Az 1908. évi LII. tc. a magar szent korona országainak az ipari tulajdon védelmére alalkult nemzetközi Unió kötelékébe való belépését az ország törvényei közé iktatván, 1909 január 1-vel ezen Unió határozmányai Magyarországra nézve is hatályba léptek. Ezen határozmányokból folyik azon kötelezettségünk is, mely szerint a hivatalos, vagy hivatalosan elismert kiállitásokon közszemlére kitett szabadalmazható találmányoknak és mintáknak, továbbá a kiállitott áruk védjegyeinek előleges oltalmat kell nyujtanunk. Az Unió párisi főszerződésének az 1900. évi deczember 14-én Bruxellesben kötött pótegyezmény VII. czikkelye által módositott 11. czikke, mely ezen köt elezettséget megállapitja, következőképen szól: „A magas szerződő felek mindegyike az illető állam törvényeinek megfelelően, időleges oltalmat nyujt a szabadalmazható találmányoknak, mustráknak vagy mintáknak, valamint a kereskedelmi és gyári védjegyeknek azon termékekre nézve, a melyek a szerződő felek bármelyikének területén rendezett hivatalos, vagy hivatalosan elismert nemzetk özi kiállitásokban közszemlére kitétetnek.”
Abból az alkalomból, hogy Budapesten a folyó év május havában vas- és gépipari ujdonságokból és szabadalmakból számottevőnek igérkező nemzetközi kiállitás rendeztetik és a folyó évi április hó végével a turini nemzetközi ipari és mezőgazdasági kiállitás is már megnyilik, a fenthivatkozott nemzetközi egyezmény értelmében nyujtandó ilőleges oltalomnak törvényhozási szabályozása sürgőssé vált. Iparjogvédelmi törvényeink ugyanis a kiállitási időleges oltalomról nem rendelkeznek, sőt az érvényben levő szabadalmi törvény és mintaoltalmi szabályok határozmányai jelenleg egyenesen lehetetlenné teszi azt, hogy oly tárgyakra, a melyek kiállitásokon közszemélre voltak kitéve, szabadalom, illetve mintaoltalom legyen szerezhető. A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. tc. 3. § 2. pontja szerint ugyanis: „Nem tekintendő ujnak (és ennek folytán a törvény 1. §-a értelmében nem szabadalmazható) a találmány, ha az bejelentése idejében kiállitás utján oly ismeretessé vált, hogy a szakértők által használhatása lehetségessé vált.” Az ipari minták tekintetében az ipari minták oltalmát törvényhozási felhatalmazás alapján szabályozó 1907. évi 107,709. számu kereskedelemügyi minister rendelete 28. §-a pedig hasonló rendelkezést tartalmaz.
A megalkotandó törvény czélja tehát első sorban az, hogy a szabadalmi jogban biztositott oltalom a kiállitás ténye daczára megszerezhető legyen, vagyis hogy valamely tárgynak kiállitáson történt közszemélre kitétele ujdonságrontónak, ehhez képest a szabadalmazást kizáró oknak ne legyen tekinthető. A javaslat törvényerőre emelkedése után lehetségessé válik, hogy azok a kiállitók, akik a végrehajtási rendeletben közelebbről meghatározhadó módon beigazolják, hogy az általuk utóbb szabadalmazás végett bejelentett találmány, illetve minta a kiállitásoön bemutatott találmánynyal, illetve mintával azonos, az illető tárgyra vonatkozó szabadalmi, illetve mintaoltalom elnyerésében nem lesznek akadályozva.
A mely körülmény jelentékenyen közre fog hatni abban a tekintetben, hogy a kiállitásokon olyan valóban u találmányok is bemutatásra kerülhessenek, a melyeknek szabadalmaztatása még nem történhetett s a melyeknek bemutatásától megfelelő védelem hiányában a fent érintett joghátrányok elkerülése végett a feltalálók, illetve uj minták előállitói eddig igen sokszor tartózkodtak. Azon rendelkezés azonba, hogy a kiállitás téyne az illető tárgyat a szabadalmi vagy mintaoltalomból nem zárja ki, egymagában még nem nyujt elegendő védelmet a kiállitott tárgyaknak. Teljes gyakorlati értéke az időleges védelemnek csak akkor van, ha a bemutatott találmányoknak és mintáknak megfelelő elsőbbség is biztosittatik másoknak minden azonos tárgyu bejelentésével szemben. Ez az igény - mint az elsőbbségi jogok általában - itt is záros határidőn belől érvényesitendő, azaz a kiállitott tárgy a szabadalmi, illetve a mintaoltalom elnyerése végett szabályszerüen bejelentendő.
