1. § A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója alá tartoznak a magyar szent korona országainak területén székelő részvénytársaságok, részvényekre alakult betéti társaságok, korlátolt felelősségű társaságok és szövetkezetek, ideértve a biztositási vállalatokat is, a menynyiben mindezek számadásaiknak a biróságnál való bemutatására kötelezvék.
Külföldi hasonló vállalatok, ha üzleteiket a magyar szent korona országaiban saját czégük alatt fiókintézet vagy ügynökség utján gyakorolják, csak belföldi üzleteikre vonatkozólag állanak a jelen törvény hatálya alatt.
2. § A nyilvános számadásra kötelezett vállalat összes jövedelme után a belföldön adózik.
Belföldi vállalatnak külföldön felállitott fiók-intézetei, üzlettelepei, elárusitó irodái, gyári raktárai, vagy ügynökségei utján, vagy más módon folytatott üzleteiből, külföldi ingatlanokból, külföldi értékpapirokból vagy külföldre kölcsönadott tőkekövetelésekből származó jövedelme a belföldön csak abban az esetben nem esik adó alá, ha a vállalat igazolja, hogy abban az államban, a melyből a jövedelem ered, ezen jövedelem után - a jövedelemadón kivül - a jelen kereseti adónak megfelelő adót már fizet és az illető állammal e tekintetben viszonosság áll fenn.
3. § Üzletüket ugy Magyarországon, mint Ausztria területére kiterjesztő vállalatoknak az előző szakasz határozmányaitól eltérő adózását a vonatkozó törvények szabályozzák.
4. § Állandóan adómentesek:
1. mindazok a vállalatok, melyeknek adómentességét külön törvények szabályozzák;
2. azok a külföldi vállalatok, melyeknek adómentességét a fennálló államszerződések biztositják;
3. a nyers anyagnak, üzleti (gazdasági) felszereléseknek kizárólag tagjaik számára történő közös beszerzésére, továbbá közös raktár tartására vagy közös termelésre alakult gazdasági és ipari szövetkezetek, még pedig:
a) az ipari raktárszövetkezetek az esetben, ha a közös raktárban csak a tagok által termelt vagy készitett czikkek (áruk) tartatnak és adatnak el;
b) a gazdasági termelő és elárusitó szövetkezetek pedig akkor, ha a tagjaik által termelt nyers termékeknek az illető gazdasági ággal természetszerüleg összefüggő feldolgozására és eladására szoritkoznak és a feldolgozandó nyers termékeket mástól, mint a szövetkezet tagjaitól be nem szerzik. A tejnek és a tejtermékeknek a szövetkezetek saját üzletkörében eszközölt kicsinyben való eladása azonban mindenkor adómentes.
Az adómentesség az egyenes adókon nyugvó összes adópótlékokra is kiterjed.
5. § Egyes vállalatok ideiglenes adómentességét, annak módját és tartamát a vonatkozó külön törvények szabályozzák.
6. § Ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalat megalakult és működését megkezdette, köteles a vállalat igazgatósága (képviselősége) erről 15 nap alatt azt a kir. pénzügyigazgatóságot (kir. adófelügyelőt) értesiteni, melynek területén a vállalat igazgatóságának (képviselőségének) székhelye van.
Ezen bejelentés megtételekor tartozik a vállalat:
a) az alapszabályokat egy példányban mellékelni;
b) a befizetett alaptőkét (üzletrésztőkét) kimutatni;
c) felemliteni, hogy az anyaintézet (anyatelep) hol fekszik és felsorolni az összes fiók-telepeket (főügynökségeket) név és hely szerint.
7. § A vállalat igazgatósága (képviselősége) az üzlet folyama alatt, az előző §-ban elmondottak értelmében illetékes kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) még a következő változásokat köteles 15 nap alatt bejelenteni:
a) az alapszabályok módositását;
b) a más vállalattal történt egyesülést;
c) a vállalatnak felszámolás mellett leendő feloszlását és pedig az a)-c) pontokban foglaltaknak a kereskedelmi czégjegyzékbe történt bevezetése után;
d) uj fiók-telepek (bányaüzemek) felállitását a név és hely megnevezésével;
e) az alaptőke felemelését vagy leszállitását, utóbbi esetben az 1875. évi XXXVII. törvénycikk 209. §-ához képest az illetékes kir. törvényszék engedélyének elnyerése után.
