Az 1910. évi január 1-je óta az előző, majd a jelenlegi kormány, törvényes felhatalmazás hiányában, saját felelősségére volt kénytelen az államháztartás továbbviteléről gondoskodni, mert az 1909. évi állami költségvetésről szóló 1908. évi L. tc. hatálya 1909. évi deczember hó 31-én lejárt, s a törvényhozás az 1910. év első hónapjaiban viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokra vonatkozólag, ugy az előző kormány által még a mult év folyamán, mint a jelenlegi kormány által az ország kormányzásának átvétele után azonnal előterjesztett törvényjavaslatokat érdemleges tárgyalás alá nem vette. A jelenlegi országgyülés működésének megkezdésével ennélfogva mindenekelőtt gondoskodni kell arról, hogy az államháztartás továbbvitelére nézve a lehető legrövidebb idő alatt törvényes alap teremtessék.
Tekintettel arra, hogy immár az évnek csaknem a fele elmult a nélkül, hogy a költségvetési törvényünk lett volna; tekintettel továbbá arra, hogy az 1910. évre összeállitandó uj költségvetés alkotmányos letárgyalása a budgetvitáknak tapasztalás szerinti nagy terjedelme következtében igen sok időt venne igénybe, holott a törvényhozás működésének hosszas szünetelése folytán egyéb elsőrendű fontosságú törvényhozási intézkedések is sürgős megoldásra várnak; tekintettel végül arra, hogy az alább előadandó indokokból ki van zárva az, hogy a folyó év vége előtt rendes költségvetési törvény legyen alkotható: a kormány a jelen törvényjavaslatban arra kér felhatalmazást, hogy az állami bevételek kezelése és az állami kiadások teljesitése tekintetében az 1910. év folyamán az 1909. évi állami költségvetés keretében járhasson el.
Az 1867. évi XII. tc. 41. §-a értelmében a magyar állami költségvetésbe felveendők mindig azok az összegek, a melyek a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságok által az illető évre már megállapitott közös költségvetésből Magyarországra esnek. A szóban levő bizottságok azonban még nincsenek kiküldve s kiküldetésük után is az 1910. évi közös költségvetést előreláthatólag csak az év vége felé fogják megállapithatni. Ily körülmények között az 1910. évi állami költségvetésről szóló törvény csak kevéssel az év vége előtt lenne megalkotható. Addig pedig az államháztartás az előző évi költségvetési törvény alapján lévén vezetendő, czélszerűbb, ha a törvényhozás, uj költségvetési törvény megalkotását mellőzve, az 1910. évi zárszámadások összeállitásának alapjául is az előző évre megállapitva volt költségvetést tartja érvényben. E mellett szól az a körülmény is, hogy a legutóbbi években az állam kiadásai igen nagy mértékben emelkedett, s hogy ennélfogva kivánatos, hogy az állami kiadások az 1910. évben az 1909. évi keretekkel szemben ne emelkedjenek, a mi legczélszerübben ugy érhető el, ha az 1910. évre is az 1909. évi állami költségvetés alkalmaztatik. Ez a czélja a jelen törvényjavaslatnak.
Az 5. § a mult évben megalkotott egyenesadó-törvények életbelépésének időpontját határozza meg. E törvények közül a földadóra vonatkozó 1909. évi V. tc. annak kihirdetése napján, a házadóról szóló 1909. évi VI. tc. pedig 1910. évi január hó 1-én már életbelépett; ellenben a többi egyenesadó-törvények hatályba léptének napjául 1911. évi január 1-je van kitüzve. A közbejött költségvetésen kivüli állapot következtében azonban ennek a határidőnek a betartása teljesen lehetetlenné vált. Az által ugyanis, hogy költségvetési törvény hiányában a folyó évi adókat a rendes időben kivetni nem lehetett s hogy az adóbehajtások szüneteltek, az évnek még hátralevő részét a folyó adók kivetési és beszedési munkálatai veszik majd igénybe. Kétségtelen tehát, hogy ebben az évben egyáltalán nem jut idő az adóreform nyugodt és a személyzet teljes munkaidejét egymagában is igénybevevő végrehajtására. Ámde az által, hogy a reform 1911. évi január 1-én életbe nem léptethető, lehetetlenné válik annak az 1912. évi január 1-én való életbeléptetése is. Mert az 1911. évvel uj adókivetési cziklus előtt állunk s a III. osztályú keresetadónak ujból való tárgyalása ez évnek igen nagy részében teljesen leköti az adminisztratiót, ugy hogy a reform keresztülvitelének előmunkálatait az 1911. évben sikeresen befejezni - lehetetlenség volna. Ily körülmények között csak az 1912. évben lesz a pénzügyi közigazgatás abban a helyzetben, hogy a szóban levő egyenesadó-törvények végrehajtását nyugodtan előkészíthesse és ennélfogva az adóreform csakis 1913. évi január hó 1-jével léphet hatályba.
Az adózók összességének, de a pénzügyi igazgatásnak is szerfelett nagy érdeke, hogy mielőbb tájékoztatást nyerjen a felől, hogy az uj egyenesadó-törvények mikor lépnek életbe, s ezért vettem fel a vonatkozó rendelkezéseket a jelen törvényjavaslatba. Az uj adótörvények életbeléptének 1913. évi január hó 1-ével való megállapitásával kapcsolatos a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy az 1883. évi XLIV. törvénycikk 11. §-ának 3. a) pontjában foglaltaktól eltérőleg 1911. évtől kezdve a III. osztályú keresetadó három év helyett csak két év tartamára állapittassék meg, s hogy ugy a kivető, mint a felszólamlási bizottságok 3 év helyett szintén csak 2 évre alakittassanak. Az 1909. évi XII. törvénycikk 6. §-ának második és harmadik bekezdései megszüntetik az önálló pusztáknak, havasoknak és erdőknek féladókedvezményét s tulajdonosaiknak azt a jogát, hogy községi pótadóikra nézve 6 évről 6 évre külön egyezséget köthessenek; mert ez a kedvezmény ma már időszerütlen és méltánytalan, mivel a községet gazdasági erejének kifejtésében a közérdek rovására korlátozza. E rendelkezéseknek az eredetileg tervezett időpontban való életbeléptetése tekintetében nem forognak fenn az elől jelzett nehézségek, s igy a törvényjavaslat ugy intézkedik, hogy ezek a rendelkezések, a mint eredetileg tervezve volt, 1911. évi jan. hó 1-én hatályba lépjenek. A szociális szempontok mellett az érdekelt községek háztartásainak rendbehozatala és rendbentartása követeli meg, hogy ez a törvényes rendelkezés életbe lépjen, mivel kétségtelen, hogy az illető községek az 1911. évre szóló költségelőirányzataik készitésénél ezeknek a törvényes rendelkezéseknek hatálybaléptével számoltak. (1910. jun. 30-án; 2. sz. képv. irom.)
