Tételes bányajogunk értelmében a kőolaj vagy földolaj a földbirtokos szabad rendelkezése alól kivett és a szabad bányászkodás tárgyát képező ugynevezett fenntartott ásványok közé tartozik.
A hatályban levő ausztriai általános bányatörvény 3. §-a ugyan csak földszurkokról (Erdharze) beszél, de nem forog fenn kétség sem a tudományban, sem a gyakorlatban az iránt, hogy a „földszurkok” elnevezése alatt az összes bitumenes ásványokat kell érteni. Jelesül e fogalmi körbe tartoznak: 1. a folyékony bitumenet, u. m. a földolaj (nyersolaj, petroleum, nalta) és a gyérebben előjövő földkátrány (Erdteer, Bergteer, Maltha), a mi nem más, mint sürübb, tapadósabb és nyulékony nyersolaj; 2. a szilárd bitumenek, u. m. a földgyanta (ozokerit), mely több helyen a nyers olajból válik ki, de nyers-olaj nélkül is előfordul, a földszurok és a termés-aszfalt; 3. a más anyagokkal keverten előjövő bitumenek, mint a bitumenes palák (olajpalák), a bitumenes homok (olajhomokkő, aszfalthomokkő, a bitumenes mészkövetk (aszfaltmészkő).
Ellenben a közfelfogás szerint nem esnek a bányatörvény rendelkezései alá a gáznemű bitumenek, vagyis az éghető földgázok, melyek földünk rétegeiben részint önállóan, részint más bitumenek, különösen a nyers olaj társaságában lépnek fel s helyenként nagyobb tömegekben előfordulnak a feketeszéntelepekben is, ahol részint robbanó levegő, részint gázkitörések (Blaser) alakjában a bányász legádázabb ellenségeként lépnek fel. Itt is meg kell azonban már jegyeznem, hogy a közfelfogás az önállóan fellépő gáznemű bitumeneket ( a nem önállóan, hanem más fenntartott ásványokkal, pl. a feketeszénnel, a petroleummal közös településben előforduló gáznemű bitumeneket a közfelfogás már egyértelmüleg bányajogi megitélés alá veszi, illetve a bányatulajdonjog tárgyának tekinti) csakis azért nem tekinti a bányatörvény rendelkezései alá tartozóknak, mert a bányászat eddig csakis a szilárd és helylyel-közzel a folyékony anyagok (pl. petroleum, czementvizek) kiaknázásával és hasznositásával foglalkozott. Ha azonban közelebbről és tárgyilagosan vizsgáljuk a dolgot, a mire alantabb részletesebben kiterjeszkedem, akkor nyilvánvalónak fog feltünni, hogy az éghető földgáz is a „bitumenek” anyagcsoportjába tartozik és ép ugy tekinthető a bányatörvény rendelkezései alá tartozónak, mint akár a földolaj.
A jelen törvényjavaslat két közérdekű feladat megoldását veszi czélba, u. m.: 1. a legfontosabb bitument, a nyers földolajat s a vele előforduló földgyantát kiveszi az eddigi föltétlen bányamüvelési szabadság köréből s visszatérve az ősi bányaregalitás elvi alapjára, más személyekre átruházható állami bányamonopolium tárgyává teszi azokat; 2. kifejezetten is a bányajog körébe vonja (lex declaratoria) a gáznemű bitumenteket, vagyis az éghető földgázokat és ezek felkeresésének, kiaknázásának és hasznositásának jogát is az állam részére tartja fenn, hasonlóképen oly alakban, hogy ez a jog is átruházható legyen más személyekre.
az alábbiakban mindenekelőtt a hazai petroleumkérdés mibenlétének megvilágitása mellett azokra anyomatékos közérdekü okokra óhajtok kiterjeszkedni, melyek a földolajok államositásának eszméjét minálunk homloktérbe állitották s az eszme megvalósitásának előkészitésére ösztönözték a kormányt.
Közismeretü, hogy hazánkban az északi, a keleti, de sőt a délkeleti határok mentén is mindenütt oly geologiai jelenségek tünnek szembe, melyek kiterjedtebb petroleumbányászat lehetősége mellett szólanak; jelesül ismeretesek nagy kiterjedésben ugyanolyan korú és összetételü régekomplexumok, mint a melyek a szomszédos Galicziában és Romániában a petroleum előfordulására annyira jellemzők; de sőt nem hiányoznak még azok a külső jelek sem, melyek a szaktudomány tanitása és a gyakorlati tapasztalás szerint a nyers kőolaj jelenlétét igazolják.
A véghezvitt kutatási munkálatok során egyes furólyukak már termeltek is kisebb mennyiségű kőolajat, de a furások szakszerű vezetésének hiánya, sokszor pedig szándékos rosszakarat az olajvezető régetek kellő feltárását és kiaknázását meghiusitották. Daczára a földolajbányászat lehetősége tekintetében nálunk fennforgó, imént vázolt biztató jelenségeknek s daczára ama kedvező jogállapotnak, hogy mig Galicziában és Romániában, ahol a földolaj a telek tartozékát képezi, e jogi helyzetből kifolyólag nagy áldozatokat kell hozni a petroleumvállalkozónak a terület megszerzéséért a földtulajdonossal szemben, addig nálunk mindenütt teljes és ingyenes kutatási és bányanyitási szabadság áll fenn a petroleum tekintetében a belföldi és a külföldi tőkére nézve egyaránt; továbbá daczára a magán petroleumkutatás nagyarányu állami támogatásának, mely abban nyer külső kifejezést, hogy kezdeményezésemre 1892. óta évenként 100.000 K vétetik fel az állami költségvetésbe, melyből azok, kik a kétségkivül koczkázattal járó és tetemesebb költséget igénylő petroleumkutatásra vállalkoznak, a lemélyitendő furólyuk mélységével növekvő állami támogatásban részesülnek: daczára minden vállalkozásra serkentő, munkára ösztönző tényezőknek, még ma sem tudjuk határozottan, hogy eőfordul e a petroleum nálunk állandó és rendszeres kitermelésre érdemes mennyiségbne, vagy sem. Pedig a már évtizedek óta vajudó petroleumkérdést Magyarországon végre-valahára mégis csak meg kell oldani. S tekintettel a nálunk joggal feltételezhető nyerskőolaj-előfordulás nagy közgazdasági jelentőségére, ennek a kérdésnek alapos megoldását sürgős feladatnak kell minősíteni, még pedig állami feladatnak, mert a tapsztalás arról győzött meg, hogy a magánvállalkozástól a közhatalom igen messzemenő anyagi és erkölcsi támogatása daczára sem lehet a kérdés megnyugtató megoldását elvárni.
Mellőzve az állam részéről anyagilag is támogatott szabad turzási rendszer eredménytelensége okainak vizsgálatát, csak arra a konstatált tényre óhajtok rámutatni e helyen, hogy évtizedek tapasztalása kételyt kizáró módon beigazolta, hogy a bányaművelési szabadság nem volt alkalmas jogalap a pegroleumkérdés megoldására.
A bányaművelési szabadság a szédelgő spekuláczióra, a meddő térfoglalások eszközlésére igen alkalmas zártkutatmányi jogintézmény kedvezőtlen kihatása folytán szabadossággá fajult el s mint ilyen csak akadályozójává, kerékkötőjévé vált a komoly vállalkozásnak. Nemcsak közgazdasági, hanem logikai követelmény is tehát, hogy a be nem vált jogalapról más, a kitüzött czél elérését inkább biztositó jogalapra kell áttérni. Ez a jogalap nem lehet más, mint a bányászat ősi jogalapja, a bányaregalitás, a modern alkotmányos államélet szerveztének megfelelő átruházható állami bányamonopolium alakjában!
Az államnak kell kezébe venni az ország valószinű petroleumterületeinek szakszerű átkutatását és megnyitását. CSak az állami vállalkozás nyujt kellő biztositékot arra, hogy ez az óriási közgazdasági jelentőségű probléma az ország összes feltételezhető petroleum-vidékein gyökeres és alapos megoldásra talál; csak az állami vállalkozás lehet kitartó, esetleg több mélyfurás eredménytelenségén el nem csüggedő és minden idegen befolyástól abszolute mentes!
Az eddig eszközölt petroleumkutató mélyfurások arra engednek következtetni, hogy hazánkban a tömeges petroleum-előjövetelt többnyire nagy mélységekben, még pedig az 1000 métert is meghaladó mélységekben kell keresni. Ennek tudatában ezután még kevésbé várható, hogy a magánvállalkozás a petroleumkérdésnek nagy költséggel járó s a mellett mégis csak koczkázatos megoldására, az összes valószinű petroleumterületek gyökeres átkutatására vállalkozzék.
Az egyedül czélravezető s a kérdés minél gyosabb megoldását lehetővé tevő módozatot tehát az állam vállalkozásában kell keresni. Ha pedig az állam a közjó érdekében önként vállalkozik az egész országban a nagy költséggel járó és koczkázatos petroleumkutatások végrehajtására akkor csak természetesnek tünhetik fel az a törekvés, hogy az állam az ország jövendő petroleumbányászatának vezetését s a petroleumpiacz irányitását ugyancsak a közjó érdekében magának vindikálja. De tovább megyek. Még abban az esetben is, ha a petroleumkérdés minálunk már megoldottnak volna tekintendő, s ha az eddigi bányaszabadság jogalapján már számottevő petroleumbányászat keletkezett volna is; a körültekintő és czéltudatos közgazdasági és bányapolitikának igy is az állami petroleumbányamonopol elvi alapjára kellene áttérni. Ezt követi ugyanis: 1. a nyers kőolaj széleskörü használhatósága és óriási jelentősége a társadalom gazdasági életében s ebből folyólag annak az imminens szükségessége, hogy tekintettel a kartellek, trösztök és szindikátusok alakjában fellépő magánmonopol önző és kizsákményoló törekvéseire, a mi épen a nyerskőolaj-bányászat és ipar körében ölt nagyobb mérveket, az állami befolyás a földolajbányászat s annak raffinálása körében a piacz állandó és megfelelő ellátásának, valamint az árképződés természetes alakulásának biztositása érdekében minél inkább megerősittessék; 2. a nyers földolaj különszerű előfordulása, települése és bányászása, illetve az a mérvadó tekintet, hogy a bányaszabadság és az ezen elvi alapon keletkező szabadverseny a petroleumbányászat körében épen a sajátszerű települési viszonyoknál fogva a tapasztalás szerint előbb-utóbb rabló bányászkodásra s e nagy érékű ásványkincs elpocsékolására vezet. Ezt a két okot, melyek mindegyike erős nyomatékkal billenti meg a mérleget a szabad petroleum-bányászattal szemben az állami bányamonopolium javára, az alábbiakban közelebbről óhajtom megvilágitani.
