1. § Kivándorlónak tekintendő az, a ki tartós kereset czéljából külföldre távozik.
E törvény hatálya rendszerint nem terjed ki azokra, a kik valamely európai államba egy évnél rövidebb időre meghatározott munkák teljesítése végett távoznak. A belügyminiszter azonban a szükséghez képest rendeleti uton ezekre is kiterjesztheti e törvénynek vonatkozó rendelkezéseit.
A belügyminiszter a külföldre való munkaközvetítésnek és a munkások külföldi államokba történő szerződtetésének szabályait az érdekelt miniszterekkel egyetértőleg ugyancsak rendeleti uton megállapíthatja. Ugy az ebben, mint az előző bekezdésben foglalt felhatalmazás alapján tett intézkedésekről, nemkülönben ezeknek megváltoztatásáról az országgyüléshez jelentést kell tennie.
2. § A kivándorlás tekintetében a következő korlátozások állapittatnak meg:
a) Atyai hatalom alatt álló kiskoruak atyjuk nélkül csak atyjuknak irásban adott és hatóságilag hitelesitett, a gyámság alatt lévők pedig gyámjuknak gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezése mellett s ezenfelül mindkét esetben csak akkor vándorolhatnak ki, ha igazolva van, hogy rendeltetési helyükön való elhelyezésük biztosittatott.
Kiskoru nők és 16 éven aluli férfiszemélyek szülőik egyike nélkül csak akkor vándorolhatnak ki, ha az előbbi bekezdésben felsorolt feltételeken kivül az is igazolva van, hogy rendeltetési helyükig teljesen megbizható felnőtt személyek kiséretében utaznak.
b) Férfiszemélyek azon évi január hó 1-től kezdődőleg, melyben 17-ik életévüket betöltik, addig, mig a védtörvényen alapuló állítási vagy szolgálati kötelezettség alatt állanak, csak a belügyminiszternek a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg irásban kiadott engedélye alapján vándorolhatnak ki. Az engedély csak akkor adható meg, ha a folyamodó a belügyminiszter által 100-tól 1,000 K-ig terjedhető összegben megállapitott óvadékot magyar koronaértékben előzetesen leteszi.
Az óvadék bevonatik, ha önhibája miatt az illető utlevele érvényességének leteltéig haza nem tér.
A minisztérium a védköteles nagyobb arányu kivándorlása esetén az ezen pont első bekezdésében megjelölt férfiszemélyek kivándorlását egy-egy évre általában vagy egyes törvényhatóságokra nézve megtilthatja. E tilalomról az országgyülésnek jelentést kell tennie.
Nem vándorolhatnak ki továbbá:
c) azok, kik ellen szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatt büntető eljárás van folyamatban, továbbá a szabadságvesztésre vagy pénzbüntetésre elitéltek a büntetés végrehajthatósága idejében;
d) azok a szülők, a kik 16 éven aluli gyermeküket otthon hagyni szándékoznak a nélkül, hogy állandó gondozásukat kellően biztositották volna;
e) azok, a kik otthon maradó, keresetképtelen és igy segélyükre utalt hozzátartozójuknak kellő ellátásáról nem gondoskodtak;
f) azok, a kik a rendeltetési helyig való utazáshoz szükséges pénzösszeggel nem birnak, vagy nem felelnek meg azon feltételeknek, melyek abban az államban, hová kivándorolni akarnak, a bevándorlásra vonatkozólag meg vannak szabva;
g) a kik részére valamely külállam kormánya, vagy valamely gyarmatositó vagy hasonló társulat vagy magánszemély által tervezett telepités czéljából egészen vagy részben ingyenes szállitás, vagy a szállitási költségek előlegezése helyeztetett kilátásba;
h) a kik külföldről államköltségen szállittattak haza s a szállitási költséget meg nem téritették;
i) a kik a kivándorlásban egyéb törvények rendelkezései értelmében korlátozva vannak.
3. § Minden kivándorlónak abba az államba szóló utlevéllel kell ellátva lennie, a melybe kivándorolni szándékozik.
4. § A belügyminiszter a kivándorlást olyan államba vagy területre, hol a kivándorlók élete, egészsége, erkölcse vagy vagyona komoly veszélynek van kitéve, meghatározott időre általában vagy csak bizonyos foglalkozásu és koru egyénekre nézve megtilthatja.
5. § A belügyminiszter a kivándorlást bizonyos meghatározott oly utvonalra vagy utvonalakra szorithatja, a melyek az állami felügyelet és a kivándorlók érdekei megóvása szempontjából legmegfelelőbbeknek mutatkoznak.