8. § A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereskedelmi czégjegyzéséről, a czégjegyzékben előfordult s a kereskedelmi törvény értelmében az illetékes kir. törvényszéknél bejelentett változásokról szóló határozatok a törvényszék által a kir. pénzügyigazgatósággal (adófelügyelővel) is közlendők.
9. § Az adófizetési kötelezettség kezdődik:
a) ideiglenesen adómentes vállalatoknál az adómentesség megszünését;
b) uj vállalatoknál az üzlet megkezdését követő hónap elsejével.
10. § A vállalat adófizetési kötelezettsége annak a hónapnak végével szünik meg, melyben a vállalat üzleti müködését beigazoltan megszüntette.
A kérvény az adókötelezettség megszünésétől számitott 15 nap alatt a kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) nyujtandó be. Késedelem esetén a megszünés csak a bejelentés napjától vehető figyelembe.
Felszámolás vagy csőd esetében a vállalat terhére előirt adó annak a hónapnak végéig fizetendő, a melyben a felszámolás megkezdetett, illetőleg a csőd megnyittatott. Ha azonban az üzlet a felszámolás vagy a csőd tartama alatt is folytattatik, ezen idő tartamára, az üzlet folytatásának terjedelméhez képest, külön ujabb adómegállapitásnak van helye.
A felszámolásnak teljes befejeztével kötelesek a felszámolók annak eredményét, a netalán még fizetendő adó kivetése czéljából, 15 nap alatt a királyi pénzügyigazgatósággal (adófelügyelővel) közölni.
A felszámolt vállalat vagyona mindaddig fel nem osztható, mig a vállalat adója megállapitva s összes adótartozásai kielégitve nincsenek. Ennek elmulasztásából eredő károkért a felszámolók és a felügyelőbizottság tagjai egyetemleg felelősek.
11. § A fióktelepek kivétel nélkül az anyaintézettel egy adóalanynak veendők.
Évközben felállitott vagy megszünt fióktelep után sem pótkivetésnek, sem adómérséklésnek helye nincs.
12. § Ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalat üzlete részben adómentes, részben pedig adóköteles, a pénzügyminister rendeleti uton szabályozza azt az eljárást, mely az adómentes és adóköteles jövedelemnek az adómentesség tartama alatti elkülönitett könyvelését, bevallását s a vállalat müködésének az adózás szempontjából való ellenőrzését illeti.
Ha az adómentesség évközben szünik meg, ez a körülmény már az alapkivetésnél figyelembe veendő.
13. § Az adóalapot a kivetés évét megelőző évre szóló adóköteles jövedelem alkotja, ide nem értve a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által alkalmazottai számára létesitett nyug- és kegyellátási intézeteknek alapszabályszerüleg külön kezelt jövedelmét.
Ha a vállalat gazdasági éve a naptári évvel nem azonos, a kivetést megelőző évben lezárt gazdasági év mérlege szerint mutatkozó adóköteles jövedelem az adóalap.
Évi adóköteles jövedelemnek veendő a mérleg nyeresége (feleslege), melyből a jelen törvény szerint megengedett tételek levonandók, ellenben a mérlegben levont, de e törvény szerint adóalapul szolgáló összegek hozzáadandók.
Ha a vállalat üzlete részben adóköteles, részben adómentes (12. §), mindegyik jövedelemből csakis azok a költségek vonhatók le, melyek vele szemben tényleg felmerültek, a közös költségek pedig az adóköteles és adómentes nyers bevétel arányában osztandók meg.
A magyar földhitelintézet, valamint a kisbirtokosok országos földhitelintézete adóköteles jövedelmének megállapitásánál az 1871:XXXIV., illetőleg az 1879:XXXIX. törvénycikkek rendelkezései érintetlenül hagyatnak.
14. § Az adó megállapitására közömbös, hogy a nyereséggel mi történik.
