1. § Az egyenes adók jellegével biró azok a közszolgáltatások, a melyek a jelen törvény 2. §-ában vannak felsorolva, akár az államot, akár a törvényhatóságokat vagy pedig a községeket (városokat) illetik, minden községre nézve ugy az előirás, valamint a nyilvántartás, a lerovás, a behajtás, a leirás s a jogorvoslatok tekintetében együttesen kezelendők.
2. § Az alapadókkal (6. §) együttesen kezelendők a következő adók:
1. Az országos betegápolási pótadó.
2. A vármegyei pótadók.
3. Az 1879. évi XXXVII. törvénycikken alapuló katonabeszállásolási pótadó külön, ha nem egységes kulcs szerint van megállapitva.
4. A törvényhatósági utadó s az egyes érdekelteknek állandó jellegü uti hozzájárulásai.
5. A községi pótadók (városi házi adók) és a vasuti hozzájárulás czimén szedett pótlékok.
6. A községi iskolaadó.
7. A tanoncz-iskolai adó.
8. A községi vagy állami kisdedóvodák és gyermekmenedékházak czéljaira kivethető községi pótadó.
9. Az általános kereseti adóról szóló törvény 58. §-a és a jövedelemadóról szóló törvény 67. és 74. §-ai alapján kivetett községi pótadó.
10. A községi közmunkaváltság.
3. § Az együttes kezelés érdekében minden pótlék jellegével biró állami, vármegyei vagy községi (városi) szolgáltatás mindig az alapját képező folyó évi állami adók alapján vetendő ki és irandó elő (6. §).
Az alapul szolgáló állami adó összegének bármely okból bekövetkező törvényes változtatása vagy törlése esetében a pótlékok jellegével biró állami, vármegyei vagy községi szolgáltatások is megfelelőleg hivatalból kiigazitandók, illetőleg törlendők.
Ha a község elemi csapások miatt beálló adóleirások folytán közigazgatási kiadásait egyáltalán nem képes saját erejéből fedezni, a pénzügyminister a belügyministerrel egyetértőleg, a leirandó pótadó erejéig, a községet állami segélyben részesitheti.
Ennek a törvényszakasznak rendelkezései akkor, a midőn állami adómentesség esetén is szedhetők a pótadók, annak az állami adónak alapul vétele mellett alkalmazandók megfelelőleg, a mely a folyó évre akkor járna, ha az állami adó alóli mentesség esete nem forogna fenn.
A fennálló törvények szerint megállapitott törvényhatósági és községi adómentességeket a jelen törvény nem érinti.
4. § A helyesbitésnél, az utólagos vagy pótkivetésnél az alapadókban előállott szaporodás még akkor is folyó adónak veendő, ha a kivetés az előző évek jogczimén történik; ellenben az apadás azon évek kivetési kulcsai szerint számitandó ki, a melyekre a törlés vonatkozik.
5. § Az alapadókkal együtt kezelt pótadók egyénenkénti kivetésénél s leirásánál az alapul szolgáló állami egyenes adóknak összege az adó kivetése előtt oly módon kerekitendő ki, hogy a koronán alóli összegek teljes koronának veendők.
Ha az adóalap egy koronát meg nem halad, kikerekitésnek helye nincs.
A kikerekités a fizetendő állami adó összegét nem érinti.
6. § Az egyenes adókon nyugvó pótlékok általában a folyó évre közigazgatásilag előirt földadó, házadó, tőkekamat- és járadékadó (lajstromos kivetés), általános kereseti adó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója, végül a jövedelemadóról szóló törvény 67. §-ában emlitett szolgálati járandóságokra eső jövedelemadó után vetendők ki.
