Az 1907. évi okt. hó 11-én az országgyüléshez kőszéntelepeknek a kir. kincstár részére való megszerzése tárgyában előterjesztett jelentésemben (képviselőház 580. szám.) - mondja a pénzügyminiszter megokolása - kifejtettem azokat az okokat, melyek engemet kőszéntelepnek megszerzésére inditottak és hivatkozott jelentésemben az általam meginditott akczió kereteit is körvonalaztam. Jelentésem a törvényhozás összes faktorai által jóváhagyólag tudomásul vétetvén, kötelességemnek tartom ezen törvényjavaslattal az eddigi ténykedésemre való jóváhagyást kikérni és az akczió folytatásához szükséges eszköz megoldását kérelmezni. Midőn ezen kötelességemnek megfelelve, a jelen törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás végett előterjesztem, zisztelettel bejelentem, hogy a törvényhozás hozzájárulásával megindult akczió keretében a már bejelentett intézkedésekenkivül ujabb széntelepeket sikerült biztositanom az állam részére.
Miután pedig az akczióval kapcsolatos kiadások, melyek a dolog természeténél fogva egyelőre előirányzaton kívül nyertek elszámolást, most már legnagyobb részben számszerüen is megállapithatók, a benyujtott törvényjavaslat keretében kérem a törvényhozás jóváhagyását azokra a kiadásokra, melyeket a kincstárnak megszerzett szuéntelepek megvásárlására forditottam és melyeket a bányatelepek üzembehelyezése, a termelés folytonosságának fentartása és a fokozatos fejlesztés érdekében mulhatatlanul teljesitendőnek találok. Könnyebb áttekintés czéljából az egyes széntelepek szerint a következőkben van szerencsém az egyes vásárlásokat ismertetni:
A Horváth-Szlavonországok területén levő Vrdnik község határában fekvő Pongrátz-féle magánszénbányát 1907. október hó 31-én vásároltam meg s azonal állami kezelésbe vettem át. A szénbánya a hozzátartozó jogositványokkal és a ruma-vridniki helyi érdekü vasuttal együtt ajánltatván fel az államnak megvételre, a kincstár elővételi jogát 2,600.000 K erejéig biztositottam, s mint azt az 580. számu jelentésben jeleztem a bánya termelőképességének, értékének és jövedelmezőségének szakszerü megállapitását egy elsőrendü szakértőkből összeállitott bizottságra biztam, mely a bányát bejárva, azt felbecsülte és összegyültvén a vételre vonatkozó adatokat, a bányaterületről kitermelhető szénmennyiséget 120 millió q-ra becsülte, de hangsulyozta, hogy a tényleges eredmények jóval felül fogják haladni az óvatosan végzett becslési adatokat, a mit az ujabb geologiai felvétel igazolt is, mennyiben az ismételt becslés legalább 300 milló q. szén előfordulását konstatálta.
A vételár gyanánt követett 2,600.000 K ennélfogva elfogadható lévén, a bányát a kincstár részére megszereztem miután már maga ez az igen alacsony becslés a vételt kedvezővé teszi. Különösen ha figyelembe vesszük a bányával együtt átvett ingó és ingatlan vagyon értékét. Vételár gyanánt ugyanis kifizettetett: 1. a bányamüért 1,937.200 K, 2. a vasutért 662.800 K, 3. a vasuti szelvénykamatok fejében 27,616 K 67 f, 4.5% kamat a két vételár után 32.845 K 21 f, 5. a leszámolásnál különélékért 1.573 K 27 f, összesen 2,662.035 K 15 f. Ezzel szemben átvétetett: 1. ingatlan: bányabirtok 1,430,304 K 93 f, épületek 188.400 K, gépberendezés 145. 760 K, üzemi épületek 47.263 K, földbirtok 19.375 K, 2. Ingóság: leltári tárgy 63.745 K, anyag 32.512 K, élelemtár 9.838 K 07 f, 3. Ruma-vridniki h. é. vasutak részvényei 662.800 K, összesen 2,600.000 K; átvétetett ezenkivül a társpénztár 1.618 K 94 f ingó és 228.763 K 92 f, értékpapir vagyonnal, azaz, összesen 230. 332 K 86 f. értékkel. Ezen adatok szerint a vételár fejében kifizetett 2,662.035 K 15 f-ből csakis a bányabirtokért fölvett 1,430.304 K 17 f amortizálandó, mely amortizálás biztositására már az ovatosságból csak 120 millió q-ra becsült szénkészlet is elegendő.
