A törvényjavaslatot első izben 1909. évi április hó 1-én terjesztette be az akkori kereskedelemügyi minister, de az nem került tárgyalásra. Az ujszász-jászapáti helyi érdekü vasut Jászapáti végállomásból kiágazólag a magyar királyi államvasutak Vámosgyörk állomásáig vezetendő helyi érdekü vasut létesitése ügyében már az előző kormány alatt tárgyalások folytak, melyeknek eredményeként az 1909. év elején a nevezett vasut épitési és üzletberendezési, valamint egyéb engedélyezési feltételei akként állapittattak meg, hogy azokat engedélyt kérő ujszász-jászapátii helyi érdekü vasutrészvénytársaság elfogadta s a vasut megépitésére és üzletére kötelezettséget vállalt. Minthogy azonban a tervezett helyi érdekü vasut két már közforgalomban levő vasutat volt hivatva összekötni s ennek következtében annak engedélyezése az 1880. évi XXXI. s az 1888. évi IV. törvénycikkek 1. §-ai értelmében a törvényhozás hatáskörébe tartozott, a helyi érdekü vasut engedély-okirata a törvényhozás működésének szünetelése folytán mindeddig kiadható nem volt. Az 1909. évben azonban a mult kormány engedélyt adott arra, hogy a vasut épitési munkálatai az engedélyezésre vonatkozó törvényjavaslat törvényerőre emelkedése s az engedélyokiratnak ez alapon leendő kiadása előtt ugyan, azonban az engedélyt kérő társaság veszélyére és koczkázatára, valamint a jogok sérelmének kizárásával megkezdhetők legyenek, mely engedély alapján a helyi érdekü vasut megépült, sőt az 1909. évi julius hó 31-ikén a közforgalomnak is átadatott. Ennélfogva most ezen vasut véglegesen engedélyezendő lenne s ebből folyólag a helyi érdekü vasut engedélyezésére s az ujszász-jászapátii helyi érdekü vasuttal való egyesitésére vonatkozó törvényjavaslatot tisztelettel előterjesztem. Egyuttal a helyi érdekü vasut megépítésére és üzletére megállapitott engedélyezési feltételek határozmányait az alábbiakban vagyok bátor főbb vonásaiban ismertetni:
A jászapáti-vámosgyörki helyi érdekü vasut közigazgatási bejárása még 1900. évi junuis hó 27-ikén, engedélyezési tárgyalása pedig 1907. évi október hó 3-ikán tartatott meg. A tisztelettel csatolt vázlatrajzon feltüntetett vasutvonal az ujszász-jászapátii helyi érdekü Jászapáti végállomásából kiágazólag a m. kir. államvasutak Vámosgyörk állomásáig vezet. A helyi érdekü vasutvonal épitési hossza 28.54 kilométer, szabványos nyomtávval épittetett s a pálya olykép rendeztetett be, hogy azon a vonatok óránként 40 kilométer legnagyobb sebességgel közlekedhetnek. A pálya legnagyobb emelkedése, illetve esése 5 ezrelékben állapittatott meg s a kanyarulatok a nyilt pályán 300 méternél kisebb sugárral nem birnak. A folyóméterenként 23.6 kilogramm sulylyal biró s aczélból gyártandó sinek függő sinkötés alkalmazása mellett oly sürün rakott talpfákon helyeztettek el, hogy igénybevételük 6.000 kilogramm keréknyomás alatt négyzetcentiméterenként 1.000 kilogramot meg nem halad. A helyi érdekü vasuton a következő állomások létesittettek: 1. Csengetyüs megállóhely 70 m. hosszban. 2. Jászdózsa állomás 365 méter hosszban. 3. Tarnaeörs megállóhely 70 m. hosszban. 4. Jászárokszállás vizállomás 395 m. hosszban. Ezenkivül a m. kir. államvasutak Ujszász és Vámosgyörk állomásai, valamint az ujszász-jászapáti helyi érdekü vasut Jászapáti állomása a folytatólagos helyi érdekü vasutvonal csatlakozása folytán megfelelően kibővittetettek és átalakíttattak.