Az 1879. évi XXXVII. törvénycikknek, valamint az 1886. évi XXII. tc. 130. §-ának azok a határozatai, a melyek szerint az ott megjelölt esetekben a pótadók az alapadók egyes nemeire különféle százalékban vethetők ki, érintetlenül hagyatnak. Ellenben az 1886:XXII. tc. 130. §-ának ötödik bekezdése, valamint a 137. § hatályon kivül helyeztetnek és az idézett törvénycikk 130. §-ának második bekezdésében emlitett s a község minden egyes tagját egyenlően érdeklő közigazgatási költségek fedezésére szükséges pótadó kivetésénél a községhez közigazgatásilag csatolt puszták, illetőleg havasok és a rendszeres gazdasági terv szerint kezelt erdőtestek után is az előirt folyó egyenes adóknak teljes összege veendő adóalapul.
Az 1886:XXII. tc. 137. §-a értelmében a községi adók és egyéb szolgálmányok megváltása iránt hat évre kötött egyezségek, a mennyiben azok az 1907. év végéig jóváhagyattak, lejáratukig érvényben maradnak.
7. § Az alapadókkal együtt kezelt pótadókat a községi (városi) közegek (jegyzők, városi adóhivatalok) az adóalapul szolgáló állami egyenes adók kivetésének befejeztével, s a kir. pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által megállapitott határidő alatt évenként vetik ki az adókötelesre.
A kivetés az országos betegápolási pótadóra nézve a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által, a vármegyei pótadókra nézve az alispán által érvényesitett, a városi és községi szolgáltatásokra nézve pedig a költségvetés, illetőleg a szabályrendeletek vagy egyéb jogérvényes határozatok alapján készült kivetési lajstromokban történik.
8. § Az egyénenkénti kivetési lajstromok az előirás alapjául veendők, mihelyt a lajstrom érvényesittetett, illetőleg a községi (városi) szolgáltatások kivetésénél mihelyt a község (város) képviselőtestülete a tartozás összegét megállapitotta.
9. § A község minden a községben önállóan adózó részére évenkint adóivet állit ki, melynek egyik oldala az adófizető terhére történt előirásokat, másik oldala pedig a tulfizetéseket és a lerovásokat foglalja magában.
Az adóiv előirási oldalára vezetendők:
a) a folyó évet megelőző időből eredő hátralékok, és pedig külön egy-egy tételben összesitve az állami, a törvényhatósági és a községi (városi) követelésekből eredő hátralékok;
b) a folyó állami adószolgáltatások, jelesül: a földadó, házadó, tőkekamat- és járadékadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója, az általános kereseti adó, a jövedelemadó a közadók kezeléséről szóló törvény 22. §-ában elmondottak szerint, továbbá az országos betegápolási pótadó külön-külön;
c) a folyó vármegyei pótadók a 2. § 2-4. pontja szerint elkülönitve;
d) a folyó községi szolgáltatások a 2. § 5-10. pontja szerint s a mennyiben egyéb szolgáltatásokra is kiterjed az együttes kezelés, ezekre kiterjedőleg is elkülönitve.
Mind a négy csoport tételei külön-külön összesitve egy főösszegben is feltüntetendők.
A szaporodások és törlések, az adómentességek és a természetbeni szolgáltatások, valamint ezeknek lerovása az adóiv megfelelő rovataiba szintén bevezetendők.
A közadók kezeléséről szóló törvény 22. §-a értelmében vezetendő adófőkönyv ugyancsak a jelen szakaszban elmondottak szerint egészitendő ki.
Az adófőkönyvnek a közvetlen fizetőkre vonatkozó része másolatban a kir. adóhivatalnak (állampénztárnak) is megküldendő.
10. § A folyó évet megelőző időből eredő hátralékok vagy tulfizetések ezen törvény hatályba léptének első évére az állami, vármegyei és községi (városi) adókról összeállitott s a hátralékos követeléseket részletesen feltüntető kimutatások alapján, azontul pedig minden évben a megelőző évi adófőkönyvnek lezárása után mutatkozó eredmény alapján vétetnek fel az adóivbe; a 9. § b), c) és d) pontjai alatt emlitett állami, vármegyei és községi közszolgáltatások pedig, a minden szolgáltatásról külön-külön az illető folyó évre készitett egyénenkénti kivetési lajstromok (jegyzékek) alapján vezettetnek az adófőkönyvbe és az adóivbe.
