A közönséges büntettesek kölcsönös kiadását nálunk Paraguay köztársasággal szemben eddigelé sem nemzetközi szerződés, sem másnemü nemzetközi megállapodás nem biztositotta.
Az 1896. évben a Paraguay köztársaság hajlandóságot mutatott arra, hogy Magyarországgal és Ausztriával kiadatási szerződést kössön.
Ezt a kedvező alkalmat felhasználni czélszerünek látszott, mert általában kivánatos, hogy külföldre menekült bűntetteseink kiadatása minél több állammal szerződésileg biztositva legyen.
Az akkori magyar királyi kormány hozzájárult tehát ahhoz, hogy a Paraguay köztársasággal kiadatási szerződés kötése czéljából tárgyalások indittassanak meg, továbbá, hogy ezen a tárgyalások alapjául az Uruguay köztársasággal 1887. évi junius hó 25. napján kötött s az 1896:XXX. törvénycikkbe iktatott kiadatási államszerződés vétessék, úgyszintén hogy a jelen szerződés is három nyelven, nevezetesen magyar, német és spanyol eredeti szövegben köttessék meg.
Mindjárt a tárgyalások kezdetén felmerült az a terv, hogy a jelen szerződés szövegébe ne vétessék fel oly rendelkezés, a mely az Uruguay köztársasággal kötött kiadatási szerződés XIV. czikkében foglaltatik s a mely kimondja, hogy az egyezmény három szövegét, úgy mint a magyar, a német és a spanyol szöveget egyenlően hitelesnek kell tekinteni és ha ezen három szöveg közt eltérés fordulna elő, vagy bármely hely értelmezésénél az egyik szövegnek a másik kettővel összehasonlitása által el nem oszlatható kétely támadna, a vádlott kiadatására kedvezőbb értelmezés nyerjen alkalmazást. Ez a kikötés egyrészt fölösleges, mert nem lehet kétség az iránt, hogy a három szöveget, minthogy mindegyik eredeti, egyenlően hitelesnek kell tekinteni, másrészt czélszerütlen is, mert értelmezési szabálya utjában állhat annak, hogy a kiadatás végett megkeresett állam a saját nyelvének megfelelő szövegből indulhasson ki.
Kivánatosnak mutatkozott azonban a jelen kiadatási szerződésnek az uruguayi kiadatási szerződés mintája után készült tervezetén változtatásokat tenni oly czélból, hogy a háromnyelvü szöveg egymással teljes összhangba hozassék.
E közben Paraguay köztársaság részéről is tétettek a szövegre egyes javaslatok. Mindezeknek a módosításokra diplomácziai uton való tárgyalása hosszabb időt vett igénybe.
A tárgyalások az 1905. évben befejezést nyervén, a mostani magyar királyi kormány adott helyzet előtt állott és diplomácziai nehézségek felidézése nélkül nem kivánhatta, hogy összes előző kiadatási szerződéseinek megkötésénél követett eljárásától eltérve, Paraguay köztársasággal a kiadatási szerződés Magyarország részéről külön, vagyis ne Ausztriával együttesen köttessék meg.
Hozzájárult tehát a magyar királyi kormány ahhoz, hogy a kiadatási szerződésnek az 1905. évben már megállapitott szövege irassék alá.
Igy jött létre a beczikkelyezendő szerződés, a melyet a meghatalmazottak a ratifikáczió fenntartása mellett 1907. október hó 16. napján irtak alá Buenos-Airesben.
Az aláirt kiadatási szerződés az alapelvekre és a részletes intézkedések zömére nézve megegyezik ujabb időben más államokkal kötött hasonló szerződéseinkkel, nevezetesen a Romániával kötött és az 1902:XI. törvénycikkbe iktatott kiadatási szerződéssel. Az eltérő rendelkezések alább vannak kiemelve.
A szerződés a bűntettesek kiadatásán kivül intézkedik még a bűnügyekben nyújtandó más jogsegélyről, minő a tanukihallgatás vagy bármily más vizsgálati cselekmény teljesitése.