A nyers földolaj s az abból készülő destillatumok hosszú sorozata, mint a rhigolen, a petroleumether, a gazolin, petroleum-benzin, ligroine, a tisztitó benzin és más könnyű olajok, továbbá a közönséges világitó olaj, vagy petroleum és a lepárlás maradványaiként jelentkező különböző készitmények, mint a kenő olajok, a paraffinolaj, a praffin, a kátrány, a koksz a társadalom háztartásában s az iparban igen széleskörü használatnak örvendenek. A nyers kőolaj ily módon nemcsak a legkülönbözőbb emberi czélokra használható fel, hanem ezenkivül különös fontosságot nyer azáltal, hogy épen ugy, mint a szén, erőforrást, energiát is képvisel. Sőt a nyers olaj hőhatálya (10-12 ezer Caloria) közel másfélszer akkor, mint a legjob feketeszéné; tehát a legkitünőbb tüzelőszer, melynek elgőzölhető képessége 13 kg vizig terjed, holot a feketeszéné átlag csak 7, illetve 9 kg. Használatra úgy az egyéni háztartásokban, mint az ipar különböző ágazataiban legfőképen a kazánfűtésnél s a különböző erőgépek táplálásánál napról-napra növekszik. Nem lesz érdektelen felemliteni, hogy másfél évtizeddel ezelőtt 1894-ben a világ összes nyers olajtermelése 117,640.000 métermázsát tett ki, melyből 64,640.000 q az északamerikai Egyesült-Államokra, 48,830.000 q Oroszországra, 1,320.000 q Galicziára és 710.000 q Romániára esett; 1908. évben pedig a világtermelés már 380,522.000 q-ra emelkedett, a mely óriási termelési eredményben az Egyesült-Államok 239,430.000 q-val, Oroszország 82,915.000 q-val, Galiczia 17,540.000 q-val és Románia 11,477.000 q-val részesednek. A mi nyers olajtermelésünk igen alárendelt jelentőségű; igy pl 1908-ban 24.000 métermázsát tet ki, a melynek legnagyobb része, kéreken 22.000 q azonban nem közvetlenül jövesztett nyers bányatermény, hanem a bihari aszfaltbányák (Tataros, Felsőderna) feldolgozó üzemeinek mellékterménye. Nyers olajfogyasztásunk azonban évről-évre rohamosan növekszik, a mi a nyers olajbehozatal egyre fokozódó növekedését vonja maga után. Másfél évtizeddel ezelőtt 1894-ben 935.000 q nyersolaj jött be az országba, 1908-ban pedig a behozatal már 3,602.000 métermázsát tett ki.
A mi már most e téren általánosságban a kereslet és a kinálat közti viszony alakulatát s a petroleumpiacz helyzetét illeti, a tapasztalás azt bizonyitja, hogy a magánvállalkozás monopolizáló törekvése sehol sem érvényesül olyannyira, mint épen a petroleumipar körében.
A petroleum-világpiacz sorsát évtizedek óta a Standard Oil Cy (északamerikai tröszt) intézi. Ez az óriási egyesülés, miután Amerikában már leigázott minden versenyt, Európában is már évtizedekkel ezelőtt tért hóditani kezdett és pedig nem kisebb sikerrel, mint az uj világban. Az immár világhatalommá fejlődött északamerikai petroleum-tröszt monarchiánkban is éles versenyre kelt úgy a bányákkal, mint a finomitókkal. A Standard Oil Dy. hatalmi terjeszkedése és korlátokat nem ismerő erőszakos magánmonopoliuma már a kontinens több államában, jelesül azokban az államokban, melyeket a petroleum-világpiacz helyzete leginkább érdekel, mint pl. Oroszországban, Németországban, s legujabban Romániában, felszinre hozta s közérdekü követelményként állitotta homloktérbe a petroleumra vonatkzó állami monopolium, még pedig a petroleumpiacz teljes monopolizálásának eszméjét. És sajátszerű, hogy pl. Németországban az állami petroleummonopolium eszméje épen Hamburgból, a szabad kereskedelem ősiészkéből indult ki és napról-napra mindinkább tért hódít.
Ma már a petroleumra utalt minden érdekeltség egyértelmüleg vallja, hogy a nyersolaj-finomitás és kereskedés egészséges alapokra való fektetése és ezen iapri és kereskedelmi ágazatnak a közjót szolgáló kifejlesztése (egyöntetü termelés, méltányos árszabás stb.) csak állami monopol létesitése mellett lehetséges, a miből még az az előny is hárul az illető országra, hogy az államháztartás is a fogyasztók megterhelése nélkül jelentékeny bevételi forrásra tesz szert benne. Magyarországon is tehát ugy az egész fogyasztó közönség, mint az érdekelt ipar csak örömmel üdvözölheti a petroleumra vonatkozólag jelen törvényjavaslttal kezdeményezett életbevágó közgazdasági akcziót. Egyelőre itt csak a remélhető hazai petroleumbányászat államositásáról van szó, megfontolás tárgyát képezi azonban, hogy nem kellene-e az egész petroleumpiaczot, a finomitást és kereskedést is, teljes petroleummonopol létesitésével az állam vezetésére és gondozására bizni.
A kőolajra vonatkozó állami bányamonopolium megalkotását követelik továbbá - mint fenteb emlitém - a földolaj előfordulásának, településénk és bányászásának különszerü viszonyai. A földolaj tudvalevőleg különböző sürüségü, a viznél könnyebb, folyékony anyag, mely a föld felszine alatt kisebb-nagyobb mélységben a kőzetek repedéseit, üreg eit megtöltve, vagy laza halmazállapotu homokos kőzetekben felszívottan fordul elő. A földolaj tehát a természetben nincs helyhez kötve, mint pl. a kőszén, hanem mint cseppfolyós anyag mindannyiszor kisebb-nagyobb területen mozgásba jön, valahányszor a fedőrétegek mélyfurás által megnyittatnak. Ilyenkor a földolaj a vele előforduló földgázok feszültsége folytán sokszor a megnyitó furólyukon ellenállhatatlan erővel kiszökken.
E sajátos előfodulás következménye, hogy a földolajtelepek kiaknázása sohasem eszközölhető oly tervszerüen, rendszeresen és a kiaknázható olaj mennyiség előzetes megállapitásának lehetőségével, mint pl. a széntelepeké, melyek a települési viszonyoknak megfelelő méretü, előre ismert szénmennyiséget tartalmazó, kisebb részekre, bányamezőkre felosztva kerülnek egymás után kiaknázás alá. Továbbá, miután a nyers olaj a föld alatt is folyékony állapotban van, természetes, hogy bányaiparszabadság mellett a különböző birtokosok tulajdonát képező szomszédos bányatelkekben folyó üzemek egymásnak olajgazdaságára és termelési hatályára befolyással lehetnek. S ily körülmények között könnyen érthető az az általában észlelhető törekvés, mely a feltárások siettetésével a szomszédos területek olajanyagának elvonására irányul.
Helyenkint rettenetes erőmegfeszitéssel folyik a versengés, hogy az illetők minél előbb juthassanak a kőolajhoz s hogy előbb czélt érve, a szomszédos terület petroleumtartalmát is részben lecsapolhassák. az ily önző versengés, a mi - ismételten hangsulyozom - mindenütt észlelhető, természetes jelenség a petroleum-bányaszabadság - avagy a petroleum földhöz kötöttsége mellett, előbb-utóbb rabló bányászatra, nagy értékeket képviselő nyersanyagtömegek elpocsékolására vezet. Hogy közel álló példát emlitsek, a szomszédos Galiczia petroleumbányászata körében szerzett tapasztalatokra hivatkozom. Galicziában 1908-ban a földolajtermelés az előző évihez képest 6 1/2 millió q-t nem tudtak azonnal értékesíteni s hogy ezt megmenteni lehessen, sürgősen épitett tartályokba helyezték el. Hogy e mellett, - miután elegendő kapaczitásu tartályokról előre nem volt gondoskodva, - mennyi kőolaj ment veszendőbe, folyt el hasznavehetetlenül, azt megbizható adatok hiányában egész pontosan megállapitani ugyan nem lehet, de hitelt érdemlő szakvélemények az évi termelésnek legalább 30%-ára (5 milió q) becsülik azt. Az 1908. év nyarán, midőn már minden rendelkezésre állott tartály telve volt s a nyersolaj ára a nagy tultermelés miatt nevetségesen alacsonra esett le (70 filérre q-ként, a miből azonban a fogyasztók nem sok hasznot huztak, hanem csak a nyersolaj feldolgzásával foglalkozó s kartellben álló finomitók előtt nyilt kedvező alkalom a nyerészkedésre), még mindig számos uj feltáró furás állott üzemben, köztük a hires „Oil City” nevü is, mely 900 m mélységben, naponta 200 waggonra becsült nyersolajmennyiséget kiszökkenő bő forrást nyitott meg, ugy hogy a nagy erővel felszökő petroleum miatt a furó tornyot meg sem lehetett közeliteni és a nyers kőolaj legnagyobb része heteken át hasznavehetetlenül elfolyt.