Ott, a hol a hátralékok pontos leszámolása vagy czélszerübb rendezése ezt kivánatossá teszi, jogában áll a pénzügyministernek az iránt intézkedni, hogy a jelen törvény hatályba léptét megelőző időből eredő hátralékok elkülönitve kezeltessenek.
11. § Az adóiveket kis- és nagyközségekben a község pecsétje alatt a biró és a jegyző, rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a város pecsétje alatt a városi adóhivatalok állitják ki.
Az adóivek minden évben - a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) által megállapitandó határidőig - elismervény ellenében kézbesitendők az érdekelt adózónak, távollétében az üzlet, iroda, gazdaság, vállalat vezetőjének vagy első alkalmazottjának, az adózó 12 évet meghaladott családtagjainak, házicselédeinek, az üzlet, iroda, vállalat vagy háztartás körében egyébként alkalmazottaknak, vagy a házmesternek (kapusnak). Az elismervény ellenében való kézbesités helyett az adóivek ajánlott postaküldemény utján is kézbesithetők, s ha az elismervény mellett megkisérlett kézbesités eredményre nem vezetett, vagy ha az adóköteles nem helyben lakik, mindig posta utján kézbesitendők.
Az adóiv el nem fogadása vagy egyébként való kézbesithetlensége az előirt közszolgáltatások érvényesitését nem akadályozza, a kézbesithetlen adóivek azonban a községnél külön nyilvántartandók.
12. § A vasuti és hajózási szállitási adó, a házalók és a külföldi utazók általános kereseti adója, a vadászati és fegyveradó s a hadmentességi dij, továbbá a törvényhatósági és a rendezett tanácsu városokban netalán szedett házbérfillérek (házbérkrajczárok) és egyéb efféle külön adók, nemkülönben a katonabeszállásolási pótadón kivül a katonabeszállásolási, tüzőrségi, éjjeli őri, világitási, szemétfuvarozási, kéményseprői költségek fejében szedett járulékok, továbbá - hacsak községi pótadóval nem fedeztetnek - a mező- és erdőőri költségek, az apaállatok beszerzésével és tartásával járó kiadások fejében szedett, valamint a legeltetési és a hegyközségi járulékok az adófőkönyvbe és az adóivekbe rendszerint elő nem irhatók, hanem a fennálló törvényeknek, szabályrendeleteknek, vagy a törvényes jogszokásoknak megfelelőleg továbbra is külön kezelendők.
Nem irhatók elő az adóivben az állami és törvényhatósági alkalmazottak és hozzátartozóik illetményei, nyugdija és egyéb ellátásai után a kifizetés alkalmával levonandó állami adók, az őket terhelő vármegyei és községi (városi) adók azonban az adóivbe vezetendők.
13. § A fennálló törvényeknek, szabályrendeleteknek s a törvényes jogszokásoknak megfelelőleg továbbra is külön kezelendők az egyenes adók jellegével nem biró helyhatósági szolgáltatások, különösen:
1. a dijak;
2. az illetékek;
3. a kincstári illetékek után szedett pótlékok;
4. a fogyasztási adók s a kövezetvámok czimén szedett fogyasztási adó jellegü szolgáltatások;
5. a fogyasztási adók után szedett pótlékok;
6. a vámok;
7. a helypénzek;
8. a vásárdijak;
9. a közterek elfoglalása után szedett dijak;
10. a kiszökelési és térdijak;
11. az épitési engedélyek után szedett vagy egyéb épitési dijak;
12. a vizvezetéki, csatornázási és kövezési járulékok;
13. a vadászati dijak;
14. az erdőkezelési járulékok;
15. a felmérési és helyszinelési költségek;
16. a vizszabályozási, belvizlevezetési, csatornázási, védgát létesitési, partbiztositási, medertisztitási s az ezek körébe tartozó fenntartási és kezelési költségek és járulékok; továbbá a szőlődézsmaváltság, maradvány- és irtványföldváltság, valamint a majorsági zsellérföldváltság tartozások; a birtokrendezési költségek; a szőlőfelujitási kölcsönök; birságok; az állami inségkölcsönök; a bünügyi költségtéritmények; a bányailletékek (telekdij és felügyeleti illeték);
17. a hitfelekezeti szolgáltatások, tandijak, tanitói és egyéb nyugdijjárulékok;
18. a kórházi tartozások, betegsegélyező pénztári járulékok s a kereskedelmi kamarai illetékek;
19. a természetben teljesitendő s általában a jelen törvény 2. §-ában meg nem jelölt egyéb állami, törvényhatósági és helyhatósági szolgáltatások.
