Városaink közül egészen a legutóbbi időkig egyedül Budapest székesváros nyert engedélyt arra, hogy hitelszükségletét közvetlenül, kamatozó kövények kibocsátása utján elégithesse ki, mig a többi városok - az e tekintetben a mindenkori kormányok által következetesen fenntartott elvi álláspont folytán- kölcsönszükségletüket csak más forrásokból s nevezetesen az 1897. évi XXXII. törvénycikk megalkotása óta az e törvény rendelkezései alá eső ugynevezett kommunális bankkölcsönök felvételével fedezhették. Az erre vonatkozó elvi álláspont indoka részben az általános hitelügyi szempontok mérlegelése, részben pedig az volt, hogy városaink kölcsönszükséglete rendeszerint aránylag csekélyebb volt, semhogy kötvényeik, a kibocsátható mennyiségben, valódi piaczképességre tehettek volna szert. E mellett nem volt figyelmen kivül hagyható, hogy hazánkban nincs vagy alig van meg a városi kötvények elhelyezésének természetes piacza. Külföldi tapasztalatok mutatják ugyanis, hogy a kisebb városi kölcsönkibocsátások csak akkor sikerülnek teljesen, ha a kötvényeknek legalább tulnyomó részét magának a kibocsátó városnak tőkegazdaság polgársága szerzi meg állandó tőkebefektetésül. A központi piaczokon vagy épen a külföldön azonban az ilyen városi kötvények iránt legfeljebb a kibocsátás idején kelthető némi érdeklődés, a mely azonban nem elég tartós arra, hogy a kötvények későbbi forgalomképességét biztositsa. Erre való tekintettel folynak a tanulmányok a Németbirodalomban, a melyben a városi kötvények rendszere évtizedek óta általánossá lett, mi módon lehetne a városok kisebb kölcsönszükségleteit a közvetlen kötvénykibocsátás mellőzésével és valamely központi szervezet egységes tipusu kötvényei utján kielégiteni.
Hazai viszonyaink között természetesen még kevésbé lehet arra számitani, hogy városaink kölcsönszükségleteiket rendszeresen közvetlen kölcsönkibocsátások utján fedezzék, mert fölösleges bővebben indokolnom, mennyire kedvezőtlen hatással lehetne nemcsak városaink hitelére, hanem általában az ország közhitelének megitélésére is, ha a magyar városok kötvényei itthon és a külföldön a tőzsdék ama lebegő értékpapiranyagához sorozódnának, a mely a pénzviszonyok szükülése idején legelső sorban dobatik piaczra. E szempontokon felül nem hagyható figyelmen kivül, hogy hazánkban, a hol ugy az állam, mint a közgazdaság jelentékeny mértékben reá van tulva külföldi tőkékre, a kötvénykibocsátásoknak közhiteli szempontokból egységes és czéltudatos eljárás biztositása érdekében nagyobb mérvü központositása szükséges, mint olyan gazdasági területeken, a melyek tőkebehozatalra nem szorulnak. Ily körülmények között aggályosnak tartanám, ha a jövőben eltérnénk az eddig következetesen szem előtt tartott attól az elvi állásponttól, hogy vidéki városaink hiteligényei nem közvetlen kötvénykibocsátások utján elégitendők ki, s ha e tekintetben egyes szórványos esetekben kivételek tevése is indokoltnak fog mutatkozni, e kivételek megtételénél minden egyes esetben a legmesszebbmenő óvatosságot szándékozom szem előtt tartani, szigoruan mérlegelve, hogy meg vannak-e az adott esetben a közvetlen kötvénykibocsátás engedélyezésének összes előfeltételei és biztositékai. Ily kivételes intézkedést tartalmaz a jelen törvényjavaslat, melynek benyujtását főleg az alább ismertetett előzmények indokolják.
Az utóbbi években ugyanis Pozsony, Fiume és Zágráb városokban, azok gazdasági és kulturáli életének rohamos fejlődése folytán, olyan nagymérvü beruházási szükségletek állottak elő, a melyek folytán Pozsony város közönsée 20 millió, Fiume városé ugyancsak 20 millió. Zágráb városé pedig 15 millió korona kölcsön felvételét határozta el, a mely kölcsönök közgazdasági, közegészségügyi és más közhasznu intézmények létesitési költségeinek fedezésére, valamint fennálló terhesebb kölcsönök convertálására, illetőleg függő kölcsönök visszafizetésére szolgálnak. Az előző kormány a nevezett városoknak azt a törekvését, hogy azokat a nagyobb kölcsönszükségleteket közvetlen kötvénykibocsátásokkal fedezhessék, az akkori eléggé kedvező pénzpiaczi viszonyok közt annál kevésbbé látta indokoltnak akadályozni, mert a felveendő kölcsönök nagyságuk mellett is arányban állottak ezeknek a városoknak vagyoni és adózási erejével és mert az érdekelt városok a kölcsönök kezelésének zavartalan menete tekintetében mindazokat a biztositékokat képesek voltak nyujtani, a melyek elengedhetetlenek nemcsak a kibocsátó városok érdekei, hanem az igen kényes közhiteli érdekek szempontjából is.