A szerződés részleteire a következőket van szerencsém megjegyezni:
Az 1. czikk rendelkezései - a melyek a kiadatási kötelezettség szövegezését tartalmazzák - lényegükben megfelelnek az Uruguay köztársasággal kötött kiadatási szerződés 1. czikkében foglalt rendelkezéseknek. A két czikk egymástól csak a kiindulási pontra nézve tér el. A mig ugyanis az Uruguay köztársasággal kötött kiadatási szerződés - ugy, mint ujabbi kiadatási szerződéseink - a megkeresett állam területén kivül elkövetett bűncselekményekből indul ki, ezekre állapittatván meg a kiadatási kötelezettséget, addig a jelen szerződés 1. czikke főszabály gyanánt ezt a kötelezettséget a megkereső állam területén elkövetett bűncselekményekre állapitja meg. Minthogy azonban az Uruguay köztársasággal kötött kiadatási szerződés 1. czikkének második a megkereső állam területén kivül elkövetett bűncselekményekre majdnem szószerint ugyanazt a rendelkezést tartalmazza, mint a jelen szerződés 1. czikkének második bekezdése: nyilvánvaló, hogy a kiindulási pont eltérő volta daczára a kiadatási kötelezettség terjedelme ugyanaz.
Az uruguayi kiadatási szerződéshez képest ujitás a romániai kiadatási szerződésben is meglevő az a korlátozás, hogy csak nagyobb jelentőségű, vagyis oly bűncselekmények miatt lesz kölcsönösen kiadatásnak helye, a melyek egy évnél hosszabb szabadságvesztés-büntetés vagy sulyosabb büntetés alá esnek.
A 2. czikk az Uruguay köztársasággal kötött kiadatási szerződés 2. czikkének első bekezdésével egyezően azt a rendelkezést tartalmazza, hogy sem Magyarország, sem Ausztria nem ad ki magyar vagy osztrák honost Paraguay köztársaság paraguay honost Magyarországnak vagy Ausztriának.
Hasonló szövegezése van régebbi kiadatási szerződésink közül a Braziliával kötött az 1884:XXXVII. törvénycikkbe iktatott kiadatási szerződés II. czikkében az első bekezdésnek. A szóban forgó kikötés, habár nem önálló rendelkezés alakjában, többi kiadatási szerződéseinkben is megvan.
A 3. czikk egyenként felsorolja azokat a büntetendő cselekményeket, a melyek esetén a kiadatás kötelezettsége fennáll. E részben a jelen szerződés abban tér el a hozzánk közelebb fekvő államokkal, igy különösen Rumániával kötött ujabb kiadatási szerződéseintől, hogy kevesebb bűncselekmény van benne felsorolva.
De magában foglalja a jelen szerződés mindazokat a bűncselekményeket, a melyeket az Uruguay köztársasággal kötött kiadatási szerződés 3. czikke tartalmaz, a 3. czikk 3. pontjának szövegezése pedig a jelen szerződésben szabatosabb, mint az Uruguay köztársasággal kötött szerződés 3. czikkének 3. pontja. E részben a Romániával kötött kiadatási szerződés II. czikkének 9., 10. és 11. pontjai szolgáltak mintául.
A 3. czikk 9. pontjában felállitott értékhatár megfelel az Uruguay köztársasággal kötött kiadatási szerződés 3. czikkének 9. pontjában felállított értékhatárnak. E magas értékhatár megállapitását a Paraguay köztársaságnak a mi országunktól való nagy távolsága és ezen távolság arányában fokozódó szállitási költségek indokolják, a melyek, a mint később arról a 14. czikkben foqlalt rendelkezések ismertetésénél szó lesz, az átadás időpontjából fogva a megkereső állam terhére esnek.
A jelen szerződés 3. czikkének az a rendelkezése, hogy a 3. czikkben felsorolt bűncselekmények miatt kisérlet vagy részesség esetén akkor van kiadatásnak helye, ha az ily kisérlet vagy részesség mind a megkereső, mind a megkeresett állam törvényhozása szerint büntetendők, megfelel a kiadatási szerződéseinkben általában szereplő hasonló rendelkezéseknek.
