1. § A természetes településben előforduló ásványolaj-félék, ugymint az ásványolaj (kőolaj, petroleum, nafta) és földkátrány, valamint az ásványolaj-félékkel együttesen előforduló földviasz (ozokerit), végül a természetes településben előforduló égethető földgázak tekintetében a kutatási és bányaművelési jog az állam részére tartatik fenn.
2. § A bányatörvény és a kapcsolatos jogszabályok a jelen törvénybe foglalt módositásokkal az ásványolaj-félékre és a földgázakra is alkalmazandók.
3. § Az állam az ásványolaj-félék és a földgázak kutatásának jogát csak a bányatörvény szerinti kutatási engedély alapján, a bányaművelési jogot pedig csak bányaadományozás alapján gyakorolhatja.
4. § A pénzügyminister az ásványolaj-félék és a földgázak kutatásának meghatározott területre vonatkozó jogát és az állam részére adományozott bányatelkeken belül az ottan előforduló ásványolaj-félék és a földgázak bányaművelésének jogát az általános bányatörvény 7. és 8. §-ának alkalmazásával meghatározott időre, a hazai ipar és mezőgazdaság érdekeinek kellő biztositása mellett és különös figyelemmel arra, hogy a szükségelt ásványolaj-félék és földgázak a fogyasztóknak minél előnyösebb módon és minél olcsóbban engedtessenek át, másra is átruházhatja. A szerződésben a fogyasztóval szemben érvényesithető legmagasabb árakat meg kell állapitani.
Minden ily átruházásról a pénzügyminister tartozik az országgyülésnek esetről-esetre jelentést tenni, az átruházás pedig csak akkor válik jogérvényessé, ha az arra vonatkozó jelentést az országgyülés tudomásul vette.
Az igy átruházott bányaművelési jog is bányatelekkönyvi bejegyzés tárgya, de a pénzügyminister hozzájárulása nélkül sem el nem idegenithető, sem meg nem terhelhető.
Az átruházás megtörténtéről vagy a kiaknázási jog elidegenitéséről köteles a jogszerző fél a bányahatóságnak a szerzési okirat bemutatása mellett 15 nap alatt jelentést tenni. Ennek elmulasztását az általános bányatörvény 238. §-a szerint kell büntetni.
Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy az ásványolaj-félékre és a földgázakra vonatkozó átruházott kiaknázási jogok tekintetében a bányatelekkönyvi szabályokat az igazságügyministerrel, Horvát-Szlavonországokban a bánnal egyetértőleg rendeleti uton állapitsa meg.
Az ipari vállalatoknak segélyképen adott földgáz engedélyezéséről, - az engedélyezett mennyiségeknek és az engedélyezés feltételeinek közlésével - a pénzügyminiszter évenkint a költségvetés kapcsán részletes jelentést köteles az országgyülés elé terjeszteni.
5. § A ki akár bányászati kutatás (mélyfurás) közben, akár a már adományozott bányatelek feltáró vagy remény-vágatában, akár pedig más földmunka, például kutfurás közben az állam részére fentartott ásványolaj-félét vagy földgázat talál, köteles erről a bányahatóságnak haladéktalanul jelentést tenni és a munka folytatását további intézkedésig megszüntetni.
A bányahatóság a leletről haladéktalanul értesiti az állami bányászat képviseletére jogositott hivatalt.
A találót a munka további folytatásától, ha az illető kutatómű, bánya, vagy más létesitmény ásványolaj-félék vagy földgázak kinyerésére alkalmas és az állam azt használatba akarja venni, a bányahatóság az állami bányászatot képviselő hivatal kérelmére, mely kérelem az értesités vételétől 15 nap alatt előterjesztendő, végleg eltilthatja.
Ebben az esetben az állam a végzett munka költségeit a találónak megtériteni tartozik.
A költségek összegét bármelyik fél kérelmére a bányahatóság határozza meg a törvény rendes utjának fentartása mellett.
Ha az állam a munka további folytatásának megszüntetését és a kutató mű, bánya, vagy egyéb létesitmény átadását a fenti határidőben nem szorgalmazza, a vállalkozó szabadon dolgozhatik tovább, de az ásványolaj-féléket vagy földgázat tartalmazó rétegen legfeljebb csak áthatolnia szabad.