A közérdekkel homlokegyenest ellenében áll az ily tékozló, észszerütlen bányászkodás. Minden országnak, melynek földje ily nagy értékü ásványkincset rejt mélyében, oda kell törekednie, hogy a nyersolaj minél tökéletesebben és minél kisebb holt veszteséggel kerüljön ki a föld mélyéből. Ennek a követelménynek önként érthetőleg az állami bányászmonopolium rendszere mellett lehet a legjobban megfelelni. Csak e rendszer mellett lehetséges az egyes petroleumvidékek észszerü, czéltudatos, rendszeres feltárása; e rendszer mellett már a priori teljesen kizártnak vehető a szabad foglalásokkal járó erőltetett munka s az ezzel kapcsolatos olajpocsékoló bányászkodás. A javaslat az állami petroleumbányamonopoliumra való átmenetet a szerzett jogok elismerésével és méltányos védelmével tervezi. A figyelembe veendő szerzett jogok itt, - miután a petroleum az eddigi bányajog szerint is ki volt véve a földbirtokos szabad rendelkezése alól, - az adományozott bányatelkek és a jelen törvényjavaslatnak a törvényhozás elé történt előterjesztését megelőzöleg bejelentett s jogérvényesen fennálló zárkutatmányok. Amazokat teljes jogi tartalmukkal továbbra is érvényben hagyja a javaslat, a zárkutatmányosoknak pedig méltányos kedvezményi idő (moratoriumot) engedélyez, mely alatt a petroleumkutatást és feltárást az eddigi kizárolagossággal még ők végezhetik. Máskülönben a földolaj továbbra is a bányatörvény keretében marad; a kitartást és a kiaknázást az állam ezután is csak a bányatörvény szerinti kutatási engedély, illetve bányatelekre szóló bányaadományozás alapján fogja vgezhetni.
A másik czél, melyet a jelen törvényjavaslat elérni akar, abban áll, hogy kifejezetten is a bányajog körébe vonja a gáznemü bitumeneket, vagyis az éghető földgázokat is és ezek feltárásának és hasznositásának jogát is az állam részére tartja fenn. Már évtizedek óta ismeretes, hogy a Magyar-Alföldön az artézi kutak furásánál a föld mélyében időnkint jelentékeny gázforrásokra bukkannak, melyekből kisebb-nagyobb mennyiségben állandóan ömlik a tulnyomó részében methánt (C II) tartalmazó éghető gáz. E gáz a legtöbb helyen felhasználhatatlanul megy veszendőbe, csak helyenként használjak fel azt főként világitási és fűtési czélokra. Igy pl. a püspökladányi pályaudvar mellett 1887-ben elkészült artézi kutból felszálló s óránkint mintegy 30 hektolitert kitevő gázt a pályaudvar és a felvételi épületek világitására használják fel; a Neumann testvérek aradi gyártelepén létező artézi kutakból eredő gázt fütésre, világitásra, főzésre használják, azonkivül a gáz állandóan összesen 49 eff. lóerejü motorokat hajt s az összes gázmennyiség 125 lóerő állandó szolgáltatására elegendő. A mezőhegyesi artézi kutakból kijövő, óránként 15, illetve egy másik kutból 20-22 hektolitert kitevő gáz világitásra használttik fel.
Vagy pl. a Csanád-apácza községben lemélyitett artézi kut állandó gázforrása mint fütő és világitó anyag elegendő az ottani gőzmalom ellátására stb. Főleg tudatlanságból és konzervativizmusból eredő előitélet azonban az oka annak, hogy a Magyar-Alföldön a gázt is adó furások nagy része ma is felhasználás nélkül adja ingyen fütő, világitó és munkát adó termékét. De más helyeken is ráakadtak már nálunk a petroleumra vagy ásványszénre irányuló mélyfurásoknál jelentősebb földgázforrásokra. Igy pl. Kőrösbányán kőszénkutatás czéljából lemélyitett furólyukak egyenként és 24 óránként közel 1000 köbméter földgázt adtak; a gázkiáramlás élesen sivitó hangja több száz méternyire elhallatszott. Az eddig szerzett tapasztalatokat azonban a gázbőség tekintetében messze tulszárnalja a kálisokutatás czéljából az államkincstár által az erdélyrészi Mezőségen telepitett kissármási mélyfurás által eszközölt óriási földgázföltárás, melyből állandóan 120-130 ezer lóerőnyi energiát képviselő roppan gáztömeg tör ki óriási nyomással a felszinre. Mindezek az észlelt tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy hazánk földje éghető gázak alakjában is kincseket érő energiaforrásokat rejteget mélyében. A földgázok hasznositása különösen Észak-Amerikában ölt óriási arányokat.
New-York gázmezőin már 1821-ben kezdték értékesiteni a gázt s ezek a gázmezők most, közel egy évszázados kihasználás után is még mindig 92 millió köbméter gázt adnak évenkint. A földgázképződmények nagyobb arányu kihasználása azonban csak a nyolczvanas években kezdődik s azóta folytonosan emelkedőben van. Különösen az utolsó évtizedben vett a földgáz kihasználása igen nagy lendületet. Oliphant mérnöknek az 1905. évi liége-i petroleumkongresszuson előadott tanulmánya szerint az üzemben levő gázfurásoknak száma az Egyesület-államokban már 1905-ben 16,000-re volt becsülhető, ezek közül 1904-ben 3095 furás készült. 1907-ben a gázkutak száma volt 18,674 és a gázvállalatoké: 2407. Jelenleg a produktív gázkutak száma jóval meghaladja a 20,000-et. Az Egyesült Államok gázmezői n az 1908. évi gáztermelés, helyesebben gázfogyasztás 11,380 millió köbmétert tett ki.
Mig az évenkinti földgáztermelés megközelitő értéke itt a nyolczvanas évek elején alig haladta tul az egy millió koronát, 1900-ban ez az érték már 118 millió koronára és 1908-ban 273 millió koronára emelkedett. Ennyi bevételük volt a gáztársulatoknak a termelt földgáz értékesitésénél. A földgázokat világitási és fütési czélokra és különféle gázmotorok táplálására használjak. Burgmann szerint a földgáz kalorikus értéke 1 1/2-szerese a petroleumnak és kétszerese a kőszén kalorikus értékének. Kisérletek igazolták, hogy a földgázzal eszközölt kazánfütésnél az elméleti hőhatály 83%-a használható ki, holott a legjobb pittsburgi feketeszénnél csak 60%.
Az „engineers Society West-Pennsylvania” bizottsága direkt kazánkisérletek utján a legjobb pittsburgi feketeszén elgőzölitő képességét 7 kg., a földgázét pedig 20.31 kg. vizben állapitotta meg 1 kg. fütőanyagra vonatkoztatva. S miután a gázok tökéletesen elégnek, e tüzelési rendszer mellett nyoma sincsen annak a kellemetlen füstnek és koromnak, mely szénfütés mellett a levegőt főleg gyártelepek közelében oly kellemetlenné teszi. Tisztasága különösen az nyeggyártásnál teszi megbecsülhetetlenné. Ezenkivül nincs a munkamegtagadás, a boykott stb. veszélyének kitéve, mint a kőszén. A mi pedig a földgáz világitó erejét illeti, empirikus uton megállapitották, hogy 50 normálgyertyafény előállitásához óránként 2 1/2 köbláb=75 liter földgáz elgendő.
A fentebbiekben közölt adatok eléggé megvilágitják a földgáz nagy közgazdasági jelentőségét és használhatóságának magas relativ értékét. Nem csoda tehát, hogy mindenütt, a hol a földgázok előfordulása meg van állapitva, egyre fokozottabb figyelmet forditanak annak kinyerésére és értékesitésére. Hogy pl. az amerikaiak, a kik a világ természetes gázprodukcziójában 98%-kal vesznek részt, a földgáz értékesitése czéljából nagyobb áldozatoktól sem riadtak vissza, annak illusztrálására elég felemliteni, hogy Pittsburg város Doddridge-Countyből 150 angol mértföldről - Chicago Central-Indiannaból és Toledo nyugatvirginiából 260 angol mértföld (kereken 410 km.) távolságból vezetik zárt csővezetékeken a gázt, melyet fütésre, világitásra, motorhajtásra stb. használnak fel. Legelőnyösebb a gáz használata az amerikai tapasztalás szerint házi fütési czélokra; ezután következik a felhasználás világitási czélokra Auer-égőkkel.
Az ipari felhasználásnál a legelőnyösebb értékesitést a vasiparban találjuk, a hol a Martin-üzemben tégely-aczélgyártásánál, másodmelegitőkben és kovácstüzelésnél alkalmazzák. De nagy lendületet okozott a földgáz az üvegiparban is, a hol nemcsak olvasztási czélokra, hanem számtalan és különböző technologiai müveletre is eredményesen és kiváló előnyökkel használják. Azok a jelenségek után, melyek a földalatti gázelőjövetel tekinteétben minálunk eddig ugyszólván véletlenül, más czélzatu mélyfurások közben felmerültek, különösen pedig a legerősebb amerikai gázforrással versenyző kissármási gázfeltárás után mi is bizton számithatunk arra, hogy minálunk is sikerülni fog mihamarabb jelentékeny gáztömegeket megnyitni s ezeket a földalatti megbecsülhetetlen hő-, fény- és erőforrásokat az ország javára hasznositani. Mivel a gázfeltárást czélzó mélyfurás nagyobb költséget igényel és nagy koczkázattal jár: már apriori is teljesen kizártnak vehető, hogy e fontos közgazdasági probléma megoldására a magántőke vállalkozzék. Itt is, - ép ugy, mint az évtizedek óta vajudó petroleumkérdésnél, - csak az állam direkt és áldozatra kész akcziójától lehet várni sikert és eredményt. Éppen ezért a kormány a közjólét s a nemzeti vagyonosodás előmozditását czélzó közgazdasági munkaprogrammjába f elvette, hogy petroleumkérdéssel kapcsolatban a természetes éghető földgázok előfordulásának megállapitásával s az egyes gázforrások megnyitásával és hasznositásával is közvetlenül fog foglalkozni.