15. § Ujonnan keletkezett vállalatoknál az első évi mérleg elkészültéig az adókivetés szünetel. A mérleg elkészültével, az annak alapján megállapitott adóköteles jövedelme szolgál az adókötelezettség első és második évére adóalapul.
Ugyanez áll a vállalatok egyesülése esetében is, ha ez által uj vállalat keletkezik.
16. § Arra az évre, melyben az uj vállalat, vagy a vállalatnak ideiglenesen adómentes része adókötelessé vált, ha az csonka, az évi adóköteles jövedelemnek a 9. § értelmében eső hányada az adóalap. Viszont, ha az első mérleg csonka év eredménye, a második évre szóló adóköteles jövedelem a csonka év eredményének arányában teljes évre kerekitendő ki.
17. § Az adóköteles jövedelem megállapitásánál, ha a vállalat azokat a mérlegben (a nyereség- és veszteségszámlában) még nem helyezte volna kiadásba, a mérlegszerű nyereségből (ideérve az abban nem szereplő tartalékalapnyereségeket is) levonandók:
1. az előző évről áthozott nyereség-maradványok, más egyéb már megadóztatott jövedelemből eredő átvitelek;
2. a nyereségben bennfoglalt az a jövedelme, mely föld- vagy házadó alá eső saját vagy haszonélvezett vagyonból származik és pedig:
a) a földbirtoknál a jövedelemadóról szóló törvény 16. §-ában emlitett tiszta jövedelem,
b) házaknál a nyers bérjövedelem erejéig; ha pedig béradó helyett házosztályadó van kivetve, bérjövedelem czimén csakis az az összeg vonható le, a mely után akkora béradó esnék, mely a kivetett házosztályadó öszszegével egyenlő;
3. a tőkekamat- és járadékadó alá eső jövedelmeknél az a jövedelem, mely tőkekamat- és járadékadóról szóló törvény 1. §-ának 1. pontjában emlitett, akár adómentes, akár adóköteles és a vállalat tulajdonát képező belföldi értékpapirokból származik, ide nem értve a letétek és a tőzsdei zálog-, illetőleg halasztóügyletek (kosztüzletl) tárgyát alkotó értékpapirok folyó kamatait, utóbbi esetben mindaddig, mig a halasztóügylet tárgyát képező értékpapir a vállalat tulajdonává nem válik;
4. más hazai vállalatok részvényei (üzletrészei) után élvezett osztalékok;
5. az állam által fizetett kamatbiztositási összegek és segélyek (subventiók);
6. a behajthatatlan követelések, ha azok a közgyülés által jóváhagyott mérlegben (nyereség- és veszteség-számlában is leirattak; ellenben a csak kéteseknek jelzett vagy a veszteségi tartalékalapba helyezett összegek adókötelesek;
7. azok az összegek, melyek mezőgazdasági, ipari, gyári, közlekedési, és bányavállalatoknál házadó alá nem tartozó épületek, gépek, gyári eszközök és egyéb üzleti felszerelések elhasználása által okozott értékcsökkenések fejében, illetőleg ezek pótlására a mérlegben alakitott tartalékalapba helyeztettek vagy ugyanezen czimen a mérlegben leirattak; továbbá a biztositási vállalatoknál azok az összegek, a melyek az egyes biztositási ágak szerint a biztositási dijtartalékba helyeztetnek, valamint a dijtartaléknak a dijtartalékalapban maradt kamatjövedelme is és pedig az itt felsorolt tartalékalapok mindaddig, mig ezen rendeltetésüktől el nem vonatnak;
8. az igazgatóságnak vagy tagjainak jelenléti jegyekért, jutalék (tantiéme) fejében vagy egyéb czimen járó és évről-évre külön megállapitott javadalma; továbbá a felügyelő-bizottság tagjainak és a napi biztosoknak ebbeli járandóságai;
9. a nyugdijalapba helyezett összegek, illetőleg a társulat alkalmazottainak nyugdijalapjához való hozzájárulások;
10. a részvénytársaságok uj részvényeinek kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegek;
11. az első szervezés (alapitás) czéljából szükséges költségek az 1875. évi XXXVII. törvénycikk 199. §-ának 3. pontja értelmében, mely költségek közé azonban sem az alapitóknak netán bármi módon adott előnyök, sem a felszerelés költségei nem soroztatnak; továbbá a szerzési költségek (jutalékok);