A helyi érdekü vasut tényleges épitési és üzletberendezési tőkéje 2,004.600 koronában állapittatott meg, mely összegből forgalmi eszközök beszerzésére 85.000 korona, tartalékalap képzésére pedig 15.000 korona forditandó. Ebben az összegben a jászapáti-vámosgyörki folytatólagos vasutvonal épitési és üzletberendezési költségeire tulajdonképen csak 1,901.000 korona, vagyis kilométerenkint 66.608 korona vétetett fel, mig a további 103.600 korona az ujszász-jászapátii törzsvonal felépitményének 6 tonna keréknyomásra való megerősitése költségeinek fedezésére szolgál. Tekintettel ugyanis azon körülményre, hogy a vonal megerősitése elsősorban azért válik szükségessé, mert az uj folytatólagos vonal megépülésével az egész pálya összekötő utirány jelleget nyert, a megerösitésre szükséges szóban forgó 103.600 korona az uj vonal tőkéjébe tudatott be. A 2,004.600 korona tényleges épitési és üzletberendezési tőke 35%-a, vagyis 701.600 korona eréjéig törzsrészvények, 65%-a, vagyis 1,303.000 korona erejéig pedig 78%-os árfolyamon számitott és legfeljebb 5%-os osztalékra jogositó elsőbbségi részvények kibocsátása utján szereztetett be. A 701.600 koronát tevő törzsrészvénytőke részbeni fedezésére a következő érdekeltségi hozzájárulások biztosittattak: 1. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közönsége részéről 100.000 korona. 2. Az érdekelt községek részéről 330.000 korona. Összesen 430.000 korona.
Az 1888. évi IV. t.-cz 4. és 7. §-ai alapján törzsrészvények ellenében a következő állami hozzájárulások helyeztettek kilátásba: a) postaszállitási átalányképen a vasut körforgalomba helyezése, illetve a postaszállitás tényleges megkezdése napjától számitott egymást követő 50 éven át fizetendő 5.500 korona évi átalány 110.000 korona tőkeértékben, b) a helyi érdekü vasutak segélyezésére rendelt költségvetési külön adomány terhére ugyancsak 50 éven át fizetendő 8.080 korona évjáradék 161.600 korona tőkeértékben oly kikötéssel, hogy ezen utóbbi hozzájárulás esetleg egy összegben, avagy megfelelő nagyobb részletekben is folyósitható legyen. A most emlitett állami hozzájárulások a 2.604,600 koronában megállapitott tényleges épitési és üzletberendezési tőke 5.48, illetve 8.06%-át, vagyis együtt 13.54%-át teszik s így az 1880. évi IV. törvénycikkben megszabott 10-10%-os, vagyis összesen 20%-os maximumon jóval alul maradnak. A kilátásba helyezett és tőkeértékben összesen 271.600 koronát tevő állami hozzájárulás számitásba vételével a 701,600 korona törzsrészvénytőke teljesen fedeztetett. A jászapáti-vámosgyörki helyi érdekü vasutvonal üzletének kezelése a magyar királyi államvasutakra ruháztatott át, még pedig oly kikötéssel, hogy a magyar királyi államvasutakat az üzletkezelésért ugy a jászapáti-vámosgyörki, mint a már meglevő ujszász-jászapáti vonal összbevételeinek 52%-a illeti meg. Egyebekben az engedélyezés feltételei megegyeznek a helyi érdekü vasutakkal szemben kiköttetni szokott épitési, üzletberendezési és egyéb engedélyezési feltételekkel.