Az előző kormány ennek folytán 1908. évi junius hó 25-én törvényjavaslatot nyujtott be az országgyülés képviselőházához a három város által kötvények kibocsátása utján felveendő kölcsönök sikere érdekében szükséges állami kedvezmények megadása tárgyában. Ez a törvényjavaslat ugyan, a politikai helyzet miatt, nem kerülhetett tárgyalásra, de a kedvezményekre nyujtott kilátás és kölcsönszükségletek elodázhatatlan sürgőssége arra inditották e városokat, hogy a kibocsátandó kötvények átvétele iránt különböző pénzintézeti csoportokkal tárgyalásokba bocsátkozzanak. Ezek a tárgyalások az 1909. év végén már annyira haladtak, hogy azoknak további függőben tartása mindaddig, a mig a törvényhozás a kért kedvezmények tárgyában határozni fog, az érdekelt városok anyagi érdekeinek komoly sérelme nélkül lehetetlennek bizonyult.
Minthogy a kötvények átvételére alakult konzorcziumok a dolog természeténél fogva előzetes biztositást kivántak arra nézve, hogy a kötvénybirtokosok addig sem fognak a kötvények és szelvények után járó adatokkal s illetékekkel megterheltetni, a mig a törvényhozás a kilátásba helyezett mentességeket megadja, az előző kormány az 1910. évi január hó 5-én hozott minisztertanácsi határozat alapján Pozsony város közönségének kérelmére akként intézkedett, hogy a város által kibocsátandó kötvények s azok szelvényei után járó adók s illetékek kivetése, illetve kiszabása s beszedése a törvényhozás intézkedéséig függőben tartassék. A tárgyalások ilyen előrehaladott állapotában természetesen a jelenlegi kormány sem zárkózhatott el az alól, hogy az érdekelt három városnak minden lehető könnyebbséget nyujtson kölcsönügyleteik végleges és sikeres lebonyolitására.
Ennek folytán a minisztertanács 1910. évi márczius hó 9-én hozott határozatával hozzájárul ahhoz, hogy a Fiume város kölcsöne után járó adók és illetékek kivetését is felfüggeszthessem és hogy ugy Pozsony, mint fiume kötvényei óvadékképessé nyilvánittassanak arra az esetre, ha e kötvények a budapesti tőzsdén jegyeztetni fognak. Zagráb városának ugyanezeket a könnyitéseket adta meg a kormány az 1910. évi augusztus hó 6-án hozott minisztertanácsi határozat alapján. Természetes azonban, hogy e kötvények árvák és gondnokoltak pénzei elhelyezésére alkalmasaknak nem voltan nyilvánithatók, minthogy erre csak a törvényhozás illetékes.
Tekintettel azonban arra, hogy nevezett városok kötvényeik részére a pupillaritás kedvezményét is kérelmezték, a kormány különös gondot forditott arra, hogy e kötvényeknek a pupilláris jelleg által feltétlenül megkivánt magasabb rendü bonitása is biztosittassék. E czélból a részkötvények tényleges kibocsátásának engedélyezése előtt a kormány nemcsak a kölcsönökből végrehajtandó munkálatokat vette szigoru birálat alá, hanem biztositékokat követelt egyfelől arra, hogy a hitelmüvelet sikeresen lesz keresztülvihető, másfelől arra is, hogy a kölcsönök annuitásának fedezete minden körülmények között biztositva legyen és a kölcsön kezelésére vonatkozó szolgálat is akként rendeztessék be, hogy a kamatszelvények és visszafizetésére esedékes kötvények beváltása körül zavarok elő ne fordulhassanak. Ezeknek a biztositékoknak megszerzése czéljából a kölcsönök kezelésének s ellenőrzésének módozatait a belügyminiszterrel s illetőleg Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg részletesen megállapitottam és a kötvénykibocsátás engedélyezésének feltételéül kikötöttem, hogy a kölcsön kezelésére vonatkozó szolgálat természetesen a kölcsönök fennállásának egész tartama alatt ugy a belügyminiszter, illetve Zágrábra nézve Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánja, mint - a közhiteli érdekek szempontjából - a pénzügyminiszteer beható ellenőrzése alatt is álljon. E módozatok megállapitásának keretében gondoskodtunk arról, hogy az esedékes kötvények és szelvények beváltásának zavartalan menete a lehetőségig már eleve minden eshetőségre biztosittassék.
