A közös hadsereg és hadi tengerészet, valamint a honvédség fentartására szükséges évi ujonczjutalékok tényleges kiállitása a magyar alkotmánynak régibb törvényekben is kifejezett és az 1889. évi VI. törvénycikk 14. §-a utolsó bekezdésében is benfoglalt alapelve értelmében csak akkor történhetik meg, ha ezeket az ujonczjutalékokat az országgyülés arra az évre már megszavazta. Minthogy az ujonczlétszámnak az 1910. év végéig való megállapitása, illetőleg fentartása iránt már külön törvényjavaslatot nyujtottam be, ez a törvényjavaslat az ujonczjutalékok kiállitása iránt adandó meghatalmazásnak az országgyülésen való megszavazását és a kivételes helyzetből folyó kivételes rendelkezéseket törvénybeli szabályozását czélozza. A törvényjavaslat első bekezdése szerint a közös hadsereg és a hadi tengerészet fentartására a magyar korona országaiból kiállitandó évi ujonczjutalék 44,076 főben, a honvédség ujonczjutaléka 12,500 főben, azaz az ujonczlétszám megállapitása iránt benyujtott törvényjavaslatban meghatározott mennyiségben szavaztatnék meg, valamint ugyanitt foglaltatik a meghatalmazás azoknak a póttartalékosoknak besorozására is, a kik a közös hadsereg, hadi tengerészet és a honvédség ujonczjutalékának teljes fedezése után az 1889. évi VI. törvénycikk 15. §-ához képest akár mint fölösszámmal besorozottak, akár más czimen a póttartalékba osztandók be. A 2. § első bekezdésében az ujonczállitás időszaka azért állapittatik meg az 1910. évi julius hó 15-étől augusztus 31-ig terjedő időben, mivel az ujonczok megajánlására vonatkozó törvényjavaslat kellő időben az országgyülés elé terjeszthető nem volt, és hogy a besorozott ujonczok még az 1910. év október elején bevonulhassanak. Ugyanezen okból a 2. § második bekezdésében az ujonczjutalékok kivetése és végleges számbavétele időpontját is az 1889. évi VI. törvénycikk 15. és 42. §-aiban foglalt rendelkezésekből eltérőleg kellett megállapitani. Ezek alapján kérem tehát az országgyülést, hogy ezt a törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás alá venni és elfogadni méltóztassék.
