A jelen törvényjavaslat merőben novelláris természetü, csak arra szolgál, hogy az 1898. évi XIV. tc. által folyamatban tett kongruarendezés terén mutatkozó legégetőbb hiányokat orvosolja és különösen, hogy a törvényszerü kongruarendezés jótéteményeit, valamint feltételeit a kath. egyház lelkészeire és az összes vallásfelekezetek segédlelkészeire is kiterjessze. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy a kongruarendezés Magyarországonaz 1898:XIV. törvénycikkben megállapitott keretekben nem maradhat. El nem háritható követelménynek tartom, hogy már a közel jövőben, a mint azt az állam pénzügyi ereje megengedi, uj és az eddiginél biztosabb alapokon nyugvó organikus törvény alkottassék, a mely egyfelől a lelkészi jövedelmek terén mutatkozó bizonytalanságokat megszünteti, másfelől a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeit és segédlelkészeit ugy szellemi müveltésgük fokozatának, mint hivatásuk nagy fontosságának lehetőleg megfelelő ellátásban részesiti. Magában értetődvén, hogy a mit az állam erre a czélra áldoz, azt ahhoz a feltételhez kell kötnie, hogy az ekkép segélyezett egyházak és lelkészek az egységes magyar nemzeti állam hüséges támaszai legyenek, az állammal szemben is minden törvényes kötelességüknek megfeleljenek. E részben már a jelen novelláris és ideiglenes jellegü javaslat is tartalmaz az eddiginél hatályosabb intézkedéseket.
A végleges rendezés egyik feladata lesz a biztositékokat ebben az irányban teljesen kielégiteni. A mint már fentebb jeleztem, a jelen kiegészitő és módositó törvényjavaslatom egyik főczélja, hogy immár a kath. egyház lelkészei és segédlelkészei is részesüljenek az állam részéről nyujtott abban a minimális jövedelmi kiegészitésben, a melyet az 1898:XIV. tc. alapján a többi törvnyesen bevett vallásfelekezetek lelkészei már is élveznek és a mely jövedelmi kiegészités az idézett törvény 1. §-ában a kath. lelkészekre nézve is biztositva lett, a mint a kormánynak sikerülni fog a rendezés feltételeit képező előzetes kérdéseket végleges megoldáshoz juttatni.
Annál a különleges viszonynál fogva, melyet a történelmi fejlődés alapján a kath. egyház a magyar államban elfoglal, a kath. lelkészek kongruarendezését is eme külön jogalapon, a királyi főkegyuri jog alapján a nagyobb egyházi javadalmasok közremüködése és hozzájárulása mellett kellett meginditani és végleges befejezéshez juttatni. A kezdeményező lépéseket erre nézve már elődeim is megtették és ugy a lelkészi kongrua, mint egyéb azzal szoros összefüggésben levő nagyfontosságu kérdéseknek, nevezetesen: a párbér, a kegyurasag, a stóladijak és a gör. kath. lelkészségek szabályozásának alapos megoldása czéljából Ő Felségének, mint főkegyurnak legmagasabb elhatározásai alapján a kath. közp. konura bizottságot létesitették. E bizottság, mely az egri bibornokérsek elnöklete alatt a püspöki kar kiküldötteiből, az érdekelt minisztériumok képviselőiből és az Ő Felsége felhatalmazása alapján meghivott egyházi és világi férfiakból áll, az Ő Felsége által jóváhagyott szabályzatok alapján Timon Ákos központi előadójának közvetlen közremüködése mellett épen akkorra fejezte be előzetes munkálatait, a midőn Ő Felsége legmagasabb bizalma alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszterium vezetését átvettem.
Megállapitva találtam egyfelől az összes kath. lelkészek és segédlelkészek jövedelmi kataszterét és igy tiszta világos képet találtam a fedezendő szükségletnek nagysága tekintetében, másfelől megállapitva találtam a nagyobb egyházi javadalmak: érsekségek, püspökségek, székes- és társaskáptalanok, javadalmas apátok és prépostok, összesen 67 nagyjavadalom kataszterét is, a miből tájékoztatást szerezhettem magamnak az iránt, hogy a nagyjavadalmak vagyoni ereje egyéb egyházi veszélyeztetése nélkül milyen mértékben vehető igénybe az alsó papság kongruarendezésének czéljára.
