A jelen szerződés a harmadik azok sorában, a melyet a berlini szerződéssel az önálló államok sorába lépett Szerbiával kötünk. Az első ily szerződés 1881 május 6-án 10 évre való érvénynyel iratott alá (1882:XXX. tc.) és ismételt provizorikus meghosszabbitáslokkal 1893 julius 1-ig volt hatályban. Ezen szerződéssel egyidejüleg Szerbiálva még a következő szerződések köttettek: 1. hajózási szerződés (1882:XXXI. tc.), 2. a polgári ügyekben kölcsönösen nyujtantó jogsegély iránti szerződés (1882:XXXII. tc.), a 3. a hagyatéki eljárás szabályozása, a gyámság vagy gondnokság ideiglenes rendezése és a polgári állapotra vonatkozó okiratok közlése iránt kötött szerződés (1882:XXXIII. tc.), 4. a közönséges büntettesek kölcsönös kiadatása iránti szerződés (1882:XXXIV. tc.), 5. konzulsági egyezmény (1882:XXXV. tc.)
Az elül emlitett kereskedelmi szerződés minkét fél, illetőleg alattvalói számára a teljes kereskedelmi szabadságot és a legnagyobb kedvezményt biztositja, tarifális tekintetben Magyarország és Ausztria részére számos oly speciális kedvezményt nyujtott, mely más államok részéről igényelhető nem volt. Ezen szerződés tarifális része általában az értékvámok rendszerén alapult, melyek számszerü magassága az áruk értékének 6-8-15%-át tette ki, (15% dohány és dohánygyártmányok, déligyümölcs, füszerek, rizs, nyers kávé, illatszerek stb., 6% finomabb fa-, porczellán- és apró üvegáruk, néhány vas- és aczéláru, a len- és kenderfonalak, czipőáruk stb. végül 8% minden egyéb külön meg nem nevezett áru után); az értékvámok mellett azonban az áruk egész sorozatára specifikus sulyvámok is szerepeltek, melyek azért lette kikötve, hogy az önkényes vámkiszabások ellen védelmet és a forgalom számára bizonyos állandó számitási alapot nyujtsanak. Ezen, a legnagyobb kedvezmény révén más államok bevitelének is javára szolgáló kedvezményekhez járultak még Magyarország és Ausztria számára a fentebb már érintett differencziális kedvezmények, még pedig határforgalmi könnyitések czimén, melyek szerint több fontos kiviteli czikkünk, mint pl. csomagolópapiros, papiroslemez, nem pallérozott kőfaragó- és czementáruk, közönséges agyagáruk, közönséges üveg és pedig természetes szinü és fehér öblös üveg, továbbá ily tábla- és ablaküveg, vas, félgyártmányu vas és aczél és mezőgazdasági eszközök és szerszámok vasból vagy aczélból stb., a bevivő tetszése szerint választott speczifikus vagy értékvámtétel illető összegének 505-át fizeti. Szerbia viszont az egyidejüleg megkötött állategészségügyi egyezményben nyert forgalmi előnyöket, valamint állati és mezőgazdasági termékeink legtöbbjére - szintén határforgalmi könnyitések czimén - oly kedvezményeket, melyek más államokra a legnagyobb kedvezmény révén átvihetők nem voltak; igy friss gyümölcs (szőlő kivételével), kerti termények és friss zöldség, nyers bőrök, méz, gubacs, festéshez vagy cserzéshez való héjak vámmentességet élveztek: aszalt szilva és czukor nélküli gyümölcsiz 1 frt 50 kr. vámot (100 kgr.-kint), némely szerb vidékek borai 3 frt 20 krt (100 kgr); a sertések 1 frt 50 kr., ökör és bika 4 frt darabvámot, buza 0.50 frt, árpa, rozs, zab és tengeri 0.25 frt kedvezményes vámot fizettek.
Az 1881. évi szerződés tehát alkalmas volt arra, hogy szoros gazdasági kapcsolatot teremtsen köztünk és a szerb királyság között; a szóban forgó szerződést közvetlenül megelőző időben hozzávetőleg becslések szerint (hivatalos statisztika e részben nem áll rendelkezésre) Magyarország és Ausztria részesedése Szerbia be- és kiviteli forgalmában 78%-ra, illetve 93%-ra rugott; ezen arány az 1881-iki szerződéssel csökkent ugyan (az 1884-1892. évek átlagában 66 1/2%, illetve 87%-ra), mindazonáltal Magyarország és Ausztria ipari kivitele is domináló helyzetet foglalt el Szerbiában, viszont Szerbia termékeinek zömét ezután is nálunk helyezte el.
A csatolt táblázatból válgosan kitünik, hogy Szerbiának önálló kereskedelempolitikai szereplése óta állandóban tanusitott minden igyekezete mellett, hogy magát Magyarország és Ausztria piaczaitól függetlenitse, kivitelének mégis csak elenyésző csekély hányada volt az, mely más államok felé irányult és pedig még akkor is, mikor a Szalonikibe vezető és nagy reményekkel várt sinut megnyilt volt; viszont azonban szükségleteinek java részét szintén Magyarországból és Ausztriából volt kénytelen fedezni, bár ezen szerződési időszak alatt Szerbia bevitelében már elég számottevő mérvben látjuk más államok, elsősorban Nagybritannia és Németország előnyomulását. Szerbiában azonban mindinkább erősebbé vált az az áramlat, mely ugy gazdasági, mint politikai okokból jelszavául tüzte ki a Magyarországtól és Ausztriától való gazdasági függetlenséget. Ezen irányzat elsősorban egy az eddiginél intenzivebb pénzügyi politikában nyilvánult, mely egyedáruságok létesitésével, a „trosarina” és „obrt” adók életbeléptetésével és ezen adóknak a hazai termelés javát egyoldalulag szolgáló kivetési és beszedési módjával már az 1881. évi szerződési időszakban tetemesen megnehezitette kiviteli forgalmunkat a szomszéd állammal, végül pedig arra inditotta a szerb kormányt, hogy élve szerződésszerü jogával, az 1892 szeptember 16-án lejáró szerződést kellő időben felmondja. Az imént jelzett irányzat hatása alatt jött létre második szerződésünk és állategészségügyi egyezményünk Szerbiával (1892 augusztus 9-én, beczikkelyezve az 1893:XX. törvénycikkbe; az állategészségügyi egyezmény:1893:XXI. tc.); ezen szerződések szabályozták Szerbiához való kereskedelempolitikai viszonyunkat 1906 február 28-ig.
Ez a második kereskedelmi szerződés teljesen szakitott azzal a rendszerrel, mely szerint eddig a magyar és osztrák termékek részére határforgalom czimén differencziális kedvezmények biztosittattak Szerbiában; az uj szerződésben meg kellett elégednünk azzal, hogy az ujabb szerb általános vámtarifának magasabbra kiszabott speczifikus tételei helyett a szerződéshez tartozó A) mellékletben felsorolt több kiviteli czikkünkre mérsékeltebb magasságban megállapitott sulyvámok szerepelnek, melyek azonban az 1881. évi szerződéses állapottal szemben mégis emelést jelentettek. Az ekként kieszközölt szerződéses tételek a legnagyobb kedvezmény révén más államok által is igényb lévén vehetők, az 1893. év óta Szerbiában kiviteli kereskedelemünk szemben találja magát a többi oda exportáló állam teljesen egyenjogusitott versenyével.
A mi Szerbiát illeti, az 1892. évi szerződés nagyban és egészében fenntartotta az előbbi szerződésben körülirt állapotot; jelesül Szerbia továbbra is szabad forgalomba hozhatta nálunk állatait s csak az állategészségügyi ellenőrzés lett némileg modernebb alapokra fektetve és szigoritva. Az ugynevezett tágabb határforgalomban Szerbia élő állatai, valamint egyes mezőgazdasági termékei részére a legnagyobb kedvezmény alá nem eső differencziális tarifakedvezményeket kapott, illetve azokat megtartotta. Igy pl. tengeri és árpa 0.25 frt, zab 0.60 frt, tatárka és köles 0.50 frt, buza és rozs 0.75 frt, aszalt szilva és czukrozatlan szilvaiz 1.50 frt, rakia (szilvapálinka) 3.20 frt, bizonyos szerb kerületekből származó bor 3.20 frt vámot (100 kgr.-kint) fizetett, a méz vámmentes volt és az ökör vámja darabonként továbbra is mindössze 4 frtban lett megállapitva.
Az 1892. évi szerződésnek Szerbia külforgalmára gyakorolt kihatását, valamint azon helyzetet, melyet a mi kivitelünk a többi oda exportáló aurópai államhoz viszonyitva Szerbiában ezen idő óta elfoglalt, a csatolt két táblázat tünteti fel.
Ezen táblázatokból két lényeges mozzanat érdemel különös figyelmet; az egyik, hogy az összbevitel absolut számbeli magasságának némi emelkedése mellett (1884-1892. átlag: 41.69; 1893-1905. átlag: 545:21 millió) Magyarországnak és Ausztriának aránylagos részesedése Szerbia bevitelében az 1892. utáni szerződési időszakban csökkenést mutat, a mennyiben az átlagos évi bevitel Magyarországból és Ausztriából csupán 25.82 millió dinárt tett ki (az előbbi 28.30 millióval szemben), mig ugyanezen idő alatt Szerbia összkivitele általában tetemesen emelkedett (az évi átlagokban 41.88 millióról 59.14 millióra), nemkülönben emelkedést mutat a Magyarországba és Ausztriába irányult kivitel is (36.72 millióval 51.45 millióra). Ezzel kapcsolatosan szembeötlik idegen versenytársainknak ujabb térfoglalása Szerbia beviteli kereskedelmében a mi rovásunkra és főleg a Németbirodalom előtérbe nyomulása, mely az 1892. szerződési aerában Nagybritanniát a második helyről leszoritotta a harmadikra. Hogy az 1892. évi szerződés életbelépte óta alakult forgalom képe teljes legyen, ide iktatom még a magyar külkereskedelmi statisztikának Szerbiára vonatkozó adatait, illetve ezek végösszegeit: *
Meg kell itt jegyeznem, hogy Szerbiával való forgalmunk képét az indokolás további folyamán az 1906. és 1907. év némely generális adatával is megvilágitom, arra való tekintettel azonban, hogy 1906. február 28-tól kezdődőleg szerződésen kivül állapotba jutottunk Szerbiával szemben s igy az 1906. és 1907. évek nem tekinthetők normális éveknek, ott a hol a normális forgalom feltüntetésére kell sulyt helyeznem, mindenkor az 1905. év adataira fogok hivatkozni. Kereskedelmi mérlegünk Szerbiával szemben tehát erősen passziv. Magyarország kivitele Szerbiába a fentiek szerint az összkivitelnek nem is egészen 1%-át teszi ki, viszont azonban Szerbia termelésének tulnyomó részét nálunk helyezi el. Már abból is kitünik, hogy a velünk való méltányos gazdasági megegyezés Szerbiának elsőrendü érdekét képezi. A Szerbiához való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink 1906. évi február 28-ig az 1893:XX. törvénycikkbe iktatott szerződésen alapultak; ezt a szerződést Magyarország és Ausztria azért mondta fel, mert sok oly rendelkezést tartalmazott, melyek az ujabb kereskedelempolitikai irányelvekkel és uj vámrendszerünkkel nem voltak összeegyeztethetők. Mielőtt az előttünk fekvő uj szerződésre áttérnék, szükségesnek tartom néhány szóval ismertetni Szerbiának uj vámtarifáját.