Ebben az esetben az állam az üzem szünetelése következtében felmerült költségeket a találónak megtériteni tartozik. A költségek összegét itt is a bányahatóság határozza meg a törvény rendes utjának fentartása mellett.
Az ásványolaj-félék vagy a földgáz megtalálásáért ellenszolgáltatásra senki igényt nem tarthat.
6. § Az állam ásványolaj-félékre vagy földgázakra idegen zártkutatmányban és magántulajdont képező bányamérték (határköz) vagy kültelek területén is kutathat.
Ha ilyenkor az állam, vagy az, a kire az állam a felkeresés jogát átruházta, ásványolaj-félékre vagy földgázakra talál, arra az állam már adományozott területen is bányaadományt nyerhet. Idegen zártkutatmányban vagy bányatelekben történő ily adományozás azonban csak az ásványolaj-félék és a földgázak kinyerésére és hasznositására jogosit fel. Ezek a szabályok alkalmazandók akkor is, ha az idegen zártkutatmányos vagy magántulajdont képező bányatelek tulajdonosa bukkan munka közben ásványolaj-félékre vagy földgázakra. (5. §)
Ha az idegen zártkutatmány vagy bányatelek idő folytán megszünik, az eredetileg csak ásványolaj-félékre vagy földgázakra korlátozott tulajdonjog az általános bányatörvény 123. §-ának megfelelően teljessé válik.
Ha az állam az első bekezdésben megjelölt kutatás közben fentartott ásványra talál, azt a zártkutatmányosnak vagy a bányatulajdonosnak minden ellenszolgáltatás nélkül átengedni tartozik, a kutatást azonban akadálytalanul folytathatja.
7. § Az ásványolaj-félék vagy földgázak feltárására adományozható bányamérték nagysága a kő- és barnaszénre vonatkozó rendelkezés szerint (általános bányatörvény 47. §) birálandó el.
Furással eszközölt feltárásnál a furólyuk középpontja tekintendő feltárási pontnak.
8. § Az állam részére történt bányaadományozás az ásványolaj-félék és a földgázak kiaknázására is jogot ad, ellenben másnak részére történt bányaadományozás által a bányaadomány birtokosa nem szerez jogot az ásványolaj-félék és a földgázak kiaknázására.
9. § A kő- és barnaszénre adományozott bányatelkekben a széntelepből fejlődő gázzal (methán) a masgánbányatulajdonos is szabadon rendelkezhetik. (26. §)
10. § Az ásványolaj-félékre és a földgázra vonatkozó kutatási és bányaművelési jog átruházásának esetében (4. §) a bányatörvények megtartásáért az felelős, a kit e jog az átruházás vagy elidegenités következtében megillet.
11. § Ásványolaj-félékre adományozott bányatelkek elvonása esetében jogosult az állam az általános bányatörvény 261. §-a első bekezdésében megnevezett dolgokat a biróságilag megállapitott becsáron (általános bányatörvény 254. § 2-ik bekezdése) magához váltani. A megváltásnak az általános bányatörvény 260. §-ában meghatározott bányatelekkönyvi törlés után két hónapon belül kell megtörténnie, mert különben az állam igénye megszünik. E határidő lejártáig a szóban levő dolgok elidegenitési tilalom alatt állanak. Az államkincstárt, mihelyt a becsértéket letétbe helyezi, kérelemre a közigazgatási hatóság birtokba vezeti.
Az államot ez a megváltási jog az ásványolaj-félékre adományozott bányák elhagyása esetében is megilleti. Ha a birói becsü foganatositása iránt intézkedés nem történt (általános bányatörvény 263., 265. §), az államkincstár a megváltandó dolgok becsértékének az elvonásnál érvényes szabályok szerinti birói megállapitását kérheti. Az eljárás költségeit ebben az esetben az államkincstár viseli.
12. § Az állam köteles a kezelésében levő földgázkutból a földgázkut hét kilométernyi körzetében fekvő mezőgazdasági ingatlanok birtokosai részére a saját háztartási, saját mezőgazdasági és saját mezőgazdasági-ipari czéljaikra szükséges földgázmennyiséget önköltségen átengedni, a mennyiben a szükséges földgázmennyiség a jelentkezés időpontjában még rendelkezésre áll.
