Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1909. évi május hó 26-án és folytatva május hó 28-án tartott közgyülésén a székesfőváros által a legközelebbi 10-15 évben végrehajtandó közérdekü beruházásoknak fedezhetése czéljából felveendő kölcsön mérvét a tanács által előterjesztett munkaprogramm alapján, 270,000.000 koronában állapitotta meg s egyben elhatározta, hogy felterjesztést intéz a kormányhoz az iránt, hogy a felveendő 270,000.000 koronát meg nem haladó kölcsönnekugy tőkéjére, mint járulékaira nézve az adó-, bélyeg- és illetékmentesség a törvényhozástól kieszközöltessék és hogy az az alkotandó törvényben a székesfővárosi kölcsönkötvények alkalmasaknak nyilvánittassanak arra, hogy azokba gyámoltak és gondnokoltak (1885. évi VI. törvénycikk 13. §-a) pénzei gyümölcsözőleg elhelyeztessenek. Ez alkalommal kimondotta a közgyülés, hogy ugy az egész 270 milliós kölcsönre, mint a legközelebb eső két három évben végrehajtandó beruházásokra és szükségletekre nézve előterjesztett tanácsi munkaprogramm csupán tájékoztat jellegü s hogy a kölcsönnek igénybevétele mindenkor a felmerülő szükséghez képest, a tervbe vett munkák esetről-esetre történő mérlegelése, továbbá a törvényhatósági bizottság hozzájárulása s természetesen az arra vonatkozó határozatok kormányhatósági jóváhagyása mellett fog csak engedélyeztetni.
Időközben, még mielőtt a törvényhozás a székesfővárosnak az emlitett közgyülési határozat folytán előterjesztett kérelmével foglalkozhatott volna, a székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1910. évi január hó 10-én tartott közgyülésén elhatározta, hogy a fentiek szerint 270 millió koronában megállapitott beruházási szükséglet első részletének fedezése czéljából 2 millió font sterling névértékü 4%-kal kamatozó és 50 év alatt visszafizetendő kötvények átvétele iránt egy angol pénzcsoporttal köt szerződést.
Tekintettel arra, hogy az angol pénzcsoport rövid határidőhöz kötött ajánlatában kikötötte azt, hogy a kötvények árvapénzek elhelyezésére alkalmasaknak nyilvánittassanak s hogy a lejárt szelvények mindennemü adó levonása nélkül és a bélyeg s illetéktől mentesen váltassanak be, tekintve továbbá, hogy arra nem volt kilátás, hogy a most emlitett feltételeknek megfelelő állami kedvezmények a törvényhozás részéről az ajánlatban kitüzött rövid határidő alatt megadassanak, mig a törvényhozás Budapest székesfőváros által felveendő kölcsön adó- és illetékmentessége kérdésében döntene, a 2 millió font sterling névérték erejéig kibocsátandó kötvények, valamint azok kamatszelvényei után járó illetékek kiszabása, továbbá a kamatszelvények után járó tőkekamatadó kivetése és beszedése a törvényhozás intézkedéséig egyelőre függőben tartassék, végre, hogy a benyujtandó törvényjavaslatban gondoskodás történjék az iránt, hogy e kötvények gyámoltak és gondnokoltak pénzeinek elhelyezésére elfogadtassanak.
Minthogy a kért állami kedvezmények ezek szerint egyelőre csak kilátásba helyeztettek, már pedig a kötvények átvételére vállalkozó konzorczium részére természetesen feltétlen biztositást kellett adni arról, hogy a neki eladott kötvények kamatai és a kisorsolt kötvények tőkeértéke közszolgáltatások levonása nélkül kerülnek kifizetésre, a konzorcziummal kormányhatósági jóváhagyás alapján kötött szerződésben azt a feltételt kellett a székesfővárosnak elvállalnia, hogy ha esetleg a kötvények kamataiból vagy azok kisorsolt tőkeértékéből valamely adó vagy illeték levonatnék, az ebből származó terhet magára vállalja.
Ezek a körülmények szükségessé teszik, hogy a törvényhozás a székesfőváros által a 270 millió koronás kölcsön első részleteként már felvett eme kölcsön állami kedvezményei tekintetében mielőbb határozzon. Kivánatosnak és czélszerünek tartom azonban, hogy ez alkalommal állást foglaljon a törvényhozás az egész 270 millió kölcsön állami kedvezményeinek kérdésében is. Mert jóllehet a székesfőváros által hosszabb időre megállapitott beruházási munkaprogramm véglegesnek nem is tekintendő és ehhez képest a kölcsön összege is változást szenvedhet, mégis elkerülendő lenne, hogy a tervezett kölcsön keretén belül kötendő részleges kölcsönügyletek gyors és sikeres lebonyolitása esetleg fennakadást szenvedjen, ha ily ügylet lebonyolitása akár a szükséglet sürgősségénél, akár a pénzpiacz helyzetének kedvező alakulásánál fogva olyan időben válnék szükségessé, mikor az országgyülés nincs együtt. A székesfőváros közönségének az egyes munkálatok végrehajtására, valamint a kölcsönök megkötésére vonatkozó határozatai kormányhatósági jóváhagyást igényelvén, ekként is biztositva marad, hogy a törvényes kedvezmények tényleg közhasznu beruházások előmozditására fognak szolgálni és hogy az egyes kölcsönügyleteknek azok a garancziái, a melyek vagyonfelügyeleti szempontból is tekintettel a kötvények pupilláris jellegére általános közhiteli szempontból is nélkülözhetetlenek, a kormány részéről beható birálat alá fognak vétetni.
A székesfőváros emlitett munkaprogrammjában a legjelentékenyebb tételeket a bérházak, kis lakások, katonai laktanyák, központi városház, templomok épitése, kórházak s gyógyfürdők, közoktatási czélu épületek emelése, a csatorna és vizvezetéki hálózat kibővitése, végül közjótékonysági, közélelmezési és közlekedési intézmények létesitése alkotják. Mindannyian olyan beruházások, a melyek a székesfőváros nagyarányu fejlődése által teremtett szükségletet vannak hivatva kielégiteni és közérdeküségük folytán méltán igényelhetik a törvényhozás támogatását. Ennélfogva azokat a kedvezményeket, a melyeket a székesfőváros közönsége a beruházási programmjának megvalósithatása czéljából legfeljebb 270 millió korona erejéig felveendő kölcsön számára kér, megadhatónak vélem, és pedig annál is inkább, mert a tövényhozás ugyanezeket a kedvezményeket, és pedig az adó- és illetékmentességet az 1889. évi XXXII. és 1896. évi XVII. törvénycikkekkel, a kibocsátott kötvények pupilláris jellegét pedig az 1904:XXXIV. törvénycikkel a székesfőváros hasonló czélu korábbi kölcsöneire vonatkozólag is megadta. A javaslat egyes intézkedései külön indokolást nem igényelnek.
A javaslat értelmében a kötvények és szerelvényeik részére biztositott adómentesség az 1909. évi X. törvénycikk által behozott jövedelmi adóra természetesen nem fog kiterjedni. Ez azonban az 1909:X. törvénycikk 20. §-a 2. pontjában foglalt rendelkezéseknek, és általában a jövedelemadó fogalmának és természetének oly önként érhető folyománya, hogy ennek a jelenleg alkotandó törvényben való külön kimondása nemcsak felesleges volna, de esetleg még félreértésekre is vezethetne.