Ennek figyelembevéelével a vétel előnyösnek tekintendő, már csak azért is, mert a vrdniki szén keresett és a barna szenek között minőség tekintetében elsőrendü helyet foglal el. A vétel perfektuálása után elrendelt ujabb próbafurások már eddig igen kisegitő eredménynyel jártak, a mennyiben aránylag nem nagy mélységben a terület több pontján lefejtésre érdemes vastagságban több széntelepet állapitottak meg, ugy, hogy az állam javára a Fruska Gora hegység déli lejtőjén a terület szénkihasználásra eddig 5.175 zártkutatmánynyal biztositottam, sőt szándékomban van további zártkutatmányokkal az eddig lefoglalt területet kibőviteni mert a m. kir. államvasutak által India és Vinkovce vasutállomásokon eszközölt mélyfurásokkal hasonlóképen lefejtésre érdemes vastagságban jó minőségü szén jelenléte állapittatott meg, a mi arra enged következtetni, hogy a Szerémségnek a Fruska Gorától délfelé a Száváig eső része egész terjedelmében széntelepeket tartalmaz. Ezen most emlitett körülmény inditott főképen arra, hogy a Száva folyóig kiépitett ruma-klenáki helyiérdekü vasutat is az államkincstár számára megszerezzem.
Mert nem csak a vrdniki szénnek biztositok ez által vizi utat is, hanem a Száva környékén feltételezett széntelepek termékeinek olcsó és gyors szállitása is minden más befolyástól menten biztositva van, ha az emlitett helyi érdekü vasut az államkincstár tulajdonát képezi. Miután pedig az elsőbbségi részvények nagy részét sikerült névértéken alul megszereznem, s a törzsrészvényeket ráadásul kapnom, ezt a vételt már ma is előnyösnek tekinthetem és a befektetett tőke megfelelő kamatozását biztositva látom. Ha pedig, a mint remélem, ezen területen a szénelőfordulás az eddiginél nagyobb lesz, ugy természetszerüleg a vasut jövedelmezősége is megfelelően emelkedni fog. A még legnagyobb részben a horvát országos kormány és községek kezeiben levő 450.000 korona névértékű részvények megszerzésére a tárgyalást meginditottam és ezek megszerzésére kérek felhatalmazást a javaslat 1. § 2-ik pontjában.
Az Almásvölgyben Bozovics környékén az elrendelt és részben mig folyamatban levő mélyfurások megfelelő eredménynyel jártak; még kedvezőbb eredménynyel kecsegtetnek a kutató munkálatok ugy, hogy a müszaki munkálatok általában oly adatokat bocsátottak rendelkezésemre, melyek megbizható támpontokat szolgáltatnak arra nézve, hogy a szóbanforgó szénterületek a hozzájuk füzött várakozásokat beváltandják. A széntelepek feltárása végett folytatott mélyfurások és egyéb kutató munkálatokkal ugyanis az Almásvölgy medenczéjében mintegy 200 millió q jó minőségü szénmennyiséget állapitottak meg, mely tény alapján a köszénkiaknázási jogok megvásárlását folyamatba tettem, s megszereztetett:
1. Mayerhoffer-féle „Thue Recht” elnevezésü adományozott bányatelek 20.000 K, 2. Benke Gyula 629 zártkutatmánya 1,200.000 K, 3. Özv. Deutsch I. Józsefné 6 zártkutatmánya 16.000 K, 4. Westphalen Viola 31 zártkutatmánya 62.000 K, 5. Szabó Gusztáv 53 zártkutatmánya 42.000 K, 6. Novakovics Miklós 5 zártkutatmánya 10.000 K, 7. Novakovics Miklós és Balog László 39 zárt kutatmánya 55.000 K, 8. Schnell János 1 zártkutatmánya 4.000 K. 9. Dannenbaum Richárd 1 zártkutatmánya 2.000 K, 10. Frinku Pavel 3 zártkutatmánya 4.000 K, 11. Kremser Sebestyén 3 zártkutatmánya 12.000 K, 12. Jenky Vazul 1 zártkutatmánya 1.500 K, 13. Rzehák Ernő 11 zártkutatmánya 55.000 K, 14. Matesseran Jenő Bozovics I. czimü bányatelke 23.000 K, 15. Matesseran Jenő 8 zártkutatmánya 12.000 K, 16 Hanicska Mihály: Szerencse fel I. Szerencse fel II. Alexander bányatelkei 150.000 K. Hanicska Mihály 5 zártkutatmánya 10.000 K. Ezen most emlitett összegekhez hozzáadandó még az ezen területek megszerzése körül közbenjárt közvetitőnek 2% prpviziója, mely az általa megszerzett jogositványok után 28.430 koronát tesz ki és igy az almásvölgyi szénterület megszerzésének költségei az 1. §-ban kitüntetett 1,706.930 koronára rugnak. A zártkutatmányi jogositványok vételára, a már eddig kostatált szénmennyiséget tekintve is, jutányosnak tekinthető. A közvetitő dijazásra előzetes megállapodás folyománya és a dolog természetétől folyik, mert az optiókat csak közvetitő utján tudtam megfelelő árban megszerezni, miután a vevő személyt bizonyos időpontig titokban kellett tartanom.
