Az előző kormány Ethiopiával kereskedelmi viszonyaiknak a többi érdekelt államok megállapodásaihoz hasonló alapon való szabályozása végett az e czélból 1905. január havában kiküldött misszió utján közvetlen tárgyalásokba bocsátkozott, melyek az ezennel bemutatott kereskedelmi szerződés megkötésére vezettek. E szerződésre nézve ki kell jelentenem, hogy ez az 1899. évi XXX. tc. határozott rendelkezései ellenére jött létre, a mennyiben nem tesz eleget az idézett tc. 1. §-a azon rendelkezésének, mely szerint - a magyar korona országai Ő Felsége többi királyságai és országai közt fennforgó vám- és kereskedelmi viszonyok az 1907. év végéig terjedő időtartamra az 1867. évi XII. tc. 68. §-ában az országnak fenntartott önálló rendelkezési jog alapján szabályoztatván - az ezen idő alatt esetleg kötendő kereskedelmi szerződések, a melyek az 1899. évi XXX. tc. 4. §-a értelmében az 1907. éven tul terjedő időtartamra nem lettek volna köthetők, - a két állam nevében kötendők. A bevégzett ténynyel szemben arra lehet csak szoritkoznunk, hogy a fentebbi fenntartásnak kifejezést adjunk. Ezen 1905. márczius 21-ikén aláirt szerződés, mely nagyjában a Nagybritannia és Ethiopia között 1897. évi május hó 14-ikén kötött szerződés szövegével megegyezik, eredeti magyar, német és amhari nyelvü szövegben állittatott ki és Menelik császár aláirása helyett a részéről más államokkal szemben is követett eljárásnak megfelelően csak az ethiopiai állampecséttel láttatott el. A második czikk szerint Ethiopia egyoldaluan biztositja állampolgárainknak a legnagyobb kedvezményben való részesülést mindazon kiváltságok, mentességek és egyéb előnyök tekintetében, melyeket más ország állampolgárai ugy általában, mint különösen a vámokat és a belső adókat illetőleg élveznek. A szerződés szerint tehát a legnagyobb kedvezmény csakis egyoldalulag részünkre biztosittatik. Ez a határozmány vonatkozik a vámokra is. Ethiopiában értékvámrendszer áll fenn; a vám az érték 8 százalékát teszi, ha aranyban fizettetik, de in natura a vámtárgynak tizedrésze is szolgáltatható. A ratificatio most már csak Ausztria és Magyarország részéről szükséges, mert Menelik császár személyesen kötötte, illetve hagyta jóvá a szerződést annak az állam pecsétjével való ellátása által.
