Az akkori kormány 1900. évi deczember hó 11-én az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársasággal a törvényhozás jóváhagyásának fenntartása mellett, 1921. év végéig terjedő hatálylyal szerződést kötött, mely a nevezett társaságot arra kötelezte, hogy Fiuméból Nyugateurópába, nevezetesen Nagy-Britanniába, Hamburgba, Hollandiába és Belgiumba, továbbá fontosabb franczia, spanyol és olasz kikötőkbe és ezenkivül Braziliába irányuló tengeri forgalmunknak ellátására rendszeres hajójáratokat tartson fenn. Ezen hajózási szolgálat ellátása czéljából a társaság az emlitett szerződés szerint köteleztetett, hogy 5 hajóból álló korábbi hajóállományát a szerződés első évében 10 hajóval, a szerződés utolsó tiz évében pedig további öt új hajóval szaporitsa. A társaságnak ezen teljesitmények fejében államsegélyként már a korábbi szerződésben megállapitott 1.140,000 korona és azonkivül adó- és illetékmentesség biztosittatott. Ezen szerződést azonban a törvényhozás az 1901. évi VII. törvénycikkel csak részben hagyta jóvá: jóváhagyta ugyan a szerződésileg kikötött járatrendet és nem változtatott az állami támogatás mértékén, ellenben a szerződés tartamát 1921. helyett csak az 1911. év végéig szabta meg és ugyanekkor ezen törvénycikk 2. §-ában fenntartotta magának azt a jogot, hogy a szerződésnek további tiz évre, tehát az eredetileg tervezett 1921. év végéig leendő meghosszabbitását egyoldalulag követelhesse. A társaságnak az uj hajók épitésére vonatkozó kötelezettsége iránt a szóbanforgó tc. akként intézkedett, hogy a szerződésnek megröviditett tartama alatt a társaság tiz helyett csak nyolcz hajót volt köteles beszerezni: a szerződésnek további tiz esztendőre leendő meghosszabbitása esetére azonban az eredetileg kikötött 15 hajóból még hátralevő 7 uj hajó beszerzésére vonatkozó kötelezettség is teljes mértékben feléled. A szerződésnek további 10 évre leendő meghosszabbitására vonatkozó jogot a törvényhozás 1910. évi deczember hó 31-éig gyakorolhatja és ez a társaságra nézve kötelezővé válik, ha a kormánytól az idevonatkozó értesitést a jelzett időpontig megkapja. Az előadottak szerint elérkezett tehát az ideje annak, hogy a törvényhozás az 1901. évi VII. törvénycikkben biztositott szerződés-meghosszabbitás tárgyában határozzon. Ha ezen jog a kikötött módon érvényesitettetnék, akkor az Adria eddigi szerződéses szolgálata további tiz évre változatlanul maradna. A szerződés megkötése óta azonban forgalmi viszonyaink lényeges átalakulást szenvedtek.
Az Adria-társaság 1901-iki szerződése az akkori forgalmi viszonyokhoz képest a hajózási szolgálat sulypontját a Gibraltáron tul fekvő nyugateurópai kikötőkbe irányitott alkalmi járatokra helyezte és csak az első lépést tette meg abban az irányban, hogy a társaság a kötött menetrend szerint közlekedő rendszeres járatokat felvegye. Ilyen menetrendszerü járat az 1901-iki szerződés szerint Marseailleon át Spanyolországig hetenként egyszer, a téli hónapokban pedig hetenként egy második marseillei járat rendszeresittetett. Ezen járatberendezés óta kiviteli forgalmunk iránya lényegesen megváltozott. Mig a Gibraltáron tul fekvő kikötőkbe irányuló kivitelünk az 1903-ban közvetitett 3.809,510 métermázsáról 1909-ben 1.8726,030 métermázsára sülyedt, addig a Földközi tengeri kikötőkbe irányuló kivitelünk ugyanezen idő alatt 374,310 métermázsáról 772,220 métermázsára emelkedett. Forgalmi viszonyainknak ezen következetesen mutatkozó átalakulása világosan mutatja annak szükségét, hogy az Adria-társaság szerződéses hajózási szolgálata gyökeres módositást igényel és megjelöli azt is, hogy ezen módositás forgalmi és közgazdasági érdekeinek igényeihez képest minő irányban történjék. A távolabbi nyugateurópai kikötőkbe lényegesen csökkent forgalmunk ma már nem kivánja a Gibraltáron tul fekvő kikötőkkel azon sürü és elágazó összeköttetéseket, a melyek az 1901. évi szerződéssel létesittettek, ellenben annál nagyobb gondot kell forditanunk a Földközi tengeri kikötőkkel való hajózási összeköttetéseink javitására és fejlesztésére, hogy ezen kikötők forgalmában fejlődő kiviteli igényeinknek eleget tegyünk. Rendezést igényel továbbá a Dél-Amerikával való hajózási összeköttetésünk is. Ez idő szerint Braziliában évenként tizenkét járat van biztositva: hat az 1900. évi deczember hó 11-én kötött szerződés alapján, a további hat ideiglenesen egy évi tartamra. Tengeri forgalmunknak ujabb rendezése iránti tárgyalások most vannak folyamatban, ha azok a folyó év végéig befejezhetőbb lennének is, az nem vehető kilátásba, hogy azokat a törvényhozás az év végéig, vagyis a most érvényben lévő szerződés meghosszabbitására vonatkozó jog határnapjának lejártáig letárgyalhatná. Ily körülmények között a leghelyesebb utnak az kinálkozik, hogy a mostan érvényben lévő szerződés egy évre meghosszabbittassék és egyuttal a törvényhozás jogának gyakorlására, hogy a mostani szerződést további tiz évre meghosszabbithassa, egy évre kitolassék. Szükséges ez a végből, hogy a szerződéses szolgálat megszakitásnak ne legyen kitéve és azért is, hogy a törvényhozás szabad elhatározása minden irányban teljesen megóvassék.
Ennélfogva a törvényhozás jóváhagyásának fenntartása mellett egyezményt kötöttem a társasággal, hogy a kérdéses meghosszabbitási jog gyakorolhatásának határideje egy évvel, vagyis 1911. évi deczember hó 31-éig meghosszabbittassék és ezzel szoros összefüggésben az 1901. évi VII. tc. 2. §-ában kikötött többi határidők is egy-egy évvel kiterjesztessenek. Az ezen egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot előterjesztve, a fenntebb előadottaknál fogva és abból a czélból, hogy az egy évvel kiterjesztett meghosszabbitási jog érvénye alatt a törvényhozás jóváhagyásának fenntartása mellett, hajózási szolgálatunk átszervezése iránt megállapodásokat létesithessek, tisztelettel kérem a szóban levő törvényjavaslat elfogadását.