14. § A törvényhatósági joggal felruházott, valamint a rendezett tanácsu városok által az állami vagyonátruházási illetékek értéklapjain kormányengedélylyel szedett vagyonátruházási vagy átiratási dijak csak mint az állami vagyonátruházási illetékek pótlékai szedhetők s a pótlék jellegével biró városi illetékeken kivül netán szedett állandó jellegü illetékekkel (engedélyi illeték) együtt az állam által kezelendők. Jelesül az illetékes kir. adóhivatalok (állami pénztárak) által az állami illetékekkel ennek városi pótléka czimén külön összegben, de egy tétel alatt szabatnak meg és iratnak elő, - az állami illeték, illetőleg értéklapjának bármely czimen eszközölt változtatása esetén azzal együttesen esnek megfelelő változás alá, az állami illetékkel együttesen válnak esedékessé, részesülnek halasztásban, tartandók nyilván, vételezendők be, biztositandók, érvényesitendők, jelentendők be csőd vagy vételárfelosztás esetén vagy törlendők.
Az állami vagyonátruházási illetékek kiszabására és kezelésére, nemkülönben azok esedékességére, a fizetési kötelezettségre, a személyi és dologi kezességre, a jogorvoslatokra s általában az állami illetékekre vonatkozó összes fennálló törvények és szabályok ezen városi dijakra is kiterjednek.
A beszedett illetékeknek felosztása, kiszolgáltatása s ellenőrzése tárgyában - a szabályrendeletek e törvénynyel nem ellenkező intézkedéseinek figyelembe vételével - a pénzügyminister rendeletileg intézkedik.
Azok az illetékfizetési meghagyások, a melyekben városi illeték is iratott elő, valamint az előirást módositó későbbi intézkedések az érdekelt városnak is megküldendők, hogy netalán sértett érdekeit jogorvoslat utján a pénzügyigazgatóságnál, illetőleg a közigazgatási biróságnál - mint érdekelt fél - érvényesithesse.
15. § Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy a belügyministerrel egyetértőleg, a helyi szokásoknak, vagy czélszerüségi szempontoknak figyelembevételével, a közszolgáltatások együttes kezelését a 12. és 13. § értelmében rendszerint külön kezelendő helyhatósági és egyéb közigazgatási uton behajtható szolgáltatásokra is kiterjeszthesse.
A fogyasztási adók után szedett pótlékok együttes kezelése mindazon helyeken elrendelendő, hol a fogyasztási adót az állam vagy a helyhatóság kezeli.
16. § A közadók kezeléséről szóló törvénynek azok a rendelkezései, melyek a könyvelést és nyilvántartást, befizetést (esedékességet és fizetési halasztást), kamatfizetést, végrehajtási költségszedést, adóelengedést, behajtást, biztositást, törlést, szavatosságot és elévülést szabályozzák (21-92. §), az alapadókkal együtt könyvelt pótlékokra is kiterjednek.
Csőd vagy vételárfelosztás esetében az érdekelt állami adókra nehezedő és azokkal együtt kezelt pótlékok együttesen jelentendők be, sorozandók és utalandók ki.
17. § Az adófőkönyvben vezetett összes előirásoknak végösszege képezi azt a tartozást, a mely arra való tekintet nélkül, vajjon az államot, a vármegyét, vagy pedig a községet (várost) illeti-e, együttesen s egy összegben fizetendő be a közvetlen adófizetők által a kir. adóhivatalnál s a többi adófizető által a városi s illetőleg községi pénztárnál.