Az 1904. márczius 30/17-ről keltezett * és 1906. márczius 1-én életbelépett uj szerb vámtarifa az 1902. évi német vámtarifa alapul vételével és annak mintájára készült. A különböző áruczikkeknek 17 főcsoportra és 670 tarifaszámra való osztályozása - némely röviditéstől és összevonástól, valamint sorrendbeli eltérésektől eltekintve - általában megfelel a német mintának. Az egyes czikkek specziálizálásánál még ezenfelül gyakran találunk hasonlóságot az osztrák-magyar monarchia két államának jelenlegi szerződéses vámtarifájához.
Szerbia, mint agrár állam az ujabb kereskedelmi politikában tulnyomóan érvényesülő agrár-védvámos irányzattal szemben a leghatékonyabb fegyvert az autonom ipari vámok szerfelett magasara való megszabásában vélte feltaláltatni; a szerb kormány e mellett czélszerünek találta ezt a fegyvert főleg a gazdaságilag erősebb közvetlen szomszéd államok - Magyarország és Ausztria - ellen forditani, hogy a fejleményekhez képest vagy lehetőleg sok és értékes kedvezményt nyerhessen az alkudozások során, vagy ha az nem sikerül, legalább a Magyarországtól és Ausztriától való gazdasági, függetlenités eszméjének gyakorlati megvalósitását mozditsa elő. Ezért főleg azon autonom vámokat emelte különösen magasara, a melyekben a mi kivitelünk érdekelve van. De még egy más ok is vette a szerb kormányt az autonom beviteli vámoknak magasra való megszabásánál, az t. i., hogy kiviteli czikkeinek a külállamok piaczain való könnyebb elhelyezhetése szempontjából kénytelen volt a régebbi (1893. évi) tarifában rendszeresitve volt és jelentékeny összegre rugott kiviteli vámokról lemondani (pl. aszalt szilvára 1.00, buza és rozsra 0.25, tengerire 0.20, ökrökre 2.50, sertésre 1.20 dinar volt a kiviteli vám). Ennek a jövedelmi forrásnak kimaradása azonban a szerb államkincstárt érzékenyen érintette volna, miért is kárpótlást kellett szerezni és találni az ipari beviteli vámoknak felemelésében.
De ettől eltekintve is lépten-nyomon találozunk az uj szerb vámtarifában tételekkel, melyek kiszabásának mérve tisztán pénzügyi momentumokra vezethető vissza, igy kizártnak kell tekintenünk, hogy pl. a textiliák csportjánál szereplő magas autonom vámok (félselyemszöveteknél 1500 dinár, régebben 450 dinár és hasonlók) egy a közel jövőben Szerbiában létesitendő iparág érdekében állapittattak volna meg, ekként. Mint már fentebb emlitettem, az uj szerb vámtarifának vámemelései első sorban a mi kivitelünk ellen irányulnak. Igy nagyobb mérvben emeltetett pl. a faáru, butor, bőrök, bőrczipő, bőráru, közönséges és finom szappan, fénymáz és vasáruk vámja; a finomitott czukor autonom vámja 40 dinárra (régebben 10 d), a hordósör vámja 25 dinárra (régebben 5 d) emeltetett. Az előbb vámmentes vasuti sinekre 6 dinár vám, az előbb vámmentes mezőgazdasági és egyéb gépekre 6-12 dinár vám;az előbb szintén vámmentes vasuti kocsikra 10-15% értékvám állapittatott meg. Jelentékenyen emeltettek a pamutfonalak és szövetek, gyapjufonalak és szövetek, kender-, len- és jutaszövetek vámja. Itt kell megemlitenem - bár erre magának az előttünk fekvő szerződésnek közelebbi méltatásánál lesz alkalmam még rátérni - hogy Szerbia az időközben egyéb államokkal kötött szerződéseiben lekötött kijelentései szerint az u. n. „obrt” adót a Szerbiába bevitelre kerülő áruk után többé szedni nem fogja, a mi más szóval annyit jelent, hogy a szerb vámtarifának tételei már ezen adót is magukban foglalják; a régi (1892. évi szerződésen nyugvó) időszakban az „obrt” (forgali) adó külön szedetett be a vámhivataloknál és pedig az áru értéke után, nyeresterményeknél 1%, gyártmányoknál 7% magasságban. A fentebb fővonásaiban ismertetett tarifa képezte a tárgyalási alapot Szerbiának más államokkal folytatott kereskedelmi szerződési tárgyalásaihoz. Az első azon államok sorában, a melyek ez alapon Szerbiával szerződtek, a Németbirodalom volt. Az akkori szerb kormány előbb, mintsem a Magyarországgal és Ausztriával, mint Szerbia forgalmára nézve legelső sorban számottevő féllel való gazdasági viszonyt rendezést nyert volna, a Németbirodalom 1904. év őszén felvette a tárgyalásokat, melyek az illető év november hó 29/16-án * az uj német-szerb kereskedelmi szerződés (pótszerződés) megkötésére vezettek. A német-szerb szerződésből, bár czélja a Magyarországtól és Ausztriától való gazdasági függetlenités dokumentálása volt, Szerbia kivitele számára előny alig származott, miután a Németbirodalom a Szerbiát leginkább érdeklő állat- és husbehozatal terén a teljes autonomiát magának ezuttal is fentartotta; ellenben Szerbia a német bevitel javára eléggé számottevő engedményeket volt kénytelen tenni, melyek a szerb autonom vámtarifának körülbelül 60 tételét ölelik fel.
A mi a német-szerb kereskedelmi szerződésnek a szerb-magyar-osztrák kereskedelmi viszonylatokra való kihatását illeti, e részben el kell ismerni azt, hogy a szerződés több oly rendelkezést és mérséklést tartalmaz, a mely a legnagyobb kedvezmélny révén a mi kereskedelmünknek és iparunknak is jávara esik. Igy többek közt a szertződés szöveges része a kereskedelmi utazók mustráinak és minátinak vámkezelésére (IV. a. czikk), a belső adók mérve és kiszabása (IX. a czikk és zárjegyzőkönyv), főleg pedig az „obrt” adónak megszüntetésére vonatkozólag tartalmaz előnyös rendelkezéseket; nemkülönben a szerződéshez tartozó „B.” tarifában szereplő mérséklések közt is van több olyan, melynek - minden külön nyujtandó ellenszolgáltatás nélkül, a legnagyobb kedvezmény révén - a mi kivitelünk is hasznát látja. Mindezen előnyök mellett azonban a német-szerb szerződésnek előbb való megkötése reánk nézve azon hátrányos következménynyel járt, hogy az uj szerb szerződési politikában az első irányitó lökést egy más állam és nem az eddig ezen a téren vezető szerepet vitt Magyarország és Ausztria adta meg, vagyis hogy mi, mint később tárgyaló fél, több tekintettben kész helyzetet találtunk magunk előtt, melyhez akarva, nem akarva alkalmazkodnunk kellett. A kormány, mely a szerb szerződés ügyének irányitását, annak legválságosabb mozzanataiban vett fel, kezdettől fogva azon igyekezettől vezérteltette magát, hogy kereskedelmi viszonyaink ezen szomszédos állammal mielőbb előzékeny és barátságos alapon rendeztessenek.
Az uj szerződésnek közgazdasági fontossága mindenekelőtt abban nyilvánul, hogy a közel két esztendeig tartott rendezetlen kereskedelempolitikai helyzetnek véget vet és 10 év tartamára biztos alapot nyujt a kölcsönös forgalom lebonyolitására. Ezen körülmény jelentőségét legkönnyebben megitélhetjük, ha vizsgálat tárgyává teszszük a lefolyt két esztendő szomoru tanulságait. A kereskedelempolitikai szakitás első perczétől fogva Szerbia minden igyekezetét arra forditotta, hogy mezőgazdasági termékeinek kivitele számra uj piaczokat szerezzen; a szerb kormány széleskörü akcziót fejtett ki ebben az irányban és pedig idegen hajóstársaságokkal s a keleti vasutakkal és bolgár államvasutakkal egyezményeket kötött, a szerb államvasutak dijtételeit a minimumra szállitotta le, kiviteli ügynökségeket létesitett (Génuában, Nápolyban, Alexandriában), az állatok és állati termékeknek az országban való feldolgozását vágóhidak létesitésével és a vonatkozó ipartelepek nagymérvü állami támogatásával mozditotta elő szakközegeit külföldi tanulmányutakra küldte stb. Az idegen államokhoz való relácziók szorosabbra füzését voltak hivatva előmozditani azon szerződések is, melyeket Szerbia az 1906-1907. években uj vámtarifa alapján gyors egymásutánban a következő külállamokkal kötött (a Németbirodalommal 1904. november 29-én kötött szerződésről már fentebb volt szó): Törökországgal 1916 május 28-án; Francziaországgal 1907 január 5-én; Olaszországgal 10907 január 14-én (ezen állammal még külön állategészségügyi egyezmény, ugyanazon kelettel); Nagybritanniával 1907 február 17-én; Svájczczal 1907 április 24-én.
Az emlitett szerződések tarifaszerződések, melyek sok tekintetben mérséklik ugyan a szerb autonom vámtarifa magas tételeit, mindazonáltal azok nagyobb részét és a legfontosabbjait mégis érintetlenül hagyták, ugy, hogy a velünk való tárgyalások eredménytelensége esetén számolnunk kellett egy minimális tarifa felállitásának eshetőségével, a mi ipari kivitelünknek ujabb differencziális háttérbe szoritását jelentette volna. Ezen tarifaszerződések rendszeréhez csatlakozik néhány tisztán legnagyobb kedvezményi szerződés és pedig Montenegróval, Romániával, Oroszországgal és Svédországgal: a Szerbia és Bulgária közti viszony egy, a legnagyobb kedvezmény alapján álló provizoriummal van rendezve. A szerződésnélküli állapotnak kivitelünkre nézve káros hatását a következő - hivatalos szerb forrásból eredő - statisztikai adatok tüntetik fel:
| Származási országok | Szerbia bevitele | Különbözet az 1906. évben | |||||
| 1906. évben | %-ban | 1905. évben | %-ban | %-ban | |||
| millió dinárokban | millió dinárokban | millió dinárokban | |||||
| Ausztria és Magyarország | 22.2 | 50.10 | 33.4 | 60.04 | -11.2 | -9.94 | |
| Németbirodalom | 9.7 | 21.96 | 6.3 | 11.57 | +3.5 | +10.39 | |
| Oroszország | 1.2 | 2.75 | 0.8 | 1.45 | +0.4 | +1.30 | |
| Belgium | 0.38 | 0.86 | 0.36 | 0.64 | +0.02 | +0.22 | |
| Olaszország | 0.9 | 2.12 | 0.8 | 1.41 | +0.1 | +0.71 | |
| Románia | 0.77 | 1.74 | 0.62 | 1.11 | +0.15 | +0.63 | |
| Francziaország | 1.1 | 2.58 | 0.8 | 1.47 | +0.3 | +1.11 | |
| Németalföld | 0.2 | 0.51 | 0.1 | 0.18 | +0.1 | +0.33 | |
Az 1906. évben tehát - noha a rendezetlen kereskedelem-politikai állapot csak julius havában kezdődött és igy csak egy félévi idő káros hatásáról lehet szó - Magyarország és Ausztriának kivitele Szerbiába 33.4 millió dinárról 22.2 millió dinárra hanyatlott, mig ugyanezen idő alatt például a Németbirodalom kivitele Szerbiába 6.3 millió dinárról 9.7 millió dinárra emelkedett.
A hivatalos magyar statisztika adatai is visszesést mutatnak a Szerbiába irányuló kivitelünkben:
1905. évi kivitel Magyarországból Szerbiába 10.9 millió K. 0906. évi kivitel Magyarországból Szerbiába 8.1 millió K.
Ezen visszaesés az 1907. évben már csekélyebb, a mennyiben kivitelünk 9.5 millió koronát ért el.