A 4. czikk első bekezdése a kiadatási megkeresés előterjesztésére a szokásos diplomácziai utat szabja meg. E czikk második bekezdése pedig arra az esetre tartalmaz rendelkezést, ha a szerződő államok közt a diplomácziai képviselet hiányoznék. Ebben az esetben a kiadatási megkeresést az egyik szerződő fél külügyi hivatala a másik szerződő fél külügyi hivatalához fogja intézni. A 4. czikk harmadik és negyedik bekezdései felsorolják azokat az iratokat s azoknak az iratoknak alakszerüségeit, a melyek a kiadatás engedélyezésére alapul szolgálhatnak. Ki van itt mondva, hogy a kiadatás csak valamely büntető itéletnek vagy megokolt elfogató parancsnak vagy ezzel az elfogató parancscsal vagy itélettel egyenlő erejü bármily más okiratnak eredetiben vagy hiteles másolatban való előmutatására engedélyezhető. Ez a rendelkezés általában megfelel kiadatási szerződéseink hasonló tárgyu rendelkezéseinek. Végül a 4. czikk utolsó bekezdése kimondja, hogy a szökevények kiadatását azoknak a törvényeknek megfelelően kell foganatositani, a melyek a kiadatás végett megkeresett államban a kiadatásit szabályozzák és a megkeresés idején ott érvényben állanak. Hasonló rendelkezés fordult elő a Görögországgal kötött és az 1907:XXII. törvénycikkbe iktatott kiadatási szerződés 8. czikkében.
Az 5. czikk a kiadandó egyénnek előzetes letartóztatásáról kiadatási szerződéseinkkel általában egyezően rendelkezik s megengedi azt, hogy a kiadatást kérni szándékozó állam az elfogatóparancs kibocsátásának megemlitése mellett közvetlenül érintkezésbe léphessen a letartóztatás kieszközlése végett annak az államnak hatóságaival, a melynek területére a kiadandó egyén menekült. Ily esetben a kiadatási kérelem alapjául szolgáló iratot a letartóztatás megtörténtének napjától számitandó két havi határidő alatt kell előmutatni. Ezt a szokottnál hosszabb, de az uruguay kiadatási szerződésben is előforduló határidőt a Paraguay köztársaságnak hazánktól való nagy távolsága indokolja.
A 6. czikk azt a szokatlan rendelkezést tartalmazza, hogy a letartóztatottat szabadon kell bocsátani s ugyanabból az okból ujra nem lehet letartóztatni, ha a kiadott egyént a kiadatást kérő állam kormánya nem veszi át három hónap alatt attól a naptól számitva, a melyen az rendelkezésére bocsáttatik. Ehhez hasonló rendelkezés csak a Braziliával, az Uruguay köztársasággal és a Görögországgal kötött kiadatási szerződésekben található.
A 7. czikk arról az esetről rendelkezik, ha a szerződő felek valamelyike által a jelen szerződés alapján kiadatni két egyén kiadatását más büntetendő cselekmények miatt egy vagy több más állam is kéri. E tekintetben, egyéb kiadatási szerződéseink mintájára a jelen szerződés is azt állapitja meg első sorban irányadóul, hogy melyik büntetendő cselekmény a sulyosabbik, másodsorban pedig, hogy melyik kormány megkeresése korábbi keletü.
A 8. czikk tartalmazza - első bekezdésében - azt az általánosan alkalmazott kikötést, hogy politikai bűntettek és vétségekért, vagy ilyenekkel kapcsolatos cselekmények vagy mulasztásokért kiadatás nem engedélyezhető.
A 8. czikk második bekezdése ezt a rendelkezést kiegésziti az ugynevezett merénylegi záradékkal.
Végül e czikk harmadik bekezdésében ki van mondva, hogy az anarchista merényletek nem tekintetnek politikai vétségeknek vagy ily vétséggel kapcsolatos cselekményeknek. Ez a záradék, mely a tárgyalások folyamán vétetett fel a szerződésbe, ez ideig kiadatási szerződéseink egyikében sem fordul elő. A közelmult évek szomoru eseményei azonban szükségessé tették, hogy az anarchista merényletek a politikai bűncselekményeknek vagy ily bűncselekményekkel kapcsolatos cselekményeknek fogalomköréből kizárassanak.
A 9. czikk biztositja a kiadatás speczialitásának elvét, kimondván, hogy a kiadott egyént nem szabad üldözni vagy megbüntetni a kiadatást megelőző politikai bűntett vagy vétség miatt, sem ilyen büntetendő cselekménynyel kapcsolatos cselekmény vagy mulasztás miatt, sem olyan más büntetendő cselekmény miatt, a mely a jelen szerződésben nincs felsorolva. Azok a feltételek, a melyek mellett a kiadatás specialitásának elvétől el lehet térni s a melyeket egyebek közt a Romániával kötött kiadatási szerződés X. czikkének második bekezdése ir körül, a jelen szerződésben nem fordulnak elő. A szerződés e tekintetben is az uruguay kiadatási szerződést követi.