Ily kedvező körülmények között tárczám átvétele után azonnal megtettem az első lépéseket, hogy a kath. lelkészek kongruarendezésének rég vajudó ügyét mielőbb befejezéshez juttassam és a jelen novelláris törvényjavaslathoz szükséges előfeltételeket addig is biztositsam, a mig az általam fentebb jelzett gyökeres és végleges rendezés valamennyi törvényesen bevett vallásfelekezetre nézve bekövetkeztetik.
Még 1906. évi november 22-én sikerült Ő Felsége legkegyelmesebb elhatározását kieszközölnöm arra nézve, hogy a kath. központi kongruabizottság végleges rendezés előfeltételeit képező és fentebb már érintett nagyfontosságu kérdések kikapcsolása mellett közvetlenül a kath. lelkészek és segédlelkészek kongruájának rendezésével foglalkozhassék, nevezetesen haladéktalanul javaslatot tehessen arra nézve, hogy a kath. alsóbb világi papság kongruájának biztositása czéljából szükséges összeg milyen forrásokból fedeztessék, valamint hogy a nagyobb egyházi javadalmak tehermentes jövedelme milyen mértékben vétessék igénybe és az igénybe vett hozzájárulás állandó beszolgáltatása miképen biztosittassék? Ugyanebben a legfelsőbb elhatározásban Ő Felsége mint főkegyur, elrendelte azt is, hogy a kongruaszükséglet összegének megállapitása tekintetében az 1896. évben elrendelt jövedelmi összeirások alapul vétele mellett irányadóul szolgáland az, hogy minden latin- és görögszertartásu kath. plébánia lelkésze - a mennyiben teljes képesitettséggel bir - jövedelmének 1600 koronára, minden rendszeresitett segédlelkész pedig jövedelmének 1000 koronára való kiegészitését igényelheti olyképen, hogy a segédlelkészek teljes ellátásának pénzértéke 500 koronával számitva, kongruájukba betudassék.
A kongruabizottság az Ő Felségétől nyert legkegyelmesebb utasitások alapján azonnal megkezdette müködését. Mindenekelőtt a már rendelkezésre álló előmunkálatok alapján megállapitotta a kongruaszükséglet összegét, majd a fedezetre vonatkozó javaslatban az eddigi történelmi fejlődés alapján kimondotta, hogy a kath. lelkészek és segédlelkészek kongruaszükséglete elsősorban a magyar vallásalapból fedezendő, mint a mely alap kezdettől fogva elsősorban a kath. alsó papság felségélvezésére szolgált, s mint a mely alap jelenleg is már állandó kongruailletmény, lótartási általány és földadómegtérités czimén kerek összegben 900,000 koronával járul a kath. lelkészek kongruájához.
Második fedezeti forrásul a kongruabizottság Ő Felsége legkegyelmesebb elhatárotására való tekintettel a nagyobb egyházi javadalmak tehermentes jövedelmét jelölte meg. Végül kimondotta, hogy a mennyiben a két megjelölt forrásból a szükséglet fedezhető nem lenne, harmadik forrás gyanánt az állami kincstár lenne igénybe veendő. A kongruabizottság által helyesesn megjelölt fedezeti sorrendet szem előtt tartva, egyfelől alapos tájékoztatást szereztem magamnak az iránt, hogy a magyar vallásalap jelenlegi helyzetében alapos tájékoztatást szereztem magamnak az iránt, hogy a magyar valláslap jelenlegi helyzetében a már fentebb megjelölt összegen felül mily összeggel járulhatna kath. elsóbb papság kongruarendezéséhez; másfelől a kongruabizottság javaslatait saját álláspntom jelzése mellett közölvén a nagyméltóságu püspöki karral, meginditottam a tárgyalásokat a nagyobb egyházi javadalmak állandó hozzájárulási összegének megállapitása iránt.
