A radiotelegrafia, mint a villamos telegrafálás uj neme, mely összeköő fémvezeték nélükl nyujt módot közlemények váltására, rövid idő alatt nagy jeletőségre emelkedett, mert lehetővé tette a tengeren levő hajóknak egymás közt, valamint a szárazfölddel való érintkezését. Az uj köszlekedési eszköz gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban szükségessé vált a kérdésnek nemzetközi szabályozása. E czélból a német császári kormány kedvezményezésére a legfontosabb európai parti államok és az északamerikai Egyesült-Államok részvételével Berlinben még 1903-ban előértekezletet tartottak, a melynek eredményeként a résztvevő kormányok, s köztük a magyar kormáyn is, diplomácziai uton nyilatkozatot adtak arról, hogy a radiotelegráf állomásaik kötelesek bármiféle rendszerü más radiotelegráf-állomással éruntkezésbe lépni s erre a radiotelegráf-állomások berendezésére engedélylyel biró magánvállalatokat is kötelezik. 1906 október 3-án azután huszonhét állam kormány- és hadi tengerészeti képvisewlői általános nemzetközi conferentiára gyültek össze és hosszu nehéz tárgyalások után megkötötték a jelen törvényjavaslat tárgyát alkotó nemzetközi raditelegraf egyezményt. Az egyezmény legfontosabb határozatai a következők:
A szerződő felek összes radiotelegráf-állomásai szárazföldön és hajókon alá vannak vetve a megállapitott nemzetközi határozatoknak s a mennyiben valamely országban ily állomások felállitására megánvállalatok kapnak engedélyt, ezek a nemzetközi szabályok betartására kötelezendők. A szerződő felek szabadon választhatják meg ugyan raditelegráf-állomásaik rendszerét, de bármely rendszerü (müszaki berendezésü) állomás köteles minden más aká reltérő rendszerü állomással is közlekedni. A megegyezés ezzel teljesen elnyomta egyes rendszereknek kizárólagos uralomra való törekvéseit. A drótnélküli távirás állomásai mindenütt kapcsolatba hozandók a rendes táviróhálózattal, hogy ekként nemcsak a tengerpartról, hanem bármely táviró-állomásról az ország belsejében is lehessen tengeren járó hajóval vagy megfrditva váltani. A radiotelegráf-szolgálat az egyezményben oly rendezést nyert, hogy a különfée állomások és rendszerek egymást ne zavarhassák és hogy a hadi tengerészetek számára sajáos raditelegrafálás váljék lehetővé. A radiotelegráf-állomások az egész föld kerekségén elsőbbséggel kezelik azokat a hireket, a melyek veszedelemben levő hajóktól erednek és kötelesek mindenütt az e tekintetben szükségessé vált intézkedéseket is késedelem nélkül megtenni.
A megegyezés általában csak a nyilvános forgalomnak átadott parti és hajó-állomások egymás közötti érintkezésére nézve kötelező. De huszonegyen a szerződő országok közül az egyezményt pótmegállapodással toldották meg, a melyben arra nézve egyeztek meg, hogy a nemzetközi szabályok tengerenjáró hajóik egymás közötti forgalmában is birjanak hatálylyal. Az egyezményhez ezenkivül zárójegyzőkönyvet is csatoltak, a mely átmeneti intézkedéseket és bizonyos fentartásokat tartalmaz. Az egyezmény kiegészitő végrehajtó utasitás, a melyen a táviróigazgatások változtathatnak közös megegyezéssel, nem tárgya a törvénybeiktatásnak. Az egyezmény 1908. évi julius 1-én lépne hatályba és a radiotelegráfia nemzetközi fejlődésének szolgálna alapul ép ugy, mint az 1875. évi LVI. törvénycikkben foglalt szentpétervári nemzetközi táviróegyezmény a fémvezetékes táviratozásra és az 1908. évi római nemezetközi postaszerződés (v. ö. 1908:XLV. tc.) a postai forgalomra nézve. Az egyezmény lánczszem azoknak a nemzetközi megegyezésekneka sorában, a melyek a nemzetek közös érdekeit a békés együttmunkálkodás utján előmozditják.