A petroleumkérdés és a földgázkérdés különben is rokonkérdések, miként a földolaj és a földgáz rokonanyagok s a természetben többnyire egymás mellett találhatók fel. De mielőtt a kormány a közjólét előmozditását czélzó közgazdasági munkaprogrammja e fontos részletének végrehajtásához fogna, törvényileg kell rendezni a földgázbányászat viszonyait. A földolajnak fentebb már méltatott államositásán kivül ezt a rendezési munkát is felölei a jelen törvényjavaslat.
Kit illet meg manapság az égő földgázok tulajdonjoga? első pillantásra erre a kérdésre az a felelet kinálkozik, hogy miután a bányatörvény a gáznemü testek jogi természetének megállapitásával kifejezetten nem foglalkozik, az azokkal való rendelkezési szabadság az általános magánjog elvei szerint birálandó el, vagyis a tuladjonjog tartalmából kifolyólag a telektulajdonost illeti meg. Azonban közelebbről vizsgálva a dolgot, a földtulajdonosnak a földgázokhoz való joga nem ily határozott, ellenkezőleg könnyen kimutatható, hogy egyes viszonylatokban az a jog ma is a bányatulajdon tartozéka s hogy általában véve is megokolt az a jogi vélelem, hogy a gáznemü bitumeneket nem lehet a telek tartozékának minősiteni. Ugyanis közismeretüleg az égő gázok csaknem rendes kisérői a földolajnak és a kőszénnek, azokkal szoros együttes településben fordulnak elő. Az ily gázok a földolajra, illetve kőszénre adományozott bányatuladon tartozékának tekintendők s a gyakorlatban sem vitás, hogy ezekkel a gázokkal a földolaj-, illetve a kőszénbánya tulajdnosa szabadon rendelkezhetik. De általában véve is az a tényleges állapot, hogy a földgázok. továbbá a földolajok, a földszurkok, az aszfalt a természetben egy anyagkomplexumot képeznek.
Eredetük közös, vegyi alkatuk azonos, mindannyian ugyanazon származási proczesszus termékei. A földgáz a földolaj és más bitumenek lepárlásának származéka, a mely átmenetet a földben kifejlődő meleg, a nagy nyomás és más egyéb fizikai és kémiai hatások idézik elő; a földgyanta, a földszurok és az aszfalt is a földolajból keletkeztek részben részleges elgázolás, részben oxidáczió és más vegyi hatások folytán. Az amerikai szaktudósok felfogása szerint is a földgáz nem egyéb, mint a kőolajnak egyik frakczionális terméke. Kisérletileg is kimutatták, hogy a földolaj, ha az palákon átnyomul, különböző fajsulyu és összetételü olajokra és gázokra frakczionál és a frakczionálásnak etgyik terméke a földgáz. A földolaj és a földgáz szoros genetikai kapcsolatát, közös eredetét igazolja egyébként az is, hogy az egész föld kerekségén csakis kőolajterületeken ismerünk jelentékenyebb gázelőfordulásokat. Tehát nem mondunk ujat s mivel sem szoritjuk meg a telektulajdonos jogait akkor, midőn azt mondjuk, hogy a szilárd és cseppfolyós bitumenekkel együtt a velük rokon, fizikailag s kémiailag hozzájuk tartozó gáznemü bitumenek, vagyis az égő földgázok is ki vannak véve a telektulajdonos szabad rendelkezése alól.
Hiszen mint tudjuk, a tételes bányatörvény is csak a szilárd halmazállaptu „földszurkokat” (Erdharze) nevezi kifejezetten fenntartott (a földtulajdonos szabad rendelkezése alól kivett) ásványoknak; a földolajról, a petroleumról egy szóval sem emlékezik meg külön a bányatörvény, mégis a nyilvánvaló faji együvétartozás és rokoni jelleg folytán soha senki sem vonta kétségbe azt, hogy az általános bányatörvény 3. §-ának hatálya a földolajra is kiterjed. Ugyanez a viszony áll fenn a földgázok tekintetében is melyek több helyen, a hol óriási (helyenként 100-200 athmoszférára becsülhető) nyomás alatt törnek ki a felszinre valószinüleg cseppfolyós halmazállapotban fordulnak elő a földalatti gáztartályokban.
Mindezeknél fogva szigoruna vizsgálva a dolgot, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a jelen törvényjavaslat a földgázok tekintetében nem tervezi uj jogállapot létrehozását, a földbirtokosokkal szemben nem foglal magában jogelvonást vagy uj jogmegszoritást vagy uj jogmegszoritást, hanem a megalkotandó törvény lényegileg csak mint lex declaratoria a földgázoknak a közös származásánál és közös faji jellegnél fogva a földolajokkal és földszurkokkal való szoros együvétartozása alapján állitja fel azt a jogtételt, illetve helyezkedik arra a jogalapra, hogy a földgázok (a gáznemü bitumenek) is ki vannak véve a telektulajdonos szabad rendelkezése alól. A javaslat éppen ugy, mint a földolajra nézve tervezi, a földgáz tekintetében is megszünteti, illetve mellőzi a bányamüvelési szabadságot s a földgáz felkeresésének, kiaknázásának és hasznositásának jogát az állam részére tartja fenn, vagyis a földgáz tekintetében is átruházható állami bányamonopoliumot létesit. E bányamonopolium megalkotását is ugyanazon indokok támogatják, mint a melyek fentebb a tervezett földolajbányamonopolium védelmére előadtam s a melyek röviden a következő három pontba foglalhatók össze: 1. A magánvállalkozástól nem lehet várni és remélni, hogy a földgázok felkeresését és hasznositását czélzó költséges és rendkivüli nagy koczkázattal járó mély furások végrehajtására vállalkozni fog.
Ez imminens állami feladat, melyet az államnak félreismerhetetlen közgazdasági érdekből s az előzmények, illetve az eddigi tapasztalatok után bizton várható siker reményében meg kell oldania. Ha pedig az állam önként s egyedül vállalkozik e költséges és koczkázatos feladat megoldására, akkor csak természetes, méltányos és jogos az a törekvése is, hogy a földgázok feltárását és hasznositását az egész vonalon ő maga intézze. 2. A földgázok széleskörü használhatósága, közgazdasági jelentősége is az államositás mellett szól, mert e rendszer a legnagyobb biztositék arra nézve, hogy a földgáz s az abban rejlő óriási energia a legjutányosabban kerül majd az ipar és más fogyasztás rendelkezésére. Hangsulyozni kivánom itt különösen, hogy az a megmérhetetlen és értékére nézve megbecsülhetetlen gáztömeg, melyet az eddigig tapasztalatok szerint a magyar föld méhében rejteget, igen hathatós iparfejlesztési eszközt képvisel majd az államhatalom kezében, mert kétségtelen, hogy az olcsó tüzelőszer és az olcsó energia egyik legfőbb tényezője és föltétele az ipar terjeszkedésének és fellendülésének. S nem szorul bővebb indokolásra, hogy ha már az ipart anyagilag is támogatni akarjuk, sokkal helyesebben járunk el, ha e támogatást nem pénzbeli segélyezéssel, hanem szükséges tüzelőszer vagy energia közvetlen nyujtásával eszközöljük. Az éghető földgázok államositásának eszméjét elsősorban éppen ez a gondolat sugallta, t. i. a minél czélirányosabb és minél hatályosabb állami iparpártolás gondolata, mert jól tudjuk, mennyire létérdeke az országnak, hogy ipara belterjesebben fejlődjék és minél inkább megerősödjék. 3. Fokozott mértékben áll a földgázra nézve az államositásnak az a harmadik indoka, mleyet a nyers olajra nézve a teleülési viszonyokból származtattam le, t. i. hogy különösen a nagy kiterjedésü gázmezőkön a bányaszabadság, illetve a szabadverseny tapasztalás szerint temérdek földgáz elpocsékolására vezet, miként az az Egyesült-Államokban is megdöbbentő nagy arányokban észlelhető.
Igy pl. hitelt érdemlő becslés szerint csak magában Caddóban naponta 11 millió köbméter gáz megy veszendőbe, Oklahamában 5-6 millió, West-Virginiában 5-15 millió köbméter stb. Ez a tapasztalás is erős argumentum a földgáz államositása mellett, mert csak ily módon lesz elérhető a legkönnyebben és a legsikeresebben, hogy földünk méhének ez a megbecsülhetetlen nagy kincse az ország javára a legtakarékosabban és leggazdaságosabban s a mellett mindenkor a közszükségletnek megfelelő mennyiségben termeltessék és értékesittessék. Az Egyesült-Államokban, - habár ott nincs is bányajogi értelemben vett bányaszabadság, mert ott minden ásvány a földbirtok tartozéka, - a földgáz nagy közgazdasági jelentőségére való tekintettel a közhatalom erős kézzel nyul bele a gázmezők üzemviszonyainak alakitásába, különösen szigoru, helyenkint szabadságvesztési büntetésig menő törvényes intézkedéseket tettek a gázpocsékolás megakadályozására; ezeknek az intézkedéseknek a sikere azonban, miként a tapasztalás mutatja, a szabad verseny mellett mindenütt és mindenkor többé-kevésbbé problematikus marad. A javaslat a földgázt a földolaj analogiájára szorosan beilleszti a bányatörvény keretébe.
A földgázkutatáshoz is kutatási engedély kell s a földgázfeltárásra is bányatelek adományozandó. Az állami bányamonopolium statuálása szükségessé teszi a bányatörvény egyes rendelkezéseinek módositását, illetve kiegészitését. Átmeneti intézkedést csak a létező és használatban levő gázkutak védelmére kellett statuálni. A telektulajdonost kedvezményi idő nem illeti meg, mert a fentebb kifejtettek szerint a földtulajdonos rendelkezése az éghető földgázokra ki nem terjed. A zártkutatmányosok szerzett jogainak védelméről sem kell gondoskodni, met földgázkutatás czélzatával zártkutatmányt senki sem jelentett, nem is jelenthetett be s mert a mennyiben a földgáz a földolajjal együttesen fordul elő, a földolajkutatásra nézve nyujtott átmeneti kedvezmény a földolajbányászat tartozékát képező földgáz-előjövetel tekintetében is elgendő biztositékot nyujt.