A további eljárás részletes ismertetését mellőzve, végső eredmény gyanánt konstatálom, hogy Ő Felségének 1908. november hó 24-én kelt legkegyelmesebb elhatározása alapján a magyar vallásalapból, mint első fedezeti forrásból ezentul évenként legalább 1,200,000 korona lesz az alsóbb kath. papság kongruaszükségletére forditandó, a mely hozzájárulási összegben azonban - a mint már fentebb emlitettem - bentfoglaltnak teintendő az az összeg, a mely a nevezett alapból állandó kongruakiegészités, lótartsi átalány és földadómegtérités czimén egyes lelkészeknek már eddigelé is kimutatott. A nagyobb egyházi javadalmak tehermentes jövedelméből pedig évi 700.000 korona fog ugyanerre a czélra fordittatni.
A harmadik forrás, az állami kincstár már az 1898:XIV. tc. 1. §-ának rendelkezése alapján az 1908. évi államháztartási javaslat szerint 1.000,000 koronát fordit ideiglen állami segély czimén a kath. alsóbb papság anyagi helyzetének feljavitására. Ehhez az összeghez a jelen törvényjavaslatban megállapitott állandó kongruaigény a fentebbi összegen felül még körülbelül 300,000 korona szükséglet kivántatik, a mely azonban a jelen 1908. év folyamára nem fog igénybe vétetni, mert ennek az évnek egész szükséglete más forrásból fedezhető.
Az eddig előadottak alapján nyilvánvaló, hogy a kath. alsó papság tervbe vett kongruaberendezése némileg eltérő jogalapon és nagyrészt más forrásokból történik, mint a többi törvényesen bevett vallásfelekezeteké; mert mig az utóbbiaknál a lelkészek kongruaigényeinek fedezésére egyedül és kizárólag az államkincstár szolgál, addig a kath. egyháznál a fedezeti alapot elsősorban a magyar vallásalap és a nagyobb egyházi javadalmak tehermentes jövedelme szolgáltatják és az állami kincstár csak másodsorban csak annyiban jön tekintetbe, a mennyiben e két előbbi forrás a kath. alsó papság kongruaigényeinek fedezésére nem nyujt elegendő fedezetet. Ebből folyólag, bár a javaslat kimondja, hogy a kath. lelkészek állami kongruakiegészitése tekintetében az 1898:XIV. tc. határozatai egész kiterjedésükben a kath. lelkészeknél is érvényesülnek, mégis szükség volt arra az egyetlen különleges intézkedésre, a mely a javaslat 5. §-ában foglaltatik.
Annak megállapitásához t. i., hogy van-e helye kungruakiegészitésnek, természetszerü hozzászólási igényük van mindazoknak a tényezőknek, melyek a kiegészitéshez járulnak. Ezért intézkedik a javaslat 5. §-a akkép, hogy ez a megállapitás egy bizottság által történik, melyben az érintett tényezők a hozzájárulás arányában képviselve vannak. A végleges döntés szemben itt is a miniszter kezében marad.
A többi ujitások, a melyeket ez a javaslat az 1898. évi törvénycikkel szemben eszközöl, mind általános természetüek. Ezek közül nagyobb jelentőségünek jelentkezik a kongruarendezés intézményének a segédlelkészekre vonatkozó kiterjesztése. Az alaptörvény mellőzte ezt, minden valószinüség szerint azért, mert a nem kath. vallásfelekezeteknél a nős papság és a plébániák hiveinek átlag csekélyebb száma következtében a segédlelkészi intézmény nagyobb jelentőséggel nem bir. A törvénynek ezt a hiányát mégis a kormánynak utólagosan saját hatáskörében tett ideiglenes jövedelmi kiegészitésekkel kellett pótolni, melyek most biztos törvényes alapot nyernek.