A 10. czikk a kiadatás megtagadásának általánosan alkalmazott okait sorolja fel. Nincs itt felsorolva az az eset, a mely egyébiránt kifejezetten csak a Svájczczal és Romániával kötött szerződéseinkben (1896:XXXIV. tc. XIV. c., 1902:XI. tc. XI. 3. pont) fordul elő, hogy a t. i. kiadatásnak ne legyen helye, ha az illető cselekmény csak a sértett fél inditványára üldözhető, de ily inditványt a sértett fél nem tett. Ily kifejezett kikötés hiánya azonban hézagnak nem tekinthető, mert kiadatásnak az 1. czikk értelmében csak akkor van helye, ha a cselekmény a megkeresett állam törvényhozása szerint is büntetés alá esik, már pedig a megkeresett állam törvényhozása szerint a sértett fél inditványára üldözendő bűncselekmények, ha a sértett fél inditványt nem tett, nem esnek büntetés alá és igy az 1. czikk rendelkezésénél fogva kiadatási kötelezettséget sem vonnak maguk után.
A 11. czikk azt a szokásos rendelkezést tartalmazza, hogy a kiadatás még akkor sem tagadható meg, ha akadályozná is oly kötelezettségek teljesitését, a melyeket a kiadatni kért egyén magánosokkal szemben vállalt abban az államban, a hová menekült.
A 12. czikk az általánosan elfogadott elvek szerint rendelkezik a kiadatás elhalasztásáról abban az esetben, ha a kiadatni kért egyén ellen a megkeresett államban nem a kiadatási kérelem tárgyát képező, hanem más bűncselekmény miatt van eljárás folyamatban vagy itélet vár végrehajtásra.
A 13. czikk a kikért egyénnél talált tárgyak átszolgáltatásáról a szokott módon rendelkezik.
A 14. czikk a kiadatás körül felmerült költségeket szabályozza akként, hogy azokat a költségeket, a melyeket a kiadott egyén elfogatása, fogvatartása, élelmezése és elszállítása, valamint a 13. czikkben emlitett tárgyaknak elszállitása okoza, az átadás időpontjáig a megkeresett állam viseli, ettől fogva pedig azok a megkereső állam terhére esnek. Minthogy a 14. czikk utolsó mondata akként rendelkezik, hogy az átadásnak a kiadatási ügyben eljáró biró vagy törvényszék székhelyéhez legközelebb eső kikötőben kell történnie, azt mondhatjuk, hogy a szerződésnek most jelzett intézkedései megfelelnek az e részben általánosan elfogadott elveknek.
A 15. czikk a másik szerződő fél területén szükséges tanukihallgatások és egyéb vizsgálati cselekmények teljesitéséről rendelkezik s a vonatkozó megkeresésnek a 4. czikkben megjelölt uton való előterjesztését irja elő.
Megemlitésre méltó, hogy a bűnügyi megkeresések teljesitéséből származó összes költségek kölcsönösen kompenzáltatnak, kivévén, ha kereskedelmi szakértői vagy birósági orvosi szakértői szemle költségeiről van szó. Ez az álláspont megfelel egyéb kiadatási szerződéseinknek, igy a Svájczczal, valamint a Romániával kötött kiadatási szerződések rendelkezéseinek (XXII., illetve XVIII. czikk). Egyedül a Görögországgal kötött kiadatási szerződés 15. czikke kompenzálja az egy izben foganatositott szakértői szemle dijait is.
Nem intézkedik a szerződés arról, hogy a kiadatási kérelmet támogató iratokhoz és a bűnügyi megkereső levelekhez minő nyelvü forditásokat kell csatolni. E részben tehát az általános elvek szerint kell majd eljárni.
A 16. czikk a szerződés hatályosságának kezdetétől, valamint a felmondásról és a ratifikáczióról rendelkezik a szokásnak megfelelően. Ezek a rendelkezések bővebb indokolásra nem szorulnak. Ha a magyar országgyülés az egyezményt elfogadja, az meg fog erősittetni és a megerősitő okiratok kicserélésétől számitott három hónap mulva lép hatályba. A szerződés hatálya nincs meghatározott időtartamhoz kötve. A felmondási idő egy év.