Miután a szénakczió meginditása alkalmával külöünös gondomat képezte az a körülmény, hogy a megszerzendő kőszénbányák földrajti szempontból is oly helyen feküdjenek, hogy az azokban termelt kőszénnek forgalomba való bocsátása által az egyes vidékek, de különösen az ipar és kereskedelem érdekei is kellőleg kielégittessenek, főleg pedig, hogy az államvasutak szénszükséglete jó és olcsón szállitható szénnel ellátható legyen, a tul a dunai részben is igyekeztem olyan kőszénbányát megszerezni, melynek üzeme ugy jövedelmezőség szempontjából, mint a szénnek jó minőségnél fogva haszonnal legyen művelhető. Ilyen bányának azonban a Dunántuli kőszénbánya részvénytársaság tulajdonában levő és jelenleg is üzemben álló komlói bánya, mely bányavidék körzetébe tartozik s igen jó minőségü fekete kőszenet szolgáltat. A részvénytársaság a bányát a kincstárnak vételre feajánlotta. A bányát műszaki közegeim által megvizsgáltatván, a bánya minden tekintetben jónak bizonyult és miután a bányában elegendő és jó minőségü szén van, annak megvételét elhatároztam és a részvénytársasággal hosszas alkudozások után 2,484.962 korona vételárban állapodtam meg. 1. A műszaki vélemény szerint a bányának összes széntartalma 98,560.000 métermázsára van felvéve, a miből 2 1/2 millió méermázsa lefejtésre nár teljesen elő van készitve. A műszaki becslésnél a lefejtésre előkészitett szén métermázsánkint 30 fillérrel, a többi szénnek értéke pedig métermázsánként csak két fillérrel számittatott s ez alapon is az összes szénmennyiség pénzbeli értéke 2,071.200 koronára tehető.
Ehhez hozzászámitandó a bánya összes felszerelése a most meglévő épületekkel, üzemi felszerelésekkel 30%-os értékcsökkenés levonása mellett, valamint hozzászámitandók az ingóságok, raktárak, irodák és egyéb más felszerelések, melyeknek összértéke 471.457 koronára van a műszaki véleményben becsülve, ugy hogy az összes érték 2,542.657 koronára tehető. A társládáknak mintegy 150.000 koronát tevő vagyona ezen értékelésbe beszámitva nincsen. A vétel ilyképen már egymagában véve előnyösnek tekinthető, de ezenkivül alapos reményem van, hogy a folytatandó mélyfurások még jóval nagyobb szénmennyiséget fognak megállapitani.
A megindult szénakczió legfontosabb része ama haszonbérleti szerződés megszüntetése, mely szerződés alapján a Salgótarjáni kőszénbánya részvénytársulat a kincstárnak Zsilvölgyben fekvő összes kőszénbányaműveit, az azokhoz tartozó valamennyi telepet, épületet az üzemberendezést 1916. évi deczember végeig bérben birta. A haszonbéri szerződés közöa megegyezéssel 1908. évi január hó 1-én hatályát vesztette s a kincstár bányabirtokát 35 évi bérlet után ujból házi kezelésbe vette. A zsilvölgyi szénterületnek bérlet utján való értékesitése pénzügyi tekintetből helyes lehetett addig, mig az ország érdeke a nagyobb nemzetgazdászati érdeket előtérbe nem helyezte, azok azonban, melyek kényszeritőleg hatottak az állami szénakczió meginditására, szükségessé tették a bérleti szerződés felbontását és az ország legnagyobb szénterületének üzembehelyezését.
