1. § Az osztrák-magyar monarchia mindkét államát önálló jegybankok felállitása tekintetében megillető, kölcsönösen elismert jog a mai szabadalom lejárta után az 1917. év végéig igénybe nem vétetvén, az Osztrák-magyar banknak 1910. deczember 31-én lejáró szabadalma az 1911. évi január 1-től 1917. évi deczember 31-éig terjedő időre ismét meghosszabbittatik.
Az Osztrák-magyar bank alapszabályainak 1., 82., 83., 84., 93., 102., 105. és 111. czikkei helyébe az idemellékelt s e törvény kiegészitő részét képező czikkekben foglalt határozatok lépnek hatályba; az alapszabályok 104. czikkében a 111. czikk helyett a 84. czikkre és a 107. czikk V. pontjában a 105. és 83. czikkek mellett a 111. czikkre is hivatkozni kell; a 109., 110., 112., 113. és 114. czikkek határozatai pedig egyuttal hatályon kivül helyeztetnek.
Az Osztrák-magyar bank alapszabályainak egyéb határozatai, ideértve a bank jelzálog-hitelosztálya alapszabályait is, változatlanul érvényben maradnak.
2. § Az Osztrák-magyar bank meghosszabbitott szabadalmának tartama alatt is fel van hatalmazva, hogy közraktárak által kiállitott, koronaértékre szóló zálogjegyeket (warrant) az 1890. évi XX. törvénycikk rendelkezéseihez képest leszámitolhasson és az idézett törvénycikk rendelkezéseinek megfelelő ilyen zálogjegyeket (warrant) az alapszabályok 76. és 77. czikkeinek megfelelően a forgatmány (giro) üzletben átvehessen.
3. § A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyministerével együttesen uj fiókok felállitása, valamint a bank ingatlanainak és szerelvényeinek mérlegszerü értékelése tárgyában az alább következő s e törvény kiegészitő részét képező két egyezményt az Osztrák-magyar bankkal megköthesse; továbbá, hogy az 1887. évi XXVI. törvénycikk 2. §-a alapján az Osztrák-magyar bank szabadalmának és működésének Boszniára s Herczegovinára leendő kiterjesztése tárgyában kötöt és 1910. deczember 31-eig érvényben tartott egyezményt az Osztrák-magyar bank meghosszabbitott szabadalmának tartamára megujithassa.
4. § Az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbitásáról szóló 1899. évi XXXVII. tövény-czikk 6. és 7. §-ai, valamint az Osztrák-magyar bank által az alapszabályoknak megfelelően kibocsátott záloglevelek és azok szelvényei részére az 1889. évi XXX. törvénycikk 10. §-ában biztositott mentességek, továbbá az értékpapir forgalmi adóról szóló 1900. évi XI. törvénycikk 30. és 31. §-ai az Osztrák-magyar bank ujonnan meghosszabbitott szabadalmának tartama alatt is érvényben maradnak.
5. § Abban az esetben, ha az Osztrák-magyar bank módositott alapszabályainak 111. czikke alapján javaslatba hozza, hogy a bankalapszabályok 83. czikkének felfüggesztése megszüntettessék, a magyar szent korona országainak kormánya köteles a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával haladéktalanul tárgyalásba bocsátkozni, a tárgyalást lehetőleg sürgősen lebonyolitani és megegyezés létrejöttével a cs. kir. ausztriai kormánynyal egyetértőleg megállapitott napon az országgyülésnek előterjesztést tenni az iránt, hogy az Osztrák-magyar bank alapszabályai 83. czikke felfüggesztésének azonnali megszüntetésére vonatkozó javaslat jóváhagyassék.
E javaslat jóváhagyása az országgyülés mindkét házának hozzájáruló határozatával történik; a két ház egyikének is elutasitó határozata a javaslat jóváhagyásának megtagadását vonja maga után. Ha az előterjesztés benyujtásának időpontjától kezdődő és csak az országgyülés együttlétének ideje alatt számitandó négy heti időtartam alatt az országgyülés egyik háza vagy mindkét háza a javaslat felett nem határoz, a javaslat az országgyülés illető háza, illetőleg mindkét háza által jóváhagyottnak tekintendő.
Ha a javaslat a fennebbi rendelkezések értelmében jóváhagyatott és ha a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban lényegben hasonló törvényes rendelkezések alapján a cs. kir. ausztriai kormány azonos előterjesztése szintén jóváhagyatott, a kormány a fent jelzett előfeltételek bekövetkeztétől számitandó három nap alatt a bankalapszabályok 83. czikke jelenleg felfüggesztett határozatainak hatályba léptét közhirré tenni tartozik.
6. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával a következő egyezményt megköthesse:
I.
A m. kir. pénzügyministerium és a cs. kir. ausztriai pénzügyministerium az Osztrák-magyar bankkal a következő határozatokat tartalmazó megállapodásokat fogják létesiteni, amelyek 1911. január 1-ére visszahatólag lépnek hatályba.
A tizkoronás bankjegyek kibocsátása tárgyában 1899. november 1-én létesitett megállapodások hatályon kivül helyeztetnek.
Azok a korlátozások, a melyek aranyérméknek az Osztrák-magyar banknál való lefizetése tárgyában 1899. évi november 1-én kötött egyezményben ezeknek az érméknek a bank érczkészletébe való beszámitására vonatkozólag megállapittattak, hatályukat vesztik.
Az utóbb emlitett egyezmény egyéb határozatai érvényben maradnak és a tizkoronás bankjegyek kibocsátása tárgyában 1899. évi november 1-én létesitett megállapodások III. Cikke 1. pontja alapján lefizetett 160 millió korona aranyérmékre is kiterjesztetnek.
II.
A behivott, de beváltásra nem került azok a tizkoronás bankjegyek, a melyek a bankalapszabályok 83. czikkének hatályba léptét megelőző időbe eső kibocsátásokból származnak, a forgalomban levő összegnek 160 millió koronát meg nem haladó része erejéig a két állam javára olyképen évülnek el, hogy azokból 30% a m. kir. államkincstárt, 70% pedig a cs. kir. ausztriai államkincstárt illeti meg; egyebekben a tizkoronás bankjegyekre is a bankalapszabályok 89. czikkének határozatai nyernek alkalmazást.
III.
Ha a két állam kormányai az Osztrák-magyar bank alapszabályai 107. czikkében kikötött jogukkal, a mely szerint a szabadalom tárgyát képező egész banküzletet a jelzáloghitelosztály elkülönitése mellett, a mely a banktársaságnak megmarad, a mérleg szerinti álladékban és a mérleg szerinti értékben átvehetik, élnének: a banknak felosztás alá kerülő mérleg szerinti érczkészletéből az az osszeg, a mely a m. kir. kormány és a cs. kir. ausztriai kormány által államjegyek beváltása czéljából az Osztrák-magyar banknál teljesitett összesen 542.656,000 K-t tevő arany lefizetéseknek megfelel, a mennyiben ezek a visszakövetelési jog gyakorlása folytán netán már korábban vissza nem térittettek volna, a két kormány között a bank felosztandó vagyonában való részesedésük terhére, mindenekelőtt aranyérmékben a lefizetés arányában, vagyis olyképen osztandó meg, hogy 30% a m. kir. államkincstárt, 70% pedig a cs. kir. államkincstárt illesse meg.
Az érczkészlet maradványa és pedig annak egyes nemei szerint elkülönitve, a m. kir. államkincstár és a cs. kir. ausztriai államkincstár között a szerint a kulcs szerint fog megosztatni, a mely az Osztrák-magyar bank összes ingó és ingatlan vagyonának megosztására nézve a jelzáloghitelüzlethez tartozó vagyonrészek kivételével, meg fog állapittatni és a mely ekként arra az arányra alkalmazandó lesz, a melyben a két államkincstár az Osztrák-magyar bank részvényesei részére kifizetendő összeget viselni tartozik.
Ha ez az eset oly időben áll be, a midőn még az alapszabályok ama határozatai, a melyek a bankjegyeknek törvényes érczpénz ellenében való beváltására vonatkoznak (83. czikk), hatályba nem helyeztetettek, a szab. osztrák nemzeti bank által átengedett, eredetileg 80 millió a. é. forintot tevő kölcsön részleges törlesztéseképen 1899. évi deczember 31-én a koronaérték aranyérmében az Osztrák-magyar banknál lefizetett 60 millió korona a cs. kir. ausztriai pénzügyministeriumnak kivánságára és a bank mérleg szerint meglevő aranykészlete mérvéhez képest a koronaérték aranyérméiben ugyanilyen összegnek ezüst értékpénzben vagy bankjegyekben való lefizetése ellenében visszatéritendő.
A cs. kir. ausztriai pénzügyministerium ezen jogával azonban csak annyiban fog élni, a mennyiben az Osztrák-magyar bank mérleg szerint meglevő aranykészlete az első bekezdés értelmében igénybe nem vétetik.