Állandó controversia tárgyát képezte, továbbá a különösen a protestáns egyházak körében szervezett misszió lelkészségek helyzete, illetőleg kungruaigénye. A javaslat ennek a controversiának véget vet, midőn a külön rendszeresitett missziói lelkészségek kungruaigényét kifejezetten elismeri. Hasonlókép nagyobb elvi jelentőségü ujitáskép tekintendő a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, mely a magasabb, az 1600 koronáig terjedő jövedelmi kiegészitésre való igényt a jövőben egyrészt az 1840. évi VI. tc. alapján a magyar nyelv tudásához mint subjektiv feltételhez köti, másrészt tárgyi feltétel gyanánt tüzi ki, hogy a mely lelkészi állás még 1908. január 1-ig magasabb minősitésü lelkészszel nem volt betöltve, csak abban az esetben tarthat igényt magasabb jövedelmü kiegészitésre, ha az illető hitközség hiveinek száma a 800-at eléri és ha a magasabb kiegészitési összegnek, vagyis az 1600 koronának felét az illető vallásfelekezet a lelkész részére állandóan biztositja. A magyar nyelv tudásának, mint subjektiv feltételnek, előirása alig igényel bővebb indokolást, mert ez által tulajdonképen csak egy létező jogszabály nyer alkalmazást és nagyobb biztositékot.
A magyar állam már az által, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezeteket közjogi jelentőségü intézményeknek, corporitóknak tekinti és a vallásfelekezeti hatóságokat saját hatáskörükön belül közhatósági jelleggel ruházza fel, részükre az állami executivát biztositván, abból a feltevésből indul ki, hog e vallásfelekezetek köözegei mindannyian a magyar állameszmének öszinte hivei, sőt előharczosai. Ennek a feltevésnek ténynyé válását s ehhez képest az állam nyelvének a törvény értelmében megkivánt tudását annál inkább megkivánhatja az állam ezentul, a midőn a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeit különbség nélkül igen jelentékeny mérvü anyagi támogatásban részesiti és a jövőben - ha a kungruarendezés ügye végleges megoldást nyer, még nagyobb mértékben fogja részesiteni.
A magasabb kungruaigénynek minden tárgyi korlátozás nélkül való biztositása, illetőleg ennek a biztositásnak további fenntartása, csaknem elviselhetetlen terhet róna az állami kincstárra és lehetetlenné tenné annak az általam kitüzött czélnak megvalósitását, hogy azok a lelkészségek, a melyek ugy a hitelét, mint az állami érdekek szempontjából is kellőképen meginditható létjgosultsággal birnak, már a közel jövőben a jelen törvényjavaslatban biztositott 1600 koronánál nagyobb összeg erejéig az állami kincstár terhére jövedelmi kiegészitésben részesüljenek. Jól tudom azt is, hogy vannak kivételes állapotok, a midőn a hivek elszórt tartózkodása, a szomszédos lelkészségek távolsága és az elhárithatatlan közlekedési akadályok bizonyos csekélyebb számu hivőkkel biró lelkészségek fenntartását és teljes képesitésü lelkészszel való ellátását indokolttá teszik.
Erre való tekintettel a törvényben kimondandónak tartom egyfelől azt, hogy a teljes állami kungruakiegészitést az ilyenre való igényüket ezentul bejelentő lelkészségeknél a hivek bizonyos minimális számához és a lelkészi fizetés bizonyos részének egyházi részről történt biztositásához legyen kötve, másfelől pedig azt, hogy kivételes figyelmet érdemlő esetekben különös tekintettel a hitfelekezetekkel szemben követendő egyenlő elbánásra, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a fentebb alőadott feltételektől eltekinthet. Végül ki kell emelnem még azt is, hogy a jelen törvényjavaslatban tervbe vett korlátozó rendelkezések szerezett jogot nem érintenek, a mennyiben mindazok a lelkészi (helyi kápláni) állások, a melyek már 1908 január elsejéig magasabb minősitsü lelkészszel voltak betöltve, a jövőben is igénynyel fognak birini a magasabb jövedelmi kiegészitésre, tekintet nélkül arra, hogy a hivek száma a 800-at eléri-e vagy sem, valamint tekintet nélkül arra is, hogy az illető hitfelekezet a lelkész részere milyen nagyságu állandó évi jövedelmet biztosit.