A teljesitett befizetések - a közadók kezeléséről szóló törvény 26-27. §-ai értelmében - első sorban az előirt hátralékra s ennek törlesztése után a folyó előirásra számolandók el.
A befizetések, ugy a hátralékok törlesztésénél, valamint a folyó adók fizetésénél minden egyes adófőkönyvi számlatétel alatt külön-külön arányosan osztandók meg az állami, vármegyei és községi (városi) szolgáltatások csoportjai között a szerint, a mint, tekintet nélkül a részletes előirásokra, az adófőkönyv illető számlatétele alatt vezetett állami előirások együttes összege aránylik a vármegyei, illetőleg külön a községi (városi) előirások együttes összegéhez.
A késedelmi kamatok s az adóbehajtási illetékek számitásánál mindig valamennyi csoportbeli tartozás együttes összege irányadó s a megosztás a közösen bevételezett késedelmi kamatokra nézve az állam, vármegye és község (város) között a leszámolások alkalmával nem adóivenkint, hanem az egy-egy községben valamennyi adózóra az adófőkönyvben az illető évben előirt állami, vármegyei és községi (városi) szolgáltatások együttes végösszegének arányában történik.
Az adóbehajtási illetékek elszámolását a közadók kezeléséről szóló törvény 69. §-a szabályozza.
18. § A befizetések az adóivben a közadók kezeléséről szóló törvényben előirt módon nyugtatandók s az adó befizetésével megbizott községi, városi vagy kir. adóhivatali közegek által ugy a pénztárnál levő adófőkönyvbe, valamint a bevételezési naplóba is bevezetendők.
A bevételezési naplóban az össztartozás befizetését feltüntető főrovat mellett még külön-külön rovatot kell nyitni:
a) együttvéve az állami szolgáltatásoknak,
b) együttvéve a vármegyei szolgáltatásoknak,
c) együttvéve a községi (városi) szolgáltatásoknak,
d) együttvéve a késedelmi kamatoknak és
e) együttvéve az adóbehajtási illetékeknek.
A jelen törvény 12. és 13. §-ai szerint külön kezelt községi szolgáltatásokról külön bevételezési napló vezetendő.
19. § A törvényhatósági joggal felruházott városok az általuk beszedett állami adókat, a rendezett tanácsu városok, valamint a kis- és nagyközségek pedig az általuk beszedett állami és vármegyei adókat a közadók kezeléséről szóló törvény rendelkezései szerint szállitják be és számolják le a kir. adóhivatalnak.
A közadókkal együtt és együttesen számitott késedelmi kamatoknak az állami, illetőleg a vármegyei adókra eső arányos része is beszállitandó.
Közvetlenül a kir. adóhivatalnál a községi (városi) szolgáltatásokra teljesitett fizetések a község (város) adószállitmányához számitandók.
20. § A községnél (városnál) a felekkel közlendő adóivvel mindenben megegyező adófőkönyv vezetendő, melyben a községet (várost) terhelő adókra nézve a község (város) részére is külön számlalap nyitandó.
Az adófőkönyvbe minden a követelés állagára vonatkozó változás, a befizetések, a nyilvántartásra vonatkozó összes intézkedések, különösen a nyert fizetési halasztások, a megintés, a zálogolás, árverés, telekkönyvi biztositás, csőd vagy végrehajtás esetében eszközlendő bejelentés s a leirás bejegyzendő és az adófőkönyvnek pótlólagos előirási vagy változási és befizetési adatai - előmutatás esetén - az adófizetők kezén levő adóivekbe is tényleg bevezetendők.
21. § Költségvetési vagy ezt pótló felhatalmazási törvény nemléte esetén a vármegyei vagy községi (városi) szolgáltatások fejében teljesitett fizetések külön vezetendők be.