Ha valamely mezőgazdasági ingatlannak legalább a felerésze a hét kilométernyi körzetbe esik, a birtokost a földgázhoz való jog az egész ingatlan tekintetében megilleti.
Hogy a jelen törvény szempontjából mit kell mezőgazdasági iparnak tekinteni, a pénzügyminister a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi ministerrel, Horvát-Szlavonországokban a bánnal egyetértőleg állapitja meg.
A földgáz vezetésének költségei a földbirtokost terhelik.
Az állam a földgázkut szolgáltató képességének csökkenése esetében a földgázszolgáltatás állandóságáért nem felelős.
A földgázszolgáltatásért fizetendő dijakat a közadók módjára kell behajtani.
Egyebekben a földgáz szolgáltatásának módozataira, az érte járó dijak meghatározására, kivetésére és beszedésére vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminister rendelettel állapitja meg.
13. § Oly földbirtokosokból alakult társaságok, a melyek aföldgázat a 12. §-ban megjelölt czélra a társaság tagjainak birtokában álló, legalább négyezer kataszteri hold kiterjedésü, nagyobb részében összefüggő mezőgazdasági ingatlanaik érdekében akarják felhasználni: a társasági tagok valamelyikének földbirtokán a legközelebbi földgázkuttól legalább hat kilométer távolságban földgázkutat létesithetnek.
E társaságokra a bányatörvéy 136. és 188. §-ait megfelelően kell alkalmazni.
Ha az érdekelt vidék földbirtokosai ily czélból társaságot nem alakitanak, ez a jog azt a földbirtokost is megilleti, a kinek legalább háromszáz kataszteri hold összefüggő földbirtoka van.
Ha többen akarnak egymást kizáró földgázkutat létesiteni, a korábban jelentkezőt illeti meg az elsőbbség.
Kivételesen, ha a hat kilométer távolságra eső kut mélyitése előreláthatólag műszaki nehézségekbe ütköznék, vagy ha a gázfelhasználás lehetősége különben meghiusulna, a pénzügyminister egyes kutaknak a hat kilométer távolságon belül való létesitését is megengedheti, de ez esetben az ezentul létesitendő földgázkutak távolsága attól a ponttól is számitandó, a mely pontra a hat kilométer távolságon belül elhelyezett kutat az első bekezdés értelmében el kellett volna helyezni.
Indokolt esetben a pénzügyminister azt is megengedheti, hogy a jelen szakasz rendelkezéseinek egyébként megfelelő módon olyan földbirtokos is létesithessen földgázkutat, a kinek földbirtoka háromszáz összefüggő kataszteri holdnál kisebb.
Nem létesithető gázkut, ha az állam a szükséges földgázmennyiséget akként bocsátja a társaság (földbirtokos) rendelkezésére, hogy a földgáz kiszolgáltatásának helye a tervezett földgázkut helyétől legfeljebb két kilométerre esik. Ebben az esetben uj földgázkut létesitése szempontjából az első bekezdésben meghatározott hat kilométer távolságot a földgáz állami kiszolgáltatásának helyétől kell számitani.
Engedélyezett földgázkut helyének hat kilométeres körzetében a mélyfurás befejezése előtt a társaság (földbirtokos) uj földgázkutat nem létesithet.
Ha a földbirtokosokból alakult társaság a megengedett czélra földgázkutat akar létesiteni, e szándékát az állami bányászatot képviselő hivatalnak az üzemterv (15. §) bemutatása mellett bejelenteni tartozik.
Ha a társaság a földgázkutat bányajogilag még szabad területen, vagy idegen zártkutatmányban, vagy pedig magántulajdont képező bányamérték vagy külmérték területén tervezi, az állami bányászatot képviselő hivatal közbenjár a bányahatóságnál a megfelelő kutatási engedély kiadása és az üzemterv jóváhagyása érdekében, gázfeltárás esetében pedig kieszközli az állam részére a bányaadományozást.
Ha pedig a társaság a földgázkutat az állam részére már adományozott területen tervezi, az állami bányászatot képviselő hivatal erről a bányahatóságot értesiti és közbenjár az üzemterv jóváhagyása érdekében.