A szerb gazdasági függetlenitési akczió és a szerb uj szerződési politika igen élesen tükröződik vissza Szerbia kivitelében.
Szembeötlik mindenekelőtt Magyarországnak és Ausztriának, mint a szerb termékek felvevő piaczának lényeges visszaesése s a többi államok, ezek közt főleg a Németbirodalom előtérbe nyomulás: igen feltünő továbbá Görögország, Németalföld és Nagybritannia 1906. évi részesedése, mely államokban az 1905. évben Szerbiának a szerb hivatalos statisztikában kimutatott kivitele nem volt.
A magyar statisztika vonatkozó adatai a következők: 1905. évi behozatal Szerbiából Magyarországba 57.28 millió K. 1906. évi behozatal Szerbiából Magyaroszágba 23.19 millió K.
Szerbia 1907. évi kivitelének mikénti alakulásáról is van már néhány hivatalos adatunk, melyek a következők:
Az 1907. évi szerb összkivitel kitett 81.99 millió dinárt (1905:71.99 millió); a rendeltetési országok közt első helyen áll a Németbirodalom 32.84 millió dinárral (1905:2.11 millió), utána sorban következnek Belgium 13.01 millió dinárral (1905:0.32 millió). Magyarország és Ausztria 12.93 millió dinárral, a mely összegből Magyarországra 6.2 millió dinár esik (1905:64.7 millió), Olaszország 5.44 millió dinárral (1905:0.07 millió), Törökország 4.42 millió dinárral (1905:2.25 millió), Oroszország 3.13 millió dinárral (1905:0.02 millió dinárral (1905:0.02 millió), Francziaország 2.69 millió dinárral (1905:0.04 millió). A többi, kisebb jelentőségü piaczok előtt szerepel még Egyptom kb. egy millió dinárral, a hová Szerbiából ujabban élő állatok exportjával történnek kisérletek.
Ezen adatokkal eléggé megviláitottam azon helyzetet, a melybe a szerződés nélküli állapot kereskedelmi relácziónkat a szomszéd állammal sodorta.
Az uj szerződés a legnagyobb kedvezmény alapján állván, mindenekelőtt részesévé teszi kivitelühnket mindazon tarifális és egyéb kedvezményeknek és könnyitéseknek, a melyek Szerbiának más államokkal kötött és fentebb felsorolt szerződéseiben foglaltatnak.
Ezenfelüll magában az uj szerződésben (zárjegyzőkönyvben) valamint a tarifális részben Szerbia részéről iparunk és kereskedelmünk számára több lényeges oly engedményt sikerült elérnünk, melyek Szerbiának más államokkal kötött szerződéseiben érintve sincsenek.
Mindezen engedmények kieszközlése csak igen nehéz és hosszadalmas tárgyalások utján volt lehetséges.
Szerbia az autonom tarifájában foglalt tulmagas vámtételeinek mérséklésére csak az esetben és annyiban volt hajlandó, ha viszont Magyarország és Ausztria részéről a saját termékeinek kivitele javára ellenengedményeket nyerhet. Minthogy azonban Szerbia mezőgazdasági kivitele javára az alább részletesebben kifejtendő okoknál fogva csak igen korlátolt mértékben voltak részünkről engedmények tehetők, következésképen a szerb tarifa vámtételeinek leszállitására irányuló törekvésünk szerb részről igen nagy ellentállásra talált. A szerbek ene tartózkodó magatartása - a szerb állami élet minden terén érvényesülő pénzügyi szempontok mellett - főleg a Szerbiában ujabban kialakult iparfejlesztési és védelem irányzatra vezethető vissza, a mely a mezőgazdasági termékek eddigi biztos piaczainak elvesztéséért és ebből a szerb mezőgazdasági termelésre származó kárért a belföldi ipari termelés fokozásában és versenyképessé tételében kiván kárpótlást biztositani. A szerb ipari termelés a következő képen nyujtja:
Van ez idő szerint Szerbiában 9 sörfőzde (évi termelés összesen 68.500 hl.), számos kisebb-nagyobb pálinkafőzde (évi termelés 367,000 hl.), 244 malom, ezek közt 165 gőzmalom (malomipari termékek évi mennyisége 80 millió kgr.), továbbá 17 téglagyár, 6 bőrgyár (ideértve czipő, és keztyügyár-telepeket), 10 fürésztelep, 6 mezőgazdasági szerszám- és gépgyár, 5 vágóhid, 5 szövőgyár, 4 villamosmű, 2 czementgyár, 3 gyapjuáru-gyár, 2-2 brikettgyár, szappangyár, folyékony szénsavgyár, kályhagyár, szitagyár, 1-1 kenderfonó, selyemfonó, lenszvövőgyár, szőnyeggyár, esernyőgyár, gyutagyár, nemezkalapgyár, posztógyár, kártyagyár, kosárfonógyár, tésztagyár, szalmakalapgyár, spodiumgyár, faárugyár, kocsigyár, festék-lakk és tésztagyár, eczet- és likőrgyár, szódagyár, kakao-, csokoládé- és czukorgyár és még néhány csekélyebb jelentőségü ipari vállalat. Külön kiemelendő azonban még a Belgrádban müködő és nagymérvü állami támogatásban részesülő czukorgyár.
A dolog természetéből folyik tehát, hogy az ellentétek ott mutatkoznak legélesebben, a hol a magyar és osztrák kiviteli érdek erős szerb termelési érdekekkel került összeütközésbe; ez adja meg egyszersmind magyarázatát annak, hogy az uj szerződéses vámtételek az ily kategóriákba tartozó czikkeknél alakultak ránk nézve legkedvezetlenebbül.
A vámtételek számszerü magasságát illetőleg e helyütt általánosságban csak annyit kivánok megjegyezni, hogy azok az előző szerződési időszakhoz viszonyitva majdnem az egész vonalon emelkedést mutatnak; a régi és uj szerződés tételeinek összehasonlitásánál azonban figyelembe veendő, hogy Szerbia uj vám- és adó-rendszerében az „obrt”-adó többé nem szerepel, illetőleg ezen érték-pótvám módjára eddigelé beszedett forgalmi atótétel immár minden egyes cikknél a vámtételbe be van tudva.
Az összehasonlitás tehát minden áruczikknél akként ejtendő meg, hogy a régi (autonom vagy szerződéses) vámtételhez az áru egységértéke után kiszámitott és pedig nyersterményeknél 1%-, gyártmányoknál 7%-nyi „obrt” adó hozzászáitandó és ezen összeg szembeállitandó az uj (autonom vagy szerződéses) vámtétellel.
Ha az elért eredményeket ezen eljárás szerint teszszük birálat tárgyává, ugy meg fogunk győződhetni arról, hogy kivitelünk megterhelése nem oly mérvü, mint azt a szerződés futólagos áttekintése sejteni engedi. E tekintetben figyelembe veendő, hogy a régi vámrendszer mellett az obrt-adó az áru értéke után számittatván és hozzáadatván az illető vámtételhez, nem egy esetben előfordulhatott, hogy a vámközegek tulmagas értékeket vettek a becslés alapjául, miáltal az áru összmegterhelése lényegesen felszökkent. Ily esetekben maga a vámtétel csak aránytalanul csekély részét képezte az összterhernek, ugy hogy ha most az uj szerződésnek magasnak látszó tételeit az önkényesen kivetett „orbt”-tal sulyosbitott régi terheléssel összehasonlitjuk, ezen összehasonlitás az uj szerződés tételeit nem ritkán előnyösebb világitásban fogja mutatni.
A vámtételek elkerülhetetlen emelése daczára iparunkra és kereskedelmünkre az uj szerződés meggyőződésem szerint előnyös hatással lesz; a szerződésnélküli két esztendőben pangásnak indult kereskedelmi forgalom remélhetőleg ismét fel fog lendülni és a szerződés egyenjogositván bennünket a többi oda exportáló nemzettel, módunkban lesz idegen versenytársainkkal szemben kellőképen helyt állni és kihasználni azon előnyt, melyet kereskedelmünknek a piacz közelsége és ismerete biztosit.
A mi az uj szerződésnek mezőgazdasági vonatkozásait és illetve a Szerbiának részünkről agrár téren nyujtott engedményeket illeti, e helyütt általánosságban legyen szabad az alábbiakat előadnom.
A régi szerb kereskedelmi szerződés fennállása alatt, de különösen az 1901. évtől kezdve a magyar gazdasági egyesületek és a törvényhatóságok is számos kérvénynyel fordultak ugy a kormányhoz, valamint a képviselőházhoz is, a szerb kereskedelmi szerződés felmondását sürgetve.
A kérvények kivétel nélkül azt a sérelmet tolták előtérbe, hogy Szerbia határforgalmi kedvezmények czimén oly előnyökben részesül, melyek a különben is sulyos viszonyok között levő magyar mezőgazdaságra bénitólag hatnak és legvitálisabb érdekeinket sértik.
Az akkori kormány számolva az érdekeltség körében nyilvánult közóhajjal és maga is elismerve annak mellőzhetetlen szükségét, hogy mezőgazdasági termelésünk védelme az egész vonalon csorbitatlanul érvényesittessék: az ezen szempontból általa is valoban sérelmesnek felismert szerb kereskedelmi szerződés és az állategészségügyi egyezmény felmondása iránt a szükséges lépéseket megtette.
A Szerbiával megindult kereskedelmi szerződési tárgyalásoknak abban az időpontjában, midőn a régebben megszakadt tárgyalások ujrafelvételét a jelenlegi kormány elhatározta, - mezőgazdasági szempontból első sorban azokat a kivánságokat kellett mérlegelnie, melyeket a magyar mezőgazdasági érdekképviseleti testületek általános mezőgazdasági, különösen pedig állattenyésztési és állategészségügyi érdekeinek védelme tekintetében jogos és méltányos igényeik végső határai és minimális mértéke gyanánt jelöltek meg.
Ezeket a kivánságokat „Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének” 1903. évi május hó 18-án tartott ülésén hozott határozata, illetőleg az a felterjesztés domboritja ki legjobban, melyet a nevezett testület 1903. évi május hó 25-én az akkori földmivelésügyi ministerhez intézett.
A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége a kereskedelmi szerződésekre vonatkozó határozatának 2. pontjában annak a kivánságának ad kifejezést, hogy:
„a) állati és növényi betegségek behurczolásának veszélye esetén a ragályanyagot terjesztő állatok, növények és hulladékok behozatalát és szükség esetén is átvitelét korlátozhassuk, sőt betilthassuk.”
A határozat 3., 6., és 7. pontjaiban a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége igy foglalja össze kivánságait:
„3. A határforgalmi kedvezmények ürügye alatt a jövőben egy államnak se engedélyeztessenek a vámvédelmet csökkentő oly vámkedvezmények, mint a minőt ma az olasz bor- s a szerb gabona-, bor-, méz-, szilva- és állatbehozatal élvez.
6. Azon keleti államok állatbehozatalával szemben, a melyek ellenében az állathatárzár a multban fennállott, továbbra is fenntartandó, s a határszéli állatforgalom az eddiginél erélyesebb és hatékonyabb állategészségügyi ellenőrzés alá helyezendő. A szerb állatbehozatallal szemben ugyancsak az állathatárzár érvényesitendő.
7. Általában elvként állitandó fel, hogy a keleti államok nyerstermény-behozatalát csak oly mértékben kedvezményezzük a kereskedelmi szerződésekben, a mily mérvü kedvezésben részesiti a mi nyugat felé irányuló nyerstermény-kivitelünk.”