22. § Az adófőkönyvek és naplók évenként lezárandók s ugy az előirás helyességére, valamint a lerovásra s általában az egész kezelésre kiterjedőleg rendszeres számvevőségi ellenőrzés alá vonandók. Ennek az ellenőrzésnek módozatait, nemkülönben az együttesen kezelt közadók könyvelése, nyilvántartása, kiszolgáltatása és általában kezelése tekintetében szükséges intézkedéseket a belügyi- és pénzügyministerek rendeleti uton állapitják meg.
23. § A pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a közadók kezeléséről szóló törvény 5. §-ának 6. pontjában, illetőleg annak 6. és 7. §-aiban felsorolt teendőkre nézve megállapitott hatásköre az alapadókkal együtt kezelt pótlékokra is kiterjed (2. §); sőt a mennyiben ily ügyekben oly felebbezés adatik be, a melyre vonatkozólag a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) még nem intézkedett, első fokban a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) tartozik a beadott felebbezést elintézni.
Hasonlóképen tárgyalandók azok a jegyzőkönyvbe foglalt szóbeli panaszok is, melyek az 1889:XXVIII. tc. 11. §-a értelmében a pénzügyigazgatóságnak a községekben ellenőrzés végett időszakonként megjelenő kiküldöttei előtt adatnak elő.
24. § A közigazgatási bizottságnak, mint elsőfoku hatóságnak a közadók kezeléséről szóló törvény 8. §-ában tárgyalt hatásköre az alapadókkal együtt kezelt pótlékokra is kiterjed (2. §).
25. § A jelen törvény 12. és 13. §-aiban emlitett köztartozások a közadók kezeléséről szóló törvény értelmében hajtatnak be és ennek a törvénynek az elévülésre és az egyetemleges fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezései ezekre a tartozásokra szintén kiterjednek.
26. § A jogorvoslati eljárást a közadók kezeléséről szóló törvénynek II. fejezete szabályozza, melynek intézkedései a következőkkel egészittetnek ki:
1. Az alapadók elleni felebbezés, vagy panasz az alapadókkal együttesen kezelt pótlékok ellen (2. §) irányulónak is tekintendő.
2. Ha az alapadó felebbezéssel megtámadva nem lett, a jelen törvény 2. §-ában emlitett közszolgáltatások ellen, nemkülönben az ezeknek alapját képező összeirások ellen, ezen közszolgáltatások jogossága, mérve, esedékessége, nyilvántartása, behajtása, biztositása, bejelentése, leirása, elszámolása, az állam, a vármegye és község közötti leszámolások, valamint a pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a 23. § értelmében hozott elsőfoku határozatai ellen a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához intézendő külön felebbezésnek s ennek végérvényes határozata ellen pedig a közigazgatási birósághoz intézendő panasznak van helye. A felebbezés, illetőleg panasz joga az érdekelteket s a főispánt, alispánt (törvényhatósági városi polgármestert), pénzügyigazgatót (adófelügyelőt), valamint a községet (várost) minden esetben megilleti.
3. A felebbezés a közadók kezeléséről szóló törvény 12. §-ában felemlitett hatóságokon kivül a főszolgabirónál, alispánnál (polgármesternél) s a főispánnál (főpolgármesternél) is beadható.
4. Előadóként minden ügyben a pénzügyigazgató vagy helyettese, a székesfővárosban az adófelügyelő vagy helyettese müködik, a ki azonban a községi (városi) szolgáltatások elleni panaszokra nézve a községi előljáróságnak, illetőleg a polgármesternek, a vármegyei szolgáltatások ellen irányuló panaszokra nézve pedig - az előadóivnek rövid uton való közlése utján - az alispán által kijelölt vármegyei tisztviselőnek véleményét bekivánni köteles.
5. Az adóügyi bizottság határozata, ha a felebbezés vármegyei vagy községi szolgáltatás ellen irányul, a vármegyének, illetőleg a községnek is kézbesitendő. Ha az ügy érdekében áll, vagy pedig az alispán kivánja, a határozat a főszolgabiróval is közlendő.