Az ujszász-jászapáti helyi érdekü vasuttársaság által tervezett folytatólagos vonalra vonatkozó lényegesebb engedélyezési feltételeket a fentiekben előadván, úgy az ezen folytatólagos vonalra kiadandó engedély, valamint a társaságnak ujszász-jászapátii vonalára a volt közmunka- és közlekedésügyi minister által 1884. évi április hó 12-ikén 8.922. szám alatt kiadott engedélyokirat (Magyarországi Rendeletek Tára 1884. évi folyam 79. szám) és ugyancsak a nevezett minister által 1885. évi január hó 12-ikén 1.001. szám alatt kiadott engedélyokirati függelék (Magyarországi Rendeletek Tára 1885. évi folyam 14. szám) egyesitését tartalmazó egységes engedélyokirat lényegesebb határozmányainak ismertetésére térek át. Az egyesitett vonalak egységes tényleges épitési és üzletberendezési tőkéje a dolog természeténél fogva akként állapittatott meg, hogy az ujszász-jászapátii törzs vonal és az uj vonal tényleges épitési és üzletberendezési tőkéje összeadattak. A mi a törzsvonal épitési és üzletberendezési tényleges tőkéjének alakulását illeti, mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a törzsvonal eredeti tényleges épitési tőkéje 1,210,920 koronára rugott. Minthogy azonban az engedélyes ujszász-jászapátii helyi érdekü vasut részvénytársaság a különböző üzletévek alatt üzlete feleslegeiből több rendbeli, a pálya álladékának értékét emelő hasznos beruházásokat eszközölt, ennélfogva ezeknek költségei az épitési tőkébe szintén betudandók voltak.
Ezen beruházások a társaság könyveinek bizottsági megvizsgálása alapján 34.972 korona 18 fillérben állapittattak meg. Tekintettel pedig arra, hogy a társaság az üzleti jövedelemből alkotott 13.166 korona 39 fillér tartalékalapot is beruházási czélokra felajánlotta, az épitési tőke keretében ezen összeg is elismerendő volt. Ekként tehát az ujszász-jászapátii törzsvonal tényleges épitési és üzletberendezési tőkéje 1,200.920+34.927.18+13.166.39 korona, összesen és kereken 1,259.000 koronában volt megállapitandó. Ehhez az összeghez adatott tehát a jászapáti-vámosgyörki folytatólagos vonal 2,004.600 koronát tevő épitési és üzletberendezési tőkéje, ugy hogy az ujszász-jászapáti-vámosgyörki egységes helyi érdekü vasut együttes tőkéje összesen 3,263.600 koronát tesz ki, illetve ily összegben állapittatott meg. Az egységes engdélyokirat keretében az engedélytartam lejáratának és az állami megváltási jog gyakorolhatásának, továbbá a második vágány létesitésére vonatkozó kötelezettség lejáratának időpontja, valamint a szállitási és jövedelmi adómentességnek egységes tartama az egységes engedélyokirat kiadását 1909. évi jul. 1-ére számitva, a vasutvonalak épitési és üzletberendezési tényleges tőkéjének, épitési hosszainak és a hátralevő időtartamoknak egybevetése alapján számitva állapittatnék meg. Ezen számitási módozatok mellett az egyesitendő vasutvonalak egységes engedélytartama 1988. évi aug. hó 2-ikáig terjedne. A helyi érdekü vasutakról szóló 1888. évi IV. tc. 2. §-a alapján, vagyis az évjáradék fizetése ellenében való megváltási jog 1928. évi január hó 5-ikétől kezdve lenne gyakorolható. A második vágány létesitésére vonatkozó kötelezettség teljesitésére 1968. évi augusztus hó 1-ikáig lenne követhető.
Az 1880. évi XXXI. tc. 5. §-ának c) pontjában felsorolt adók és illetékek alóli mentesség 1928. évi január hó 5-ikéig, végül az emlitett törvénycikk 6. §-ában megállapitott szállitási adómentesség 1983. évi deczember hó 11-ikéig terjedne. Azon czélból azonban, hogy e két utóbbi határidő a hónap végére essék, czélszerüségi szempontból az egységes engedélyokiratba az adómentességek egységes határidői helyett kikerekitve 1927. évi deczember hó 31. napja, illetve 1914. évi deczember hó 31-ike vétetnék fel. Az egységes engedélyokirat egyéb határozmányai teljesen azonosak a többi helyi érdekü vasutakra vonatkozólag kiadatni szokott engedélyokiratban foglalt határozmányokkal.
