, miután továbbá oly helyeken, hol a társulati védőművek partszakadások által támadtatnak meg, a védelem a leghatályosabban partbiztositási munkálatokkal eszközölhető, nem lehet méltánytalannak tartani, hogy az ilyen munkálatokhoz legalább is oly összeggel járuljanak hozzá, mint a mennyit más kevesebb költséggel járó módon való védelmezés igényelt volna; szükséges azonban, hogy egyfelől a társulat ily mérvü és értelmü hozzájárulására a kellő törvényes alat megteremtessék és a törvényjavaslatban foglalt munkálatokra nézve ugy az állam, mint a társulatok kötelezettségei pontosan és szabatosan körülirassanak, másfelől pedig, hogy ha a társulatok hozzájárulási kötelezettségeiből származó vitás kérdések eldöntésére hivatott biráskodási hatóság megállapittassék.
Ebből az álláspontból kifolyólag irányult a pénzügyi bizottság javaslata arra, hogy a törvényjavaslat a szóban forgó 2. és 3. §-okba foglalt rendelkezésekkel kiegészittessék. Megemlitendő még, hogy a törvénybe igy jutott rendelkezések kiegészitést nyertek a közigazgatási biróságról szóló 1896. évi XXVI. tc. 59. §-a által, a melynek 6. pontja értelmében az 1894. évi III. törvénycikk 3. §-a alapján hozott ministeri határozatok ellen a közigazgatási biróságok előtti eljárásnak van helye. Az 1894. évi III. törvénycikk 2. és 3. §-ában foglalt rendelkezések létrejöttének a fentebbiekben ismertetett körülményeit is tekintetbe véve és mérlegelve a törvénynek - az 1. és 2. §-ok egybevetése utján - kidomborodó intenczióját, megállapitható, hogy a szóban forgó rendelkezések csakis az idézett törvény tárgyát képező és azzal végrehajtani engedélyezett munkálatokra vonatkoznak és nem tekinthetők általános, a törvény tárgyát képező munkálatok körén tul hatálylyal birhatóknak.
Ennélfogva és miután az 1894. évi III. törvénycikkel engedélyezett folytatólagos tiszaszabályozási munkák már végrehajtást nyertek és az ország folyóin - közöttük a Tiszán is - végzendő további szabályozási munkák iránt uj törvénynek kell intézkednie: az idézett törvénycikk 2. és 3. §-ai tulajdonképen már ez okból veszitik hatályukat. Ennek daczára mégis szükséges - minden félreértés kikerülése, illetőleg a teljes tisztázás okából - a kérdéses rendelkezések hatályának megszünését kifejezetten is kimondani. Felmerülhet ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy nem volna-e indokolt e rendelkezéseket a jövőre is fenntartani, vagyis inkább a Tiszavölgyi társulatok körén tul kiható általános érvényességgel kiterjeszteni, mert hiszen aligha maradhatna meg az, hogy ilynemü rendelkezések csak egy folyó völgyére szoritkozzanak.
E kérdés elbirálásánál elsősorban mindenesetre annak kell figyelembe jönnie, hogy az 1894. évi III. törvénycikk ezen specziális rendelkezéseit - mint azt fentebb kimutattam - oly különleges költségszámitási okok idézték elő, a minők ezuttal nem forognak fenn, továbbá, hogy az ország összes jelentősebb folyóvizein teljesitendő szabályozási munkákra vonatkozó, későbben alkotott 1895:XLVIII. törvénycikkbe hasonló rendelkezések nem vétettek fel. De főleg azért nem lenne indokolható e rendelkezések fenntartása, mert elvileg egészen tisztán áll az, hogy az állam - ha oly munkálatot végez, a melyből mások is hasznot huznak, vagy a melynek következtében idegen földbirtok értéke növekedik - a vizjogi törvény 40. és 43. §-ai alapján épen ugy igényelhet a haszonban részesülőtől, tehát vizi társulattól, haszonarányos hozzájárulást, mint a hogy ez mindenki előtt, ki másnak is hasznot hajtó vizi munkálatot foganatosit, nyitva áll - nyitva áll pedig a hajózás és tutajozás szempontjából való érdekeltség esetén az állammal szemben is.