12. a tényleg fizetett kereskedelmi és iparkamarai illetékek, illetékegyenérték és kárbiztositási dijak, továbbá az üzemet terhelő állami, községi (városi) közvetett adók, illetékek és vámok; az alkalmazottak helyett fizetett adók, illetékek és más járulékok, ha a vállalat törvény, alapszabály, vagy szerződés szerint van kötelezve a fizetésre; végül a tényleg fizetett tartozási (passiv) vagy leszámitolt kamatok, a haszonbérek és egyéb magánjogi czimen alapuló terhek;
13. biztositási vállalatoknál a bejelentett, de még ki nem egyenlitett biztositási követelések;
14. bányavállatoknál a társpénztárak részére, valamint az egyházi, iskolai és a pótadó kivételével községi czélokra fizetett járulékok, továbbá a bányamegyei intézmények, segédvájások, al- és megyetárnák költségeiben való részvétel és használt bányaszolgalmak kárpótlása, a bányaműveléshez szükséges beleegyezésért járó ellenszolgáltatások (termelési jutalékok), végül a bányamérték-illeték és a zártkutatmányi felügyeleti illeték;
15. a külföldről folyó jövedelem a 2. § értelmében, ideértve a külföldről folyó azokat a kamatjövedelmeket is, melyek a tőkekamat- és járadék-adóról szóló törvény 2. §-a szerint adómentesek;
16. azok a veszteségek és kiadások, melyek különben az általános üzleti számlát terhelték volna, de megadóztatott tartalékalapból vagy annak jövedelméből fedeztetnek.
Ha a jelen szakasz 7. pontjában felsorolt vállalatoknál a tartalékalap hozzájárulási összegeire, illetve a leirások összegeire vonatkozólag a mérlegszerű becsérték tekintetében aggály merül fel, az adó kivetésére illetékes hatóságnak jogában áll - esetleg szakértők meghallgatásával - a becsértéket adókivetési szempontból kiigazitani.
A vállalat czéljaira saját házában használt helyiségek üzletbére, valamint a természetbeni lakásban részesülő alkalmazottnak lakpénze czimén a fenti 2 b) pontban emlitettnél nagyobb összeget levonni nem lehet.
18. § Az adóköteles jövedelemből annak megállapitásánál nem vonhatók le különösen:
1. a 17. § 12. pontja alá nem eső köztartozások, ideértve az állami és községi vagyonátruházási illetékeket is;
2. az előző évekről áthozott üzleti veszteség az előző egy évi veszteség kivételével, mely levonandó; továbbá az alapitóknak vagy a részvényeseknek az üzleti jövedelemből bármely czimen adott és a mérlegben elszámolt külön részesedés; végül külföldi vállalatoknál az anyaintézet üzleti költségeiből a belföldi vállalatra átháritott rész;
3. az ajándékokra és egyéb ingyenes szolgáltatásokra forditott kiadások; továbbá az alkalmazottaknak önként (nem kikötötten) adott jutalmak;
4. a házadó alá eső épületek után értéktörlesztés czimén levont összegek;
5. a föld- vagy házadó alá tartozó ingatlanok karbantartási költségei, ide nem értve a házadóról szóló törvény 27. §-ának 8-11. pontja szerint adómentes üzleti épületek karbantartási költségeit, melyek levonhatók;
6. azok az összegek, melyek a 17. § 7. pontjában emlitett tartalékalapokon kivül bárminő elnevezéssel biró tartalékalapba helyeztetnek, ideértve a bánya értékének csökkenése czimén felszámitott, de tényleg ki nem adott összegeket is;
7. azok a járandóságok, melyek segédvájási, al- és megyetárnai illetékek fejében vagy teljesitett szolgálatokért vagy fennálló bányaszolgalmakért a bányavállalat részére fizettetnek;
8. azok az összegek, melyek - a 17. § 10. pontjától eltekintve - a törzsvagyon gyarapitására (alaptőkeemelésre), a vállalat nagyobbitására, az adósságoknak, az alaptőkének vagy a külföldi anyaintézettől nyert előlegeknek törlesztésére vagy végre olyan befektetésre fordittatnak, melyek a leltári vagyon karbantartásának és pótlásának nem tekinthetők.