Ezzel ki is van meritve a nemzetközi határozmányok értelmében adandó időleges oltalom tartalma mert oly védelem, a mely a szabadalmi törvény határozmányainak megfelelően lefolytatott bejelentési, illetve felszólalási eljárás alapján nyert szabadalmi jog hatályával birna, ha ezen hatály időbelileg korlátozva lenne is, nem volna összeegyeztethető a hazai iparjogvédelmi törvényekben lefektetett alapelvekkel, a mennyiben ezek az oltalom elnyerését a találmánynak hasonló találmányoktól való megkülönböztethetése végett szükséges szabatos meghatározásától (leirás, rajz, igénypontok) és netaláni korábbi jogoknak a felszólalási eljárás során lehető érvényesitésétől teszik függővé. Az időleges oltalomnak a jelen javaslatb an adott szükebb terjedelmü meghatározását vette alapul a Németbirodalom is, midőn az Unió kötelékébe való belépése után, a nemzetközi egyezményben foglalt kötelezettséget teljesitve és iparjogvédelmi törvényeinek e részbeni hézagát pótlva, a kiállitásokon bemutatott találmányoknak, mintáknak és védjegyeknek időleges oltalmáról szóló 1904. évi márczius 23-iki törvényét megalkotta.
Az a záros határiőd, a melyen belül valamely kül- vagy belföldi kiállitáson bemutatott találmány szabadalmaztatás végett a m. kir. szabadalmi hivatalnál lejelentendő, illetve a minta vagy védjegy belajstromozás végett az erre illetékes kereskedelmi és iparkamaránál leteendő, a közszemélre kitételtől számitott hat hónapban állapittatnak meg. Ez a hat havi határidő egyrészt elegendő arra, hogy a kiállitó a bejelentés alaki feltételeinek miden tekintetben eleget tehessen, másrészt azáltal, hogy tartamában megegyezik a velünk szorosabb forgalmi összeköttetésben álló országok törvényei által e részben megállapitott határidővel, az e részbeni szabályozás nemzetközi egyöntetüségéhez füződő érdekeket is kielégiti. A hat havi határidő kezdőpontját illetőleg az alkotandó törvény el fog térni az azonos tárgyu külföldi törvények némelyikének határozmányaitól, a mennyiben a hat havi határidő a magyar törvényben a közszemlére való tényleges kitétel napjától lesz számitandó.
Ez az eltérő rendelkezés czélszerünek mutatkozik egyrészt azért, mert gyakran fordulhat elő, hogy valamely tárgy a kiállitás hivatalos megnyitásának idején még nincs közszemlére téve, elz esetben tehát az elsőbbségi határidő megrövidittetnék, másrészt mivel ilyképen azon időre is biztositható az oltalom, a mikor a kiállitás megnyitva ugyan még nincs, de az illető tárgy már ki van állitva, s a kiállitás területén foglalatoskodó személyek azt megtekinthetik és megismerhetik. Egyébiránt ezen felfogás nemzetközi egyezmény utján való érvénesitésének kérdésével már az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unió egyezményeinek reviziója czéljából legközelebb Washingtonban öszeülő konferenczia is fog előreláthatólag behatóbban foglalkozni. A kiállitott tárgyakon alkalmazott védjegyeket a törvényjavaslat a nemzetközi Unió határozmányainak megfelelően csakis az illető áruk tekintetében védi. A védjegyekre vonatkozó időleges védelem magában foglalja azt, hogy az illető védjegynek a kiállitástól számitott hat hónapon belüli használata a védjegyoltalom megszerzését nem akadályozza, nevezetesen az szabadjegygyé nem válhat (1890:II. törvénycikk 3. § 3. p.) s a kiállitónak az illető áruk tekintetében a védjegyre megfelelő elsőbbsége van. A szóban levő törvényjavaslat és az Unió párisi főszerződésének a bruxellesi pótegyezmény VII. czikke által módositott 11. czikke között van szövegbeli eltérés, a mennyiben ez utöbbi csak a hivatalos, vagy hivatalosan elsimert kiállitásokon közszemlére kitett t árgyaknak nyujt csupán oltalmat, a törvényjavaslat pedig szélesebbkörü és mellőzi a kiállitásoknak ilyetén megkülönböztetését.
A nemzetközi egyezmény alakilag megszoritó rendelkezésének átvételét azonban mellőzendőnek találtam: egyrészt azért, mert sem a hazai törvények, sem a nemzetközi egyezmények nem állapitanak meg kritériumokat arra nézve, vajjon mely kiállitás tekintendő hivatalosnak, illetve hivatalosan elsimertnek, másrészt pedig azáltal, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a kereskedelemügyi minister saját hatáskörében teendő viszgálat utján ugyis esetről-esetre állapitja meg a kiállitások jellegét, az idézett egyezmény rendelkezésével elérni kivánt czélnak elég van téve. A kiállitások jellegének ily módon történő megállapitása teljes biztositékot nyujt tehát arra nézve, hogy a nemzetközi Unióban elvállalt kötelezettségnek érvény szereztessék.