A határozatot kisérő felterjesztésben egyuttal megjegyezte a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége, hogy „a keleti államokkal, ha Németországgal tarifális szerződést kötöttünk, szintén tarifális kereskedelmi szerződést köthetünk, a mennyiben ezen államok nyerstermény-behozatala ellen részben a minimális gabonavámos, részben pedig az általános vámtarifa emelt agrárvámtételei elegendő védelmet nyujtanak, mert hisz feltételezhető, hogy a vámtételek a tarifális szerződésekben nem fognak a minimumra leszállittatni.”
A fentiek előrebocsátása után maguknak az egyes áruknak vámja, illetőleg a Szerbia számára azoknál tett engedmények bizonyithatják legjobban, hogy - az érdekeltek ide irányuló óhajtásait helyeseknek s az általános közérdek szempontjából is megvalósitandóknak ismerve el - mennyire hiven alkalmazkodott a kormány a magyar gazdaközönség ismertetett kivánságaihoz és mennyire szem előtt tartotta azt az elvi kiinduló pontot, mely szerint mezőgazdasági termelésünket nekünk is ugyanoly mértékü vámvédelemben kell részesitenünk, mint a mily érvü vámokkal óvják hasonló termelésüket a mi nyugati szomszédaink, főként pedig a Németbirodalom ugy, hogy a kérdéses termékekből piaczainkra irányuló behozatal határainkon hasonló megasságu védőgátakat találjon, mint a minőkkel ugyanezen czikkekből való saját kivitelünk ama külországok határain találkozik, melyek piaczain a belföldi fogyasztás által igénybe nem vett termelési fölöslegün értékesülését keresni kénytelen.
Nagyfontosságu vivmány gyanánt konstatálható, hogy az uj szerződésből végérvényesen kiküszöböltettek azok a „határmenti kedvezmények” czime alatt adott, de tényleg az érdekelt szomszédos állam egész területére kiterjedő, messzemenő kedvezménye, melyek az előbbi szerződésben a gabonára, az ökörre, az aszalt szilvára és szilvaizre, mézre, a szilvaizre, a mézre, a szilvapálinkára és a borra nézve - gazdasági termelésünk nagy hátrányára - fennállottak.
Hogy gazdasági érdekeink szempontjából mekkora jelentőséggel birtak a Szerbia által azelőtt élvezett messzemenő vámkedvezmények, annak illusztrálásául idézem onnan hozzánk az utolsó szerződéses évben (1905-ben) behozatalra került fontosabb mezőgazdasági termékek behozatalai adatait:
Behozatal Szerbiától 1905-ben: Tengeri 126,000 q. - 1,500.000; Árpa 162.000 q. - 1,900.000; Buza 629.000 q. - 9,000.000; Friss gyümölcs 370.000 q. - 5,300.000; Aszalt szilva 70,000 q. - 1,800.000; Szilvaiz 78,000 q. - 1,600.000; Szarvasmarha 72,000 drb. - 18,000.000; Sertés 112.000 drb. - 17,500.000; Baromfi 29,000 q. - 2,600.000; Friss hus 27,000 q. - 2,600.000 Összesen 61,800.000 K.
Vagyis csak az itt felsorolt tizféle czikkből - csupa mezőgazdasági temékből - Szerbia hozzánk több mint 60 millió korona értéket importált.
Uj szerződésünkben tehát mindenekelőtt arról kellett gondoskodni, hogy a multban fennállott, mondhatni csak statisztikai illetékkel terelt, szerbiai gabonabehozatal minden más külföldi proveniencziával egyenlő elbánás alá essék.
De ezen a gabonaféléket illető főkérdésen kivül a többi mezőgazdasági termények és termékek beviteli vámjainak megállapitásánál is szem előtt tartottak a mezőgazdasági érdekképviseleti szervek kivánságait.
Miven azonban az elért eredmények méltatása a részletes indokolás tárgyát képezi, e helyütt csak annyit emlitek meg, hogy a „Vámok az osztrák-magyar monarchia két államának szerződéses vámterületére való behozatalnál” a jelen indokolás 174. lapján vannak ismertetve.
Továbbá azon körülménynél fogva is, mivel a közös külügyminister úr által a szerb kormány tárgyaló megbizottaihoz a szerbiai állatok és álatti nyersanyagok illetve állati termékek állategészségrendőri kezelése tárgyában 1908. évi márczius hó 14/1-én * intézett „Jegyzék” nem képez oly okiratot, mely a törvényhozás határozathozatalát igényelné, hanem ez a „Jegyzék” csupán mint a jelen indokolás egyik melléklete terjesztendő elő: azokat a fontos indokokat, melyek e „Jegyzék” elveinek és szövegének megállapitásánál irányadók voltak, - a szerződés és tartozékainak indokolásától elkülönitve, jelen képviselőházi nyomtatvány 181. lapján van szerencsém előadni.
Az 1908. évi márczius hó 14-én kelt szerb kereskedelmi szerződés a következő részekből áll:
1. a tulajdonképeni szerződésből,
2. a két tarifa-mellékletből (A. és B.),
3. a határforgalmi könnyitésekre vonatkozó C. mellékletből,
4. a zárjegyzőkönyvből.
A szerződés jelen indokolásához három függelék mellékeltetett.
I. A szerződés aláirásakor a cs. és kir. közös külügyminister ur által a szerb kir. kormány tárgyaló megbizottaihoz intézett jegyzék a szerbiai állatok és állati nyersanyagok, illetve állati termékek állategészség-rendőri kezeléséről. A „II. Függelék” a szerződés parafálása alkalmával létrejött megállapodásokat tartalmazza mig „III. Függelék” alatt a vonatkozó statisztikai anyag foglaltaik.
Az I. Cikkhez
Az I. czikk a kereskedelem és hajózás szabadságát biztositja a szerződő felek területei között és megállapitja, hogy a szerződő felek állampolgárai a kereskedelem, az ipar és hajózás tekintetében a másik fél területein a saját nemzetbeliekkel és a legnagyobb kedvezményt élvező nemzethez tartozókkal egyenlő ellátásban részesülnek. Ezen alapelv valamennyi ujabb kereskedelmi szerződésben körülirt elvét kifejezetten a hajózási társaságokra és az ezek által üzött hajózási szolgálatra nézve is kimondja. Ezt a határozmányt azért vétettük fel, mert az 1882. február 22-én Szerbiával kötött s mindmáig hatályban levő hajózási szerződés rövid határidőre felmondható és nem akartuk kitenni hajózási vállalatainkat annak, hogy a kereskedelmi szerződés tartama alatt netán váratlan differencziálásnak vetessenek alá.
A II. Cikkhez
A II. czikk két első bekezdése a régi szerződésből vétetett át és a szerződő felek állampolgárai számára a letelepülés, ingatlan tulajdonszerzés és birtoklás, a kereskedelem és ipar gyakorlása, valamint a különböző jogügyletek kötése tekintetében kölcsönösen a nemzetbeliekre és a legnagyobb kedvezményt élvező nemzethez tartozókra érvényes szabályokat irja elő. Az 1892. évi szerződés határozmányai szerint az egyik szerződő fél területein levő alapitványok, testületek, egyesületek és általában a jogi személyek ki voltak zárva az ingatlan tulajdon szerzési jogositványból, mely tilalom alól a kereskedelmi és biztositó társaságok számára kifejezetten általános érvényü kivétel állapittatott meg. Az uj szerződésben a kereskedelmi és biztositó társaságok részére nem sikerült ezen általános kivételt kieszközölnünk, a mennyiben az uj szerződés II. czikkének 3. bekezdésében az alapitványok, testületek, egyesületek és jogi személyekre nézve fentartott tulajdonszerzési tilalommal szemben, a 4. bekezdésben csupán annyi mondatik ki, hogy a részvénytársaságok és egyéb kereskedelmi, ipari vagy kereseti társaságok (biztositó társaságok is), mint általában minden jogositványaik, kereskedelmi és ipari tevékenységük engedélyezése tekintetében, ugy a tulajdonszerzési és birtoklási képesség tekintetében is kölcsönösen a legnagyobb kedvezményt élvező nemzet hasonló társaságaival lesznek egyenjogusitva. A szerb kormány e részben messzeggmenő lekötöttséget nem volt hajlandó vállalni, illetőleg elvi okokból mindenképen kerülni akarta e részbeni autonomiájának lekötését, azonban a részünkről támasztott nyomatékos kivánság következtében mégis a II. czikkbe egy oly irányu kijelentés felvételéhez járult hozzá, mely szerint a jogi személyek két kategóriája, nevezetesen a hajózási és biztositó társaságok jogositva lesznek - miként eddig is - ingatlan javakat szerezni és birni. Ez tehát az emlitett társaságok számára a legnagyobb kedvezményi igényen felül, azon tulmenő pozitiv előnyt jelent. A zárjegyzőkönyvben (az I. és II. czikkhez) egy uj rendelkezés szerepel, mely az egyenes adózásra vonatkozólag kötött külön szerződéseket kiveszi a legnagyobb kedvezményi záradék alól; mindamellett kimondatik, hogy az egyenes adózás tekintetében a felek állampolgárai a saját nemzetbelieknél kedvezőtlenebb elbánásban nem részesülhetnek. A zárjegyzőkönyv II. czikkének 1. pontja a gyógyszerész-üzletre és a kereskedelmi (tözsdei) ügynökök üzletére, a házalásra és más, kizárólag vándoripar utján ipari tevékenységre vonatkozólag ugyanazon fenntartást mondja ki, a mely valamennyi ujabb kereskedelmi szerződésben feltalálható és a mely ezen iparágakat illetőleg a szerződő felek számára a teljes autonomia fenntartását jelenti; a jelen szerződés e téren még tovább megy annyiban, hogy az emlitett korlátozást az üzletük folytatására nem jogositott biztositó társaságok ügynökeinek müködésére is kiterjeszti. Ugyanezen zárjegyzőkönyvi czik 2. pontja szerint a hivatásos konzulok az egyenes adózás alól kölcsönösen fel vannak mentve; ki van azonban kötve, hogy ezen mentessék csak azon hivatásos konzulokat illeti meg, a kik müködésük területén nem birnak állampolgársággal. A szóban forgó mentesség nem lehet nagyobb, mint a mely a szerződő felek diplomácziai képviselőit megilleti. A 3. pont az 1892. évi szerződésből vétetett át, azzal a megszoritással, hogy az utlevelek kivételes láttamozásának követelésére vonatkozó határozmány abból töröltetett; a jelenlegi szöveg szerint tehát a szabályszerü utlevelek rendszerint elegendők lesznek a másik fél területein az igazolásra és külön láttamozásra nem lesz szükség. A 4. és 5. pontok egészben a régi szerződésből vétettek át. A 6. pont a kettős megadóztatás eseteinek kizárását czélozza, a mennyiben megállapitja, hogy azon vállalkozók, a kik az osztrák-magyar monarchia két államának területein és egyuttal Szerbiában is müködnek, csak az illető országban folytatott vállalat után, tehát csak egyszer adóztathatók meg; az adóztatás mérvére vonatkozólag pedig a saját nemzetbeliekkel való egyenlő elbánás lesz irányadó.
A III. Cikkhez
A III. czikk az ujabb kereskedelmi szerződésekben általában érvényesülő azon elvet mondja ki, hogy az egyik szerződő fél állampolgárai a másik szerződő fél területein ugy a katonai szolgálat és az ezzel összefüggő összes közszolgáltatások alól (kivéve az ingatlanok birtokolásával vagy bérlésével járó katonai vonatkozásu terheket), mint minden egyéb, a jogszolgáltatás és közigazgatás terén felmerülő hivatalos tevékenység alól fel vannak mentve; ezen mentesség nem vonatkozik azonban a saját honfitársak gyámságának (gondnokságának) elvállalására vonatkozó kötelezettségre. Ezen utóbbi kivétel a régi szerződésben nem foglal helyet; tehát uj rendelkezés, mely azonban a gyakorlati élet és méltányosság követelményeinek tesz eleget.