6. § Annak, a ki kivándorlók szállitásával akar foglalkozni, erre engedélylyel kell birnia.
Az engedélyt a belügyminiszter adja meg.
Az engedély megadása az országgyülésnek bejelentendő.
A belügyminiszter az engedélyt nyert szállitó vállalkozóval e törvény rendelkezéseinek korlátai közt szerződést köthet.
7. § Kivándorlók szállitására engedélyt nyerhetnek:
1. Magyarország területén lakó oly vállalkozók, kik magyar állampolgárok, ha bűntett, vagy nyereségvágyból elkövetett, vagy a jelen törvénybe ütköző vétség miatt büntető eljárás, vagy szabadságvesztés büntetése alatt nincsenek; bűntett, vagy nyereségvágyból eredő, vagy a jelen törvénybe ütköző vétség vagy kihágás, vagy az 1881:XXXVIII. vagy az 1903:IV. törvénycikkbe ütköző kihágás miatt elitélve nem voltak, erkölcsi és megbizhatósági tekintetben alapos kifogás alá nem esnek, és külföldre való telepitéssel vagy gyarmatositással nem foglalkoznak;
2. hazai kereskedelmi társaságok, ha a személyes felelőséggel tartozó társasági tagoknak, részvénytársaságoknál pedig az igazgatósági tagoknak többsége Magyarországon lakó magyar állampolgár és a felelősséggel tartozó, illetőleg az igazgatósági tagok az 1. pontban felsorolt kellékek tekintetében alapos kifogás alá nem esnek;
3. külföldi vállalkozók, egyesek vagy társaságok, vagy külföldön tartozkodó magyar állampolgárok:
a) ha Magyarország területére helyettest állitanak, a ki őket a szállitási üzletből eredő összes ügyekben ugy a hatóságok, mint egyesek irányában teljes joggal és felelősséggel képviseli;
b) ha az engedély alapján folytatott egész üzletük tekintetében a magyar törvényeknek és a magyar birói és közigazgatási hatóságoknak magukat alávetik, a külföldi kikötőben való ellenőrzést is lehetővé teszik és külföldre való telepitéssel vagy gyarmatositással nem foglalkoznak.
Helyettes az ország területén lakó oly magyar állampolgár lehet, a ki az 1. pontban megszabott kellékeknek, vagy oly hazai társaság, mely a 2. pontban megszabott kellékeknek megfelel.
A helyettes csak a belügyminiszter jóváhagyása mellett alkalmazható.
8. § A ki szállitási engedélyért folyamodik, köteles kimutatni, hogy a követelményeknek megfelelően kivándorlók szállitására képes és óvadékul törvényes magyar értékben előzetesen legalább 100. 000 koronát tesz le.
A helyettes részéről szintén törvényes magyar értékben belügyminiszteri jóváhagyás előtt külön legalább 50. 000 korona óvadék teendő le.
9. § Az engedély csak bizonyos országokra, országrészekre, vagy helyekre, a tengerentuli szállitásoknál pedig csak bizonyos kikötőhelyekre nézve adható.
10. § A vállalkozó köteles szállitói dijszabályzatát a belügyminiszternek előzetesen bemutatni.
A bejelentett dijaknál magasabb szállitási dij nem szedhető.
11. § A vállalkozó, illetőleg helyettes Budapesten egy kivándorlási irodát állithat fel.
A belügyminiszter megengedheti, hogy a vállalkozó vagy helyettes a budapesti egy irodán kivül, hazai tengeri kikötőben és vasuti állomással biró határszéli városokban vagy községekben is állithasson fel egy-egy irodát:
Ily irodák felállitására azonban csak abban az esetben adható engedély, ha azt a kivándorlás czélszerü lebonyolitása okvetlen szükségessé teszi.
Az irodák felállitására adott engedélyt a belügyminiszter bármikor megvonhatja.
Az engedély megadása és megvonása az országgyülésnek bejelentendő.
A vállalkozó a szállitási üzletéből kifolyólag meghatalmazottat (megbizottat, ügynököt, kirendeltséget vagy bármi néven nevezendő közeget) nem alkalmazhat és fióktelepet nem állithat fel. Az eddig alkalmazott meghatalmazottak és létesitett fióktelepek működése e törvény életbeléptetésekor megszünik.
Nem adható engedély oly határszéli városokra és községekre, a melyek felé a kivándorlás irányitása be van tiltva.