Az előző három bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazandók akkor is, ha földbirtokos akar földgázkutat létesiteni; de ebben az esetben a létesitendő kut körzetébe eső földbirtokosok a bányahatóság részéről felszólitandók, nem kivánnak-e a jelen szakasz első bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelő társaságot alakitani; és az eredetileg kérelmezőnek az engedély csak akkor adható meg, ha a társaság a bányahatóság által kitüzendő záros határidő alatt megalakulását e hatóságnál be nem jelenti. Ebben az esetben a létesitendő földgázkut körzetének azokat a földbirtokokat kell tekinteni, a melyek a létesitendő földgázkut helyétől három kilométer távolságon belül fekvő községi határokhoz tartoznak.
A földgázkut létesitésénél, valamint annak üzeménél a bányatörvények megtartásáért a társaság (földbirtokos) felelős.
A társaság (földbirtokos) az általa létesitett földgázkutból csak annyi földgázat használhat fel, a mennyi az előbbi §-ban meghatározott czélra szükséges. Ha a földgázkut gázszolgáltató képessége ennél nagyobb, a földgáztöbblet felett az állam rendelkezik. Ebben az esetben az állam a földgázkut kezelését is átveheti.
Ha az állam a földgáz-többletet felhasználja, vagy értékesiti, vagy pedig az egész földgázkutat a saját kezelésébe veszi át, a kutfurás és felszerelés költségének aránylagos részét a társaságnak (földbirtokosnak) megtériteni tartozik.
A költségek aránylagos részét bármelyik fél kérelmére a bányahatóság állapitja meg a törvény rendes utjának fentartása mellett.
14. § Ásványolaj-féléknek vagy földgázaknak már létező feltárása mellett uj hasonló feltárást csak oly távolságban szabad telepiteni, a hol az uj feltárás a létező feltárás szolgáltató képességét már nem befolyásolja.
A legkisebb távolságot esetről-esetre a bányahatóság határozza meg.
15. § Az ásványolaj-félék és a földgázak felkeresését és feltárását, különösen a mélyfurást, valamint a feltárt anyag szállitását (vezetését) csak a bányahatóság által jóváhagyott üzemterv szerint szabad végezni.
Az üzemterv megvizsgálásánál arra kell a fősulyt fektetni, hogy a kutatási és a feltárási művelet, valamint az egész kihasználási üzem akként legyen berendezve, és oly módon kezeltessék, hogy az ásványolaj-félék vagy a földgázak kárba ne vesszenek.
A szükséges vázlatrajzokkal felszerelendő üzemtervbe fel kell venni különösen:
1. a furólyuk fekvését, tervezett mélységét és átmérőjét,
2. az alkalmazandó mélyfurási szerkezet és furási mód leirását,
3. a furólyuk kibélelésének és elzárásának módját.
4. a vezetés (csövek anyaga, méretei, kapcsolás, tömités stb.) részletes ismertetését.
A bányahatóság az üzemtervet kiegészitheti, megváltoztathatja, és ha az egyáltalán meg nem felelő, a félnek átdolgozás végett visszaadja.
Az üzemterv jóváhagyása előtt a bányahatóság az állami bányászatot képviselő hivatal véleményét meghallgatja.
Egyebekben az üzemtervre vonatkozó részleteket a pénzügyminister rendelettel állapitja meg.
16. § Az ásrányolaj-félék és a földgáz vezetésére szolgáló csövek és a bitumenre alapitott villamos erőátvitelnél a villanyáram-vezetékek és más készülékek elhelyezésére a közutak, utczák és terek a közlekedés akadályozása és a forgalom biztonságának veszélyeztetése nélkül igénybevehetők.
Azigénybevétel módozatait a kereskedelemügyi minister esetről-esetre állapitja meg.
Az eljárás tekintetében az 1888:XXXI. tc. 6. §-ának rendelkezései megfelelően alkalmazandók, azzal a kiegészitéssel, hogy a bejáráshoz az illetékes elsőfoku bányahatóságot is meg kell hivni.