A IV. Cikkhez
A IV. czikk első bekezdése szószerint a régi szerződésből vétetett át; a második bekezdés annyiban változott, hogy a kereskedést vagy ipart nem üzőknél megrendeléseket gyüjtő kereskedelmi utazók megadóztatását illetőleg kölcsönösen a legnagyobb kedvezményi bánásmód mondatott ki, mig a régi szerződésben egyoldalulag Szerbia volt kötelezve arra, hogy utazóinkat e részben a saját nemzetbeliekkel egyenlő elbánásban fogja részesiteni. Az ezen czikkben foglalt határozmányok közül még külön felemlitendőnek tartom az utolsó bekezdést, a mely a szállitás, fuvarozás és hajózással foglalkozók adómentességét állapitja meg azon esetben, ha a vonatkozó fő üzleti telep az illetőnek a saját országában van. Ezen - a régi szerződésben is feltalálható - rendelkezést szükséges volt még egy oly határozmánynyal kiegésziteni, a mely kifejezetten megengedi, hogy az ily vállalatok ügynökeinek személyes jövedelme adó alá legyen vehető.
Az V. Cikkhez
Az V. czikk a kereskedelmi utazók mintáinak vagy mustráinak vámmentességét állapitja meg. Minthogy az uj német-szerb kereskedelmi szerződés ezen vámmentesség módozatai és alakszerüségei tekintetében a kereskedelmi forgalomra kielégitő határozmányokat tartalmaz, részünkről ezen czikkben megelégedtünk a mustráknak vagy mintáknak a legnagyobb kedvezményt élvező nemzet irányában érvényes kikötések és formaságok szerinti kezelésével, illetve ez utóbbinak lekötésével. A szóbanforgó czikknek a recziproczitás alakjában való szövegezésével a magunk részéről a szerb kereskedelmi utazók mintáinak és mustráinak kezelése tekintetében a legnagyobb kedvezményi elbánást szintén kilátásba helyeztük, a mi ellen azonban kereskedelmi szempontból aggály nem forog fenn. Ezen czikk utolsó mondta a szerb hatóságok azon eljárása ellen van hivatva biztositékot nyujtani, a mely szerint a multban az árminták után különböző - elég sulyos - mellékilletékeket szedtek és ez által az utazók müködését indokolatlanul megnehezitették. Ezen czikkhez a zárjegyzőkönyv a szerb kormánynak azon kötelező kijelentését tartalmazza, hogy a mustrák és minták vámmentes visszkivitelére nézve jelenleg három hónapban megállapitott határidőt nem fogja megröviditeni.
A VI. Cikkhez
A VI. czikk majdnem szószerint a régi szerződésből vétetett át a szerződő felek közti forgalom szabadsága, illetve a beviteli, kiviteli vagy átviteli tilalmak mikor való alkalmazhatása tekintetében a nemzetközi gyakorlatban általában elfogadott alapelveket juttatja kifejezésre. A régi szerződés ezes czikke egy külön - utolsó - bekezdésében a marhavész behurczolása és terjedése ellen szükséges óvóintézkedések végett külön állategészségügyi egyezményre utalt, Minthogy azonban Szerbiával ezuttal állategészségügyi egyezményt nem kötöttünk, ezen mondat a régi szerződésből természetesen töröltetett; e helyett a zárjegyzőkönyv VI. czikkének 2. pontja megemlékezik az állategészségügyi kérdéseket tárgyazó és 1908 márczius hó 14/1-én kelt * jegyzékről, mely a jelen nyomtatvány „Függelék”ket képezi. A VI. czikkhez tartozó zárjegyzőkönyvi határozmány 1. pontja a régi szerződésben is benfoglaltatott. Megemlitendőnek tartom még, hogy az 1892. évi szerződésünk zárjegyzőkönyvi V. czikke a szerb kir. kormány azon egyoldalu igéretét tartalmazta, hogy a szerződés tartama alatt nem fog egyéb uj állami egyedáruságot behozni mint: kőolajra, szivarka-papirosra, gyufára és a keményitő tartalmu anyagokból, vagy melasseból készitett szeszre. A szerb kir. kormáény kivánságára ezen határozmány töröltetett, mihez annál is inkább hozzájárulhattunk, mert ily korlátozás a nemzetközi gyakorlatban nem szokásos.
A VII. Cikkhez
A VII. czikk kimondja, hogy a felek az átmenő szállitmányok után átviteli vámot vagy fogyasztási illetékeket nem fognak szedni; ezen rendelkezés ugyanezen szöveggel az 1892-iki szerződésben is feltalálható.
A VIII. Cikkhez
A VIII. czikk, a mely némi csekély módositással szintén a régi szerződésből lett átvéve, a kölcsönös forgalomban a szerződéses tarifák alkalmazását és a legnagyobb kedvezmény szerinti elbánást álapitotta me. Uj rendelkezést képez ezen czikkben az 5. bekezdés, a mely szerint a szerződő felek ipari készitményeit megillető elbánás az idegen anyagoknak feldolgozásával a kikészitési forgalomban előállitott tárgyakra is kölcsönösen alkalmaztatni fog; nemkülönben uj rendelkezésként szerepel itt a brüsszeli czukoregyezményből folyó kötelezettségekre nézve a 6. bekezdésben kimondott fentartás. A VIII. czikkhez tartozó zárjegyzőkönyvi határozmányok megállapitják a származási bizonyitványok felmutatásának kötelezettsége alól általában a kölcsönös mentességet, valamint azon kivételes eseteket, a melyekben ily bizonyitványok mégis kivánhatók, továbbá felsorolta azon hatóságokat vagy hivatalokat, a mely ily dijmentes bizonyitványok kiállitására feljogositvák. A régi szerződéssel szemben az eltérés ittaz, hogy a jövőben az illetékes kereskedelmi kamara által kiállitott ily bizonyitványok is el fognak fogadtatni. Külön kiemelendőnek tartom még ezen zárjegyzőkönyvi czikk utolsó bekezdését, a mely a gyarmatáruk, füszerek, stb. részére a szerződésszerü elbánást Szerbiában még arra az esetre is biztositja, ha az ily küldemények származási bizonyitványnyal ellátva nincsenek; ezen határozmány főleg Fiume forgalma szempontjából bir jelentőséggel.
A IX. Cikkhez
A IX. czikk szintén a régi szerződésből vétetett át és a legnagyobb kedvezmény közelebbi tartalmát szabja meg; a IX. czikkhez tartozó zárjegyzőkönyvi czikk sem szenvedett lényeges változást. Az ezen czikkekben körülirt alapelvek a nemzetközi gyakorlatba általánosan el vannak fogadva.
A X. Cikkhez
A beviteli és kiviteli vámok alól való ideiglenes mentességek eseteit felsoroló X. czikk szintén alig szenvedett változást, csupán a régi szerződésben a vásárokra átvitt és ismét visszahozott élő marhára nézve megállapitott vámmentesség lett elejtve. Ezen változtatást a közös külügyminiszter ur „Jegyzékében” foglalt határozmányok tették szükségessé.
A XI. Cikkhez
A jelen szerződés XI. czikkében foglalt rendelkezések az 1892. évi szerződés C. mellékletében (a határforgalom számára biztositott külön vámkönnyitések) foglaltak helyet és onnan vétettek át, kivéve a 6. pontot, a mely ez alkalommal csatoltatott ide (költözködők használt háztartási czikei, örökségi czikkek, kiházasitási tárgyak, stb. vámmentessége, mely kedvezményből azonban az élelmi és fogyasztási czikkek, gazdasági állatok, megmunkálatlan anyagok, félgyártmányok és nyers anyagok ki vannak zárva). Ezen, a kölcsönös forgalom követelményeiből folyó vámmentességek nagyjából minden ujabb kereskedelmi szerződésben feltalálhatók.
A XII. Cikkhez
Szerbiába irányuló kiviteli kereskedelmünk szempontjából igen nagy fontossággal bir a különféle vámpótlékok (belső adók) és mellékilletékek mikénti szabályozásának kérdése, mely már az előző szerződési tárgyalásoknál és legutóbb is azért okozott nagy nehézségeket, mert ezen adók és illetékek Szerbiának jelentős bevételi forrását képezik. Ezen körülménynél fogva a terhes mellékilleték és belső adók teljes kiküszöbölését nem sikerült elérnünk; arra törekedtünk tehát, hogy az ily adók száma és mérve lehetőleg korlátok közé szorittassék és hogy egy és ugyanazon áruczikknél a belföldi termelés a külföldivel egyenlő megterheltetés alá vonassék, illetve az előbbi ugyanezen czimen a megadóztatást el ne kerülhesse. Az 1892. évi szerződés X. czikke, - mely egyébként a jelen szerződés XII. czikkébe is átvétetett (1. bekezdés) - azon rendelkezést tartalmazta, hogy azon belső adók, a melyek az állam, a községek vagy testületek javára az ország termékeinek előállitását, gyártását vagy fogyasztását terhelik, vagy terhelni fogják, semmi szin alatt sem terhelhetik nagyobb mértékben, sem terhelőbb módon a másik szerződő fél területeiről származó hasonló termékeket. Az 1892. évi szerződés X. czikkének ezen elvi határozmányához az ehhez tartozó zárjegyzőkönyvi czikk még további lényeges biztositékokat füzött, jelesül kimondta, hogy a Szerbiába bevitt áruk a vámokon kivül csak az „obrt” adót és a „trosarina” nevü fogyasztási adót fogják fizetni, ezeken kivül azonban semmiféle más állami vagy községi illetékekkel nem terhelhetők. Az „obrt” adó csakis oly áruk után volt szedhető, melyeket iparosok és kereskedők vittek be, magassága pedig ipari czikkeknél az érték 7%-át, nyers anyagoknál az érték 1%-át tette ki. A régi szerződés ezenfelül határozmányt tartalmazott arra nézve, hogy a szerb kormány intézkedni fog, miszerint a belföldi termelésre kivetett „obrt” mérve és a beviteli czikkekre „obrt” czimén eső megterheltetés lehetőleg arányos legyen, valamint részletes határozatok voltak a szerződés D) mellékletében az „obrt” kivetésének alapjául szolgáló áruérték mikénti megállapitása, a kivetés módozatai, az esetleges felszólamlások mikénti elintézése, a helytelen értékbevallások megbirságolása stb. tekintetében. Azon fogyasztási czikkeket, a melyek után a bevitelnél állami vagy községi fogyasztási illetékek szedhetők, az 1892. évi szerződés a következő csoportokba foglalta: italok és eledelek, takarmány, tüzelő szerek és világitó anyagok, valamint épületanyagok; minden más áru Szerbiában fel van mentve a fogyasztási adó fizetése alól. Külön kimondta tovább a régi szerződés, hogy azon fogyasztási czikkek, melyek Szerbiában is előállittatnak, egyenlő trosarina-tehernek vetendők ott alá. Bizonyos fogyasztási czikkekre, mint pl. finomitott czukor, czukrosságok, sütemények, kávépótlók, táblaolaj, csokoládé, gyertyák, halak, szeszes folyadékok stb. a „trosarina” adótételek a szerződés tartamára számszerüleg le voltak kötve, illetve a szedhető maximális illeték összege megállapitva; ezenfelül gondoskodva volt szerződésszerüleg arról, hogy a trosarina a belföldi termelés után is egyenlő mérvben szedessék és a belföldi termetés számára külön kedvezmények, mint pl. átalányozás, ne engedélyeztessenek. Látszik ebből, hogy már az 1892. évi szerződés is szükségesnek tartotta kivitelünk számára a belső adók netáni helytelen beszedése ellen szerződésszerü biztositékokat szerezni. A mi az uj szerződést illeti, az ebben az irányban is kielégitő, sőt részben megsszebbmenő rendelkezéseket tartalmaz. A belső adók tekintetében a belföldi termeléssel való egyenlő elbánás elvét, mint már fentebb jeleztem, az uj szerződés is fenntartja (XII. czikk 1. bekezdése). A XII. czikknek az uj német-szerb szerződés nyomán átvett 2. bekezdése szerint a belső adók a bevitelnél kölcsönösen csak akkor szedhetők, ha az illető czikkek a belföldön is előállittatnak és ugyanazon belső adókkal vannak megróva. Azon czikkekre nézve, melyek Magyarországon vagy Ausztriában előállittatnak, Szerbiában azonban nem, az állami vagy községi „trosarina” szedése kivételesen megengedtetik, mindazonáltal az ily czikkekre eső adótételek magassága a jelenleg érvényben levő trosarina-tételek mérvéig a szerződés egész tartamára leköttetik (3. bekezdés). A 4. bekezdés a szerződésszerüleg vámkezelt áruknál kizárja minden további belső adó beszedésének lehetőségét. Végül az 5. bekezdés az uj német-szerb kereskedelmi szerződés hasonló szövegének megfelelően kimondja, hogy miután az ez idő szerint Szerbiában érvényes vámtarifának vámtételei az „obrt” adót is magukban foglalják, ezen adó a jövőben sem