Engedélyes vállalkozó nem engedélyes vállalkozóval a kivándorlók szállitására vonatkozólag semmiféle szerződéses viszonyba nem léphet.
12. § Irodavezetéssel csak oly állandóan alkalmazott hivatalnok bizható meg, a ki e törvény 7. §-ában a vállalkozó helyettesére megszabott feltételeknek megfelel.
A belügyminiszterhez előzetesen be kell jelenteni az alkalmazni szándékolt irodavezetőket és a segédszemélyzet tagjait, s ezek működésüket csak akkor kezdhetik meg, ha a belügyminiszter a bejelentést tudomásul vette.
13. § Az irodák vezetői és egyéb alkalmazottjai csak előre meghatározott rendes dijazásban részesithetők.
Tilos az általuk megkötött vagy közvetitett szerződések számának arányában való, vagy a vállalkozó vagy a helyettes üzleti forgalma arányában változó dijazás, a nyereségben való részesités, valamint ezen tilalom kijátszására szolgáló bármely más dijazás, jutalmazás és költségek megtéritése.
14. § Állami, törvényhatósági, városi, községi, postai, távirdai és vasuti alkalmazottak, lelkészek, ügyvédek, orvosok, állatorvosok, tanitók, italmérési engedélylyel biró egyének nem lehetnek helyettesek, irodavezetők vagy egyéb irodai alkalmazottak.
15. § Tilos a vállalkozónak és helyettesének vagy bármely alkalmazottjának a kivándorlásra vonatkozó bármiféle más felhivást, tájékoztatást közzétenni vagy bárkinek megküldeni, mint a menetrendre, ellátásra és szállitásra vonatkozó egyszerű ismertetést. Ezek az ismertetések is csak az engedélyezett irodák belső helyiségeiben tehetők közszemlére, és ugy ezek, valamint a kivándorlásra vonatkozó bárminő felvilágositások csak arra való külön felhivásra küldhetők meg az érdeklődőknek.
16. § A vállalkozónak és helyettesének adott engedélyt, illetőleg jóváhagyást a belügyminiszter bármikor megszorithatja vagy megvonhatja.
17. § A vállalkozó alkalmazottjainak a kivándorlási üzlet körében előforduló minden ténykedéseért magánjogilag felelős.
A helyettes alkalmazottjaiért magánjogilag elsősorban maga a helyettes, s másodsorban a vállalkozó felelős.
18. § A vállalkozó által letett óvadék az üzlet köréből eredő s a hatóságokkal és a kivándorlókkal szemben fönálló összes kötelezettségek, valamint a büntetések és költségek vagy birságok biztositására és fedezésére szolgál.
A helyettes által letett óvadék csak oly kötelezettségek, büntetések, költségek és birságok fedezésére szolgál, melyek az általa ellátott üzlet köréből erednek. Ha azonban a helyettes óvadéka elegendő fedezetet nem nyujt, a mutatkozó hiány a vállalkozó óvadékából vonandó le.
Az óvadék minőségét, letételének, kezelésének, a vállalkozó vagy a helyettes kötelezettségeinek teljesitésére szükséges összeg kifizetésének, az óvadék ujból kiegészitésének és a fenmaradó összeg visszaadásának módozatait a belügyminiszter rendeletileg állapitja meg.
19. § A hazai vállalkozó, a helyettes és a Magyarország területén müködő irodák kötelesek bekötött és a belügyminiszter által hitelesitett, a kereskedelmi törvény szabályainak megfelelő könyveket és levelezésekről másoló könyvet vezetni, kapott üzleti leveleiket pedig megőrizni.
Az ügykezelést, valamint a használandó szerződés mintáját a belügyminiszter rendeletileg állapitja meg.
A belügyminiszter, illetőleg megbizottja, valamint a rendőri hatóságok jogositva vannak az ügykezelést bármikor megvizsgálni, a könyvekből kivonatot venni s általában a vállalkozó, helyettese és irodája eljárását ellenőrizni.
20. § A vállalkozó a kivándorlók szállitását csak megelőzőleg a 11. §-ban jelzett irodában kötött irásbeli szerződés alapján teljesitheti.
A belügyminiszter a külföldi vállalkozóknak megengedheti, hogy a szerződéseket a saját külföldi irodájában, vagy a mennyiben ilyen nem volna, a vele üzleti összeköttetésben álló más oly külföldi vállalat külföldi irodájában is megköthesse, mely vállalatért maga a vállalkozó teljes felelősséget vállal, s a mely magát a magyarországi kivándorlás tekintetében a magyar törvényeknek kifejezetten aláveti.