Általános indokolás
Tételes bányajogunk értelmében a kőolaj vagy földolaj a földbirtokos szabad rendelkezése alól kivett és a szabad bányászkodás tárgyát képező ugynevezett fenntartott ásványok közé tartozik.
A hatályban levő ausztriai általános bányatörvény 3. §-a ugyan csak földszurkokról (Erdharze) beszél, de nem forog fenn kétség sem a tudományban, sem a gyakorlatban az iránt, hogy a „földszurkok” elnevezése alatt az összes bitumenes ásványokat kell érteni. Jelesül e fogalmi körbe tartoznak: 1. a folyékony bitumenet, u. m. a földolaj (nyersolaj, petroleum, nalta) és a gyérebben előjövő földkátrány (Erdteer, Bergteer, Maltha), a mi nem más, mint sürübb, tapadósabb és nyulékony nyersolaj; 2. a szilárd bitumenek, u. m. a földgyanta (ozokerit), mely több helyen a nyers olajból válik ki, de nyers-olaj nélkül is előfordul, a földszurok és a termés-aszfalt; 3. a más anyagokkal keverten előjövő bitumenek, mint a bitumenes palák (olajpalák), a bitumenes homok (olajhomokkő, aszfalthomokkő, a bitumenes mészkövetk (aszfaltmészkő).
Ellenben a közfelfogás szerint nem esnek a bányatörvény rendelkezései alá a gáznemű bitumenek, vagyis az éghető földgázok, melyek földünk rétegeiben részint önállóan, részint más bitumenek, különösen a nyers olaj társaságában lépnek fel s helyenként nagyobb tömegekben előfordulnak a feketeszéntelepekben is, ahol részint robbanó levegő, részint gázkitörések (Blaser) alakjában a bányász legádázabb ellenségeként lépnek fel. Itt is meg kell azonban már jegyeznem, hogy a közfelfogás az önállóan fellépő gáznemű bitumeneket ( a nem önállóan, hanem más fenntartott ásványokkal, pl. a feketeszénnel, a petroleummal közös településben előforduló gáznemű bitumeneket a közfelfogás már egyértelmüleg bányajogi megitélés alá veszi, illetve a bányatulajdonjog tárgyának tekinti) csakis azért nem tekinti a bányatörvény rendelkezései alá tartozóknak, mert a bányászat eddig csakis a szilárd és helylyel-közzel a folyékony anyagok (pl. petroleum, czementvizek) kiaknázásával és hasznositásával foglalkozott. Ha azonban közelebbről és tárgyilagosan vizsgáljuk a dolgot, a mire alantabb részletesebben kiterjeszkedem, akkor nyilvánvalónak fog feltünni, hogy az éghető földgáz is a „bitumenek” anyagcsoportjába tartozik és ép ugy tekinthető a bányatörvény rendelkezései alá tartozónak, mint akár a földolaj.
A jelen törvényjavaslat két közérdekű feladat megoldását veszi czélba, u. m.: 1. a legfontosabb bitument, a nyers földolajat s a vele előforduló földgyantát kiveszi az eddigi föltétlen bányamüvelési szabadság köréből s visszatérve az ősi bányaregalitás elvi alapjára, más személyekre átruházható állami bányamonopolium tárgyává teszi azokat; 2. kifejezetten is a bányajog körébe vonja (lex declaratoria) a gáznemű bitumenteket, vagyis az éghető földgázokat és ezek felkeresésének, kiaknázásának és hasznositásának jogát is az állam részére tartja fenn, hasonlóképen oly alakban, hogy ez a jog is átruházható legyen más személyekre.
az alábbiakban mindenekelőtt a hazai petroleumkérdés mibenlétének megvilágitása mellett azokra anyomatékos közérdekü okokra óhajtok kiterjeszkedni, melyek a földolajok államositásának eszméjét minálunk homloktérbe állitották s az eszme megvalósitásának előkészitésére ösztönözték a kormányt.
Közismeretü, hogy hazánkban az északi, a keleti, de sőt a délkeleti határok mentén is mindenütt oly geologiai jelenségek tünnek szembe, melyek kiterjedtebb petroleumbányászat lehetősége mellett szólanak; jelesül ismeretesek nagy kiterjedésben ugyanolyan korú és összetételü régekomplexumok, mint a melyek a szomszédos Galicziában és Romániában a petroleum előfordulására annyira jellemzők; de sőt nem hiányoznak még azok a külső jelek sem, melyek a szaktudomány tanitása és a gyakorlati tapasztalás szerint a nyers kőolaj jelenlétét igazolják.
A véghezvitt kutatási munkálatok során egyes furólyukak már termeltek is kisebb mennyiségű kőolajat, de a furások szakszerű vezetésének hiánya, sokszor pedig szándékos rosszakarat az olajvezető régetek kellő feltárását és kiaknázását meghiusitották. Daczára a földolajbányászat lehetősége tekintetében nálunk fennforgó, imént vázolt biztató jelenségeknek s daczára ama kedvező jogállapotnak, hogy mig Galicziában és Romániában, ahol a földolaj a telek tartozékát képezi, e jogi helyzetből kifolyólag nagy áldozatokat kell hozni a petroleumvállalkozónak a terület megszerzéséért a földtulajdonossal szemben, addig nálunk mindenütt teljes és ingyenes kutatási és bányanyitási szabadság áll fenn a petroleum tekintetében a belföldi és a külföldi tőkére nézve egyaránt; továbbá daczára a magán petroleumkutatás nagyarányu állami támogatásának, mely abban nyer külső kifejezést, hogy kezdeményezésemre 1892. óta évenként 100.000 K vétetik fel az állami költségvetésbe, melyből azok, kik a kétségkivül koczkázattal járó és tetemesebb költséget igénylő petroleumkutatásra vállalkoznak, a lemélyitendő furólyuk mélységével növekvő állami támogatásban részesülnek: daczára minden vállalkozásra serkentő, munkára ösztönző tényezőknek, még ma sem tudjuk határozottan, hogy eőfordul e a petroleum nálunk állandó és rendszeres kitermelésre érdemes mennyiségbne, vagy sem. Pedig a már évtizedek óta vajudó petroleumkérdést Magyarországon végre-valahára mégis csak meg kell oldani. S tekintettel a nálunk joggal feltételezhető nyerskőolaj-előfordulás nagy közgazdasági jelentőségére, ennek a kérdésnek alapos megoldását sürgős feladatnak kell minősíteni, még pedig állami feladatnak, mert a tapsztalás arról győzött meg, hogy a magánvállalkozástól a közhatalom igen messzemenő anyagi és erkölcsi támogatása daczára sem lehet a kérdés megnyugtató megoldását elvárni.
Mellőzve az állam részéről anyagilag is támogatott szabad turzási rendszer eredménytelensége okainak vizsgálatát, csak arra a konstatált tényre óhajtok rámutatni e helyen, hogy évtizedek tapasztalása kételyt kizáró módon beigazolta, hogy a bányaművelési szabadság nem volt alkalmas jogalap a pegroleumkérdés megoldására.
A bányaművelési szabadság a szédelgő spekuláczióra, a meddő térfoglalások eszközlésére igen alkalmas zártkutatmányi jogintézmény kedvezőtlen kihatása folytán szabadossággá fajult el s mint ilyen csak akadályozójává, kerékkötőjévé vált a komoly vállalkozásnak. Nemcsak közgazdasági, hanem logikai követelmény is tehát, hogy a be nem vált jogalapról más, a kitüzött czél elérését inkább biztositó jogalapra kell áttérni. Ez a jogalap nem lehet más, mint a bányászat ősi jogalapja, a bányaregalitás, a modern alkotmányos államélet szerveztének megfelelő átruházható állami bányamonopolium alakjában!
Az államnak kell kezébe venni az ország valószinű petroleumterületeinek szakszerű átkutatását és megnyitását. CSak az állami vállalkozás nyujt kellő biztositékot arra, hogy ez az óriási közgazdasági jelentőségű probléma az ország összes feltételezhető petroleum-vidékein gyökeres és alapos megoldásra talál; csak az állami vállalkozás lehet kitartó, esetleg több mélyfurás eredménytelenségén el nem csüggedő és minden idegen befolyástól abszolute mentes!
Az eddig eszközölt petroleumkutató mélyfurások arra engednek következtetni, hogy hazánkban a tömeges petroleum-előjövetelt többnyire nagy mélységekben, még pedig az 1000 métert is meghaladó mélységekben kell keresni. Ennek tudatában ezután még kevésbé várható, hogy a magánvállalkozás a petroleumkérdésnek nagy költséggel járó s a mellett mégis csak koczkázatos megoldására, az összes valószinű petroleumterületek gyökeres átkutatására vállalkozzék.
Az egyedül czélravezető s a kérdés minél gyosabb megoldását lehetővé tevő módozatot tehát az állam vállalkozásában kell keresni. Ha pedig az állam a közjó érdekében önként vállalkozik az egész országban a nagy költséggel járó és koczkázatos petroleumkutatások végrehajtására akkor csak természetesnek tünhetik fel az a törekvés, hogy az állam az ország jövendő petroleumbányászatának vezetését s a petroleumpiacz irányitását ugyancsak a közjó érdekében magának vindikálja. De tovább megyek. Még abban az esetben is, ha a petroleumkérdés minálunk már megoldottnak volna tekintendő, s ha az eddigi bányaszabadság jogalapján már számottevő petroleumbányászat keletkezett volna is; a körültekintő és czéltudatos közgazdasági és bányapolitikának igy is az állami petroleumbányamonopol elvi alapjára kellene áttérni. Ezt követi ugyanis: 1. a nyers kőolaj széleskörü használhatósága és óriási jelentősége a társadalom gazdasági életében s ebből folyólag annak az imminens szükségessége, hogy tekintettel a kartellek, trösztök és szindikátusok alakjában fellépő magánmonopol önző és kizsákményoló törekvéseire, a mi épen a nyerskőolaj-bányászat és ipar körében ölt nagyobb mérveket, az állami befolyás a földolajbányászat s annak raffinálása körében a piacz állandó és megfelelő ellátásának, valamint az árképződés természetes alakulásának biztositása érdekében minél inkább megerősittessék; 2. a nyers földolaj különszerű előfordulása, települése és bányászása, illetve az a mérvadó tekintet, hogy a bányaszabadság és az ezen elvi alapon keletkező szabadverseny a petroleumbányászat körében épen a sajátszerű települési viszonyoknál fogva a tapasztalás szerint előbb-utóbb rabló bányászkodásra s e nagy érékű ásványkincs elpocsékolására vezet. Ezt a két okot, melyek mindegyike erős nyomatékkal billenti meg a mérleget a szabad petroleum-bányászattal szemben az állami bányamonopolium javára, az alábbiakban közelebbről óhajtom megvilágitani.