Hazánkban ugyanis a legnagyobb szénkincs a Zsilvölgyben van s az ottani szénbirtokok között a kincstár területe a legnagyobb. Ez a terület zárt egészet képez, mig a többi birtokosok szénbirtoka főleg az Oláh Zsil mentén szétszórtan terül el. A kincstári szénkincset ma még pontosan megbecsülni nem lehet, miután teljesen feltárva még nincs, de az kétségtelen, hogy csaknem kianázhatatlan mnnyiségü s 500 millió métermázsánál bizonyára több. Ily körülmények között, figyyelemmel az elmult évek szénmizériáira, arra, hogy a petrozsényi szén minősége a porosz kőszén minőségét legjobban megközeliti, kötelességet mulasztottam volna, ha a petrozsényi kőszénbányák átvételére nem törekedtem volna. Ismert tény különben, hogy a kincstári kőszénbirtokot bérlő Salgótarjáni kőszénbánya részvénytársulat a bérlet tárgyát nem müveltette, az állami kőszénbányászat tehát nem már létező üzemet vett át, hanem eddig csaknem érintetlen helyről fog termelni, meyl termelésnek minden métermázsája hivatva lesz a szénhiányon segiteni s a szénárak alakulására mérséklőleg hatni. Jelentékeny összeget igényel a kincstári széntelepeknek felszerelése, azoknak a kor szellemének megfelelő berendezése.
E berendezések annál nagyobb terheket rónak az államra, minél nagyobb évi termelésre szándékozunk berendezkedni. A hazai szénbányászat és a szénpiacz helyzetét ismertető 1907. évi 580. számu jelentésemben már rámutattam a szénakczióval kapcsolatos jelentékeny terhekre és a várható előnyökre. Kiegészitésül megemlitem, hogy Magyarország iparának az utolsó évek folyamán tapasztalt fellendülése oly mértékben vette igénybe az üzemben levő hazai szénbányákat, hogy ezek berendezés és termelő-, illetőleg szállitóképesség tekintetében a beállott szükséglet fedezésére nem bizonyultak elégségeseknek. Ez a körülmény arra int, miszerint késedelem nélkül arról kell gondoskodnom, hogy a megvásárolt szénterületek a termelésre és szállitásra mielőbb berendeztessenek, - a mi természetesen rendkivüli beruházási hitel kérésétteszi szükségessé.
Kereken évi 20,000.000 métermázsára teszem a tervbe vett évi termelést, a mely akként rendezhetnék be, hogy a beruházások érintetlenül legyenek nagyobb termelés esetén is kibővithetők és fejleszhetők. A beruházásokra szükséges hitelt, a mely több évre elosztva fog felhasználtatni, egy összegben már most és pedig arra való tekintettel kérem, hogy a hitelnek egyszerre való engedélyezése a tervezett beruházásoknak gazdaságos és müszakilag is okszerü foganatositását tegye lehetővé. A tisztelettel előterjesztett törvényjavaslat 5. §-ában az állami szénbányák berendezésére és felszerelésére kért hitel nagyságát nem a szükségleteik terjedelme, hanem az évenkint beépithető összegnek müszaki korlátai és a jövő eséélyek mérlegelhetőségének bizonytalanság szabja meg.
Müszaki és pénzügyi okokból tehát az évente beépithető, illetve beruházható összeget korlátoznom kell, évek hosszu sorára terjedhető részletes beruházási programmot pedig a szénbányaüzemek részére felállitani azért nem lehet, mert az üzleti konjukturák változása mellett a programm esetleg végrehajtása előtt változhatik. Ehhez képest a szénbányák beruházására szükséges hitelösszegeket 27,387.371 koronában állapitottam meg, melynek, valamint a szintén beruházásnak tekinthető vételárna fedezésére az ily beruházási szükségleteknél szokásos eljárás mintájára koronajáradék kibocsátására kérek felhatalmazást. Ezen összegből egy töredék már az 1908. évben felhasználtatott, mely összeg annak számszerü pontos megállapitása után a pénztári készletek javára megtéritendő lesz. A fennemaradó összeget a szükséglet mérvéhez képest az 1909-19011. évbekben kivánom igénybe venni.