Az adott engedélyt a belügyminiszter bármikor megvonhatja.
Az engedély megadását és megvonását az országgyülésnek be kell jelenteni.
21. § Utlevéllel el nem látott egyének szállitására szerződést kötni tilos.
22. § A szerződés három példányban állitandó ki, a melyek egyike a kivándorlónak kézbesittetik, a másik a vállalkozónál, illetőleg az irodánál marad, a harmadik - bélyegmentes példányt pedig köteles a vállalkozó, illetőleg az iroda a szerződés megkötését követő 8 nap alatt a kivándorló lakhelye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjének megküldeni.
A szerződésnek a következőket kell tartalmaznia:
1. a szállitó vállalkozó nevét és a kivándorló teljes nevét, korát és lakhelyét;
2. az utirány és azon hely megjelölését, hova a szállitás elvállaltatott;
3. az indulás pontos idejének, tengerentuli szállitásnál a használandó hajó nevének és a hajó indulása napjának megjelölését;
4. ugy vasuton, mint hajón az osztálynak, ezenfelül a hajón a térségnek meghatározását, a melyet a kivándorló és családja a podgyásszal együtt igényelhet;
5. a szállitási dijnak és a hajón utazásnál a biztositási dijnak is pontos megjelölését számmal és betüvel;
6. e törvénynek a szállitó kötelességeiről és az esetleges panaszok orvoslásáról szóló rendelkezéseit.
Az ország területén kötött szerződés magyar nyelven, vagy hasábosan: magyar nyelven és a kivándorlónak anyanyelvén állitandó ki.
23. § A vállalkozó minden egyes kivándorlóval szemben köteles:
1. őt és a podgyászát a szerződésben megjelölt helyre, az ugyanabban meghatározott és semmi esetre fel nem emelhető dijért elszállitani;
2. egészséges, tiszta, elegendő ellátásról és elszállásolásról az egész uton gondoskodni, hacsak a szerződés azt nem állapitotta meg, hogy a szárazföldi uton erről a kivándorló maga gondoskodik;
3. ingyenes orvosi ápolásról, utközben való elhalálozás esetén eltemetésről gondoskodni;
4. a családfőt baleset ellen, a podgyászt sérülés és elvesztés esetére a belügyminiszter által jóváhagyott dijszabályzat szerint lehetőleg valamely hazai biztositó társulatnál biztositani;
5. ha az utazás a kivándorló önhibáján kivül késedelmet vagy megszakitást szenved, őt ezen veszteglési idő alatt minden külön dij nélkül teljesen ellátni, elszállásolni s mihelyt lehet, őt és podgyászát a rendeltetési helyre tovább szállitani.
Ellenben tilos a vállalkozónak:
a) a szállitási és biztositási dijra nézve oly megállapodást létesiteni, hogy a kivándorló azt egészben vagy részben utközben teljesitendő munkával egyenlitse ki, vagy pedig csak rendeltetési helyére érkezése után fizesse meg;
b) a kivándorlótól a szerződésben megjelölt szállitási és biztositási dijon felül bármely dijat vagy szolgálatot követelni, elfogadni vagy a kivándorlónak előleget adni;
c) a kivándorlót tartózkodási helyének, idejének vagy foglalkozásának szabad választásában korlátozni.
24. § Ha a kivándorló a hajóra szállás előtt a szerződéstől bármely okból visszalép, a szállitási dij neki a vállalkozó részéről azonnal megtéritendő.
25. § E törvény 10. §-ának második bekezdésével, ugyszintén a 22., 23. § rendelkezésével ellenkező megállapodások és a 20., valamint a 21. § rendelkezései ellenére, nem különben az engedélylyel nem biró vállalkozókkal kötött szerződések érvénytelenek.
26. § A vállalkozó azokat az egyéneket, a kiket a 21. §-ban foglalt tilalom ellenére szállit ki, köteles ingyen visszaszállitani.
27. § A tengerentuli szállitásnál a vállalkozó gondoskodni köteles, hogy a hajó, melylyel a kivándorlók szállittatnak, a kivándorlásra alkalmas, a tervezett utra teljesen készen, szabályszerűen berendezve, felszerelve és élelmi szerekkel ellátva legyen.
Ugyanezen kötelesség terheli a hajó vezetőjét is.
28. § Kivándorlók szállitására alkalmas hajónak tekintetnek e törvény értelmében mindazok a személyszállitó tengeri hajók, melyek Európán kivül levő kikötőkbe közlekednek és a kereskedelemügyi miniszter által megjelölt hajóosztályozó intézetek valamelyike részéről első osztályuaknak minősittettek.