A nyers földolaj s az abból készülő destillatumok hosszú sorozata, mint a rhigolen, a petroleumether, a gazolin, petroleum-benzin, ligroine, a tisztitó benzin és más könnyű olajok, továbbá a közönséges világitó olaj, vagy petroleum és a lepárlás maradványaiként jelentkező különböző készitmények, mint a kenő olajok, a paraffinolaj, a praffin, a kátrány, a koksz a társadalom háztartásában s az iparban igen széleskörü használatnak örvendenek. A nyers kőolaj ily módon nemcsak a legkülönbözőbb emberi czélokra használható fel, hanem ezenkivül különös fontosságot nyer azáltal, hogy épen ugy, mint a szén, erőforrást, energiát is képvisel. Sőt a nyers olaj hőhatálya (10-12 ezer Caloria) közel másfélszer akkor, mint a legjob feketeszéné; tehát a legkitünőbb tüzelőszer, melynek elgőzölhető képessége 13 kg vizig terjed, holot a feketeszéné átlag csak 7, illetve 9 kg. Használatra úgy az egyéni háztartásokban, mint az ipar különböző ágazataiban legfőképen a kazánfűtésnél s a különböző erőgépek táplálásánál napról-napra növekszik. Nem lesz érdektelen felemliteni, hogy másfél évtizeddel ezelőtt 1894-ben a világ összes nyers olajtermelése 117,640.000 métermázsát tett ki, melyből 64,640.000 q az északamerikai Egyesült-Államokra, 48,830.000 q Oroszországra, 1,320.000 q Galicziára és 710.000 q Romániára esett; 1908. évben pedig a világtermelés már 380,522.000 q-ra emelkedett, a mely óriási termelési eredményben az Egyesült-Államok 239,430.000 q-val, Oroszország 82,915.000 q-val, Galiczia 17,540.000 q-val és Románia 11,477.000 q-val részesednek. A mi nyers olajtermelésünk igen alárendelt jelentőségű; igy pl 1908-ban 24.000 métermázsát tet ki, a melynek legnagyobb része, kéreken 22.000 q azonban nem közvetlenül jövesztett nyers bányatermény, hanem a bihari aszfaltbányák (Tataros, Felsőderna) feldolgozó üzemeinek mellékterménye. Nyers olajfogyasztásunk azonban évről-évre rohamosan növekszik, a mi a nyers olajbehozatal egyre fokozódó növekedését vonja maga után. Másfél évtizeddel ezelőtt 1894-ben 935.000 q nyersolaj jött be az országba, 1908-ban pedig a behozatal már 3,602.000 métermázsát tett ki.
A mi már most e téren általánosságban a kereslet és a kinálat közti viszony alakulatát s a petroleumpiacz helyzetét illeti, a tapasztalás azt bizonyitja, hogy a magánvállalkozás monopolizáló törekvése sehol sem érvényesül olyannyira, mint épen a petroleumipar körében.
A petroleum-világpiacz sorsát évtizedek óta a Standard Oil Cy (északamerikai tröszt) intézi. Ez az óriási egyesülés, miután Amerikában már leigázott minden versenyt, Európában is már évtizedekkel ezelőtt tért hóditani kezdett és pedig nem kisebb sikerrel, mint az uj világban. Az immár világhatalommá fejlődött északamerikai petroleum-tröszt monarchiánkban is éles versenyre kelt úgy a bányákkal, mint a finomitókkal. A Standard Oil Dy. hatalmi terjeszkedése és korlátokat nem ismerő erőszakos magánmonopoliuma már a kontinens több államában, jelesül azokban az államokban, melyeket a petroleum-világpiacz helyzete leginkább érdekel, mint pl. Oroszországban, Németországban, s legujabban Romániában, felszinre hozta s közérdekü követelményként állitotta homloktérbe a petroleumra vonatkzó állami monopolium, még pedig a petroleumpiacz teljes monopolizálásának eszméjét. És sajátszerű, hogy pl. Németországban az állami petroleummonopolium eszméje épen Hamburgból, a szabad kereskedelem ősiészkéből indult ki és napról-napra mindinkább tért hódít.
Ma már a petroleumra utalt minden érdekeltség egyértelmüleg vallja, hogy a nyersolaj-finomitás és kereskedés egészséges alapokra való fektetése és ezen iapri és kereskedelmi ágazatnak a közjót szolgáló kifejlesztése (egyöntetü termelés, méltányos árszabás stb.) csak állami monopol létesitése mellett lehetséges, a miből még az az előny is hárul az illető országra, hogy az államháztartás is a fogyasztók megterhelése nélkül jelentékeny bevételi forrásra tesz szert benne. Magyarországon is tehát ugy az egész fogyasztó közönség, mint az érdekelt ipar csak örömmel üdvözölheti a petroleumra vonatkozólag jelen törvényjavaslttal kezdeményezett életbevágó közgazdasági akcziót. Egyelőre itt csak a remélhető hazai petroleumbányászat államositásáról van szó, megfontolás tárgyát képezi azonban, hogy nem kellene-e az egész petroleumpiaczot, a finomitást és kereskedést is, teljes petroleummonopol létesitésével az állam vezetésére és gondozására bizni.
A kőolajra vonatkozó állami bányamonopolium megalkotását követelik továbbá - mint fenteb emlitém - a földolaj előfordulásának, településénk és bányászásának különszerü viszonyai. A földolaj tudvalevőleg különböző sürüségü, a viznél könnyebb, folyékony anyag, mely a föld felszine alatt kisebb-nagyobb mélységben a kőzetek repedéseit, üreg eit megtöltve, vagy laza halmazállapotu homokos kőzetekben felszívottan fordul elő. A földolaj tehát a természetben nincs helyhez kötve, mint pl. a kőszén, hanem mint cseppfolyós anyag mindannyiszor kisebb-nagyobb területen mozgásba jön, valahányszor a fedőrétegek mélyfurás által megnyittatnak. Ilyenkor a földolaj a vele előforduló földgázok feszültsége folytán sokszor a megnyitó furólyukon ellenállhatatlan erővel kiszökken.
E sajátos előfodulás következménye, hogy a földolajtelepek kiaknázása sohasem eszközölhető oly tervszerüen, rendszeresen és a kiaknázható olaj mennyiség előzetes megállapitásának lehetőségével, mint pl. a széntelepeké, melyek a települési viszonyoknak megfelelő méretü, előre ismert szénmennyiséget tartalmazó, kisebb részekre, bányamezőkre felosztva kerülnek egymás után kiaknázás alá. Továbbá, miután a nyers olaj a föld alatt is folyékony állapotban van, természetes, hogy bányaiparszabadság mellett a különböző birtokosok tulajdonát képező szomszédos bányatelkekben folyó üzemek egymásnak olajgazdaságára és termelési hatályára befolyással lehetnek. S ily körülmények között könnyen érthető az az általában észlelhető törekvés, mely a feltárások siettetésével a szomszédos területek olajanyagának elvonására irányul.
Helyenkint rettenetes erőmegfeszitéssel folyik a versengés, hogy az illetők minél előbb juthassanak a kőolajhoz s hogy előbb czélt érve, a szomszédos terület petroleumtartalmát is részben lecsapolhassák. az ily önző versengés, a mi - ismételten hangsulyozom - mindenütt észlelhető, természetes jelenség a petroleum-bányaszabadság - avagy a petroleum földhöz kötöttsége mellett, előbb-utóbb rabló bányászatra, nagy értékeket képviselő nyersanyagtömegek elpocsékolására vezet. Hogy közel álló példát emlitsek, a szomszédos Galiczia petroleumbányászata körében szerzett tapasztalatokra hivatkozom. Galicziában 1908-ban a földolajtermelés az előző évihez képest 6 1/2 millió q-t nem tudtak azonnal értékesíteni s hogy ezt megmenteni lehessen, sürgősen épitett tartályokba helyezték el. Hogy e mellett, - miután elegendő kapaczitásu tartályokról előre nem volt gondoskodva, - mennyi kőolaj ment veszendőbe, folyt el hasznavehetetlenül, azt megbizható adatok hiányában egész pontosan megállapitani ugyan nem lehet, de hitelt érdemlő szakvélemények az évi termelésnek legalább 30%-ára (5 milió q) becsülik azt. Az 1908. év nyarán, midőn már minden rendelkezésre állott tartály telve volt s a nyersolaj ára a nagy tultermelés miatt nevetségesen alacsonra esett le (70 filérre q-ként, a miből azonban a fogyasztók nem sok hasznot huztak, hanem csak a nyersolaj feldolgzásával foglalkozó s kartellben álló finomitók előtt nyilt kedvező alkalom a nyerészkedésre), még mindig számos uj feltáró furás állott üzemben, köztük a hires „Oil City” nevü is, mely 900 m mélységben, naponta 200 waggonra becsült nyersolajmennyiséget kiszökkenő bő forrást nyitott meg, ugy hogy a nagy erővel felszökő petroleum miatt a furó tornyot meg sem lehetett közeliteni és a nyers kőolaj legnagyobb része heteken át hasznavehetetlenül elfolyt.