A hitelt felhasználására vonatkozó előzetes tervezetem, melyre nézve azonban tekintettel a szükségleteknek időközben is beállható változására és az épitési költségek jelenlegi nagy ingadozására, a módositás lehetőségét fenn kell tartanom, a következő: I. a Szilvölgyben 16,234.814 K, II. Bozovicson 2,297.130 K, III. Komlón 3,020.000 K, IV. Vrdniken 3,935.427 K, V. Vrdniken vasutállomások bővitésére 1,900.000 K, összesen 27,387.371 K mint fent. Mind e költségek tárók és aknák hajtására, üzemi és kezelési épületek létesitésére, szállitó berendezések épitésére és egyéb berházásokra fognak szolgálni.
I. Zsilvölgyben a széntermelés évi 10,000.000 q-ra lévén fokozandó, nagyobb költséggel járó berendezésekre van szükség, mert fentebb emlitett völgyekben megidult napi müvelésekkel megelégedni nem szabad és nem lehet. E fejtő helyeken kivül a jövő termelésnek biztositására első sorban két szállitó főakna lemélyitése, berendezése ls felszerelése szükséges s a mennyiben az aknákkal robbanó lég is mutatkozik, gondoskodni kell legalább egy légaknáról. Az utóbbi kettős, a két előbbi főakna négyyes szállitó osztálylyal fog birni és ezekről évi 6 millió q szén kiszállitására, mig az öt mellékvölgyben tárók és lejtaknákkal évi négy millió q szén termelésére és szállitására lehet számitani. A termények szállitására szolgál jelenleg a petrozsényi északi rakodótól a Lónyai gyarmatig terjedő keskenyvágányu vasut, mely azonban átépitésre szorul.
E vasut az 5 völgy 4 millió q termelését le tudná bonyolitani, de mivel Petrozsény vasutállomás a megkivánt mennyiségü vasuti kocsit befogadni nem képes, a meglévő keskenyvágányu vasuton csupán egy millió q fog az északi rakodókra szállittatni, mig a fennmaradó 3 millió és a két főaknak évi 3-3 millió termelése három kötélpályával a közös osztozóba és a vele egybekötött rakodóba jut, honnan a termény közvetlenül a piskii vonalra vitetnék s nem terhelné Petrozsény vasutállomást.
A szükséges erőmennyiség előállitására központi villamos telep felállitását tervezem, honnan a bányák erőszükséglet fedezést nyerne. Nagy öszegü befektetést igényelnek a lakóházak, miután a kincstárnak két munkástelepén csak 614 munkás helyezhető el, holott a 10 millió q termeléshez a tapasztalat szerint 6200 munkásra van szükség, mely létszám mellett 3000 nőtlen munkást tételezve föl, még legalább 2586 munkáslakházakról kell gondokodni. De emellett épitendő lesz 51 altiszti és 22 tiszti lakás, kórház, vendéglő, hivatalház stb. Végül a tömeges termelés mellett nyert aprószénre való tekintetből tervbe vettem egy brikettgyár létesitését is. Mind e munkálatoknak részletes előirányzatát az alább csatolt kimutatás tünteti fel.
II. Almásvölgyből a jelenlegi körülmények között fedezhető szénszükséglet csupán körülbelüli évi 3 millió q-ra tehető, mivel azo a vidéken a drága szén és rossz közlekedés miatt alig van ipar. A létesitendő berendezseket erre való tekintetből a mai szükségletnek megfelelően kivánom keresztülvinni s ha a kereslet nagyobbodik, ujabb berendezésekkel kell a termelést növelni. A feltáró munkálatok szerint eltekintve egyes kisebb táróktól, tömeges termelést csakis aknamiveléssel lehet végezni s a mennyiben a telepek vastagsága csekély s csak részben mivelhetők le, egy aknából évi 1,000.000 q-nál nagyobb termelést várni nem lehet, miért is évi 3 millió q termeléshez 3 anára lesz szükség átlag 75 m. mélységgel. A 3 akna termelése közös osztályozó és rakodó-műbe szállittatnék adhidésiós, esetleg kötélpályán. Mellőzőm itt a Bozovicson kiépitendő rendes nyomtávu vasuti vonal épitési költségét, miután az nemcsak az állami köszénbányászat érdekeit fogja szolgálni s igy kiépitése tulnyomóan a m. kir. államvasutak érdekében áll. Bozovics vidéke munkaerő tekintetében kedvező helyzetben van, mert a községben s a környéken sok bányász lakik, kik munka hiányában az ország különböző bányáiban dolgoznak.