17. § A földbirtokosok kártérités nélkül eltürni tartoznak az ásványolaj-félék és a földgáz vezetésére szolgáló csöveknek a föld alatt az ingatlan korlátlan használatának akadályozása nélkül való elhelyezését; azonban az elhelyezés alkalmával vagy később okozott káruk megtéritését, illetve az előbbi állapot helyreállitását követelhetik.
A kártalanitást, ha az érdekeltek között egyesség nem jön létre, a bányahatóság állapitja meg a törvény rendes utjának fentartása mellett.
Beépített ingatlan alatt csővezeték el nem helyezhető.
18. § A földgázak hasznositásából eredő dállami tiszta jövedelem tiz százalékát a mezőgazdasági érdekeltség javáara kell forditani. E végből a földmivelésügyi ministerium kezelésében külön közalap szervezendő, a melybe a 10 százalékos jutalékot minden üzleti év lezárása után be kell szállitani.
Az alap rendeltetése: mezőgazdasági érdekek előmozditása első sorban azokon a vidékeken, a hol a földgázak kiaknázása folyik.
Más, de szintén mezőgazdasági érdekek előmozditására ez az alap csak annyiban használható fel, a mennyiben az előbbi bekezdésben emlitett czélra igénybe nem vétetik.
Az alapba a Horvát-Szlavonországok területén folytatott földgázbányászat jövedelme után befizetett járuékokat ki kell adni Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjának.
Felhatalmaztatik a földmivelésügyi minister, hogy az alap szervezetét, kezelését, a mire nézve a gazdasági érdekképviseleti szerveknek megfelelő befolyás biztositandó, továbbá az alap felhasználásának irányelveit, valamint az e szakasz harmadik bekezdésében emlitett vidékek határait a gazdasági érdekképviseleti szervek meghallgatása után a pénzügyministerrel egyetértőleg rendeleti uton szabályozza.
19. § Azok a büntető rendelkezések, a melyeket a büntető törvények a távirdák vagy tartozékaik megrongálására megállapitanak, az ásványolajfélék és a földgázak kiaknázása vagy vezetése czéljából létesitett berendezések megrongálására is kiterjesztetnek.
20. § A bányahatóság 10 koronától 100 koronáig, ismétlés esetében 10 koronától 200 koronáig terjedhető pénzbirsággal bünteti:
1. azt a vállalkozót vagy társaságot (földbirtokost), a ki a jóváhagyott üzemtervtől (15. §) hatósági engedély nélkül eltér;
2. azt a vállalkozót vagy társaságot (földbirtokost), a kinek gondatlansága folytán ásványolaj-félék vagy földgázak a feltárásnál, a kiaknázásnál, vagy a vezetésnél kárba vesznek;
3. azt a társaságot (földbirtokost), a ki a földgázt nem a 12. és 13. §-okban meghatározott czélra használja, vagy a megegedett mértéken felül használja fel, vagy pedig akár dijtalanul, ellenszolgáltatás mellett másnak engedi át.
A 2. pont esetében a vállalkozó vagy társaság (földbirtokos), a 3. pont esetében pedig a társaság (földbirtokos) az államnak okozott kárt is megtériteni köteles. A kártérités kérdésében a bányahatóság határoz a törvény rendes utjának fentartása mellett.
A 2. és 3. pont esetében, ha a többször alkalmazott büntetés sikertelen maradt, és az okozott kár nagyobb, a bányahatóság a földgáz használatjogát a társaságtól (földbirtokostól) ideiglenesen vagy véglegesen elvonhatja.
21. § A ki ásványolaj-félék vagy földgázak feltárása esetében az 5. §-ban előirt jelentést 8 nap alatt nem teszi meg, vagy pedig a munkát hatósági engedély nélkül folytatja, a bányahatóság által 10-100 K-ig, ismétlés esetében 20-200 K-ig terjedhető pénzbirsággal büntetendő, és a kitermelt anyag értékének megtéritésében a bányahatóság által elmarasztalandó.
22. § Az 1901. évi XXIV. tc. 5. §-ában foglalt összeférhetetlenségi tilalom nem terjed ki azokra, a kik ezen törvény értelmében a kormánynyal vállalkozási (4. §), haszonbérleti, bérleti vagy szállitási szerződéses viszonyban állanak; valamint azokra sem, a kik az ásványolaj-féléket és a földgázat az államtól ipartámogatási segély fejében kapják.