Levonhatók azonban az alaptőke és a vállalatba fektetett kölcsöntőkék (törzsrészvény, elsőbbségi részvény, kötvény) törlesztésére forditott összegek is oly vállalatoknál, melyek az engedélyokmányban megállapitott határidő leteltével ingyen mennek át az állam, törvényhatóság, község (város), illetőleg az engedélyokmányban megnevezett személy tulajdonába, nem tevén különbséget, ha az előbb bekövetkezhető megváltás ki is köttetett és más vállalatoknál folyó számlán elhelyezett tőkék kamatai.
A vállalat tárczájában levő értékpapirok árfolyamának emelkedése vagy csökkenése az adóköteles jövedelem megállapitását adózási szempontból nem érinti. Oly esetekben azonban, midőn az árfolyammal biró értékpapirok tényleg alacsonyabb árfolyamon adattak el, mint a melyen azok beszereztettek, ez a beigazolt és ugyanazon értékpapirokra vonatkozó veszteség három évre visszamenőleg levonható.
19. § Azok az önsegélyző szövetkezetek, melyek üzletrészeiket havonkint nyolcz, hetenkint pedig két koronát meg nem haladó befizetésekből gyüjtik és melyek üzletüket a tagjaiknak nyujtott ápoláson, segélyen, élelmezésen, előlegezésen vagy kölcsönön tul más nyereségre vagy kereseti ágra ki nem terjesztik, a kezelési vagy bármi más költségek hozzászámitásával a féltől a jegybank azon évi legmagasabb váltóleszámitolási kamatlábát legfeljebb 3%-kal meghaladó, de 8%-ig bármikor emelhető kamatnál magasabb időszaki kamatot nem szednek, az üzletrészek 6%-ának erejéig adómentességben részesülnek.
E kedvezmény az emlitett szövetkezeteket akkor is megilleti, ha egy-egy tagnak több üzletrésze van.
Ha az önsegélyző szövetkezet avégből, hogy a fenti kedvezményben részesülhessen, tagjainak üzletrészeit a megkivánt mérvre leszállitja s alapszabályait is megfelelőleg módositja, arra az évre, melyben a módositás történt, az emlitett kedvezményre igényt nem tarthat.
20. § Az adó kulcsa:
1. azoknál a vállalatoknál, a melyek kizárólag ipari termeléssel, valamint azoknál a bányavállalatoknál, melyek kőszéntermeléssel foglalkoznak, 7%;
2. egyéb ásványok termelésével és feldolgozásával foglalkozó bányavállalatoknál, valamint a bányatörvény alapján felállitott segédműveknél, nemkülönben mindazon akár gazdasági, akár ipari önsegélyezési, továbbá a termelési, beszerzési, értékesitési szövetkezeteknél és végül a fogyasztási szövetkezeteknél, melyek üzletrészeik után 5%-nál nagyobb osztalékot nem fizetnek, 5%;
3. más vállalatoknál 10%.
Az 1. és 2. pont esetében, ha a vállalat a nyert bányamivelési jogositvány (bányatelek, határköz, kültelek) alapján folytatott bányamivelésen, aranymosási üzemen vagy végre a bányatermékek feldolgozására szolgáló és a bányatörvény alapján felállitott segédműveken kivül az ipartörvény körébe tartozó iparágak üzemével is foglalkozik, jövedelmének eme része után az 1. pont értelmében 7%-kal adózik.
21. § A bányavállalatra eső adót mindig az fizeti, a ki az üzemet folytatja.
22. § A 17. § 8. pontjában emlitett járandóságok 10%-os kereseti adó alá esnek, melyet a vállalat levonni és szavatosság mellett az állampénztárba beszolgáltatni tartozik.
A kivetést a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) teljesiti.
23. § A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóját lajstrom alapján a kir. pénzügyigazgatóságok (kir. adófelügyelő) és pedig a vállalat jövedelemadójával egyidejüleg évenkint vetik ki.