ebben, sem más alakban a tőlünk Szerbiába bevitt áruk után szedetni többé nem fog. Ezzel tehát egy csapásra véget érnek azon visszásságok és panaszok, a melyek exporteurjeink részéről eddig a szerb vámkezeléssel szemben a különböző értékelések és önkényes becslések folytán állandóan napirenden voltak. A Szerbiában beszedésre kerülő állami „trosariná”-nak jelenleg érvényes tételei a következők: 1. Finomitott czukor 100 kg-kint 25 dinár. 2. Czukoráruk, Alva és egyéb czukorba rakott vagy édesitett eledelek és czukros sütemények 100 kg-kint 30 d. 3. Kávé 100 kg-kint 100 d. 4. Csokoládé és csokoládépótlók 100 kg-kint 50 d. 5. Kávépótlók 100 kg-kint 3 d. 6. Rizs 100 kg-kint 20 d. 7. Étkezéshez való olaj 100 kg-kint 20 d. 8. Sózott, száritott vagy marinált halak 100 kg-kint 30 d. 9. Eledelek halból, rákból, csigából, kagylóból stb. főzve, sütve, piritva, marinálva vagy más módon étkezésre elkészitve 100 kg-kint 60 d. 10. Sajt: strahino, roquofort, gorgonzola, camembert, emmentali, trappista, brie, eidami, imperial stb. 100 kg-kint 100 d. 11. Sör hektoliterenkint 20 d. 12. Finom borok: pezsgő, malaga, cyprusi bor stb. 100 kg-kint 200 d. 13. Gyógyborok, gyógyszerrel keverve mint pl. chinabor, pepsinbor, somatosebor, china laroche, vin nourri s effélék 100 kg-kint 100 d. 14. Cognac, rum, likőrök és egyéb édesitett vagy füszerezett szesztartalmu italok 100 kg-kint 100 d. 15. Stearingyertyák, paraffingyertyák és hasonó anyagból készitett gyartyák 100 kg-kint 18 d. Ugyanezen tétel alá tartozik a gyertyagyártás nyersanyaga is 10% veszteség levonása után. 16. Czitrom, narancs, gránátalma és olajbogyó 100 kg-kint 10 d. 17. Czedrátgyümölcs, mogyoró és szentjánoskenyér 100 kg-kint 15 d. 18. Gesztenye 100 kg-kint 5 d. 19. Füge 100 kg-ként 8 d. 20. Datolya és aszuszőlő 100 kg-kint 20 d. 21. Mandula 100 kg-kint 30 d. 22. Bors, szegfübors, isijot, majorán, habér, kömény és kápri 109 kg-kint 20 d. 23. Tarhonya, macaroni, fidelini, sago, kétszersült és effélék 100 kg-kint 15 d. 24. Eczeteszenczia 100 kg-kint 50 d. 25. Deszkák, léczek, lépcsők és pallók m3-kint 5 d. 26. Gerendák és czölöpök, bárddal megmunkálva m3-kint 5 d. 27. Gömbfa és rönkök m3-kint 0.50 d. 28. Ablak és kirakatüveg 100 kg-kint 4 d. 29. Vas- és aczéltartók, és oszlopok, valamint egyéb épitőanyag 100 kg-kint 3 d. 30. Vizvezeték és egyéb csövek vasból 100 kg-kint 10 d. 31. Czement és hydraulikus mész 100 kg-kint 1. d. A trosarinának folyadékoknál való kiszámitásánál 100 liter 100 kg-nak vétetik. Ha igazoltatik, hogy a behozott épületfa nem épitési czélokra, hanem asztalos munkára és egyéb czélokra fog felhasználtatni, a trosarina nem vettetik ki. A fentebb előadottak szerint tehát ezen trosarina-tarifában felsorolt czikkek közül azokra nézve, melyek Magyarországban és Ausztriában előállittatnak ugyan, de Szerbiában nem, az illető trosarina-tételek a szerződés tartamára meg vannak kötve és nem emelhetők.
A XIII. Cikkhez
A XIII. czikk a szorosan vett vámkezelési mellékilletékeket szabályozza. Ezen czikk szövege a régi szerződéssel szemben annyiban változott, hogy a mérlegpénz, mely 100 kgr. után 8 parára rugott, az uj szerződésből töröltetett. Ezen mellékilleték ugyanis Szerbiában többé szedetni egyáltalán nem fog (l. az uj német-szerb szerződés zárjegyzőkönyvének IX. és IX a) czikkét).
A XVI. Cikkhez
A XVI. czikk a találmányi szabadalmak, kereskedelmi és gyári jegyek, mustrák és minták, nevek és czégek kölcsönös oltalmának szabályozását külön kötendő egyezményeknek tartja fenn, melyek megkötéséig a szóban forgó jogok kölcsönös oltalma tekintetében az 1892 augusztus 9-én kelt kereskedelmi szerződés XIV. czikkének határozmányai maradnak érvényben. Ezen határozmányok a következők: 1. A szerződő felek egyikének alattvalói a másik fél területein a találmányok, a mustrák és minták, a gyári és kereskedelmi védjegyek, czégek és nevek oltalma tekintetében ugyanazon jogokat élvezendik, mint a saját alattvalók. Ezen tekintetben az alattvalókkal egyforma elbánás alá esnek mindazon személyek is, kik a szerződő felek egyikének területein laknak, vagy ott birják ipari főtelepüket. 2. Ha valamely találmány, mustra vagy minta, gyári vagy kereskedelmi védjegy a szerződő felek egyikének területein otalom elnyerése végett bejelentetik és ha három havi határidőn belül a bejelentés a másik szerződő fél területein is eszközöltetik, akkor a) ezen későbbi bejelentés megelőző mindazon bejelentéseket, melyek a másik fél területein az első bejelentés időpontja utaán nyujtattak be; és b) oly körülmények miatt, melyek az első bejelentés időpontja után következtek be, a bejelentés tárgyától az ujdonság jellege a másik fél területein meg nem vonható. 3. A fentebb emlitett határidő kezdődik: a) mustrák és mintáknál, valamint kereskedelmi és gyári védjegyeknél azon időponttal, midőn az első bejelentés történt; b) találmányoknál azon időponttal, midőn az első bejelentésre a szabadalom megadatik. A bejelentés, illetve szabadalmazás napja a határidőbe be nem számittatik. A szabadalmazás napjául azon nap tekintendő, melyen a szabadalom végérvényes megadására vonatkozó határozat az érdekelt félnek kézbesittetett. 4. A szerződő felek egyikének területein előállitott áruknak a másik fél területeire való bevitele nem vonhatja maga után azon oltalomnak elvesztését, mely az utóbbi területeken ezen áruknak valemyl találmány, mustra vagy minta alapján biztosittatott. 5. A szerződő felek egyikének területein bejegyzett kereskedelmi és gyári védjegy tulajdonosától a másik fél területein való bejegyzés nem tagadható meg csupán abból az okból, mert a védjegy a védjegyek összeállitása és külső alakja tekintetében itt fennálló szabályoknak meg nem felel. Ezen a védjegyek összeállitására és külső alakjára vonatkozó szabályok között nem értetnek azon szabályok, melyek tiltják az uralkodók vagy az uralkodóházak tagjai arczképeinek vagy állami és más nyilvános czimeknek a védjegyekben való felhasználását, vagy végül oly védjegyek alkalmazását, melyek a közrendbe ütköznek, vagy pedig a tényleges viszonyokkal a közönséget megtéveszteni alkalmas ellentétben vannak. 6. Mindegyik szerződő fél, a mennyiben az még nem történt volna meg, intézkedéseket fog tenni oly áruk eladása és áruba bocsátása ellen, melyek megtévesztés czéljából és - jogos kereskedelem hátrányára, a másik szerződő fél állami czimereivel, vagy a származás megjelölése végett a másik fél területein fekvő helyek és kerületek nevével vagy czimereivel lettek ellátva. 7. A szerződő felek egyikének alattvalói, kik a másik szerződő fél területein valamely védjegyre, mustrára vagy mintára nézve a tulajdonjogot biztositani kivánják, kötelesek az utóbbi törvényhozása által e végből megállapitott alakszerüségeknek megfelelni. Különösen kötelességükben áll védjegyeiket, mustráikat és mintáikat az érvényben levő szabályoknak megfelelően Szerbiában a belgrádi kereskedelmi törvényszéknél, az osztrák-magyar monarchiában, a birodalmi tanácsban képviselt királyságokat és országokat illetőleg a kereskedelmi és iparkamaránál Bécsben, valamint Szent István koronájának országait illetőleg a kereskedelmi és iparkamaránál Budapesten bejelenteni.
A XVII. Cikkhez
Több uj kereskedelmi szerződésünk analogiájára a Szerbiával szemben ezen szerződésből kifolyólag felmerülhető vitás kérdések eldöntésére is a választott biróság intézménye van elfogadva; az erre vonatkozó határozmányokat, valamint a birósági eljárás módozatait tartalmazza a szerződés és a zárjegyzőkönyv XVII. czikke. Az intézmény hatásköre azonban Szerbiával szemben bővült annyiban, hogy - eltérően többi szerződéseinktől - nemcsak a szerződéses tarifák és kiegészitő határozmányaik, valamint a legnagyobb kedvezményi záradék alkalmazása körüli vitás esetek bocsáttatnak választott birósági döntés alá, hanem az egész szerződési anyag választott birósági védelem alá helyeztetik, a miben biztositék rejlik arra nézve, hogy a szerződésnek reánk nézve előnyös rendelkezései nem fognak pusztán papiroson maradni. Megjegyzendő azonban, hogy a külücsministeri „Jegyzék”re, mely a szerbiai állatok stb. állategészségrendőri kezeléséről szól, illetőleg az abban foglalt határozmányokra a választott biróság hatásköre ki nem terjed.
A XVIII. Cikkhez
A XVIII. czikk a szerződés határozmányainak alkalmazását a Magyarországgal és Ausztriával - akár jelenleg, akár csak a jövőben - vámegyesülésben levő területekre is kiterjeszti; egy ily irányu rendelkezés az előző szerb kereskedelmi szerződéseinkben is helyt foglalt.