E végből a kötvények kibocsátásának engedélyezése előtt olyan kötelező kijelentés követeltetett a kibocsátó városoktól, hogy a fedezetben netalán mutatkozó átmeneti jellegü hiányok azonnali kiegyenlithetése czéljából a felveendő kölcsönökből a kölcsön 5%-ának megfelelő összeget külön biztositéki alapként fognak kihasitani, a mely alapok a városok egyéb vagyonaitól elkülönitve magyar állampapirokba vagy az 1889. évi XXX. tc. 11. §-a szerint pupilláris záloglevelekbe fektetendők és a kölcsön egész tartama alatt csonkittatlanul fenntartandók lesznek. Továbbá arra is köteleztettek a kibocsátó városok, hogy a mennyiben a külön biztositékok igénybevétele válnék szükségessé, az ekként előállt hiány fedezéséről megfelelő módon haladéktalanul gondoskodjanak ugy, hogy a következő szelvény- és kötvénybeváltási határnap előtt a biztositék ismét eredeti összegében álljon rendelkezésre. A kormány által való ellenőrzés hatályosságának biztositása czéljából pedig kölcsönellenőrző bizottságok szerveztettek, a melyekben a belügyminiszternek s illetve Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjának kiküldöttjei mellett a pénzügyminiszter képviselői is közremüködnek. Ezeknek a kikötéseknek s feltételeknek mind a három város eleget tett s időközben meg is kötötték a tervbe vett kölcsönöket. A közforgalomra szánt részkötvényeket azonban eddig még csak Pozsony sz. kir. város bocsáthatta ki, mig Fiume és Zágráb városok kötvényeinek tényleges kibocsátására az illető kötvények átvételére alakult consortiumok csak a kilátásba helyezett állami kedvezmények törvényhozási elhatározása után hajlandók.
Tekintettel arra, hogy a nevezett három város már évekkel ezelőtt a nekik kilátásba helyezett állami kedvezmények alapján kezdte meg a most lebonyolitott kölcsöntárgyalásokat, a jelenlegi kormány nem térhet ki az elől, hogy a törvényjavaslatban foglalt kezdeményeket, a melyek alkalmasak arra, hogy e városok kötvényeknek a kötvénypiaczon előkelő helyet biztositsanak és azonosak az előző kormány által benyujtott törvényjavaslatban foglalt kedvezményekkel, javaslatba ne hozza. De ujból hangsulyoznom kell azt a meggyőződésemet, hogy a közhiteli érdekek szempontjából óvakodnunk kell attól, hogy általánosittassék az, hogy vidéki városaink hiteligényeik kielégithetése érdekében közvetlen kötvénykibocsátások utján fordulhassanak a pénzpiachoz s hogy erre az engedély a jövőben egyes egészen kivételes esetekben s csak a legmesszebb menő ellenőrzési intézkedések s esetleg a kötvénykibocsátások iránti tárgyalások megfelelő irányitásának kikötése és biztositása mellett lesz megadható. De a közel jövőben még egyébként indokolt esetben sem volna ilyen engedély adható, mert figyelemmel hazai kötvényeink elhelyezési piaczainak helyzetére, e piaczok a székesfőváros folyamatban levő 270 millió koronás kölcsön kibocsátása és a szóban forgó három város összesen 55 millió rugó kötvényeinek kibocsátása folytán előreláthatólag hosszabb időre telitve lesznek városi kötvényekkel.
A törvényjavaslat Pozsony, Fiume és Zágráb kamatozó kötvényei elhelyezésének biztositása és forgalomképességének emelése czéljából ugyanazokat a kedvezményeket tartalmazza, a melyek megadása czéljából az előző kormány nyujtott be már annak idején - mint fentebb emlitettem - törvényjavaslatot, és a melylyel azonos kedvezményeknek a Budapest székesfőváros által 270 millió korona erejéig felveendő kölcsön részére leendő megadása iránt legutóbb terjesztettem elő törvényjavaslatot az országgyülés képviselőházához. A törvényjavaslat 1. §-ában felsorolt kedvezmények bővebb indokolást nem igényelnek. Netaláni félreértések elkerülése végett azonban ez alkalommal is ki kell emelnem, hogy a kötvények és kamatszelvények részére biztositott adómentesség az 1909. évi X. törvénycikk által behozott jövedelmi adóra természetesen nem fog kiterjedni, mint ez önként érthetően következik az 1909. évi x. törvénycikk 20. § 2. pontjában foglalt határozatokból, valamint általában a jövedelmi adó fogalmából is.
