1909. évi XXI. törvénycikk indokolása

a pestis és a kolera ellen való védekezés tárgyában Párisban, 1903. évi december 3-án kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Tudvalevő dolog, hogy egyes fertőző betegségek - bizonyos viszonyok közrehatása alatt - nagyon elterjednek. A mult században főképen a kolera s régebben a pestis országok, sőt nagy világrészek népességét elboritotta.

A védekezés, a melyet egyes helyeken foganatba vettek, a legtöbb esetben hasztalannak bizonyult.

A kolera megujuló járványai a mult században a közös, együttes védekezés gondolatát érdekelték meg s arra vezettek, hogy az érdekelt államok védelmükre a gyakorlat s a tudomány alapján helyenek tartott egyöntetü intézkedéseket állapitották meg s ezeket, mint magokra nézve kötelezőket egyezménybe, konvenczióba foglalták.

Igy jött létre az 1892. évi - nálunk az 1894. évi VIII. törvénycikkben foglalt - velenczei nemzetközi egyezmény, a mely Egyiptomban, nevezetesen Sznez. ban az orvosi vizsgálatot, az egészségi felügyletet szervezte, egy másik helyen (a Mózes forrásoknál) kórház, fertőtlenitő berendezés létesitését rendelte, továbbá a szuezi csatornán való átkelés szabályozta s a már régebben müködött alexandriai egészségügyi tanácsot ujra szervezte.

Az 1894. évi IX. törvénycikkünkbe foglalt 1893. évi drezdai nemzetközi egyezmény az ázsiai kolera ellen való védekezés rendszerét állapitotta meg.

Az 1894. évi párisi nemzetközi egyezmény az 1898. évi törvénycikkbe foglalva - a mekkai zarándoklást szabályozta s egyben a perzsa öbölbeli egészségi felügyeletnek adott szervezetet.

Az 1897. évi velenczei nemzetközi egyezmény, a melyet törvényhozásunk az 1900. évi XXIII. törvényül czikkelyezett be, a pestis behatolása és elterjedése ellen alkalmazandó rendszabályokat foglalta össze.

A pestisre vonatkozó előbbi szabályok nem elégitették ki teljesen az idevonatkozó érdekeket, a melyek közül a hajózási forgalom érdeke, - a mint már rövid néhány évi tapasztalat mutatta - tényleg súlyosan s ok nélkül szenvedett. Természetesen tehát, hogy az egyezmény revizióját mind többen sürgették; a magyar kormány is kivánatosnak tartotta. A sok oldalról nyilvánult kivánságnak engedve a saját érdekéből is indittatva, Olaszország, a mely a legutóbbi (velenczei) nemzetközi értekezletet Velenczében vendégül látta. 1903-ban végre kedvezményező lépést tett olyan irányban, hogy a szóban levő egyezmény módositása s kiegészitése czéljából ujabb nemzetközi értekezlet hivassék össze Párisban, aminek a franczia kormány csakhamar készséggel megfelelt.

Az értekezlet, - a melyet az 1903. évi október hó 10-étől deczember hó 3-ig tartottak - nevezetes munkát végzett. Mindenekelőtt megfelelt az 1897. évi velenczei értekezleten kifejezett annak a kivánságnak, hogy a kolera és a pestis ellen való védekezésre alkotott régebbi drezdai, párisi és velenczei egyezményeket egyetlen, összhangzó munkálatba foglalva, egységesen kodifikálja.

Behatóan foglalkozott az értekezlet a hajók osztályozásának s egészségügyi felszerelésének megvitatásával, valamely területrész (citronsription) pestissel való fertőzöttségének, illetve fertőzöttsége megszüntetésének kérdésével, a patkányok s egyéb rágcsálók a pestis terjesztésében való szereplésének megvalósitásával, a pestis lappangasási időszakának (incubatio) tisztázásával, a pestises beteggel stb. -vel érintkező egyének megfigyelése, illetve felügyelete, különösen pedig kezdete s tartam megállapitásával, a tárgyak ragályfogó (susceptible) tulajdonságának kérdésével, a fertőtlenités s nevezetesen a patkányirtás nagy jelentőségre jutott ügyével.

A párisi értekezlet - a mag elé tüzött feladat értelmében - a kolera ellen való rendszabályokat szintén tárgyalta, sőt a sárgaláz ügyével is foglalkozott és oktatni, járványtani vonatkozásainak földeritéséhez kiváló becsü adatokat szolgáltatott.