E munkások, ha Bozovicson nagyobb bányászat kezdetnék, seregestől fognak visszatérni szülőföldjükre s miután nagy részének háza és némi földingatlana van, a 3 millió q évi termeléshez fölveendő 1500 munkás közül körülbelül csak 360 lesz ellátandó lakással. A bányászat erőszükségletének fedezésére központi villamos telep felállitása van tervbe véve a központi osztályozó- és rakodó-müvel együtt az épitendő vasutállomás közelében. A berendezések létesitéséhez szükséges beruházási hitelt részletesen az alábbi kimutatást tünteti fel.
III. Kómlói bruházások indokolása. A „Dunántuli kőszénbánya r. -t. ” komlói szénterület eszközölt források által pedig 19. 3 m. vastag széntelep-összlet lett konstatálva, 17 m. vastag tiszta szénnel. A formatió-csapás irányában mért kiterjedése a furások s a bányamivelés által több kilométernyi kiterjedése lett konstatálva s a bányamivelés számitási alapjául jelenleg 98 m. q szénvagyon tekinthető. A szénvagyon kihasználásra először egy évi 1.5 millió q szén kitermelésére berendezett aknatelepités lesz tervbe véve. Az aknatelepités a következő munkálatok, gépészeti, szállitási s munkásgyarmatositási befektetésekkel lesz összekötve. Az akna a komlói állomástól 1500 m. távolra a budafai határban a nagykomló-budafai határtól körülbelül 250 m. távolra 400 m. mélységre van tervezve s ezen 400 m. mélységben egy 210 m. hosszu keresztvágattal az átfurt telepek megütve s fejtésre előkészitve.
Az aknán a szállitás gyors lebonyolitására a bányamunkálatok gyors, a modern technika követelményeinek megfelelő kivitelére uj gépészeti berendezésekre lesz szükség és pedig egy 1000 lóerejü villamos központra, felszerelve a kellő számu s futófelületü kazánokka, hajtógéppel, dynamoval, mely villamos központ fogja adni az erőt, a szükséges vitlák, furógépk, nagy és kis bányaventillátorok, szénosztályozó mü, sodronykötélpálya s egyéb szükséges mühelyi munkagépek hajtására. A szállitó-akna felszereltetik a követelményeknek megfelelő szállitógéppel, aknatoronynyal s szükséges épületekkel s a termelvény beszállitására egy 1350 méter hosszu sodronykötélpálya van tervbevéve, mely az aknától a komlói állomás közelében felállitandó szénosztályozóhoz fog vezetni. A 15 millió q szén kitermeléséhez a következő munkáslétszámra s munkásgyarmatra lesz szükség. A jelenlegi munkásgyarmat 400,000 q szén kitermeléséhez elegendő.
Igy fennmarad egy oly nagy bányagyarmat telepitése, melyben 1,100.000 q szén kitermelésére szükséges munkáslétszám lenne elhelyezhető. Egy munkás évi termelését 2000 q-vl véve, lesz 1,100.000/2000 q=550 munkásra szükség, minden munkáslakásra körülbelül 1. 5 munkást számitva, szükség leend 360 lakásra, a munkáslakásokból 4 jön egy fedél alá, tehát 90 munkásház volna épitendő. A munkáslétszám felügyeletére s a munkálatok vezetésére szükséges tiszti és altiszti személyzet elhelyezésére 30 lakás lesz szükséges 2-3-4 szobával tervezve. Mindeme bányaberendezési, felszerelési s gyarmatositó munkálatokat hat osztályba sorozhatjuk s a munkálatok természeténél fogva a következőképen csoportositva: I. Aknafelszerelés és bányaberendezés 1,089.000 K, II. Külberendezés és üzemépületek 317. 000 K, III. Villamos erőátviteli berendezés 459.000 K, IV. Bányagyarmat 955.000 K, V. Földterület 80.000 K, VI. Rakodóvágányok 120,000 K. Összesen 3,020.000 K.