A belügyminiszter az ilyen belföldi kikötőkből induló hajók minősége, biztonsága, berendezése, felszerelése és lehetőleg hazai élelmi czikkekkel ellátása, hatósági vizsgálata és ellenőrzése, továbbá az utasok és hajószemélyzet orvosi vizsgálata, beteg egyéneknek kizárása, végül a hajóra szállás, valamint a kivándorlóknak egészségi és erkölcsi védelmi tárgyában a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg részletes utasitásokat adhat ki.
29. § Az 1903:IV. tc. alapján létesitett kivándorlási alap a hazájukba visszatérni szándékozó vagyontalanok utiköltségeinek részben vagy egészben fedezésére, továbbá a kivándorlottaknak a külföldön való utbaigazitására, munkával ellátására, részükre menedékhelyek létesitésére, vallási és szellemi szükségleteik istápolására, jótékony czélokra, valamint a kivándorlás ellenőrzéséből felmerült rendkivüli költségek fedezésére szolgál.
Ez az alap fentartatik:
a) az állami költségvetésbe e czélra felveendő összegből:
b) az utlevél kiállitási dij czimén befolyó összegnek a bélyeg és kiállitási költségek levonása után fennmaradó részéből:
c) a szállitó vállalkozók által fizetendő és az engedélyokiratban meghatározandó dijakból:
d) a 2. § b) pontja alapján bevont óvadékokból:
e) a vállalkozókra és helyettesekre e törvény 45. és 46. §-ai alapján kiszabandó birságokból:
f) s egyéb a belügyminiszter által ideutalt összegekből.
30. § A kivándorlási alap a belügyminiszter kezelése és rendelkezése alatt áll, a ki arról az évi zárszámadásokban számol el.
Ha a belügyminiszter a 29. §-ban megjelölt czélok valamelyikére a kivándorlási alapból a miniszterelnöknek pénzt utal át, az átutalt összegekre nézve számadási kötelezettség a miniszterelnököt terheli.
31. § Utasittatik a ministerium, hogy a kivándorlottak által megtakaritott pénzek elhelyezésének, kezelésének és hazaszállitásának biztositásáról a magyar királyi postatakarékpénztár, vagy valamely megbizható hazai pénzintézet bevonásával lehetőleg gondoskodjék.
32. § Budapest székhelylyel kivándorlási tanács szerveztetik.
A tanács a szállitó vállalkozók és helyetteseik részére, valamint az irodák felállitására adandó engedély, illetőleg jóváhagyás megadásánál, korlátozásánál vagy megvonásánál a belügyminiszter által előzetesen meghallgatandó; ezen felül a kivándorlásra vonatkozó minden kérdésben véleményét a belügyminiszterrel közölheti s ennek felhivására véleményt ad.
33. § A kivándorlási tanács áll:
négy-négy, a főrendiház és a képviselőház,
két, a budapesti kereskedelmi és iparakamara,
egy-egy, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Magyar Gazdaszövetség, az Országos Iparegyesület s a Gyáriparosok Országos Szövetsége által saját kebelükből választott,
két, a nemzetgazdasági tudományokkal foglalkozó egyének köréből a belügyminiszter által kinevezett tagból. Tagjai továbbá a munkások érdekképviselete részéről a belügyminiszter által megállapitott módon megválasztott két tag; végül a mezőgazdasági érdekképviselet törvényes szervezése esetén az Országos Mezőgazdasági Kamara, vagy a vidéki kamarák által választandó, ez időpont bekövetkezéseig pedig a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége által kiküldendő két tag.
A főrendiház és a képviselőház az elnökeik által kijelölendő husz főrendiházi tag, illetőleg képviselő közül választja kiküldötteit.
A tanács tagjainak megbizatása két évre terjed.
A tanácsi tagság megszünik: lemondás vagy halálozás esetén, vagy ha a választott tag megszünik a főrendiház, képviselőház, azon kamara vagy egyesület tagja lenni, mely a tanácsba küldte, illetőleg ha a főrendiház által választott tanácstag főrendiházi tagsági jogának gyakorlata szünetel. (1885. évi VII. tc. 11. és 12. §)
Az időközben megüresedett hely betöltéséről a még hátralévő időre az gondoskodik, a ki a pótlandó tagot megbizta.
Az országgyülés feloszlatása esetén, annak ujból megalakulásáig, az országgyülési kiküldöttek megbizatása érvényben marad.