Az értekezlet továbbá a pestis s a kolera behatolási helyein s terjedési utjain létesitett egészségügyi intézetek tökéletesitését s ujakkal való kiegészitését is szem előtt tarotta, végül a nemzetközi egészségügyi tanácsok müködésének hathatósabbá tételét s ezenkivül nemzetközi egészségügyi hivatal felállitását tette czélba.

Az uj egészségügyi intázmény, a mely - mint emlitettük - előzőket egységesen összefoglalta, érdemi tekintetben a következő jelentékenyebb változásokat mutatja.

A pestis vagy kolera első esetének bejelentésére vonatkozó határozmány, a mely jelentőségének megfelelőleg s logikailag is helyesen az uj egyezmény 1. czikkében jutott kifejezésre - kibövülést nyert, a mennyiben megállapitott (avérés) eseteknek haladéktalan bejelentését követő további közlésekben a kór eredetére és alakjára vonatkozó adatokat s pestis esetén arról is kiván tájékozást, vajjon patkányok s egyéb rágcsáló állatok közt pestist vagy szokatlan pusztulást nem tapasztaltak-e? (2. czikk.) Ez a jelenség, ha egymagában emberi pestis bélkül mutatkozik, nem esik bejenetési kötelezettség alá.

A területrész (circonsription) az uj egyezményben nem mint „valamely kellőleg meghatározott közigazgatási hatóság alá rendelt terület” hanem mint olyan szerepel, a mely az első betegségi eset bejelentését kisérő, vagy követő közlésekben (földrajzi viszonyok, közlekedési eszközök, népsürüség stb. tekintetében, jellemzően van meghatározva. (8. czikk.)

A pestis vagy kolera egyetlen első esete folytán az illető területrész (circonscription) ellen nem alkalmazhatók a II. fejezetbe foglalt óvórendszabályok, sőt behurczolt, de elszigetelten maradt, azaz szórványos pestis- vagy koleraesetek sem jogositamak az illető területrész (circonsription), fertőzöttnek nyilvánitására, tehát óvórendszabályok alkalmazására. Csakis ha több nem behurczolt, hanem egymást követő eset jelentkezik, ugy hogy, a betegség járványos jellege jut kifejezésre, tekinthető a terület fertőzöttnek. (7. czikk.)

Másrészt a terület fertőzöttségét megszüntnek tekinti az uj egyezmény, ha az utolsó pestises, vagy kolerás beteg felgyógyulása, vagy halála, avagy elkülönitése után öt napig ujabb megbetegedés, vagy halálozás pestis, vagy kolera folytán nem történt, továbbá ha a fertőtlenitésre és - pestis esetén - a patkányokra vonatkozó rendszabályokat foganatositották. (9. czikk.) A felfogás, a mely ebben a határozmányban nyilvánul, három szempontból hivja ki a figyelmet: 1. mert már a terület (circinscription) fertőzöttségi vonatkozásainak kifejezésére juttatja az egész egyezményen átvonuló azt az elvet, hogy a pestis lappangási időszaka (incubatio) a tapasztalatnak megfelelőleg tiz napról öt napra korlátozandó; 2. mert a kellő elkülönitést, mint a terüelti fertőzöttség veszélye megszüntének is egyik föltételét méltatja; végül

3. mert a patkányok, mint a pestis terjesztésének fontos tényezői ellen alkalmazott rendszabályokat szintén tekintetbe veszi.

Az uj egyezmény a hajóknak régebben elfogadott osztályozását, bár az értekezleten a logikai szempontnak s a szók értelmének inkább megfelelő osztályozás szükségességét többen szóval tették, megtartotta, azonban azt az időt, a melytől a hajó fertőzöttnek, vagy gyanusnak, avagy ragálymentesnek nyilvánitása függ, a pestis lappangási időszakának a kolerával egyezőleg öt napra történt megállapitása folytán (12 nap helyett) hét napra korlátozta, a miből az is kitünik, hogy az uj egyezmény - az előzőkhöz hasonlóan - a hajók osztályozásában szereplő öt napi időközt óvatosságból szintén megtoldotta két nappal. (20. czikk.)

A megfigyelés (observation), illetve a felügyelet (surveilance) ugy pestis, mint kolera esetén csak öt napig tarthat, kivéve a hajó pestissel való fertőzöttségének esetét, a mikor az illető egyéneket megérkezésüktől számitva, vagy öt napig tartó s még öt napi felügyelettel (survilance) megtolható megfigyelés (observation) alá, vagy pedig eyszerüen tiz napra terjedhető felügyelet alá helyezik. (21. czikk, 3. pont.)

Gyanus és ragálymentes hajók személyzetére us utasaira az egyezmény csupán a felügyelet lehetőssét adja meg, a felügyelet tartamát az előbbieknél a hajó érkezésétől, az utóbbiaknál pedig a fertőzött kikötöből való elinditásától számitván. (22 -23. czikk.)