A XIX. Cikkhez
A XIX. czikk értelmében a szerződés megerősitő okiratainak kicserélésére 1908 deczember 31-dike van végső határidőül kitüzve, a szerződés pedig a ratificatiók kicserélését követő napon lép életbe. A szerződés érvényességi tartalmául 1917 deczember 31-dike van megállapitva, a mely időpontban többi kereskedelmi szerződésünk és az Ausztriával a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak szabályozása tárgyában 1907 oktober 8-án kötött szerződés is lejár. A felmondásra vonatkozólag s a többi nemzetközi szerződésünkben elfogadott határozmány vétetett fel.
A B) melléklethez
Megnyugvással fogja érdekelt gazdaközönségünk is konstatálhatni, hogy a most megkötött szerb szerződés a gabonavámok kérdését sikerrel oldotta meg, a mennyiben uj vámtarifának minimális gabonavámjai Szerbiával szemben is csorbitatlanul fentartattak, ugy, hogy jövőre Szerbia hasonló termékei épen ugy, mint bármely más idegen állam proveniencziái, hozzánk való behozatal esetén ezeket a minimális vámokat fogják fizetni, a multban birt különlegesen kedvezményes vámok helyett. Hogy ez a multhoz képest mily nagyjelentőségü változás mezőgazdasági termelésünk javára, azt legjobban illusztrálja az alábbi rövid összehasonlitó táblázat: Buza, kétszeres és tönköly vámja 6 K 30 f a multban fennállott 0 frt 75 kr (=1 K 78 f) helyett. Rozs vámja 5 K 80 f a multban fennállott 0 frt 75 kr (=1 K 78 f) helyett. Árpa vámja 2 K 80 f a multban fennállott 0 frt 25 kr (=0 K 60 f) helyett. zab vámja 4 K 80 f a multban fennállott 0 frt 60 kr (=1 K 43 f) helyett. Tengeri 2 K 80 f a multban fennállott 0 frt 25 kr (=0 K 60 f) helyett.
A bab, borsó és lencse vámja a régi szerződésben 1 frt volt, az uj szerződésben Szerbia csak a legnagyobb kedvezményben részesült, a mennyiben a 100 kg-onkinti 2 K 40 filléres vámot számára is lekötöttük. A behozatali vám és a Németországba való kivitelünkre megállapitott babvá (2 M.) között tehát a paritás megvan.
A szőlő 40 K-ban megállapitott autonom vámját fenntartottuk, illetőleg a régi szerződés idejében érvényben volt 2 K vámot kiküszöböltük, ugy, hogy jövőre Szerbia is csupán a postacsomagokban behozatalra kerülő szőlőre az olasz szerződésben már régebben megadott vámmentességet fogja élvezni. Önként érthetőleg a szerb szerződésből szintén kiküszöböltetett a 3 frt 20 kros borvámkedvezmény, valamint a szerb szilvapálinkára ugyanily összegben megállapitott vámmérséklés is.
Az érett dió és mogyoró a régi szerb szerződésben 1 frt 50 kr vámot fizetett, az uj szerződésben az érett dió vámját 100 kg-onkint 3 K 60, az érett mogyoró vámját pedig 2 K 50 fillérben állapitottuk meg, illetőleg Szerbiának sem nyujtunk messzebbmenő vámmérséklést az Olaszország javára tett engedménynél. A dió és mogyoró a Németbirodalomba való bevitelnél 2 M. vámot fizet.
A külön meg nem nevezett friss gyümölcsre az előbbi szerb szerződésben általános és teljes vámmentesség volt megállapitba. A most lefolyt szerződési tárgyalásoknál (ugy mint az olasz kereskedelmi szerződésnél is) a kormányra nézve szintén csak az lehetett irányadó, hogy a vámmentesség csakis azokra a gyümölcsfajtákra és csak abban a mérvben adassék meg, a mint azt a Németbirodalom az uj szerződésben részünkre engedélyezte. Ehhez képest a kajszinbaraczkra, valamint a csomagolatlanul (alia rinfusa), illetve a szeptembertől-novemberig, legalább 50 kilogrammos csomagokban behozatalra kerülő almára, körtére és szilvára Szerbinának is vámmentességet biztositottunk; minden egyéb gyümölcs 100 kg-kint 2 koronától 10 koronáig terjedő vámokkal lesz terhelve. Ezek a vámok mindenesetre szépen fejlődő gyümölcstermelésünk és gyümölcsértékesitésünk javára fognak szolgálni, ha tekintetbe vesszük, hogy a régi szerződés legutolsó évében is 370 ezer métermázsa (5,300.000 K értékü) friss gyümölcsbehozatalunk volt Szerbiából.
Az aszalt szilva vámját a régi kereskedelmi szerződésben érvényben volt 1 frt 50 kr vám helyett 8 K-ra és 10 K-ra emeltük, a szerint, hogy az áru hordókbanm, zsákokban vagy ládákban csomagolva, avagy csomagolatlanul kerül behozatalra, vagy pedig értékesebb és másféleként csomagolt áruról van-e szó. Az aszalt szilva vámjának mérséklése az uj szerződéses aera megnyilta óta első izben Szerbiának adatott meg, a mennyiben 14, illetve 25 koronában megállapitott autonom vámtételünket más államokkal szeben eddig nem mérsékeltük. Ez a körülmény magyarázatát leli abban, hogy Szerbiával szemben, mely az 1905. évben is közel két millió korona élrtékü asztalt szilvát importált hozzánk, főleg a megváltozott közgazdasági viszonyok között némi engedékenységet kellett tanusitanunk egyik legfontosabb érdekénél. Mindazonáltal, ha tekintetbe veszszük, hogy a multakhoz képest még igy is jelentékeny vámvédelmet biztositottunk a magyar szilvatermelés és a belföldi aszaló ipar számára s hogy az uj vámok a német paritás felett vannak (4 M. és 6 M.): megnyugvással konstatálhatjuk, hogy az e téren tett engedmény sem veszélyeztet hazai érdekeket.
A czukor nélkül befőzött szilva 1 frt 50 kros vámja a régi kereskedelmi szerződésben szintén a határforgalom számára biztositott vámkönnyitések sorozatában foglalt helyet s a gazdaközönség panaszának szintén állandó tárgya volt. Az uj szerződésben a szilvaiznek nencsak ily czimen biztositottunk további kedvezményt, henam egyuttal behozatali vámja is 5 K 50 fillérre (vagyis 100 kg-kint 1 K 93 fillérrel) emeltetett, a mi a Németbirodalomba irányuló szilvaizkivitelünk vámjánál (5 M.) Szerbiára nézve szintén magasabb megterhelést jelent.
Az ökör vámját az uj szerződés darabonkint 60 K-ban vagy a behozó fél tetszése szerint 100 kilogrammonkinti élősuly után 9 K 40 fillérben állapitja meg. Eltekintve a behozatal feltételét képező állategészsésügyi kautelák szigorától valamint a behozatali módozatokra nézve létrejött megállapodásoktól, melyek az indokolásnak az állatforgalmi jegyzékváltást ismertető részében foglanak helyet, elégségesnek tartjuk itt annak hangsulyozását, hogy az uj vám egy, pl 600 kg élősulyu állatra nézve 50 K 40 fillér vámterhet jelent a régebben fennállott (darabonkint 4 frtos) vám helyett. Hogy egyébként az uj vámban jelentkező nagyobb megterhelés példával is igazoltathassék, utalunk a következőkre: A szarvasmarha vámja volt azelőtt ökör és bika után darabonkint 4 arany forint=9 korona 52 fillér. A mostani vám az élősuly 100 kilogrammja után 9 korona 40 fillérben van megállapitva. A behozatalra kerülő marha - miután a benhozatali mennyiség Szerbia évi exportfölöslegének csak mintegy 50 százalékával van kontingentálva, mindenesetre válogatott, elsőrendü jószág lesz, mert a selejtes minőség az uj tarifa magas vámját nem lesz képes elviselni. Ezen minőség átlagsulyát igen mérsékelten a fentebb jelzett 600 kilogram helyett csak 500 kilogrammra becsülve - és 50 százalék hushozamot véve a további számitás alapjául - a darabonkint 250 kilogrammot tevő friss husra esett volna a régi szisztéma szerint 9 korona 52 fillér, azaz: 100 kilogrammonkint 3 korona 81 fillér vám. Az uj szerződéses tarifa szerint ezért az 500 kikogramm sulyu szarvasmarhárt, illetve az ezen formában behozottt 250 kilogramm husért 47 korona vámot, kellend fizetni, esik tehát 100 kilogrammonkint 18 korona 80 fillér vám-megterhelés, vagyis a régebbi - 3 korona 81 fillérben kimutatott vámterhernek majdnem ötszöröse. Végül - habár ennek a szempontnak beható méltatása inkább az állatforgalmi megállapodások ismertetésének terére tartozik - a multakhoz képest rendkivül nagy változást fog előidézni az a körülmény, hogy mig azelőtt Szerbiából korlátlan mennyiségü élő állatok (minket illetőleg) Magyarország bármely pontjára eljuthattak: jövőben csakis az állategészségügyi szempontból veszélytelen friss husnak - összesen 22 magyarországi nagyobb fogyasztópiaczra - való behozatala lesz megengedve. Ez a megállapodás azt czélozta, hogy a behozatali kontingens a székesfővárosban és egyéb nagyobb vidéki emporiumokban mutatkozó husdrágaságnak némileg nivelláló eszköze legyen; ellenben az állattenyésztő közönséget aligha fogja lényegesen befolyásolni hizoállataink előnyös értékesitésében.
Az uj szerződés a bika vámját drb.kint 30 Kban állapitja meg a multban fennállott 4 frt helyett; ennélfogva az uj vámmegterhelés többlete (4 frt=9 K 52 f) drb-kint 20 K 48 f, a tehén vámját drb-kint 30 Kban állapitja meg a multban fennállott 3 frt helyett; ennélfogva az uj vámmegterhelés többlete (3 frt=7 K 14 f) drb-kint 22 K 86 f, a borju vámját drb-kint 5 K-ban állapitja meg a multban fennállott 1 frt 50 kr helyett; ennélfogva az uj vámmegterhelés többlete (1 frt 50 kr=3 K 57 f) drb-kint 1 K 43 f, a juh és kecske vámját drb-kint 2 K 50 fben állapitja meg a multban fennállott 50 kr helyett; ennélfogva az uj vámmegterhelés többlete (50 kr=1 K 19 f) drb-kint 1 K 31 t, a bárány és gödölye vámját drb-kint 1 K 51 fben állapitja meg a multban fennállott 25 kr helyett; ennélfogva az uj vámmegterhelés többlete (25 kr=59 f) drb-kint 90 f. Ezekkel az uj szerződéses vámokkal tehát autonom tarifánkat egyáltalán nem mérsékeltük, hanem csupán autonom vámtételeinket kötöttük meg.