Ennek a szakasznak első bekezdése megismétli és a kath. egyház lelkészi (helyi kápláni) állásaira is kiterjeszti az 1898:XIV. tc. 2. §-ának azt a rendelkezését, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészi állásainak jövedelme évi 1,000, illetőleg 800 koronáig egészittetik ki. Ezzel kapcsolatosan azonban azt az uj intézkedést is tartalmazza, hogy a segédlelkészi állások jövedelme a segédlelkész képesitettségéhez képest 1000, illetőleg 800 koronára egészittetik ki olyképen, hogy a segédlelkész jövedelmébe az általa élvezett teljes ellátásnak 500 koronával számitott pénzértéke betudassék. A segédlelkészek kungruaigényének törvényszerü biztositása bővebb indokolást nem igényel, mert a segédlelkészek is a hivek lelkiüdvét munkálják, illő ellátásuk biztositása ugyanazon a megfontoláson nyugszik, mint a lelkészé.
Az alaptörvénynek ezt a hiányát a jelen törvényjavaslatban pótolni kellett egyfelől azért, mert az állami kormány eddig is méltányosnak ismerte el a nem kath. hitfelkeezetü segédlelkészek anyagi támogatását és a törvény hiányát az által iparkodott elviselhetővé tenni, hogy részükre bizonyos mérvü állami segélyt utalványozott és pedig az ágost. hitv. ev. segédlelkészek részére 8,000, a reformátás segédlelkészek részére 23,000, a gör. kel. román segédlelkészek részére 20,000 és az unitárius segédlelkészek részére 2,000, összesen 53 ezer koronát; másfelől Ő Felsége mint főkegyur 1906. évi nov. hó 22-én kelt legkegyelmesebb elhatározásával elrendelte, hogy minden rendszeresitett kath. segédlelkész, a mennyiben teljes képesitettséggel bir, jövedelmének 1,000 koronáig terjedő kiegészitését igényelheti. A mindkét szertartásu kath. egyházban a rendszeresitett segédlelkészi állások összes száma 1407; ebből latin szertartásu 1310, görög szertartásu 97. Ezer koronán alul jövedelemmel van ellátva 972 segédlelkész. A segédlelkészek jövedelmének 1000 koronáig való kiegészitéséhez szükséges 225,136 K 62 fillér; ebből a latin segédlelkészekre esik 193,182 K 56 fillér, a görög szertartásuakra 31,954 K 06 fillér.
A helyi kápláni állásokat, miután a helyi káplánok teljesen önállóan végzik a lelkészi funktiókat, a törvényjavaslat ugyanabban a kungruaigényben részesiti, mint a segédlelkészeket. Ez a rendelkezés pénzügyi tekintetben egyéb nehézségeket nem okoz, mert az összes helyi kápláni állások száma: 16, ebből 1600 koronán aluli jövedelemmel van ellátva 10. Az 1600 koronáig terjedhető kiegészitséhez szükséges összeg: 6073 K 20 fillér.
Az 1. §-nak második bekezdése megállapitja azokat az előfeltételeket, a melyek mellett a kath. egyház lelkészi (helyi kápláni) és segédlelkészi állásai az állami kincstár terhére a törvényben megállapitott jövedelmi kiegészitésben fognak részesülni. Ennek a részletezésnek indokait már az általános indokolásban tüzesen előadtam. Az ott elmondottak kiegészitéseül szolgáljon még a következő kimutatás: a jövedelmi öszeirások szerint latin és görög szert. plébánis van összesen 5304, ebből kungruán alóli plébánia 3115, a latin szertartásu kath. egyház 3199 plébániája közül kongruán alul esik 1071, a görög szert. kath. egyház 2165 plébániája közül 2044. Az összes kungruaszükséglet az eléggé megbizható előzetes számitások szerint is figyelembe véve a kisebb képesitettségü lelkészszel ellátott és a három év óta be nem töltött állásokat, 3.200,000 korona, beleértve a vallásalapból már eddig is kiutalt 900,000 K-át.
Ebből a vallásalap a jövőben fedezni fog 1.200,000 koronát, a nagyjavadalmak 700,000 koronát és igy az államkincstár által fedezendő kungruaigény az előzetes számitások szerint 1.300,000 koronára tehető, a melyből már az 1908. évi költségvetésben államsegély czimén fel van véve 1.000,000 korona, ugy hogy az államot ezen rendezés folytán a mostani állapothoz képest csak 300,000 korona többköltség fogja terhelni. 1908. évre visszamenőleg a vallásalap rendkivüli jövedelmei erre a 300,000 koronára nézve is fedezetet nyujtanak.