A közérdekkel homlokegyenest ellenében áll az ily tékozló, észszerütlen bányászkodás. Minden országnak, melynek földje ily nagy értékü ásványkincset rejt mélyében, oda kell törekednie, hogy a nyersolaj minél tökéletesebben és minél kisebb holt veszteséggel kerüljön ki a föld mélyéből. Ennek a követelménynek önként érthetőleg az állami bányászmonopolium rendszere mellett lehet a legjobban megfelelni. Csak e rendszer mellett lehetséges az egyes petroleumvidékek észszerü, czéltudatos, rendszeres feltárása; e rendszer mellett már a priori teljesen kizártnak vehető a szabad foglalásokkal járó erőltetett munka s az ezzel kapcsolatos olajpocsékoló bányászkodás. A javaslat az állami petroleumbányamonopoliumra való átmenetet a szerzett jogok elismerésével és méltányos védelmével tervezi. A figyelembe veendő szerzett jogok itt, - miután a petroleum az eddigi bányajog szerint is ki volt véve a földbirtokos szabad rendelkezése alól, - az adományozott bányatelkek és a jelen törvényjavaslatnak a törvényhozás elé történt előterjesztését megelőzöleg bejelentett s jogérvényesen fennálló zárkutatmányok. Amazokat teljes jogi tartalmukkal továbbra is érvényben hagyja a javaslat, a zárkutatmányosoknak pedig méltányos kedvezményi idő (moratoriumot) engedélyez, mely alatt a petroleumkutatást és feltárást az eddigi kizárolagossággal még ők végezhetik. Máskülönben a földolaj továbbra is a bányatörvény keretében marad; a kitartást és a kiaknázást az állam ezután is csak a bányatörvény szerinti kutatási engedély, illetve bányatelekre szóló bányaadományozás alapján fogja vgezhetni.
A másik czél, melyet a jelen törvényjavaslat elérni akar, abban áll, hogy kifejezetten is a bányajog körébe vonja a gáznemü bitumeneket, vagyis az éghető földgázokat is és ezek feltárásának és hasznositásának jogát is az állam részére tartja fenn. Már évtizedek óta ismeretes, hogy a Magyar-Alföldön az artézi kutak furásánál a föld mélyében időnkint jelentékeny gázforrásokra bukkannak, melyekből kisebb-nagyobb mennyiségben állandóan ömlik a tulnyomó részében methánt (C II) tartalmazó éghető gáz. E gáz a legtöbb helyen felhasználhatatlanul megy veszendőbe, csak helyenként használjak fel azt főként világitási és fűtési czélokra. Igy pl. a püspökladányi pályaudvar mellett 1887-ben elkészült artézi kutból felszálló s óránkint mintegy 30 hektolitert kitevő gázt a pályaudvar és a felvételi épületek világitására használják fel; a Neumann testvérek aradi gyártelepén létező artézi kutakból eredő gázt fütésre, világitásra, főzésre használják, azonkivül a gáz állandóan összesen 49 eff. lóerejü motorokat hajt s az összes gázmennyiség 125 lóerő állandó szolgáltatására elegendő. A mezőhegyesi artézi kutakból kijövő, óránként 15, illetve egy másik kutból 20-22 hektolitert kitevő gáz világitásra használttik fel.
Vagy pl. a Csanád-apácza községben lemélyitett artézi kut állandó gázforrása mint fütő és világitó anyag elegendő az ottani gőzmalom ellátására stb. Főleg tudatlanságból és konzervativizmusból eredő előitélet azonban az oka annak, hogy a Magyar-Alföldön a gázt is adó furások nagy része ma is felhasználás nélkül adja ingyen fütő, világitó és munkát adó termékét. De más helyeken is ráakadtak már nálunk a petroleumra vagy ásványszénre irányuló mélyfurásoknál jelentősebb földgázforrásokra. Igy pl. Kőrösbányán kőszénkutatás czéljából lemélyitett furólyukak egyenként és 24 óránként közel 1000 köbméter földgázt adtak; a gázkiáramlás élesen sivitó hangja több száz méternyire elhallatszott. Az eddig szerzett tapasztalatokat azonban a gázbőség tekintetében messze tulszárnalja a kálisokutatás czéljából az államkincstár által az erdélyrészi Mezőségen telepitett kissármási mélyfurás által eszközölt óriási földgázföltárás, melyből állandóan 120-130 ezer lóerőnyi energiát képviselő roppan gáztömeg tör ki óriási nyomással a felszinre. Mindezek az észlelt tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy hazánk földje éghető gázak alakjában is kincseket érő energiaforrásokat rejteget mélyében. A földgázok hasznositása különösen Észak-Amerikában ölt óriási arányokat.
New-York gázmezőin már 1821-ben kezdték értékesiteni a gázt s ezek a gázmezők most, közel egy évszázados kihasználás után is még mindig 92 millió köbméter gázt adnak évenkint. A földgázképződmények nagyobb arányu kihasználása azonban csak a nyolczvanas években kezdődik s azóta folytonosan emelkedőben van. Különösen az utolsó évtizedben vett a földgáz kihasználása igen nagy lendületet. Oliphant mérnöknek az 1905. évi liége-i petroleumkongresszuson előadott tanulmánya szerint az üzemben levő gázfurásoknak száma az Egyesület-államokban már 1905-ben 16,000-re volt becsülhető, ezek közül 1904-ben 3095 furás készült. 1907-ben a gázkutak száma volt 18,674 és a gázvállalatoké: 2407. Jelenleg a produktív gázkutak száma jóval meghaladja a 20,000-et. Az Egyesült Államok gázmezői n az 1908. évi gáztermelés, helyesebben gázfogyasztás 11,380 millió köbmétert tett ki.
Mig az évenkinti földgáztermelés megközelitő értéke itt a nyolczvanas évek elején alig haladta tul az egy millió koronát, 1900-ban ez az érték már 118 millió koronára és 1908-ban 273 millió koronára emelkedett. Ennyi bevételük volt a gáztársulatoknak a termelt földgáz értékesitésénél. A földgázokat világitási és fütési czélokra és különféle gázmotorok táplálására használjak. Burgmann szerint a földgáz kalorikus értéke 1 1/2-szerese a petroleumnak és kétszerese a kőszén kalorikus értékének. Kisérletek igazolták, hogy a földgázzal eszközölt kazánfütésnél az elméleti hőhatály 83%-a használható ki, holott a legjobb pittsburgi feketeszénnél csak 60%.
Az „engineers Society West-Pennsylvania” bizottsága direkt kazánkisérletek utján a legjobb pittsburgi feketeszén elgőzölitő képességét 7 kg., a földgázét pedig 20.31 kg. vizben állapitotta meg 1 kg. fütőanyagra vonatkoztatva. S miután a gázok tökéletesen elégnek, e tüzelési rendszer mellett nyoma sincsen annak a kellemetlen füstnek és koromnak, mely szénfütés mellett a levegőt főleg gyártelepek közelében oly kellemetlenné teszi. Tisztasága különösen az nyeggyártásnál teszi megbecsülhetetlenné. Ezenkivül nincs a munkamegtagadás, a boykott stb. veszélyének kitéve, mint a kőszén. A mi pedig a földgáz világitó erejét illeti, empirikus uton megállapitották, hogy 50 normálgyertyafény előállitásához óránként 2 1/2 köbláb=75 liter földgáz elgendő.
A fentebbiekben közölt adatok eléggé megvilágitják a földgáz nagy közgazdasági jelentőségét és használhatóságának magas relativ értékét. Nem csoda tehát, hogy mindenütt, a hol a földgázok előfordulása meg van állapitva, egyre fokozottabb figyelmet forditanak annak kinyerésére és értékesitésére. Hogy pl. az amerikaiak, a kik a világ természetes gázprodukcziójában 98%-kal vesznek részt, a földgáz értékesitése czéljából nagyobb áldozatoktól sem riadtak vissza, annak illusztrálására elég felemliteni, hogy Pittsburg város Doddridge-Countyből 150 angol mértföldről - Chicago Central-Indiannaból és Toledo nyugatvirginiából 260 angol mértföld (kereken 410 km.) távolságból vezetik zárt csővezetékeken a gázt, melyet fütésre, világitásra, motorhajtásra stb. használnak fel. Legelőnyösebb a gáz használata az amerikai tapasztalás szerint házi fütési czélokra; ezután következik a felhasználás világitási czélokra Auer-égőkkel.
Az ipari felhasználásnál a legelőnyösebb értékesitést a vasiparban találjuk, a hol a Martin-üzemben tégely-aczélgyártásánál, másodmelegitőkben és kovácstüzelésnél alkalmazzák. De nagy lendületet okozott a földgáz az üvegiparban is, a hol nemcsak olvasztási czélokra, hanem számtalan és különböző technologiai müveletre is eredményesen és kiváló előnyökkel használják. Azok a jelenségek után, melyek a földalatti gázelőjövetel tekinteétben minálunk eddig ugyszólván véletlenül, más czélzatu mélyfurások közben felmerültek, különösen pedig a legerősebb amerikai gázforrással versenyző kissármási gázfeltárás után mi is bizton számithatunk arra, hogy minálunk is sikerülni fog mihamarabb jelentékeny gáztömegeket megnyitni s ezeket a földalatti megbecsülhetetlen hő-, fény- és erőforrásokat az ország javára hasznositani. Mivel a gázfeltárást czélzó mélyfurás nagyobb költséget igényel és nagy koczkázattal jár: már apriori is teljesen kizártnak vehető, hogy e fontos közgazdasági probléma megoldására a magántőke vállalkozzék. Itt is, - ép ugy, mint az évtizedek óta vajudó petroleumkérdésnél, - csak az állam direkt és áldozatra kész akcziójától lehet várni sikert és eredményt. Éppen ezért a kormány a közjólét s a nemzeti vagyonosodás előmozditását czélzó közgazdasági munkaprogrammjába f elvette, hogy petroleumkérdéssel kapcsolatban a természetes éghető földgázok előfordulásának megállapitásával s az egyes gázforrások megnyitásával és hasznositásával is közvetlenül fog foglalkozni.