IV. A vrdniki bányaterületben a talpduzzasztás ellen kell küzdeni, ezért a széntelepet kisebb pillérekre kell beosztani, hogy egy főaknamezőre 20-25 millió q szénnél több ne essék. Az évi széntermelés mennyiségét 4,000.000 q-ra feltéve, telepitendő lesz 3 főakna 120,080 és 250 m. mélységre. A munkaerő Vrdniken csak részben lévén me, más vidékekről való áttelepités utján kell a munkásszemélyzetet biztositani s e czélból legalább 300 munkáslakásra lesz szükség, de szaporitani kell a tiszti és altiszti lakásokat is, gondoskodni kell tovább megfelelő iskolaépületről, kórházról és vendéglőről, végül a kivánalomnak megfelelő szállitópályákról és eszközökről. A részletes beruházási tervezet az alábbi kimutatásban van feltüntetve.
A meginditott állami szénakczió halasztatatlanná teszi az állami kezelésbe vett kőszénbányának korszerü berendezését és fejlesztését. Gondoskodni kellett arról, hogy a fontos feladatok megoldására a fémbányászattól átvett kiváló fiatal szakértőkön kivül minden szénbányamühöz legalább néhány elméletileg és gyakorlatilag teljesen szakképzett oly szénbányász alkalmaztassék, ki valamely terjedelmes és jól berendezett szénbányánál sok évi gyakorlattal már megszerezte azokat az ismereteket, melyek előfeltételét képezik annak, hogy a bányák korszerü berendezését és fejlesztését keresztülvinni lehessen. Miután azonban az államnak saját üzemben tartott szénbányája nem volt s ily az állami bányászati tisztviselők között szénaknában alaposan képzett szakértő nem igen állott rendelkezésre, ez a körülmény mellőzhetetlenné tette, hogy az alkalmas szakegyéneket legalább részben, a magán szénbányászat köréből vegyem, hol a tisztviselők, főleg pedig a müszakiak s az egyéb alkalmazottak is lényegesen magasabb illetményeket élveznek, mint az állami alkalmazottak.
A magánszénbányászattól átvett tisztviselőknek e körülmény miatt felmelt illetményeket kellett engedélyezni, hogy őket az állami szénbányászatnak megnyerjem, de ze megint a fémbányászattól átvett személyzetben kellett oly várakozásokat, a melyeket méltánytalanoknak nem tekinthettem s a mennyiben a szénbányászatnál minden alkalmazottól egyenlően teljes adoadást és megfeszitett munkát várok, ezen rendkivüli munkáért ideiglenesen rendkivüli müködési pótlékokt engedélyeztem. A müködési pótlékkal kivántam az állami bányászatnál alkalmazottak és a magánszénbányászatnál alkalmazottak illetményei között mutatkozó eltérést kiegyenliteni, de mivel a pótlékok ideiglenes természetüknél fogva állandóan meg nem maradhatnak, az állami szénbányászat rendszeresitendő személyzetének oly szervezetet kell adni, hogy az állandó illetmények legalább megközelitsék a magánszénbányászatnál alkalmazott müszaki és egyéb személyzet illetményeit és megfeleljenek az állami vasgyári alkalmazottak járandóságainak. A szénbányászat ugyanis szintén kereslet tárgyát képező bányaterményt állit elő, termel és értékesit, mint a vasgyárak, s a mennyiben a széntelepek feltárása, kiaknázása müszakilag ugyanoly képzettségü szakférfiakat kiván, mint a minő a vasgyáraknál látja el a szolgálatot, méltányos, hogy az állam vasgyári és szénszakmájánál alkalmazott személyzet egyenlő fizetési osztályokkal és fokozatokkal egybekötött állandó illetményekben részesüljön.