A harmadik bekezdés azt az általános elvi rendelkezést tartalmazza, hogy az 1898:XIV. tc. minden intézkedései, a melyeket a jelen törvény hatályon kivül nem helyez, kiterjesztetnek a kath. egyház lelkészeire is, de csak annyiban, a mennyiben jövedelmi kiegészitésüket az állami forrásból nyerik. Ez a korlátozás természetszerü következménye annak ténykörülménynek, hogy a kath. lelkészek kungruaigényeinek kielégitése első sorban nem az állami kincstár igénybevétele által történik, hanem a vallásalapból és a nagy javadalmak állandó évi hozzájárulásból. Ezekből az egyházi jellegü forrásokból eredő jövedelemi kiegészitésekre nézve az alaptörvény rendelkezései csak Ő Felsége mint főkegyur és a nagyjavadalmasok különleges hozzájárulása mellett nyerhetnek alkalmazást. Erre vonatkozólag az állami örvényhozás további rendelkezéseket a kath. egyház autonomiájának sérelme nélkül nem tehetne.
A jelen törvényjavaslat is fentartja azt a különbséget, a melyet már az 1898:XIV. tc. 2. §-a a régi és az uj alapitásu lelkészi állások között felállitott és ugyanazt a különbséget felállitja a segédlelkészi, valamint a helyi kápláni és külön rendszeresitett misszió lelkészi állásokra nézve is. Régi alapitásu állásoknak tekinti a törvényjavaslat azokat, a melyek 1908. évi január hó 1-ig rendszeresitve és betöltve voltak. Mint uj korlátozó intézkedés jelentkezik a 2-ik bekezdésben foglalt az a rendelkezés, a mely szerint nem tekinthető rendszeresitett állásnak az, a mely a fentebb jelzett időhatárt megelőzőleg három évig tényleg betöltve nem volt. Ezt a korlátozást az állami kincstár érdekeinek megóvása teszi szükségessé, nehogy a csekély számu hivővel biró és kellőképen nem dotált lelkészségek számát a vallásfelekezetek az állami kincstár terhére feleslegesen szaporitsák. Ott, a hol az ilyen csekély számu hivővel biró lelkészségeket éveken át a szomszédos lelkészek mint administratorok látták el a nélkül, hogy ez által a vallási és egyházi érdekek csorbulást szenvedtek volna, nem találnám indokoltnak, hogy ezek a lelkészségek ezentul az állam által nyujtott kongruakiegészitésre támaszkodva, az állami kincstár nagymérvü megterhelésével mint önálló lekészségek dotáltassanak.
Ez a szakasz két elvi jelentőségű ujitást tartalmaz: az egyik a magyar nyelv ismeretére, a másik a magasabb jövedelmi kiegészitésre vonatkozó igény korlátozására vonatkozik azoknál a lelkészi állásoknál, melyek 1908 január 1-ig kisebb minősitésü lelkésszel voltak betöltve. Ezeknek az uj rendelkezéseknek indokait szintén már az általános részben kifejtettem. Az ott előadottakhoz a magyar nyelv tudására nézve még csak azt kivánom csatolni, hogy az 1840:VI. tc. 8. §-a szó szerint igy hangzik: „Ezentul minden vallásbeli különbség nélkül plébánosoknak, egyházi szónokoknak, káplánoknak és segédeknek olyanok alkalmaztassanak, kik a magyar nyelvet tudják. ” A magasabb kongruaigénynek olyképen való korlátozása, hogy azok a lelkészi állások, a melyek a törvényjavaslatban megállapitott időpont előtt kisebb minősitésü lelkészszel voltak ellátva, csak akkor birjanak igénynyel az 1600 koronáig terjedő kongruakiegészitésre, ha a hivek száma a 800-at eléri, azon a megfontoláson nyugszik, hogy a különböző bevett vallásfelekezetek lelkészségeinek statisztikája szerint a hivek legkisebb átlagos száma 800-ra tehető. Az általános és normális viszonyok között tehát az ennél kisebb számu hivővel biró lelkészségek a vallási és egyházi érdekek szempontjából sem birhatnak létjogosultsággal, annál kevésbé tarthatnak igényt a nagyobb foku állami támogatásra.