A petroleumkérdés és a földgázkérdés különben is rokonkérdések, miként a földolaj és a földgáz rokonanyagok s a természetben többnyire egymás mellett találhatók fel. De mielőtt a kormány a közjólét előmozditását czélzó közgazdasági munkaprogrammja e fontos részletének végrehajtásához fogna, törvényileg kell rendezni a földgázbányászat viszonyait. A földolajnak fentebb már méltatott államositásán kivül ezt a rendezési munkát is felölei a jelen törvényjavaslat.
Kit illet meg manapság az égő földgázok tulajdonjoga? első pillantásra erre a kérdésre az a felelet kinálkozik, hogy miután a bányatörvény a gáznemü testek jogi természetének megállapitásával kifejezetten nem foglalkozik, az azokkal való rendelkezési szabadság az általános magánjog elvei szerint birálandó el, vagyis a tuladjonjog tartalmából kifolyólag a telektulajdonost illeti meg. Azonban közelebbről vizsgálva a dolgot, a földtulajdonosnak a földgázokhoz való joga nem ily határozott, ellenkezőleg könnyen kimutatható, hogy egyes viszonylatokban az a jog ma is a bányatulajdon tartozéka s hogy általában véve is megokolt az a jogi vélelem, hogy a gáznemü bitumeneket nem lehet a telek tartozékának minősiteni. Ugyanis közismeretüleg az égő gázok csaknem rendes kisérői a földolajnak és a kőszénnek, azokkal szoros együttes településben fordulnak elő. Az ily gázok a földolajra, illetve kőszénre adományozott bányatuladon tartozékának tekintendők s a gyakorlatban sem vitás, hogy ezekkel a gázokkal a földolaj-, illetve a kőszénbánya tulajdnosa szabadon rendelkezhetik. De általában véve is az a tényleges állapot, hogy a földgázok. továbbá a földolajok, a földszurkok, az aszfalt a természetben egy anyagkomplexumot képeznek.
Eredetük közös, vegyi alkatuk azonos, mindannyian ugyanazon származási proczesszus termékei. A földgáz a földolaj és más bitumenek lepárlásának származéka, a mely átmenetet a földben kifejlődő meleg, a nagy nyomás és más egyéb fizikai és kémiai hatások idézik elő; a földgyanta, a földszurok és az aszfalt is a földolajból keletkeztek részben részleges elgázolás, részben oxidáczió és más vegyi hatások folytán. Az amerikai szaktudósok felfogása szerint is a földgáz nem egyéb, mint a kőolajnak egyik frakczionális terméke. Kisérletileg is kimutatták, hogy a földolaj, ha az palákon átnyomul, különböző fajsulyu és összetételü olajokra és gázokra frakczionál és a frakczionálásnak etgyik terméke a földgáz. A földolaj és a földgáz szoros genetikai kapcsolatát, közös eredetét igazolja egyébként az is, hogy az egész föld kerekségén csakis kőolajterületeken ismerünk jelentékenyebb gázelőfordulásokat. Tehát nem mondunk ujat s mivel sem szoritjuk meg a telektulajdonos jogait akkor, midőn azt mondjuk, hogy a szilárd és cseppfolyós bitumenekkel együtt a velük rokon, fizikailag s kémiailag hozzájuk tartozó gáznemü bitumenek, vagyis az égő földgázok is ki vannak véve a telektulajdonos szabad rendelkezése alól.
Hiszen mint tudjuk, a tételes bányatörvény is csak a szilárd halmazállaptu „földszurkokat” (Erdharze) nevezi kifejezetten fenntartott (a földtulajdonos szabad rendelkezése alól kivett) ásványoknak; a földolajról, a petroleumról egy szóval sem emlékezik meg külön a bányatörvény, mégis a nyilvánvaló faji együvétartozás és rokoni jelleg folytán soha senki sem vonta kétségbe azt, hogy az általános bányatörvény 3. §-ának hatálya a földolajra is kiterjed. Ugyanez a viszony áll fenn a földgázok tekintetében is melyek több helyen, a hol óriási (helyenként 100-200 athmoszférára becsülhető) nyomás alatt törnek ki a felszinre valószinüleg cseppfolyós halmazállapotban fordulnak elő a földalatti gáztartályokban.
Mindezeknél fogva szigoruna vizsgálva a dolgot, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a jelen törvényjavaslat a földgázok tekintetében nem tervezi uj jogállapot létrehozását, a földbirtokosokkal szemben nem foglal magában jogelvonást vagy uj jogmegszoritást vagy uj jogmegszoritást, hanem a megalkotandó törvény lényegileg csak mint lex declaratoria a földgázoknak a közös származásánál és közös faji jellegnél fogva a földolajokkal és földszurkokkal való szoros együvétartozása alapján állitja fel azt a jogtételt, illetve helyezkedik arra a jogalapra, hogy a földgázok (a gáznemü bitumenek) is ki vannak véve a telektulajdonos szabad rendelkezése alól. A javaslat éppen ugy, mint a földolajra nézve tervezi, a földgáz tekintetében is megszünteti, illetve mellőzi a bányamüvelési szabadságot s a földgáz felkeresésének, kiaknázásának és hasznositásának jogát az állam részére tartja fenn, vagyis a földgáz tekintetében is átruházható állami bányamonopoliumot létesit. E bányamonopolium megalkotását is ugyanazon indokok támogatják, mint a melyek fentebb a tervezett földolajbányamonopolium védelmére előadtam s a melyek röviden a következő három pontba foglalhatók össze: 1. A magánvállalkozástól nem lehet várni és remélni, hogy a földgázok felkeresését és hasznositását czélzó költséges és rendkivüli nagy koczkázattal járó mély furások végrehajtására vállalkozni fog.
Ez imminens állami feladat, melyet az államnak félreismerhetetlen közgazdasági érdekből s az előzmények, illetve az eddigi tapasztalatok után bizton várható siker reményében meg kell oldania. Ha pedig az állam önként s egyedül vállalkozik e költséges és koczkázatos feladat megoldására, akkor csak természetes, méltányos és jogos az a törekvése is, hogy a földgázok feltárását és hasznositását az egész vonalon ő maga intézze. 2. A földgázok széleskörü használhatósága, közgazdasági jelentősége is az államositás mellett szól, mert e rendszer a legnagyobb biztositék arra nézve, hogy a földgáz s az abban rejlő óriási energia a legjutányosabban kerül majd az ipar és más fogyasztás rendelkezésére. Hangsulyozni kivánom itt különösen, hogy az a megmérhetetlen és értékére nézve megbecsülhetetlen gáztömeg, melyet az eddigig tapasztalatok szerint a magyar föld méhében rejteget, igen hathatós iparfejlesztési eszközt képvisel majd az államhatalom kezében, mert kétségtelen, hogy az olcsó tüzelőszer és az olcsó energia egyik legfőbb tényezője és föltétele az ipar terjeszkedésének és fellendülésének. S nem szorul bővebb indokolásra, hogy ha már az ipart anyagilag is támogatni akarjuk, sokkal helyesebben járunk el, ha e támogatást nem pénzbeli segélyezéssel, hanem szükséges tüzelőszer vagy energia közvetlen nyujtásával eszközöljük. Az éghető földgázok államositásának eszméjét elsősorban éppen ez a gondolat sugallta, t. i. a minél czélirányosabb és minél hatályosabb állami iparpártolás gondolata, mert jól tudjuk, mennyire létérdeke az országnak, hogy ipara belterjesebben fejlődjék és minél inkább megerősödjék. 3. Fokozott mértékben áll a földgázra nézve az államositásnak az a harmadik indoka, mleyet a nyers olajra nézve a teleülési viszonyokból származtattam le, t. i. hogy különösen a nagy kiterjedésü gázmezőkön a bányaszabadság, illetve a szabadverseny tapasztalás szerint temérdek földgáz elpocsékolására vezet, miként az az Egyesült-Államokban is megdöbbentő nagy arányokban észlelhető.
Igy pl. hitelt érdemlő becslés szerint csak magában Caddóban naponta 11 millió köbméter gáz megy veszendőbe, Oklahamában 5-6 millió, West-Virginiában 5-15 millió köbméter stb. Ez a tapasztalás is erős argumentum a földgáz államositása mellett, mert csak ily módon lesz elérhető a legkönnyebben és a legsikeresebben, hogy földünk méhének ez a megbecsülhetetlen nagy kincse az ország javára a legtakarékosabban és leggazdaságosabban s a mellett mindenkor a közszükségletnek megfelelő mennyiségben termeltessék és értékesittessék. Az Egyesült-Államokban, - habár ott nincs is bányajogi értelemben vett bányaszabadság, mert ott minden ásvány a földbirtok tartozéka, - a földgáz nagy közgazdasági jelentőségére való tekintettel a közhatalom erős kézzel nyul bele a gázmezők üzemviszonyainak alakitásába, különösen szigoru, helyenkint szabadságvesztési büntetésig menő törvényes intézkedéseket tettek a gázpocsékolás megakadályozására; ezeknek az intézkedéseknek a sikere azonban, miként a tapasztalás mutatja, a szabad verseny mellett mindenütt és mindenkor többé-kevésbbé problematikus marad. A javaslat a földgázt a földolaj analogiájára szorosan beilleszti a bányatörvény keretébe.
A földgázkutatáshoz is kutatási engedély kell s a földgázfeltárásra is bányatelek adományozandó. Az állami bányamonopolium statuálása szükségessé teszi a bányatörvény egyes rendelkezéseinek módositását, illetve kiegészitését. Átmeneti intézkedést csak a létező és használatban levő gázkutak védelmére kellett statuálni. A telektulajdonost kedvezményi idő nem illeti meg, mert a fentebb kifejtettek szerint a földtulajdonos rendelkezése az éghető földgázokra ki nem terjed. A zártkutatmányosok szerzett jogainak védelméről sem kell gondoskodni, met földgázkutatás czélzatával zártkutatmányt senki sem jelentett, nem is jelenthetett be s mert a mennyiben a földgáz a földolajjal együttesen fordul elő, a földolajkutatásra nézve nyujtott átmeneti kedvezmény a földolajbányászat tartozékát képező földgáz-előjövetel tekintetében is elgendő biztositékot nyujt.