23. § A jelen törvény hatálybalépte előtt bejelentett, jogérvényesen fennálló zártkutatmányok az alábbiakban foglalt korlátozásokkal az ásványolaj-félék tekintetében is a bányatörvény szerinti teljes jogerővel birnak.
A zártkutatmányos a 24. §-ban megszabott záros határidőn belül akár az állam, akár más zártkutatmányos által ásványolaj-félékre eszközölt felkérésnél a fentartott bányamérték fektetését a kő- és barnaszénnél engedélyezett törvényes terjedelemben (ált. bányatörvény 34. §) gyakorolhatja.
Ellenben a csak magában (ásványolaj vagy más fentartott ásvány nélkül) előforduló földgázak tekintetében a zártkutatmány semmiféle jogot vagy jogigényt sem biztosit; ezekre az állam fentartott joga a törjvény hatálybalépte után azonnal az ország egész területén érvényesül.
24. § A törvény életbelépte után ásványolaj-félékre való adományozás magánszemélyeknek csak akkor engedhető meg, ha a feltárás a törvény életbelépte előtt bejelentett zártkutatmánynyal az alább meghatározott záros határidőn belül létesittetett és ez a körülmény a bányajárásnál hivatalosan megállapittatott.
E határidő az 1910. évi október hó 5-ik napja után bejelentett zártkutatmányokra nézve három hónapban, az előbb bejelentettekre nézve két évben állapittatik meg e törvény életbeléptétől számitva.
E két évi határidőt a pénzügyminister kérelemre még három izben egy-egy további évre meghosszabbithatja, ha a kutató beigazolja, hogy az addig lefolyt idő alatt megfelelő munkát végzett.
Az adományozható térnagyság tekintetében e felkérésekre nézve is a 7. § szabálya áll.
25. § Az ásványolaj-félék kutatási és bányaművelési jogának átruházásánál (4. §) az a kutató, a ki az ásványolaj-félék felkeresése és feltárása érdekében valamely kutatási területen már nagyobb áldozatot hozott, az illető területre nézve másokkal szemben előjoggal bir.
26. § Az e törvény hatálybelépte előtt adományozott bányatelkeknél, valamint azoknál, melyek az előző szakasz értelmében ásványolaj-félék feltárására e törvény életbelépte után adományoztatnak, a bányatulajdonosnak a fentartott ásványokhoz való joga az ált. bányatörvény 123. §-a szerint birálandó el.
E bányák tulajdonosait az 5. §-ban megszabott bejelentési kötelezettség csak a magában előforduló földgáz tekintetében terheli.
E bányák birtokosai az ásványolaj-félékkel együtt fellépő földgázakkal is szabadon rendelkezhetnek.
A jelen törvény életbelépése előtt ásványolaj-félék föltárására adományozott bányatelek a 7. §-nak megfelelően kiegészithető.
27. § A 9. § hatálya a törvény életbelépte előtt kő- és barnaszénre adományozott bhányatelkekre is kiterjed.
28. § A jelen törvény életbelépte előtt létesitett és használatban levő földgázkutak számára a bányahatóság kérelemre védőterületet engedélyez.
A kérelmet e törvény életbelépte után három hónapon belül kell előterjeszteni.
A védőterület 300 méter sugárral vont kör, melynek középpontja a földgázkut (furólyuk) középpontja.
E védőterületen belül annak érvényessége alatt a gázvezető rétegig lehatoló mélyfurást csak a gázkut tulajdonosa, ő is csak az eddigi gázfelhasználás czéljaira végezhet.
A védőterületi engedély erejét veszti, ha a tulajdonos a gáz felhasználását egy éven át szünetelteti, vagy ha a földgáz-kut kiapadása után egy év alatt uj gázkutat nem létesit.
A védőterületi engedélyeket a bányahatóság tartja nyilván s közzétételük iránt is intézkedik.
29. § E törvény kihirdetésekor azonnal életbelép; végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg, a ki Horvát-Szlavonországra nézve az ottani önkormányzatot érintő kérdések tekintetében Horvát-Szlavon- és Dalmát-országok bánjával egyetértőleg jár el.