34. § A kivándorlási tanács elnökét és helyettes elnökét tagjai sorából a tanács választja s ügyrendjét önmaga állapitja meg.
A tanács üléseire a miniszterelnök, a belügyminiszter, a földmivelésügyi, honvédelmi, igazságügyi, kereskedelemügyi, pénzügyi és a vallás- és közoktatásügyi miniszterek mindenkor meghivandók s ők magukat kiküldötteikkel is képviseltethetik.
35. § A belügyminiszter állami tisztviselői jelleggel kivándorlási biztosokat és ezek mellé a szükségnek megfelelő segédszemélyzetet alkalmazhat.
36. § A kivándorlási biztosok a belügyminiszter alá vannak rendelve; úgy az ő, mint a melléjük rendelt segédszemélyzet illetményei az évi költségvetésben állapittatnak meg. A kivándorlási biztosok kötelessége a kivándorlás egész lebonyolitásának ellenőrzése; részletes szolgálati teendőiket a belügyminiszter rendeletileg szabályozza.
37. § A ki a kivándorlás előmozditása czéljából valótlanságot terjeszt, vagy bármely más módon kivándorlásra csábit, vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal és 2000 k-ig tejedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A ki kivándorlásban a törvény által korlátozott személyt (2. §) csábit kivándorlásra, ugyszintén a ki valamely gyülekezeten szóval, nyomtatvány utján, nyomtatványt, irat, vagy képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállitása által kivándorlásra csábit, vétség miatt hat hónaptól három évig terjedhető fogházzal és 1000 K-tól 4000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
A ki az előbbi bekezdésben megjelölt cselekményt üzletszerüen követi el, vagy ha azt a cselekményt oly egyén követi el, a ki a jelen törvény alapján büntett vagy vétség miatt már büntetve volt és büntetésének kiállása óta tiz év még el nem telt, büntett miatt öt évig terjedhető börtönnel és 2000 K-tól 8000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
38. § A ki a jelen törvény szerint szükséges belügyminiszteri engedély (6. §) vagy jóváhagyás (7. § utolsó bekezdése) nélkül kivándorlót szállit, vagy ily szállitást közvetit, vagy a ki a nem engedélyezett kivándorlási üzlet körére vonatkozó hirdetményeket vagy közleményeket nyomtatvány utján közzé tesz, vagy bármely más módon terjeszt, vétség miatt hat hónaptól három évig terjedhető fogházzal és 1000 K-tól 4000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Ha az előbbi bekezdésben meghatározott cselekményt az követi el, a ki a jelen törvényben meghatározott büntett vagy vétség miatt már büntetve volt és büntetésének kiállása óta tiz év még el nem telt, büntett miatt öt évig terjedhető börtönnel és 2000 K-tól 8000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
39. § A ki engedély vagy jóváhagyás nélkül müködő kivándorlási vállalkozóval vagy helyettessel a kivándorlásra vonatkozó üzleti összekötetésben áll, vagy ily összeköttetés létesitésére lépéseket tesz, vagy ezeknek a kivándorlásra vonatkozó müködését bármely más módon előmozditja, ha cselekménye sulyosabb beszámitás alá nem esik, kihágás miatt két hónapig terjedhető elzárással és 600 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
40. § A ki utlevél nélkül, vagy a 2. §-ban megállapitott tilalom ellenére kivándorlás czéljából utra kel, ha cselekménye sulyosabb beszámitás alá nem esik, kihágás miatt két hónapig terjedhető elzárással és 600 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
41. § A ki előlegnyujtással, fuvarozással, kalauzolással, kioktatással, vagy bármely más módon annak, a kinek utlevele nincs, vagy a ki a jelen törvény értelmében kivándorlásra nem jogosult, a kivándorláshoz segédkezet nyujt, ha cselekménye sulyosabb beszámitás alá nem esik, kihágás miatt két hónapig terjedhető elzárással és 600 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Visszaesés esetében, ha az előző büntetés kiállása óta két év még el nem telt, a kiszabható büntetés legkisebb mértéke 15 napi elzárás és 107 korona pénzbüntetés.
