A közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség fenntartására szükséges évi ujonczjutalékok tényleges kiállitása a magyar alkotmánynak régib törvényekben is kifejezett és az 1889. évi VI. tc. 14. §-a utolsó bekezdésében is benfoglalt alapelve értelmében csak akkor történhetik meg, ha ezeket az ujonczjutalékokat az országgyülés arra az évre már megszavazta. Minthogy az ujonczlétszámnak az 1911. év végéig való megállapitása, illetőleg fenntartása iránt már külön törvényjavaslatot nyujtottam be, ez a törvényjavaslat az ujonczjutalékok kiállitása iránt adandó meghatalmazásnak az országgyülésen való megszavazását czélozza. A törvényjavaslat első bekezdése szerint a közös hadsereg és haditengerészet fenntartására a magyar szent korona országaiból kiálitandó évi ujonczjutalék 44.076 főben, a honvédség ujonczjutaléka 12.500 főben, azaz az ujonczlétszám megállapitása iránt benyujtott törvényjavaslatban meghatározott mennyiségben szavaztatnék meg, valamint ugyanitt foglaltatik a meghatalmazás azoknak a póttartalékosoknak besorozására is, a kik a közös hadsereg, hadi tengerészet és honvédség ujonczjutalékának teljes fedezése után az 1889. évi VI. tc. 15. §-ához képest akár mint fölös számmal besoroztattak, akár más czimen a póttartalékba osztandók be. A 2. §-ban az ujonczállitás időszaka az 1889. évi VI. tc. 37. §-ához képest állapittatott meg.