A másik korlátozás, a mely szerint ilyen esetekben a nagyobb kongrua felét, azaz 800 koronát az illető egyház vagy a hivek szolgáltatásaiból, vagy egyéb forrásból tartozik a lelkész részére állandóan biztositani, abbol az alapelvből következik, hogy az állam a lelkészi kongruarendezésnél csak támogatólag, csak kisegitőképen kiván fellépni, nem fizetést, hanem csask jövedelmi kiegészitést akar adni, és igy méltán elvárhatja, hogy az illető felekezet a magasabb kongruaigénynek legalább a felét biztositsa. Ezek a korlátozó feltételek nem foglalnak magukban közvetlen beavatkozást a felette csekély számu hivekkel biró lelkészségek szabályozására, illetőleg a kisebb lelkészségek összevonására nézve, mindazáltal remélhető, hogy azok ebben az irányban is jótékony hatással lesznek és magukat az illető vallásfelekezetet arra fogják birni, hogy a kisebb lelkészségek czélszerü és a körülmények által is indokolt afliliácziója által a lelkészségeknek annyira kivánatos szabályozását saját hatáskörükben fokozatosan keresztül vigyék.
Ez a szakasz a kongruakiegészitési igény kezdetének időpontját állapitja meg. Az 1808:XIV. tc. 10. §-a értelmében a törvényesen bevett nem kath. hitfelekezetü lelkészek kongruakiegészités igényének megvalósitása, tekintettel az állami kincstárnak akkori pénzügyi helyzetére, 9 év alatt történt, a mely letelvén ma már a törvényesen bevett nem kath. hitfelekezetü lelkészek mindannyian a törvényben megállapitott feltételek mellett 1600, illetve 800 koronáig jövedelmi kiegészitésben részesülnek. Minthogy a fentebb előadottak szerint a kath. lelkészek kongruarendezése csak csekély mérvü mintegy 300. 000 koronát kitevő uj terhet fog róni az állami kincstárra, 1908. évre pedig ez a teher többlet sem érvényesül, semmisem állja utját annak, hogy már a f. é január 1-től kezdődőleg a kath. egyház lelkészei és segédlelkészei is a törvényben megállapitott kongruakészités élvezetébe lépjenek, a melyet szemben a törvényesen bevett nem kath. hitfelekezetü lelkészekkel, mostanáig nélkülöztek.
Ez a szakasz tartalmazza az egyetlen intézkedést, a mely a kath. lelkészek kongruarendezésénél a többi egyházakkal szemben némi eltérést mutat és a melyet az a tény indokol, hogy a kath. kongruakiegészités csak 3/6 részben történik állami forrásokból, közel 5/8 részben egyházi jellegü forrásokból, de mégis administrativ szempontból egységes kezelést igényel. A kath. lelkészek és segédlelkészek kongruájának rendezése már jóval au 1898. évi XIV. törvénycikk meghozatala előtt Ő Felsége főkegyuri rendelkezései alapján vette kezdetét. A kath. lelkészi és segédlelkészi állások jövedelmeinek összeirását már az 1895. évi április hó 16-án kelt legkegyelmesebb elhatározás rendelte el és pedig mint a 2-ik mellékletként ide csatolt 1896. évi 878/eln. sz. alaprendelet tanusitja, ugyanazon elvek szerint, melyek később a törvényesen bevett nem kath. hiitfelekezetü lelkészek jövedelmeinek megállapitására nézve az 1898. évi XIV. törvénycikk 11-13. §-aiban előirva lettek.