7. § A kormány felhatalmaztatik, hogy az Osztrák-magyar bankot cselekvőleg illető eredetileg 80 millió a. é. forintot tevő államadósságra vonatkozólag a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával a következő egyezményt köthesse:
I.
Az 1863. évi január 3-án az akkor cs. kir. pénzügyministerium és a szab. osztrák nemzeti bank között kötött egyezmény értelmében a szab. osztrák nemzeti bank által adott, eredetileg 80 millió a. é. forintot tevő kölcsönnek még törlesztetlen 60 millió koronát tevő maradványára az Osztrák-magyar bank meghosszabbitott szabadalmának tartama alatt törlesztés nem történik.
A fenti megállapodás végrehajtására szükséges egyezményt az Osztrák-magyar bankkal a cs. kir. ausztriai pénzügyminister köti meg.
II.
Az adósság 60 millió korona törlesztetlen maradványára nézve az 1878. évi XXVI. törvénycikkben foglalt egyezmény II. czikkének foganatositása az Osztrák-magyar bank meghosszabbitott szabadalmának lejártáig elhalasztatik és ennek folytán a fennmaradó tartozás törlesztésére szolgáló és az idézett czikkben kikötött részletfizetések a szabadalom megszüntét követő nappal veendik kezdetüket.
8. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag az 1892. évi XVIII. törvénycikk alapján megkötött és a két kormány által 1910. év végére felmondott szerződést az ahhoz tartozó és az 1899. évi XXXIII. törvénycikk, az 1907. évi XI. törvénycikk és az 1907. évi XLVIII. törvénycikk alapján kötött pótszerződésekkel együtt azzal a módositással megujithassa, hogy az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés egyébként változatlanul érvényben maradó XX. czikkének első bekezdése helyébe a következő határozat lép:
«A jelen szerződés hatálya bezárólag 1917. végéig tart.»
9. § Ez a törvény 1911. évi január 1-től kezdődő hatálylyal kihirdetése napján lép életbe s egyszersmind jóváhagyatnak a kormánynak mindazon intézkedései, melyek a jelen törvényben szabályozott ügyekre vonatkozó tényleges állapotoknak 1911. évi január 1-jétől való fenntartása érdekében tétettek.
E törvény végrehajtásával a ministerium bizatik meg.
Módositott czikkek
Az Osztrák-magyar bank alapszabályaihoz
Az Osztrák-magyar bank részvénytársaság, mely alapszabályszerü működését a magyar szent korona országaiban és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban gyakorolja.
Alapszabályszerü működésénél az Osztrák-magyar banknak a monarchia mindkét államában egyaránt képezi feladatát a pénzforgalom szabályozásáról, a fizetések kiegyenlitésének megkönnyitéséről, a kereskedelmi, nagy- és kisipari és a mezőgazdasági hitelszükségletek kielégitéséről gondoskodni, mindenekelőtt azonban a törvényhozás intézkedése folytán felvett készfizetések (111. czikk) fenntartását biztositani.
Az Osztrák-magyar bank köteles minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodni arról, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értékre a koronaérték törvényes pénzlába paritásának megfelelően állandóan biztositva maradjon.
Az Osztrák-magyar bank czége magyarul: «Osztrák-magyar bank», németül: «Österreichisch-ungarische Bank.»
Pecsétjében a magyar szent korona országainak czimerét és az ausztriai császári sast egymás mellett, összeköttetés nélkül s köriratkép magyar és német czégét használja.
Az Osztrák-magyar bank szabadalmának idejére az osztrák-magyar monarchia mindkét államában kizárólagos joggal bir a 84. czikk által megszabott határokon belül önmagára szóló utalványokat, melyek kamatot nem hoznak s a bemutatónak kivánatára kifizetendők, kiállitani és forgalomba bocsátani.
Azt az összeget, a melyről ezek az utalványok (bankjegyek) szólnak, az Osztrák-magyar bank állapitja meg. Az ötven koronánál kisebb összegről szóló bankjegyek azonban csak 20 K-ás és 10 K-ás czimletekben és csak a magyar királyi és cs. kir. ausztriai pénzügyministerek által egyetértőleg megállapitandó legmagasabb összeg erejéig adhatók ki.
A bankjegyek egyik oldalon magyar szöveggel és a magyar szent korona országainak czimerével, a másik oldalon német azonos tartalmu szöveggel és az ausztriai császári sassal vannak ellátva. A bankjegyeken a bank alapszabályszerü czégjegyzése (38. czikk) alkalmazandó.