6. Az ujrafelvételt az 1896. évi XXVI. tc. V. fejezete, az adó beszedésének a jogorvoslati eljárás során leendő függőbentartását pedig a közadók kezeléséről szóló törvény 79. §-a szabályozza.
27. § A 12. és 13. §-okban felsorolt és az adóivben elő nem irt közszolgáltatások tekintetében a - 13. § 3. és 16. pontjában foglaltak kivételével - a törvényes jogszabályok értelmében illetékes hatóságok elsőfoku határozata (intézkedése, vagy a teljesitésre való felhivása) ellen irányuló jogorvoslati beadvány felett másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága határoz.
Ezen jogorvoslati beadvány előterjesztésére és az adóügyi bizottság eljárására nézve a jelen fejezet rendelkezései megfelelően alkalmazandók.
Az adóügyi bizottság ezen ügyekben hozott határozata ellen, a mennyiben az 1896. évi XXVI. tc. alapján a közigazgatási birósághoz nem lenne panasznak helye: az illetékes ministerhez felebbvitellel lehet élni.
A ministerhez intézhető felebbvitelre nézve az 1901. évi XX. tc. rendelkezései az irányadók.
Általában minden a jelen törvényben nem emlitett, de az egyenes adók módjára beszedendő vagy általában közigazgatási végrehajtás utján érvényesitett követelésre nézve - egyedüli kivételével a jövedéki kihágások alkalmával eszközölt foglalásoknak, biztositásoknak és elkobzásoknak - annak a kérdésnek elbirálása, hogy az arra illetékes hatóság jogérvényesen állapitotta-e meg a követelést, valamint a végrehajtási eljárás ellen emelt felszólalások az adóügyi bizottság s ennek határozata ellen emelt panasz esetén a közigazgatási biróság hatáskörébe tartoznak.
28. § A közszolgáltatások jogalapjára, azok kivetésére, előirására, nyilvántartására, biztositására, behajtására, leirására és visszatéritésére vonatkozó törvények, szabályrendeletek és törvényes jogszokások, a mennyiben a jelen törvény által változást nem szenvednek, továbbra is érvényben hagyatnak, az egységes kezelésből folyólag megállapittatik azonban, hogy a megyei és községi (városi) szabályrendeletek s jogszokások ellenkező rendelkezései esetén az állami szolgáltatásokra nézve érvényben levő jogszabályok irányadók.
29. § A vármegyei és városi törvényhatóságoknak, valamint a rendezett tanácsu városoknak és községeknek szabályrendeletei, nemkülönben a kormánynak az egyes törvények végrehajtása tekintetében kiadott végrehajtási utasitásai és a közszolgáltatásokra vonatkozó általános jellegü egyéb rendeletei, a mennyiben e törvény határozmányait érintik, felülvizsgálandók, a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelőleg módositandók s az állami illetékek és fogyasztási adók után a jelen törvény 14. és 15. §-ai értelmében szedett városi pótlékok leszámolásának és ellenőrzésének szabályozására is kiterjesztendők.
30. § Az 1886:XXII. tc. 132. §-ában a rendezett tanácsu városokra nézve tett kivételes rendelkezés a nyaraló- és üdülőhely jellegével biró nagy- és kisközségekre, valamint általában a 10. 000 lakost meghaladó nagyközségekre is kiterjesztetik.
31. § Fiume városát és kerületét illetőleg felhatalmaztatik a ministerium, hogy a jelen törvényt, az ottani viszonyoknak megfelelő módositással, rendeletileg léptesse hatályba.
32. § Jelen törvény Horvát-Szlavonországokra nem vonatkozik.
Ha azonban az állami adók alapján kivetni szokott pótlékoknak az alapadókkal egyesitett kezelése e törvény alapelveinek megfelelőleg, Horvát-Szlavonországok területén is megvalósulhat, felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy e tekintetben, Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértőleg, rendeleti uton intézkedhessék.
33. § Jelen törvény 1911. évi január hó 1-ével lép életbe; végrehajtásával a pénzügyi és belügyi ministerek bizatnak meg.