A vállalat vallomásában adójának megállapitása végett szóbeli tárgyalást is kérhet. Ez esetben az adó megállapitására kitüzött határnapról a pénzügyi hatóság által értesitendő; a tárgyalásról való elmaradás azonban az adó kivetését meg nem akasztja.
A kivetésről a vállalat külön határozattal értesitendő.
24. § A vállalat kereseti adója mindenkor abban a községben (városban) rovatik ki, melyben belföldi vállalatoknál az igazgatóságnak, külföldi vállalatoknál pedig a belföldi képviseletnek székhelye van.
25. § Az adó a kir. pénzügyigazgatóságnál (adófelügyelőnél) benyujtott bevallás alapján, illetőleg vallomás hiányában más uton beszerzett adatok segélyével hivatalból állapittatik meg.
A bevallási kötelezettségen mitsem változtat az a körülmény, hogy a vállalat üzeme egészben vagy részben ideiglenesen adómentes.
A vallomás a közgyülést követő 15 nap alatt, legkésőbb azonban az üzleti év zártától számitott 90 nap alatt adandó be. Ezt a határidőt a pénzügyminister indokolt esetben rendeletileg meghosszabbithatja.
26. § A vállalat felelőssége mellett annak jövedelmét az az egyén köteles bevallani, a kit a czégjegyzésre jogositottak közül:
a) belföldi vállalatoknál az igazgatóság, illetőleg felszámolás esetén a felszámolók,
b) czégjegyzett külföldi vállalatoknál pedig az ország területén székelő képviselőség évenkint megbiz.
A vállalat részéről adott eme megbizás a vallomási ivhez csatolandó.
Ha az üzlet a csőd tartama alatt is folytattatik (10. §), a vallomást erről a jövedelemről a tömeggondnok adja.
27. § A vallomásadásra kötelezett tartozik:
a) a vállalat előző évi mérlegét a nyereség- és veszteségszámlával együtt;
b) a részvények (üzletrészek) utáni osztalékok, illetőleg kamatok felosztására és hováforditására vonatkozó közgyülési határozatnak szabályszerüen hitelesitett jegyzőkönyvi kivonatát a vallomáshoz csatolni; továbbá
c) az üzleti költségek részletes kimutatását s általában azoknak a mérlegszámla-tételeknek részletezését, melyek nélkül az adó helyesen meg nem állapitható, az adókivető közegek felhivására legkésőbb 15 nap alatt beterjeszteni.
A fióktelepek és bányaművek (bányaösszlet, több egymáshoz csatlakozó bányatelek) bruttó forgalma a vallomási iven szintén kitüntetendő.
Külföldi vállalatoknál az anyaintézet mérlege a nyereség- és veszteség-számlával együtt hitelesitett alakban szintén csatolandó.
28. § Hiányosan beadott vallomásnak a kivető közegek által hivatalosan megjelölt hiányait a bevallásra kötelezett 15 napi záros határidő alatt pótolni köteles. Ennek elmulasztása vagy a hiánynak nem kielégitő módon történt pótlása esetén, vagy ha a vallomásadásra kötelezett a 27. § c) pontjában emlitett felhivásnak egyáltalán nem, vagy nem a kivánt mérvben felel meg, jogában áll a kir. pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a kivánt adatokat a vállalat üzleti könyveinek az üzleti titkokra ki nem terjedhető betekintése utján is beszerezni.
A vizsgálat során ennél tovább terjeszkedni tilos.
A könyvvizsgálat a vállalat központi igazgatásának székhelyén, illetőleg ott történik, ahol a könyvek vezettetnek. Annak határnapját az első foku adóhatóság végérvényesen állapitja meg, s arról titoktartásra kötelezett kiküldöttjének megnevezésével a vállalat igazgatóságát értesiti. A vizsgálat eredményéről felvett jegyzőkönyv a kiszabási iratokhoz csatolandó és zár alatt tartandó. Az adóköteles meghatalmazottján kivül más félnek azokba betekinteni tilos.
A helyszini vizsgálat költségeit a vállalat viseli.