Az Osztrák-magyar bank köteles az általa kibocsátott jegyeket budapesti és bécsi főintézeteinél kivánatra azonnal magyar vagy ausztriai veretü törvényes érczpénzzel beváltani. Az ebbeli igéret a bankjegyek szövegébe felveendő.
Ha e kötelezettség a budapesti vagy bécsi főintézetnél legfeljebb huszonnégy óra alatt a bemutatástól számitva nem teljesittetik, ez, kivéve a jegybeváltásnak a monarchia mindkét államában törvényes uton egyidejüleg történt ideiglenes felfüggesztésének esetét, a szabadalom elvesztését vonja maga után, hacsak erőhatalom (vis major) által előidézett s mindkét kormány által elismert közvetlen akadályoztatás esete nem forog fenn.
A bank köteles jegyeit fiókjainál is, a mennyiben ezek készlete és pénzszükséglete megengedi, magyar vagy ausztriai veretü törvényes érczpénzzel beváltani.
A főtanács tartozik arról gondoskodni, hogy az érczalap a bankjegyforgalomhoz oly arányban legyen, mely a 83. czikkben foglalt kötelezettség tökéletes teljesitését biztositani alkalmas.
Mindenesetre azonban a forgalomban levő bankjegyek teljes összegének legalább kétötöd részében névértékével számitott magyar vagy ausztriai veretü törvényes érczpénzzel, vagy suly szerint a korona értékbeli törvényes pénzlábnak megfelelően és a verdedij levonása mellett számitott belföldi kereskedelmi aranyérmékkel, külföldi aranyérmékkel, aranyrudakkal, a bankjegyforgalom maradékának pedig, hozzászámitva az összes azonnal lejáró tartozásokat, bankszerüleg fedezve kell lennie.
A bank jogositva van a birtokában levő külföldi piaczokra szóló váltókat és külföldi jegyeket, ha azok aranyban vagy aranynyal egyenértékü valóságos érczértékben fizetendők, legfeljebb hatvanmillió korona erejéig érczkészletébe beszámitani.
Hogy minő valóságos érczértékek tekintendők ebben az értelemben aranynyal egyenértéküeknek, azt a főtanács a magyar királyi pénzügyministeriummal és a cs. kir. ausztriai pénzügyministeriummal egyetértőleg fogja időnkint megállapitani.
Külföldi piaczokra szóló váltók csak az esetben számithatók be az érczkészletbe, ha legfeljebb három hó alatt fizetendők és legalább két fizetésképesnek ismert kötelezett aláirásával vannak ellátva.
Bankszerü fedezetül szolgálhatnak:
a) az alapszabályok szerint leszámitott váltók és értékpapirok:
b) az alapszabályok szerint zálogul elfogadott nemes érczek, értékpapirok és váltók;
c) az alapszabályszerüleg beváltott lejárt értékpapirok és szelvények;
d) külföldi piaczokra szóló váltók, melyek lejárat és a kötelezettek tekintetében a 60. és 65. czikkek határozatainak megfelelnek és külföldi jegyek.
Ha a forgalomban levő bankjegyek összege az érczkészletet hatszázmillió koronán tulmenő összeggel haladja meg, a bank ezen hatszázmillió koronát meghaladó többlet után évenkinti öt százaléknyi adót tartozik a két államnak, és pedig ugyanabban az arányban és időpontban fizetni, a melyben a két állam mindegyikének a bank tiszta jövedelmében való részesedése kifizetendő. (102. czikk.)
A bankjegykibocsátás czimén fizetendő adó megállapitása czéljából a bank igazgatása a bank érczkészletének és forgalomban levő jegyeinek összegét minden hó 7., 15., 23. és utolsó napján megállapitani s a jelzett határnapok mindegyikén megállapitott összegek kimutatását az év végével mindkét pénzügyi kormánynak benyujtani tartozik.
Ezen kimutatások alapján a bank által fizetendő bankjegyadó olyképen állapittatik meg, hogy a bankjegyforgalomnak azon összegei után, a melyek e határnapokon adóköteles többletként mutatkoznak, 5/48 százalék vettetik ki adótartozás gyanánt. Ezen az egyes határnapok után adótartozás gyanánt kivetett összegek sommája képezi a bank által fizetendő adót.