A patkányirtás pestisfertőzte hajón kötelező (21. czikk), gyanus hajón ajánlatos (22. czikk), ragálymentes hajón pedig az egészségügyi bizotság belátására van bizva. (23. czikk.) Megjegyzendő, hogy az uj egyezmény értelmében a hajót akkor is ragálymentesnek kell tartani, ha fertőzött kikötőből érkezik, sőt még abban az esetben is, ha rajta pestises patkányok találhatók, de emberek közt pestises beteg nem fordult elő. Az egészségügyi hatóság köteles a patkányirtás foganatositásáról és ennek indokairól igazilványt adni, ha kérik (25. czikk.)

A fertőtlenités a fertőzött és a gyanus egyaránt kötelező (21., 22. czikk), ragálymentes hajón pedig az egészségügyi hatóság elbirálására hagyott kivételes esetekben teljesitendő. (23. czikk.) A viznek, nevezetesen az ivóviznek nem lévén szerepe a pestis terjesztésében, az uj egyezmény mellőzte az előzőnek vonatkozó határozmányait (ivóviznek frissel való helyetttesitése, hajófenékviz fertőtlenitése s kiüritése stb.). Az uj egyezmény kiváló sulyt helyez arra, hogy a hatóság a rendszabályok alkalmazásában szem előtt tartsa azt a körülményt, vajjon van-e hajónak orvosa, fertőtlenitő készüléke s patkányirtó berendezése? (29. czikk.)

Nevezetesen, hogy azt a ragálymentes hajót, a melynek az állam részéről megbizott orvosa van, a hatóság még a minden hajóra egyaránt kötelező orvosi vizsgálat alól is felmentheti. (29. czikk.)

Az uj egyezmény amaz ajánlatos elv alól, hogy fertőzött kikötőben hajóra szálló minden utast a beszállás pillanatában egyénileg, nappal, szárazföldön, közhatóság által megbizott orvosnak kell megvizsgálnia, kivételt enged Alexandriára s Port Szaidra vonatkozólag, a mennyiben megengedi, hogy itt az I. és II. oszt. utasok orvosi vizsgálatát éjjel is teljesithessék, sőt azzal a föltétellel, hogy orvosi vizsgálat után a III. oszt. utasok a hajóról nem távozhatnak, a vizsgálat a hajón is történhetik. (46. czikk.)

A mi az árukat s tárgyakat illeti, ki kell emelni, hogy az uj egyezmény a tárgyaknak ragály iránt való fogékonyságára nézve az előző egyezményekben tett megkülönböztetést (susreptible on non susceptible) mellőzte s kimondotta, hogy a tárgyak csak akkor veszedelmesek, ha fertőzöttek, azonban szennyes fehérnemü, viselt ruha s használt ágynemü, továbbá rongy tekintetében, minthogy sok alkalmuk van a pestis, illetve kolera csiráonak fölvételére s konzerválására, módot adott arra, hogy a szóban levő tárgyakat, akár fertőzöttek, akár nem, fertőtlenithessék, sőt kitilthassák. (11., 12. czikk.)

Az uj egyezmény a mellett a határozott rendelkezés mellett, hogy áruk sem szárazföldi határon, sem kikötőkben vissza nem tarthatók, megengedik, hogy szabadon (csomagolatlanul, en vrac) vagy hiányosan csomagolva tengereken érkezett árukat, ha patkányokkal fertőzöttek s nem fertőtlenithetők, a fertőző csirák elpusztitása czéljából két hét tartalmára raktárba helyezzék. (17. czikk.)

Akár fertőtlenitették, akár raktározták az árukat, erről az illetők igazolványt igényelhetnek. (18. czikk.)

A fertőző betegségek ellen való védekezés hathatós tényezőiül szolgálhatnak, az egyezményben tengeri, vagy kikötők részére ajánlott következő intézmények s berendezések:

Rendes orvosi szolgálat s állandó egészségügyi felügyelet.

Betegek elülönitésére s gyanusak megfigyelésére alkalmas helyiségek.

Fertőtlenitendő berendezés és bakteriológiai laboratórium.

Megfelelő gondoskodás jó ivóviz szolgáltatásáról, továbbá ürülék és szemét eltávolitásáról. (36. czikk.)

Mint nevezetesen meg kell jegyezni, hogy kolerára vonatkozó nézetek a drezdai egyezmény megkötése (1893) óta alig változtak, minélfogva az uj egyezmény a koleráról szóló határozmányokon keveset változtatott.