A sertésvám a multban darabonkint 1 frt 50 krban volt megállapitba tekintet nélkül az állat sulyára. Ez a vám nemcsak hogy csekély összegénél fogva védő hatást nem gyakorolhatott, de ezenfelül egységes összegben lévén megállapitva, a behozni kivánt állat sulyára tekintet nélkül; a nehéz hizott állatt javára, mely a sovány állatnál kétszerte is többet ér, mondhatni egyenesen behozatali prémiumot jelentett. Jövőre a vámot 110 kg vagy ennél nehezebb sertésekre nézve - német minta szerint és ezen javitást szem előtt tartva - az élősuly 100 kgja után 10 koronában állapitottuk meg. Ezután tehát a nehéz, pl. 200 kg élősulyu hizott sertés a régebbi 1 frt 50 kr helyett 20 korona vámmal lesz terhelve. A könnyü, darabonkint 110 kg élősulyt meg nem haladó sertésekre nézve a tiszta sulyvám érvényesitése gazdasági érdekeinkre nézve könnyen aggályossá válhatott volna; azért, mert ily módon főleg az ujabban meghonositani kivánt angol vajta sertéstenyésztést, nem ugyan a szerbiai versenynek de igenis nyugati szomszédainak könnyen veszélyessé váltható éles versenyeken kellő védelem nélkül tehettük volna ki. Mert pl. az Olaszországból importra kerülő sertésanyag tulnyomó nagy része átlag 70-80 kg sulyu darabonkint állott, az ilyen sertések tehát a tiszta sulyvám alkalmazása esetén darabonkint csak mintegy 7-8 K vámmal, a régebbi vámnak alig több mint kétszeresével lettek volna terhelve. Czélszerünek látszott ennélfogva az ilyen könnyebb joszágra nézve továbbra is az aránylag magasabban megszabott darabvámot tartani fenn s azért a könnyü (sovány) sertésekre nézve a most megkötött szerződésben darabonkint 110 kg élősulyig (ez lévén nagy átlagban maximális sulya a hozzánk annakelőtte importált angolfajta sertéseknek) 11 koronás darabvámot állapitottunk meg. Az ekként inaugurált kétféle elvámolási módszerrel érdekeinknek mindkét irányban kielégitő védelméről sikerült gondoskodnunk. Ugy, miként az ökör vámjánál, a sertések jövőben leendő nagyobb vámmegterhelésére is élénk világot vet a következő statisztikai adatok alapján eszközölt számitás: A szerb kereskedelmi szerződés lejártát megelőző 14 év forgalmi adatait szerint, a behozatali átlag 125,970 darab élő sertés volt. Fizettetett ezekért darabonkint 1 frt 50 kr=3 K 57 fillérrel összesen 449,713 K vám. A sertéseket darabonkint csak 150 kilogramm átlagsulylyal számitva, az összes behozatal élősulya volt 188,955 q; csak 60 százalék huskihasználás alapján volt az ezen formában behozott sertéshus 113,373 q. Behozatalra került ezenkivül a szóbanforgó 14 év átlagában 12,436 q friss sertéshus. Ezért fizettetett métermázsánként 14 K 29 f-jével összesen 177,710 K vám. Élő és leölt állapotban összesen behozatalra került tehát 125,809 q sertéshus, melyért összesen 627,423 korona vám fizettetett. Esett ennélfogva minden behozott 100 kilogramm sertéshusra 4 korona 99 fillér vám. Az uj megállapodás szerint 100 kilogramm élősuly után 10 koronában megállapitott vám alapján esnék ugyanezen behozatalra a következő összegü vámmegterhelés: 188,955 q élősuly után 1.889,550 korona, továbbá az évi 12,436 q-t tevő friss husnak megterhelő élősuly, azaz 20,726 q után 207,260 korona, együtt: 2.096,810 korona. Az összesen 209,681 q-t tevő élősulybehozatal - ugyancsak a fenti 60 százalék alapján - megfelel 125,809 métermázsa husbehozatalnak, melyért (mint fönt) 2.096,810 korona vám lévén fizetendő, esnék az uj szisztéma szerint minden 100 kilogramm husbehozatalra 16 korona 67 fillér vámteher, vagyis több mint háromszorosa a régi, föntebb 4 korona 99 fillérben kimutatott vámmegterhelésnek.
Az élő baromfi a régi szerb szerződésben vámmentes volt, a leölt baromfi pedig 100 kgr-kiont 3 frt vámmal volt terhelve. Az uj szerződésben egyrészt Szerbia is csak a legnagyobb kedvezményben részesült, a mennyiben Szerbiának is csak az Oroszországnak és Olaszországnak adott vámkedvezményeket (liba vámmentes), egyéb élő baromfi 100 kgr-kint 4 K, a leölt baromfi pedig 100 kgr-kint 16 K) biztositottuk, másrészt pedig ezek a vámok sem nyujtanak Szerbiának nagyobb előnyt, mint a minőben a Németbirodalom a mi baromfi-kivitelünket részesiti (élő szárnyas: 4 M, liba: vámmentes, leölt szárnyas: 14 M). A baromfi-forgalom állategészségrendőri kezelése tekintetében, valamint a magyar-szerb határon (15 kilométeres övön belül) szerződésileg megállapitott vámmentes határszéli forgalomra nézve az indokolás 373. és 374., továbbá 381. skk. lapjain foglaltatik a megfelelő tájékoztatás.
A tojást stb.-re nézve Olaszországnak megadott vámmentességben a legnagyobb kedvezmény elve alapján Szerbiát is részesitettük, illetőleg a status quot fentartottuk. Szerbia tojásbehozatala egyébként 1900-tól kezdve csökkenő irányzatot mutat. Mindazonáltal a szerb tojásbehozatal bizonyos fellendülése sem látszik aggályosnak érdekeinkre nézve, miután kivánatos, hogy az export-áru minőségének lehető egyenlősitése végett mindent elkövessünk - illetve, hogy azt a mennyiséget, mely a hazai tojás kivitele folytán a közélelmezéstől elvonatik, valamely módon pótoljuk.
Csorbittatlanul fentartottuk a friss és elkészitett husra nézve az autonom tarifánkban megállapitott 30, illetve 45 koronás vámokat, ugy, hogy az előbb élvezett 6 frtos vám helyett a szerb terméket is ezen, mondhati tilalmi jellegü vámok alá esnek, melyeknek egyébiránt elsősorban az a hivatásuk, hogy a tengerentuli termékek fenyegető versenye ellen nyujtsanak kellő védelmet belföldi termelésünknek. Az uj vámmegterhelés többlete a régi vámhoz képest (6 frt=14 K 29 fill.), a friss husnál 100 kgronkint=15 K 71 fill., az elkészitett husnál pedig=30 K 71 fill. Normális viszonyok között tehát, különösen pedig mindaddig, mig saját állatexportunk folytán a belföldi szükséglet fedezetlen maradt hányadát az élő állapotban elvámolt szerbiai állatkontingens behozatala fedezni képes lesz: autonom tarifánk 30 koronás vámját a szerbiai friss hus nem volna képes elviselni. Ehhez járul még az a szem elől nem tévesztendő körülmény (a minek részletes és beható méltatása az állatforgalmi megállapodások indokolásának van fenntartva), hogy a szerződés szerint Magyarország és Ausztria csakis a fentiekben jelzett kontingentált mennyiségü szarvasmarha és sertés husának Szerbia teljesen aggálytalan állategészségügyi viszonyai esetén való bebocsátására vállaltak kötelezettséget. Ezt a kontingenst meghaladó mennyiségü másféle friss husnak - a 30 koronás autonom vám mellett való - szabad behozatala tekintetében Magyarország és Ausztria semmiféle kötelezettséget nem vállaltak, hanem teljes és korlátlan szabad rendelkezési jogukat fentartották.
A 153. t.-sz.-ben felsorolt czikkek közül, melyek általában autonom uton is vámmentesek, a jelen szerződés a lignit és kőszén számára a vámmentességet csupán megköti. Ezen czikkek a régi szerződés idejében is vámmentesen jöttek be hozzánk. Bár a tőlünk való kivitel Szerbiába meghaladja a Szerbiából való behozatalt, ez utóbbi mégis elég jelentékeny (1905-ben barnaszén: 40,918 K, köszén: 92,417 K). Szintén csak megkötést képez a kövek és kőlapok vámmentessége (nyers vagy csak nagyjából faragott, vagy legalább három oldalon fürészelt kövek; nem hasitott és nem fürészelt kőlapok), melyek a régi szerződési időszakban is vámmentességet élveztek.
A C) melléklethez
Nemcsak a magánéletnek, hanem a közéletnek is számos jelenségében észlelhető, hogy a gyakorlatban bevált oly szokások vagy intézmények, melyek az egymásra utatl két fél érdekeit egyaránt szolgálják, csak nehezen küszöbölhetők ki, mert a mindennapi élet a maga sajátos követeléseivel nem kedveli a fontos indok nélkül való változtatásokat. Ez a tapasztalat nyilvánult meg a szerb kereskedelmi szerződéshez tartozó, szükebb (15 km-nyi övön belül való, határforgalmi kedvezmények megbirálása alkalmával is, midőn a határ mindkét oldalán élő lakosság érdekei tagadhatatlanul a mellett szóltak, hogy azokat a mindennapi életbe teljesen átment szokásokat, melyek lehetségessé tették, hogy a kérdéses 15 km-es határmenti területek lakói vámteher, bélyegilletékek és egyéb nehezitések nélkül cserélhessenek ki a mindennapi életben szükséges bizonyos termékeket és czikkeket, - különös indokok nélkül ne szoritsuk uj korlátok közé. Oly intézkedés, mely teljesen szakitott volna a mult hagyományaival és szigoru védővámok korlátait épitette volna fel e határmenti övön belül forgalomba kerülő kérdéses termékek ellen: alig lett volna igazságos és czélszerü intézkedésnek tekinthető. Igazságos nem lett volna azért, mert a határszéleken az ott lakók érdekeit szorosan egybeforrtak. Ma a határszéli magyar vagy horvát lakos előnyösen értékesitheti Szerbiában a földjén termett zöldséget, veteményt, holnap ugyanez a szerbiai honostól vett baromfival, hussal, kerti terménynyel láthatja el jutányosan saját napi szükségletét. S ha a mindennapi élet feltételeit főleg kisebb existencziákkal szemben nem igazságos, sulyos, kényszeritő ok nélkül megbolygatni, épugy czélszerütlen is volna a felesleges szigoritás terére lépni, mert a szigoritás ellenhatást fog szülni és a vámszabályok megtartásának minden ellenőrzése daczára is, a kielégitésre váró legelsőrendü napiszükséglet a csempészetet választja eszközül. Mindezen okoknál fogva czélszerübbnek látszott a kérdéses, szoros értelemben vett határforgalmi kedvezményekre vonatkozó régebbi megállapodásokat fentartani. E mellett nyilatkoztak a legközvetlenebbül érdekelt határszéli törvényhatóságok s a kereskedelmi és iparkamarák is, mely testületek minden szempontra kiterjeszkedő, kimeritő tájékoztatásra szólitottunk fel. Ily körülmények között mezőgazdasági szempontból - de mindenesetre a mi érdekeink védelmére - csak a szerződés C) mellékletének m) pontja képez ujitást. Ez a pont az, mely - a multhoz hasonlóan - a 4 kgr-kint vámmentesen forgalomba hozható friss hus, valamint az élő szárnyasnak a határövek lakossága között való be- és kivitelét szabályozza; azonban - a mint erről az állatforgalmi „Jegyzék” indokolásának illető része kimeritően felvilágositást ad: Szerbiával szemben e tekintetben is szigoruabban fogunk eljárni a multakhoz képest. Az utóbbi nevezett áruknak a határmenti forgalomba való behozatala is a jövőben egyrészt csak a belépő állomásokon át és állatorvosi vizsgálat mellett lesz megengedve, másrészt - mint általában a határforgalmi könnyitésekre vonatkozó megállapodások - hat havi felmondás mellett teljesen megszüntethetők lesznek. Végül mezőgazdaságunk és állategészségügyünk védelme szempontjából kétségtelen előnynek minősitendő az a szigoritás is, mely ég ebben a szükebb határforgalomban is megszüntette az élőállatok kölcsönös ki- és bevitelét s a fennmaradt kedvezmények csak oly mezőgazdasági termékek vámmentes forgalmára szoritkoznak, melyek tilalmazása a Szerbiában esetleg birtokot szerezhető magyar honpolgárok szempontjából sem lett volna czélszerü és megokolt.