A ki az előbbi bekezdésben meghatározott cselekményt üzletszerüen követi el, vétség miatt két évig terjedhető fogházzal és 4000 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
42. § Az a szállitó vállalkozó vagy helyettes, illetőleg irodavezető, vagy más alkalmazott, a ki a jelen törvény 10. §-ának második bekezdésében, 13., 15. §-aiban, vagy a 23. § második bekezdésének b) vagy c) pontjában tiltott cselekményeket elköveti, vagy a 20. § első bekezdésében, vagy a 24. §-ban foglalt rendelkezéseket megszegi, vagy a ki oly egyénnel köt kivándorlási szerződést, kinek utlevele nincs, vagy a kiről tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a jelen törvény szerint kivándorlásra nem jogosult, kihágás miatt két hónapig terjedhető elzárással és 600 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Az irodavezetőnek és más alkalmazottnak a jelen törvénybe ütköző cselekményeiért büntetendő a vállalkozó és a helyettes is, ha az alkalmazott a cselekményt annak tudtával és elnézésével követte el. Ugyanezen feltétel alatt büntetendő az irodavezető az alája rendelt irodai alkalmazott cselekményeiért.
Az a vállalkozó vagy helyettes, a ki az irodavezető vagy más alkalmazott által elkövetett büntetendő cselekménynél a körülményekhez képest személyesen teljesithető ellenőrzést elmulasztotta, kihágás miatt két hónapig terjedhető elzárással és 600 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanez áll az irodavezetőre az alája rendelt irodai alkalmazott cselekményei tekintetében.
43. § A ki az e törvény 1. §-ának harmadik bekezdése alapján kibocsátott miniszteri rendeletek szabályait megszegi, kihágás miatt két hónapig terjedhető elzárással és 600 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
44. § A ki e törvénybe ütköző büntetendő cselekmény elkövetéseért a cselekmény elkövetőjének utólag jutalmat ad, vagy bármi előnyt nyujt vagy igér, ha cselekménye sulyosabb beszámitás alá nem esik, kihágás miatt két hónapig terjedhető elzárással és 600 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
45. § A belügyminiszter a kivándorlási vállalkozóra vagy helyettesére 6000 K-ig és közülök arra, a ki az e törvénybe ütköző büntetendő cselekmény miatt már büntetve volt, vagy a ki ellen két izben birság volt alkalmazva, 5000 K-tól 2000 K-ig terjedhető birságot szabhat ki, ha a vállalkozó vagy helyettes:
1. a kivándorlókat olyan területre szállitja, a hova engedélye nem szól, vagy a hova a belügyminiszter a kivándorlást általában, vagy az illető kivándorlókra nézve megtiltotta (4. §);
2. engedély nélkül egynél több kivándorlási irodát állit (11. §);
3. a helyettesre, irodavezetőre vagy más alkalmazottakra (7., 11., 12. §), vagy az ügykezelésre (19. §) vonatkozó szabályokat megszegi;
4. a kivándorlóval szemben megszabott kötelezettségeit (23. § első bekezdése) nem megfelelően teljesiti;
5. a jelen törvény 22-ik §-a ellenére a szerződésnek kézbesitését vagy a törvényhatóság első tisztviselőjéhez való beküldését elmulasztja;
6. a viteldijra oly megállapodást létesit, hogy a kivándorló azt egészben, vagy részben utközben teljesitendő munkával egyenlitse ki, vagy pedig rendeltetése helyére érkezése után fizesse meg (23. § második bekezdésének a) pontja);
7. a kivándorlóknak egészségi és erkölcs védelme tárgyában kiadott utasitásokat megszegi (28. § második bekezdése).
E birság alkalmazható a vállalkozó vagy a helyettes ellen akkor is, ha a kötelességszegést vagy mulasztást az ő tudtával az irodavezető vagy más alkalmazott követte el.
A birság alkalmazható az irodavezető vagy más alkalmazott által elkövetett kötelességszegés vagy mulasztás miatt az oly vállalkozó vagy helyettes ellen is, a ki a körülményekhez képest személyesen teljesitendő ellenőrzést elmulasztotta.
Ugyanezen birság alkalmazható a külföldi vállalkozó ellen akkor is, ha a külföldi kikötőben való ellenőrzést lehetővé nem teszi (7. § 3. b) pontja).
46. § A belügyminiszter azt a hajóvezetőt, a ki a hajó felszerelésére vonatkozó alapszabályoknak (27. §), vagy a kivándorlók egészségi és erkölcsi védelme tárgyában kiadott utasitásoknak (28. §) az elindulásra kitüzött időponttól a kivándorlók partraszállásáig bármiben eleget nem tesz, 5000 K-ig, és ha ellene birság már két izben alkalmazva volt, 5000 K-tól 20,000 K-ig terjedhető pénzbirsággal sujthatja.