A vizjogi törvényen alapuló ily hozzájárulás iránti igények felett - emeltessenek azok akár az állam részéről, akár más által - a vizjogi törvény 157. §-ában engedélyezési ügyekben való eljárásra kijelölt első- és másodfoku hatóságok illetékesek határozni, panasz esetén pedig az 1896. évi XXVI. törvénycikk 57. §-ának 1. és 2. pontjai értelmében a közigazgatási biróság hivatott dönteni. Hogy az 1894. III. törvénycikk megalkotása alkalmával az akkor szóban forgott munkák költségeihez való társulati hozzájárulások kérdése nem a vizjogi törvény fentebb emlitett általános érvényü határozmányai alapján, hanem azoktól eltérő módon nyert rendezést, ennek okát az is képezte, hogy akkor még a közigazgatási biróságtól szóló törvény nem létezett s igy különleges biztositékok kerestettek a végrehajtani tervezett munkálatok körül az államéval szemben kerülhető társulati érdekek védelmére.
Világosan feltünteti ezt az a körülmény, hogy a pénzügyi bizottság - a mikor javaslatában annak a szükségére utalt, hogy a társulatok hozzájárulási kötelezettségéből származó vitás kérdések eldöntésére hivatott biráskodási hatóságot kell megállapitani, - hangsulyozta, hogy erre a czélra legalkalmasabb lenne a felállitandó közigazgatási biróság, - addig is azonban a földmivelésügyi minister lenne ezzel megbizandó, de egyfelől - miután a minister a társulatokkal szemben érdekelt félnek is tekinthető - ki kell mondani, hogy minden ügyben, határozathozatal előtt, a tiszavölgyi társulatok központi bizottságát hallgassa meg, másfelől pedig, hogy a hozzájárulási ügyek elbirálásánál a sajátszerü viszonyokra való tekintettel ne csak a jog, hanem a méltányosság követelményei is érvényre jussanak.
Mindezekből kitetszik az is, hogy az 1894. évi III. törvénycikk 2. és 3. §-ai hatályának megszünése most már a közigazgatási biróság fennállása folytán - aggodalmat azokból a szempontokból sem kelthet, a melyek azok létrejöttét irányitották, továbbá, hogy hatályuk megszünése szükséges is, és pedig a miatt, hogy e különböző törvények között kellő összhang létesüljön. Szükséges ez annak a helyzetnek kiküszöbölése végett is, a melyet az 1894. évi III. törvénycikk 2. és 3. §-ainak hatályon kivül helyezését kérő társulatok, a képviselőházhoz is intézett kérvényekben, mint visszást panaszoltak, hogy t. i. a földmivelésügyi minister - ha az 1896. évi XXVI. törvénycikk rendelkezéseinél fogva már nem is végső fokon, de mégis biró oly kérdésekben, a melyekben érdekeltsége is fennforog.
A 8. § első mondatába felvettek lényegileg megegyeznek az 1895:XLVIII. törvénycikk 5. §-a első részében foglalt rendelkezésekkel. A második mondatban foglaltak pedig abban különböznek az idézett törvényszakasz további rendelkezéseitől, hogy a foganatositott munkálatokra és azok költségeire vonatkozó jelentés nem a költségvetési évet megelőző évet megelőző évről, de a költségvetés egybeállitásakor már egészen letelt naptári évről lenne teendő. E változtatás oka abban rejlik, hogy a költségvetések összeállitásakor, a mely tudvalevően a költségvetési évet megelőző év nyarán történik, az ebben az évben foganatositott munkálatokról és költségeiről még csak igen hiányos jelentést lehet tenni, mert a munkálatoknak jó része az év későbbi szakában kerül végrehajtás, sőt engedélyezés alá is.