E szempontból kiindulva tehát a szőnyegen levő törvényjavaslatban felhatalmazást kérek arra, hogy az állami szénbányáknál alkalmazott személyzet illetményeit az 1907. évi L. -t.-cz. megfelelő alkalmazásával rendeleti uton ugyanugy szabályozhassam, mint a hogy az állami vasgyáraknál alkalmazott személyzet illetményei szabályoztattak. A szénbányászatnál továbbá szintén mellőzendőnek tartom az automatikus előléptetés és a várakozási idők rendszeresitését, még pedig ugyanazon indokolás alapján, melyet az államvasuti alkalmazottak fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat egyes határozatainak az állami vasgyárakra való kiterjesztése tárgyában tett előterjesztésemben kifejtettem. A szénbányászati tisztviselőket ezek szerint kilencz, az altiszteket négy sé a szolgákat három fizetési osztályba kivánom besorozni, s a vasgyári személyzet illetménytáblázatától csak annyiban volna eltérés, hogy a mennyiben a vasgyári altisztek IV. fizetési osztályba évi 1200 K fizetéssel csupán egy fokozatból áll, addig a szénbányászatnál 1000, 1100 és 1200 K fizetéssel szintén három fokozatot veszek föl kevesebb ismerettel és képességgel biró kezdő altisztek szolgálatához mérten.
Az illetményeknek eképen való szabályozása természetesen a lakpénzeknek és fizetési általányoknak is oly rendszeresitésével járna, mely szerint a szénbányászati személyzet a fizetési osztálynak megfelelő ugyanazt a lakpénzt élvezné, melyet a vasgyári személyzet öt lakpénzosztályba sorozva élvez, másfelől a természetbeni lakást élvező alkalmazottaknak ugyanoly fizetési átalány járna, mint a minőt a vasgyáriak élveznek. megjegyzem, hogy öt lakpénzosztály közül az I. alkalmaztatnék az állami szénbányák központi igazagtóságánál, a III. tekintettel arra, hogy a szénakczió következtében Petrozsényben a lakás felette megdrágult s alig kapható, a Zsilvölgyben, végül az V. a többi szénbányahelyeken szolgálatot teljesitő alkalmazottakra. A II. és IV. lakpénzosztálynak megfelelő lakpénz ezidőszerint még nem fordulna elő, miután a lakpénzosztályoknak megfelelő helyeken az államnak szénbányja nincsen.
A kincstári szénbányák egységes vezetése s még inkább az a körülmény, hogy a szénmegrendelések lehető gyors intézkedéseket igényelnek, elkerülhetetlenné teszik oly szervezet felállitását, mely a szénterületek kutatását, a bányák üzemét, a szénmegrendeléseket és szállitásokat egységesen intézi s bizonyos tekintetben tág hatákörrel felruházva hivatva van arra, hogy az állami kőszénbányászatnak főleg halasztást nem türő üzleti részét közvetlenül lehető gyors intézkedéssel bonyolitsa le. Ily szervezet, a ministerium keretében, mint ügyosztály, a dolog természeténél fogva, beilleszhető nem lévén, gondokodnom kellett állami szénbányák részére műszaki és igazagtási tekintetben oly önálló hatóságról, melyet az állami szénbányák vezetése, valamint az ezekre vonatkozó kereskedelmi és jogügyek határozott elvek szerint intézése illet meg. E szempontból kiindulva felhatalmazást kérek, hogy a vasgyárak központi igazgatósága mintájára Budapesten a m. kir. állami szénbányák központi igazgatóságát állithassam fel s annak szervezetét rendeleti uton állapithassam meg.
Az ily szempontok szerint életbelépő szervezés költségeiről az 1909. évi állami költségvetésben egy átalányösszeggel gondokodtam, mig a teljes költségek az 1910. évtől kezve mindenkor az állami költségvetésben fognak szerepelni. (1909. márcz. 8-án.; 1119. sz. képv. irom.) A törvényjavaslathoz azonfelül mellékelve van még 4 részletes kimutatás a beruházásokról. Ezek szerint a petrozsényi beruházás értéke volt 1908-ban 3. 581.540 K; az 1909-1911-ben szükséges beruházásoké pedig 12,653.274 K, összesen 16,204.814 K; a bozovicsi beruházás szükséglete 2,297.130 K, a mely befektetéssel évek során át 1. 5 millió mm. széntermelés biztositható; a vrdniki beruházás, a mely 1908-ban 726.629 K 34 f, volt 1909-1911-ben 3,208.796 K összeget igényel. Ehhez járul még a ruma-vrdniki h. é. v. állomásainak kibővitéséhez szükséges 1,900.000 K összesen tehát 5,835.426 K 28 fillér.