E birságért behajthatatlansága esetén a kivándorlási vállalkozó vagy a helyettes felelős, hacsak ugyanezért a mulasztásért ellenben külön rendbirság meg nem állapittatott.
47. § Az e törvényben meghatározott büntettek és vétségek miatt a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztése is kimondandó.
Ezen hivatalvesztés hatálya kiterjed a kivándorlási vállalatnál viselt minden alkalmazásra és attól nyert minden megbizásra is.
Ha az e törvényben meghatározott büntettet, vétséget vagy kihágást olyan személy követte el, a kinek italmérési engedélye van, ez tőle elvonandó és ujabbat a büntetés kiállásától számitott őt éven belül nem nyerhet.
48. § A 38-44. és a 47. § rendelkezései alkalmazandók akkor is, ha az azokban meghatározott büntettet, vétséget vagy kihágást akár magyar állampolgár, akár külföldi, az e törvény hatályának területén kivül követi el.
Az előbbi bekezdés rendelkezését megfelelően kell alkalmazni a 45. és 46. § eseteiben is.
49. § Az e törvényben meghatározott büntettek és vétségek, valamint a nyomtatvány utján elkövetett kihágások elbirálása a királyi törvényszékek hatáskörébe tartozik, a többi kihágások felett pedig a rendőri büntető biráskodást a következő hatóságok gyakorolják:
Elsőfokon:
a határrendőrség müködési területén a határszéli rendőrkapitány, illetőleg a belügyminiszter által felhatalmazott határrendőrségi tisztviselő, egyebütt pedig kis- és nagyközségekben a főszolgabiró, illetőleg szolgabiró, rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitány, illetőleg helyettese, ezek akadályoztatása esetében a tanács által e részben megbizott tisztviselő.
Másodfokon:
kis- és nagyközségekben és rendezett tanácsu városokban az alispán, törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács.
A székesfővárosi államrendőrség müködési területén elsőfokon az illetékes kerületi kapitányság vezetője, ennek akadályoztatása esetén a belügyminiszter által megbizott rendőrségi tisztviselő, másodfokon a főkapitány vagy helyettese.
Harmadfokon:
a belügyminiszter.
A rendőri büntető biráskodásra illetékes hatóságok I. és II. foku itéletei a kivándorlási biztossal közlendők, a ki az itéletek ellen az II., illetőleg III. foku hatósághoz a törvényes határidőben fellebbezéssel élhet.
50. § Az engedélylyel biró szállitó vállalkozó vagy helyettese vagy más alkalmazottja által küldött és e törvény értelmében tiltott, ugyszintén az engedélylyel nem biró szállitó vállalkozó vagy megbizottja által küldött és a kivándorlási üzlet körébe tartozó mindennemű levelek, hirdetmények, nyomtatványok és hajójegyek, valamint az ujból való használatra visszaküldött utlevelek lefoglalandók.
A lefoglalást rendszerint a közigazgatási hatóság rendeli el. A zárt levelek lefoglalására azonban csak az illetékes kir. törvényszék vizsgálóbirája jogosult. A postán nyitottan küldött ilynemű lefoglalását maga a postahivatal foganatositja.
A királyi postahivatalok azon egyszerű és ajánlott leveleknek s másnemű zárt postai küldeményeknek érkezéséről, melyeknek külsejéből, u. m.: alakjáról, a feladás helyéről, tömeges érkezéséről, a boritékon levő netaláni czégjelzésből s egyéb jelekből gyanitani lehet, hogy az első bekezdésben megjelölt tartalommal birnak, vagy abban felsorolt tárgyakat tartalmaznak, kötelesek a czimzett nevének és a levél feladási helyének megjelölésével az illetékes közigazgatási hatóságot értesiteni.
Az ilyen postai küldemények lefoglalása, illetőleg kézbesitése körül követendő eljárást a kereskedelemügyi miniszter a belügyi és igazgatásügyi miniszterekkel egyetértőleg rendeleti uton szabályozza.
51. § Az e törvény szerint jogosulatlan kivándorlóknak más állam területén való feltartóztatása és visszautasitása érdekében az illető államokkal a viszonosság elve alapján megegyezések létesithetők s a kormány az illető államok jogosulatlan kivándorlóival szemben a magyar szent korona országaiban követendő eljárást rendeleti uton szabályozhatja.
52. § E törvény életbeléptével az 1903:IV. tc. hatályon kivül helyeztetik és az annak alapján szervezett kivándorlási tanács megbizatása megszünik.
53. § E törvény életbeléptetése napjának megállapitásával és végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg.