E változások közül kiemelendő az, hogy a megfigyelésre (observation) vonatkozó előbbi kizárólagos rendelkezés helyett az egyezmény választást enged megfigelés (observation) és felügyelet (surveillance) között (26. czikk. 3. pont.)

Egészségügyi szempontból fontos, hogy ürülékanyagoknak fertőtlenités nélkü a kikötő vizébe való bebocsátását meg lehet tiltani. (26. czikk, 6. pont, 3. bekezdés).

Minthogy Románia kikötőiben kellő egészségügyi intézményekről godoskodott, a szóban levő egyezmény a drezdai (1893. évi) és a velenczei (1897. évi) nemzetközi egészségügyi egyezménynek azokat a határozmányait, a melyek fertőzött kikötőkből érkező s a Dunáb felhaladó hajókra vonatkoznak, nem foglalja magában; a romániai kikötőkben tehát az egyéb európai kikötőkben követett rendszabályok jönnek alkalmazásba.

Valamint az előző, ugy az uj egyezmény is gondoskodik az egészségügyi állomások tökéletesebb berendezéséről s felszereléséről, illetve ujabb állomások létesitéséről egyrészt a Vörös-tengerben (Kamaran, Abu-Ali, Abu-Szád, Dsedda, Vaszta, Jambo, 129-134. czikk); másrészt a perzsa öbölben (ormüz szigeten és Basszora környékén 81-82. §)

A mi a pestis és kolera behatolási utjainak felügyletét s az erre vonatkozó rendszabályok végrehajtását illeti, ki kell emelni a legutóbbi párisi egészségügyi értekezleten is nyilvánult azt a törekvést, a mely az egészségügyi tanácsok, nevezetesen a konstantinápolyi főtanács nemzetközi voltának határozotabb kifejezésre juttatását s egyben függetlenségénej hathatósabb biztositását vette czélba. E törekvés kifolyása az, hogy az egyezmény a tanács török tagjainak számát (8) négyre korlátozta (166. czikk), s az elnök kivételevel a többi hátom török tag kijelölési jogát a tanácsnak tartotta fenn. (167. czikk.) Ezzel kapcsolatban az is megemlitendő, hogy Románia - az értekezleten szóvá tett jelentős érdekeire való tekintettel - jogot nyert arra, hogy a konstantinápolyi főtanácsban saját megbizottja által képviselve legyen. (168. czikk.)

A párisi értekezleten főképpen franczia részről hangulatot kelteni törekedtek a nmzetközi egészségügyi hivatal eszméjének is. E hivatal feladatául azt tüzték ki, hogy a fertőző betegedésekre vonatkozólag hozzáküldendő adatokat gyüjtse, az egészségügyi egyezmények hiányait jelezze, azok alkalmazásába összhangot s teljességet hozzon s müködéséről időszakinkint jelentést adjon. A hivatalt a Párisban székelő „Bureau des poids et mesures” mintájára tervezték. Az eszme elvben s nyiltan nem talált ellenzésre, de tekintettel a hivatal szerevezésével, költségeinek miként való fedezésével stb-vel járó nehézségekre, a melyeknek különösen a svájczi szövetség meghatalmazottja adott kifejezést s a melyekhez részünkről még a fenti tárgyban tett javaslatok által támasztott közjogi aggodalmak is járultak, az egyezmény csak arra szoritkozik, hogy felhatalmazza Francziaországot, hogy a mikor jónak látja, diplomácziai uton tegyen javaslatot nemzetközi egészségügyi hivatal létesitésére. (181. czikk.)

A mi a sárgalázat illeti, az egyezmény a vonatkozó szabályoknak az ujabb oktani s járványtani ismeretek alapján való módositását ajánlja az érdekelt államok figyelmébe. (182. czikk.)

Midőn az előadottakban szerencsém volt azokat, a melyek az egyezmény létesitését szükségessé tették, kijelenteni s röviden ismertetni az uj rendelkezések jelentőségét, még érintei kivánom, hogy a jelen egyezmény törvénybe iktatását ugyanazon szempontok indokolják, melyeknél fogva az előbbi hasonló tárgyu egyezmények beczikkelyezése szükségesnek mutatkozott.

Mellőzve minden egyebet, a jelen szerződésnek törvénycikkbe foglalását az alkotmányos tekintetek már azért is előirják, mivel az az előbbi nemzetközi egészségügyi egyezményekben, kiváltképpen a legutóbb Velenczében kötött előbbi pestis-konvenczióban foglalt rendelkezéseket lényegesen módositja; ez utóbbi pedig már mint 1900. évi XXIII. törvénycikk az országos törvényei sorában helyt foglal.