Ha a vállalat a könyvvizsgálat megtartását megtagadja, vagy a kifogásolt tételeknek tisztázását a könyvvizsgálat során meghiusitja, a kifogásolt összegek az elsőfoku kivetés során adóalapul veendők.
29. § Bányavállalatoknál a vallomást - a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) megkeresésére - a székhely szerint illetékes bányakapitányság vizsgálja meg első sorban. A 28. § rendelkezése a bányakapitányság eljárására is kiterjed.
30. § Ha a vallomás az előirt határidőben be nem adatik, vagy a vallomásnak hivatalosan megjelölt hiányai a kitüzött határidő alatt nem pótoltatnak, vagy ha az adó kivetéséhez szükséges egyéb adatok beterjesztését a vállalat megtagadja, a hivatalból kivetett adónak 5%-át fizeti pótlék fejében, melyet a pénzügyi hatóság a kivetési lajstromban egyidejüleg állapit meg.
Ha a kivetett adó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy apad, vagy évközben megszünik, ennek megfelelőleg a pótlék is helyesbitendő, illetőleg törlendő.
Törlendő a pótlék akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során igazoltatik, hogy a mulasztás vétlen volt.
A jelen §-ban emlitett pótlék után más állami vagy helyhatósági pótlék nem jár.
31. § Ha a vállalat anyaintézete (anyatelepe) vagy bányaműve másutt van mint az igazgatóság székhelye, a kivetett adó 20%-a az igazgatóság, 80%-a pedig anyaintézet (anyatelep) székhelyén, illetőleg bányamüveknél abban a községben iratik elő, a melyben a bányamű külszinberendezésének főrésze fekszik.
Az esetben, ha az anyaintézet (anyatelep) mellett a vállalatnak még más községben székelő fióktelepei (bányaművei) is vannak, az adónak 80%-a az anyaintézet (anyatelep) és a fióktelepek (bányaművek) között bruttó forgalmuk arányában osztatik fel. A felosztott adó átutalását az adó kivetésére illetékes hatóság eszközli.
Közlekedési (vasuti) vállalatoknál a felosztás elmarad s a kivetett adó teljes összegében ott iratik elő, a hol megállapittatott.
32. § A megtörtént adókivetés után a vállalatnak jogában áll igazolt megbizottja által az adó kivetésére vonatkozó munkálatokat bármikor betekinteni és azokból kivonatokat késziteni.
33. § A 6. és 7. § eseteiben, ha a vállalat igazgatósága (képviselősége) a kivánt adatokat be nem terjeszti s ebbeli mulasztása jövedéki kihágásnak nem minősithető, a mulasztás 100-500 K-ig terjedhető birsággal büntethető.
A birságot első fokban a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) állapitja meg, melynek határozata ellen 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához, ennek határozata ellen pedig a pénzügyministerhez van felebbezésnek helye.
34. § A vállalattal szemben felmerülő jövedéki kihágások eseteit és azok megtorlását a jövedelemadóról szóló törvény 71. §-a szabályozza.
A jövedéki kihágás esetén és az előző § értelmében kiszabott birságért csakis a vállalat felelős.
35. § A jogorvoslati eljárást, a kivetett adónak könyvelését, esedékességét, beszedését, behajtását, biztositását és elévülését, a mindezekkel összefüggő egyéb kérdésekkel egyetemben a közadók kezeléséről szóló törvény szabályozza.
36. § Jelen törvény 1911. évi január hó 1-ével lép életbe.
Hatályba léptével a vele ellenkező törvények és szabályok érvényen kivül helyeztetnek; nevezetesen az 1875:XXIV. tc. az 1880:LX. törvénycikkben foglalt kiegészitéssel, továbbá az 1875:XXVII. tc. az ezt részben módositó 1885:XIV. tc. kivételével.
E törvény életbeléptét megelőző időre szóló visszahatólagos adóztatások vagy törlések eseteiben azonban ezen hatályon kívül helyezett törvények rendelkezései érvényben maradnak.
37. § E törvény végrehajtásával a pénzügyminister és igazságügyi minister, Horvát-Szlavonországokra a pénzügyminister, a ki e tekintetben Horvát-Szlavon- és Dalmát országok bánjával egyetértőleg jár el, bizatnak meg.
