1. § A kősón (chlornatrium) kivül a káliumsók (kálium- és magneziumsók s az azokkal előforduló más sók) is mind szilárd, mind oldott állapotban az állami sójövedék tárgyai, de a sójövedékről szóló 1868. évi XI. tc. és 1875. évi L. tc. rendelkezései, valamint a sójövedékre vonatkozó egyéb jogszabályok a káliumsókra ki nem terjednek.
2. § Azt a fennálló jogszabályt, a mely szerint a kősó kutatásához és kiaknázásához az államnak sem kutatási engedélyre, sem bányaadományozásra szüksége nincs, a káliumsókra is alkalmazni kell, de ugy a kősóra, mint a káliumsókra nézve a kutatásnak, ugyszintén a kiaknázásnak megkezdéséről a pénzügyi hatósághoz és a bányahatósághoz jelentés teendő, s a kutatás idegen földterületen csak akkor kezdhető meg, ha a telekhasználat joga az érdekelt földtulajdonostól békés egyesség utján, vagy ennek nem sikerülte esetében, a bányatörvény negyedik fejezete szerinti kisajátitási eljárás utján már megszereztetett.
3. § A pénzügyminister a káliumsók kutatására és kiaknázására vonatkozó jogot meghatározott területre és időtartamra a bányatörvény 7. és 8. §-ának alkalmazásával, a hazai ipar és mezőgazdaság érdekeinek kellő biztositása mellett és különös figyelemmel arra, hogy a szükségelt káliumsót a fogyasztók minél előnyösebb módon és minél olcsóbban szerezhessék meg, másra is átruházhatja.
A káliumsók kiaknázási jogának átruházásáról az országgyülésnek a költségvetés előterjesztése során, vagy esetről-esetre előzetes jelentés teendő, és az ily átruházás csak akkor válik jogérvényessé, ha az arra vonatkozó jelentést az országgyülés mindkét háza tudomásul vette.
Az átruházás megtörténtéről köteles a vállalkozó az arra vonatkozó okirat bemutatásával a bányahatóságnak 15 nap alatt jelentést tenni.
Ha a vállalkozónak képviselője van, a vállalkozó nevén (czégén) és lakóhelyén (székhelyén) felül a képviseletére jogositott nevét és lakóhelyét is be kell jelenteni a bányahatóságnál.
A magyar szent korona országainak területén kivül lakó vállalkozó köteles az országban lakó meghatalmazottat állitani s annak nevét és lakóhelyét a bányahatóságnak bejelenteni.
Az e §-ban meghatározott bejelentések elmulasztása a bányatörvény 238. §-a szerint büntetendő.
A bányahatóság a káliumsóra irányuló kutatásokról, a káliumsóbányákról, a bejelentett jogátruházásokról és a rendeleti uton megállapitandó egyéb adatokról külön nyilvántartást vezet.
A káliumsók kutatásának és kiaknázásának átruházott joga a pénzügyminister engedélye nélkül el nem idegenithető és meg nem terhelhető.
4. § A bányatörvénynek és a kapcsolatos jogszabályoknak rendelkezéseit, a mennyiben a jelen törvényből és a kősóra nézve a fennálló sójövedéki törvényekből és szabályokból más nem következik, a kősó- és a káliumsó-bányászatra is megfelelően alkalmazni kell.
5. § A ki akár bányászati kutatás, akár bányamivelés közben, akár más módon káliumsóra bukkan, köteles erről a pénzügyi hatóságnak haladéktalanul jelentést tenni és a sótelepben minden munkát beszüntetni.
A káliumsótelepek véletlen feltalálásáért ellenszolgáltatásra senki igényt nem tarthat, és a végzett munkálatok költségeinek megtéritését is csak abban az esetben követelheti, ha a létesitett feltáró művet az állam átveszi.
A költségek összegét bármely fél kérelmére a bányahatóság határozza meg a törvény rendes utjának fentartása mellett.
6. § A kősóbányák vagy a káliumsóbányák területén s mindazokon a helyeken, a hol a kősó vagy káliumsó előfordulása meg van állapitva, a bányászati kutatás és a bányamivelés korlátozható, vagy a kutatási és bányamivelési munkálatokra nézve különszerü módozatok állapithatók meg.
E részben a bányahatóság a sóbányászatot képviselő állami hivatal meghallgatása után esetről-esetre határoz.
7. § A kősóra vagy a káliumsókra irányuló kutatás idegen zártkutatmányban vagy bányatelekben is végezhető, de e munkálat a zártkutatmányos vagy a bányatulajdonos üzemét nem háborgathatja.
Ha ilyenkor az állam, vagy átruházott jogon harmadik személy fentartott ásványokra talál, azokat a zártkutatmányosnak vagy bányatulajdonosnak minden ellenszolgáltatás nélkül átengedni tartozik.
8. § E törvény hatálya a káliumsókat is tartalmazó ásványvizekre ki nem terjed, de az ily vizekből káliumsót előállitani tilos.
9. § A káliumsók hasznositásából eredő állami tiszta jövedelem 10%-a a mezőgazdasági érdekeltség javára forditandó.
E czélból a földmivelésügyi ministerium kezelésében külön közalap szervezendő, a melybe a 10%-os járulékot minden üzleti év lezárása után be kell szállitani.
Az alap rendeltetése: mezőgazdasági érdekek előmozditása első sorban azokon a vidékeken, a hol káliumsók kiaknázása folyik.
Más, de szintén mezőgazdasági érdekek előmozditására ez az alap csak annyiban használható fel, a mennyiben az előbbi bekezdésben emlitett czélra igénybe nem vétetik.
Az alapba a Horvát-Szlavonországok területén folytatott káliumsóbányászat jövedelme után befizetett járulékokat ki kell adni Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjának.
Felhatalmaztatik a földmivelésügyi minister, hogy az alap szervezetét, kezelését, a mire nézve a mezőgazdasági érdekképviseleti szerveknek megfelelő befolyása biztositandó, valamint az alap felhasználásának irányelveit a mezőgazdasági érdekképviseleti szervek meghallgatása után a pénzügyministerrel egyetértőleg rendeleti uton szabályozza.
10. § A ki a káliumsóleletről az 5. §-ban előirt jelentést nyolcz nap alatt nem teszi meg, vagy pedig a sótelepben a munkát meg nem szünteti, a bányahatóság által 10-100 K-ig, ismétlés esetében 20-200 K-ig terjedhető pénzbirsággal büntetendő, és a kitermelt káliumsó értékének megtéritésében a bányahatóság által elmarasztalandó.
11. § E törvény kihirdetésekor azonnal életbe lép; végrehajtásával a pénzügyminster bizatik meg, a ki Horvát-Szlavonországokra névze az ottani önkormányzatot érintő kérdések tekintetében Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el.