A bank minden könyvei és előjegyzései, valamint az Osztrák-magyar bank vagy annak czégvezető közegei (38. czikk) által kiállitott minden okmány mindkét államban bélyeg- és illetékmentesek.
Az Osztrák-magyar bank továbbá teljes portómentességet élvez oly bankjegy-, papirpénz- és vertpénzküldeményeire nézve, a melyek az illető bankintézetek között, továbbá egyrészről a magyar szent korona országaiban levő bankintézetek, másrészről a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban lévő bankintézetek között, végül az illető államban levő állami és közpénztárakkal és hivatalokkal való forgalomban váltatnak.
A bank üzleteinek és vagyonának évi jövedelméből az összes költségek levonása után a részvényeseket legelőbb is a befizetett részvénytőkének négy százaléka illeti meg. A még fennmaradó tiszta évi jövedelemből tiz százalék a tartalékalap és két százalék a nyugdijalap javára helyeztetik el.
A tiszta nyereség azután fennmaradó részének fele addig, a mig a részvényesek összes osztaléka a befizetett részvénytőke hat százalékát meg nem haladja, a részvényeseket megillető osztalékhoz számittatik, másik fele a két állam javára esik.
A tiszta nyereség még ezután fennmaradó részének egy haramada addig, mig a részvényesek összes osztaléka a befizetett részvénytőke hét százalékát meg nem haladja, a részvényeseket megillető osztalékhoz számittatik, a másik kétharmad a két állam javára esik.
A tiszta nyereség még ezután fennmaradó részének egynegyede a részvényeseket megillető osztalékhoz számitandó, a többi három negyede pedig a két állam javára esik.
A tiszta nyereségből a két államot megillető rész a m. kir. államkormánynak és a cs. kir. ausztriai államkormánynak legkésőbb mindig a következő év február havában megtartandó rendes évi közgyülés után, és pedig ugyanabban a felosztási arányban fizetendő ki, a mely arányban az Osztrák-magyar banknak a 92. czikk szerint adóköteles jövedelme, e jövedelemnek a jelzálog hitelüzletből eredő részében és adóköteles jövedelemnek a bank többi üzletágaiból eredő részében, az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbitásáról szóló törvény 4. §-a, illetőleg a vonatkozó ausztriai törvény IV. czikke értelmében az illető üzletévben a monarchia mindegyik államában adóköteles volt.
Az első félév tiszta jövedelméből a mennyiben az a fennebbi határozatok szerint a részvényesek között kiosztható, minden év julius havában részletfizetésképen a befizetett részvénytőke két százaléka szolgáltatik ki a részvényeseknek.
A mi a tiszta évi jövedelemből ezután marad, az a közgyülésnek legkésőbben a következő év február havában tartandó rendes évi ülése után fizettetik ki.
Azon esetre, ha a tiszta jövedelem a befizetett részvénytőke után számitandó négy százalékos osztalék fedezésére elégtelen lenne, a hiány a tartalékalapból pótolható, a mennyiben ez által a tartalékalap a befizetett részvénytőke tiz százalékánál alább nem száll.
Az Osztrák-magyar bank szabadalma 1917. évi deczember 31-ig tart.
A szabadalom lejárta előtt három évvel a közgyülés a felett fog tanácskozni és határozni, vajjon kérje-e a szabadalom megujitását.
Az esetben, ha az Osztrák-magyar bank a szabadalom további meghosszabbitását kérni szándékozik, tartozik ebbeli kérelmét legalább két évvel a szabadalom lejárta előtt a két állam kormányaihoz benyujtani.
Az Osztrák-magyar bank alapszabályainak azon határozatai, a melyek a bank jegyeinek magyar vagy ausztriai veretü törvényes érczpénzzel való beváltására vonatkoznak (83. czikk), fel vannak és maradnak függesztve mindaddig, mig azok az Osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbitásáról szóló törvény 5. §, illetőleg a vonatkozó ausztriai törvény V. czikke értelmében hatályba nem lépnek, vagy a két állam törvényhozásai által hatályba nem helyeztetnek.
Ha az Osztrák-magyar bank ebben az időközben nem felelne meg annak a kötelezettségének, mely szerint tartozik minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodni arról, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értéke a koronaérték törvényes pénzlába paritásának megfelelően állandóan biztositva maradjon (I. czikk), ez, kivéve az emlitett kötelezettségnek a monarchia mindkét államában törvényes uton egyidejüleg történt ideiglenes felfüggesztésének esetét, a szabadalom elvesztését vonja maga után, hacsak erőhatalom (vis majos) által előidézett s mindkét kormány által elismert közvetlen akadályoztatás esete nem forog fenn.