Ezeket a jövedelmi összeirásokat ugy az Ő Felsége által szervezett kath. kongruabizottság, mint a kormány felülvizsgálván, a kath. lelkészek jövedelmi kiegészitésre való igényeinek megállapitását a jelen törvényjavaslat már készen találta. Ehhez képest a törvényhozásnak nem marad más feladat hátra, mint ezeket a megállapitásokat, a melyekhez képest a kongruakiegészitési összegek kiutaltatni fognak, tudomásul venni és az állami forrásból eredő kiegészitési összegek szempontjából is jóváhagyni. Ezek a jövedelemi összeirások még nagyobb gondosággal és szélesebb terjedelmü alapon lettek foganatositva, mint a nem kath. lelkészeké, mert ezeknek az összeirásoknak czélját a főkegyuri rendelkezések szerint, nem egyedül a kongruaigénynek megállapitása képezte, hanem a kongruarendelkezéssel kapcsolatos egyéb nagyfontosságu kérdéseknek, nevezetesen a párbér, a kegyuraság, a stóladijak, a mise- és egyéb alapitványok, valamint a gör. kath. lelkészségek szabályozásának megoldásához szükséges ténybeli és jogi állapotok feltüntetése a közhatósági közegek közremüködése mellett. Innen vannak azok a külön intézkedések, a melyek az eljárásra nézve a főkegyuri rendelkezésekben megállapitottak és a melyek a fentebb jelzett czélok megvalósitása szempontjából továbbra is fentartandók lesznek minden oly esetben, a midőn a jövőben a jövedelmi összeirások kiigazitására és ehhez képest a jövedelmi kiegészitésre vonatkozó igények ujbóli megállapitására avagy uj állások jövedelmeinek összeirására lesz szükség.
Minthogy továbbá a kath. lelkészek kongruaigényének kielégitése három különböző jogi természetü forrásból, ugymint a magyar vállásalapból, a nagyjavadalmak évi állandó hozzájárulásából és az állami kincstárból történik, a mutatkozó kongruaigények végleges megállapitása is a jog és a méltányosság szerint csak e három vagyoni forrást képviselő tényezők együttes közremüködése mellett eszközölhető. Ehhez képset Ő Felsége egyfelől mint államfő, másfelől, mint főkegyur egy külön bizottságot fog szerezni, a melyben a hozzájárulás arányában részt fognak venni a vallásalap, a nagyjavadalmak és az állam képviselői. A bizottság összeállitását annak idején Ő Felsége legmagasabb elhatározása alapján fogom eszközölni és a szokásos módon közzétenni. A végleges döntés ezekben a kérdésekben mégis mindenkor a vallás- és közoktatásügyi minisztert illeti meg.
Az 1898. évi XIV. törvénycikk 19. és 20. §-ai, mint olyanok, a melyek a törvényesen bevett nem kath. lelkészek kongruaigényének megvalósitására vonatkozó átmeneti rendelkezéseket tartalmaznak, már végrehajtva lévén, hatályukat vesztik. Ellenben a 21. §-nak azt az elvi kijelentését, a mely biztositja a törvényesen bevett vallásfelekezeteket, hogy az állam a lelkészi jövedelem kiegészitésén kivül és azon tulmenőleg továbbra is feladatául fogja tekinteni a pénzügyi helyzet figyelembe vétele mellett a fejlődő méltányos igényekhez képest az egyházi és iskolai szükségletek kielégitését támogatni, továbbra is fenntartandónak vélem.
De épen ugy fentartandónak vélem azt az elvi rendelkezést is, hogy a kongruarendezésre vonatkozó jelen törvény a törvényesen bevett vallásfelekezetek részére az állami költségvetésben felvétetni szokott mindennemü egyházi és iskolai segélyeket érintetlenül hagyja, kivéve azokat, a melyek a csekélyebb illetménynyel ellátott lelkészek segélyezésére vonatkoznak. A lelkészi kongrua rendezése az államnak egyéb nagy kulturális jelentőségü feladatait, a melyek legczélszerübben a vallásfelekezetek anyagi támogatása által vcalósithatók meg, nem érintheti és az eddigelé már törvényhozás utján biztositott egyházi és iskolai segélyeket le nem szállithatja. A lelkészek kongruaigényének állami biztositását továbbra is oly intézménynek kivánom tekinteni, mely a bevett vallásfelekezeteknek egyéb czélokra szolgáló anyagi támogatásával párhuzamosan halad és nem annak rovására fejlesztendő.