A mig az Osztrák-magyar bank alapszabályainak ama határozatai, a melyek a bank jegyeinek törvényes érczpénzzel való beváltására vonatkoznak, hatályba nem lépnek, köteles az Osztrák-magyar bank a külfölddel való fizetési forgalom lebonyolitásánál tett tapasztalatairól a két kormánynak jelentést tenni; jogositva van továbbá e tapasztalatok alapján a megitélése szerint alkalmas időpontban a bankalapszabályok 83. czikke felfüggesztésének megszüntetését a két kormánynál javaslatba hozni. (25. czikk.) A főtanács erre vonatkozó határozata nem képezi tárgyát a két kormánybiztos felszólalásának az állami érdek czimén.(52. czikk.)
A 83. czikk felfüggesztése által a banknak az a joga, hogy időközben is fizetéseket törvényes érczpénzben teljesithessen, vagy belátása szerint bankjegyeket törvényes érczpénzzel beválthasson, nem érintetik.
Alapszabályszerü üzletei gyakorlásánál a bank jogositva van és marad meghatározott érmenemeket vagy készpénzt valamely külföldi értékhez tartozó jegyekben vagy érmékben azzal a kötelezettséggel elfogadni, hogy a visszafizetést az illető meghatározott érme- vagy pénznemben teljesiti.
Egyezmény
mely egyrészről a magyar királyi pénzügyminister és a császári királyi ausztriai pénzügyminister, másrészről az Osztrák-magyar bank között uj fiókok felállitása tárgyában köttetett
Az 1911. évi XVIII. törvénycikk 3. § és az 1911. évi augusztus 8-án kelt ausztriai törvény (R.-G.-Bl. 157. sz.) III. czikke alapján egyrészről a m. kir. pénzügyminister és a cs. kir. ausztriai pénzügyminister, másrészről az Osztrák-magyar bank között következő egyezmény köttetik:
A magyar szent korona országaiban az Osztrák-magyar bank lehetőleg sürgősen legalább tiz uj fiókot fog felállitani a m. kir. pénzügyminister által kijelölendő helyeken.
A birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban az Osztrák-magyar bank lehetőleg sürgősen legalább tiz uj fiókot fog felállitani a cs. kir. ausztriai pénzügyminister által kijelölendő helyeken.
Az 1911. évi XVIII. törvénycikk 3. § és az 1911. évi augusztus 8-án kelt ausztriai törvény (R.-G.-Bl. 157. sz.) III. czikke alapján egyrészről a m. kir. pénzügyminister és a cs. kir. ausztriai pénzügyminister és másrészről az Osztrák-magyar bank között a következő egyezmény köttetik:
Az Osztrák-magyar bank kötelezi magát, hogy a meghosszabbitott szabadalma hatályának kezdetével birtokában levő ingatlanokat, valamint szerelvényeket (fundus instructus) ezeknek jelenlegi értékénél, a szabadalom tartama alatt ujonnan szerzett ingatlanokat és szerelvényeinek ujonnan beszerzett alkatrészeit pedig a beszerzési értéknél magasabb értékkel mérlegébe beállitani nem fogja.
A bank ingatlanainak és szerelvényeinek ez a mérleg szerinti értéke a meghosszabbitott szabadalom tartama alatt, valamin az Osztrák-magyar bank alapszabályai 107. czikkének I. és V. pontja értelmében a két ministerium és az Osztrák-magyar bank között megejtendő leszámolás folyamata alatt a magyar királyi ministerium és a cs. kir. ausztriai ministerium beleegyezése nélkül semmiféle czimen sem emelhető fel.
Ha a két állam kormányai a bank alapszabályainak 107. czikkében kikötött jogukkal, a mely szerint a szabadalom tárgyát képező egész banküzletet, a jelzáloghitelosztály elkülönitése mellett, a mely a banktársaságnak megmarad, a mérleg szerinti álladékban és a mérleg szerinti értékben átvehetik, élnének, az Osztrák-magyar bank a miatt, hogy az akkor birtokában levő ingatlanainak és szerelvényeinek értéke azoknak mérleg szerinti értékét meghaladja, a két ministeriummal szemben igényeket nem támaszthat.
A két ministerium és az Osztrák-magyar bank kifejezetten lemondanak arról, hogy az átvétel alkalmából a feléntuli sérelem czimén kártalanitást követelhessenek.
